Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-29 / 175. szám, szerda

A lakosság igényei­nek jobb kielégíté­sét és az életszínvo­nal emelését céloz­zák a szolgáltatások javítására irányuló hatékony intézkedé­sek a Szovjetunió­ban. A litvániai Sjauljajban például 300 féle szolgálta­tást vehetnek igény­be az emberek. Az új mosodában (a felvé­telen) egy óra alatt elvégzik a beadott fehérnemű mosá­sát. (ČSTK-felvétel) Új gondolkodásmód a világgazdaságban Az egyik nyugati vezető a napok­ban a szovjet televízió műsorában fiatalok kérdéseire válaszolt. Ho­gyan vélekedik a Szovjetunióban fo­lyó átalakításról, érdeklődött egy fel­tűnő pulóvert viselő főiskolás lány.- Nem értek egyet azokkal, akik úgy vélik, hogy a Nyugatnak gazda­ságilag gyenge Szovjetunióra van szüksége - válaszolta a vendég. - A szovjet gazdaság gyengesége semmi jót sem ígér országainknak. Az önök gyengesége - a mi gyenge­ségünk is. Az erős Szovjetunió pe­dig üzleti partnerként értékesebb számunkra. A televízióműsorban Richard von Weizsäcker, az NSZK elnöke vett részt. Ebben a kijelentésben, nézetem szerint, pontosan visszatükröződött az, amit a világgazdaságban új gon­dolkodásmódnak lehet nevezni. Fontos kiinduló tézise: az államok gazdasági biztonsága csupán az egyik társadalmi-politikai rendszer határai között - elérhetetlen. Bár­mennyire paradoxnak látszik is, a kapitalizmusnak és a szocializ­musnak jó üzlettársakká kell válniuk, ha mindegyik a lehető legjobban be Fjodor Burlackij, az ismert szovjet publicista az SZKP KB sajtószervé­ben megjelent cikkében foglalkozott a demokratizálási folyamattal. írásá­ban megállapította, hogy a közvéle­mény egyre nagyobb szerepet ját­szik, a gyorsítás fontos tényezőjévé válik. Hozzáfűzte, a glasznoszty és a demokrácia mindenki számára le­hetővé teszi, hogy véleményt mond­jon mindarról, ami nyugtalanítja. Ek­kor azonban kiderül, „nem egyez­nek meg teljesen a nézeteink, bár a szocializmus, a szovjethatalom és az ország pártirányításának talaján állunk“ - írta Burlackij. Amikor az átalakítással szembeni elutasításról ír a szerző, leszögezi: ez semmiképpen sem csak az irá­nyítási apparátus képviselőire jel­lemző. A tömegek egy része, amely passzívan viszonyul az átalakítás­hoz, ugyancsak fékező tényezőnek tekinthető, bár kevés kivételtől elte­kintve az emberek nagyon felelős­ségteljesen viszonyulnak mindah­hoz, ami lejátszódik. Próbálkozások történnek arra, hogy a párthatározatok után még kivárjanak vagy lassítsák azok meg­valósítását. Ennek egyik oka, a ha­tározat közvetlenül nem jelent jogi normát, vagyis nem kötelez valami­lyen akció végrehajtására a mulasz­tás szankcionálásával való - anyagi, adminisztratív, sőt büntetőjogi szankcionálás - fenyegetés mellett. Ezzel összefüggésben Fjodor Burlackij rámutat arra, hogy az SZKP KB júniusi ülése figyelembe vette a társadalmi kapcsolatok jogi formájának, a szocialista jogrend humánus és erkölcsi hatásának egész jelentőségét. Az ülés a doku­mentumok egész gyűjteményét vi­tatta meg, melyeket azután jóváha­gyott a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának ülésszaka. Ezzel létrejött * a gazdasági reformok építményének szilárd jogi alapja. akarja bizonyítani saját gazdasági rendjének, saját életmódjának, saját ideológiájának előnyeit. Világunk túlságosan kölcsönösen függővé vált, semhogy bárki zavar­talanul virágozhasson a másik ká­rára. A Nyugat és a Kelet közötti gaz­dasági kapcsolatok mindazonáltal távol vannak attól, hogy kielégítőnek lehessen nevezni őket. És itt nem­csak a közös problémák terhéről van szó, mondjuk a fegyverkezési ver­seny kiadásairól, hanem arról, hogy egyáltalán nem minden nyugati ve­zető olyan fogékony az új gondolko­dásmód iránt, mint von Weizsäcker elnök. A szocialista világ elleni szankciók, valamiféle büntetóak- ciók, mindenféle „egyeztetés“- a gazdasági inkvizíciónak ez az egész eszköztára még nagyon is divatos. És az inkvizítor nem veszi észre, hogy mellesleg kárt okoz sa­ját rendszere gazdasági egészségé­nek, amelynek az érdekeit - állítólag- védeni igyekszik. Nehéz elképzelni kedvezőbb idő­pontot a Nyugat és a Kelet közötti gazdasági együttműködés új mo­delljének létrehozása számára, mint Figyelmet érdemel minden elgon­dolás, melyet a megújulás elősegí­tését -célzó törekvés diktál - szögezi le a szerző. Hozzáfűzi azonban: a bírálat joga feltételezi a kritika megbirálásának jogát is. Burlackij „könnyelműeknek“ minősíti az esz­mefuttatásokat arról, hogy elkerül­hetetlen, sőt hasznos lehet a mun­kanélküliség mint kényszerítő esz­köz, amely hozzájárul a munkater­melékenység növeléséhez. Demokratizálás, a szellemi szféra folyamatainak fejlesztése, a szocia­lista és általánosan emberi értékek elfogadtatása - ez a legfontosabb, sőt egyetlen módja az átalakítás megvalósításának. Csakhogy éppen a demokrácia veti el a heves kilen­géseket és szélsőségeket, az olyan jelenségeket, melyekért országunk már drágán megfizetett - szögezi le a szerző. Több mint egy évvel a csernobili atombaleset után az erőmű körül 30 kilométeres körzetben csupán 70 ezer hektár földterület van kiiktatva a mezőgazdasági művelésből. Ezen a vidéken, ahol a gyengén termő, homokos és agyagos talaj van túl­súlyban, csupán az erdők sugár­szennyezésének megszüntetésével és karbantartásával számolnak. Amint arról Alekszandr Tkacsen- ko, az Ukrán SZSZK Mezőgazdasá­gi-ipari Állami Bizottságának első alelnöke tájékoztatott, a következő öt évben az ellenőrzött mezőgazda- sági termelési rendszert követik, melynek elveivel megismertették mind a mezőgazdasági dolgozókat, napjaink. Az átalakítás irányvonala, amelyet a Szovjetunió választott, a gazdasága irányítási rendszerében történt gyökeres változások ezt a hatalmat egészen más partnerré teszik a nemzetközi üzleti világban, mint amilyen eddig volt. Élesen megváltozik a szovjet ex­port és import szerkezete. Az első ipari jellegűvé válik, hogy 2000-re a tüzelőanyagok a gépeknek és be­rendezéseknek adják át az elsőbb­séget. A Szovjetuniónak ugyanakkor az a szándéka, hogy energikusan nekifog feldolgozó ipara modernizá­lásához. Ezzel magyarázható az, hogy túlnyomórészt üzemi berende­zéseket -akar importálni. A rugalmas nyugati üzleti világ már előre örül az új, nagy felvevőké­pességű szovjet piacnak és az együttműködés nem hagyományos formáinak. Nyilván éppen ezzel ma­gyarázható az az érdeklődés, ame­lyet Nyikolaj Rizskovnak a közel­múltban tett ausztriai látogatása az osztrák üzleti körökben keltett. Az üzletemberekből álló tekintélyes hallgatóság a szovjet miniszterelnök szájából hallotta a számára fontos statisztikát: az idén a Szovjetunió külgazdasági forgalmának több mint 20 százaléka a világpiaci export jo­gával felruházott minisztériumokra és vállalatokra esik. Természetesen fenntartásokkal lehet fogadni az oroszok az irányú törekvését, hogy megtanuljanak ke­reskedni és megértsék a világmére­tű verseny kegyetlen törvényeit. Egyvalami mindenesetre vitathatat­lan: az átalakítás időszakában a Szovjetunió minden korábbinál nyitottabb a világ gazdasági viszo­nyainak általános rendezése érde­kében folytatott gazdasági együtt­működés számára. Tudomásul kell venni, ezeket a viszonyokat ma már értelmetlen volna „keleti övezetre“ és „nyugati övezetre" osztani. Manapság mindenki számára előnyös az energikus gazdasági együttműködés. A nyugati és a keleti üzletembereknek meg kell ragadni­uk azokat az új lehetőségeket, ame­lyeken egyelőre édesdeden alsza­nak a bürokraták. VLAGYIMIR SZIMONOV, az APN politikai szemleírója mind a kertészkedőket. Ukrajna töb­bi részén a mezőgazdasági terme­lésben nincs szükség semmilyen korlátozásokra, sem védőintézkedé­sekre. Ukrajnában továbbra is működik a független állami higiéniai ellenőr­zés, valamint a mezőgazdasági-ipa­ri állami bizottság fennhatósága alá tartozó állatorvosi szolgálat. Ezenkí­vül minden élelmiszer-feldolgozó üzem saját ellenőrzést hajt végre, s a köztársaság piacain bevezették a sugárszennyezés ellenőrzését. Az élelmiszereket az Ukrán SZSZK Tu­dományos Akadémiájának szakem­berei által kidolgozott módszerekkel vizsgálják. (ČSTK) A gyorsítás fontos tényezője Fjodor Burlackij a demokratizálási folyamatról Mezőgazdasági termelés Csernobil körzetében Több kezdeményezést Ma már egyre több fiatal dolgozik ipari vagy mezőgazdasági üzemben. A termelési feladatok sikeres teljesítése hatékony közreműködésük és kezdeményezőkészségük nélkül szinte elképzelhetetlen. Részben ezért is szükséges és fontos, hogy a munkában az idősebbek a fiatalokat egyenrangú partnerként fogadják maguk közé, s adjanak meg nekik minden lehetőséget és segítséget az önmegvalósuláshoz, tehetségük, képességük kibontakoztatásához. Közismert, hogy a fiatalok mindig vonzód­nak az újhoz, kritikusabbak az elavulttal szemben és határozot­tan fellépnek a rutinszerúség ellen. A fiatalok energiával teli lendületét tehát úgy kell hasznosítani a termelésben, hogy messzemenően szolgálják gazdasági és szociális fejlődésünk meggyorsítását, de ugyanakkor legyenek önállóak és bontakoztassák ki képességeiket és tudásukat. Nem könnyű, sőt kimondottan nehéz, de ugyanakkor nem is lehetet­len kialakítani az ilyen magatartás-formákat. Ezt több ipari és mezőgazdasági üzem példája bizonyítja. A Galántai (Galanta) járásban 57 ifjúsági dolgozó kollektíva, 46 komplex racionalizációs és 47 ugyancsak ifjúsági szocialista munkabrigád versenyez a termelési eredmények javításáért. Ugyanitt a fiatalok tavaly háromszáz újítást nyújtottak be, és ezek egy részének gyakorlati alkalmazásával több mint tizen- négymillió korona társadalmi hasznot értek el. Ezen túlmenően kiveszik részüket a másodlagos anyagok újrafelhasználásából, valamint az energia- és anyagtakarékossági versenyből. Hasonló eredményekről hallottunk a lévai (Levice) járási pártbi­zottság plénumülésén elhangzott beszámolóban. A tlmačei Kirov Szlovák Energetikai Gépgyárban a fiatalok valamennyi munkakezdeményezésben részt vesznek, és ugyanez a helyzet a Levitex Csehszlovák-Szovjet Barátság Pamutipari Üzemben. Tény viszont, hogy mindkét járásban és további járásokban is számos ipari és mezőgazdasági üzem akad, ahol a fiatalok aktivitása a lehető legjobb akarat mellett sem minősíthető elfogadhatónak. Ha a miértre keressük a választ, akkor többek között a szervezőmunka hiányosságait kell első helyen említe­nünk. Komoly hiányosság az is, hogy több ipari, mezőgazdasági üzemben még ma sincs SZISZ-alapszervezet. Elgondolkodtató viszont az is, hogy ahol van ifjúsági alapszervezet, ott sem úgy dolgozik, ahogy az elvárható. S mi most elsősorban a SZISZ- alapszervezet termelést segítő munkájára gondolunk. Arra, hogy az ifjúsági szervezet mit tesz a termelés hatékonyságának növeléséért. A már említett lévai plénumülésén elhangzott beszámolóban és vitafelszólalásokban e kérdésekről is szó esett. Baj, ha a fiatalok nem ismerik az üzem termelési feladatait - mondták többen is. Vagy ha igen, nem tudják, hogy ezek teljesítésében mit várnak tőlük. Az sem elég, ha tudják, hogy hol vannak * a problémák, mit kellene hatékonyabbá tenni, de az ösztönzés nem megfelelő. Például nem rendszeres az értékelés, vagy hiányoznak azok a versenyzési formák, amelyeket a SZISZ központi szervei hirdettek meg. S itt felvetődik a kérdés - miért hiányoznak? A felelet egyér­telmű. Azért, mert az üzem ifjúsági szervezetének vezetősége csak tessék-lássék alapon dolgozik. A pártszervezet sem tesz meg mindent, hogy ez másképp legyen. Sok helyen például azt sem tudják, hogy mi a ZENIT, az Ifjúsági Fényszóró, a MÉTA 90, az Ifjúsági kezdeményezés stafétája; nem működik az Ifjúsági szakemberek klubja stb. Tennivaló tehát akad bőven e téren is. A gazdasági vezetők és pártbizottsági tagok tegyenek meg mindent a fiatalok aktivizálá­sáért. Bízzák meg őket konkrét feladatokkal, s ösztönözzék nagyobb önállóságra, kezdeményezésre, a termelési feladatok sikeres teljesítésére. EGRI FERENC A Doprastav vállalat egyes számú üzemének dolgozói a Petržalkát a városközponttal összekötő új hidat építik. Ez a híd lesz az első, mely betonkonstrukcióból készül. Eddig 24 ezer köbméter betont használtak fel. A tervezett nyolc támasztópillér közül már egy teljesen kész, és megkezdték a híd alépítményének építését is. A felvételen az üzem vasmunkásai az egyik pilléren dolgoznak. (Štefan Petráé felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1987. VII. 29

Next

/
Thumbnails
Contents