Új Szó, 1987. augusztus (40. évfolyam, 178-203. szám)

1987-08-03 / 179. szám, hétfő

ÚJ szú 5 % * 1987. VIII. 3. Az Elektrosvit labdarúgói egy év után ismét az SZNL ll-ben Jobb eredményekért a szurkolók támogatásával Érsekújváron (N. Zámky) tavaly ünnepelte a szervezett labdarúgás fennállásának 80. évfordulóját. Az ünneplésből azonban vajmi kevés lett, mert mind az Elektrosvit (SZNL II), mind pedig a Sigma (kerületi bajnokság) kiesett. így a rég múlt dicsőségeit idézték fel az emlékesten, amikor a Nyitra-parti városnak negyed évszázaddal ezelőtt két kitűnő II. ligás csapata - Slovan, Lokomotíva - volt. Az újvári labdarúgás krónikájába az 1986-os esztendő egészen biztos fekete betűkkel kerül majd be. Az 1985-86-os bajnokság hajrá­jában, amikor már nyilvánvaló volt, hogy az Elektrosvit kiesik a II. Szlo­vák Nemzeti Ligából, Štefan Haulik, a kék-fehérek tartalékegyüttesének edzője vette át az önbizalmát vesz­tett társaság irányítását.- Mindent elölről kezdünk, saját nevelésű játékosokat építünk majd be a csapatba. Nekik kell helytállni­uk az alacsonyabb osztályban - bi­zakodott a mester, aki még nem is olyan régen az Elektrosvit egyik erőssége volt. Nemcsak a közönség pártolt el a sorozatos vereségek miatt a kék­fehérektől, hanem a kiesést követő­en több tapasztalt játékos, Sepeši, Čelko, Kollárik, Petes vette a sátor­fáját, és máshol próbált szerencsét. Ezután a jelentős vérveszteség után, no még a belső konfliktusok láttán a legnagyobb optimisták sem bíztak a kerületi bajnokság megnye­résében.- Teljesen szétesett a csapat, nem tudom, mire leszünk képesek. A bajnoki rajt előtt a hatodik hely megszerzését tűztük ki célul, ami továbbra is a kerületi bajnokságban maradást jelentené - mondta egy évvel ezelőtt az edző. Már-már úgy tűnt: nem sikerül megállítani az újváriakat a lejtőn. A hazai vereségek után a szurkolók közül egyesek „fejeket“ követeltek, ám Štefan Haulik és az új szakveze­tés nem változtatott eredeti elhatá­rozásán: bízott a saját nevelésű já­tékosokban és az Elektrosvit talpra- állásában. A komáromi (Komárno) és a verebélyi (Vráble) győzelem megerősítette a fiatalok önbizalmát, megnyerték a kerületi bajnokság délkeleti csoportját, ám ezzel a győ­zelemmel még nem ért véget a baj­noki idény. A versenykiírás szerint az Elektrosvitnek oda-vissza alapon osztályozót kellett játszania az északnyugati csoport első helyezett­jével, a Partizánskéval. Nem sikerült előnyt szerezniük az újváriaknak a szigeti stadionban az első osztályozón. A több mint háromezer néző az 1:1 -es döntetlen után csalódottan távozott a Nyitra- partjáról. Štefan Haulik edző azon­ban ennek ellenére bizott a fiúkban és a továbbjutásban:- Sokkal jobban játszottunk, mint az Iskra, ha helyzeteink egyharma- dát kihasználjuk, akkor több gólos előnnyel utazhattunk volna a vissza­vágóra. Az ellenfelet ismerve nem féltem a második mérkőzéstől, azért is optimista voltam, mert idegenben jól futballoztunk a bajnokság fo­lyamán. Partizánskéban is 1:1 lett az eredmény, s a büntetőrúgások (4:2) után az újváriak ünnepelhettek szur­kolóikkal együtt, akik szép számmal elkísérték a csapatot a visszavá­góra.- Sokan természetesnek veszik a magasabb osztályba jutást, ám ez nagyon nehezen született meg. A csapat valamennyi tagja dicsére­tet érdemel, hiszen a kezdeti balsi­kereket követően vert helyzetből talpra tudott állni. Külön öröm, hogy az SZNL ll-be jutást saját nevelésű játékosokkal harcoltuk ki. Ilyen is már régen volt Érsekűjvárott - érté­kelte az Elektrosvit idei szereplését az edző.- Tanultunk a múlt hibáiból, talán ezért sikerült gyorsan konszolidálni a helyzetet. Az új idényben a maga­sabb osztályban is, egy-két kivétel­től eltekintve, ugyanazok kapnak já­téklehetőséget, mint a kerületi baj­nokságban. Egy erősítés sem érke­zett, bízunk a fiatalokban, elvégre ők harcolták ki a feljutást. Az edzői poszton azonban részben változás történt: július 1 -jétől Kövesi Tibor, az I. ligás B. Bystrica egykori trénere lett az Elektrosvit csapatának veze­tőedzője, akinek munkáját Štefan Haulik segíti majd - újságolta Bop- ko Róbert, a labdarúgó-szakosztály edzóbizottságának elnöke. A SZNL II nyugati csoportja újon­cának bővebb keretében jelenleg 24 labdarúgó - Cepo, Babin - Bu- ranský, Molcsan, Krško, Gál, Hra- bovský, Melíšek, Balogh - Janko­vics, Kutrla, Kiss, Vass, Molnár, Brezik, Juhász, Bolemant, Grúnsky, Recska - Procházka, Kálazi, Döme, Janáč, Kankó - ké­szül a két hét múlva kezdődő őszi idényre. Amint a névsorból is kitűnik: Sepeši marad az Agro Hurbanovo együttesében, októbertől viszont is­mét a kék-fehérek csapatában játsz­hat Czuczor, Fazekas, Halanda és Németh, akiknek letelik a tényleges katonai szolgálatuk.- Vajon miért is jöttem Újvárba?- teszik fel lépten-nyomon a kérdést a szurkolók. - Egyszerűen azért, mert szívügyemnek tartom a Nyitra- parti város labdarúgását. Különben édesapám érsekújvári születésű, és a huszas években itt focizott - kezd­te a beszélgetést Kövesi Tibor, az Elektrosvit újdonsült vezető edzője.- Már régóta figyelemmel kísérem a csapatot, s úgy látom; van benne valami. Meggyőződésem, hogy Ér­sekújváron rövidesen a múlt sikereit idéző sportág lesz a foci. Ez nem­csak az edzőkön és a játékosokon múlik, hanem a szakvezetőkön is, akik ha a mostani lelkesedéssel és odaadással dolgoznak majd a jövő­ben, akkor nem lehet baj. Új szelek kezdtek fújdogálni a szi­geti stadionban és környékén. A múlt hibáiról, sikertelenségeiről senki sem beszél szívesen, inkább a jövő terveiről, céljairól szól. A szakosztályban nyoma sincs a bi­zonytalanságnak, kapkodásnak, mindenki derülátó, hiszen a tervsze­rű munkának előbb-utóbb meg kell lenni az eredményének.- Kezdettől fogva azt hangsúlyo­zom a fiúknak': a közönségnek ját­szanak. Úgy kell futballoznunk, hogy ismét megteljenek a szigeti stadion­ban a lelátók. Ha a szurkolók észre­veszik: igyekszik a csapat, küzd, hajt, akkor a következő fordulóban is kijönnek. A sportszerű biztatásra nagy szüksége lesz fiatal együtte­sünknek, amelyet legrosszabb eset­ben is a tizedik helyre várok. Most még csak a biztos bentmaradás a célunk, jövőre aztán merészebb terveink is lehetnek - fejezte be az interjút Kövesi Tibor edző. Egy labdarúgócsapat sikeres szerepléséhez nem elegendő, ha jók a játékosok és felkészült az edző, a háttér is meghatározó. Nos, most, úgy tűnik. Érsekűjvárott a múlttal ellentétben minden bizto­sítva van. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Szikora Pál az atlétikai vb előtt A hat közé várják Augusztus végén és szeptember elején Rómában rendezik az atléták második világbajnokságát. A cseh­szlovák válogatott csapat egyik szorgalmas tagja a gyalogló Szikora Pál is, aki azzal büszkélkedhet, hogy a világ idei legjobb eredményét érte el a leghosszabb távon. Egy tavaszi, gyügyi (Dudince) versenyen 3:42:20 óra alatt gyalogolta végig az 50 kilométeres távot. Ezt a remek időt azóta sem szárnyalta túl senki! Szi- korával Füleken (Fiľakovo), szülővá­rosában beszélgetek. Két összpon­tosítás között - a tátrait már befejez­te, a franciaországi még előtte van - természetesen a közelgő világbaj­nokság a téma.- A csehszlovák gyaloglók ta­vasszal várakozáson alul szerepel­tek a Világ Kupán, New Yorkban. Vajon miért?- A vélemények megoszlanak. Előzőleg Mexikóban készültünk, 2300 méterrel a tenger szintje fölött. Az ilyen magaslati edzőtáborok célja ma már közismert - a légritka kör­nyezetben a szervezet rákényszerül tartalékai mozgósítására, több vörös vérsejtet termel, ez kamatozik a sík­ságokon: megnő az oxigénfelvétel. Nagyon meg kell azonban fontolni, hogy egy ilyen edzőtáborozás után hány nappal álljon rajthoz az ember. Véleményem szerint itt követtük el valahol a hibát. Harmincöt éves va­gyok, jól ismerem már magam: ami­kor a verseny előtt nem vagyok elég laza, harmonikus, nem összehan­EGY SPORTSZERVEZET ÚJ ÉLETE Az őszi idénytől új résztvevője lesz dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási labdarúgó bajnokság átszervezett (összevont) II. osztá­lyának. Az újonc a Felbár (Horný Bar) együttese. Persze ebben még nincs semmi különös, elvégre amió­ta bajnoki rendszerben folyik a lab­darúgás, mindig voltak feljutók és kiesők. A különös a dologban, hogy Felbárban néhány évi pangás után alig két éve alakult újjá a sportszer­vezet és máris idáig jutott. Nem szívesen emlékeznek vissza azokra az évekre, amikor a vezető­ség hanyagsága miatt felbomlott a szervezet. A bajokat tetézte, hogy a gabčikovói vízi erőmű építése mi­att annak idején felszámolták a pá­lyájukat is. Most a közigazgatásilag is hozzájuk tartozó Süly (Šulany) határában létesítettek új pályát, amely igazából csak a napokban készül el.- Hiába, nem könnyű újra kezde­ni valamit, amit nagyon elrontottak - fakad ki Húsvéth László, a sport­egyesület elnöke, aki mellesleg a szövetkezet pártalapszervezeté- nek is elnöke. A sportszervezet szempontjából többek között ez is; szerencsés egybeesése a véletle­neknek, mert hát a pártelnök tekinté­lye azért sokat nyom a latban.- A szövetkezeti elnök, Bugár Ár­pád elég gyakran méltatlankodott, hogy valamikor jó csapatunk volt, virágzott a sportélet, és most nincs semmilyen - folytatja az egyesületi elnök. - Annak idején évekig kerget­tem a bőrt, nekem is fájt, nekem sem volt mindegy, hogy a szomszédos községekben rajtunk élcelődtek, hogy még egy focicsapatot sem tu­dunk kiállítani. Nagy Tibor Hnb-el- nök és még sokan mások is azon a véleményen voltak, fel kell élesz­teni a szervezetet. 1985 őszén kezdődött el egy erő­teljes mozgás. Az egyesületi elnök fejből sorolja a neveket, akik ott voltak a szervezet bölcsőjénél és ma is mindig lehet rájuk számítani a mozgalmi munkában: Soós Lász­ló, Synek Zdenék, Kardos László, Kiss László, Botló György, Lovász Milán, Igari Pál és Nagy László, illetve a már említett elöljáróságok fáradságot nem kímélve egyenget­ték a szervezkedés útját. S nem lennénk igazságosak, ha nem emlí- tennék Nagy Vilmát, Synek Magdát, Kardos Zsuzsát, Kiss Gabriellát, Húsvéth Jutkát, Soós Erikát, Nedel- ka Gyöngyit vagy Botló Erzsébetet, a feleségeket, akik most is minden akciónak részesei, társszervezői, megvalósítói. Szóval az 1985/86-os bajnoki idényben a járási bajnokság III. osz­tályának keleti csoportjában már ott voltak a felbáriak, és első nekiru­gaszkodásra a 8. helyen végeztek. Legutóbb viszont megnyerték cso­portjukat, és nem is akárhogy. A húsz bajnoki mérkőzésen 105 gólt lőttek és csak tizenkilencet kaptak. Mindössze egy mérkőzést veszítet­tek el hazai pályán; mert lebecsülték az ellenfelet. Az osztályozón a nyu­gati csoport bajnokát, lllésházát (Eli- ášovce) a meghosszabbításban 2:1 arányban győzték le, s ezzel jutottak be a járási bajnokság II. osztályába. Felbárban megint nagy szeretettel beszélnek a csapatról, a sportszer­vezetről.- Az emberekbe visszatért a hit - mondja Húsvéth László. - Mi sem bizonyítja jobban, minthogy rövid idő alatt 140-re gyarapodott a sport- szervezet tagjainak a száma, és ez még nem végleges. Van még kéz­zelfoghatóbb bizonyítéka az embe­rek lelkesedésének, hogy nagyon, de nagyon sokat segítettek a pálya járulékos épületének felépítésénél, amelyen az utolsó simításokat vé­gezzük. A szövetkezet építőcsoport­ja építette, de ha kellett, itt volt a falu apraja-nagyja. A vakolást és festést is társadalmi munkában végezzük el, és az őszi idényben igénybe vehetjük az öltözőket, klubhelyisé­geket. Már nagyon szégyeltük, hogy nálunk egy bódéban öltöztek át a csapatok. Szóval kezdünk egye­nesbe jönni. Ezt támasztja alá az elmondotta­kon kívül, hogy a labdarúgáson kívül további szakosztályok munkája is lendületbe jött. Az ökölvívó szakosz­tály létezése Marafkó Józsefnek kö­szönhető, aki korábban az OSP Ga­lanta élvonalbeli öklözője volt. Er­désznek került a faluba, és nem nyugodott, amíg nem szerzett híve­ket kedvenc sportágának.- Vagy nyolc-tíz ifjúsági korosztá­lyú fiú jár az ökölvívók foglalkozásá­ra, jobbára csak kedvtelésből - mondja az egyesületi elnök de támogatjuk őket, mert érdekünk, hogy minél több fiatalt mozgassunk meg, és ez nemcsak a labdarúgókra vonatkozik. Tartottak már bemutató­kat is; a legjobbak, legtehetsége­sebbek az edző összeköttetései ré­vén Galántára kerülnek. Ennek csak örülünk, mert elmondhatjuk, hogy tőlünk indultak el. A harmadik, népesebb szakosz­tály az alapozó testnevelés szak­osztálya. Ez a körzeti orvosnő, Dr. Ceconíková kezdeményezésére jött létre, és tulajdonképpen az tette le­hetővé, hogy 1986 februárjában fel­avatták az iskolai tornatermet, amely otthont ad a lányoknak, asszonyok­nak. De nemcsak nekik.- A körzeti orvosnő törekvése végtelenül tiszteletre méltó - állapít­ja meg az egyesületi elnök. - Dr. Ceconíková nemcsak, hogy alapos felvilágosító munkát végez a nők körében, hanem a gyakorlatban is igyekszik egészséges életmódra ne­velni őket. Odáig jutottak, hogy az aerobic-gyakorlatokra járó közel negyven asszony járási bajnokságot nyert pódiumgyakorlatával, s csak azért nem jutottak el a kerületi baj­nokságra, mert valahol gondatlan­ság történt, és elfelejtették őket be­nevezni. Még szerencse, hogy úgy fogták fel a dolgot: nem történt külö­nösebb baj, mert amúgy is inkább egészségük óvása érdekében jár­nak gyakorolni. Ha valaki négy évvel ezelőtt azt mondja, hogy Felbáron egyszer még pezsgő sportélet lesz, akkor egész biztos megmosolyogják. Ezt az egyesületi elnök mondta; bár hozzá­tette, azért ő titkon mindig remény­kedett. Szerencsére nem volt egyedül. PALÁGYI LAJOS A szerző felvétele golt a mozgásom, akár össze is csomagolhatok; ha megszakadok, akkor sem megy jól a gyakorlás.- Augusztus tizedikéig viszont is­mét magaslaton készültök!-A francia Alpokban, 1800 mé­terrel a tengerszint fölött. Innen jö­vünk haza a csehszlovák bajnok­ságra, melyet Trinecben rendeznek tizenhatodikán. A húsz kilométeres távon indulok, az én maratoni szá­momban ugyanis csak októberben rendezik az országos bajnokságot a hagyományos Prága-Podébrady versenyen. Ez egyúttal nagydíjas vi­adal is. Bízzunk benne, hogy ez a mostani felkészülésünk szeren­csésebb lesz, hogy Benőik edző elemezte a Mexikó után történteket Számomra mindig meglehetősen hosszú egy-egy világverseny; én ugyanis csak az utolsó napon állok rajthoz. Végig kell izgulnom a többi­ekkel mindegyik számot. Ha megy a csapatnak, jól érzem magam, ha kevésbé, letörök. A legjobb lenne három nappal a számom előtt ci helyszínre érkeznem, de ez lehe­tetlen. Ritkaságszámba megy, hogy va­laki harmincöt évesen még világbaj­nokságra készüljön az atléták kö­zött. Milyen szereplést vársz ma­gadtól Rómában?- Az igazán nagy eredményeket harminc fölött értem el! Úgy tetszik, későn érő alkat vagyok: harmincegy esztendős voltam életem első világ- bajnokságán, Helsinkiben, és a 11. lettem. Egy év múltán, Moszkvában, a barátság versenyen ezüstérmes, tavaly a stuttgarti Európa bajnoksá­gon nyolcadik. Az idén, már har­mincöt esztendővel a vállamon sike­rült a gyügyi kiváló idő! Tudom, hogy számomra sorsdöntő ez a szereplés- ha sikeres lesz, tovább folytatom a versenyzést, ha nem, aligha mara­dok a válogatott keretben. A szakve­zetés a legjobb hat közé vár. A szov­jetek és az NDK-beliek olyan jók, hogy velük akkor lehet csak lépést tartani, ha nekem minden kijön, ne­kik viszont semmi! Szóval szerencse kérdése is az egész. Jó lenne, ha aznap Rómában borús volna az ég és a hőmérséklet 14-15 fok. Ilyen­kor mindig jól megy a gyaloglás. Kedvező esetben érmet is szerez­hetek talán; nagyon örülnék neki .. BATTA GYÖRGY Az Elektrosvit Nové Zámky labdarúgói, vezetői a partizanskéi osztá­lyozó után együtt örültek az SZNL ll-be jutásnak (Marián Látka felvétele) Szikora Pál szorgalmasan készül a római atlétikai világbajnokság­ra. Végre szeretne már elfogadha­tó eredményt elérni világverse­nyen az 50 km-es gyaloglásban (CSTK-felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents