Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-21 / 195. szám, péntek

Három évszázad művészete Jubileumi tárlat a 750 éves Berlinben A Német Demokratikus Köztársa­ság fővárosa páratlanul gazdag jubi­leumi rendezvényeinek sorából is kiemelkedik a nagyszabású kiállítás, amely több mint három évszázad berlini művészetét mutatja be. Már a kiállítás helye is jelképnek tekint­hető: a Régi Múzeum, a német klasszicista építőművészet vezető mesterének Karl Friedrich Schinkel- nek remeke, mellyel hozzájárult a régi Berlin városképének kialakítá­sához. A „Művészet Berlinben 1648-1987", elnevezésű kiállítás a múzeum két emeletének termei­ben több mint ezer festményt, szob­rot, grafikát és rajzot, bútort és por­celánt, ötvösmunkát tár a látogató elé - olyan művé­szek alkotásait, akik Berlinben él­tek, hosszabb-rö- videbb ideig e vá­rosban dolgoztak, illetve akiknek művei témájuknál fogva Berlinhez kötődnek. A be­mutatott anyag zöme az állami múzeumok, kép­tárak gyűjtemé­nyéből való, kie­gészítve más ha­zai és külföldi ga­lériákból kölcsön­zött alkotásokkal. A kiállítás nem­csak áttekintést nyújt Berlin fejlő­déséről, de egyút­tal dokumentálja a város kiemelke­dő helyét az euró­pai kultúra és mű­vészet vonzáskörében. A történelmileg és tematikailag tizenegy részre tagolt tárlat érzékel­teti az egyes képzőművészeti és iparművészeti irányok kialakulását, fejlődését és hatását. Az első bemutatott képek a har­mincéves háborút befejező évtől, 1648-tól datálódnak, amikor jeles németalföldi mesterek - Gerard von Honthorst, Gedeon és Abraham Ro- mandon, Pieter Nason és mások - voltak a festészet hangodói a brandenburgi udvarban. A 17. szá­zad végétől Berlin volt a német ba­rokk központja. E kor kiemelkedő művésze Andreas Schlüter (1659-1714), akit „Észak Michelan- gelojának“ neveztek számos épü­lettel és szoborral írta be nevét a vá­ros történetébe. .Nagyszerű alkotá­sa: Frigyes Vilmos brandenburgi vá­lasztófejedelem lovasszobra, mely­nek kicsinyített mása - maga a mű­vész készítette - kapott helyet a ki­állításon. Átmeneti hanyatlás után 1750 tá­ján Berlin ismét a művészetek egyik központja volt. A korai klasszicizmus több mesterének alkotásait láthatjuk ebből a korszakból, mint Georg Kno­belsdorff (1699-1753) finoman szí­nezett, hangulatos festményét: Potsdam és Sanssouci, vagy az egyik legnépszerűbb berlini festő és illusztrátor Daniel Chodowiecki (1726-1801) Watteau stílusára em­lékeztető Társaság a berlini állat­kertben című vásznát. A romantikusokat bemutató te­remben kiemelkedik Carl Friedrich Zimmermann (1796-1820) tusrajz­zal kombinált akvarellje: Vándorok a hegyi kunyhó előtt, melyen a festő nagyszerűen aknázza ki az esti tűz fényhatásait.' Á késői romantika német meste­rei közé tartozik Eduard Gaertner (1801-1877), akinek akvarellje egy berlini utca életét örökítette meg. Természetesen bő teret kaptak a ki­állításon a német biedermeier-festé­szet legjelentősebb képviselőjének Adolph Menzel- nek (1815-1905) Ludwig Meidner: Johannes R. Becher költő arcképe berlini vonatkozású alkotásai, mint például II. Frigyes a képtárban című fametszete, vagy az Urak és höl­gyek címú színes krétarajz, a nagy­város mindennapjait ábrázoló soro­zat egyik darabja. Menzel olajfest­ményei között már naturalista ele­meket tartalmaz a ,, Vashengermű“ - a munkásosztály első jelentős képi ábrázolása. Témájánál fogva közel áll e képhez Max Liebermann (1847-1935) festménye ,A lareni fonodában", a kollektív munka szo- ciálkritikai - gyermekmunka és tő­kés kizsákmányolás - ábrázolása. Egy másik terem a német sze­cesszió virágkorát mutatja be. Lié- bermann-al a berlini festészet áttör­te a nemzeti korlátokat és kapcsolat­ba került a legújabb európai, minde­nekelőtt franciaországi művészeti áramlatokkal. Liebermann megala­pította a „Berliner Sezession“ elne­vezésű mozgalmat és az ő kezde­ményezésére nyílt meg 1892 no­vemberében Berlinben a nagy nor­vég festő Edvard Munch (1863-1944) óriási botrányokat ki­váltó tárlata. Munch több évet töltött Berlinben és itt készült a kiállításon is látható önarckép, mely már előre­vetíti a művész későbbi törekvéseit: a tudat alatt játszódó lelki történés ábrázolását. A német szecessziót többek között Hans Baluschek (1870-1935) Szénhordók, Lovis Co­rinth (1858-1925) Leistikow festő portréja című olajfestményei vagy Lesser Ury (1861-1931) Csúcsfor­galom a Potsdami téren című pasz- tellje képviseli. A századfordulót követő évtized­ben az expresszionizmus határozta meg a már kétmilliós német főváros művészi törekvéseit. A ,,Der Sturm“ című folyóirat (Kokoschka) vagy a ,,Kék lovasok“ (Klee, Macke, Marc, Kadinszkij) alkotó csoport tag­jai szoros kapcsolatba kerültek az európai medernekkel (Arhipenko, Boccioni, Chagall) akik 1913-ban ugyancsak kiállították műveiket Ber­linben az ,,Elsó német őszi tárla­ton“. Ennek a korszaknak több re­mekműve látható a kiállításon, mint például Heinrich Davringhausen (1894-1970), a velencei késő rene­szánsz szellemében festett képe: A kéjgyilkos. Redukált eszközökkel is rendkívül kifejező Ludwig Meidner (1884-1966) Johannes R. Becher költőről készített arcképe. Oscar Ko­koschka (1886-1980) Párizsi tér Berlinben című képe a nagyváros színeinek, fényeinek, mozgásának harmonikus egybefonódása. A húszas évek berlini művészeté­ben a konstruktivizmus, a dada­mozgalom és a verizmus mellett egyre meghatározóbb szerepet kap­nak a forradalmi, fasisztaellenes tö­rekvések is. Láthatjuk Georg Gross (1893-1959) a porosz állam és a német kispolgárság álszent erkö- cseit, a militarizmus kegyetlenségeit ostorozó rajzait, grafikáit, akvarelljeit (Prosit, Noske! Az asztalnál), Otto Nagel (1894-1967) Pad a weddingi parkban című képét, mely a nagy­városi proletariátus kilátástalan helyzetét ecseteli. Sok kitűnő berlini művész az ül­döztetés, az ellenállás éveiben is harcolt ecsetjével, ceruzájával a ter­ror, az embertelenség ellen (Erich Hecke!, Käthe Kollwitz, John Hearthfield és mások). Műveik kö- zöti látható a kiállításon Fritz Cremer (1906) Gyászoló anyák című dom­borművé, Magnus Zeller (1888-1972) A hitlerállam című, a hatalmi tébolyt megjelenítő vászna vagy Käthe Kollwitz (1867-1945) Az anyák tornya című kisplasztikája, melyet a fasiszták 1938-ban eltávo­lítottak egy kiállításról. Az utolsó termek áttekintést ad­nak az NDK jelenkori művészetéről. Csak néhány példa a kiállítás utolsó részlegének gazdag anyagából: Will Lammert (1892-1957) megrázó ha­tású bronzszobra; a Ravensbrücki Pietá, Klaus Roenspiess (1935) Vá­rosrészlet 82 című, a síkok, színek és terek szilárd rendjére épülő fest­ménye, Harald Metzkes (1929) Ülő aktja, vagy Hanns Schimansky (1949) Berlini házak című ritmikus vonalvezetésű kőnyomata. DELMÁR GÁBOR Kinek jó a verseny? A VII. Kodály Napok versenyével és annak előkészületeivel kapcsolatban sokféle véleményt olvashattunk már e lap hasábjain karnagyok, kórustagok, szervezők tollából. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az idei Kodály Napokon mindhárom minőségben részt vehettem. A Csemadok KB ének-zenei szakelőadójáként a szervezők táborát, a galántai (Galanta) kórus karnagyaként a versenyzőket, a CSMTKÉ tagjaként pedig az énekeseket képviseltem. Most mégis kizárólag karnagyi minőségben kívánok hozzá­szólni a vitához. A háromévenként megrendezés­re kerülő Kodály Napok, mely a ha­zai magyar felnőtt kórusmozgalom legmagasabb szintű fóruma, mai formájában segíti-e egyáltalán a kó­rusmozgalom fejlődését vagy gátol­ja? Soroljuk a pozitívumokat, negatí­vumokat, javaslatok, vélemények hangzanak el annak reményében, hogy az illetékesek majd összegzik és hasznosítják ezeket. Egy dologról még nem beszél­tünk. Nevezetesen arról, hogy mi, karnagyok mennyiben segítjük vagy - urambocsá’ - gátoljuk a mozga­lom fejlődését. A kóruséneklés szín­vonala határainkon innen és túl egy­re emelkedik. Vajon lépést tudunk-e tartani ezzel a fejlődéssel? Elég szé­les-e a látókörünk, hogy felelősség­teljesen bírálhassunk? Tudunk-e lel­kesíteni? Főleg akkor, amikor a tag­ságnak leginkább szüksége van rá, amikor a sikertelenség, a levertség, az elkeseredés keríti hatalmába a csoportot? Kell-e a megmérettetés? Abban valamennyien egyetér­tünk, hogy szükség, van a fellépé­sekre. Vajon nem minden fellépés megmérettetés? Talán azért nem, mert nem ül a nézőtéren egymás mellett 5 szakember, aki műsor köz­ben buzgón jegyzetel? A laikus kö­zönségnek is van esztétikai érzéke, sót kritikai érzéke is. Sokszor nem ártana odafigyelni rájuk, mert meg­győződésem, hogy sok érdekes dol­got hallanánk, s talán hasznosíthat­nánk is belőle egyet s mást. Egyre inkább az a véleményem, hogy nem a verseny árt nekünk, hanem a kritika. És „nekünk“ alatt nem a mozgalmat, hanem magun­kat, a karnagyokat értem. Árt a kriti­ka, mert hiányzik mellőle az önkont­roll. Aminek akkor is ott kéne lenni, ha a kritika jó. Hallgassuk vissza egy-egy általunk jónak ítélt szerep­lésünk magnófelvételét. Számtalan hibát találunk benne. A nem kívánt kritika esetén pedig gondolkodjunk el egy kicsit. Minden zsűritag rosz­szabb zenész lenne, kevesebb ta­pasztalattal rendelkezik, mint mi ma­gunk? Valóban részrehajlás, rossz- indulat vezette a szakembereket, amikor bennünket bíráltak? Nem le­het, hogy mégis igazuk van? Gyakran halljuk: amilyen a kar­nagy, olyan a kórus. És ha ez ellen a kijelentés ellen sokszor berzenke­dünk is, úgy érzem Tillai Aurél véle­ménye mindenképpen helytálló: ,,A karvezetőnek a kórus a hangszere. Nemcsak játszania kell rajta, de - el­lentétben a hangszerszólistákkal - magának kell megépítenie. Ô ma­ga javítja, csiszolja. “ S ezáltal évek hosszú során nemcsak hangzását formálja, véleményét is. Véleményét a saját és más kórusok szakmai, művészi szintjéről, egy-egy kórusta­lálkozó, verseny színvonaláról, a ka­pott kritikáról... Nem hiszem, hogy a verseny ká­rára lenne a mozgalomnak. Több áldozatot követel a felkészülés min­den bizonnyal, de megéri. Nem hi­szem, hogy csupán irigykedve hall­gatjuk a színvonalas produkciókat és nem látjuk meg benne a szépet, nem tudunk örülni mások megérde­melt sikerének. Ha mégis így van, épp ideje, hogy ne topogjunk egy­helyben, képezzük tovább magun- kot. Mi, karnagyok is. A vitában sok vélemény, okos ötlet hangzott el. És mint lenni szo­kott, a vélemények megoszlanak. Hány kórusunk van? Kell-e a ver­seny? Szakmailag mely intézmény, szerv felelős a kórus színvonaláért, kinek érdeke, hogy énekkaraink dol­gozzanak - és színvonalasan dol­gozzanak? A feltett kérdésekre a válaszokat az illetékesek biztosan rövidesen megadják. Néhány dolog, tény pontosítása egyszerű admi­nisztratív úton is megoldható. Más hosszas, felkészült szakmai munkát igényel. Ezt is, azt is végezzük el mihamarabb. Közösen: kórustagok, karnagyok, szervezők. Mozgal­munk, a kórusmozgalom érdeké­ben. JOZSA MÓNIKA Egy nap, egy kerület Holnap a képernyőn: Nyugat-Szlovákia Hogyan mutassuk be a tévéné­zőknek hazánk haladó hagyomá­nyait, a valós hétköznapokat, a feb­ruári győzelem közelgő 40. évfordu­lója alkalmából? - tették fel a kérdést az Egy nap, egy kerület című televí­ziós sorozat szerkesztői. A havonta egyszer jelentkező műsort 1987 márciusában a Közép-csehországi kerület bemutatásával kezdte meg a Csehszlovák Televízió. Ezt követ­te a Dél-csehországi, a Közép-szlo- vákiai és a Kelet-csehországi kerü­let, s holnap, a Nyugat-szlovákiai kerület mutatkozik be a tévénézők­nek. A műsor a kerület múltját és forradalmi hagyományait térképezi fel, de bemutatja az elmúlt negyven év dinamikus változásait, valamint a XVII. pártkongresszus határozata­inak megvalósítását szorgalmazó A moszkvai nemzetközi könyvvásár előtt Szeptember első napjaiban hatodszor nyitja meg kapuit a moszkvai nemzetközi könyvvásár, amely jellegénél fogva a legfiatalabb nemzetközi kulturális rendezvények egyike, ám e rövid idő alatt is jelentős sikereket ért el, hiszen nagymér­tékben hozzájárult az irodalmi értékek országok közötti cseréjéhez, s hatással van a könyvkiadók tevékenységének szellemi és művészeti színvo­nalára is. A kiállítás, amelyet szeptember első felében rendeznek meg A könyv a béke és a haladás szolgálatában címmel, új ösztönzéseket ad a könyvkultúrában való nemzetközi együttműkö­déshez, és népszerűsíti azokat a műveket, ame­lyek eszmei mondanivalójukkal a népek közötti barátságot és a világbéke megszilárdítását szol­gálják. A kiállítás hangsúlyozza a könyv jelentő­ségét az egyén és a társadalom életében, mint ahogy a szovjet és a külföldi kiadók együttműkö­désének fontosságát is. Kiemeli továbbá a kultu­rális értékek cseréjének jelentőségét, akár műfor­dítás, akár könyvbehozatal, vagy -kivitel formá­jában. A könyvkiadók és könyvterjesztő vállalatok gazdag választékot ígérnek, s mint minden könyvvásáron, a moszkvain is több szerzői jog­védő iroda, köztük a Szlovák Irodalmi Ügynök­ség, a LITA és a DILIZA is jelen lesz. A moszkvai rendezvény nemzetközi tekintélyét jelzi az is, hogy a mai napig csaknem 3 ezer kiadó, illetve könyvterjesztő vállalat képviselteti magát a szovjet fővárosban. A könyvvásár iránti fokozott érdeklődés természetesen a Szovjetuni­óban történő változásokkal is összefügg, azokkal a változásokkal, amelyek pozitív hatással vannak a világ békeerőire. Ez a tény tükröződik a kiállítók számában is. Több könyvkiadó képviselteti majd magát Nagy-Britanniából, az Egyesült Államok­ból, az NSZK-ból, Franciaországból, Belgiumból, Olaszországból és Japánból, de standjai lesznek a harmadik világ országainak, köztük Óceániá­nak és*a csendes-óceáni szigetvilágnak, Gabun- nak és Zambiának is, amelyek az idén először vesznek részt a kiállításon. A legnagyobb területet természetesen a Szov­jetunió standjainak tartják fenn. Kétszáz kiállító 20 ezer könyvét tekinthetik meg az érdeklődők, de ez is csak tört része annak a több százezer kiadványnak, amely az ötödik nemzetközi könyv­vásár óta a Szovjetunióban megjelent. A Szovjet­unióban ugyanis évente több mint százezer könyvet adnak ki 145 nyelven, amelyből 89 a szovjet köztársaságok nyelve. Csehszlovákia 800 négyzetméternyi területen állít ki. A csehországi és a szlováiai kiadók - köztük a bratislavai Madách Könyvkiadó - rész­vételét a prágai Artia és a bratislavai Slovart koordinálja. Hazánk kiállítási anyagának fő esz­mei motívuma a nagy októberi szocialista forra­dalom 70. évfordulója, Puskin születésének 150., Josef Lada és Josef Čapek születésének 100., a könyvnyomtatás feltalálásának 500. évforduló­ja, valamint Csehszlovákia békeaktivitása és a Szovjetunióval való együttmúködése. Hazai kiállítóink az elmúlt két évben megjelent könyvek közül kétezret mutatnak be a vásáron. Mint minden könyvkiállításon, a moszkvain is több társrendezvényre kerül sor. Az írókkal, köl­tőkkel, könyvillusztrátorokkal való találkozáso­kon, a dedikálásokon, s az irodalmi esteken kívül kiállítások is várják az érdeklődőket. Az egyik Kedvenc könyvem hőse címmel gyermekrajzokat mutat be, a másik pedig A könyv és a műszaki haladás címmel a résztvevő országok tudomá­nyos-műszaki életéről és a szakirodalom terén elért eredményeikről ad számot. Itt, ezen a kiállí­táson sorakoznak majd a Veda, az Alfa, az Academia és az Állami Műszaki Könyvkiadó könyvei is. J- F. dolgozók életét is. A Nyugat-szlová­kiai kerület összeállítását szeptem­berben az Észak-morvaországi, ok­tóberben a Nyugat-csehországi, no­vemberben a Kelet-szlovákiai, de­cemberben az Észak-csehországi kerület napja követi, majd januárban Szlovákia fővárosa mutatkozik be. E jól szerkesztett program alkotói olyan műsor után kamatoztatták ta­pasztalataikat, mint például a Napja­ink városa című összeállítás volt. Az új sorozat egy-egy adása szomba­tonként kerül adásba, s reggeltől estig egyetlen kerület életét láttatja. A szombati összeállítás a Pionírok műsorával kezdődik, amely a kerület legjobb pionírcsapataival ismerteti meg a fiatal nézőket. A legügyesebb csapatok televíziós ajándékot kap­nak - hazai popénekeseink ismert, közkedvelt dalait. Dél felé jelentke­zik majd a Radar, amely a kerület honvédelmi szövetségének, hegyi mentőszolgálatának, népi milíciájá- nak, a polgárvédelem és a Cseh­szlovák Vöröskereszt helyi szerve­zetének tevékenységét mutatja be. A Kerületi tanácsadó című műsor­ban népi együttesek és sportegye­sületek szórakoztatják majd a néző­ket. Az egész napos adást hírek és Született 1948 februárjában címmel stúdióbeszélgetések tarkítják. A meghívott vendégek között mun­kás és tudós ugyanúgy szerepel, mint orvos vagy pedagógus. így a műsor élő példával illusztrálja az adott kerület elmúlt negyven évét, s legjelentősebb változásait. Az élő adás az esti órákban, az öt kíván­sággal zárul, amelyet a kerület egyik városából (augusztus 22-én Nyitrá- ról - Nitra) közvetítenek, s a szóra­koztató műsor utolsó perceiben dől el, mit választottak a vendégek a fel­kínált lehetőségekből. Döntésük alapján, az est záróműsoraként, 22 órakor akár. játékfilmet is látha­tunk. (b-m) ÚJ SZÚ 6 1987. VIII. 21.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents