Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)

1987-07-02 / 152. szám, csütörtök

n Főszereplő: a bábu Bábegyüttesek a XII. Duna Menti Tavaszon Alapjában véve, nincs különö­sebb okunk az elégedetlenségre, mégha a versenyben szerepelt hat együttes műsorának voltak is hiá­nyosságai. A mostani tapasztalatok azt mutatják, hogy a korábbi évek­ben ismétlődő alapvető hibák kive­szőiéiben vannak, már a közeljövő hozhat kellemes meglepetéseket, mennyiségi és minőségi szempont­ból egyaránt. Élményeim mozaikképeit rendez­getve, újfent rádöbbentem néhány alapigazságra. Amikor az alkotó a bábut saját mondanivalójának a tolmácsolására használja, akkor azt szükségszerűen választja a kor szelleméhez, a legújabb bábszínhá­zi törekvésekhez igazodva is. Hajla­mai, meglátásai vagy képzelete sze­rint válogat több kifejezési lehetőség között. Vagy a hagyományos szín­padi fogalmazás szabályait követi, vagy újabb, színesebb és változato­sabb élményt nyújtó egyedi techni­kai megoldással próbálkozik. A XII. Duna Menti Tavasz versenyében részt vevő bábcsoportok is két külön­böző irányt követtek. Hagyományos bábjátékot láttunk az izsai (lža) Margaréta és a štúro- vói Nevenincs bábcsoporttól; mind­két együttes pálcás bábukat hasz­nált. A második kategóriában szere­pelt izsaiak (kellemes meglepetést okozva) első ízben jutottak el a köz­ponti seregszemlére. Illyés Gyula Tündérszép Ilona és Árgyélus király­fi című bábjátékát adták elő, felké­szülten szép bábukkal és díszlettel. Sajnos, a rendező tapasztalatlansá­ga (vagy képzettségének hiányos­ságai?) miatt akadtak gyengébb mozzanatai is a különben hatásos előadásnak. A bábuk megeleveníté- se helyenként nem volt kifejező, ezt csak részben ellensúlyozta a sze­replők szép színpadi beszéde. Az első kategóriába tartozó Nevenincs ugyancsak a Tündérszép Ilona és Árgyélus Királyfi történetével próbált megbirkózni. A feladat túl nagynak bizonyult az alsótagozatos tanulók számára. Hogy produkciójuk mégis élvezhető volt, jól megrendezett szi­rtes és szellemes jelenetek sorjáz­tak, ötletes képzőművészeti megol­dásokban, az a rendező érdeme. Nem véletlen, hogy ez a csoport nyerte el a gyermekzsűri díját. Mind­két előadás fogadtatása bizonyítot­ta. hogy a gyermeknézóket vonzza a bábszínház csodálatos világa. A seregszemlén látottak alapján is elmondhatjuk, hogy az utóbbi idő­ben bővült a témakör, gazdagodott a kifejezési eszköztár. Új technikai fogások is érvényesültek, alkalmaz­ták például a bábozó és a bábu kombinációját, amellyel kapcsolat­ban elmondhatjuk, hogy ez az ún. ,,leleplezett" bábszínház a hagyo­mányoktól eltérő irányzatot képvise­li. Megszünteti a bábjáték illúziókeltő jellegét, hiszen a színpad nincs ta­karva, látható a bábos, akinek a já­téka a stilizált bábúval bizonyos ide­ig érdekes hatást válthat ki a néző­ben, de zavarhatja is őt. Hogy ez a technika lebilincselően érvénye­süljön, ahhoz szükséges betartani bizonyos animációs szabályokat. Nem - szabad megfeledkeznünk ar­ról, hogy a bábos jelenléte nem szoríthatja háttérbe a bábut, mint a mondanivaló kifejezésének eszkö­zét, a cselekmény tolmácsolóját. Nem fenyegette ilyen veszély a második kategóriás nagyszarvai (Rohovce) Csibészeket, akik egyre bátrabban és sikeresebben kísérle­teznek. Törekvésük azonban csak akkor lesz igazán eredményes, ha rutinra is szert tesznek. Dicséret illeti őket a látványos és helyenként ér­dekes színpadi megoldásokért, de minden esetben a bábu, nem pedig az önfeledten játszó bábos. Bár az előadás hangerejé nagyobb volt a kelleténél, mégis ez volt az első kategória legjobb versenyműsora, amely méltón nyerte el a sereg­szemle nagydíját. Ebbe a csoportba tartozik még a komáromi (Komárno) Napsugár, amely Lewit-Him A kék kutya törté­nete című mesejét adta elő mario­nett bábukkal, változatos színpadi megoldásban. Az együttes serdülő korba lépő szereplői láttán tudatosí­tottuk, hogy a „dezilluzionista“ báb­színház egyik veszélye abban is rejlik, hogy a paraván nélkül játszó bábos elsősorban magát mutogatva, pózolással akar kitűnni, másodlagos számára a játék. Többek között ez is oka volt annak, hogy lassan bonta­Burleszk-életkép színészekkel és tárgyakkal Molnár Ferenc bohózata a Magyar Területi Színházban Jelenet a marcelházi Prücsök nagydíjas előadásából (Gyökeres György felvétele) a játék hevében sokszor megfeled­keztek arról, hogy nem ők a „fősze­replők“,hanem a kezükben (nyakfo­gással) tartott tetszetős bábuk. Ani­mációjuk ezért sikeredett olykor su­tára és lett az ötletesnek és izgal­masnak ígérkező jelenetekből fél­eredmény A macskaevő egér című Híves László-játék előadásában. Mindenesetre, jó lenne, ha a csoport ezen az úton menne tovább, újabb stílus keresése helyett. A szarvaiak produkciójában ész­lelt hiányosságok előfordultak a ha­sonló irányzatot képviselő marcel­házi (Marcelová) Prücsöknél is, amely Illyés-Soóky: Kis Kolozs meg nagy Kolozs című bábjátékát adta elő. Műsorukat önfeledt, lelkes játék, fergeteges tempó jellemezte. Tet­szett az ügyesen szerkesztett és alkalmazott paraván, a cselekményt segítő énekbetétek beiktatása, vala­mint a népművészeti elemek fel- használásával készült bábuk. E cso­porttal kapcsolatban is hangsúlyoz­ni kell, hogy az akciók megvalósítója Hetedszer is változatos műsorral Az idén is sokan készülnek a somodi (Drienovec) nyári mű­velődési táborba, és nemcsak a Kassa-vidéki (Košice-vidiek) járásból, hanem a Csallóközből, Gömörből és Bodrogközből is. Amint azt Kollár Péter mér­nök, a Csemadok kassai városi bizottságának titkára elmondta, a július 4-től 12-ig tartó táborba gazdag műsorral várják az ér­deklődőket. Az első napon a Szőttes népművészeti csoport mutatja be Nyugtalan ének című tánckompozícióját, melyet tánc­ház követ majd. A számítástech­nika legújabb vívmányairól ezút­tal a Videoton kelet-szlovákiai kirendeltségének szakemberei számolnak be, a robotizációról pedig a nemrég Prešovban létre­hozott nemzetközi tudományos társulás képviselőivel beszélget­hetnek a táborozók. Tóth Attila, aki az ENSZ iparfejlesztési inté­zetének megbízásából Algériá­ban dolgozott, élménybeszámo­lót tart. Gazda István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem ta­nára a tudományos gondolkodás történetéről tart előadást, Egerli György kutatómérnök pedig kü­lönböző természeti jelenségek­ről; Adamko Péter a Himalája barlangjait mutatja be saját fel­vételeinek felhasználásával. Fábry Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából Máté László tart előadást; Petrozsényi Eszter és Pribolyszki Mátyás iro­dalmi összeállítást mutat be Arany János születésének 170. évfordulója alkalmából. Fellép ezenkívül a marcelházi (Marce­lová) kisszínpad, valamint a Kál- ■ lai Kettős néptáncegyüttes a ma­gyarországi Nagykállóról. A foglalkozások között szere­pel csillagmegfigyelés Bödök Zsigmond vezetésével, továbbá tanfolyam a díszítőművészetről és a nyelvművelésről, Lipták Já- nosné, Illetve Szúts László irá­nyításával. A rendezők a gyer­mekekről sem feledkeztek meg, különböző programokat, játéko­kat szerveznek számukra. Lesznek továbbá találkozók a Hét szerkesztőivel, Lukács Ti­borral, a Csemadok KB vezető titkárával, Pecze Károllyal, a du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) DAC vezető edzőjével. Színvo­nalas szórakoztatást ígér a ma­gyarországi Simly-show paro- distáinak műsora. (-szák) kozott ki a cselekmény, egyre unal­masabbá vált a túladagolt és hatás­talan dialógusok miatt. A kifejezően mozgatott, képzőművészeti szem­pontból sikerült bábuk elvesztek a szóáradatban és az animátorok „árnyékában“. A vajáni (Vojany) Szivárvány A vi­lág legszebb fája című darabot mu­tatta be a gyermekszereplők és bá­buik közös tolmácsolásában, újsze­rű paraván-megoldással. Az első kategóriába tartozó csoport tagjai nehezen birkóztak meg igényes szerepeikkel. Erről nemcsak a szö­vegmondás tanúskodott, hanem a bábuk megelevenítése is. Figye­lemreméltó volt viszont a gyerme­kek lelkes igyekezete és fegyelme­zett játéka. Elismerésre méltó peda­gógiai munkát végzett a parányi alapiskolában működő kollektíva ve­zetője, rendezője, aki egyben a da­rab szerzője is. r Végezetül néhány tanulság. Min­denkor tudatosítanunk kell, hogy egy erős bábegyüttes kialakítása hosszú folyamat, melyben fontos szerepe van többek között annak, hogy a bábjátékos miként viszonyul a bábuhoz. Ez meghatározója a kol­lektíva hangulatának és az előadás nívójának is. Vannak esetek, amikor az egyszerű, tiszta és hatásos kife­jező eszközök helyett a szépen megírt és jól is tálalt, de mértéktele­nül adagolt szöveg dominál. Ilyen­képpen a bábu a szöveg után „kul­log" jószerivel csupán illusztráló szerepe van. Az efféle produkció nem tudja lekötni a közönség figyel­mét, eseménytelensége miatt ér­dektelenné válik. Minderre már a da­rab kiválasztásakor és elemzésekor oda kell figyelni. A bábszínház kifejező eszközei­vel (bábu, színész, mozgás, jelmez, hang, beszéd, zene, díszlet világítás stb.) a rendező varázsolt életet a szövegbe, a jellemekbe, a helyze­tekbe. Ezt a nem könnyű folyamatot az alkotás során sokféle körülmény befolyásolhatja; tehetség, tudás, akarat, légkör, a fenntartó szerv hozzáállása, a szakmai segítség- nyújtás mikéntje. Sajnos, ez utóbbi­tól, pontosabban a szakmai segít­ségtől nem egy rendező idegenke­dik. Hasznos lenne, ha rendezőink nem kerülnék el azokat a fórumokat sem, ahol lehetőség nyílik tapaszta­latszerzésre, a bábszínházi ismere­tek gyarapítására. Amelyek a fenn- tebb jelzetekkel együtt szükségesek ahhoz, hogy a következő évek Duna Menti Tavaszain még magasabb színvonalat hozzon a bábegyüttesek versenye. SZŐKE ISTVÁN Az életre kelt tárgyakkal színé­szek küzdenek. Ezen jót mulat a né­ző. A működőképességű konstruált tárgyak a legváratlanabb pillanatok­ban változnak felismerhetetlen logi­ka szerint működő színpadi eszkö­zökké. Olyannyira, hogy az előadás folyamán elérkezik egy pillanat, ami­kor a néző már várja az ilyen törté­nést, s amikor bekövetkezik, aligha tudja, mi mulatattja. önmaga éles- szeműségének örül, vagy a bekö­vetkezett nevetséges helyzetnek? Nem véletlenül van olyan érzése, hogy egy burleszkfilm figurái és tár­gyi világa elevenedett meg előtte. Ennek a sejtésnek a megszilárdulá­sát segíti Horváth Lajos rendező is, aki egy kékes fényben úszó panopti­kum kimerevített képével indítja és zárja az előadást. Molnár Ferenc A doktor úr című műve a legtermészetesebb módon eljátszható klasszikus bohózatként is. Végeredményben senki semmit nem vethet szemére a rendezőnek, aki Molnár Ferenc bohózatát a műfaj hagyományos formájában állítja színpadra. Bukástól nem kell félnie, mert ettől megvédi Molnár Ferenc szellemes humora és Zerkovitz Béla örökzöld muzsikája. Horváth Lajos ennek ellenére igyekezett többet ki­hozni a rekeszizmokat megdolgoz­tató bohózatból. Olyan színpadi for­manyelvet keresett, amelynek meg­határozói a tárgyak. Felismerte azt, hogy a Molnár Ferenc-i világ figurái nemcsak a történet szülte félreérté­sek és komikus helyzetek miatt ne­vetségesek, hanem azért is, hogy foglyai ennek a világnak. A rácsokat pedig az általuk birtokolt vagy birto­kolni vágyott tárgyak alkotják. Lehet, hogy véletlen, vagy kritikusi belema- gyarázás, de mintha a mai társada­lom levegőjében érzékelhető tárgy­mítosz visszatükrözéseit is látná a színpadon. Kétségtelen, hogy Horváth izgalmas rendezői értelme­zése bizonyos mértékig új ízeket is kölcsönzött a Molnár-bohózatnak. Sajnos, ez nem mindenben hozhatja meg azt az eredményt amit a néző­ben megsejdít. Feltűnő paradoxon, hogy az egyenként vizsgált színészi teljesítmények nem hagynak maguk után kívánnivalót, az előadás kon­textusában néhány alakítás mégis önállósodik. Tehát nem születik meg a színészi játék egységes stilizáltsá- ga. Az ennyire felismerhető rendezői szándékok esetében történik meg legtöbbször, hogy nem minden szí­nész találja meg a játék stilizálásá­nak az eszközeit, amelyek pontosan illeszkednének a rendező elképzelte - ezúttal; burleszk-játékba. Ennek ellenére a színészekkel együtt Hor­váth Lajosnak sikerült olyan össz­hangot teremtenie, amely mégis lét­rehozta az előadás humorát. Per­sze, mindebből nem sikeredhetett stílusparódia. Azzal azonban, hogy a tárgyak „viselkedni“ kezdenek, s az emberek egymást olykor „tár­gyaknak" tekintik, a bohózatból bur- leszk kerekedik. Márpedig ez a né­mafilm korszakából olyannyira jól is­mert műfaj, ha nem is teremt jelle­meket, a történésekből megrajzolt helyzetekben megmutatja a figurák karakteres jegyeit. A zenés bohózat előadásában ki­rajzolódott humor egységét a már említett tárgyak és a szigorú külső­ségekkel (ruha, mozdulat, viselke­dés, alkat) megfogalmazott figurák rokonsága adja. Horváth Lajos szí­nészvezetésének karakterológiáját az eltúlzottságban kereshetjük. Csu­pán egyetlen esetben nem sikerült ezt az eltúlzottságot érzékeltetni. Bugár Gáspár bizonytalan szerepér­telmezése miatt Sárkány ügyvéd fi­gurája színtelen. Boráros Imre Pu- zséja nemcsak kiötlője a bonyoda­lomnak, de tükre is ennek a díszes társaságnak, amelyben igencsak is­merős alakok mozognak. Benes Ildi­kó úgy alakította Lenkét, hogy egyáltalán nem látszott ártatlan le­ánynak. Bertalan, az udvarlója pedig igencsak jól kihasználta ennek a képmutatásnak a számára kedve­ző szituációt. Ropog József játéka ebben a szerepben a stílusteremtők közé sorolható. Bár ebben igazán Cs. Tóth ErzsébetiSárkányné), Pőt- he István (Csató), Szentpétery Ari (Marosiné) és Turner Zsigmond (Cseresznyés) jeleskedett. Az ő já­tékuk erősíti fel ennek az előadás­nak azt a burleszkszerű humorát, amit a rendező és Platzner Tibor a tárgyakkal (díszlettel), valamint a jelmezekkel megteremt. Nem el­különítve, csak külön kiemelve kell szólnom Németh Icáról, aki az örök­ké álmos Szobalány epizódszerepé­ben ha villanásnyi jelenésekben is, de élvezetes játékot produkált. Baj- csi Lajos (II. rendőr), Vörös Lajos (I. rendőr), Bugár Béla (Földrajzta­nár) és Tóth László (Igazgató) jól teljesítették a kiszabott feladatokat. Zenés bohózatról lévén szó, az éneknek, a táncnak és a kísérő zenekarnak is fontos funkciója van. Bár a Matesz néhány éve rendsze­resen játszik zenés darabokat, ezút­tal az „énekesi“ teljesítmények kü­lönösen figyelemkeltőek voltak. Ez a színészeken kívül Stubendek Ist­ván korrepetítori munkáját is dicséri. Az egyszerű, mégis hatásos táncos jeleneteket Karéi Bednár koreogra- fálta. A Zsákovics László vezette zenekar pedig mindvégig tökéletes kísérője volt az éneknek és a táncnak. Kétségtelen, hogy lehetne fanya­logni az előadás néhány következet­lenségén, amelyek elsősorban a kü­lönböző módon stilizált színészi já­tékból és a Somorján (Šamorín) lá­tott előadás világítási hiányosságai­ból következnek. Egyes szituációk­ban Cseresznyés hangsúlyos femi­nin alkata már-már a jóízlés határait sérti, de Turner Zsigmond arányér­zéke most is jól működik. Az ő visz- szafogott játéka sem teszi indokolttá a figura ilyen rendezői értelmezését. Ráadásul a végig jólműködő bur- leszk-effektusok éppen a főszerep­lő, Puzsér jeleneteiből hiányoznak. Ezek a hibák viszont elenyészőek ahhoz a kellemes élményhez ké­pest, amit ennek az előadásnak a jó­ízlés határain belül levő humora nyújt a nézőnek. Erre már csak rá­adásként kapja Pöthe Istvántól a karrierista rendőr karikatúráját, Németh Ica szobalány-tanulmányát, Benes Ildikó és Ropog József élve­teg szerelmespárját, valamint Borá­ros Imre már-már jellemet is teremtő játékát- DUSZA ISTVÁN Einstein összegyűjtött írásai Ez a címe annak a hatalmas vállalko­zásnak, amelybe az amerikai Princeton University Press kezdett: nem kevesebb, mint negyven kötetben jelenteti meg a vi­lághírű fizikus életművét. Az első kötet most jelent meg, és a fiatalkori éveket dolgozza fel, Einstein 23 éves koráig. Joh Stachel, az egyetem egyik munkatársa, - ma is jeles fizikus - tizenegy éven át dolgozott a mű időrendi összeállításán és az anyag kiegészítő magyarázatán. Több mint 43 ezer feljegyzést, levelet, naplót, kéziratot és egyéb dokumentumot hasz­nált fel munkájában, koztuk számos, ed­dig ismeretlen anyagot. A szerencse is mellészegődött. Kollégája Robert Schul­mann Berkeley városában egy páncél- szekrényben Einstein 500 ismeretlen leve­lére bukkant, amelyek főként fiatal éveiből származnak. A nagy tudós életrajzát be­hatóan megismerhettük már korábban is, 1951-ben elhunyt Maria (Maja) nevű test­vérének életrajzi munkájából. Még a test- • vér sem ismerhette azonban fivérének legtitkosabb gondolatait. Ezekről a leghi­telesebben most a levelek és naplójegy­zetek tanúskodnak. A levelek többsége szerelméhez és későbbi feleségéhez, Mi- leva Mariéhoz szól. A Magyarországon született, szerb Mileva Einstein iskolatár­sa volt, csak éppen három évvel idősebb nála. A szülők egyebek között ezért is a leghatározottabban ellenezték a házas­ságot. A szerelemből egy leánygyermek született - feltehetően 1902-ben -, egy évvel a házasság előtt. Sorsáról csak most értesültünk a levelekből. Ezekből sem sokat. Mindössze annyit, hogy Lie- serl volt a neve, és a rokonoknál nevelke­dett. Fontosabb ennél az iskolaéletről szóló dokumentáció. Einstein gyönge ta­nuló volt, igazán csak a geometria, algeb­ra és a fizika érdekelte. Hiába végezte azonban el Zürichben a technikai főiskolát - ez ma is Európa egyik legrangosabb műszaki intézménye -, sehol sem kapott képességeinek megfelelő állást. Kényte­len volt Bernben elhelyezkedni, a szaba­dalmi hivatalnál. Eddig szól a most meg­jelent kötet, amely máris nagy érdeklő­dést váltott ki szakemberek és olvasók körében egyaránt. A kötetek Einstein éle­tének és kutatásainak svájci (1901-1914), berlini (1914-1933) és amerikai (1933-1955) állomásait doku­mentálják. A sorozat többi kötete folya­matosan jelenik meg. VÁMOS IMRE 1987. VII.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents