Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-12 / 135. szám, péntek
Sikerekről önkritikával Nemcsak arról szeretnek beszélni, ami szép A félmegoldás nem megoldás Szocialista gazdaságunk fejlődésének rendkívül bonyolult szakasza áll előttünk, amely napjainkban az átalakítás fogalma által megy át a köztudatba. A küszöbön álló változások kifejezőbb érzékeltetése céljából gyakran gazdasági reformról, forradalmi folyamatról is beszélünk. A gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó alapelvek ismertetése után sokan megértették az előirányzott gyökeres változások szükségességét és jelentőségét, de távolról sem alakult még ki világos kép mindarról, ami e folyamat elválaszthatatlan részét képezi. Ez a megállapítás vezető beosztású személyekre is vonatkozik, akik átérezték ugyan, hogy a párt által kezdeményezett átalakítás mellett kell állást foglalniuk, de nem igyekeznek gyakorlati lépéseket tenni az ügy érdekében. Egyéni érdekeiket szem előtt tartva, beosztásukat féltve szeretnének minél többet átmenteni a megszokott, régi módszerekből az „új mechanizmusba“, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. A félmegoldás azonban különösen ebben az esetben nem jelenthet megoldást. Az ilyen hozzáállás a formalizmus számos új csapdájával fenyeget, s mai gazdasági viszonyaink között, az intenzifikáiásra, a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítására, valamint a szocialista gazdasági integrációban való részvételünk újszerű elmélyítésére irányuló program megvalósításában éppen a formalizmus jelentheti az egyik legveszélyesebb hátramozdító erőt. Nem véletlenül hívta fel a figyelmet Miloš Jakeš elvtárs a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójával kapcsolatban rendezett prágai szemináriumon arra, hogy az átalakítás sikere már mai munkánktól függ. ,,A párt szerveitől és szervezeteitől elvárjuk - mondotta -,hogy a vezető gazdasági dolgozók, a szak- szervezet, az ifjúsági szövetség és a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság tagjainak közreműködésével világosan megmagyarázzák a dolgozóknak az átalakítás értelmét, valamint azt is, hogy az új intézkedések milyen gyakorlati hatást fognak kiváltani, milyen lehetőségeket eredményeznek. Az embereknek pontosan tudniuk kell, hogy mi vár rájuk, mert csak így támogathatják az átalakítást. Ezért a gazdasági mechanizmus átalakításának politikai és tárgyi előkészítése napjaink kulcsfontosságú feladata, melynek teljesítése alapvető mértékben kihat az új intézkedések gyakorlati érvényesítésére.“ Saját jövőnk érdekében komolyan fontolóra kell venni ezeket a szavakat. Mindenkire vonatkozik ez, a „türelmetlenkedők“ csoportjára is, akik túlságosan lassúnak tartják az átalakítás végrehajtásának az ütemét, arra várnak, hogy egyik napról a másikra minden megváltozik, s az új feltételek között önműködően kibontakozik az intenzív és hatékony termelés, a jövedelmező gazdálkodás. Hangsúlyozni kell, hogy ez a szemlélet is az átalakítás programjának hiányos ismeretéből fakad, s egyúttal arra is figyelmeztet, hogy következetes felvilágosító munkával, céltudatos gazdasági propagandával kell elejét venni a különböző téves nézetek és elképzelések terjedésének. Az ismertetett alapelvek a szocialista gazdaság tervezésében, irányításában és szervezésében valóban forradalmi változásokkal számolnak, amelyek konkrét megfogalmazást kapnak majd a rövidesen nyilvánosságra kerülő, a vállalatok helyzetét szabályozó törvényjavaslatban, valamint az átalakítás végrehajtására vonatkozó komplex dokumentumban. Tudatosítanunk kell azonban, hogy a változások forradalmi jellege mellett mégiscsak egy hosszú, véget nem érő folyamatról van szó. A jelenlegi előkészítő szakasz ugyanolyan szerves részét képezi ennek, mint az új vállalati irányítási és szervezési módszerek kísérleti alkalmazása, gyakorlati kipróbálása, vagy a tudományosan kimunkált, nagyobb horderejű intézkedések, rendeletek és módosítások fokozatos törvénybe iktatása. Az előirányzott változások mélységét felmérve tisztában kell lennünk azzal is, hogy nem csekély feladatot jelent az új intézkedések optimális sorrendben való és összefüggő rendszert képező megvalósítása, s ezt lényegesen megkönnyítheti, ha minden szinten és minden munkahelyen, az egész koncepció részletekbe menő ismerete alapján idejében és minden szempontból felkészülünk rá. MAKRAI MIKLÓS — , - '" J ORVOSI TANÁCSADÓ 1952 júniusában először csapoltak az akkor Csehszlovákiában legfiatalabb kohászati üzem, az Oravai Vasötvözö Művek újonnan épült olvasztókemencéjéből. Mivel a hidegháború évei alatt az acélgyártáshoz különböző elengedhetetlen ötvöző- anyagok embargó alá kerültek, a nyugati behozatalból származó szükséglet fedezésére új megoldást kellett keresni. Gyárat kezdtek tehát építeni Szlovákia északi részén, Árvában, Istebné községben, a szovjet tapasztalatokat és szakmai ismereteket felhasználva, (gy került sor 35 évvel ezelőtt egy vadonatúj kohászati üzem beindítására és egy iparág megszületésére. Az alábbiakban azonban nem erre a 35 évre tekintünk vissza, hanem az ötvözetgyár jelenéről és jövőjéről lesz szó, mégpedig azoknak az információknak az alapján, amelyeket a gyár vezetői, közöttük Andrej Švehla igazgató mondtak el a sajtó képviselőinek, egy nemrég lezajlott találkozón. Takarékosság és környezetvédelem A vállalat szokatlanul széles választékban állít elő ötvözeteket, mivel ennek a termékcsoportnak kizárólagos gyártója hazánkban. Eredményeikkel, legalábbis azokkal, amelyeket a gazdasági mutatók tükröznek, elégedettek lehetnek. Az elmúlt ötéves tervidőszakban számottevően sikerült csökkenteniük a termelés anyag- és energiaigényességét. Az előbbiből öt év alatt mintegy 78 millió korona értékben takarítottak meg, az utóbbi fogyasztását pedig az előző évekhez viszonyítva 25 százalékkal csökkentették. Az elmúlt ötéves tervidőszaknál maradva fontos megemlíteni azt is, hogy ekkor indult az a nagyszabású környezetvédelmi program, melynek befejezése, még a beruházások jó ütemben való megvalósítása mellett is, csak a 90-es években várható. Oka ennek az is, hogy a 80-as éveket megelőzően a vállalatot érintő beruházási politika teljesen elhanyagolta ezt a területet. A szóban forgó környezetvédelmi program a vállalat širokái üzemében felszerelt porleválasztó berendezés működtetésével kezdte éreztetni hatását, lényegesen csökkentve a környéken a levegő szennyezettségét. Ezt tovább javítja majd az Istebné- ben beépítésre kerülő szűrőberendezés, amelynek átadására 1990-ig kerül sor. A környezetvédelem fontos eleme lesz a szennyviztísztítóál- lomás és a hulladéklerakat is, melynek építése 1988-ban kezdődik és 90-ig szintén befejeződik. Az említett környezetvédelmi beruházásokkal már átléptünk a jelenlegi ötéves terv időszakába, amelyet jól kezdett az árvái kohászati üzem Az elmúlt évben a gazdasági terv minden feladatát teljesítették, sőt túlteljesítették. A tervezett nyereséget 28 millió koronával lépték túl. Száz százalékra teljesítették szállítási kötelezettségeiket, határidőben, a kívánt választékban és minőségben. Milyen jó volna ugyanezt tudni a hazai vállalatok többségéről is! A megújulás útján A vállalat sokat vár a tudomá- nyos-műszaki fejlődéstől is A 8. ötéves tervben az ebbe fektetett minden koronától háromszoros megtérülést várnak az eddigi kétszeres helyett. Hogy milyen tartalékokra támaszkodva? Elsősorban a fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazását akarják felgyorsítani. Eddiq ugyanis á feladatok elméleti megoldása uíár, mivel beruházásra vagy rekonstrukciókra volt szükség, a megvalósítás a következő, vagy pedig csak az ezt követő ötéves tervbe csúszott át. Ezen a kedvezőtlen helyzeten segíthet a műszaki dolgozók kezdeményezése. Közülük 148-an már személyi és alkotó terveket fogadtak el, amelyeknek haszna teljesítésük esetén több mint 15 millió koronára becsülhető. Ezek a kezdeményezések azonban még nem tükröződnek vissza a vállalat eredményeiben, mivel leginkább a hosszabb távú fejlesztésre irányulnak. Hogy a figyelem, a vállalat érdekeinek megfelelően elsősorban a gyorsan hasznosítható elgondolások és a leginkább égető problémák megoldására irányuljon, a vállalatvezetésnek is megfelelő impulzusokat kell adnia az alkotókedv helyes irányba tereléséhez. Két példa arra, hogyan érhető el jó eredmény az „alulról jövő“ műszaki fejlesztési kedv maradéktalan támogatásával. A mangán tartalmú ötvözetek gyártásához a jövőben ausztráliai nyersanyagot használnak majd fel, mivel a kísérletek kimutatták, hogy ez fölöslegessé teszi a technológiai folyamatban a forgókemencét. Ehhez azonban át kellett alakítani az olvasztókemencét is. Az átalakítási munkákhoz, amelyek ez év második felében kezdődnek meg, a fejlesztési részlegen kívül az érintett munkahely dolgozói is jó néhány hasznosítható ötlettel járultak hozzá. Ugyanígy kiveszik majd részüket az átépítésből is. Az egyes számú részlegen az adalékanyagok adagolását számítógépre bízták, saját műszaki megoldás és programozás alapján. Az ötlet a részleg két dolgozójától ered, a megtakarítás jelentős és a vállalat vezetősége megtette a szükséges intézkedéseket a berendezésnek más részlegeken való alkalmazására is. Az acélgyártás modernizálása is irányt szab a műszaki fejlesztési részleg feladatainak. A szekundáris fémkohászati eljárások vagy a folyamatos acélöntés módszerének elterjedése pontosabb összetételű és speciális formai kivitelezésű ötvözőelemeket kíván. Szóhoz jutnak a különböző összetételű kis tömegű modifikátorok, „beoltó“ ötvözetek, speciális öntvények, az őrölt szilikát- porok, vagy a fémtokba töltött mangánkeverékek. Ezek átveszik a régi termékek helyét az acélipar szerkezeti átépítése során, s természetesen már most jelentős változásokat jelentenek az ötvözetgyártásban. A munkaszervezés új formái A gazdasági szerkezet tökéletesítése gyors változásokat idézett elő a vállalati önelszámolás rendszerében, érintve az érdem szerinti jutalmazást, és* a konkrét felelősségvállalást. Az egyes részlegek gazdasági eredményeitől függően növelték a bérek ösztönző összetevőjét. A dolgozók 50 százalékánál a személyi minősítési bértétel és a kollektív premizálás bevezetésével megteremtették a differenciált jutalmazás lehetőségét. A vállalat minden vezető dolgozójával szemben szigorú követelmény az érdem szerinti jutalmazás gyakorlatának érvényesítése. A vállalatvezetés megítélése szerint a szocialista munkabrigádok mozgalma is jelentős tartalékokkal rendelkezik. Az eddiginél többet várnak a mozgalomtól, például a Szak- szervezetek Központi Tanácsa felhívására, az anyagtakarékosságra, a termelékenység növelésére és a termékminőség javítására ösztönző mozgalmakba való bekapcsolódás terén. Persze, nemcsak formális módon, hanem gyakorlati eredményeket felmutatni tudó hozzáállással. Nem sikerült még teljesíteni például a „minden szocialista munkabrigád egy újítási javaslatot“ mozgalom célkitűzéseit. Hasonlóan fontos terület a brigádrendszerű javadalmazás bevezetése, amely többek között arra is ösztönzi a dolgozókat, vagy beleszóljanak a vállalat irányításába. Jelenleg ez a forma a dolgozók 27 százalékát érinti. A 8. ötéves tervidőszak végére szeretnék, ha az olvasztókemencék egész kollektívája ilyen rendszerben dolgozna. Meg kell teremteni ennek feltételeit is. Nemcsak arra kell törekedni tehát, hogy a statisztikai jelentésekbe egyre nagyobb százalékarányok kerüljenek, hanem elsősorban arra, hogy a munkaszervezési és jutalmazási forma nyújtotta lehetőségeket a vállalat és a dolgozók érdekeinek megfelelő módon aknázzák ki. Javítani kell ezen a téren a felvilágosító munkát. Az új javadalmazási rendszerben dolgozó kollektívák nagy része átlagon felüli teljesítményt produkál, de itt is akadnak közepesek. Azonos külső feltételek mellett ez egyértelműen mutatja, hogy a megoldás kulcsa a dolgozókollektíván belül van. Tartalékok az irányításban A brigádok alapos felkészítése viszont már a vállalatvezetés feladata, ugyanúgy mint a szükséges munkakörülmények megteremtése. S ha már ennél a témánál vagyunk, szólni kell az irányítás feladatairól is. A vezetőknek munkaköri feladataik ellátása mellett, de ennek érdekében is, rendszeresen gyarapítaniuk kell szakmai tudásukat, ugyanakkor beosztottjaik számára is lehetővé téve képességeik teljes kibontakoztatását. A mai napig megoldásra váró probléma az állandó, közvetlen és kétirányú kapcsolat kialakítása a munkások és a vállalat irányítása között. Az előbbiek hiányosan informáltak az egyes feladatok szélesebb összefüggéseiről, ugyanakkor észrevételeik, nézeteik nem minden esetben találják meg a szabad utat felfelé. Az adminisztratív munka- módszerek és gondolkodásmód még mindig nagy, sajnos nehezen kimutatható, károkat okoz. Azon is el kell gondolkodni, miért vannak a vállalatnak állandó munkaerőgondjai. Észre kell venni, hogy a kohászati munka nehéz, néha még veszélyes is, s ennek a szociális gondoskodás és a munkahelyi körülmények javítása terén meg kell mutatkoznia. Egy sikeres vállalat részéről talán túl sok a sajtó nyilvánossága előtt is nyíltan bevallott önbírálat, de ez azt jelzi, hogy őszintén és kendőzés nélkül igyekeznek feltárni a problémákat. Nemcsak arról szeretnék beszélni, ami szép, s talán ez sikereink titka. Ezekről pedig tanúskodjbn befejezésül egy rövid statisztika: az Oravai Vasöntő Müvek 35 éves fennállása alatt Munka Érdemrendet kapott, hétszer nyerte el a Szakszervezetek Központi Tanácsának Vörös Zászlaját és tizenháromszor a Szövetségi Kohó- és Nehézgépipari Minisztérium és az ágazati szakszervezeti tanács vándorzászlaját. (szénásí) A porckorongsérv Testünk tartóoszlopa a gerinc, amely csigolyákból áll. Hét nyaki, tizenkettő háti, öt ágyéki, öt kereszt (keresztcsonti) és 3-4 farkcsigolya alkotja, a közöttük levő porckorongokkal és szalagokkal együtt. A csigolyatestekből hátrafelé haladó félköríves csontnyúlványok csőszerű üreget képeznek. Ebben a csatornában foglal helyet a gerincvelő. A gerincvelői idegek két szomszédos csigolya közötti nyíláson jutnak ki a gerinccsatornából. A csigolyatesteket és nyúlványaikat szalagok kötik össze, s a csigolyatestek között porckorongok vannak. A porckorong a csigolyák teste között elhelyezkedő rugalmas, korong alakú lemez, amely biztosítja, a gerincoszlop rugalmasságát és hajlékonyságát. Ha kóros körülmények között a csigolya közti porckorong elhagyja a helyét, vagyis előre, hátra vagy oldalirányban elmozdul, létrejön a porckorongsérv. A porckorong rostos részének a megszakadása és a kocsonyás állomány kiboltosulása hasonlóképp porckorongsérvnek tekinthető. Leggyakrabban hátrafelé mozdul el, a kiboltosulás pedig bab- nyi vagy mogyorónyi nagyságú lehet, és nyomja a gerincvelőt vagy az abból kilépő idegeket. A porckorongsérvet több tényező váltja ki. Egyik magának a porckorongnak az elváltozása. Erősen megterhelt gerincrészeken a korong ellaposodik, veszít rugalmasságából. A porcgyűrű és a szalagok nem tudnak ellenállni a kocsonyás belső rész nyomásának, megrepednek, rés keletkezik, és ezen a korong belső anyaga kitüremkedik. Bekövetkezhet ez a gerinc szokatlan és heves mozdulatára (pl. súlyos tárgy emelésekor). Kiválthatják gyakran ismétlődő kis mozgások is. A porckorongsérv gyakori a 25-45 év között és a nehéz testi munkát végzőknél. Leggyakoribb a deréktájon, ritkább a nyakon és még ritkább a háton. A beteg panasza jelentkezhet hirtelen, de kialakulhat fokozatosan is a sérv létrejöttétől függően. A tünetek változatosak. Lumbágóval, vagyis a derék izmainak a fájdalmával kezdődnek. Ezt követi az isiász kifejlődése: hasogató, nyilalló fájdalom az egész alsó végtagban. Állás, járás, köhögés, tüsszentés fokozza a fájdalmat, fekvés, pihenés pedig csökkenti. A nyomás alatt levő ideggyöknek megfelelő területen érzészavar, a reflexek hiánya, sőt bénulás következhet be. A porckorongsérv esetleg röntgenvizsgálattal is kimutatható, de a tünetek alapján is következtetni lehet pontos helyére. Kezelését gyógyszerekkel és 3-4 heti fekvókúrával kezdik. Később fürdőt és olyan fizikai gyógymódokat alkalmaznak, amelyek a gerinc nyújtásával, a fájdalom és izomfeszülés csökkentésével segítik elő a gyógyulást. Hatásukra a porckorongsérv visszahúzódhat. Ha többször kiújul és semmilyen kezelésre nem javul, műtéttel kell megszüntetni. DR. SZABÓ LÁSZLÓ Milan Bukna, az ötvözetgyár munkása a vaskrómötvözet salakjának leöntését irányítja. (ČTK felvétel) ÚJSZt 4 1987. VI.
