Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-13 / 136. szám, szombat

KÖZVILÁGÍTÁS - NYOLCVANÖT ÉVE Fővárosi fények... Bratislava villamosításának kezdetei • Ötven kilowattal kezdődött Manapság szinte el sem tudjuk képzelni mindennap­jainkat az elektromos energia nélkül, amely olyannyira életünk szerves részévé vált, hogy szinte csak akkor tudatosítjuk létezését, amikor hiányzik... Az is igaz, hogy az elektromos energia elterjedése rohamosnak mondha­tó, és korábban elképzelhetetlen, gyorsütemú változáso­kat eredményezett a műszaki fejlődésben. így aztán alighanem meglepően hangzik, - hogy például Szlovákia fővárosa villamosításának története alig 85 esztendős. Vojtech Sládek elektromérnök, a Nyugat-szlovákiai Erőművek dolgozója akár krónikása is lehetne a főváros villamosítása történetének. Öt kérdeztük a kezdetekről.- Az évszázad első évének köze­pén, egészen pontosan 1901. június 3-án összeültek a városatyák és úgy döntöttek, hogy meg kell építeni a város villanyeróművét és le kell fektetni a villamosenergia szolgálta­tásához elengedhetetlenül szüksé­ges kábelvezetéket is. Ezzel a váro­si tanács nemcsak a kor követelmé­nyeinek megfelelően cselekedett, hanem ekkorra már olyan volt a vá­rosi polgárság és az egyes intézmé­nyek, ipari üzemek nyomása, hogy ezt a lépést meg is kellett tennie. Ezt követően azonnal hozzáláttak a megvalósításhoz. Az elektromos energiaforrást, azaz a villanyerómű- vet a város akkori ipari zónájában, a mai čulen utcában építették meg. Az erőmű köré sűrű zöldövezetet telepítettek, igaz, az akkori időkről manapság már csak néhány nagyra nőtt gesztenyefa tanúskodik... • Az erőműről beszélve, elsősor­ban műszaki jellemzőiről kell szót ejtenünk...- A városi erőmű áramtermelő egységeinek egyenáramú generáto­rai - a dinamók - termelték az áramot, amelyek kétszer 220 volt feszültséget termeltek. A két dinamó együttes teljesítménye 50 kW volt. Ez már abban az időben is minierő- mű-teljesítménynek számított. Hogy a fogyasztási csúcsidőben az eset­leges túlterhelés ne okozzon bonyo­dalmat, az erőműben rendelkezésre állt egy 274 elemből álló nagy akku­mulátor, amelynek kapacitása 1200 Ampéróra volt. • Mikor kezdett üzemelni ez a törpe erőmű?- Dicséretes gyorsasággal halad­tak a munkálatok, hiszen alig négy hónap telt el a döntés után, amikor 1901. szeptember 30-án az erőmű megkezdte próbaüzemelését. Alig néhány hónappal később, 1902. ja­nuár 10-én egy szakemberekből álló bizottság hibátlannak minősítette az erőmű üzemelését, ami felhatalmaz­ta a városi tanácsot a költségek megtérítésére. Természetesen az erőműépítéssel párhuzamosan a szükséges kábeleket is lefektették, és az adatok szerint 1901 novembe­réig mintegy 53 kilométernyi kábel szolgáltatta az energiát. Egyébként a városi erőmű igazgatója Bertold Móric volt, aki egyúttal a városi víz- és gázmű igazgatói tisztjét is ellátta. • Milyen volt a villamosítás fo­gadtatása a város lakosainak kö­rében?-Természetesen villámgyorsan elterjedt a tanács döntésének híre, és azonnal jelentkeztek az érdeklő­dők. Elsősorban a mesteremberek, kereskedők voltak az igénylők, akik nemcsak a lakásaikba vezettették be az elektromos áramot, hanem műhelyeikbe és üzleteikbe is. Ezek a munkálatok aránylag sok pénzbe kerültek, és így az igénylők közül sokan azt kérték a városi tanácstól, hogy költségeiket havi vagy féléves részletekben törleszthessék. Még 1901. november 30-án megkapta az erőmű a működési engedélyt, még­pedig előzetesen ötven évre, vagyis 1951. novemberében járt volna le... ­• Ezt megelőzően voít-e valami­lyen közelebbi kapcsolata a város­nak az elektromos energiával?- Már a városi erőmű megépítése előtt is ismerhették a lakosok az elektromos energia felhasználásá­nak előnyeit. Hiszen öt évvel koráb­ban, 1896-ban üzembe helyezték a városi villamosvasutat, amely a fő- pályaudvartól indulva a Szlovák Tu­dományos Akadémia mai épülete előtt fordult a mai Békevédók utcájá­ra, majd a Húrban téren és a Kő téren keresztül a Hviezdoslav téren át a Szlovák Nemzeti Felkelés Híd­jának mai hídfőjéig, az akkori Hal térig közlekedett. Ezen kívül a mai Steiner utcában akkor működő, úgy­nevezett Ludwig malomnak volt éj­szakai megvilágítása és az akkori Városi Színháznak (mai Nemzeti Színház) is volt saját elektromos megvilágítása. Ezt feltehetően a színház megnyitásával egyidőben, 1896. szeptember 27-én helyezték üzembe. Majd hat évvel és három nappal később a színházi hangulat- világítást szolgáltató berendezése­ket visszaadták a Ganz társaságnak és azon túl a színházat is a városi erőműből látták el energiával. • Vannak-e- arról adatok, hogy milyenek voltak kezdetben a város lakóinak áramhasználati „szo­kásai“?- Fokozatosan terjedt az utcai vi­lágítás is, mégpedig elsősorban a közhivatalok kérésére. A közvilá­gításhoz szükséges póznákat pedig a város rendőrfőkapitányának jóvá­hagyására állították fel. Még 1902 júniusában az alig hatéves Duna- hídon keresztül lefektették a kábele­ket és bekapcsolódott az áramszol­gáltatásba Ligetfalu is. Ezt az akkori hajógyáriak kérték. Ebben az időben kötelezővé tették a Mihály kapu to­ronyórájának megvilágítását is. Az áramszolgáltatás eleinte nem műkö­dött folyamatosan, és gyakorlatilag az elektromos áramot a délutáni és esti órákban szolgáltatták, míg este 10 után újra sötétség borult a város­ra. Még talán annyit, hogy a városi erőműnek összesen hat munkása volt. • Milyen további fontos állomásai voltak a város villamosításának?- Még az annyit emlegetett 1902- es évben Ligetfaluban volt egy jelen­tős mezőgazdasági kiállítás, amely­nek energiaszükségletét a városi erőmű biztosította. Igy aztán már a következő esztendőben felmerült az erőmű kapacitásbővítésének kér­dése, hiszen a meglévővel már nem tudták zavartalanul ellátni a növekvő városi igényeket. Ebben az időben tovább bővítették a közvilágítást a Mély úton és a mai Steiner utcán világítást kapott a* városháza órája is, majd 1905-ben kivilágították a színház előtti órát, és a hídhoz vezető utakat a Duna bal partján. • Talán érdeklődésre tarthat szá­mot, hogy milyen volt abban az idő­ben a villanyszámla...?- Akkoriban hektowattórában mérték a fogyasztást, és egy kWó 65 fillérbe került, ha világításra használták és 4 fillérbe, ha villany- motorokat működtettek árammal. Ez alól kivétel volt a mozi, ahol 5 fillérbe került egy hektowattóra. Még meg­említeném, hogy a város tehetősebb polgárai időnként hozzájárultak a közvilágítás terjedéséhez. • Itt tulajdonképpen történelmi határkőhöz érkeztünk...- Amikor véget ért az első világ­háború, felbomlott az Osztrák-Ma­gyar Monarchia, megalakult a Cseh­szlovák Köztársaság és Bratislava Szlovákia fővárosa lett. A megnö­vekvő energiaigények következté­ben rövidesen áttértek a váltóáramú energiaszolgáltatásra, és a 380/220 voltos feszültségszintre, ipari célok­ra pedig 5,25 kilovoltos feszültség szolgált. Azonban a meglévő egyenáramú rendszer is tovább mű­ködött, igaz a Diesel-generátorok tartalékba kerültek, és az egyenára­mú vezetékekben a továbbiakban egyenirányított áramot szolgáltattak, így folyt ez a következő világégésig, mintegy negyedszázadon keresztül. A városi erőmű 1944. június 16- án, az Ápoló kőolajfinomítót ért bombatámadás idején teljesen meg­semmisült. Az áramszolgáltató rendszerben a későbbiek során csak esetenként folyt áramszolgál­tatás és fokozatosan áttértek a há­romfázisú energiaszolgáltatásra. Az annak idején kiadott működési en­gedély még az ötven éves határidő lejárta előtt, 1946. január 1-én, az államosítást követően érvényét vesztette. A városi erőművet pedig a későbbi Nyugat-szlovákiai Villa- moseróművekhez csatolták.-MéJ­Drága táska A Považská Bystrica-i PRIOR áruház iparcikk osztályán ez év ja­nuár ötödikén szokatlan kiáltozás és rohangálás zavarta meg a vásárlást. A pénztár előtt kosárra várakozók sorából két fiatalember lopást látott. Mindketten azonnal a polcok között elsurranni igyekvő tolvaj nyomába eredtek. Feltűnés nélkül akarták el­fogni, de a következő pillanatokban a tettes észrevette üldözőit és futva próbált egérutat nyerni. Közben el­dobta a „zsákmányát“, viszont már így sem juthatott el a kijáratig. Az osztályvezető kérésére perce­ken belül megérkeztek a rendőrök és nyomban megállapították a tolvaj személyazonosságát. Ugyanis az 53 éves, munkaviszony nélküli Fran­tišek Szabó, akinek lakcíméről sem volt bejegyzés az igazolványában, már régi „kuncsaftnak" számít a bűn­üldöző szerveknél. Eddig tizenhat ízben ítélték el őt a bíróságok külön­féle törvénybe ütköző cselekedetek, köztük kisebb-nagyobb lopások el­követéséért. Legutóbbi börtönbünte­tését letöltve 1986. április 10-én szabadult, de a munkábalépést egy­re későbbre halasztotta. Szokásos módján csavargással és kocsmá- zással töltötte el az idejét. Mivel ismerősei egymás után hamar meg- únták az állandó pénztelenségét, sok esetben csak úgy teremtette elő az italra valót, hogy a szemétből összeszedte és eladta a betétes üvegeket. Január ötödikén azonban nem érzett kedvet a hóval borított hulladék átkotorászásához. Inkább a kellemesen fűtött áruházba ment, ahol elképzelése szerint a vásárlók némelyike esetleg pénztárcáját is benne felejthette volna az önkiszol­gáló bejáratánál letett szatyorban. Egy ideig figyelmesen nézelődött a különféle részlegeken, de feledé­keny vásárlót sehol sem pillantott meg. Ezért találomra választotta ki magának azt a szép női szatyrot, amelyet vesztére éppen akkor má­sok is néztek. A már-már biztosnak hitt zsákmányt - a tulajdonos által néhány perccel korábban 105 koro­náért ugyanott vásárolt elektromos hajbodorító vasat, a keveset hasz­nált női esernyőt, a már megkezdett dezodort, néhány kozmetikai kellé­ket és magát a bevásárló táskát - összesen 492 korona 80 fillérre becsülte a szakértő. Az ügy mégis bíróság elé került, ahol František Szabónak élösködés bűntettéért is felelnie kellett. Az eljárás során egyértelműen bebizonyosodott, hogy a vádlott legutóbbi szabadon- bocsátása óta állításával ellentétben sem a púchovi Május 1. Gumigyár­ban, sem a Trnavai Autógyárban, sem a Košecai Efsz-ben, sem a töb­bi általa felsorolt termelővállalatban egyáltalán nem próbálkozott munka- viszonyba lépni. A Považská Bystrica-i járásbíró­ság František Szabót, mint rendkívül veszélyes visszaeső bűnözőt, a Bün­tető Törvénykönyv 247. §-ának első bekezdése, a 35. § első bekezdése, a 42. § első bekezdése alapján négy évig tartó szabadságvesztésre ítél­te, amit a legszigorúbb börtönben kell letöltenie. A büntetőtanács egy­ben elrendelte Szabó intézeti alko­holelvonó kezelését is. A vádlott enyhítésért és az ügyész súlyosbításért benyújtott fel­lebbezése nyomán a Banská Bystri- ca-i Kerületi Bíróság az elmúlt na­pokban tartotta meg az újabb tár­gyalást. Szabó fellebbezését dr. Jú­lius Varga büntetőtanácsa elutasí­totta, az ügyész indoklását viszont elfogadta, és egy évi rendőri fel­ügyelet elrendelésével kiegészítette, majd jogerőre emelte az elsőfokú ítéletet. -ly­APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ n ■ 1987. június 14-én ünnepli 80. szüle­tésnapját özv. Bujka Benedekné (Kajal). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, jó erőt, egészséget és boldogságot kívánnak: fia, menye, unokái: Irénke férjével, Ti­bor feleségével és a négy dédunoka: Patrik, Zolika, Tibor, Rolika. Ú-2092 ■ Június 14-én ünnepli 80. születésnap­ját a szeretett, drága édesapa, nagyapa és dédapa, Zöld Antal Tejfalun (Mliečno). E szép ünnep alkalmából kívánunk na­gyon jó erőt és egészséget, sok szeretet­tel gratulálunk: szerető lányai, veje, fiai, menyei, tíz unokája, tizenhárom dédunokája és az egész rokonság. Ú-2485 ■ Június 13-án ünnepli 70. születés­napját Bucsek Jónásné Keszi Matild Naszvadon (Nesvady). E szép ünnep alkalmából jó erőt, egész­séget és hosszú, békés életet kíván; fia: Feri, leánya: Mari, menye: Alena, veje: Tivadar, unokái: Zoltán, Attila, Tibor és a kis Ildikó. A jókívánságok­hoz csatlakoznak Bazsó nászék is. Ú-2529 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a legdrágább édesanyát, szerető felesé­get, anyóst, nagymamát, Bandri Istvánné Kálazi Máriát Udvardon (Dvory nad Žitavou), aki június 14-én ünnepli 45. születésnap­ját. E szép ünnep alkalmából teljes szív­vel, igaz szeretettel kívánjuk, hogy még nagyon sokáig maradjon köztünk jó egészségben és boldogságban: szerető férje, lányai: Marika, lluska, Zsuzsika, Nórika, vejei: Dodi, Lajos, Pityu, unokái: Ricsi, Rolí, Peti, Patrik, Renátka, akik a drága mamát számta­lanszor csókolják. A jókívánságokhoz csatlakozik az ünnepelt édesanyja és édesapja. Ú-2534 VÁ KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hálás szívvel ''Wg mondunk köszönetét ' ]§! minden kedves ro- \, ' konnak, ismerősnek, akik 1987. május 20- án elkísérték utolsó útjára a fülekpüspöki (Fii. Biskupice) te­metőbe a drága jó férjet, édesapát és nagyapát, id. Bial Barnabást akit a halál életének 68. évében, búcsú­szó nélkül ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot, koszorút, vala­mint a részvétnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Külön köszönjük a helyi polgári ügyek testületének a temetés megszervezését. A gyászoló család Ú-2604 ■ Hálás szivvel mondunk köszönetét minden kedves ro­konnak, barátnak, ismerősnek, volt munkatársaknak, hnb testületének és mindazoknak, akik 1987. május 12-én elkísérték utolsó út­jára a macházi (Ma­cov) temetőbe a drága jó férjet, édesapát, nagyapát és testvért, Pőcz Ferencet, akit a kegyetlen halál 56. életévében ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot és koszorút, valamint a rész­vétnyilvánításokat, amelyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-2580 ■ Fájó szívvel és könnyes szemmel mondunk köszönetét mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára a drága jó édesanyát, testvért, sógornőt, Németh Erzsébetet a tejfalusi (Mliečno) temetőbe, akit a ke­gyetlen halál hosszú, súlyos betegség után 35 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetét mondunk min­den kedves rokonnak, jó barátnak, isme­rősnek a falu lakosságának, akik őszinte részvétükkel és virágadományaikkal igye­keztek enyhíteni mély fájdalmunkat. Emlékét örökké szívünkben őrizzük: két kis fia, Gyuszika és Tibor, élettársa, Zoli, édesapja, bátyjai: Józsi, Laci csa­ládjukkal Ú-2646 ■ Az idő múlik, de a szívet tépő fájda­lom megmarad. Megtört szívvel és könnyes szemmel emlékezünk a drága jó, felejthetetlen férj­re, édesapára, após­ra és nagyapára, id. Németh Sándorra Tonkháza (Tonkovce), akinek szíve 1985. június 11-én örökre megszűnt dobogni, megállt dolgos keze, és szomorú maradt otthona. Akik ismer­ték és szerették, emlékezzenek rá ezen a fájdalmas, szomorú, második évfordu­lón. Jóságát, soha el nem múló szeretetét örökké szívükben őrzik: bánatos felesége, gyermekei, vejei, menyei és tíz unokája. Ú-2089 ■ Az idő múlik, de a szívet tépő fájda­lom örökké megma­rad. Könnyes szem­mel, fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a jó testvérre, férjre és felejthetet­len édesapára, Mede Ottóra Egyházasbáston (Nová Bašta), akit 1986. június 14-én, 28 éves korában, búcsúszó nélkül ragadott ki a kegyetlen halál szerettei köréből. Akik ismerték és tisztelték, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. Köszönet mindazoknak, akiket a közös gyász és emlékek kötnek össze, és velünk együtt gondolnak rá ezen a számunkra oly fájdalmas, első évfordulón. Felejthetetlen emlékét örökké őrzi: felesége két kis lánya: Anita és Tünde és testvére családjával. Ú-2254 ■ Életünk legfájdal­masabb napja ma­rad 1986. június 14 amikor 31 eves Kú­rában, búcsúszó nélkül itt hagyott bennünket a szere­tett férj, drága jó édesapa, fiú, vő, testvér, sógor, rokon, Mancal József Nagyfödémes (Veiké Úlany), Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Bánatos családja Ü-2392 Kovács Lajosné * Osztracky Annát Csenke (Čenkovce). Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. Szerető férje és egész családja Ú-2550 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a drága fiúra, testvérre és sógorra, Balázs Jenőre Ipolyhídvégen (Ip. Predmostie), akinek drága jó szive 1983. június 15-én, 23 éves korában, váratlanul megszűnt dobogni. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pilla­natot ezen a számunkra oly szomorú, negyedik évfordulón. Emlékét örökké szí­vünkben őrizzük: szerető szülei, testvérei családjukkal és a kis Szabolcska. Ú-2571 ■ Fájó szivvel, könnyes szemmel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a drága jó férj­re, édesapára, nagy­apára és apósra, id. Szabó Istvánra Fülekpüspöki (Fiľ. Biskupice), akinek szíve 1986. június 14-én, 65 éves korában örökre megszűnt dobogni. Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá szeretettel, és szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Jóságát, soha el nem múló emlékét szívünkben őrizzük: feleséqe, fia, menye és két unokája. Ú-1030 H Életünk legfájdal­masabb napja ma­rad 1982. június 14., amikor a kegyetlen halál 59 éves korá­ban, búcsúszó nél- kül ragadta ki szeret­tei köréből a drága jó feleséget, édesanyát és nagymamát. ÚJ SZÍ 6 1987. VI.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents