Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-07 / 156. szám, kedd

A Szovjetunió törvénye az állami vállalatról (egyesülésről)

(A törvény első részét tegnapi számunkban közöltük.)

3. A vállalat tervezésének és munka- szervezésének fő formája a gazdasági és szociális fejlesztés ötéves terve (az egyes évekre lebontva). A vállalat önállóan dolgozza ki és hagyja jóvá ötéves tervét. Az ötéves terv kidolgozásában a tervezés alapvető mutatóiból indul ki: a tervszámokból, az állami megrendelésekből a hosszú távú gazdasági normatívákból és limitekből, valamint a megrendelők és az anyagi-műszaki ellátást biztosító szervek közvetlen megrendeléseiből a termékek (munkák, szolgáltatások) szállítására.

A vállalat abból indul ki, hogy:

a tervszámok kifejezik a vállalat által termelt termékek iránti társadalmi keresletet és a termelés hatékonyságának minimális szintjét. Nincsen direktíva jellegük, nem hathatnak fékezően a dolgo- zókollektivára a terv kidolgozása során, széles teret kell biztosítani a döntéshozatalhoz és a partnerek megválogatásához a gazdasági szerződések megkötése során. A tervszámok magukba foglalják a termelés (munkák, szolgáltatások) volumenének mutatóját, a szerződéskötéshez szükséges értékben kifejezve, a nyereséget (jövedelmet), a devizabevételt, a tudományos-műszaki haladás legfontosabb általános mutatóit, valamint a szociális szféra fejlődését jellemző mutatókat. Abban az időszakban, amikor bevezetik az új gazdasági mechanizmust és befejeződik a teljes önálló elszámolásra, jövedelmezőségre és önfinanszírozásra való áttérés, a tervszámok közé kell sorolni a munkatermelékenység és a termelés anyagigényességének mutatóit is.

Az állami megrendelések szavatolják az elsődleges társadalmi szükségletek kielégítését. Megrendelik a vállalatoknál az állami centralizált beruházások keretében épített termelési kapacitások és szociális létesítmények üzembehelyezését, valamint olyan termékek szállítását, amelyek szükségesek az országos szociális feladatok megvalósításához, a tudományos-műszaki program végrehajtásához, a védelmi erő megszilárdításához, az ország gazdasági függetlenségének biztosításához, valamint a mezőgazdasági termékek szállítását. Az állami megrendeléseket a felettes szerv adja a vállalatnak és ezek a megrendelések pályázat , alapján oszthatók el: kötelezően a terv részét képezik. Az állami megrendeléseknél meg kell határozni a felek - a szállítók és a megrendelők kölcsönös felelősségét.

A hosszú távú gazdasági normatívumok stabilak az egész ötéves tervidőszakban, szorosan összekapcsolják az oszágos érdekeket a vállalatok önelszámolási érdekeivel és a dolgozók érdekeltségével. A gazdasági normatívumok meghatározzák a költségvetés iránti viszonyt, a javadalmazási alap, a gazdasági ösztönzés alapjának képzését, valamint a vállalat gazdasági tevékenységének más oldalait. Ezek meghatározásakor figyelembe veszik a terület sajátosságait.

A limitek az állami tervbe bevont vállalatok és objektumok jegyzékével, az építési, szerelési és szállítási munkák volumenével, a termeléshez és építéshez szükséges központilag elosztott anyagi forrásokkal összhangban meghatározzák az ágazatközi termelés fejlesztésére, az új építésekre és a különösen fontos feladatok teljesítésére fordított állami, központi beruházások volumenét.

4. Az éves tervek kidolgozása és jóváhagyása során a vállalat zaját ötéves tervéből és a megkötött gazdasági szerződésekből indul ki. A vállalat tervezi a termelést (munkákat, szolgáltatásokat) valamint a gazdasági és szociális fejlesztés más mutatóit, miközben pontosítja az ötéves terv feladatait; az illetékes szervezetekkel és vállalatokkal megoldja a források anyagi-műszaki biztosítását, valamint a kivitelezési, építési és szerelési munkákat. A minisztérium, a központi hivatal vagy más felettes szerv a ten/ kidolgozása során a vállalatokkal együtt gondoske ■ dik a tervezetek komplex egybehangolásáról.

A közszükségleti cikkek gyártására és szállítására vonatkozó szerződéseket a termékeknek a vásárokon való szabad árusítása eredményeként kötik meg, ezek alapján tervezik a választékot, a termékek minőségének javítását, valamint a vállalat termelési és szociális fejlesztését meghatározó mutatókat.

5. A vállalat az ötéves terv kidolgozása során számol a termelési kapacitások teljes kihasználásával, a munkaerő-, a nyersanyag-, alapanyag-, az energia- és az üzemanyag-szükséglet progresz- sziv, tudományosan megalapozott normáit alkalmazza, pótolja a hiánycikket jelentő alapanyagokat és termékeket, nagymértékben bevonja a gazdasági körforgásba a másodlagos forrásokat, a termelési költségek csökkentésére és a nyereség növelésére törekszik.

A vállalat kötelessége, hogy szigorúan megtartsa a tervfegyelmet, maradéktalanul teljesítse a terveket és szerződéses kötelezettségeit.

6. A szövetségnek (köztársaságnak) alárendelt vállalat kötelessége, hogy terv- javaslatait megvitassa az illetékes szövetségi (területi tagoltság nélkül) és autonóm köztársaság minisztertanácsával, a helyi népképviseleti tanácsok végrehajtó bizottságaival, amennyiben a szociális szféráról, lakossági szolgáltatások fejlesztéséről, közszükségleti cikkek gyártásáról, építésről, a dolgozók számáról, a munkaerőforrások, a helyi nyersanyag, alapanyagforrások és a másodlagos források kihasználásáról, a természetvédelemről, a föld, a vizek és erdők kihasználásáról van szó. A vállalatok tervjavaslataikban figyelembe veszik a választók jogos követeléseinek kielégítésére irányuló intézkedéseket.

11. cikkely. Tudományos-műszaki haladás és a minőség javítása

1. A vállalatok tevékenységét a tudo- mányos-műszaki haladás területén a műszaki színvonal emelésére, a munkaszervezés és a technológiai folyamatok tökéletesítésére, a világpiacon versenyképes, kiváló minőségű termékek gyártására, valamint a fogyasztói igények és követelmények minél teljesebb kielégítésére kell irányítani. A speciális technológiai berendezések fejlesztéséről és gyártásáról a vállalat gondoskodik. A tudományosműszaki fejlesztés programjait a vállalat saját erejéből, továbbá más tudományos és fejlesztési munkahelyek segítségével valósítja meg.

Minden dolgozókollektíva tevékenységi eredményeinek értékelésénél döntő szempont a termékek (munkák, szolgáltatások) minősége. A munkásoknak, a mérnököknek, a konstruktőröknek és a vezető dolgozóknak hivatásbeli és hazafias büszkeséggel kell gondoskodniuk a vállalati védjegy becsületéről.

2. A tudományos-műszaki ismeretek terjedelmes, komplex és idejében való bevezetése, a hatékony és magas minőségi színvonalú termelés fontos útja a vállalati nyereség (jövedelem) növelésének, a termelési és szociális fejlesztés saját eszközökből való finanszírozásának. A vállalat magasabb áron értékesíti azokat a termékeket, amelyek paraméterei megfelelnek a nemzetközi csúcsszínvonalnak, vagy meghaladják azokat. Az elavult és elégtelen minőségű árut a vállalatnak csökkentett nagykereskedelmi áron kell értékesítenie; a vállalat anyagi felelősséget visel az ilyen veszteségekért, ami kihat a kollektíva önelszámolási jövedelmére, a bérekre és a szociális vívmányokra.

3. A vállalat köteles gondoskodni a technológiai fegyelem, a normák és a műszaki feltételek szigorú megtartásáról, az üzembiztonságról, s a gyártott műszaki berendezések hibátlan és biztonságos működéséről. Gondoskodik a termékek (munkák és szolgáltatások) minőségi ellenőrzéséről, szilárdítja a minőségellenőrzés vállalati alakulatait, együttműködik az állami minőségvizsgáló szervekkel, gondoskodik a garanciális és a garancia utáni javításokról, s a gyártott technika szervizellátásáról.

4. A tudományos-műszaki programok meggyorsítása, a tudomány és a termelés integrációs kapcsolatainak fejlesztése céljából a termelési egyesülés és a vállalat:

gondoskodik saját kutatási és fejlesztési alapjának kiemelt fejlesztéséről, tudományos-műszaki és konstrukciós alakulatokat létesíthet, s ezek káderellátásához tudományos dolgozókat, szakembereket alkalmazhat;

közvetlen kapcsolatokba lép a kutatási, műszaki-tervezési és technológiai szervezetekkel;

önelszámolási alapon szerződéseket köt a tudományos intézményekkel, főiskolákkal, a tudományos-műszaki társaságok szervezeteivel, az újítókkal és feltalálókkal, valamint más vállalatokkal a kutatási és fejlesztési eredmények hasznosításáról, függetlenül azok ágazati hovatartozásától.

A tudományos-termelési egyesüléseknek vezető helyet kell elfoglalniuk a hatékony műszaki berendezések, technológiai eljárások és új alapanyagok kifejlesztésében, s ezek széles körű kihasználásában. Felelősséget viselnek az adott szakágazat termékeinek (munkáinak, szolgáltatásainak) tudományos-műszaki színvonaláért az egész népgazdaságban.

A kutatási, fejlesztési és technológiai szervezeteknek gondoskodniuk kell a kutatás és a fejlesztés magas színvonaláról,

a termékek (munkák, szolgáltatások) minőségi színvonalával szemben támasztott távlati követelmények kielégítéséről, a nemzetközi csúcsszínvonalnak megfelelő termékek fejlesztéséről, a progresszív és alapvetően új technológiai eljárások bevezetéséről, s elő kell segíteniük ezek széles körű kihasználását az egész népgazdaságban. Ha ezek a szervezetek olyan terveket adnak át, amelyek nem felelnek meg a nemzetközi csúcsszínvonal fő mutatóinak, ezért anyagi felelősséget viselnek, vezetőik és a fejlesztési dolgozók ellen fegyelmi eljárást kell indítani, csökkenteni kell a fizetésüket és az anyagi ösztönzést.

6. A vállalatok, termelési és tudományos-termelési egyesülések, valamint a tudományos szervezetek tevékenységükben kötelesek széles körben kihasználni a tudományos-műszaki verseny- szellem különböző formáit, s alkotó légkört kell kialakítaniuk a kollektívákban. A tudományos-műszaki problémák minél hatékonyabb megoldása, a tudósok, a szakemberek és a munkások kezdeményezésének fejlesztése érdekében alkotási versenyeket, időszerű konstrukciós és műszaki-tervezési feladatokat írnak ki, s ideiglenes tudományos csoportokat létesítenek. A népgazdasági szempontból legfontosabb termékek fejlesztéséről rendszerint alkotási verseny keretében kell gondoskodni. Azok a vállalatok, egyesülések és szervezetek, amelyek a tudo- mányos-műszaki alkotóverseny keretében a legjobb eredményeket érik el, előnyökhöz jutnak az anyagi-erkölcsi ösztönzésben, s növelik a nyereségeiket (jövedelmüket).

Az ágazatközi tudományos-műszaki komplexumok egyesítik a vállalatok törekvéseit, koordinálják azok kutatási, fejlesztési és technológiai tevékenységét a tu- dományos-műszaki kutatás fő irányaiban, valamint azokat a munkákat, amelyek kísérleti mintapéldányok kidolgozására és sorozatgyártásuk megvalósítására irányulnak.

7. A vállalat köteles arra törekedni, hogy a dolgozókollektíva minden tagját bekapcsolja a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával kapcsolatos feladatok megoldásába, a termelés, a munkaszervezés és a gyártáskultúra minőségi színvonalának emelésébe, és sokoldalúan ösztönzi a dolgozók tudományos-műszaki tevékenységét. A vállalat megszervezi az újítási és feltalálási tevékenységet, a tapasztalatcserét és szakmai bemutatókat rendez; minőségfejlesztési csoportokat hoz létre, s megszervezi a dolgozók alkotó részvételének további formáit a minőség javításában; gondoskodik a technológiai eljárásokra, a szabadalmakra és a licencekre vonatkozó információk megőrzéséről.

12. cikkely. Műszaki korszerűsítés és rekonstrukció

1. A vállalat köteles hatékonyan kihasználni a termelési alapokat, fokozni a berendezések több műszakos üzemeltetését, köteles gondoskodni ezek progresszív műszaki és technológiai alapon való felújításáról, s törekednie kell a munkatermelékenység sokoldalú növelésére. Kidolgozza saját anyagi-műszaki alapjának folyamatos korszerűsítési programját, erőforrásait progresszív tervek alapján a termelés műszaki korszerűsítésére és rekonstrukciójára összpontosítja.

2. A vállalat a műszaki korszerűsítést, a rekonstrukciót és a fejlesztést a termelés és a tudományos-műszaki haladás alapjaiból, további hasonló jellegű alapokból, valamint bankhitelekből fedezi, s gondoskodik a szükséges források és kivitelezési munkák kiemelt biztosításáról.

Különleges esetekben, az eddigi termelés rekonstrukciójával és kiszélesítésével összefüggő terjedelmes akciók végrehajtásához, esetleg szociális létesítmények építéséhez a vállalat központi forrásokból is kaphat pénzügyi juttatást. Az ilyen vállalatok és létesítmények jegyzékét az állami tervben kell jóváhagyni.

3. A vállalatnak joga van:

saját erejéből és szerződéses alapon elkészíteni a műszaki terveket és a költségvetést az eddigi termelés műszaki korszerűsítésére, rekonstrukciójára és kibővítésére, valamint a nem termelési jellegű épületek kivitelezéséhez;

jóváhagyni a műszaki terveket és a költségvetést, valamint azoknak a termelési és nem termelési épületeknek a jegyzékét, amelyek építési költségeit a vállalati kollektíva önelszámolási jövedelméből és bankhitelből fedezik;

a kivitelezőkkel történt megállapodás alapján jóváhagyni az építési és a szerelési munkák ütemtervét;

visszautasítani az elavult műszaki dokumentációt a szerzőknek.

4. A vállalat a műszaki korszerűsítést,

a rekonstrukciót és az eddigi termelés kibővítését úgy hajtja végre, hogy ésszerűen kombinálja a saját kapacitásokkal végrehajtott építkezést a megrendelésre történő kivitelezéssel.

Az építési és szerelési munkák megrendelésre történő kivitelezése esetében a vállalat szállítási szerződést köt az építkezés egész időszakára.

A kivitelező vállalat a beruházóval és az alszállítókkal együtt gondoskodik arról, hogy az építkezést a tervezett határidőben befejezze és felelősséget visel az új létesítmény minőségéért.

13. cikkely. A dolgozókollektíva szociális fejlesztése

A vállalati tevékenység egyik legfontosabb célját az aktív szociálpolitikának kell képeznie, amely a termelési hatékonyság növelésének, a dolgozók munka- és társadalompolitikai aktivizálásának, a kollektivizmusra való nevelésnek, valamint a szocialista életmód szilárdításának hatékony eszköze. A vállalat köteles gondoskodni a munka- és az életfeltételek javításáról, saját dolgozói, azok családjai, a háborús veteránok és az érdemeket szerzett dolgozók érdekeinek és szükségleteinek kielégítéséről.

A vállalati dolgozókollektíva és annak minden tagja magas színvonalon termelékeny munkával keresi meg a szociális ellátás fejlesztéséhez szükséges eszközöket. A kollektíva szociális szükségleteinek a kielégítése a vállalatban végzett munka végső eredményeitől, a kollektíva önelszámolási eredményeitől függ. A szociális fejlesztéssel összefüggő kérdéseket a dolgozókollektíva oldja meg.

A vállalat szociális tevékenységének a fejlesztésében szorosan együttműködik a helyi népképviseleti szervekkel.

2. A vállalatnak elsődleges figyelmet kell fordítania az emberi tényező aktivizálására, a munkafeltételek javítására, a munka alkotójellegének gyarapítására, hogy az fokozatosan alapvető létszükségletté váljon. Ezért a vállalat:

arra törekszik, hogy lényeges mértékben csökkentse, s távlatilag felszámolja a nehéz fizikai, az egyhangú és a szakismereteket nem igénylő munkát;

olyan technológiai eljárásokat alkalmaz, amelyek a dolgozók és a lakosság védelme szempontjából biztonságosak, összhangban vannak a higiéniai normák és a munkavédelem követelményeivel, lehetővé teszik az üzemzavarok és a munkabalesetek megelőzését;

széles körben bevezeti az automatizálást és a gépesítést, javítja a munkahelyek ellátottságát és tökéletesíti a munka- szervezést;

a lehető legkedvezőbb feltételeket alakítja ki a nők munkájához;

sokoldalú segítséget nyújt az ifjúságnak általános műveltségének és kulturális színvonalának fejlesztésében.

3. A termelésben a dolgozók számára kedvező szociális feltételek kialakítása érdekében a vállalat:

megszervezi a közétkeztetést, minden dolgozó számára gondoskodik meleg ebédről, szükség esetén a szociális-fej- lesztési alap eszközeiből is merít az ebédlőiben és büfféiben való étkezés olcsóbbá tételére, s aktívan fejleszti saját mezőgazdasági melléküzemági termelését;

tökéletesíti a dolgozók orvosi ellátását, a megbetegedések korlátozására törekszik, komplex módon gondoskodik a betegségek megelőzéséről és gyógyításáról, térítésmentesen biztosit helyiségeket az egészségügyi ellátás számára, bővíti és fejleszti a betegségek megelőzésére és a gyógykezelésre szolgáló létesítményeket;

aktívan fejleszti a különböző fizetett szolgáltatásokat, a dolgozók szükségleteinek minél teljesebb kielégítésére törekszik, elősegíti a szabadidő ésszerű kihasználását.

4. A szociális ellátás anyagi alapjának gyorsított ütemű fejlesztése, a dolgozók és családjaik egészséges életéhez és pihenéséhez szükséges feltételek kialakítása érdekében a vállalat:

a szociális-fejlesztési alap eszközeinek legnagyobb részét lakóházak, gyermekintézmények és más szociális létesítmények építésére fordítja;

arra törekszik, hogy gyorsított ütemben gondoskodjon önálló lakásról vagy családi házról minden dolgozójának a családja számára, a szociális-fejlesztési alap eszközeit és bankhiteleket felhasználva gondoskodik a tulajdonába tartozó lakások karbantartásáról és javításáról, a lakásállomány bővítéséről, szövetkezeti lakásépítést szervez és dolgozóit sokoldalú segítségben részesíti az önerőből történő lakásépítéshez, amihez kölcsönöket is folyósít;

fejleszti az óvodák, bölcsődék, pionírtáborok és más gyermekintézmények hálózatát;

gondoskodik az üdülőházak, üdülőtelepek, művelődési házak, turisztikai és sportközpontok, valamint más üdültetési létesítmények építéséről, javításáról és üzemeltetéséről;

sokoldalúan fejleszti a testnevelést és a sportot, a dolgozók és családtagjaik népi alkotóművészetét;

elősegíti a kollektív kertészkedést;

lakásokat oszt el, beutalókat az üdülőtelepekre és a szanatóriumokba, kiskerteket oszt ki a dolgozók között és további szociális előnyökben részesíti őket.

A vállalat vezetősége és a szakszervezeti bizottság a dolgozókollektíva tanácsának egyetértése alapján soron kívül is utalhat ki lakásokat a magasan képzett szakembereknek és más dolgozóknak, figyelembe véve munkájuk hasznosságát. A vállalat anyagi ösztönzésben részesítheti az olyan egészségügyi és gyermekintézmények, kulturális és sportlétesítmények, közétkeztetési szervezetek dolgozóit, amelyek nem tartoznak az adott vállalathoz, de dolgozóit szolgáltatásokban részesítik.

5. A vállalati dolgozók kollektívája elősegíti a család szilárdítását, kedvező feltételeket alakít ki a nők számára, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyermekekről való gondoskodást sikeresen összekapcsolják a munkában és a közéleti tevékenységben való aktív részvétellel.

A nők munkájára és életére vonatkozó kérdéseket a nőtanács aktív részvételével kell megoldani.

6. A dolgozókollektívák rendszeresen gondoskodnak a háborús veteránokról, az érdemeket szerzett dolgozókról, a nyugdíjasokról, a rokkantakról és a gyermekekről, figyelemben részesítik őket, sokoldalú segítséget nyújtanak számukra, s megfelelő feltételeket alakítanak ki ahhoz, hogy a munkaképes nyugdíjasok és rokkantak erőik arányában bekapcsolódhassanak a munkába, a kollektíva társadalmi életébe, üzemi orvosi ellátásban, más szolgáltatásokban részesítik őket, lehetővé teszik számukra az üdülést és a szabadidő hasznos eltöltését. A vállalat hozzájárul az idős emberek és a rokkantak ellátására szolgáló otthonok építéséhez, védnökséget vállalnak az ilyen otthonok, továbbá a gyermekotthonok, az internátusok és a csecsemógondozó intézmények fölött, anyagi és pénzügyi támogatásban részesítik ezeket.

7. A vállalat aktívan segíti elő az iskolák, az iskolai és egészségügyi intézmények munkáját, s egyes akciók költségeit saját forrásaiból fedezheti.

Az általános műveltséget nyújtó iskolák, vagy a szakközépiskolák fölött patro- nálással megbízott vállalatok a tanulók számára megszervezik a gyakorlati oktatást és kialaítják hozzá a szükséges feltételeket.

14. cikkely. Munka és bér

1. A Szovjetunió állampolgárai a vállalatnál érvényesítik a munkára és a munkabérre vonatkozó törvényes jogukat, a munka eredményeivel, annak mennyiségével és minőségével összhangban.

Minden dolgozó köteles becsületesen és lelkiismeretesen dolgozni, növelni a munka termelékenységét, javítani a termékek minőségét, gyarapítani a nemzeti vagyont és megtartani a munkafegyelmet.

A vállalat köteles hatékonyan kihasználni saját alkalmazottainak a munkáját, ezen az alapon köteles törekedni a kollektíva anyagi életszínvonalának növelésére, a termelés és a szociális fejlesztés feladatainak sikeres teljesítésére. Az anyagi ösztönzés mellett széles körben ki kell használnia az erkölcsi ösztönzés legkülönbözőbb formáit is a jó munkaeredmények elérésére.

Minden dolgozó munkabérét a munka végső eredményei, s az ezekhez való személyes hozzájárulás határozzák meg, s ennek nincs felső határa.

2. A vállalat a munkaerőalap minél teljesebb kihasználása, s minden dolgozó magas színvonalú produktivitásához szükséges feltételek kialakítása érdekében:

műszakilag indokolt munkanormákat vezet be, s ezeket a termelés és a munkaszervezés javuló színvonalával, s a végrehajtott műszaki intézkedésekkel összhangban rendezi;

arra törekszik, hogy a munkák növekvő terjedelmét relatíve minél kevesebb dolgozóval teljesítse;

elvégzi a munkahelyek felülvizsgálását és ésszerűsítését, meghatározza ezek szükséges számát és megszünteti a fölösleges munkahelyeket;

meghatározza a munkaszervezési formákat, a bértarifákat, a munkásokat besorolja az egyes tarifaoszályokba, a szak(Folytatás az 5. oldalon)

ÚJ SZÚ

4

1987. VII. 7.