Új Szó, 1987. július (40. évfolyam, 151-177. szám)
1987-07-15 / 163. szám, szerda
ÚJ szú 5 987. VII. 15. Az irányítók felelőssége és lelkiismeretessége Beszélgetés Lőrincz Gyula járási párttitkárral Közvetlen barátság Bajban ismerik meg egymást az emberek Egy vezető, álljon bármilyen poszton, csak úgy érhet el eredményeket, ha munkájában, irányítási módszereiben következetes és szoros kapcsolatot tart fenn a dolgozókkal, ismeri a legkisebb problémákat is..Irányelvekkel, statisztikai ívekkel, telefonon kiadott utasításokkal sem ellenőrizni, sem irányítani, s ezáltal jobb eredményeket elérni nem lehet. A felsőbb pártszervek ezért vizsgálják felül az irányító és ellenőrző gazdasági szervek módszereit, keresik a legmegfelelőbb utat a gazdaságosabb termeléshez. A Rozsnyói (Rožňava) Járási Pártbizottság Elnöksége részletesen és nagy terjedelemben foglalkozott a járás mező- gazdasági üzemeinek munkájával és ezen belül a járási mezőgazdasági igazgatóság irányítási módszereivel. Ennek a részletes kiértékelésnek eredményeiről, a levont következtetésekről beszélgetünk Lőrincz Gyulával, a járási pártbizottság titkárával.- Nagyon megszoktuk a múltban - mondja a párttitkár-, hogy előszeretettel hivatkozzunk az objektív nehézségekre. Ez olyan csodaszer volt, amely előtt mindenki fejet hajtott, vállat vont, mondván - hát ha ez így van, mi nem sokat tehetünk. Ezzel komoly alapot adtunk a védekezésre, a hiányosságok, a laza munkafegyelem, a rossz gazdálkodás, az anyagpocsékolás mentege- tésére. Tudatosítanunk kell végre, hogy mindenben az ember a fő tényező. S kiválképpen meghatározó a vezetés és az irányítás. Ahol megfontolt, jó az irányítás, ott az eredmények is jók. Ezért foglalkoztunk olyan részletesen a káderpolitikával, a járási mezőgazdasági igazgatóság irányítási módszereivel. Nyíltan rámutattunk a hibákra s azokra a módszerekre, melyek gátolják az előbbrelépést. S még valamit, nemcsak a Szovjetunióban, nálunk is érvényes az a megállapítás, hogy aki nem alkalmas a vezetésre, az ne vezessen.- A járási pártbizottság elnöksége alaposan elemezte a járás mező- gazdasági üzemeinek problémáit, értékelte az eredményeket, s meghatározta az elkövetkező évek fő feladatait. Hallhatnánk erről is valamit?- Megállapítottuk, hogy járásunkban a mezőgazdasági termelés terén a legjobb eredményt 1984-ben és 86-ban értük el. Ez természetesen nem a maximum, csupán a többi év eredményeivel hasonlítottuk össze. Az is természetes, hogy ebből élni nem lehet, de tanulni igen. Az is igaz, hogy a javuló eredmények ellenére sok volt a hiba, ami az irányítás és ellenőrzés rovására írható. Az irányítás és ellenőrzés területén nem aktivizáltak minden köny- nyen mozdítható és kézen fekvő tartalékot. Itt többek között arra gondolok, hogy a járási mezőgazdasági igazgatóság nem fokozta kellőképpen koordinációs tevékenységét, magasabb szintre kellett volna emelnie a technikai és biológiai szolgáltatásokat, fokozni a felvásárlás ütemét, melyek hiánya sok esetben a termelés és az értékesítés rovására ment. Közösen tárgyaltuk meg a felmerülő problémákat az igazgatóság vezető munkatársaival, s ók is megértették, hogy fel kell hagyniuk az eddigi gyakorlattal. Eddig ugyanis, nemcsak ők, hanem más irányító szervek is sokat foglalkoztak az operatív irányítással, a mesterségesen felduzzasztott adminisztrációval, ami oda vezetett, hogy a számtalan utasítás, terv, irányelv között maguk sem tudtak kiigazodni, nem még azok, akiknek szánták. Meg kell tanulnunk távlatokban gondolkodni és dolgozni. Például: a múltban olyan istállókat építettünk, ahol elveszett az istállótrágya, s ennek következtében vannak olyan mezőgazda- sági üzemeink, ahol a talaj minősége annyira leromlott, hogy ha gyors beavatkozásra nem kerül sor, katasztrofális lesz a talaj minősége. Ésszerűbben kell megoldanunk a borjúnevelést és az elszállítást is. Ügyesebb szervezéssel milliókat takaríthatunk meg. A jövőben fő feladata minden irányító szervnek, hogy átgondoltan és differenciáltan végezzen minden munkát. A járási mezőgazdasági igazgatóság fő feladatai közé tartozik, hogy megfontolt irányítással szilárdítsa tekintélyét, minden vonalon biztosítsa a jó munkafeltételeket, s tegye minél érdekeltebbé a dolgozókat a termelésben.- Manapság a termelésben dolgozók érdekeltségét a legjobban a jutalmazás brigádformája ösztönzi.- Igen - válaszolja -, de ez a jutalmazási forma a legtöbb helyen csak papíron létezik. Járásunk mezőgazdasági dolgozóinak mindösz- sze 8 százaléka alkalmazza, pedig mindenki elismeri, hogy ez a módszer igazságos, jó az egyénnek, jó a kollektívának és jó a gazdaságnak is.. Az a meggyőződésem, hogy sok vezető fél ennek a módszernek a bevezetésétől, mert ez részükre többletmunkát s nagyobb felelősséget is jelentene. Ilyen esetben van szükségünk a jó káderpolitikára, mert a technika nagyon fontos, de fő tényező mégis az alkotó ember.- A technika valóban fontos. A műszaki fejlesztés terén milyen célkitűzéseik vannak a mezőgazdaság fejlesztésére?- A műszaki fejlesztés szükségességét fölösleges volna magyarázni. A fejlesztést az anyagi lehetőségek és a szükségletek szerint igyekszünk fokozatosan végrehajtani. Járásunk nagy része hegyvidékhez tartozik, ezért nagy jelentősége van az állattenyésztésnek és a takarmánynövények termesztésének. Fő feladatunk minél több és minél jobb takarmány termesztése, s ezek legjobb minőségben való tárolása. Erre a célra legjobban a szoláris takarmányszárítók szolgálnak. Járásunkban már hat ilyen nagyteljesítményű szárító üzemel, kifogástalanul. A szükségleteknek megfelelően tervezzük a továbbiak építését. Az átgondoltabb irányítás már most meghozta a jobb eredményeket. Javult a tejtermelés, a legtöbb gazdaságban terven felül van a tejhozam. Javítani kell az üszőállomány minőségét, kiszűrni a beteg egyedeket, s növelni kell az állatállományt. A hízómarhák súlygyarapodása még nem kielégítő. A sertéstenyésztés terén járási szinten jók az eredmények. A természeti adottságok a juhtenyésztés fejlesztésére adnak lehetőségeket. A párttitkár véleménye szerint az alapszervezetekben fokozódott az aktivitás, megszilárdult a pártfegyelem. Ez lehet az alapja az eredmények mennyiségi és minőségi növekedésének. FECSÓPÁL A széles közvélemény 1965 nyarán ismerkedett meg Izsa (lža) község nevével. A Duna pusztító áradata Pat (Patince) közelében átszaki- totta a gátat és a víz csaknem teljesen elpusztította a falut. Erre emlékeztet Ján Habart szobrászművésznek a folyó gátján álló emlékműve, amelyen ez a felirat olvasható: 1965-ben nagy árvíz pusztította el Izsát. A községet az Uherské Hra- dišté-i, a Trenčíni és a Šumperki járás dolgozói építették újjá a község lakosságával együtt. Az említett járások dolgozóinak volt mit'tenniük. Az 520 ház közül csupán hatvan nem dőlt össze. A Dunához legközelebb fekvő Komáromi úton a 90 lakóház közül csak hét maradt meg. Szerencsére, az emberek és az állatállomány néphadseregünk katonáinak segítségével idejében elmenekült. Sok család azonban mindent elvesztett. Csupán a puszta életüket mentették meg. Sokan siránkoztak: talán egy félévszázad is kell ahhoz, hogy ismét lábraálljunk. Nem volt biztosításunk, mi lesz velünk?- Nem lesz baj, az állam biztos segít. Meglátjátok, a falunk még szebb és gazdagabb lesz - így vigasztalták a kommunisták a kétség- beesett lakosokat, amikor hazatértük után meglátták az elpusztult falut. így is történt. A párt- és állami szervek rugalmasan döntöttek, a szlovákiai és csehországi járások a csallóközi árvízkárosultak segítségére siettek. ..Minden üzem egy házat épít“ jelmondattal mozgalom keletkezett. Eddig ez volt országunkban a legszélesebb és legcéltudatosabb segélyakció. Izsa is patrónusokat kapott, az emlékművön feltüntetett járásokat. Építőanyag, kőművesek, ácsok, később villany- és vízszerelők érkeztek a faluba. Gombamódra nőttek az új házak. Egyes családok még az árvíz évében beköltözködhettek az újba. Az új házak építésében azoknak is segítettek, akik nem biztosították ingóságaikat. Az emberek jelentős összegeket kaptak ruházat, bútor és más berendezés vásárlására. Az élet csakhamar ismét rendes kerékvágásba lendült. Ma már az izsaiak csak rossz álomként emlékeznek az árvízre. Természetesen tovább építik és szépítik falujukat. Éppen most fejezik be azt a szép épületet, amelyben a helyi nemzeti bizottság irodái és a szertartásterem kap helyet. Folyik a vízvezeték-hálózat építése is. Tavaly 22Ö0 folyóméternyi vízvezetékcsövet fektettek le, és több utcát kapcsoltak rá a hálózatra.- Ebben az ötéves tervidőszakban az összes lakos vezetékes ivóvízhez jut. Azután a csatornázás következik. Játszótereket is építünk. Azzal számolunk, hogy az idén több mint 50 000 órát dolgoznak lakosaink társadalmi munkában a falu fejlesztésén - mondotta Komlósi Menyhért, a helyi nemzeti bizottság elnöke, aki már az árvíz idejében is ezt a tisztséget töltötte be. így emlékezik: - A posta mellett egy kis szigeten a faluból mintegy tizenöten maradtunk. A többi lakost a katonák telepítették ki. Nehéz pillanatok voltak azok. Szinte hihetetlen, hogy az iszap és romok helyén ma teljesen új falu áll. Hálával tartozunk a szocialista társadalomnak és az említett járásoknak is. Emlékeznek a faluban a patrónu- sokra?- Elfelejtheti az ember jótevőit? Azokat, akik a legnehezebb pillanatokban önzetlenül segítségünkre siettek? - válaszol kérdésünkre kérdéssel Komlósi Menyhért. - Természetesen, hogy emlékezünk. Községünkben a legszebb utcákat az Uherské Hradišté-i, a Trenčíni és a Šumperki járásról neveztük el. Az izsai elnök elhallgatott. Kissé meghatódott, de folytatta a visszaemlékezést: - Őszintén megmondom, az az árvíz minket, magyarokat közelebb hozott a szlovákokhoz és csehekhez. Mi kommunisták internacionalisták vagyunk, de az igazság az, hogy az előző rendszerekben az urak a szlovákok és csehek ellen uszítottak bennünket, támogatták a soviniszta és irredenta hangulatokat. Az emberek azonban ma már tudják, hogy itt van az igazi hazánk. Hogy hogyan viszonyul a szocialista haza Izsa magyar ajkú lakosságához, arra adatokkal válaszolhatunk - a község 1800 lakosának több mint 200 személygépkocsija van, betétállományuk pedig eléri a 16 millió koronát. Naponta az autóbuszok több mint 500 személyt visznek Komáromba (Komárno) vagy a környékre munkába. Az utóbbi időben a faluban sokan termesztenek gyümölcsöt és zöldséget. A lakosok ily módon évente 6-7 millió koronához jutnak. Ezenkívül természetesen jól keresnek az ottani szövetkezetben is. Czékus Tihamér, a helyi nemzeti bizottság titkára helyeslően bólogat:- Embereink valóban jól élnek. Ezt már Uherský Brod-i barátaink is megjegyezték. Állandó kapcsolatban állunk velük, mindenekelőtt a Havrice testnevelési egyesülettel. Egy hete még itt volt az egyesület 46 tagja. A szülők magukkal hozták gyerekeiket is. Két hetet töltöttek nálunk. Azt is megtudtuk, hogy az Uherský Brod-iak továbbra is segítenek az izsaiaknak. Főleg a helyi efsz-nek a különféle pótalkatrészek beszerzésében. Ók viszont morvaországi barátaiknak üdülési lehetőséget biztosítanak a közeli Pat szép termálfürdőjében. Sok lakosnak a mai napig személyes kapcsolata van a patronáló járások lakosaival. így például Nagy Lajos traktoros gyakran látogat el Jozef Šuranskýhoz, a járási építőipari vállalat akkori építésvezetőjéhez. Házuk felépítése után Jozef Šuranský így búcsúzott: - Ha valamikor nálunk jártok, eszetekbe ne jusson, hogy szállodát keressetek. Mindig szívesen látunk benneteket.- Azóta - teszi hozzá Nagy Gizella -, többször jártunk Šuranskyéknál, ők pedig nálunk. Nagyon kedves emberek. Sohasem gondoltuk, hogy ilyen jó barátaink lesznek Morvaországban. Komlósi Menyhért búcsúzóul megjegyezte: - Ezeknek a nem formális, személyes találkozásoknak különösen örülünk, azt bizonyítják, hogy az emberek a távolságok ellenére is megtalálják az egymáshoz vezető utakat. Természetesen a Trenčíni járással is tartjuk a kapcsolatot. Egy trenčíni villanyszerelő ide nősült, de van, aki Trenčínbe ment férjhez tőlünk.- És nem okoz gondot a nyelvtudás? - kérdeztem az elnöktől.- Egyáltalán nem. Sok családban van magyar-szlovák szótár, nem kevesen olvassák a szlovák sajtót. Az izsaiak mindent megtesznek a barátságok megszilárdításáért. BÁTORI JÁNOS Egyre több olyan élelmiszer-ipari termék jut el a fogyasztókhoz, melyet a sviti Chemosvit vállalat által gyártott fóliába csomagolnak. Az üzem évente 23 ezer tonna celofán-, polietilén- és polipropilénfóliát gyárt. A felvételen Marián Kolba a csomagolóanyag-készítő gépet kezeli. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) MEGÚJUL A TRENČÍNI VÁR A középkor leghíresebb végvárainak egyike valószínűleg már a 9. században épült fel a Vág középső folyásának sziklás erdőkkel övezett partján. Trenčín várába - mert a ma is álló történelmi nevezetességről van szó - évszázadokon keresztül szívesen látogatott a mindenkori uralkodó és házanépe, már amikor azt megengedték a politikai viszonyok, s a vár udvartartásában nem a védőké, a katonáké volt a főszerep. Az írott történelem 1069-ben említette először, igazában azonban IV. Béla építette ki a tatárjárás után. Nem sokkal később a dunántúli Csákok tulajdona lett. A leghíresebb, s leghírhedtebb ura Csák Máté volt, aki emellett még tizenhárom vármegyét is birtokolt. A vár híres eljegyzések és esküvők színhelye is volt: itt jegyezte el Luxemburgi Zsigmond Nagy Lajos leányát, később pedig Hunyadi Mátyás király Pogyebrád Katalint. A török hódoltság alatt a Zapolyaiaké, később az lllésháziaké lett, mindig megőrizve viszonylagos függetlenségét. A várvédő katonaság gondatlansága következtében 1790-ben hatalmas tűzvész pusztította. Azóta tulajdonosainak inkább nyűgöt, mintsem gazdagságot jelentett. Legutolsó tulajdonosa, Ifigénia d Harrcourt sajátos módon oldotta meg fenntartási gondjait: odaajándékozta az államnak. Persze sem a városnak, sem később a fiatal csehszlovák államnak nem volt elegendő pénze az újjáépítésre, de még a karbantartásra sem. így aztán nem csoda, hogy ami nem sikerült a tatárnak, töröknek, kurucnak - a vár bevétele - az enyészetnek, az idő vasfogának igen. A térdre kényszerített vár azonban most ismét felemelkedik. A hetvenes évek elején megkezdett széles körű rekonstrukció nyomán mind több várrész áll a látogatók rendelkezésére. A munkálatok nagy részét a Žilinai Műemlékkarbantartó Vállalat végzi, a helyi építőipari vállalat hathatós segítségével. Nyáron építőtábort is rendeznek falai között, az egyetemisták és főiskolások háromhetenként váltják egymást. Az idelátogatók máris megnézhetik a Lajos palotát és a Mátyás tornyot. A Borbála palotában a feudalizmus időszakát átfogó állandó kiállítás nyílt, a Lajos palotában a várvédők fegyverei láthatók, míg a várbörtönben a korabeli jusztícia kellékei mellett a kínzóeszközök is megtekinthetők. A várkapu közelében van a szerelmesek hetvenhat méter mély kútja, melyben minden bizonnyal tömérdek pénz található. A Mátyás torony három helyiségében a volt tulajdonosok és várkapitányok címerei láthatók. Dicséret illeti a vármúzeum igazgatóságát, hiszen a nyári turisztikai csúcsidényben szünnap nélkül fogadják a vendégeket, s elkészült már az esti megvilágítás terve is. Ha megvalósul, a látogatók elé egyedülálló, fénypompában díszelgő panoráma tárul - a középületeiben is megszépült, műemlékeiben is felújított, megfiatalodott Trenčín városképe. -h.aKomlósi Menyhért és Czékus Tihamér (A szerző felvétele)
