Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-23 / 170. szám, csütörtök

Küldetés és szolgálat Beszélgetés a Prágai Magyar Kultúra igazgatójával A Prágai Magyar Kultúra üzlethe­lyiségeiben ilyenkor, nyáron a szo­kottnál nagyobb a forgalom. A könyvosztályon belföldiek és kül­földiek, köztük távoli országokból ér­kező turisták lapozgatják a magyar és idegen nyelvű könyveket, folyó­iratokat, albumokat. A hanglemez­osztályon elsősorban fiatalok hall­gatják a hanglemez-újdonságokat, s arrébb, a népművészeti pultnál, művészi kerámia, ötvösmunkák, hímzett térítők és dísztárgyak között válogatnak a vevők. Az intézmény munkájáról Stando- vár Tibor igazgatóval beszélgetünk. Közel öt esztendeje tölti be tisztsé­gét, s gazdag tapasztalatait, szakis­mereteit a vevők igényeinek minél jobb kielégítésének a szolgálatába állította.- Amint ismeretes, a Prágai Ma­gyar Kultúra 1953-tól kezdve fejt ki tevékenységet, azzal a céllal, hogy Csehszlovákiában terjessze a ma­gyar és az egyetemes kultúra érté­keit. 1977-ig kulturális és tájékoztató munkát is végzett. 1978 óta, kor­mányközi egyezmény alapján, önál­ló intézményként, külön épületben a Magyar Kulturális Központ látja el ezt a tevékenységet. A két intéz­mény kiegészíti egymást, más-más eszközökkel járul hozzá az országa­ink közti kulturális együttmüködés, a kapcsolatok és a kölcsönös meg­ismerés folyamatának elmélyítésé­hez - összegezi vendéglátóm mint­egy bevezetésként az intézmény fel­adatait.- Hogyan jellemezhetnénk a Prá­gai Magyar Kultúra jelenlegi áruvá­lasztékát, a vevők és előfizetők összetételét?- Kereskedelmi tevékenysé­günkben meghatározóak a szorosan vett kulturális termékek: a könyv, a zenemű, a hírlap, a folyóirat és a hanglemez, továbbá a népművé­szeti és iparművészeti cikkek, s egyéb, ajándékozásra alkalmas tárgyak. Prágai üzletünk az intézmény évi összforgalmának a 36 százalékát ,.termeli ki“. Az üzletünkben megfor­duló vevőink - prágaiak, vidékiek, külföldiek, diákok, turisták - elsősor­ban hanglemezt, zeneműveket, ma­gyar és idegen nyelvű könyveket, képeslapot, térképet, folyóiratot, al­bumokat és népművészeti árucikket vásárolnak. A kereskedelmi tevé­kenységünket segítik az évente két alkalommal megjelenő Tájékozta­tónk, s gyakori hirdetéseink a szlo­vákiai sajtóban. Gazdag címanyaggal rendelke­zünk. A könyvek, zeneművek és hanglemezek esetében 23-24 ezer, az idegen nyelvű könyveknél 2600, a hírlapok és időszaki kiadványok esetében az előfizetők száma eléri a harmincezret. Rendelőink és előfizetőink nyolc­van százaléka a szlovákiai, az ide­gen nyelvű könyvek, az akadémiai kiadványok vevőkörének hetven százaléka a Cseh Szocialista Köz­társaságból adódik. Utánvételes for­galmunk zöme Szlovákiába irányul. E forgalom nagyságát jelzi, hogy az utóbbi öt-hat évet tekintve, évente 40-43 ezer utánvételes csomagot to­vábbítottunk megrendelőink címére. Az elmúlt négy év alatt az utolsó tíz év forgalmának az ötven százalékát teljesítettük.- Hányán végzik ezt a munkát?- Munkatársi állományunk 37 fő­ből áll. Az igazgatón és a főkönyve­lőn kívül valamennyien csehszlovák állampolgárok. Rajtuk kívül kisegítő­ket is foglalkoztatunk. Az egyes részlegek vezetői évtizedek óta munkatársaink, az alkalmazottak egyharmada pedig legalább tíz éve dolgozik nálunk.- A vevőközönség érdeklődése, a beérkezett rendelések bizonyos mértékben tükrözik az itteni igé­nyeket. ..-Tapasztalataink is bizonyítják, hogy Csehszlovákiában megtisztelő érdeklődés nyilvánul meg a magyar kultúra iránt. Szinte valamennyi alapvető sorozatunk - Magyar Re­mekírók, a Világirodalom Remekei stb. - iránt nagy az érdeklődés. E sorozatok példányaira 200-300 állandó előfizetőnk van. Egész Csehszlovákiából rendel­nek tőlünk gazdaságpolitikai és egyéb társadalomtudományi szak- irodalmat. A tudományos-műszaki haladás kérdései iránti érdeklődés növekedését jelzi a magyar szakla­pok megrendelőinek magas száma. A Csemadok alapszervezetei is mind több - elsősorban az amatőr művészeti mozgalommal foglalkozó- kiadványt rendelnek. Az utóbbi években megnőtt vevőközönségünk érdeklődése a dokumentum- és me­moárirodalom, a lexikális művek és a szovjet irodalom iránt. Hangle­mezforgalmunkban a nosztalgiahul­lám is éreztette hatását...- Felhasználva az alkalmat, hadd tolmácsoljam több olvasónk pana­szát, miszerint a Prágai Magyar Kultú­ra egyes hírlap- és folyóirat-meg­rendelésnek nem képes eleget tenni...- Ezeket a panaszokat jogosnak érzem. Persze, látni kell, hogy a két ország közötti sokrétű kulturális áru­csere arányainak meghatározott anyagi keretei vannak. Ezért nem tudjuk kielégíteni például a Fürge Ujjak, a Rádió és Televízió Újság iráni érdeklődők igényét, sem pedig egyes szaklapok, mint például a Mé­hészet és a Kertészet című kiadvá­nyok iránti keresletet. Jelenleg csak annyi új megrendelést tudunk fel­venni, amennyi a folyóiratokat, lapo­kat lemondók száma. Ez viszont évente alig éri el a 250-et, azaz á beérkező többszáz új megrende­lés közül (beérkezési sorrendben) ugyanannyit elégíthetünk ki.- Milyen tapasztalatokat szerzett közel öt évi csehszlovákiai tartózko­dása során?- Az itteni kulturális élet, amely­nek, haladó és forradalmi hagyomá­nyai közismertek, rendkívül nyitott, befogadóképes. Az emberek maga­tartása megkönnyíti a közeledést, egymás kultúrájának megismerését. Munkámat küldetésnek tekintem, mind az igények kielégítésében, mind az egymás szellemi értékeinek megismertetése terén. Az 1977-ben aláírt kormányközi megállapodás is hangsúlyozza, hogy intézetünk célja ezeknek az igényeknek kielégítése. Egyébként négy és fél év kevés ahhoz, hogy a külföldi teljes egészé­ben megismerhesse ennek a testvé­ri országnak páratlan kulturális gaz­dagságát, műemlékeit és természeti szépségeit. Ahhoz azonban elegen­dő, hogy tudatában felejthetetlen, szép emlékek maradjanak meg.- Köszönöm a beszélgetést. SOMOGYI MÁTYÁS HUMOR, SOKFÉLE VÁLTOZATBAN JEGYZETEK A FORÁRIUM ’87 TÁRLATRÓL Nem vagyok a műanyagok, fóliák híve. Kiállítás illusztárciójaként most mégis lenyűgöznek: kék „fóliavitor­lák“ között, .„sci-fis hangulatban“ bolyonghatok a Forárium ’87 tárla­ton, amelynek főszereplője a humor, síkban és térben egyaránt. A klasszi­kus humor inkább a hagyományos rajzokon, karikatúrákon dominál, a térbeli alkotásokat groteszk és szarkasztikus hangvételű, forma­bontó és útkereső kísérletek jellem­zik. Abszurd ötletek, egzotikus játé­kosság, megdöbbentő társítások, érzékeny reagálás napjaink nem kí­vánatos jelenségeire, az emberiség fejlődésének abszurd, groteszk lát- tatása ezen a humor jegyében fo­gant értékes tárlaton. Virtuóz, vonzó alkotás a legifjabb kiállító, a huszonhét éves Stanislav Stankoci Allegóriá\a. A tojástartóban elhelyezett hímes tojásokból „ki­kelt“ mezítelen, festett kaucsukba- bák, a csigaházakból kilógó kau- csuklábak vonulása a fehér falon . - a fejlődés „finom“ drámája, a ter­mészet és a genetika paródiája. A fehér képkeretről lelógó, celofán­zacskóba csomagolt, felöltöztetett baba azonban rontja a látványt, megbontja a kompozíciót, a térha­tást, funkcióját is nehéz megtalálni. Érdekesek és látványosak Marián Bachratý groteszkbe hajló, vagá- nyos ötletei, reklámnak is kitűnő pro­dukciói: a tubusból kefére kinyomott, zöldre festett hajlított vasszög, szí­nes gombok a vízfestékes do­bozban. Hivalkodó, lángoló színekkel, évezredes korhadást idéző felület­formálással „mutatja be" a siker múlandóságát Svetozár Mydlo Erős­ség című alkotása. Vlado Dzurila érdemes sportmester hokibotja védi, és egy vörös színű ipari lámpa vilá­gítja meg felülről a faragott kapu­részletből színes ákombákommá változott neoavantgarde képet, amelyet emberi kézből „csontoso­dott“ barokkcirádás keret övez. Ez is fejlődéstörténet: az alkotásé. El­gondolkoztató mestermű, amely a különböző korok, stílusok, formák, kellékek együttlétezésével válik ko­mikussá. František Jablonovský fotózott, széparcú figurái a bűnt hordozzák magukban. Szemüket fekete sáv ta­karja. De ismerjük őket, az érzések nélküli pénzhajhászokat. Az 500-as bankjeggyel eltakart szemű fiú lány­ra pillant..., a finom arcú lány sze­méről letépett fekete sáv mögött már nincs is szem; tipikus figurák, bűnök kétségtelen. Hogy mi ebben a hu­mor? A bűn ilyen formán történő közreadása. Humoros helyzetekbe állítják a sportolókat, északi modern festők stílusát idézik komor témájukkal és színeikkel (fekete, fehér, acéiszür- ke) az alkohol, a nikotin és egyéb egészségkárosító hatások ellen ágáló Fedor Vico karikatúrái. Ugyancsak alkoholellenességről ta­núskodnak František Mráz ízléste­len giccskorsókban fulladozó figurái. Daniela Zacharová világa boron- gós Don Quijote-i ábrándvilág, A komor színeivel nagy feszültséget keltő allegorikus akvarelleken lele­ményesen ábrázolja az arc és az álarc, a látszat és a valóság közti különbséget. A szemben álló angyal mögötti tükörben láthatjuk, hogy az alázatos figura hátán kitárt szárnyú gólyát cipel, hatalmas páncélból riadt fiúcska fut a pusztába, kevély királlyal lépnek a sakktáblán. Radomír Šulc hatalmas „tüskés“ ceruzái látványosak, de már-már a giccs határait súrolják. A nagy ceruza oldalán kis ceruzák, rajzszö­gek, tüskék nőnek ki. Ezekkel kap­csolatban számomra az egyetlen el­fogadható magyarázat, hogy a mű­vész a bürokratizmus, az adminiszt­ráció elfen alkotta meg e kézbe nem vehető furcsaságokat. (De az is le­het, hogy a kritikusok kezébe szán ilyen szúrós irónokat.) Ócskaságok és bizarr ötletek. Egy karácsonyfatalpba állított karón Danubius márkájú söröskupakkal leplombált légcsavar, melyet csak az alkohol pörget meg (Repülési kísérlet). Próbababa nyakára rögzí­tett, fordított tölcséralakú, rojtos, szí­nes lámpabura (Tulipán). A szirmok hullásával, az elvirágzással a ruhát­lan, karcsú és kacérkodó nőalak bájainak elvesztése után felöltözik. Ondrej Zimka gúnyolódó, csúfolódó, kacagtató keserédes egyéni ízzel egyfajta panoptikumművészetet te­remt. Ferdinand Majerech szárítókötél­re csíptetett ikonjai ablakok lehetnek valahol a 12. emeleten. Nem tudni, a magasugrani, a sorompót (piros­fehér a léc) átugrani készülő sporto­ló a négy „ablakon“ keresztül végül is rekordot dönt-e. A képek biztos nem, mert a szárítókötélen magas­ban lebegő miniatűr, keménybarna keretű faképek, mutatósak, de „na­gyobbak“ lettek volna mélyebb tar­talommal. Kevésbé fantáziadúsak, kevésbé kidolgozottak Igor Danaynak a mű­szaki modernségről, Andrej Mišá- ne/cnek a környezetvédelemről szóló képei, valamint Jozef Jankovič konstruktivista , .műszaki-grafikái “, és Milan Stano profanizált falvédó képei. Vladimír Renčín, a tárlat Hradéc Králové-i vendége őszbecsavarodó színekkel festett mímes bábfigurái­val a „klasszikus“ cseh humorból ad ízelítőt. Az idén immár harmadízben ren­dezték meg ezt a kiállítást. A követ­kezőre (kíváncsian várjuk) a rende­zők - a Bratislavai Városi Galéria és a Kelet-szlovákiai Vasmű - külföldi müveket is ígérnek. TALLÓSI BÉLA Élmények és csalódások A BRATISLAVAI GITÁRZENEI NAPOKRÓL Az idei bratislavai kulturális nyár bőséges komolyzenei programot kí­nál. Tizedik alkalommal rendezték meg a gitárzene napjait, amelyek­nek már jelentős hagyományai van­nak Szlovákia fővárosában. Bízvást elmondhatjuk, hogy ez a hagyo­mány mély gyökereket eresztett, megalapozta és nagyban befolyá­solja a hazai gitáriskolák fejlődését. 1977 óta több mint 60 hazai és külföldi művész képviselt itt különfé­le iskolát és interpretációt. A kon­certsorozat híre Európán kívül elju­tott a tengeren túlra is, ezt bizonyítja többek között az idei program is, amelyben öt neves külföldi szólógi­tárost köszönthettünk. A hazaiak vi­Elíot Fisk Szlovákia fővárosában is nagy sikert aratott (Archív-felvétel) szont a kamaramuzsika mellett dön­töttek. Zsapka József feleségével, Dagmar Zsapkovával lépett fel és megismerkedhettünk a fiatal prágai gitárkvartett játékával is. Az amerikai származású, NSZK- ban élő Elíot Fisk először látogatott hazánkba. André Segovia, a közel­múltban elhunyt világhírű spanyol gitárművész a következőket mondta róla: ,,Fisk korunk legbriliánsabb, legintelligensebb és legtehetsége­sebb előadója". Valóban rendkívüli muzsikus, a közönséget az első pil­lanattól magával ragadta. Virtuozitá­sa nem hivalkodó, szinte észre sem vesszük, hogy amit játszik, az „mel­lesleg“ nehéz is. Gyönyörű hang­szerszíne, felszabadult muzikalitá­sa, technikai biztonsága, de ugyan­akkor a stílus és a forma iránti érzé­ke nagyszerűen megnyilvánult. Bach Esz-dúr szvitjében (BWV 1010), amelyet Scarlatti 6 szonátája követett. E kivételes adottságához a technikailag igényes Paganini Capricciókban, majd A. Barrios és J. Rodrigo dél-amerikai és spanyol folklór elemekkel átszőtt müveiben a világ legtermészetesebb módján Chopin poétikája és Paganini virtuo­zitása párosult. A műsort Fisk jó félórás ráadással toldotta meg, a hosszasan tapsoló és bravózó közönség örömére. A Zsapka-házaspár a gitár-fuvola kettősre írt irodalomból állította össze műsorát. Az eredeti művek a tőlük megszokott kellemes inter­pretálásban hangzottak el. össze­szokott játéknak lehettünk tanúi M. Castelnuovo- Tedesco Szonatinájá- ban (op. 205), amelyben a gitár­fuvola „párbeszéd“ hasonlóan szé­pen érvényesült, mint á. Rak Gior­dano Bruno programzenéjében, és a Histoire du Tango című műben. A szerző - A. Piazzolla - az 1900-as évek tangójától négy részben érzé­keltette a dél-amerikai tánc koron­kénti változásait. A Prágai Gitárkvartett tagjai fővá­rosunk Zeneakadémiájának növen­dékei. A fiatal muzsikusok főleg a klasszikus zeneirodalom átiratait játszották. A lantmuzsikát felidéző Praetorius-táncok után, J. Myslive- ček-, Bach- és H. Villa-Lobos- .transzkripciók szólaltak meg elég sablonos, visszafogott tempókban és dinamikailag szegény előadás­ban. Sajnos, a szerkezeti összefüg­gések is elmosódtak. Jól sikerült viszont Š. Rak prágai zeneszerző premierdarabja, a Gitárkvartett, amelyben felcsillant a fiatal zené­szek muzikalitása. Michel Sadanowsky Franciaor­szágból érkezett, de bizony szegé­nyes technikai kivitelezése, a szám­talan intonációs melléfogása és fel­színes játszadozása azt sejteti, hogy kissé lebecsülte a rendezvény szín­vonalát. Nem tudni, hogy pillanatnyi indiszpozíció volt-e az oka produkci­ójának, mindenesetre Bach 1. és 2. lantszvitjében, Barrios, Lauro és Carlevaro darabjaiban nem közelí­tette meg az általában jól sikerült hét nívóját. Mély benyomást tett viszont a kö­zönségre természetes egyszerűsé­gével a moszkvai Alekszandr Frau- csi, a tavalyi havannai nemzetközi gitárverseny győztese. Előadás­módja hallatlanul kifinomult, a zene élményszerű megszólaltatásához hozzájárult káprázatos technikai tu­dása. Interpretációjának legjellem­zőbbje a müvekkel az előadás pilla­natában létrejött meghitt közösség, s a személyes mondanivaló. Tanúi lehettünk a zenével való intellektuá­lis és érzelmi azonosulásnak, játéka szinte közvetítette legbensőbb énjét, gondolatait. Ez nyilvánult meg Hän­del polifonikus d-mol, Ciacconájá- ban, Bach 3. a-moll lantszvitjében és más müvekben. Fraucsi a hét egyik legkiemelkedőbb produkcióját nyújtotta. Guillermo Fierens-szel 1978-ban már találkozhattunk e rendezvé­nyen. Az Angliában élő argentin mu­zsikusnak nemzetközi hírneve van. Gondos, talán túl racionális játéká­ból hiányzott a felszabadult spontán muzsikálás. Színspektruma eléggé egyhangú volt, technikailag színvo­nalas, de igen megfontolt játékában hallhattuk Bach D-moll Ciacconáját és H. Villa-Lobos prelúdiumait. A hét harmadik lenyűgöző egyé­nisége Jorge Cardoso, a Spanyolor­szágban élő argentin zeneszerző- és előadóművész volt. A folklór és a barokk zene szerelmese; ez csen­dült ki rendkívül lágy, bánatos, érzel­mes kompozícióiból, ez a bensősé­ges kapcsolat érződött Bach művei­nek interpretálásában is. Az e-moll szvit (BWV 996) Cardoso átiratában sajátosan, sűrű spanyolos díszítőe­lemekkel átszőve szinte megragadta a nagy barokk mester stílusát. A mű­sor második felében szinte kivétel nélkül dél-amerikai szerzők (A. Pi­azzolla, M. Mores, E. Nazareth) és saját műveiből hallhattunk pazar ízelítőt. Játéka, elegáns, finoman in- tonált. A poétikus szólók olyan ben- sőséggel szólaltak meg hangszerén, amelyhez fogható intimitást csak rit­kán lehet hallani. Neki is nagy része van abban, hogy a gitárzene napjain csodálatos élményekkel lettünk gaz­dagabbak. HORVÁTH KATALIN ff ír IIÉI! NAPFÉNYES VAKÁCIÓ Ü!í (Petr Metička felvétele) ÚJ SZÍ 6 1987. VII.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents