Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-04 / 128. szám, csütörtök
Növelni keli a zene szerepét dolgozóink tudatának és életszemléletének formálásában Zdenko Nováček előadói beszéde a Csehszlovák Zeneszerzők III. kongresszusán A Zdenko Nováček által előterjesztett beszámoló a bevezető részbei leszögezi, hogy a Csehszlovák Zeneszerzők III. kongresszusára abban az időszakban kerül sor, amikor az értelmes emberek szerte a világon kellő választ keresnek arra a kérdésre, hogy miként lehet megakadályozni a háborút, s hogyan lehetséges nagyobb teret adni a békés egymás mellett élésnek, a tehetség és az ember személyisége mind teljesebb kibontakozásának. Megkülönböztetett figyelemmel kísérjük a Szovjetunió békejavaslatait, s örülünk annak, hogy ebben a bonyolult nemzetközi helyzetben a szocialista világközösség a béke, az emberek boldogulásának, s az egész emberiség további előrehaladásának fő szavatolója. A CSKP XVII. kongresszusa társadalmunk elé az élet minden területén új feladatokat tűzött ki, egyszersmind pedig igazolta annak a hosszú távú művelődéspolitikai irányzatnak az érvényességét, amelynek célja a két nemzet kultúrájának további sokoldalú fejlődése. Ennek az irányzatnak szerves részét képezi az a szüntelen törekvés, hogy pártunk politikájának szellemében a szocializmus talaján állva tovább szilárdítsuk a művészi front eszmei, politikai és erkölcsi egységét, s kellő feltételeket teremtsünk dolgozóink számára a kultúra és a művészet értékeinek szélesebb körű birtokbavételéhez. Társadalmunk szellemi gazdagsága jelentős mértékben gyarapodott. Olyan új, szocialista szellemiségű művek születtek, amelyek hitelesen, művészi szempontból pedig magas színvonalon ábrázolják napjainkat. Pártunk XVII. kongresszusa ugyanakkor figyelmeztetett a komoly zene területén felbukkanó hiányosságokra s azokra a nyugtalanító jelenségekre is, amelyeket könnyűzenénkben észlelhetünk. A beszámoló a továbbiakban a Csehszlovák Zeneszerzők Szövetségének II. kongresszusa óta eltelt fél évtized munkáját, eredményeit és gondjait elemezte. A cseh és a szlovákiai zeneszerzők az elődök haladó hagyományaira építve új alkotásokkal gazdagították szocialista kultúránkat. A komoly zene területén arra törekedtek, hogy az új müvek a mai ember pozitív életérzéseit fejezzék ki. A könnyűzene szakaszán iparkodtunk gátat vetni az olykor kimondottan ízléstelen jelenségek, valamint az alacsony színvonalú kompozíciók és dalszövegek terjedésének. Olyan kiemelkedő, műfaji szempontból pedig változatos művek komponálására ösztönöztük a szerzőket, amelyek hazai hagyományainkra építenek, hozzájárulnak a zenei műveltség növeléséhez, az emberek közötti nemesebb kapcsolatok kialakításához, Ezt követően arról szólt, hogy az eltelt öt esztendő alatt elmélyült a két nemzeti zeneművészeti szövetség együttműködése, sokrétűbb lett a kapcsolat a cseh és a szlovák zeneszerzők, kulturális intézmények és művészegyüttesek között, s ez hozzájárult a cseh és a szlovák szocialista zenekultúra kölcsönös közeledéséhez, egymás gazdagításához. Többet kell tenni annak érdekében, hogy ez az együttműködés ne csupán Prága és Bratislava viszonylatában jöjjön létre, s továbbra is keresni kell az együttműködés újabb formáit. Az értékelt időszakban a zenés színházak, az operák, a balettegyüttesek is figyelemre méltó fejlődést értek el. Számos olyan elkötelezett, esztétikai szempontból pedig kiemelkedő művet mutattak be, amelyek meghatározták az adott társulat arculatát. Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy főleg az operatársulatoknál hiányosságok mutatkoznak a dramaturgiai munkában. A beszámoló kiemelte azt is, hogy a Csehszlovák Zeneszerzők Szövetsége az eltelt időszakban olyan kérdésekkel is foglalkozott, amelyek a korábbi években többnyire elkerülték a tisztségviselők és más szakemberek figyelmét. Példaként elsősorban a népzenét és a fúvós zenét hozta fel, s a dokumentum jelentős pozitívumként említi azt is, hogy napjainkban már társadalmi hatósugarának megfelelő figyelmet szentelnek a könnyűzenének is. Bizonyos javulás ellenére azonban e területen még ma is komoly hibákat észlelünk. Sok még az átlagos, sőt az átlagon aluli könnyűzenei alkotás. A jelenlegi gyakorlat, a viszonylag sok fesztivál és különböző más szemle, valamint könnyűzenei verseny arra készteti a szerzőket, hogy aránytalanul sok új szerzeményt adjanak le, s emiatt a mennyiség a minőség rovására megy. Nagyobb összhangot kell teremteni a különböző intézmények és a közönség igénye, valamint a szerzők adottságai és lehetőségei között, s olyan gyakorlat megteremtése szükséges, amely csak a színvonalas könnyűzenei alkotások bemutatását teszi lehetővé. A további részben a beszámoló a csehszlovákiai előadóművészet helyzetével foglalkozik. Megállapítja, hogy hazánkban az előadóművészei valóban világszínvonalú, számos szólista és együttes aratott kimagasló nemzetközi sikert külföldön, rangos fesztiválokon, örömmel tölt el bennünket, hogy az előadó- müvészet Szlovákiában is jelentős mértékben fejlődött. E sikerek mellett látni kell azt is, hogy elsősorban Szlovákiában a zenei élet nem mindenhol megfelelő, vannak olyan országrészek, ahol kevés a hangverseny. Itt az ideje, hogy elgondolkodjunk a zenei élet és a hangversenyek szervezésének kérdésein, méghozzá országos viszonylatban. Az értékelt időszakban jelentős mértékben fejlődött a cseh és a szlovák zenetudomány is. örvendetes, hogy a zenetudomány több olyan kérdéssel foglalkozott, amelyeket művelődéspolitikánk gyakorlata vetett fel. Több országos konferencia is a zenei neveléssel kapcsolatos kérdések és gondok megoldásához segített hozzá. Három évvel ezelőtt nagy jelentősége volt annak az országos konferenciának, amelyet az ifjúság zenei neveléséről tartottunk. Tavaly ugyancsak nagy érdeklődés kísérte a zeneszakos pedagógusok képzéséről rendezett országos tanácskozást. Ezek a konferenciák hozzásegítenek elsősorban az ifjú nemzedék zenei és esztétikai nevelése színvonalának emeléséhez. Zdenko Nováček előadói beszédének további részében azokról a rendezvényekről szólt, amelyeket több társrendezővel közösen szerveztek meg. Kiemelte a cseh színház és a cseh zene évének politikai és művelődéspolitikai jelentőségét és elismerően nyilatkozott a kortárs opera kérdéseivel foglalkozó szin- pozionról is. Több alkalommal rendeztek szakmai tanácskozást a könnyűzene és a szórakoztató zene időszerű kérdéséről. A köny- nyűzene, s általában zenei életünk színvonalának további emelésében meghatározóbb szerepet kell betöltenie a zenekritikának. Tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy sorainkban számos, politikai és szakmai szempontból egyaránt felkészült kritikus és újságíró található. Ők általában csupán egy-egy műről írnak bírálatot. Nagyon ritka viszont az az eset, amikor ezek a szakemberek hosszabb fejlődési időszakot elemző munkára vállalkoznak, holott erre égetően szükség van. Általában megállapíthatjuk, hogy a szocialista zenekritika nem választhatja a köny- nyebbik utat, vagyis az a feladata, hogy eszmei és esztétikai szempontból egyaránt hozzáértően és felelősségteljesen értékelje az új müveket, zenei életünk jelenségeit., A továbbiakban a szövetség nemzetközi kapcsolatairól volt szó. Ezek a kapcsolatok szüntelenül bővülnek, s tovább öregbítik a csehszlovák szocialista kultúra, s ezen belül a zeneművészet hírnevét az egész világon. Zdenko Nováček kiemelte, hogy napjainkban különösen nagy jelentősége van annak a bensőséges kapcsolatnak, amely zeneszerzőinket, együtteseinket a szovjet zenekultúrához fűzik. A beszámoló befejező részében bírálóan szólt az ifjúság zenei és esztétikai nevelésében mutatkozó hibákról, s aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy egyre kevesebb a zenéhez értő pedagógus. A következő időszakban más művészeti szövetséggel, intézményekkel közösen kell munkálkodnunk azért, hogy a zene nagyobb, meghatározóbb szerepet töltsön be a dolgozók és különösen a fiatalság tudatának, életszemléletének pozitív formálásában, erkölcsi értékeik gazdagításában - hangsúlyozta előadói beszédében Zdenko Nováček. MŰANYAGOK A CSAPBAN KOMMENTÁLJUK } Időszerűsítés a tagajánlásban Pártépítésünknek évtizedek során kialakult és mindmáig érvényes gyakorlata, hogy a tagállomány fejlesztésében, azaz összetételének minőségi javításában társadalmunk szociális szerkezetét, gazdasági és pplitikai rendszerét, végeredményben osztályviszonyait veszi alapul, vagyis az egész folyamatban tartósan az osztályszempontok az irányadók. Ez az elsőbbség teljességgel indokolt és helyénvaló, hiszen a párt vezető szerepére vonatkozó marxista-leninista alapelvek gyakorlati érvényesítésével együtt társadalomfejlesztésünk mindenkori tényleges állapota is kifejezésre jut benne. Manapság a párt stratégiai irányvonalának megvalósítása szempontjából azonban mindinkább a gazdasági mechanizmus átalakításának társadalmunk minden területére kiható alapkövetelménye került előtérbe, ez határozza meg döntően a pártépítési feladatokat is, miként erre a CSKP XVII. kongresszusának politikai beszámolója is nyomatékosan felhívta a figyelmet. Lényegi mondanivalónk éppen ehhez fűződik, amelynek kifejtéséhez keresve sem találhattunk volna jobb mintát s egyben követendő példát a bratislavai pártszervezetekénél. František Srnanský elvtársnak, az SZLKP Bratislavai Városi Bizottsága pártéleti és tájékoztatási szakosztálya vezetőjének közlése szerint a jelenleg összességükben mintegy 50 ezer 230 tagot számláló bratislavai pártszervezetek fejlesztésének, azaz szociális- és korösszetétele javításának fő irányait a városi pártbizottság 1991-ig határozta meg, s egyben kidolgozta hosszabb időtartamra szóló, ún. távlati tervét is, amelynek megvalósításában már az elmúlt évben is jelentős előrehaladást tettek. Ennek eredményeképpen az irányításukkal működő, s minden szempontból sajátosan városi jellegű pártszervezetekben már a XVII. pártkongresszus óta is határozottan növekedett a munkások, a műszaki értelmiség és a 35 évnél fiatalabbak, különösen a termelés előtti szakaszokban kulcsszerepű technikusok, tervezők és konstruktőrök részaránya. De irányt vettek a műszaki értelmiség képzésének legfőbb műhelyére is, mert például tavaly a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola különböző karairól mintegy 170 hallgatót vettek fel tagjelöltnek, de a korábbiaknál nagyobb számban kerültek a pártba a Komenský Egyetem más karain is. A jövőben még inkább növelni akarják számukat - s nem is akárhogyan. A kari pártszervezetekkel együtt figyelmüket főleg azokra a hallgatókra összpontosítják, akik már a tanulmányi előmenetelük alapján megfelelnek a párt stratégiai irányvonalából következő műszaki elvárásoknak, pontosabban szakmai igényeknek, másfelől pedig akiknek a származásuk, szociális helyzetük, családi hátterük, politikai öntudatuk és erkölcsi tulajdonságaik alapján alkalmasak arra, hogy - fontos munkahelyekre kerülvén - szavatosságot jelentsenek a pártbefolyás erősítésére. Mindent összevetve és az országos igényeket s lehetőségeket is szem előtt tartva tehát a mostani pártpolitikai vonalvezetés szerint azokban a pártszervezetekben járnak el helyesen, ahol mindenütt perspektív módon fogják fel pártépítési feladataikat, azaz a tagállomány fejlesztése céljából az osztályszempontok prioritásával együtt a termelési szférában meglévő tartalékaikra építenek elsősorban. Más szóval, ha ezután még nagyobb számban fiatal munkásokat, mellettük pedig a termelés előkészítő szakaszában dolgozó fiatal technikusokat, tervezőket, konstruktőröket és mérnököket jelölnek a pártba. A maguk hatáskörében ugyanis ezáltal nemcsak a pártbefolyást erősítik a műszaki területeken, hanem egyszersmind sokkal kedvezőbb politikai feltételeket teremtenek a tudományos-műszaki haladás meggyorsításához, mint korábban bármilyen eszközökkel. MIKUS SÁNDOR „Az újtól nem kell idegenkednünk“ Amikor anyagtakarékosságról beszélünk, felül kellene vizsgálnunk egy-egy elavult nézetet. Például azt, hogy a komplex lakásépítés során valóban az-e a legolcsóbb, ha a lakásegységek vizeselemeit a legolcsóbb csapokkal látjuk el? Ugyanis - és ezt szinte valamennyi házkeze- lőség bizonyíthatja -, a lakóknak ez ritkán tetszik, és előbb vagy utóbb a legtöbben ezeket ki is cserélik. Persze, arról aligha szükséges beszélni, mennyi bosszúságot okoz, amikor csöpög a csap, nemegyszer szinte már aznap újra, amikor megjavították... Természetesen ezek a kérdések az illetékes szakembereket is foglalkoztatják, akiknek az (lenne) a feladatuk, hogy lehetőleg olcsó, soha (?) nem csöpögő csapokat készítsenek, amelyeket nem kell azért sem kicserélni, mert bántja a szemünket. Vladimír Mozolák, a myjavai Szlovák Szerelvénygyár kutatómérnöke a vállalatnak azon a kutatási részlegén dolgozik, amelyen elsődleges feladat a műanyagok alkalmazásának és felhasználásának kutatása, természetesen az imént említett okok miatt is.- Ezen az osztályon tulajdonképpen úttörő munkát folytatunk, hiszen legfeljebb laboratóriumi körülmények között tudjuk elvégezni azokat a próbákat, amelyekből arra következtethetünk, hogy a csapokba és egyéb szerelvényekbe „épített“ műanyagelemek miként viselkednek hosszú távon, hiszen azok élettartamáról a gyakorlatban még akkor sem tudtunk volna meggyőződni, ha a műanyagok elterjedésének idején kezdtük volna el ezt a tevékenységet. Jelenleg sajátos körülmények között kísérletezzük annak a lehetőségét, hogy a műanyagokat saját céljainkra feldolgozzuk, sőt, felhasználásukat lehetőleg minél szélesebb körben elterjesszük. A szerelvények legfontosabb részeinek műanyagból történő előállításával foglalkozunk elsősorban, annak lehetőségeit kutatjuk. Ez a tartósság és megbízhatóság esetleges növekedésén túl jelentős színesfém-megtakarítást is eredményezne. • így azonban túlságosan is általános a megfogalmazás.-Jelenleg a Prágai Magasépítő Vállalat kutatóintézetével közösen kísérleti építkezéseken figyeljük, miként viselkednek a beépített műanyagból készült csővezetékek, amelyekkel a meleg és hideg vizet juttatjuk el a lakásokba, tehát a csövek és a vízvezetékhez szükséges idomok is műanyagból vannak. Ezen kívül természetesen nemcsak az anyagtakarékossági, hanem a megbízhatósági szempontok figyelembevételével is folynak azok a kísérletek, amelyek a műanyagok csapokban történő alkalmazásával kapcsolatosak. Ma már biztatóak áz eredményeink, hiszen az állattenyésztésben is használják ilyen termékeinket, és eddig nem érkezett panasz. Ez azért fontos, mert hazai műanyagokkal évente mintegy 50 tonna alumíniumot tudunk kiváltani, ugyanis korábban ezek a csapok alumíniumból készültek, s az islállók „lakói“ akkor veszik igénybe, ha megszomjaztak. Ugyancsak gyártunk már WC-tartályokhoz műanyagcsapokat, amelyekkel viszont évente mintegy 10 tonna sárgarezet takarítunk meg. • Ez mind szép, azonban aligha vigasztalja azokat, akiknek konyhájában, fürdőszobájában idegesítő egyhangúsággal csöpög a csap...- A kérdés több szempontból is érdekes. Először is a csapcsöpögés oka - pontosabban egyik oka - a félkész termékek nem megfelelő minősége. Ez, persze, nem lehet elfogadható mentség, mert végül is a mi termékünk az, amely csöpög, és ezért bennünket szidnak. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy az egyes, mindmáig gumiból készülő tömítéseket saját magunknak kellene gyártanunk. Meggyőződésem: így jelentős minőségi javulást érnénk el akkor is, ha egyébként minden maradna úgy, ahogy jelenleg van. A másik szempont: valamennyi szakember azt állítja, hogy már rég át kellett volna térnünk a háromnyol- cados méretről a félcolosra, amivel három-négyszeres élettartam-növekedést érhetnénk el a csapok vagy zárószelepek esetében. Ráadásul ez az átállás szinte alig érezhető árnövekedést jelentene a felhasználónak, viszont rengeteg bosszúságtól kímélné meg. Ezenkívül a félcolos csapok esetében a karbantartást követően sem kellene bosszankodni, az élettartam-növekedés valamennyi csapelemre vonatkozik. Csakhogy sokkal nehezebb helyzetben vagyunk, amikor a házgyári lakások vizeselemeinek gyártóival kellene megegyeznünk. Ők nemhogy húszkoronás árnövekedésbe nem egyeznek bele, hanem még húszfilléres növekedésről sem akarnak hallani. Csakhogy a jól működő, ráadásul esztétikus csapokat aligha cserélné ki bárki is beköltözés után. Ennél is sokkal gazdaságosabb lenne, ha elterjedhetnének mielőbb az ún. egykarú csapok, amelyekből a kar más-más helyzetében tudunk hideg, meleg vagy - óhajunknak megfelelő hőfokú - langyos vizet engedni. Ezeket hozzávetőlegesen húsz évig nem kell javítani, és mi ötéves jótállást vállalunk. Ezek a csapok pedig sohasem csöpögnek, ami a bennük lévő kerámialapoknak köszönhető, amelyek szinte sohasem kopnak el. Nem tudom miért van az, hogy idehaza az újtól mindig idegenkedünk, hiszen ezek a termékeink felveszik a versenyt a legjobb hasonló külföldi gyártmányokkal és már eddig is jelentős az exportjuk. • Elkanyarodtunk azonban a műanyagfelhasználásban rejlő lehetőségektől...- Tekintve, hogy jelenleg a sárgaréz csapjaink képezik a gyártási programnak mintegy 80 százalékát, egyelőre a műanyagok alkalmazását ezekhez próbáljuk idomítani. Eredményeinket rövidesen majd az Incheba látogatói is megtekinthetik, és többek között megemlíteném azt a hószabályozó csapot, amelyben szintén használunk műanyagot, és be is vált, a csap pedig a radiátorhoz csatlakoztatva automatikusan szabályozza az egyes helyiségek hőmérsékletét. Ha megfelelő érdeklődés lenne, akár 500 ezer darabot is tudnánk évente a jelenlegi kapacitásunkkal gyártani, de ha nagyobb igény mutatkozna, rövid úton a kapacitásbővítés is megoldható lenne. Csak éppen a nagyüzemi lakásépítés részéről kellene megfelelő megértést tanúsítani! Számunkra ez óriási lehetőséget jelentene, de - ha alkalmazásának következményeit tekintjük, akkor - nemcsak számunkra. . mészáros János ÚJSZ 4 1987. VI.
