Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-04 / 154. szám, szombat

Közlemény a CSKP KB Elnökségének üléséről (Folytatás az 1. oldalról) elnökség konkrét feladatokat tű­zött ki az érintett szervek elé a szocialista törvényesség sok­oldalú megszilárdítása terén. Egyidejűleg hangsúlyozta, hogy a gyakorlatban következete­sen meg kell valósítani azokat a feladatokat, amelyek a CSKP KB Elnöksége által a szocialista tör­vényesség, erkölcs és fegyelem elveinek megszegése elleni harc­ról 1983-ban elfogadott levélből adódnak, s végre kell hajtani a szövetségi kormány által ezzel kapcsolatban jóváhagyott intéz­kedéseket. A pártszervek és -szervezetek, valamint a kommu­nisták, főleg a vezető dolgozók kötelesek a mindennapi életben mindenütt eleget tenni az ebből adódó követelményeknek. A CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának feladata pártkivizsgálások lefolytatása és a pártalapszabályzat értelmében következtetések levonása az olyan esetekből, amikor megszegik a szocialista törvényességet és a pártnormákat. Ezzel kapcsolatban a CSKP KB Elnöksége úgy döntött, hogy ki­zárja a CSKP soraiból a Babinsky csoportjához tartozó személye­ket, akiket a nemrég Bratislavában lezajlott perben elítéltek a társa­dalmi tulajdon fosztogatásáért és más bűncselekmények elköveté­séért. Az elnökség konkrét intézkedé­seket hagyott jóvá a CSKP KB 5. ülésén a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása érdeké­ben kitűzött feladatok teljesítésé­re. Jóváhagyólag tudomásul vette a Csehszlovákia tudományos­műszaki, gazdasági és szociális fejlesztése 2010-ig terjedő össze­gező prognózisa eddigi kidolgo­zásának egyes tapasztalatairól szóló tájékoztatót. Ezután jelen­tést vitatott meg a Csehszlovák Újságírók Szövetsége IX. kong­resszusának lezajlásáról, és nagyra értékelte a sajtó, a rádió és a televízió dolgozóinak azt az el­tökéltségét, hogy aktívan hozzá­járulnak a CSKP XVII. kongresz- szusa irányvonalának megvalósí­tásához a gazdasági és a szociá­lis fejlesztés meggyorsításáért, a gazdasági mechanizmus átala­kításáért, a társadalom további demokratizálásáért és a nyilvános tájékoztatás fejlesztéséért folyta­tott küzdelemhez. Az elnökség ugyancsak jóvá­hagyólag tudomásul vette a Gus­táv Husák és más csehszlovák vezetők által Philipp Jenningerrel, az NSZK szövetségi parlamentjé­nek elnökével folytatott tárgyalá­sokról, továbbá Ernst Breitnak, az NSZK-beli Német Szakszervezeti Szövetség elnökének az SZKT meghívására hazánkba tett láto­gatásáról és Gustáv Husákkal tar­tott találkozójáról szóló tájékozta­tót. Egyúttal néhány további gaz­dasági, valamint bel- és külpoliti­kai kérdéssel is foglalkozott. A Szovjetunió és India következetesen törekszik a béke és biztonság erősítésére Közlemény a parlamenti elnökök találkozójáról (ČSTK) - Varsóban július 1-e és 3-a között valósult meg a Varsói Szerződés tagországai parlamenti elnökeinek találkozója. A találkozón részt vett Sztanko Todorov, a BNK Népi Gyűlésének elnöke, Alois Indra, a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének elnöke, Sarlós István, az MNK Országgyűlésének elnöke, Horst Sindermann, az NDK Népi Gyűlésének elnöke, Roman Malinowski, az LNK Szejmének elnöke, Nicolae Giosan, az RSZK Nagy Népi Gyűlésének elnöke és Lev Tolkunov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke. A találkozón megvitatták a test- lyamat dinamizmusának növelé­véri országok együttműködése el­mélyítésében a parlamentek sze­repével összefüggő kérdéseket, tekintettel arra, hogy ez az együtt­müködés dinamikusabb és haté­konyabb legyen, figyelembe véve a szocialista közösség fejlődése jelenlegi szakaszának sajátossá­gait. A parlamentek elnökei kölcsö­nösen tájékoztatták egymást és tapasztalatcserét folytattak orszá­gaik tevékenységéről, amely a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítására, a tudományos­műszaki haladás eredményeinek széles körű alkalmazására, a nép anyagi és szellemi életszínvona­lának állandó emelésére, a szo­cialista demokrácia elmélyítésére irányul, összhangban a szocialis­ta építés céljaival. Hangsúlyozták, hogy a szocialista országok sike­rei új lehetőségeket teremtenek kölcsönösen előnyös együttmű­ködésükhöz, az egész világ or­szágaival való kapcsolataik fej­lesztéséhez és hozzájárulnak a szocializmus befolyásának és nemzetközi tekintélyének növelé­séhez. Rámutattak a parlamentek aktív együttműködésének jelentőségé­re a KGST-tagországok gazdasá­gi együttműködési terveinek, a tagországok tudományos-mü- szaki haladása 2000-ig szóló komplex programjának és azok­nak a megállapodásoknak a meg­valósításában, melyeket a testvéri szocialista országok vezető kép­viselőinek 1986. novemberében Moszkvában megtartott munkata­lálkozóján fogadtak el. Részletes tapasztalat- és véle­ménycserét folytattak az állami és jogi szervek felépítéséről, a tör­vényhozás fejlesztéséről, a parla­mentek ellenőrző szerepének megvalósításáról és a helyi közi­gazgatási szervek tevékenysé­géről. A találkozó résztvevői részlete­sen megvitatták a nemzetközi helyzet fejleményeit érintő kérdé­seket. Elemezték, mindazon orszá­gok parlamentjeivel való együtt­működés lehetőségeit, amelyek részt vettek az európai biztonsági és együttműködési konferencián, foglalkoztak az összeurópai fő­sével, a katonai konfrontáció szintjének csökkentésével és a lá­zas fegyverkezés megállításával, a leszerelés, mindenekelőtt a nuk­leáris leszerelés megvalósításá­val, a béke megőrzésével a Földön és a sokoldalú együttműködés fejlesztésével valamennyi terü­leten. Ezzel összefüggésben a Varsói Szerződés tagországainak parla­menti elnökei felhívást fogadtak el az európai biztonsági és együttműködési konferencián részt vett országok parlamentjei­hez és parlamenti képviselőihez. A felhívás szövegét megküldik nekik és azt a sajtó is közzéteszi. A sokoldalú együttmüködés to­vábbi bővítésének jelentőségét fi­gyelembe véve célszerűnek tar­tották, hogy évente megszervez­zék a Varsói Szerződés tagorszá­gai parlamenti elnökeinek találko­zóját, rendszeresen váltakozó helyszíneken. A találkozón hangsúlyozták a nagy októberi szocialista forra­dalom rendkívüli jelentőségét, azt, hogy új szakaszt nyitott az emberiség történelmében. Ki­emelték annak fontosságát, hogy a képviselők részt vegyenek a 70. évforduló ünnepségein. Megállapodtak abban, hogy a parlamenti elnökök következő találkozója Berlinben lesz. A tudományos-műszaki fejlesztésről (ČSTK) - Miloš Jakeš, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára tegnap Prágában Jaromir Obzina szövetségi miniszterelnök-helyet­tesnek, a Tudományos-Műszaki Fejlesztési és Beruházási Állami Bi­zottság elnökének jelenlétében fo­gadta Leonyid Jefremovot, a Szovjetunió tudományügyi és mű­szaki állami bizottságának első alel- nökét, a csehszlovák-szovjet tudo­mányos-műszaki együttműködési állandó albizottság napokban Prá­gában folyó 39. ülésén részt vevő szovjet küldöttség vezetőjét. Elvtársi légkörben eszmecserét folytattak a tudományos-műszaki fejlesztés irányításáról, (Folytatás az 1. oldalról) diai kormányfő, hangoztatva, hogy édesanyja rendkívüli rokonszenvet érzett a Szovjetunió és a szovjet nép iránt. Ezt talán az is meghatározta, hogy a nagy októberi szocialista for­radalom hónapjában született. Fiatal korában édesapja, Dzsavaharlal Nehru leveleiből ismerte meg ennek a forradalomnak a rendkívüli törté­nelmi jelentőségét. Az is figyelemre méltó, hogy miniszterelnöksége ide­jén írta alá India és a Szovjetunió béke-, barátsági, és együttműködési szerződését - mondotta Radzsiv Gandhi. Az indiai kormányfő tiszteletére a szovjet vezetés tegnap a Kreml­ben díszebédet adott. Az ebéden Mihail Gorbacsov és Radzsiv Gand­hi beszédet mondott. MIHAIL GORBACSOV BESZÉDE Az SZKP KB főtitkára bevezető­ben emlékeztetett rá, hogy a rend­szeressé vált szovjet-indiai legfel­sőbb szintű találkozók mindkét ál­lamnak és nemzetnek hasznot hoz­nak. Joggal mondhatjuk el - folytatta -, hogy együttműködésünk minősé­gileg új szintet ért el, amit a ma aláírt hosszú távú tudományos-műszaki együttműködési komplex program is bizonyít. A Delhi Nyilatkozat, amelyet ta­valy novemberben hagytunk jóvá, valóban újszerű és hasznos ok­mány, nagy érdeklődést váltott ki, és a benne foglalt gondolatok közvetve vagy közvetlenül befolyásolják a vi­lág erkölcsi-politikai légkörét. Mihail Gorbacsov a továbbiakban rámutatott: a konzervatív erők nem fogadják el az új gondolkodásmódot, elutasítják azt. Velük egy vonalban haladnak a dogmatikus és a szkepti­kus emberek. Nyilvánvalóan nem könnyű leküzdeni a külpolitika kül­detéséről évszázadokon keresztül kialakult nézeteket, sok itt a problé­ma és az akadály. A kor azonban konstruktív választ követel arra a kérdésre, hogy mit tegyünk? A kor igényli az erőpolitika, a „nukleáris elrettentés“ alternatíváját. Ezért szeretném ismét felhívni a figyelmet a nemzetközi biztonság átfogó rend­szerének a gondolatára. Hogyan értelmezzük azt a fogal­mat, hogy „átfogó“? Van horizontá­lis jelentősége, tehát minden orszá­got és térséget magába foglal, s ver­tikális jelentősége is, ami azt jelenti, hogy tekintetbe kell vennie a nem­zetközi kapcsolatokat befolyásoló összes tényezőt - a katonait, a poli­tikait, a gazdaságit, az ökológiait és a humanitáriust egyaránt. Amikor a biztonság épületét építjük, ugyan­úgy kell gondoskodnunk minden egyes emelet, valamennyi szekció építéséről. Tudatosítjuk, hogy a nemzetközi biztonság átfogó rendszere nem jö­het létre azonnal, kész állapotban, valamiféle mesterséges struktúra­ként, amelyet fentről kényszerítenek a nemzetközi kapcsolatok élő gya­korlatára. Ez nem statikus, hanem dinamikus rendszer. És dinamikája az államok egész közösségének céltudatos tevékenységétől függ. Egyetlen ország, egyetlen or­szágcsoport sem sajátíthatja ki a rendszer építészének a funkcióját. Ez nemzetközi ügy, amely közös erőfeszítéseket és bizonyos időt igé­nyel. Vajon közelebb jutottunk-e az utóbbi időben a biztonságosabb vi­lághoz? Néhány reményteljes jel­zésről lehet szó. Látható, hogy az egyetemes köz­tudatban valami megmozdult, egyre erősebb és tekintélyt parancsolóbb a politikai realizmus hangja. Azok, akik meghátrálnak az egyenjogú párbeszéd, a lázas fegyverkezés megállítását célzó komoly erőfeszí­tések elől, egyre kevesebb bizalmat élveznek. A nemzetközi közvéle­ménynek bizonyos mértékig sikerült megállítania e feszültség növeke­dését. Ennek köszönhetően felmerült a lehetőség, hogy megtegyük az első lépést - megállapodást kös­sünk a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakétákról. Ez a szerződés megnyitná a továb­bi, még fontosabb akciók távlatait. Mindez azonban egyelőre csupán lehetőség. A NATO ezúttal is akadá­lyokat gördített a szerződés útjába. Az okok mindig ugyanazok: a befo­lyásos militarista körök érdeke a lá­zas fegyverkezés. Ebből kifolyólag a NATO kormánykörei nélkülözik a konstruktív koncepciót a kelet -nyugati kapcsolatokban. Egyszerű­en nem tudják helyettesíteni a „nuk­leáris elrettentés“ teljesen tarthatat­lan koncepcióját. Ha leegyszerűsítjük a NATO ve­zetőinek a jövő századi békés fejlő­dés távlataira vonatkozó nézeteit, az egység és a realizmus hiányát ta­pasztaljuk. Mi javasoljuk a tömeg- pusztító fegyverek egész rendszeré­nek felszámolását és a fennmaradó fegyverek ésszerű szintre történő korlátozását. Válaszul a társadalmi rendszer, mégpedig a mi társadalmi rendszerünk felszámolását javasol­ják. E „dilemma“ képtelenségét alig­ha kell bizonyítani. Nem egészen egy évvel ezelőtt Vlagyivosztokban kifejtettük elkép­zeléseinket Ázsia és a csendes­óceáni térség biztonságáról. Delhi­ben ezt a fontos kérdést közösen vitattuk meg. Az elmúlt időszakban a Szovjetunió igyekszik fokozni po­zitív hozzájárulását a térség ügyei­nek megoldásához, s arra törekszik, hogy felújítsa és aktivizálja kapcso­latait az ottani országokkal. Megelé­gedéssel állapíthatjuk meg, hogy politikánk, amely nem sérti senki érdekeit és senki függetlenségét, egyre nagyobb megértésre talál. Egyre több ország, még a válság­gócoktól távol eső államok is szor­galmazzák a tárgyalásokat és a vál­sággócok körüli helyzet normalizálá­sát. Aktívabban kezdik érvényesíte­ni jogukat arra, hogy a világ ügyei­nek alakításában részt vehessenek, amit mi üdvözlünk. Az egész mai világ kölcsönös összefonódása olyan, hogy minden nemzetközi jelentőségű új ese­ménnyel méginkább érezhetővé vá­lik. Ez megmutatkozott az európai nukleáris rakétákról szóló tárgyalá­sok kapcsán is. Tudatosítjuk, hogy ez a kérdés összefügg az ázsiai és a csendes-óceáni háborús veszély és biztonság kérdéseivel. Ez ben­nünket közvetlenül érint, mivel a Szovjetunió hatalmas része Ázsiá­ban, a Távol-Keleten fekszik. Sze­retném ismét egyértelműen meg­erősíteni, hogy határozottan javasol­juk az Egyesült Államoknak: kezd­jünk tárgyalásokat az ázsiai és csendes-óceáni nukleáris fegyve­rekről, és ezt a problémát oldjuk meg minden fél biztonsága érdekei­nek a legszigorúbb tiszteletben tar­tása, a kölcsönösség alapján. Az általános biztonság egyik alapja - filozófiai és politikai tekintet­ben egyaránt - a bizalom. A szovjet -indiai kapcsolatok a bizalomról szó­ló eszmefuttatások hálás témáját jelentik. Együttműködésünk éppen azért bővült ennyire, mert szigorúan tiszteletben tartottuk, sőt ápoltuk a függetlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatko­zás elvét. Jelenkorunk számos kér­désére vonatkozóan saját utunkon, saját indítékoktól vezetve jutottunk el közös álláspontunkhoz. Ezért látni viszonyunkban az olyan nemzetközi elrendezés elemeit, amelyben a bé­kés együttélés és pozitív, kölcsönö­sen előnyös együttműködés univer­zális normává válik. A bizalmatlanság a Szovjetunió és India kormányainak és népeinek viszonyában kizárt dolog volt. Kívül­ről azonban igyekeznek hatni erre a viszonyra. A jószomszédi kapcso­latainkra szinte allergiásak azok az ismert politikai körök, amelyek a mi- litarizálásra, a regionális konfliktu­sok kirobbantására, a konfrontációra törekszenek. Nincs ínyükre az a szerep, amelyet India a világpoliti­kában játszik. Meg akarják állítani a nemzetközi ügyekre gyakorolt be­folyásának növekedését. Annak ta­núi vagyunk, hogy ezek a körök minden rendelkezésükre álló esz­közzel nyomást gyakorolnak Indiá­ra, és igyekeznek destabilizálni az országban és a körülötte kialakult helyzetet. A Szovjetuniót ugyancsak aggasztja az India elleni kampány, amelynek célja az ország egységé­nek megbontása. Mi a Szovjetunióban nagyra érté­keljük nagy déli szomszédunk béke­politikáját. Érdekünk az egységes, erős és önálló India, amely kimagas­ló szerepet játszik az el nem kötele­zettek mozgalmában és a delhi cso­port kezdeményezéseiben. Az ilyen India az ázsiai és az egyetemes béke és biztonság pótolhatatlan és elengedhetetlen tényezője - hang­súlyozta beszédében Mihail Gorba­csov, majd örömét fejezte ki afelett, hogy a kölcsönös megértés, a biza­lom és az együttműködés politikája a „néptömegek diplomáciájára“ tá­maszkodik, s ennek a diplomáciá­nak a megtestesítői lesznek a Szov­jetunióban és Indiában megrende­zésre kerülő fesztiválok. RADZSIV GANDHI BESZÉDE Radzsiv Gandhi a tiszteletére adott díszebéden hangoztatta, a szovjet-indiai viszonyra a nézeta­zonosság jellemző az olyan kulcs- fontosságú kérdésekben, mint a bé­ke, a fejlődés és a leszerelés. A két ország közötti béke-, barátsági és együttműködési szerződés, melyet tizenhat évvel ezelőtt írtak alá, az ázsiai, s az egyetemes béke és stabilitás rendkívül fontos tényezőjé­vé vált. A nemzetközi helyzet bonyo­lultabbá válásának éveiben ennek a dokumentumnak a jelentősége tovább nőtt. Az indiai miniszterelnök kiemelte a Delhi Nyilatkozat, a Mihail Gorba- csovval közösen aláírt dokumentum jelentőségét, s azt a nemzetközi kapcsolatok fejlődésében új szakasz kezdeteként értékelte. Felhívta rá a figyelmet, hogy Délkelet-Ázsiában egyre aktívabbak azok az erők, amelyek az ott élő népek független­ségét igyekeznek aláaknázni. To­vábbra is éberek leszünk a térség békéjéért vívott harcban - mondotta. Emlékeztetett rá, hogy Mahatma Gandhi és Dzsavaharlal Nehrú az elsők között voltak, akik a nukleáris leszerelést szorgalmazták. Az atomháború szörnyűségeinek meg­értéséhez hozzájárult az ún. delhi hatok nyilatkozata is - szögezte le Radzsiv Gandhi, majd végezetül nagyra értékelte azokat a merész és újszerű javaslatokat, amelyeket Mi­hail Gorbacsov Reykjavíkban és azt követően terjesztett elő, s annak a véleményének adott hangot, hogy a nukleáris fegyverek korlátozásá­nak és csökkentésének távlatai már rég nem voltak olyan kedvezőek, mint most. MEGNYÍLT AZ INDIAI FESZTIVÁL A moszkvai Kremlben tegnap dél­után megnyitották az indiai feszti­vált. A fesztivál résztvevőit Radzsiv Gandhi és Mihail Gorbacsov üdvö­zölte. Az indiai kormányfő rámutatott a két ország közötti megbonthatat­lan barátságra, s hozzáfűzte, hogy ez a barátság az egész világ számá­ra példaként szolgálhat. Mihail Gorbacsov beszédében hangsúlyozta, hogy a fesztivál ismét bebizonyítja, milyen őszintén érdek­lődik egymás iránt a két ország né­pe. Emlékeztetett rá, hogy a most megnyitott fesztivált, valamint az In­diában novemberben sorra kerülő szovjet fesztivált jelentős jubileumok alkalmából rendezik meg: India füg­getlensége kihirdetésének 40. és a nagy októberi szocialista forrada­lom 70. évfordulója alkalmából. Meggyőződését fejezte ki, hogy mindkét eseménysorozat méltóképp emlékezik meg ezekről a világtörté­nelmi eseményekről és teljesíti nemes, humánus küldetését. Radzsiv Gadhi az ünnepélyes megnyitó után a Kreml kertjében elültette a barátság fáját, amelyet aztán Mihail Gorbacsovval együtt a Volgából és a Gangeszből merített vízzel locsoltak meg. A két államférfi virágot helyezett el Lenin emlékmű­vénél is. Az indiai kormányfő ezután ellátogatott a Lenin-mauzóleumba, ahol koszorút helyezett el, akárcsak az ismeretlen katona sírjánál. Munka Érdemrend átadása (ČSTK) - Václac Petrasnak, a pferovi Észak-morvaországi Sörgyárak igazgató­jának 60. születésnapja alkalmából sok­éves kimagasló munkaeredményeiért, valamint politikai és egyéb közhasznú tevékenységéért a köztársasági elnök a Munka Érdemrendet adományozta. A kitüntetést tegnap Ondrej Vanék cseh mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz­ter nyújtotta át a jubilánsnak. ÚJS ď d 1987.

Next

/
Thumbnails
Contents