Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-08 / 131. szám, hétfő

\ Országunk gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítása ­napjaink forradalmi feladata (Folytatás a 3. oldalról) felszámolása érdekében a Népi Ellenőr­zési Bizottságot rendkívüli jogkörrel ru­házták fel az olyan vállalatok és szerve­zetek elmarasztalása terén, amelyeknél már hosszú ideje minőségi fogyatékossá­gok tapasztalhatók. Ez valóban rendkívüli intézkedés, amely megfelel a helyzet ko­molyságának. Ezeknek a problémáknak a megoldá­sát, amelyeknek komoly gazdasági és politikai kihatásuk van, s amelyekhez hozzá lehet sorolni az állóalapok nem kielégítő kihasználását, az alacsony mű­szakszámot és a nem kielégítő munkater­melékenységet, nem lehet halogatni. SZILÁRD KAPCSOLATOK A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT KÖZÖTT Lényeges mértékben tökéletesítenünk kell a tudományos-kutatási alap tevé­kenységét is. Szerkezetét a döntő felada­tokra kell irányítani, növelni kell az anyagi érdekeltséget az elért eredményekben, s meg kell erősíteni a termelés előkészítő szakaszait. A kutatást, a tudományt és a műszaki fejlesztést el kell látni a szük­séges tudományos műszerekkel, auto- matizációs eszközökkel, s tökéletesíteni kell az információs rendszert. A tudomá­nyos ismeretek gyakorlati érvényesítése, a gyártmányfejlesztés és a technológiai fejlesztés érdekében széles körben ki kell építeni a racionalizációs műhelyeket. Sokkal nagyobb szerepet kap a főisko­lákon összpontosuló tudomány és kuta­tás. A tudomány és a technika gyorsabb érvényesülése érdekében megfelelő for­mákat fogunk alkalmazni a tudomány és a termelés összekapcsolásában, ilyenek például a tudományos-termelési társulá­sok, valamint a vállalatok és a kutatóinté­zetek közti gazdasági szerződések. Szé­les körben kihasználjuk a nemzetközi együttműködést a tudomány és a techni­ka területén, főleg a szocialista országok­kal, ahogy azt a komplex program lehető­vé teszi. A gyors ütemű tudományos-műszaki fejlesztés fokozott követelményeket tá­maszt a tudósok, a kutatók és a fejlesztési dolgozók szakképzettségével szemben. Nagy figyelmet kell fordítanunk a fiatal dolgozók nevelésére, felelős beosztáso­kat kell rájuk bízni, az irányítási funkciókat is beleértve, s megfelelő gondoskodás­ban kell részesíteni a különösen tehetsé­geseket. Az emberek műveltségének, politikai és erkölcsi fejlettséggel alátámasztott magas fokú szakképzettségének óriási jelentősége van napjainkban. A tudomá- nyos-technikai forradalom a szakképzett emberekből álló munkacsoportok tevé­kenységének az eredménye. Ha aktívab­ban be akarunk kapcsolódni ezekbe a fo­lyamatokba, rendelkeznünk kell ilyen em­berekkel. Ebből azt a következtetést von­hatjuk le, hogy alapvető mértékben javíta­nunk kell oktatási-nevelési rendszerünk munkájának a színvonalát. Egyúttal arról is szó van, hogy kidolgozzuk és bevezes­sük az ismeretek állandó kiegészítésének és a szakképzettség fokozásának a rend­szerét, s nemcsak a tudományos-kutatási alap dolgozói számára. Napjainkban jelentős szerepet kaptak a természettudományok és a műszaki tudományok. Semmi esetre sem becsül­hetjük le és nem hanyagolhatjuk el azon­ban a társadalomtudományok területét. Ezeknek az a feladatuk, hogy figyelmük középpontjába helyezzék az embert, an­nak szükségleteit, érdekeit és a társadal­mi folyamatban elfoglalt helyét. Az alapis­kolákon és az általános műveltséget nyúj­tó iskolákon megfelelő arányokról kell gondoskodni az oktatás műszaki, termé­szettudományi és humán jellegű összete­vői között. Igen, magas szinten képzett szakemberekre van szükségünk, de nem technokratákra, akik nem képesek meg­érteni a társadalmi viszonyokat azok tel­jes bonyolultságában, s akik számára idegenek az emberiség humanisztikus ér­tékei, amelyek éppen a szocializmusban jutnak érvényre. A gyorsítási stratégia megvalósításá­nak nélkülözhetetlen feltétele, hogy kiala­kítsuk a szükséges gazdasági és társa­dalmi feltételeket az emberek aktivitásá­nak és kezdeményezésének fejlesztésé­hez, az elért eredményekben, a gazdasá­gos, hatékony és jó minőségű termelés­ben való érdekeltségükhöz, ahhoz, hogy ne tűrjék el a fogyatékosságokat és növe­kedjen a társadalmi felelősségük. Az eh­hez vezetó utat a szocialista demokrácia minden lehetőségének teljes kihasználá­sa jelenti a társadalom életének minden területén. Ez a szocializmus erősítését szolgálja. Ebben az irányban számunkra is útmutatók az SZKP KB januári ülésé­nek határozatai az átalakításról és a ká­dermunkáról. Mihail Gorbacsov elvtárs nemrégi lel­kes fogadtatása, kinek a személyével jo­gosan hozzuk összefüggésbe a szocializ­mus megerősítéséért és a világbéke megszilárdításáért folytatott energikus tö­rekvést, egyúttal azt is kifejezte, hogy egyetértünk az átalakítás irányvonalával, amelyet a Szovjetunióval együtt mi is megvalósítunk, s azzal a felhívással, hogy ne tétovázzunk, s a CSKP XVII. r kongresszusán elfogadott határozatokkal összhangban következetesebben járjunk el ebben az irányban. Habár az átalakítással kapcsolatos fel­adatok megoldásában a konkrét lépése­ket és eljárásokat az egyes országok feltételeihez kell igazítani - ami tulajdon­képpen a marxista-leninista forradalmi elmélet alkotó érvényesítésének egyik követelményét képezi -, a gyorsítást a je­lenlegi időszakban a szocialista építés általános érvényű törvény szerűségének tartjuk. Amikor a változásokról és az átalakí­tásról beszélünk, ez nem jelenti azt, hogy elutasítjuk a múltat, sót hogy lemondunk a szocializmusról. Éppen ellenkezőleg, a szocialista társadalmi rendszer előnyei­nek teljesebb kihasználásáról, a szocia­lizmus elmélyítéséről van szó, annak ér­dekében, hogy sikeresen teljesítse a ha­ladást és a humanizmust megtestesítő történelmi küldetését. Napirendre tűzhet­jük eddigi tapasztalataink alkotó elemzé­sét és általánosítását, a hibák és a téve­dések leküzdését, félretehetünk mindent, ami elavult, s magasabb minőségi szintre emelhetjük azokat a pozitívumokat, ame­lyeket a szocializmus hetvenéves fennál­lása alatt elértünk. Ezt a folyamatot a párt határozata alapján indítottuk el, s a párt vezetése alatt valósítjuk meg, ami garan­tálja a sikeres végrehajtást. AZ ÁTALAKÍTÁSRA NEM LEHET PASSZÍVAN VÁRNI Tudatában vagyunk annak, hogy a fej­lett szocialista társadalom építése és to­vábbi fejlesztése együtt jár a régi és az új között fennálló ellentétek megoldásával. A szocializmus problémamentes fejlődé­sére vonatkozó elképzelések, amelyekkel ff a múltban találkozhattunk, ellentmonda­nak a valóságnak, mert a fejlődéshez tartozik a társadalomban felmerülő ellen­tétek leküzdése és megoldása is, éppen a társadalmi haladás érdekében. Ez a fo­lyamat törvényszerűen megvalósul a pár­ton belül is, amely nincs és nem lehet elszigetelve a társadalomtól. Teljes mér­tékben vonatkozik ez a gazdaságra is, ezért az intenzifikálás, a hatékony és magas minőségi színvonalú fejlesztés meggyorsítása érdekében gazdasági re­formot készítünk elő. Társadalmunk már megismerkedett a reform alapelveivel. Az év végéig komp­lex dokumentumot dolgozunk ki. Egyúttal befejezéshez közelednek az állami válla­latokra vonatkozó törvényjavaslatot elő­készítő munkák, amelyet megtárgyal majd a párt központi bizottságának az elnöksége és a kormány, s ezután nyilvá­nos vitára terjesztjük. Az átalakítás a gazdasági irányításban érvényesülő demokratikus centralizmus­ból* indul ki. Arra irányul, hogy javítsa a központi irányítás színvonalát, kiszéle­sítse a vállalatok önállóságát, jogkörét és felelősségét a feladatok teljesítésében, a teljes önálló elszámolás, az önfinanszí­rozás és az önigazgatás alapján. Gazda­ságunk természetesen továbbra is köz­pontilag és tervszerűen irányított szocia­lista gazdaság marad. Ha lemondanánk erről az alapelvről, ez azt jelentené, hogy a szocialista gazdálkodási módot meg­fosztanánk az egyik alapvető előnyétől. Meg kell azonban változtatnunk a köz­ponti irányítás formáit. Ez azt jelenti, hogy korlátozni kell annak direktív jellegét, a tervezési tevékenységben a célprogra- mos eljárásokra kell támaszkodni, tökéle­tesíteni kell a nyilvántartást és az ellenőr­zést, s alapvető mértékben meg kell nö­velni a gazdasági szabályozók, a hosszú távra ható normatívumok, az áru- és pénzügyi kapcsolatok, valamint az érték­törvény szerepét Arról van szó, hogy mindaz, ami a tár­sadalom számára előnyös, előnyös és vonzó legyen az egyes kollektívák és dolgozók számára is. Az átalakításhoz egyértelmű hatékonysági kritériumokra lesz szükség, amelyek lehetővé teszik a kollektívák és az egyének teljesítmé­nyének objektív értékelését a társadalmi szükségletek kielégítésében. Az átalakítás alapvető értelme az, hogy kialakítsuk a feltételeket, a gazdasá­gi és szociális fejlődés meggyorsításá­hoz, s az életszínvonal további emelésé­hez. A gazdasági élet természetéből kö­vetkezik, hogy a fogyasztók helyzetének a javulása együtt jár a termelőkkel szem­ben támasztott igények növekedésével. A vállalatok a jövőben nem számíthat­nak tervmódosításokra, rendkívüli beru­házási keretekre és juttatásokra, különbö­ző kivételekre és engedményekre, ame­lyekkel elkendőzhetik rossz gazdálkodá­sukat. Ugyanakkor lehetőségük nyílik ar­ra, hogy önállóan döntsenek a javadalma­zás és a beruházások kérdéseiben, a szervezeti felépítés kialakításában, az értékesítés és az anyagellátás feltételei­nek meghatározásában stb. A dolgozók javadalmazása közvetlenül függ majd a vállalatok gazdálkodási eredményeitől, hasznuk származik abból, ha jó eredmé­nyeket érnek el a társadalmi szükségletek kielégítésében, de az esetleges veszte­ségek kockázatát is viselni fogják. Ennek megfelelően ki kell szélesíteni az irányí­tásban és a tervezésben, valamint a szo­cialista önigazgatásban való részvételü­ket, s fokozni kell a befolyásukat a vezető dolgozók kiválasztására. Az új irányítási és tervezési rendszer teljes mértékben a 9. ötéves tervidőszak­ban lép érvénybe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ölbe tett kézzel várakozhatunk rá. Ma az lenne a legnagyobb hiba, ha arra építenénk, hogy a gazdasági mecha­nizmus átalakítása egy bizonyos naptól kezdve automatikusan fog hatni, s önmű­ködően fogja növelni a népgazdaság tel­jesítményét. Sajnos, valóban előfordulnak ilyen könnyelmű elképzelések és gyakor­lati viszonyulások. Ez azonban alapvető tévedés és az ilyen hangulatok ellen hatá­rozott harcot kell folytatni. TÁMOGASSUK A GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK CÉLJAIT Az átalakítás sikere már mai munkánk­tól függ. Ez egyaránt vonatkozik az egyes intézkedések előkészítésében részt vevő vezető dolgozókra, tudósokra és szakem­berekre, valamint a többi dolgozóra is és az egész közvéleményre. A párt szervei­től és szervezeteitől elvárjuk, hogy a ve­zető gazdasági dolgozók, a szakszerve­zet, az ifjúsági szövetség és a Csehszlo­vák Tudományos Műszaki Társaság tag­jainak közreműködésével világosan meg­magyarázzák a dolgozóknak az átalakítás értelmét, valamint azt is, hogy az új intéz­kedések milyen gyakorlati hatást fognak kifejteni, milyen lehetőségeket eredmé­nyeznek Az embereknek pontosan tudni­uk kell, hogy mi vár rájuk, hogy támogat­hassák az átalakítást. Ezért a gazdasági mechanizmus átalakításának politikai és tárgyi előkészítése napjaink kulcsfontos­ságú feladata, melynek teljesítése alap­vető mértékben kihat az új intézkedések gyakorlati érvényesítésére. Bármilyen sikeres tevékenység fontos feltétele a fegyelem, a szervezettség, a rendetlenségek elmarasztalása, az ér­demekhez igazodó javadalmazás, vala­mint a negatív jelenségekkel szembeni harc a CSKP KB Levele szellemében, ami a termelés területére kiemelten vonatko­zik. Ezek olyan kérdések, amelyek meg­oldása teljes mértékben a vezető gazda­sági dolgozók és a dolgozókollektívák hatáskörébe tartozik, s amelyek kialakít­ják a szükséges feltételeket az átalakítás végrehajtásához, a tudományos-műszaki fejlesztés megvalósításához. A feladatok sikeres teljesítésében na­gyon fontos szerepet játszik az emberek kezdeményezése. Nagyra értékeljük, hogy ez éppen a nagy októberi forrada­lom 70. évfordulójának, valamint a dolgo­zó nép 1948-as februári győzelme 40 évfordulójának tiszteletére széles körben kibontakozik. Arra van szükség, hogy ez a kezdeményezés az intezifikálás döntő feladatainak a teljesítésére irányuljon, ahogy azt a Szakszervezetek Központi Tanácsának a felhívása is tartalmazza. A vezető gazdasági dolgozóktól elvár­juk, hogy bizonyítani fogják politikai és szakmai fejlettségüket, s azt, hogy helyt­állnak a jelenlegi időszak valóban forra­dalmi feladatainak teljesítésében. Munká­jukat ennek megfelelően kell értékelni, s a fogyatékosságokból le kell vonni a kö­vetkeztetéseket. Történelmi jelentőségű feladatokat teljesítünk, s az átlagosság színvonalával nem jutunk előbbre. Abból indulunk ki, hogy a gyorsítás és az átalakítás nem korlátozódik csupán a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődésére. Amint azt Vlagyimir lljics Le­nin kifejtette, még gyakran kényszerülünk arra, hogy befejezzük, átformáljuk, vagy elölről kezdjük a munkánkat. A termelő­erők és a kultúra fejlesztésében megtett lépésekkel együtt a társadalmi rendszert is át kell alakítani. A gyorsítás stratégiájá­nak megvalósításához minőségi változá­sokra van szükség a társadalmi élet min­den területén, az ideológiai munkában és propagandában, a kultúrában, a szolgál­tatások, az iskola- és az egészségügy területén, a társadalmi szervezetek és a tömegtájékoztató eszközök tevékeny­ségében, s a nemzetközi kapcsolatokban. A gyorsítás stratégiáját csak úgy való­síthatjuk meg, ha következetes harcot folytatunk az új gondolkozásért, a meg- szokottság, a merevség és a konzervati­vizmus ellen, ha szabad teret biztosítunk az emberek aktivitásának és alkotó- készségének kibontakoztatásához, akik munkahelyük gazdáiként személyes fele­lősséget fognak érezni az egész társada­lom fejlődéséért. NAGYOBB JOGOK, NAGYOBB FELELŐSSÉG A gyorsítás, amint azt Gorbacsov elv­társ hangsúlyozta, objektív módon függ a demokrácia elmélyítésétől, amely elvá­laszthatatlan a szocializmustól, s melynek elhanyagolása fékezi a szocialista fejlő­dést. Mert mi mást jelent a szocialista önigazgatás, ha nem a nép hatalmát? Ezt nem érhetjük el másként, csak azzal, hogy rendszeresen kialakítjuk a feltétele­ket az emberek széles körű részvételéhez a munkahelyi kollektíva életére, a lakóhe­lyi és az országos viszonyokra vonatkozó döntésekben. A szocialista demokrácia elválasztha­tatlan feltételét képezi a szociális igaz­ságosság alapelveinek érvényesítése, fő­leg az érdemekhez való igazodás a java­dalmazásban. Mindenkinek munkájának mennyisége és minősége szerint, ilyen a javadalmazás fő alapelve a szocializ­musban. Minden állampolgár életszínvo­nalának összhangban kell lennie azzal, hogy milyen munkát végzett a társadalom javára. Jól tudjuk, hogy ezen a téren jelentős fogyatékosságaink vannak. Ezektől csak úgy szabadulhatunk meg, ha energikusan járunk el mindenkivel szemben, aki csak élősködni akar a társa­dalom rovására. Legyen bátorságunk a jó munkát jól megfizetni. Igen, ez nem megy konfliktusok nélkül, ennél kényelmesebb dolog belenyugodni az igazságtalan, de békés egyenlősdibe. Az ilyen elnéző magatartás azonban az átlagosság és a felületesség malmára hajtja a vizet, nagy károkat okoz nemcsak a gazdaság­ban, hanem a társadalom erkölcsi állapo­tában is. A szocialista demokrácia abban rejlik, hogy széles körben ki kell használni a dol­gozók kollektív képességeit, a sokoldalú tájékoztatást, a problémákra vonatkozó vitákat, s érzékenyen kell reagálni az állampolgárok észrevételeire. A szocialis­ta demokrácia azonban nem jelenthet önkényes hozzáállást mindenhez és min­denkihez. Rendet és fegyelmet is jelent, a szocialista törvényesség védelmét, a becsületes állampolgárok védelmét az olyan negatív, a szocializmustól idegen jelenségekkel szemben, amilyen a meg­vesztegetés, a közvagyon fosztogatása, a szolgálati beosztással való visszaélés, a bürokrácia, a pöffeszkedó, fölényeske­dő magatartás az emberekkel szemben, a gazdasági eredmények torzítása, de a részegség is, a közrend és a munkafe­gyelem megsértése. Ez elsősorban az erre illetékes szervek és intézmények feladata. Tevékenységüket azonban olyan társadalmi légkörben kell megvaló­sítani, amely nem tűri el a haladásunkat fékező jelenségeket. Ebben az értelem­ben a negatív jelenségekkel szembeni harc az egész társadalom, minden állam­polgár közös feladata. A PÁRT HALAD A VÁLTOZÁSOK ÉLÉN A szocializmus építésében és a válsá­gos időszakban szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sikereink alapvető felté­telét minden esetben a marxista-leninista tanításhoz igazodó kommunista párt ké­pezte. Ezért a CSKP XVII. kongresszusa előtérbe helyezte pártunk munkájának tö­kéletesítését, vezető szerepének elmélyí­tését. Az átalakítás új követelményeket támaszt pártunk munkájával szemben. Arra van szükség, hogy minden szerve­zetben az elvtársi együttműködés, a kom­munista elvszerüség és igényesség lég­köre uralkodjon. , Ezért gondoskodni kell a párton belüli demokrácia állandó elmélyítéséről, a dön­tések kollektív jellegéről, s támogatni kell a bírálat és az önbírálat fejlesztését. Ez képezi pártunk és az egész társadalom egészséges fejlődésének alapvető garan­ciáját. Az olyan kollektívában, amely nem nyújt elegendő teret a bírálathoz és az önbírálathoz, nem alakulhat ki az alkotó törekvés, az elvtársi együttműködés és az elégedettség légköre, hiányoznak a felté­telek a káderek fejlődéséhez és az igaz­ságos javadalmazáshoz. Arról van szó, hogy nem elég csupán hangoztatni a bí­rálat és az önbírálat jelentőségét, hanem annak gyakorlattá kell válnia minden alapszervezetben és pártcsoportban, mert ezek képezik a dolqozókollektivák politikai magvát. A pártszervezetekben megnyilvánuló kedvező politikai és erköl­csi viszonyok megalapozzák az egészsé­ges kapcsolatokat a dolgozók egész kol­lektívájában, s növelik az egyének elköte­lezettségét. Itt alakult ki az embereknek a munkához való új viszonyulása, a kol­lektíva eredményeiért, a védjegy és a gyár becsületéért érzett büszkeség. A bírálat és az önbírálat fejlesztésé­nek, az ellentmondások idejében való feltárásának és megoldásának alapvető feltétele a párton belüli demokrácia fej­lesztése. Ennek valóban elvi jelentősége van. Elsősorban a pártban, annak szerve­iben kell kibontakoztatni a szabad véle­ménycserét, az optimális utak keresésére irányuló vitát. A pártnak, mint a jövő társadalmát ábrázoló közösségnek példát kell mutatni a szocialista demokrácia fejlesztésében és érvényesítésében. A párt alapszervezetei nem engedhetik meg, hogy a bírálat válasz nélkül marad­jon, s hogy a felelős dolgozók ne oldják meg a problémákat. Ennek elhanyagolá­sa elnyomná a kezdeményezést, s ilyen luxust nem engedhetünk meg magunk­nak. Ezért szigorúan kell eljárni azokkal szemben, akiknek nincs „fülük" az indít­ványok és a bírálatok meghallgatására. Azért beszélek erről részletesebben, mert ez napjaink egyik kulcsfontosságú kérdé­sét képezi olyan vonatkozásban, hogy szilárduljon a dolgozóknak a párt, az állami és a gazdasági szervek iránt érzett bizalma. A párttagoknak élen kell járniuk a tár­sadalmi szükségletek biztosításával kap­csolatos problémák feltárásában és meg­oldásában. A központi bizottság megkö­veteli a párt szervezeteitől és szerveitől, hogy következetesen érvényesítsék ellenőrzési jogukat, s ne forgácsolják szét az erőiket a gazdasági és állami szervek, intézmények illetékességének helyettesítésével, hanem teljes mérték­ben a politikai vezetés feladatait lássák el. Ehhez tartozik a káderek helyes kivá­lasztása, felkészítése és elhelyezése is. Mindenről az emberek döntenek. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy mindenki a képességeinek és ismereteinek megfe­lelő beosztásba kerüljön. A tapasztalt és bevált elvtársak mellett fiatal dolgozókat kell felnevelni, akik képesek lesznek ve­zető beosztások ellátására, pártonkívülie- ket is beleértve. Az átalakítás feltételei között a pártnak nem új szavakra és új határozatokra, hanem tettekre van szük­sége. Ennek megfelelően nagyobb igé­nyeket kell támasztani a káderekkel szemben, s objektiven kell értékelni a munkájukat, annak társadalmi hasznos­sága szerint, s gondoskodni kell szakkép­zettségi színvonaluk állandó emeléséről. Ahhoz, hogy tovább haladhassunk Ok­tóber útján, s megvalósíthassuk a gazda­sági és szooiális fejlődés meggyorsításá­nak irányvonalát, elsősorban békére van szükségünk. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békejavaslatai komplex intézkedéseket tartalmaznak a nemzetkö­zi biztonság általános rendszerének kia­lakítására, az atomfegyverektől mentes világ létrehozására. A világ közvélemé­nyének döntő többsége támogatja ezeket a javaslatokat. További lépést jelentett ebben az irányban a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testüle­tének nemrég tartott berlini ülése. Az itt elfogadott dokumentum a Varsói Szerző­dés tagországainak katonai doktrínájá­ról, valamint a közleményben ismertetett javaslatok újabb bizonyítékot nyújtottak a szocialista országok katonai politikájá­nak békés és tisztán védelmi jellegéről. A szocializmus világos távlatokat nyújt az emberi civilizáció további fejlődése számára. A nagy októberi szocialista for­radalom hagyatékát elsősorban úgy értel­mezzük, mint felhívást az energikus alko­tó munkára, a következetes előrehala­dásra. Vállvetve haladunk leghübb barátunk, a Szovjetunió oldalán. Ebben látjuk a szo­cialista Csehszlovákia további sikeres fej­lődésének a zálogát. A marxizmus-leni- nizmus tanításához igazodva haladunk előre, nem mint a szovjet jelenkor pasz- szív, de lelkes figyelői, hanem mint az SZKP és a szovjet nép aktív szövetsége­sei a szocialista világközösség tekintélyé­nek és vonzerejének növeléséért folyta­tott forradalmi harcban. Az SZKP Központi Bizottságának a nagy októberi forradalom 70. évforduló­ja alkalmából a szovjet néphez intézett felhívása hangsúlyozza, hogy a Nagy Ok­tóber ma is tovább folytatódik. Ezek na­gyon kifejező szavak. A gyorsítás straté­giája és a társadalmi élet átalakítása nem egyéb, mint a hűség kifejezése az októ­beri forradalom és Lenin eszméi iránt, a leninizmus érvényesítésével, alapelvei­nek a jelenlegi feltételek közötti kibonta­koztatásával. Ebben rejlik napjaink forra- dalmisága. (A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójával kapcsolatban 1987. jú­nius 2-án rendezett szemináriumon el­hangzott előadásból). Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll ÚJ szil 4 1987. VI. 8

Next

/
Thumbnails
Contents