Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-04 / 154. szám, szombat
Egvj hét a nagyvilágban Június 27-től július 3-ig Szombat: Moszkvában megbeszélést folytatott Mihail Gorbacsov és Robert Mugabe zimbabwei kormányfő Vasárnap: Wojciech Jaruzelski megkezdte tokiói látogatását Hétfő: Brüsszelben megnyílt és kétnapos tanácskozás után eredménytelenül ért véget a Közös Piac csúcsértekezlete Kedd: Három új törvény jóváhagyásával befejezte munkáját a szovjet parlament Szerda: Mihail Gorbacsov Moszkvában fogadta James Carter volt amerikai elnököt - Csőn Tu Hvan dél-koreai elnök tévébeszédében közölte, elfogadja a reformjavaslatokat Csütörtök: Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök Moszkvába érkezett Péntek: A lengyel fővárosban befejeződött a Varsói Szerződés tagállamai parlamenti elnökeinek tanácskozása Nők a békéért Az elmúlt héten Moszkvában 154 ország több mint 230 nemzeti, nemzetközi, illetve regionális nőszervezetének majd 3000 küldötte gyűlt össze, hogy az ötnapos világkongresszuson megvitassa jelenünk és jövőnk időszerű, halasztást nem tűrő gondjait. Szimbólumként is felfogható, hogy a helyszín a leszerelésért, az enyhülésért, az együttműködésért és a békés egymás mellett élésért küzdő ország volt, mely napjainkban a társadalmi gondolkodás és cselekvés megújulásának programjával vonta magára a világ közvéleményének figyelmét. A világkongresszus Moszkvában való megrendezése, a Szovjetunió békepolitikája iránti bizalmat is jelezte. Az 1985-ös nairobi világkongresszus óta eltelt időszakban ez volt a legjelentősebb tanácskozás, amely a nők egyenjogúságának és szabadsága kiterjesztésének kérdését is nyomatékosan felvetette. Freda Brown, a Nemzetközi Demokratikus Nószövetség elnöke kongresz- szusi megnyitójában bírálóan szólt arról a tényről, hogy a világ nem egy területén fokozódott a nők kiszolgáltatottsága és társadalmi egyenlőtlensége. Mindezek ellenére figyelemre méltó, hogy az emberiséget fenyegető nukleáris veszély elhárítását célzó akciók álltak az elmúlt években a nőszervezetek tevékenységének homlokterében. A világ azon veszélyhelyzeteire, kihívásaira is reagáltak, melyeket a tudományos-múszaki forradalom fejlődése vetett föl. Az a szándék vezette őket a moszkvai világkongresszuson, hogy mindezekről a kérdésekről kötetlenül, a lehető legszélesebb körben tanácskozzanak. Ennek érdekében szervezték a nyolc munkabizottságot és három vitaközpontot, hogy minél többen mondhassák el véleményüket. Ezért döntöttek úgy, hogy a világkongresszuson nem törekszenek határozat vagy dokumentum elfogadására. A világkongresszus legkiemelkedőbb eseménye kétségtelenül Mihail Gorbacsov nagy tetszéssel fogadott beszéde volt. Kifejtette: a harmadik évezredhez közeledve az emberiségnek bátran és józanul kell értékelnie számos bonyolult problémát. Rámutatott, a nók világtalálkozója is meggyőző bizonyítéka, hogy az emberek mindinkább tudatában vannak annak, hogy „személyes közük van a világ történéseihez“. A világhelyzetet elemezve nyomatékkai szólt arról, hogy a Szovjetunió az új politikai gondolkodásmódot követi, s külpolitikájának célja a fegyverkezési hajsza megakadályozása, a nukleáris veszély felszámolása, a nemzetközi légkör javítása. Azon munkálkodik, hogy a reykjavíki találkozó szellemében történelmi áttörésre kerülhessen sor a leszerelés érdekében a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A csillagháborús előkészületek helyett a békét akarja a szovjet politika általánossá tenni, erősíteni. Azaz: a világpolitikában is átalakításra törekszik. Mihail Gorbacsov a világkongresszus tanácskozásával is bizonyítottnak látta, hogy az asszonyok komolyan veszik a béke ügyét, s tanácskozásuk is megerősíti azt a hitet, hogy a béke nem utópia. Az ötnapos találkozó befejezésekor Freda Brown hangsúlyozta, Moszkvában különböző kérdésekkel foglalkoztak, s ezek körül gyakran éles viták is kibontakoztak. Ám éppen ezek a viták erősítették meg a küldöttekben azt a reményt, hogy igaz ügyért küzdenek és ebben a harcban joggal számíthatnak megértésre és támogatásra a világ minden részén. A világkongresszus befejezését követően kezdte meg tanácskozását a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség IX. kongresszusa. Munkájára nagy hatással volt a megelőző fórum, amely új utakat mutatott a nőmozgalom nemzeti szervezetei együttműködéséhez, a békés, boldog életért való közös harchoz. A világkongresszus jelszava: „Atomfegyvermentes világot 2000- re, a békéért, az egyenjogúságért és • a fejlődésért!“ is kifejezte, a nemzetközi nőmozgalom a jövőbe tekintve törekszik korunk problémáinak megoldására. (fónod) Dél-Korea Ajánlott meghátrálás Sikerült megelőzni Dél-Koreában a Fülöp-szigetekihez hasonló, tavaly februári hatalomváltást. Igaz, a Koreai-félsziget déli részén a megmozdulások még nem voltak olyan kiterjedtek és nem követeltek annyi áldozatot az elmúlt majd egy hónap során, a helyzet mégis robbanással fenyegetett. Gyorsan el kellett tehát oltani a tüzet, s a dolgok úgy alakultak, hogy a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt... Dél-Koreában június elején elemi erejű tömeges tüntetések robbantak ki. Ekkor nevezte ki utódját Csőn Tu Hvan államfő, mégpedig Ro Te Vu, a kormányzó Demokratikus Igazság Párt elnöke, a diktátor jó barátja, közeli munkatársa, a négycsillagos tábornoki egyenruhát hat évvel ezelőtt levetett politikus személyében. Ez egyértelmű jelzés volt a kormányzat részéről, hogy az államfő megválasztásának módszerét nem akarja megváltoztatni. Az elnököt eddig egy diktatúrapárti elektori testület választotta meg, tehát a szavazás eredménye nem tükrözhette a lakosság akaratát. Épp ez ellen emelkedett fel a tiltakozási hullám, melynek fő szervezője, a konzervatív ellenzék követelte még a politikai foglyok szabadon bocsátását, a sajtószabadságot, stb. A szöuli rezsim hajthatatlannak mutatkozott, mígnem az országba utazott Gaston Sigur, a térségért felelős amerikai külügyi államtitkár, és „egyeztető tárgyalásokat“ folytatott mind a kormány, mind az ellenzék vezetőivel. Sigur tehát a tűzoltó szerepét játszotta el, s a Fehér Házban ezért bizonyára dicséretet kap. A dél-koreai helyzet ugyanis washingtoni szempontból áttekinthető maradt, nem kerültek veszélybe az amerikai érdekek, szó sincs a 40 ezres amerikai katonaság kivonásáról, az atomfegyverekkel is felszerelt támaszpontok felszámolásáról. Szóval, az történt, hogy a hét elején éppen Ro Te Vu nyújtotta be Csőn Tu Hvan elnöknek a reformjavaslatokat, amelyek az ellenzék követelési listáján is szerepeltek. S az államfő ezt a javaslatcsomagot el is fogadta, mi főleg azt jelenti, hogy Dél-Koreában decemberben már közvetlenül a lakosság választhatja meg a jövő februárban hivatalba lépő új elnököt. Az ellenzéket kissé meg is lepte ez a gyors egyezség, s bár örül a kilátásba helyezett reformoknak, azok elfogadtatását nem sajátíthatja ki magának. Vitorlájából ugyanis bizonyos mértékben kifogta a szelet az a körülmény, hogy Csőn Tu Hvan saját embere ajánlására hátrált meg. Ez adott esetben jó érv lehet az elnökválasztást megelőző kampány során Ro Te Vu kezében, s bizonyára növeli esélyeit az ellenzéki jelölttel szemben. De ha a decemberi szavazásból Kim De Dzsung vagy Kim Jong Szám, tehát a konzervatív ellenzék valamelyik vezetője kerül is ki győztesen, a rezsim akkor is sikerként könyvelheti el, hogy Csőn Tu Hvan februárig mindenképp hatalmon marad. Utána úgyis távozni készült. Ezért hozható föl a kecske-ká- poszta hasonlat, s hacsak valami közbe nem jön, tehát a rezsim tényleg komolyan gondolja a választási és az alkotmányreform végrehajtását, akkor Dél-Koreában békésen megtörténhet a hatalomváltás. Nem feledhető el az sem, hogy a szöuli olimpiáig tizenöt hónap van hátra, s addig mindenképp rendezni kellene a dolgokat. P. G. Wojciech Jaruzelski legfelsőbb lengyel vezető tokiói hivatalos látogatása alkalmával megbeszéléseket folytatott Nakaszone Jaszuhiro japán kormányfővel is (Telefoto - ČSTK) KIS _______ NYELVŐR A műtétet végrehajtott sebész és egyebek Már máskor is szóvá tettük, hogy nem mindig használjuk helyesen a melléknévi igeneveket: a három fajta közül nem azt választjuk mondatunkba, amelyik odaillik; s azt fejezi ki, amit a mondanivaló logikusan követel. Különösen a múlt idejűnek vélt -t, -tt képzősekkel van baj e tekintetben. Egy lap ezt írja az egyik labdarúgó állapotával kapcsolatban: „A műtétet... végrehajtott sebész... csak néhány nap múlva tud pontos prognózist adni.“ A műtétet végrehajtott sebész kifejezésben a végrehajtott alakkal a szerző nyilván a múlt időt akarta kifejezni - sikertelenül közben nem vette észre, hogy a sebészre vonatkoztatta a végrehajtott jelző értelmét, mintha a sebészt hajtotta volna végre valaki, nem pedig a műtétet. A műtét lehet végrehajtott, tehát a végrehajtott műtét jelzős szerkezet helyénvaló, a végrehajtott sebész azonban nem. Itt tehát - az aktív (cselekvő) szerkezetet alkotó -ó, -ó képzős igenevet alkalmazva - a műtétet végrehajtó sebész kifejezés kellett volna a mondatba. Ha a szerző a műtét végrehajtásának idejére is utalni akart, azt ebben az esetben csak múlt idejű igei állítmányt tartalmazó mellékmondat közbeiktatásával tehette volna meg: „A sebész, aki a műtétet... végrehajtotta,... csak néhány nap múlva tud pontos diagnózist adni.“ Ritkábban ugyan, de az ellenkező megoldással is követünk el hibát: -ó, ó képzős igenevet használunk, amikor a -t, -tt képzős volna a helyes. „A kocsi nem váltotta be a hozzáfűző reményeket“ - panaszkodott egy autótulajdonos. Lehet, hogy minket is remények fűznek az autóhoz, s ezek a mi hozzáfűző reményeink; itt mégis inkább arról van szó, hogy mi fűzünk reményeket a kocsihoz, s ezeket nem váltotta be a kocsi. Vagyis a passzív (szenvedő) igeneves szerkezet a helyes: A kocsi nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Logikailag is ez a megoldás a helyes, ugyanis valaki vagy valami nem azt a reményt váltja vagy nem váltja be, amely minket hozzá fűz, hanem azt, amelyet mi magunk fűzünk hozzá. Tehát a bevált ige használata már meghatározza azt is, milyen reményről lehet itt szó. A ható igékből képzett melléknévi igenevek nagy része már melléknév, de igenévi jellegük is érezhető olykor. Csakhogy itt az -ó, -ó képzősek - vagyis inkább -ható, -hetó képzős alakok - nem aktív szerkezetet alkotnak jelzett szavukkal, hanem passzívat. Nem helyes tehát ilyen mondatot szerkesztenünk. De állítmányi helyzetben is zavart okoznak a helytelenül használt -ható, -hetó képzős alakok, nemcsak jelzői szerepben. Egy képes hetilapban tanácsokat adó, egyébként szépen fogalmazó orvosnak a tollából olvastam ezt a mondatot: „Az elhízás ugyanis sokféle betegségre hajlamosítható." Ahogyan nem jó a betegségre hajlamosítható elhízás, ugyanúgy rossz, de talán sokkal szembetűnőbb hiba az elhízásról mint alanyról azt állítani, hogy hajlamosítható, vagyis azt hajlamosíthatja valami, amikor éppen az ellenkezőjéről van szó: az hajlamosíthat valakit. Itt bizony el kellett volna hagyni a ható ige végéről az -ó képzőt, s igealakkal zárni a mondatot: az elhízás ugyanis sokféle betegsére hajlamosíthat. JAKAB ISTVAN A csak helye a mondatban Az utóbbi időben sok más - enyhén szólva - pongyolaság mellett terjed a csak módosítószónak a furcsa hangsúlyozáshoz vezető, hibás szórendje. Ezt az e tekintetben is szabályos mondatot: „Csak a földrajzot tanultam meg, a magyar és a történelem még hátra van“ ma a beszélőknek szinte nagyobb hányada így mondaná, sőt sokan így is írnák: „A földrajzot tanultam csak meg, a magyar és a történelem még hátra van“. Miért kifogásolható, sót hibáztatható a csak-nak ez az új szórendje? Szerintem mindenekelőtt azért, mert a „régi“ szabály világos volt, és az így szerkesztett mondat szintén. E szabály szerint a megszorítást, korlátozást jelentő csak mindig azelőtt a kiemelt hangsúlyú - gyakran szerkezetes - mondatrész előtt áll, amelyre vonatkozik, megszorítással azt fejezvén ki, hogy az állítás a kiemelt szóval jelölt személyen, dolgon stb. kívül mást nem érint. „Csak én maradtam ott, a többiek elmentek.“ Ebben a mondatban a csak azt emeli ki, hogy az „ott maradás“ ténye egyesül az „én“-nel jelölt személyre érvényes. Mit tapasztalunk a csa/c-nak az új, erősen terjedő szórendje esetében? „Én maradtam csak ott, a többiek elmentek". Ebben az esetben bizonytalanná válik a nyelvérzék, hogy a csak az ott-ra vagy az én-re vonatkozik-e, de bizonytalan lesz a mondatrészek hangsúlyozása, a szünetek beiktatása és a mondat egész ritmusa is. Többek között ilyen kérdések vetődnek fel: a csak hangsúlyos lesz?; ugyanúgy mint a szabályos szórend esetében?; és az ott?; a csak és az ott között lesz szünet?; milyen hosszú? Sokszor bizony az efféle hosszabb mondatot még egyszer el kell olvasni, a csak rossz szórendje miatt mintegy „át kell értékelni“. Például (a Hivatalos nyelvünk kézikönyvéből átvéve): „A relatív béralap-ellenőrzés így képtelen betölteni azt a feladatot, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem arányában engedjen csak béralapot felhasználni.“ Helyesen: „A béralap-ellenőrzés csak a megtermelt nemzeti jövedelem arányában engedjen béralapot felhasználni.“ Maradjunk meg hát, ne csak a szabatos prózai stílusban - mint a Nyelvművelő kéziköny kívánja -, hanem minden megnyilatkozásunkban a csak szabatos szórendje mellett! Az egyértelműbb hangsúly, ritmus tekintetében is szebb kifejezésmód érdeke ezt kívánja. SZATHMÁRI ISTVÁN Mi lehet vaskos? A különféle jelzős szerkezetek nagyobbára azt a célt szolgálják, hogy velük valamit különösképpen kiemeljünk, valamire jobban felhívjuk a figyelmet. Nyilván ez a szándék vezette a hazai sajtóban megjelent beszámoló következő mondatának megfogalmazóját: A házigazda győzelme a kontinensbajnok Szovjetunió ellen vaskos meglepetést jelentett. Ez a szókapcsolat szokatlan. A meglepetést általában váratlan esemény váltja ki. Ha nagyon ki akarjuk emelni, a meglepetés lehet rendkívüli, óriási -vagy akár hatalmas is. Figyeljük meg az alábbi példákat, milyen alkalmi szókapcsolatokban szoktuk használni a vaskos szót: A második világháború története néhány vaskos kötetre való anyagot szolgáltatott. - A középkori várkastélyokban rendezett mulatságokon sok vaskos tréfa hangzott el. - A főúri lakomákon vaskos hússzeleteket szolgáltak fel. - A vaskos gorombaságot senki sem tűri, a vaskos tévedést pedig föltétlenül el kell kerülni. HASÁK VILMOS ÚJ SZÍ 4 1987. VII. James Carter volt amerikai elnök főleg a regionális válsággócokról tárgyalt Moszkvában a szovjet vezetőkkel. Fogadta ót Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is. (Telefoto -ČSTK)
