Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-25 / 172. szám, szombat

Egy het a nagyvilágban július 18-tól 24-ig Szombat: Befejeződtek a szovjet-magyar kormányfői tárgyalások • Az első félév statisztikai jelentését közzétéve Moszkvá­ban hangsúlyozták: a szovjet gazdaság behozta az első negyedévi lemaradást Vasárnap: Nadzsib, az ANDP KB főtitkára a Szovjetunióba látogatott • Parlamenti választásokat tartottak Portugáliában, s a jobboldali PSD fölényesen győzött • A sandinista forradalom 8. évfordulója alkalmaból Ortega államfő az ország bel- és külpolitikai gondjait elemezte Hétfő: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatban szólította fel Iránt és Irakot a harcok beszüntetésére • Kétnapos látogatást kezdett Izraelben - 10 év után - az egyiptomi külügyminiszter Kedd: Moszkvában közölték: üzenetváltás történt Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan között a perzsa-öbölbeli helyzetről • Aláírták a csillagháboris programhoz való japán csatla­kozást • Magyar-nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalá­sok kezdődtek Szerda: Mihail Gorbacsov a Merdeka indonéz lapnak adott interjú­jában nagy horderejű leszerelési javaslatokat ismertetett • Amerikai zászlók alatt és hadihajókisérettel útnak indult két kuvaiti tankhajó • Közös szovjet-szíriai ürrepülés kezdődött Csütörtök: Phenjanban ismertették a KNDK új békekezdeményezéseit a Koreai-félsziget feszültségének enyhítésére, a fegyveres erők radikális csökkentésére Péntek: A Szojuz TM 3 összekapcsolódott a Mir űrállomással • Lusakában megkezdődött a dél-afrikai térség fejleszté­sével foglalkozó csúcs A rendezés körvonalai Mindig megkülönböztetett figyelem kíséri a szovjet-afgán csúcstalálkozókat: a világpolitika egyik olyan érzékeny pont­járól van szó, ahol - elsősorban a kabuli vezetés erőfeszítéseinek eredményeként - mindinkább körvonalazódik a rendezés lehetősége. Itt az ideje, hogy az ország­ban hét éve dúló vérontásnak vége le­gyen. Mihail Gorbacsov és Nadzsib hét eleji tárgyalásainak jelentőségét több kö­rülmény is felerősítette. Az afgán vezetés a múlt héten további fél évre meghosz- szabbította a július 15-én lejárt egyoldalú tűzszünetet. Országos vitára bocsátották az új afgán alkotmány tervezetét. Július 28-án (kedden) lesz a szovjet vezető vlagyivosztoki beszédének első évfordu­lója, ebben az ázsiai és a 'csendes-óceáni helyzet elemzése kapcsán több nagy hord­erejű javaslatot tett, többek között beje­lentve, hogy megkezdik a szovjet csapa­tok kivonását Afganisztánból. S végül: a Nadzsib-látogatás után egy nappal az SZKP KB főtitkára a Merdeka indonéz lapnak adott interjújában a regionális problémák elemzésekor ismét kitért az afgán kérdésre is. Annak ellenére, hogy nagyon sok ellenforradalmi csoport letette a fegyvert, több ezer ember - pontosabban 15 ezer fegyveres és vagy 40 ezren olyan sze­mély, akik e csoportokkal kapcsolatban voltak - átállt a kabuli kormány oldalára, a túzszünet első hat hónapja nagyon törékenynek bizonyult. A kormány meg­békélési politikája iránt eddig egyértelmű elutasítást tanúsító ellenforradalmár cso­portok minden korábbinál nagyobb összecsapásokat provokáltak ki. Ebben több nyugati ország is közrejátszott: ép­pen a tűzszünet idején látták el őket a legkorszerűbb fegyverekkel, a Wa­shingtonból és Londonból érkezett kikép­zők megtanították őket az amerikai Stin­ger és a brit gyártmányú Blowpipe kézi rakétavetők használatára. így az ellenfor­radalmárok megnövelt tűzerejűkkel sok­kal hatékonyabb támadásokat tudtak indí­tani. Tegyük hozzá: sok közöttük a meg­tévesztett ember, de az sem lehet kétsé­ges, milyen politikai célok motiválták a tűzszünet idején indított katonai akció­kat. Mindez érzékelteti azt is, az afgán rendezést a Nyugatnak, elsősorban az USA-nak is akarnia kell. Másrészt viszont óriási politikai ered­mény: egyre többen lesznek a nemzeti megbékélés hívei, vagyis azé a politikáé, amellyel az afgán kormány a vele szem­ben álló erők felé nyitott, mégpedig olyan mértékben, ami korábban elképzelhetet­lennek tűnt. Ennek a politikának az emlí­tett átállások mellett további kézzelfogha­tó eredménye: 1335 falu szabadult fel békés úton, s 60 ezer menekült tért vissza az országba. Ami a politikai rendezést illeti: a hata­lom valódi megosztásáról van szó, létre­hozzák a többpártrendszert, s koalíciós kormányt kívánnak alakítani Afganisztán­ban. ,,A hatalmat reálisan szét kell osztani - mondotta Nadzsib három héttel ezelőtt-, ez azonban nem jelenti azt, hogy az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt el­veszti pozícióit és arculatát. A párt így még nagyobb tekintélyre és bizalomra tesz szert.“ Vagyis, hajlandók minden erővel együttműködni, amely a nemzeti megbékélést, az ország nyugalmának a helyreállítását és a fejlődést kívánja. Ennek jegyében a jelenlegi vezetés haj­landó a miniszterelnök-helyettesi, elnök- helyettesi és nyolc államminiszteri posz­tot, valamint több fontos diplomáciai tiszt­séget is az ellenzéki erőknek juttatni. A vitára bocsátott alkotmánytervezet értelmében az Afgán Demokratikus Köz­társaság neve Afganisztáni Köztársaság­ra változna, s az ország élére köztársasá­gi elnök kerülne. Kimondja továbbá, hogy az iszlám az ország népének vallása. Ezzel kapcsolatban keddi sajtóértekezle­tén Nadzsib elmondta: a forradalmi kor­mány eddig is sokat tett a vallás érdeké­ben, 270 mecsetet építettek, illetve újítot­tak fel, működnek a vallási iskolák, a ka­buli egyetemen pedig papképzés folyik. Moszkvában támogatják a válság ren­dezésére, a béke és biztonság helyreállí­tására tett kabuli erőfeszítéseket. A Mer- dekának adott interjúban Mihail Gorba­csov kijelentette:,, Az afgán nemzeti meg­békélés természetesen kizárólag az afgá­nok ügye. azoké is. akik az ország határa­in kivül tartózkodnak.. A szovjet csapa­tok Afganisztánból való kivonásának kér­dése elvben meg van oldva...“, majd hozzátette, meg kell szüntetni az Afga­nisztán belügyebe való beavatkozást, s garanciák kellenek, hogy azt nem újítják fel (malinak) Öbölmenti helyzetkép Szerdára virradóra az amerikai hadi- tengerészet megkezdte már régóta kilá­tásba helyezett akcióját, amely éles bírá­latokat váltott ki úgy az Egyesült Államok­ban, mint az egész világon. A Hormuzi- szoros torkolatánál négy amerikai hadiha­jó várakozott, hogy amerikai zászló alatt hajózó két kuvaiti tartályhajót kísérjen el 800 kilométeres útján egy kuvaiti kikötő­be, majd feltöltésük után vissza a nyílt tengerre. A teljes készültségben lévő kon­voj azóta már áthaladt a legveszélye­sebbnek számító Hormuzi-szoros kör­nyékén. Irán előző állításai ellenére, mi­szerint az amerikai hadiflotta aktív öböl­beli szerepvállalása esetén szembeszáll a kihívással, Szaid Radzsaje Horaszani, Irán állandó ENSZ-képviselöje bejelentet­te: abban az esetben, ha az iraki repülő­gépek nem támadják meg az iráni partok felé tartó hajókat, Irán sem intéz támadást a konvoj ellen. A mostani események kétségkívül vál­tozást jelentenek az öbölben, s rendkívül élezik a katonai helyzetet. Irak és Irán ,,húzd meg-ereszd meg“ ördögi körű, egymást vádló háborúja már régen túlnőtt a kétoldalú konfliktus keretein, s lévén, hogy egyre több ország bonyolódik bele, a világ biztonsága szempontjából is ve­szélyes tűzfészekké vált. A Pentagon számára a tartályhajók „védelme“ csu­pán ürügyül szolgál, hogy megszilárdítsa katonai jelenlétét. Bár szavakban támo­gatja a konfliktus rendezésére irányuló erőfeszítéseket, valójában neoglobalista terveinek megvalósítását tartja szem előtt. Ezt a kettős hozzáállást támasztotta alá rendkívüli sajtótájékoztatóján Martin Fitzwater. a Fehér Ház szóvivője is. ami­kor kijelentette: „Az USA nem sajnálja az erőfeszítéseket a konfliktus rendezésé­re“, ugyanakkor, „Washington nem mond le öbölbeli katonai jelenlétének fokozásá­ról“. Ezek a lépései vészesen emlékez­tetnek a Líbia múlt évi bombázását meg­előző időszakra. Ilyen hozzáállással az öböl könnyen újabb Vietnammá válhat Washington számára. Úgy látszik, az Egyesült Államok szövetségesei is lelkiis­mereti kérdésként kezelik a partneri szoli­daritás ügyét. London, sőt Párizs is köve­tendő példaként fogja fel az Egyesült Államok „zászlókölcsönző“ politikáját. Thatcher miniszterelnök a Washington politikáját támogató döntéssel, miszerint a kuvaiti hajók brit zászló alatt is közle­kedhetnek, tulajdonképpen utat nyitott ahhoz, hogy országát még inkább beleke­verje az Öböl menti válságba. Hasonló álláspontra helyezkedett Párizs is. Közöl­te, a térségben levő hajói katonai kísére­tet kapnak, s nem titkolta, hogy lépésével részben gazdasági érdekeit igyekszik szavatolni. Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy az ENSZ BT is napirenden tartja a kér­dést. Csaknem féléves diplomáciai mun­kát követően hétfőn hozott egyhangú ha­tározatot, melyben felszólítja Iránt és Ira- kot. azonnal vessen véget az ellenséges­kedésnek. A tíz pontból álló határozat sajátossága, hogy a BT fennállása óta először követel fegyverszünetet egy kon­fliktus rendezésében. Követeli, mindkét fél vonja vissza csapatait a nemzetközileg elismert határok mögé, leszögezve: az egyre inkább nemzetközivé terebélyese­dő helyi konfliktus csupán a külföldi erők térségből való kivonásával oldódhat meg Irak hivatalosan is bejelentette, támogatja a BT határozatát, s kész együttműködni az ENSZ főtitkárával, annak megvalósítá­sa érdekében. Irán viszont a mai napig nem tartja a maga számára nézve kötele­ző érvényűnek a határozatot, s elutasítja azt. Igazságtalannak minősítette, mivel Irakot nem tüntette fel agresszorként A háborút illetően továbbra sem változott Teherán áJláspontja - tekintet nélkül a kö­vetkezményekre. folytatni kívánja a kon­fliktust. A BT hétfői - egyöntetűen elfogadott - határozata példátlan volt a maga nemé­ben. A neheze azonban kétségtelenül még hátra van: meg kell győznie a két hadban álló felet, hogy nemcsak egymás­nak, hanem a közakaratnak tesznek en­gedményt. (fónod) Mihail Gorbacsov Js Nadzsib tárgyalása a Kremlben (Telefoto: ČSTK) fC.KIS NYELVŐR Hogy használjuk? A birtokos személyragozás érdekes sajátossága nyelvünknek. Amit a körülöttünk használatos nyelvek birtokos névmás és főnév kapcsolatából álló szerkezettel fejeznek ki - szó szerinti fordításban így: enyém ház, tied autó, övé kert stb. azt mi rendszerint egy birtokos személyragos főnévvel mondjuk meg: kocsim, házad, kertje. Ez a személyrag a birtokot megnevező szóhoz járul, s az ebben megjelölt birtokot - kocsit, házat, kertet - egy vagy több nyelvtani személyhez kapcsolja mint birtokoshoz. Ha ezt a nyelvtani személyt hangsúlyozni kívánjuk, a főnév - de mindenképpen a birtokos személyraggal ellátott főnév - elé tesszük az ilyen helyzetben birtokos névmási szerepű személyes névmási alakokat: az én kocsim, a te házad, az ő kertje. Praktikus rag tehát a birtokos személyrag, de probléma is van olykor a használatával. Különösen az úgynevezett egyeztetés okozza • a legtöbb gondot. Mit is értünk egyeztetésen? Azt, hogy e ragok alakjai közül azt választjuk ki és használjuk fel, amelyik szerepénél fogva a közlésbe illik, tehát más alakokat, ha az egy birtokos egy birtokát, másokat, ha az egy birtokos több birtokát fejezzük ki, s megint másokat, ha a több birtokos egy birtokára, ismét másokat, ha a több birtokos több birtokára utalunk. Példákkal szemléltetve az egyeztetést, ha 3. személyű egy vagy több birtokos egy vagy több birtokáról van szó: a háznak nem volt ablaka; a háznak nem voltak ablakai; A házaknak nem volt ablakuk; A házaknak nem voltak ablakaik. A gyakorlatban sokan eltérnek e szabályos raghasz­nálattól; nálunk, különösen a Csallóközben és a Mátyusfödön, így halljuk, sőt néha olvassuk az utóbbi két mondatot, vagyis azokat, amelyekben több birtokosról - házakról esik szó: A házaknak nem volt ablaka; A házaknak nem voltak ablakai. Ez már nem egyeztető raghasználat, mert a ragnak azt az alakját illesztettük a szótőhöz, amely az egy birtokosnak - a háznak - az egy, illetve több birtokát fejezi ki. Miért terjedt el ez a nem egyeztető raghasználat? Azért, mert ha nem részeshatározóként, hanem birtokos jelzőként szerepel a birtokost megnevező, szintén -nak, -nek ragos vagy ragtalan szó, nem egyeztetünk. A háznak az ablaka vagy a házaknak az ablaka szerkezetekben ugyanaz a személyrag - az -a fordul elő. Hasonló­képpen az -ai a személyrag ezekben a szerkezetekben: a háznak az ablakai; a házaknak az ablakai. Ez a nem egyeztető raghasználat terjed más, nem birtokos jelzős szerkezetek esetében is, noha ez nemkívánatos. De más problémát is felvet ezeknek a ragoknak a használata. Sokszor nem tudjuk eldönteni, hogy a j-s vagy a j nélküli alak-e a helyénvaló. Például az ablaka vagy az ablakja alak-e a helyes. Néha - mint például ebben az esetben is - mindegy, melyiket választjuk. Máskor azonban jelentésmegkülönböztető szerepe is lehet a rag alakjának. A szőlősgazdának bora van, nem bor/a. Ez utóbbi a köznyelvben ugyanis a borjú szó borj- tövének -a ragos alakja. Az embernek lába van, de a teleknek lábja. Az egyetemnek kara van, az embernek viszont karja. Olykor két alak közül, bizonyos szavaknál, inkább az -a, -e ragokat érezzük választékosabbnak: tanára - tanárja, titkára - titkárja. Igen ám, a diáknak valóban inkább tanára van, mint tanárja, de annak a hölgynek, akinek tanár udvarol, inkább a tanárjáról, mintsem a tanáráról beszélünk. S még egy alaki probléma: a magánhangzós végű szavak többsé­géhez a több birtokot kifejező ragokat -a, -e, -ja, -je nélkül kapcsoljuk: tehát hajóink, cipőim stb., nem pedig hajójaink, cipőjeim. Kivételt képeznek viszont az -i végű szavak; ezekhez ma már nem járul /-vei kezdődő toldalék. Régen a kocsi-im, kocsi-ink, stb. alakok voltak a szabályosak, ma már ezek a megszokottak: kocsi-jaim, kocsi-jaink. Tehát kocsi-jaim, földi-jeink, kifli-jeitek, de: csészé-im, kapá-ink, ruhá-itok. JAKAB ISTVÁN Mindegy és mind egy Helyesírásunkban ugyan nem a szavak egybe- vagy különírása a legfontosabb kérdés, de a gyakorlatban mégis sokszor ez okozza a legtöbb fejtörést. Rendkívül sok zavarnak, félreértésnek a forrása például, ha egybeírunk olyan szavakat, amelyek ilyen alakban mást jelentenek, illetve más nyelvi sz^repűek. Hadd maradjak most csak a kötőszó- írásnál. Egy szatirikus tárcában olvastam: „nincs megalázóbb egy szék számára, mintha beleülnek". Bizony a mint hasonlító és a ha feltételes kötőszó nem szolgált rá, hogy összetévesszék a mintha szóval! Mert az előbb mint/az/, ha kellett volna; a mintha pedig ilyenkor helyes: ,,Mintha én is odatartoznék, úgy mentem be“; vagy bizonytalankodva: ,.Mintha itt szúrna az oldalam!“ - Hasonló hiba bukkan elő egy régebbi irodalmi beszámolóban: ,,mások olyan... kérdéseket tettek fel... minthogy (értsd: mint azt, hogy) mikor fejezi be Déry Tibor a Felelet harmadik kötetét“. Hiszen most is a hasonlító mint fordult elő, csak a függő kérdésbeli hogy kötőszó került melléje. A minthogy azonban valójában az okhatározás kifejezője: „Benne maradt az íráshiba, minthogy (mert) senki sem helyesbítette". És még'egy sereg ilyen pár van mai nyelvünkben. Más az egybeírt semmint, mint az „0 sem mint ellenőr jött" mondatbeli két szomszé­dos szó. Más az akárhogy, mint a „Mondhatod akár, hogy szereted" közbülső két szava. Nem téveszthetjük össze a „ma, azaz kedden" és egy ,,Az az övé", illetve „Hogy nem az, az jó" szöveg dőlt szedésű részeit sem. Még az úgyhogy, a hacsak is más, mint az úgy, hogy, illetve ha csak (csupán). Ugye nem mindegy, pedig mind egy szópár helyesírásának a dolga! % TOMPA JÓZSEF ÚJ SZÚ 4 1987. VII. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents