Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-27 / 173. szám, hétfő
A Szovjetunió Kárpátontúli Területének jelentős számú magyar nemzetiségű lakossága szinte naponta találkozhat Balla Lászlónak, az ungvári Kárpáti Igaz Szó vezető szerkesztőjének az ottani magyar irodalom jeles képviselőjének nevével. Nálunk viszont csak töredékesen ismeretes ennek a legfiatalabb magyar nemzetiségi irodalomnak az élete, melynek a kezdetektől fogva kiemelkedő egyénisége Balla László. Hatvan éve a Nagykapos (Veľké Kapušany) melletti Pavlovceban született, pontosan július 23-án. Ez alkalomból fordultam hozzá néhány kérdéssel. A mindig korszerű Chopin Iskoláinak színhelye az Ung mente majd Kassa (Košice), Kisvárda, Ungvár volt. Bogáncs című novellájában a bodrogközi Vékére (Vojka) is emlékezik, ahonnan nagyapja származik. Milyen emlékei vannak gyermekkoráról?- Ki kell ábrándítsalak: gyermekkorom színhelyéről csak halvány emlékeim vannak. Tizenegyéves koromban elkerültem arról a vidékről; s ez nagyon régen volt. Ami azonban megmaradt emlékezetemben: elsősorban apám vörösszázad- parancsnok-múltja miatt nem volt nagy becsben részünk. A Kassai Magyar Reálgimnáziumból sem őrzök túl sok emléket. Középiskoláim közül az Ungvári Drugeth Gimnázium volt rám meghatározó hatással, mert Kisvárdán is rövid ideig tanultam.- Akkor inkább haladjunk tovább az időben. Ungváron szobrász képesítést szerzett, majd Pécsett rendkívüli tanári vizsgát tett. Szobrászként is kezdte, a Kárpátontúli Szépművészeti Szalon igazgatója volt, mégis újságíró lett, ott volt a kárpátukrajnai magyar irodalom bölcsőjénél. Felidézné a kezdeteket?- Én már a felszabadulás előtt publikáltam, így elsőként próbáltam a negyvenes évek közepén valami folytonosságot teremteni. Az itteni írószövetségi tagozattal nyomban megalakulása után fölvettem a kapcsolatot. Akkor még persze nem voltam szövetségi tag, hiszen nem volt önálló kötetem. Még magyar időszaki kiadványok sem voltak, így az ukrán nyelvűekben kezdtem publikálni. Ukrán íróbarátaim fordították verseimet. Sokáig én voltam az egyetlen magyar, akitől szépirodalmi művek megjelentek, egyelőre ukránul. Elsőként ajánlottam könyvet is a Kárpáti Kiadó elődjének, a Kárpátontúli Területi Kiadónak, 1949-ben. Akkor már kapcsolatban voltam Sándor Lászlóval, öt kértem fel könyvem gondozására. Ö lektorálta, majd a kiadó megbízásából szerkesztette. Tanácsainak nagy hasznát vettem. Sándor akkor nem irodalmi munkakörben kereste a kenyerét. Az egyik ungvári gyár, majd a Területi Képtár igazgatója volt, és csak később lett kiadói szerkesztő. Egy ideig a rádió magyar adásának is munkatársa volt. Róla nem is szólok többet, hiszen az egykori sarlós, Fábry Zoltán harcostársa nálatok is közismert személyiség. Ma Budapesten él. Könyvem, a Zengj hangosabban! című verseskötet 1951-ben meg is jelent. Ettől fogva kissé már hivatalosan is írónak számítottam, bár csak második kötetem megjelenése előtt, 1953-ban lettem szövetségi tag. A szövetség kárpátontúli szervezetének akkori vezetője, Jurij Hojda, a fiatalon meghalt nagy tehetségű igaz internacionalista költő, 1951 elején megbízott az írószövetség magyar írócsoportjának megszervezésével. Akkorára ugyanis már mások is jelentkeztek, ki több, ki kevesebb reménnyel. Ezzel egyidejűleg megalakult egy írócsoport Beregszászban is, a Vörös Zászló című lapnál. A két közösség még abban az évben egyesült, s az egészet az írószövetség patronálta.- Első kötete, melyet még Bakó László név alatt adott ki, volt az első műve az itteni magyar irodalomnak. Hogyan folytatódott pályája, amely már elválaszthatatlan e táj irodalmi életétől?- Igen élénk irodalmi életet éltünk, sűrűn találkoztunk az olvasókkal forró hangulatú irodalmi esteken. A közlési lehetőségek még gyérek voltak. A kis formátumú, heti három alkalommal megjelenő Vörös Zászló volt az egyetlen magyar lap. A Kárpáti Igaz Szót akkor még jórészt fordították. Első komolyabb csoportos jelentkezésünk 1954-re tehető, az Uj Hang című gyűjteményünkkel, melyben versek, novellák voltak. Ennek összeállításában, az egész irodalmi élet szervezésében, kezdő toliforgatóink szakmai fejlesztésében felbecsülhetetlen segítséget kaptam Sándor Lászlótól. Az első, indító gárda jószerével lemorzsolódott. Kívülem csak Sütő Kálmán és Kroó (Szemes) László tartott ki az írás mellett, de az alapozást sikerült elvégezni. Az ötvenes évek közepén és végén publikálni kezdő, már stabilabb második csoport kedvezőbb körülmények közt kezdhette meg munkáját, köztük Kecskés Béla, Kovács Vilmos, Lusztig Károly, Keresztes Noémi, Osvát Erzsébet, Szalai Borbála.- Ők valóban ennek az Irodalomnak a nesztorai. Hogyan értékeli viszont a fiatal írónemzedék irodalmát e vidéken? Gondolok itt Fábián Lászlóra, Fodor Gézára, Füzesi Magdára, Finta Évára, Balla D. Károlyra és a többiekre.- Nacjyon pozitívan. Ók az első raj, amelynek soraiból kiemelkedik egy-egy - kis számú - professzionális alkotó; ők kollektiven indultak el a szakmailag igényes alkotás útján. És ők vittek a lassan kifáradni kezdő, elfásuló, bizonyos ellentétektől sem mentes irodalmi életünkbe friss szellemet.- S ha önmaga szerepéről beszélne, visszapillantva életére, mit tart belőle fontosnak, meghatározónak, lényegesnek, amiről a csehszlovákiai magyar olvasóknak szívesen szólna?-Kétségtelenül azt, hogy 1965- ben a területi vezetés bizalmából feladatul kaptam az addig fordításos Kárpáti Igaz Szó önálló magyar lappá szervezését, olyan szerkesztőség felépítését, amely a legkiválóbb magyar szellemi erőket tömöríthette, s így bázisa lehetett a magyar irodalmi élet megújulásának, majd a lap égisze alatt szerveződött József Attila Irodalmi Stúdió megalakulásának, s ezzel az épp előbb említett fiatal írónemzedék zászló- bontásának. Fontosnak tartom továbbá, hogy ezen kívül a sors kegye még más frontokon is úttörő szerepet osztott rám: egyik elindítója voltam a magyar könyvkiadásnak, mint a kiadónál alakult magyar szerkesztőség első állományának tagja s az irodalmi kiadványok gondozója. 1954-ben azért vezényeltek át a Tankönyvkiadóhoz, hogy itt az újonnan alakult magyar középiskolák tantervének összeállítását irányítsam, s az eredeti magyar nyelv és irodalom tankönyveket gondozzam A magyar irodalom első tanára is voltam egyben az ungvári egyetemen.- Talán szerénységből nem említette, hogy húsznál több kötete jelent meg, novellák, versek, elbeszélések, ifjúsági művek. Két színművét is játszották már és ukránra, illetve *s ; k v , . ... ( M*. .ini,--------"~j " i*** Balla László fiával, Balla D. Károllyal, a fiatal, tehetséges költővel (Markovics Mátyás felvétele) oroszra is több művét lefordították, sőt a Szovjetunió más népeinek nyelvén is olvashatók írásai. Az írószövetség magyar szakosztályának vezetője, több kormánykitüntetés birtokosa. Végezetül hadd kérdezzem meg, hogy mi a véleménye, mint írónak a nyíltság programjáról?- A nyíltság programja számomra közéleti elkötelezettséget, jobb munkát jelent. írónak, irodalomszervezőnek, szerkesztőnek természetesen jó,ha bátran közölheti az olvasóval gondolatait, olykor kedvezőtlen véleményét is. A nyíltság azonban nem öncél (bár egyesek annak tekintik), hanem csak eszköz gondolataink kifejezéséhez.- Megköszönve válaszait kívánom, hogy erőben, egészségben és jó alkotóerőben lehessen jelen személyesen és műveivel egyaránt mind a szovjetunióbeli, mind az egyetemes magyar irodalomban. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ A mai lengyel zenét olyan világhírű szerzők fémjelzik, mint Lutos- iawski és Penderecki. Lengyel- ország azonban nem feledkezik meg legjelesebb zeneköltőjéről, Chopinről sem. A Varsótól nem messze fekvő Zelazowa Woiában született, a Skarbek-család udvarházában, ahol édesapja tanár volt. Ma a kúria Chopin-emlékmúzeum, ahol minden nyáron nemzetközi hangversenyeket rendeznek a szerző tiszteletére. Zelazowa Wolát évente 300 ezernél is több vendég keresi fel a világ minden tájáról. Nemrégiben született a gondolat, hogy a helységet Chopin-központtá alakítsák. A tervekben szállodák építése, konferenciatermek, keres- kedelmi-vendéglátóipari infrastruktúra létrehozása szerepel. A vállakózásban részt vesz a Chopin Társaság is, az emlékmúzeum gondozója, amely a közeli Brochów faluban lévő romos kúriát alakíttatja alkotóházzá. Lengyel- országban úgyszólván nincs olyan Chopin-rendezvény, koncert vagy kiállítás, amelynek kezdeményezője, szervezője vagy patrónusa ne a társaság lenne, amely 1934-ben alakult meg. Tagjai sokoldalú munkásságot fejtenek ki, a nemzetközi versenyek szervezésétől a fesztiválokon keresztül az alkalmi hangversenyeken át a levelek, képek, kéziratok gyűjtéséig. Ez utóbbiból több mint kétezer van a birtokukban. Büszkeségei közé tartozik a mintegy 10 ezer kötetes könyvtár, az értékes ikonográfiái és hanglemez-gyűjtemény. Lengyelországban és külföldön nagyra értékelik a Chopin Társaság tevékenységét: a tartalmas tudományos konferenciák megszervezését, az előkerülő dokumentumok, emlékek tudományos szakvéleményezését. Varsóban jelenik meg a Chopin Évkönyv, a világ egyetlen olyan tudományos folyóirata, amelyet kizárólag a nagy zeneszerzőnek szentelnek. Ennél is komolyabb kiadványnak számít a Chopin összes Művei sorozat, amelyet eddig 3 millió példányban jelentettek meg. Varsó két esztendeje a Chopin Társaságok Nemzetközi Szövetségének székhelye. A lengyel fővárosban 1927 óta ötévente rendezi meg a lengyel Társaság a Chopin-zongo- raversenyt. Ma a világon sokhelyütt ismerik Lev Oborin, Krystian Zimmerman, Martha Argerich vagy Witold Malcuzynski nevét. Nemzetközi kerrierjük a Chopin-versenyeken kezdődött el. Negyven éve Dusznikiben minden évben nemzetközi Chopin Fesztivált szerveznek, a szerző ugyanis 161 éve itt adta első nyilvános hangversenyét. Ez a legrégibb Chopin-fesztivál, amely a zongora- versenyek ötéves ciklusát kiegészítve betekintést nyújt a zongoristák élvonalába, s lehetővé teszi a fiatalok bemutatkozását. ,,Chopin a lengyelek számára mindennapi kenyér és jelkép. Ismernünk kell ót, játszanunk és tisztelnünk“ - mondotta Jan Ekier professzor, zeneakadémiai tanár, Chopin avatott tolmácsolója, számos Chopin-verseny zsűritagja. WERONIKA ZIELIŇSKA Népszerű a zongora is Élénkülő zenei élet Kínában A keresett árucikkek listáján ma Kínában a színes televízió és a hűtőszekrény mellett ott vannak a hangszerek is. Az 1979-ben bevezetett gazdasági reformok növelték a kínai családok jövedelmét, így egyre több ember törekedhet arra, hogy az anyagi jólét mellett művészi és kulturális élményekhez is jusson. A múltban csak nagyon kevés család engedhette meg magának, hogy hangszerre is költsön. A többnyire drága hangszereket főleg a kulturális szerveztek, iskolák vásárolták meg. Ám 1986 első felében csupán a Pekingben eladott zongorák 80 százalékát már megánsze- mélyek vették meg. Bár egy zongora ára 200 jüan - körülbelül 700 dollár ami éppen a hússzorosa a kínai városi lakosság havi átlagkeresté- nek, a szülők közül mint többen költik pénzüket erre a „szellemi beruházásra“ gyermekeik érdekében. A megnövekedett érdeklődés új távlatokat nyitott a hagszeripar előtt. Az utóbbi öt évjpen a sanghaji zongoragyár évi 10 százalékkal növelhette termelését. Tavaly gyártósort vásároltak az Egyesült Államokból és tervezik a gyár további bővítését is. Egyre több gyerek tanul zenét. Pekingben, Hangcsouban és Sanghajban a múlt év első felében 47 százalékkal nőtt a hagszerek eladása. A Pekingi Zongoragyár tavaly 4800 hangszer elkészítését vállalta, miközben a megrendelések száma már akkor meghaladta a tízezret. Nagy a hiány a gyermekek részére készülő negyedes, feles és háromnegyedes hegedűkből is. Érdekes módon a felnőtt hegedűk iránti kereslet nem emelkedik. Talán, mert a felnőtteknek kevesebb idejük van a sok tanulást igénylő hangszerek technikájának elsajátítására. Ezért ők inkább a gitárt választják. A popzene és a tánc növekvő népszerűsége megnövelte a fúvós hangszerek keresletét. Ezeket a múltban csak hivatásos zenészek és zenekarok vásárolták, ma azonban műkedvelő fiatalok és tánczenekarok is keresik. Vidéken persze, továbbra sem mentek ki a divatból a régi hagyományokat őrző népi hangszerek. Ezeknek a forgalma sem csökkent. Sőt, mivel egyre több műkedvelő vidéki, falusi színtársulat alakult, nagy szükség van ezekre a zeneszerszámokra is. A kínai zenei élet erősen megélénkült, melyet az is jelez, hogy Kína első nemzetközi zenei versenyének tiszteletbeli tanácsadója Yehudi Menuhin volt. Szeptemerben Pekingben pedig nemzetközi ifjúsági hegedűversenyt szerveznek. (UK) Fogadó a tengerparton Rügen szigetén, az NDK legészakibb pontjától mindössze másfél kilométerre fekszik az ország alighanem legkisebb települése, Vitt. A műemlékké nyilvánított falucska és környéke az UNESCO védett emlékeinek jegyzékén is szerepel. Vittnek mindössze 13 háza és 33 lakosa van. A település felújítására tetemes összeget fordított az állam. A házakat restaurálták, megerősítették, tetejüket impregnált nádfedéllel újra befedték, s a régi tervrajzok alapján eredeti színüket is visszanyerték az öreg falak. A kikötő járdáját fával burkolták, s gránitkövekből emelt móló védi a csendes öblöt a tenger viharaitól. A falu halászbárkái mindig békés pihenőre lelnek itt. A kis település központja - mi más is lehetne e mesebeli méretű parányi falucskában - az Arany Horgony vendégfogadó. A helyiség mennyezete alacsony, a füstös gerendák évszázadok eseményeinek tanúi. A falakat régi vitorláshajók képei borítják. Közülük nem is egy valaha Vitt kis kökötőjében horgonyzott, mielőtt kalandos útjaira indult volna. A fényt asztali lámpák adják, mennyezeti világítás nincs. A kedélyes kocsmáros börkö- tényben és felgyürt ingujjal áll a pult mögött, s fürgén méri a halász grogot, a melengető erős italt, melyet forró vízből, rumból kever és kockacukorral édesít. S miközben jóltartja törzsvendégeit és a betévedő idegeneket, fáradhatatlanul mesél faluja múltjáról. Úgy mondja: Vitt a sziget első települése volt, s a 6. században épült szláv erőd állományát látta el élelemmel. Vitt halpiaca az egész környéken híres volt. Iváskor a he- ringek rendszerint a partközeibe jöttek. Ilyenkor rögvest kifutottak a tengerre a falu kétárbócos sónerei és kisebb halászbárkái, s mázsaszám fogták az értékes heringet. A zsákmányt sózták, hordóba rakták vagy frissen adták el a vitti halpiacra özönlő rügeni és szárazföldi kereskedőknek. A kocsmának még múzeumi tárlója is van, üvege mögött kőkorszaki munkaeszközök és ékszerek, valamint más ősi használati tárgyak láthatók. Némelyiküket maga a kocsmáros találta a parti sziklák között, másokat meg a halászok hoztak, hogy gazdagítsák a kocsmai múzeumot. A leleteket régészekkel is ellenőriztették, akik szerint Vittnél a tenger több ezer év folyamán mintegy negyven méternyivel mozdult el, ez magyarázza sok érdekesség előkerülését S a mostani lakosok? Halászati szövetkezeti tagok, meteorológusok és néhány nyugdíjas, ők nem kívánkoznak el innen. Vittet újra felfedezték. Télen naponta 300-400, nyáron 2-3 ezer turista keresi fel. A kocsmában mindössze öt asztal van. Nyáron még csak elboldogulnak, az utcára állítanak asztalokat és székeket, de télen igen nagy a zsúfoltság. Mindenesetre az, aki egyszer is megfordul Vittben, sosem feledi, sem a falut, sem barátságos lakóit, akik május elejétől október elejéig fehérszegélyes, az év többi hónapjában pedig feketeszegélyes, hetyke tengerészsapkában fogadják a vendégeket. (A Neues Deutschland alapján) Egy kép a nemrég véget ért XV. moszkvai nemzetközi filmfesztivál vendégéről: Nastassja Kinski- ről, az Egy tiszta nő és a Mária szerelmei címú nagysikerű filmek főszereplőjéről, aki több napot töltött - férje oldalán - a szovjet fővárosban. (ČSTK-felvétel) ÚJ S3 4 1987. V Úttörő szerepben Beszélgetés a hatvanéves Balla Lászlóval
