Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-06 / 130. szám, szombat

Egý hét a nagyvilágban Május 30-tól június 5-ig Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Besszmertnih szovjet külügyminiszter-helyettes beje­lentette: a Genfben tárgyaló szovjet és amerikai kül­döttség új, közös szerződéstervezetet dolgoz ki a kö­zepes hatótávolságú rakétákról Brüsszelben befejezte tanácskozását az Európai Biz- « tonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottsága • Az izraeli légierő ismét dél-libanoni falvakat bombá­zott Merénylet áldozata lett Rasid Karami libanoni kor­mányfő • Andrej Gromiko szovjet államfő a Szocialis­ta Internacionálé vezetőivel tárgyalt Mihail Gorbacsov fogadta az atomháborúellenes or­vosmozgalom hétfőn véget ért 7. kongresszusának küldöttségét • Todor Zsivkov legfelsőbb bolgár veze­tő Bonnban Weizsäcker elnökkel és Kohl kancellárral tárgyalt Csao Ce-jang, a Kínai KP KB megbízott főtitkára, kormányfő megkezdte az öt európai szocialista orszá­got érintő körútját • Erich Honecker holland vezetők­kel tárgyalt Megkezdődött a KGST végrehajtó bizottságának 123. ülésszaka • Reagan Olaszországba érkezett • Kohl a bonni parlamentben ismertette kormánynyilatko­zatát Megkezdődött a Finn Kommunista Párt kongresszusa • Berlinben befejeződött a polgármesterek nemzetkö­zi találkozója Az értékelt időszakban kétségte­lenül a leszerelési kérdések kerültek a közvélemény figyelmének homlok­terébe, hiszen a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének pénteken véget ért berlini ülésén elfogadott dokumentumokat a szombati sajtó ismertette. És kom­mentálta - nemcsak a szocialista, hanem a nyugati országokban is ez volt a vezető téma, s feltehetően még jó ideig nem kerül le a napi­rendről, hiszen több tőkés főváros­ban ígéretet tettek a javaslatok ala­pos áttanulmányozására. A reagálá­sok általában pozitívak voltak, még a legkonzervatívabb orgánumok is kénytelen-kelletlen beismerték, hogy a berlini okmányok új eleme­ket, megközelítéseket tartalmaznak. A reálisabb hangvételt megütő nyu­gati szemleírók a Varsói Szerződés katonai doktrínájáról, mint a nemzet­közi kapcsolatok javítására tett nagy jelentőségű kezdeményezésről be­széltek. Még számos fontos ese­ményre és nyilatkozatra került sor a héten a leszereléssel kapcsolat­ban, s vitathatatlan, hogy a további történések folyamán Berlint már nem lehetett, s nem lehet az elkö­vetkező időszakban sem figyelmen kívül hagyni. Az első közös változat Alekszej Obuhov, az atom- és ürfegyverekről folytatott genfi tár­gyalásokon részt vevő szovjet dele­gáció vezetője kedden jelentette be, hogy kidolgozták az európai köze­pes hatótávolságú rakétákról köten­dő szerződés első közös változatát. Eddig külön-külön feküdt az aszta­lon a szovjet és az amerikai koncep­ció. Több kérdésben sikerült közös álláspontot kialakítani, de ebben a szövegben zárójelben még ott szerepelnek az ellentétes vélemé­nyek, megfogalmazások is. A terve­zet végleges kidolgozásáig tehát még sok munkát kell elvégezni, szovjet vélemény szerint van mód arra, hogy őszig megfogalmazzák a végső szöveget, főleg ha az USA pozitív hozzáállást tanúsít. Jelenleg elsősorban az hátráltatja az előrelépést, hogy Washington nem kivonni akarja a közepes ható- távolságú (1000-5500 km) rakétá­kat, hanem átalakítani, mégpedig harcászati-hadműveleti (500-1000 km) rakétákká, ami egyértelműen hátrányos helyzetbe hozná a szovjet felet. Ez utóbbi kategóriával kapcso­latban is tett a Szovjetunió ajánlatot: az ún. kettős nullamegoldásról van szó. Amikor a nyugat-európaiak fel­léptek a közepes hatótávolságú ra­kéták felszámolása ellen, arra hivat­kozva, hogy Moszkva fölényben van a harcászati-hadműveleti eszközök terén, Gorbacsov akkor ajánlotta: kezdjenek tárgyalásokat ezekről is, számolják fel ezeket is. (Ami szintén nem kis riadalmat keltett az atomle­szereléstől húzódozó NATO-tábor- nokok körében és gyorsan előszed­ték újabb félelmüket: Nyugat-Euró­pa védtelen maradna a Varsói Szer­ződésnek a hagyományos fegyver­zet és fegyveres erők terén meglevő állítólagos fölényével szemben. Rendben, mondták erre most Berlin­ben: akinek valamely fegyverkate­góriából több van, az hajtson végre megfelelő arányú csökkentést.) Maguk az amerikai szakértők sem osztják azok aggodalmait, akik félnek attól, hogy a közepes és kis hatótávolságú rakéták eltávolítása Európa denuklearizálásához ve­zetne. Washington még ezek után is kb. 4000 nukleáris fegyvert és 300 ezer katonát tartana Európában. Még két amerikai nyilatkozatra ér­demes emlékeztetni. Amint szapo­rodnak a rakétaszerződés megköté­sének biztató kilátásairól szóló hí­rek, úgy szaporodnak (ismét) az újabb szovjet-amerikai legfelsőbb szintű találkozóval kapcsolatos talál­gatások. Shultz külügyminiszter kedden azt mondta, hogy a két fél között számos megbeszélés folyik egy esetleges csúcstalálkozó napi­rendjéről, de konkrét megállapodás nincs sem a tartalmáról, sem az időpontról. Egy ilyen csúcstalálkozó­nak érdemleges tartalmat kell adni. Két dolog tehát leszögezhető: most, június első hetében még nem idő­szerű a szenzációéhes nyugati hí­resztelések részleteivel foglalkozni, az viszont kétségtelen, ha őszre si­kerülne tető alá hozni a rakétameg­állapodás végleges szövegét, az megnövelné az újabb csúcs esélye­it. A másik nyilatkozatot Reagan tet­te Olaszországba való elutazása előtt. Szerinte is közeli a megállapo­dás, ám mindaddig nem születik végleges döntés, amíg a Fehér Ház nem egyeztette álláspontját összes nyugati és ázsiai szövetségesével. ,, Bármilyenek is legyenek e dönté­sek, az USA kitart a NATO elretten­tési és rugalmas válaszadási doktrí­nája mellett, amely éppúgy magá­ban foglalja az európai hagyomá­nyos és atomerőket, mint a hadá­szati fegyverzetet.“ Elevenítsük fel e témáról Mihail Gorbacsov szavait, aki az atomhá­borúellenes orvosmozgalom képvi­selőivel beszélgetve kijelentette: „Túl kell lépni a nukleáris elretten­tés ideológiáján, amelyre a NATO politikája épül. Nagyon komolyan elemeztük ennek az elméletnek minden vonatkozását. Követőit a je­lek szerint semmire sem tanította meg sem Hirosima, sem Cserno­bil... A nukleáris elrettentés hamis, veszélyes és mélységesen erkölcs­telen álláspont.“ Bonn feltételes • igenje A nyugatnémet kormánykoalíció pártjai (a CDU, a CSU és az FDP) hétfőn határozatot fogadtak el, amely bizonyos feltételekhez kötve beleegyezik a kettős nullamegoldás­ba, vagyis a közepes és rövid ható- távolságú rakétákról kötendő szov­jet-amerikai megállapodásba. Ez a határozat volt az alapja Kohl kan­cellár csütörtöki kormánynyilatkoza­tának. A nyugatnémet döntés kulcs­mondata, hogy a bonni kormánypár­tok egyetértenek a nulla és ezer kilométer közötti, különböző hatótá­volságú szovjet és amerikai nukleá­ris rendszer fokozatos csökkentésé­vel, s ennek első lépése lehet a két nagyhatalom olyan megállapodása, hogy a jövőben egyik sem tart 500 és 1000 km közötti hatótávolságú harcászati-hadműveleti rakétát. Bonn feltétele az, hogy ne vonják be a genfi tárgyalásokba a nyugatné­met kézen levő 72 Pershing 1 A tí­pusú rakétát. Ezeken a 750 km ha­tótávolságú eszközökön elhelyezett nukleáris robbanófejek viszont az amerikaiak kizárólagos ellenőrzése alatt állnak. Még a kormánynyilatko­zat közzététele előtt a hivatalos Wa­shington kinyilvánította, hogy egyet­ért Bonn rakétaálláspontjával. Sze­rintük is helyes az az érvelés, hogy ezek az eszközök „harmadik orszá­géi“, s ezért nem vonhatók be a szovjet és amerikai párbeszéd témakörébe. A The Washington Post értesülései szerint a bonni fel­tételekkel természetesen a Penta­gon és az amerikai hadiipari vállala­tok is mélységesen egyetértenek. Ugyanis a Pershing 1 A típúsú raké­ták már több mint 15 évesek, ameri­kai részről szeretnék újabb, na­gyobb találati pontosságú Pershing 1 B típussal felváltani. Tehát ha a Pershing 1 A rakétát bevonnák a leszerelési megállapodásba, akkor a hadiipar nem kapna megrendelést az új eszközök gyártására. Párizs dühödt nemje ,,Párizs héját játszik“ - írta az FKP lapja, a l’Humanité a francia kormány szerdai ülésén hozott dön­tésről. Ezt Jacques Chirac minisz­terelnök négypontos nyilatkozatban foglalta össze, s az állásponttal Francois Mitterrand elnök is teljes mértékben egyetért. A négy pont lényege a következő: 1. Franciaor­szág közvetlenül nem érdekelt a le­szerelési tárgyalásokban, nukleáris erői nem képezik vita tárgyát. 2. Franciaország nem nemzeti érdeke­itől, hanem a nyugat-európai szoli­daritástól vezérelve foglal állást e kérdésben. 3. Franciaország he­lyesli a kiegyensúlyozott, globális és ellenőrizhető megállapodásokat az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a nukleáris elrettentést nélkü­lözhetetlennek tartja Európában. 4. Franciaország véleménye szerint a leszerelés legfontosabb feladatai a szuperhatalmak hadászati fegy­verzetének csökkentése, a hagyo­mányos és vegyi fegyverek terén Európában mutatkozó egyensúlyhi­ány kiküszöbölése. A francia reagálásról szóló tudó­sításaikban a megfigyelők egyetér­tenek abban, hogy a párizsi vezetők hidegen és ellenségesen fogadták Kohl kancellár nyilatkozatát az euro- rakéták leszereléséről. Sem az el­nök, sem a kormányfő nem volt hajlandó nyilatkozni az ügyről, csu­pán a hadügyminiszter, André Gi- raud fejtette ki a sajtóban kormá­nya álláspontját. Nyilatkozatának cí­me is sokat elárul:,,Európát a lesze­relés fenyegeti“. Giraud szerint Mi­hail Gorbacsov leszerelési javaslata rendkívül veszélyes és a szovjet fenyegetés a francia kapuk előtt áll. Ehhez nem kell külön kommentárt fűzni... MALINÁK ISTVÁN Tripoliban százezrek kísérték utolsó útjára Rasid Karami libanoni kor­mányfőt, aki pokolgépes merénylet áldozata lett (ČSTK-felvétel) Túlteng a de! Nyelvünk gazdagságát más egyéb között a sok kötőszó is mutatja. Ezek vezetnek át árnyaltan a mellékmondatokba, ezek készítik elő logikailag és érzelmileg mondandónk folytatását. Egy-egy divatos kötőszó azonban elnyomja a finomságokat, sérti a nyelvet és a logikáját, rontja stílusérzékünket. Ilyen divatozó kötőszó napjainkban a de, amelyet már nemcsak a hanem rovására használnak minduntalan, hanem kapcsolatos kötőszóinkéra is. Szemléltetésül két példa a sajtóból: „Eljött a brigád, de itt van a brigádvezető is." (Helyesen: Eljött a brigád és itt van a brigádvezető is! Ellenben jó ez: Eljött a brigád, de nincs itt a...) Szeretem a klasszikus zenét, de a modernet is.“ (Inkább: Szere­tem a klasszikus zenét is, a modernet is. Ellenben: Szeretem a klasszikus zenét, de nem szeretem a...) Példamondatok sokaságával folytathatnám e gondolatmenetet, hiszen egy napilap egyetlen számában tizennyolc olyan de kötőszót találtam, amely egy-egy kapcsolatos kötőszónak a helyét bitorolta. Valamikor az ilyen szókapcsolások csak a felszínes humor hordozói voltak. Például: Ez az ember buta, de korlátolt is. Vagy az anyósa csúnya, de kellemetlen... Meglehet, nagyon sokra vágyom, amikor a kötőszavak színes világából minél többet szeretnék hallani (A kapcsolatosak közül ilyen például: meg, is, sót, s, szintén, ugyancsak J.Az talán kevesebb, ha azt kérem, kapja vissza megérdemelt helyét az egyszerű és, szo­rítsa ki az élősködő de kötőszót onnan, ahová nem való. Aki pedig beszédében, írásában is szereti a divatot, az felőlem élhet vele, de ne a nyelv rovására tegye ezt! HOVÁNYI LAJOS Elrontott szókapcsolatok Nemrégiben olvastam ezt a mondatot: Behívta a házba, látva, hogy a szerencsétlent majd kiveri az isten hidege. Miért helytelen ez? Mert az isten hidege kifejezéshez csak egy ige tartozik, mégpedig a meg­veszi. Megveszi az isten hidege - ez azt jelenti: nagyon átfázik, megfagy. Majd megveszi az isten hidege - majd megfagy. A kiveri igének ebben a mondásban nincs helye. Az átvitt értelemben használatos kiver ige jelentése: beborít, ellep valakit vagy valamit, tehát sok mindenre vonatkozhat, de a hidegre, megfagyásra nem. Kiveri az arcát a ragya, kiveri az állát a szakáll, izzadság verte ki a testét, homlokát kiverte a veríték stb., ez mind jó, csak éppen a hideg nem ver ki senkit és semmit. Nézzünk most egy másik elrontott mondást: két rossz közül a jobbikat választotta. Hogyan is hangzik ez helyesen? így: két rossz közül a kisebbet - vagy: a kisebbik rosszat - választja. Jelentése: minthogy elkerülhetetlen valamilyen baj vagy kedvezőtlen állapot, azt a lehetőséget választja, amelyik viszonylag kevésbé hátrányos szá­mára. Az idézett mondatban szereplő „jobbik rossz“ megmosolyog­tató, és felborítja a mondás értelmét. MAYER JUDIT Szerkezetvegyítés „A felvételek nem abból az időből készültek" - tájékoztatja az olvasókat az egyik lap, amely egy mai, illetve közelmúltbeli történet mellett régebbi fényképeket közölt a szóban forgó személyről. Bizony itt ragot tévesztett a szerkesztő, hiszen - rajta kívül - talán mindenki érzi, hogy valami nincs rendjén a fogalmazással, csak esetleg hamarjában nem mindenki fedezi fel, miért. Azért, mert a felvételek nem ebbő/vagy abból az időből készülnek, hanem ebben vagy ab ban az időben. Két szerkezet keveredett össze, amelyek közül nyugodtan választhatta volna bármelyiket a szerkesztő. Egyik: a fényképek nem abban az időben készültek; a másik: a fényképek nem abból az időből valók (vagy származnak). A kettőnek az összekeverése - szakszóval: a szerkezetvegyítés - bizony mondatszerkesztési hiba. „Annyit változtattam meg a tényeken..." - olvastam egy hetilap­ban a szerző közlését arról, mennyit változtatott a tényeken, s csodál­koztam: miért nem olvasta el még egyszer ezt a mondatot a megfo­galmazása után, mert lehetetlen, hogy észre ne vette volna a hibát. Annyit csak változtatni lehet, a tényeken, nem megváltoztatni. Meg­változtatni a tényeket lehet, nem a tényeken, s nem annyit hanem annyira. Vagyis a változtat ige -n ragos határozóval áll: változtat valamin; a megváltoztat ellenben nem határozót, hanem tárgyat vonz: megváltoztat valamit. S a határozó azt fejezi ki, mennyire, milyen mértékben. A szerkesztésben is jártas olvasók bizonyára tudják is, hogy az ilyen hibák jó részét hogyan követik el a szerzők vagy talán már a szerkesztők. Lehet, hogy az eredeti szövegben jól szerkesztett mondat szerepelt, például: Annyit változtattam a tényeken... De vagy a szerző, vagy a szerkesztő jobbnak érezte a másik megoldást. Beiktatta hát a mondatba az igekötöt, de a ragokat elfelejtette az igekötős ige vonzásának megfelelőkre javítani, s vegyes fogalmazású mondat került az olvasó elé. Ugyanennek a lapnak egy másik számában is találkoztam hason­lóan szerkesztett mondattal; ezzel: „Őrá nem mondhatta el Sziglige- tiné, amit annak idején az anyjára.“ Az elmondhat ige mint állítmány a -ról, -ről ragos határozót, illetve az öróla határozószói alakot vonzza: Óróla nem mondhatta el Szigligetiné, amit annak idején az anyjáról. Ha ellenben az őrá határozószót és a -ra ragos anyjára határozót akarta használni a szerző vagy a szerkesztő, akkor az igekötő nélküli mond ige lett volna a megfelelő állítmány: Őrá nem mondhatta Szigligetiné, amit annak idején az anyjára. Egy másik lap arról tudósít, hogy egy nyugati ország kémszerveze­tében foganatosított razzia során olyan aktákat találtak, amelyeket „titokban tartottak a kormány elől". Titokban tart valamit valaki vagy valami előtt: ilyen szerkezet van. Ilyen is van: eltitkol valamit valaki vagy valami elől. Itt tehát ez a kettő keveredett össze. Választani lehet a két szerkesztésmód között: ... amelyeket titokban tartottak a kor­mány előtt, illetve:... amelyeket eltitkoltak a kormány elől. JAKAB ISTVÁN ÚJ szú 4 1987. VI. 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents