Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-03 / 127. szám, szerda

A Prágai Állami Gazdaság a na­pokban megkezd­te az üvegházi zöldpaprika szállí­tását. November végéig másfél hektár területről 75 tonna paprika leszedését terve­zik. A képen: He­lena Habaňová (baloldalt) s Anna Malušová a szállí­tást készíti elő. (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČTK) A nehezebb utat választották Olyan emberek, mint a többiek. Csak az egyenruhájuk különbözteti meg őket a többi állampolgártól. Azok, akikről az alábbiakban szó van, ritkán vetik le az egyenruhát, nemegyszer éjszaka is a szolgálati helyükön vannak, ha szólítja őket a kötelesség. A tiszti hivatást vá­lasztották. Azt vallják, hogy jól dön­töttek, míg mások az építőmunká­ban, ők a haza védelmében jeles­kednek. Minden bizonnyal ők vá­lasztották a nehezebb utat. Szerény, segítőkész Rég volt, amikor megkezdte a néphadseregben a szolgálatot. Amit a szülői házból és az iskolából magával hozott, nem volt éppen sok, de kevés sem. Alapállása, hitvallása az emberek iránti bizalom, a rászo­rulók segítése volt. Bárhol dolgozott, bármilyen tisztséget töltött is be, mindig ehhez tartotta magát.- Nem tudnék azzal a tudattal hazamenni, hogy a velem beszélni akaró embereket meg ne hallgas­sam. Aludni sem hagyna az a gon­dolat, hogy nem segítettem annak, akinek szüksége volt rám. Az élet tanított meg erre, mert nekem is voltak nehéz napjaim, ilyenkor min­dig ahhoz fordultam, akiben megbíz­tam, aki erőt adott a nehézségek leküzdéséhez - mondja. Jaromír Markus alezredes évek óta politikai tisztként, pártfunkcioná­riusként dolgozik a néphadsereg­ben. Az egyik magasabb egység pártszervezetében jelenleg is a reví­ziós és ellenőrző bizottság tagja. Egyébként szenvedélyes horgász, aki jobban ismeri, tudja, azért ül órák hosszat a víz partján, hogy rendezze gondolatait, átgondolja az egység­nél végzett politikai munkát, erőt gyűjtsön a további feladatok teljesí­téséhez.- A pártmunkában sajnos sok még a formalizmus. Ez ellen min­denáron harcolnunk kell. A kommu­nisták feladata az egyéni példamu­tatás, a hibák feltárása, mások mun­kájának kellő értékelése, a nyílt, nevelő hatású bírálat. Az egyik zászlóaljparancsnokunk durvasá­gért megrovásban részesült, egy­szóval fejmosást kapott. Figyelem­mel kísérjük a munkáját, segítettük. Az eredmény: egy év múlva a gépe­sített lövészegységek versenyében az ő egysége szerezte meg az első helyet. Sokat mondhatna életéről, mun­kájáról, de inkább a közösségről, másokról beszél. Szerénységéről tanúskodik, hogy amikor a Vörös Csillag Érdemrend átvételére hívták meg, hinni sem akarta, hogy ilyen megtiszteltetésben részesül. Mind­össze annyit mondott, csak a köte­lességemet teljesítem. Körülöttem többen is vannak, akik ugyan­olyan jól dolgoznak, mint én. A jutalom sem maradt el Hogy a hivatásos katonai életpá­lyát választja, azt már az alapiskolá­ban eldöntötte. Ugyanis tanulmá­nyait katonai gimnáziumban folytat­ta. A sikeres érettségi vizsga után főiskolán tanult tovább. A négy év hamar elszaladt és Lubor Brabec hadnagy az egyik polgárvédelmi egységnél kezdte meg csapattiszti szolgálatát, éppen abban az időben, amikor az egység szemlére készült. Bizonyításra tehát már az első he­tekben lehetőséget kapott: egysége megszerezte a példás címet. Felet­tese így jellemzi:- Értelmes, képzett fiatalember. Nem hangoskodik, törődik beosz­tottjaival, akiknek maga szolgál jó példával. Katonái minden feladatot jókedvvel elvégeznek. Ez a sikeré­nek a titka. A katonák azt mondják róla, hogy megértő, bármilyen problémával hozzá lehet fordulni, de szigorú is tud lenni. Szívesebben dicsér, mint büntet. Elődje például megtiltotta az atlétikai edzéseket, amikor a szemle közelgett, de ö másképp cseleke­dett. És az eredmény? Az egység sportolói bekerültek az I. ligába, amire mindenki nagyon büszke.- Igaz, nálunk zöld utat kapott a sport, de állíthatom, hogy minden­nél fontosabb a kiképzés. Beosztott­jaim tudják ezt, ezért is igyekeznek mindkettőben a lehető legjobban helytállni. Egyik a másikat nem zárja ki, hanem kölcsönösen kiegészíti egymást - vélekedik a fiatal pa­rancsnok. Az elektronika iránti vonzalmát az iskolából hozta magával. Ma is gyakran barkácsol, sőt az egész­ségügyi műszereket is megjavítja. Ez csak növeli a tekintélyét. Amikor szabadidejükben a katonák az atléti­kai pályát építik, ő is köztük van. Szorgalmáért, igyekezetéért és el­kötelezettségéért a közelmúltban vették fel a párt tagjelöltjévé.-Jólesik az elismerés. Továbbra is szeretném becsülettel végezni a munkámat, be akarom bizonyítani, hogy megérdemeltem az előlegezett bizalmat. Önzetlen, példamutató Tizenhét évvel ezelőtt az egyik közös hadgyakorlat befejezésének ünnepségén az akkori köztársasági elnök és a Varsói Szerződés egyesí­tett haderejének a főparancsnoka után egy fiatal hadnagy - Jan Vit lépett az emelvényre a mikrofon elé.- Az ilyen nevezetes eseményre az ember mindig szívesen emlék­szik vissza - vallja. - Ma is büszke vagyok, hogy a beszédet magam írtam, senki még csak el sem olvas­ta. Azt mondtam el, amit éreztem, ami a szívemből fakadt. Azóta is számos közös hadgya­korlaton vett részt, mint politikai tiszt. Mindig ott volt, ahogy a katonák mondani szokták, az első vonalban, a katonák között. Akkor is, amikor a folyón keltek át, amikor a feltétele­zett ellenséget rohamozták.- A közös hadgyakorlatokon min­dig sokat tanultunk a szovjet elvtár­saktól, akik gazdag tapasztalattal rendelkeznek, akik nem fukarkod­nak a tanáccsal sem. Minden talál­kozás velük, felért egy jól szervezett tapasztalatcserével. Meglepett, hogy milyen jól ismerték egységü­ket, amellyel együtt rohamoztak, - állítja meggyőződéssel. Jan Vít alezredes nyitott szemmel jár, leszűri a kellő következtetéseket és tapasztalatait igyekszik átadni beosztottjainak is. Tudja, hogy a jó tanács nemegyszer aranyat ér, hogy a főiskola után az egységnél eltöltött évek egész embert követelnek. Igyekszik mindenkinek kommunistá­hoz méltóan, önzetlenül segíteni. NÉMETH JÁNOS { KOMMENTÁLJUK A nagyobb kínálatért Az élelmiszeripari vállalatok dolgozói az utóbbi években nagy erőfeszítéseket tesznek a társadalmi igény lehető legnagyobb mértékű kielégítésére. Fokozatosan bővítik a termékek választé­kát és javítják a minőséget. Ennek ellenére még sok problémát kell megoldaniuk. Munkájukkal kapcsolatban elhangzanak olyan bírálatok is, hogy lassan reagálnak a keresletre és nem veszik eléggé figyelembe a szocialista társadalomban végbemenő vál­tozásokat. Mintha egy helyben topognának. Mindez csak rész­ben helytálló. Igaz például, hogy ezen a szakaszon még elég sok a mulasztás, a terveket nem teljesítik minden időszakban a meg­rendelésekkel összhangban és a vállalatok egy része nem szívesen vállalja az új termékek előállításával járó kockázatot. A 8. ötéves tervidőszak második évében az SZSZK Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztériuma nagyobb gondot fordít ennek az ágazatnak a fejlesztésére. Az eredmények nem éppen látványosak, mégis azt mutatják, hogy az intézkedések javulás­hoz vezettek. Ezt igazolja egyebek között az a tény is, hogy 1980- ban a legyártott élelmiszereknek még 3,6 százaléka nem felelt meg a minőségi szabványoknak, viszont az elmúlt évben már csak a termékek 1,7 százalékát sorolták ebbe a kategóriába. Az említett időszakban az elsöosztályú termékek aránya 6,3 száza­lékról 14,35 százalékra nőtt, s emellett a kijelölt üzletekben mintegy 420 millió korona értékben már kiemelkedő minőségű termékek is megjelentek a piacon. Mindennek ismeretében mondhatjuk, hogy javult a helyzet, de mégsem lehetünk megelégedve, mert még mindig sok a panasz az élelmiszerek választékára és minőségére. A vállalatok egy része nem valósítja meg elég gyorsan az innovációs programot. Sok hiányosság tapasztalható a higiéniai előírások megtartása területén is. Emiatt főleg a tejiparban válik fogyasztásra alkal­matlanná aránylag nagy mennyiségű termék. A gazdasági szer­vek komplex elemzésekkel, laboratóriumok segítségével ellenőr­zik a technológiai eljárásokat, és javaslatokat tesznek azok tökéletesítésére. A minőség javítását szolgálja az önellenőrzésre irányuló szaratovi mozgalom is. A felsőbb gazdasági szervek* a vállalatoktól és üzemektől egyre jobb munkát várnak. Arra buzdítják őket, hogy minél jobb minőségű termékeket állítsanak elő, s dolgozóik legyenek büszkék azokra a termékekre, amelye­ket a közellátásnak szállítanak. Ezek minősége legyen hozzáér­tésük és szorgalmuk fokmérője. Egyes gazdasági fórumokon elhangzott, hogy mostanában az élelmiszeriparban túl sok ellenőrzést hajtanak végre. Vannak akik kétségbe vonják, hogy az új intézkedések meghozzák a várt eredményeket. Nincs igazuk, mert a nehézségek és a még meglevő problémák ellenére ezen a téren jelentős eredmények születtek. A Szlovák Népi Ellenőrzési Bizottság és a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet más szer­vekkel együttműködve alapos munkát végzett a hús- és a tejipar­ban, valamint a malom- és sütőiparban. Az ellenőrzések során összesen 4159 mintát vettek, amelyből 169 nem felelt meg a szabványoknak. Egyebek között megállapították, hogy a hús­ipari termékek nagy hányada elsózott, s a termelési programok nincsenek összhangban a fogyasztók életkorával és egészségi állapotával. Határozat született arról, hogy a jövőben az egyes termékekbe a vállalatok mennyi sót vagy más konzerváló anya­got adagolhatnak. Bővítik a diétás és félkész ételek választékát, a tejipar pedig több erjesztett terméket állít elő, és lényegesen nagyobb lesz az ízesített tejtermékek választéka is. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum dolgozói egyre nagyobb felelősséget vállalnak a társadalmi igények teljesítésé­ért. A szocialista munkaverseny mindenütt a választék bővíté­sére és a minőség javítására irányul. Évente 160-200 új vagy felújított terméket adnak piacra, ami azt jelzi, hogy az élelmiszer- iparban is nagy figyelmet szentelnek az innovációs program megvalósításának. BALLA JÓZSEF Elárasztás előtt a Starinai víztározó TÖBB MINT FÉLMILLIÓ EMBER JUT IVÓVÍZHEZ A Humennéi járás északkeleti ré­szében, Sňinától, Stakčintól és Sta- rinától északra, a Cirocha folýó felső szakaszán új arculatot ölt a termé­szet. A társadalmi szükségleteken alapuló, hasznos beavatkozások olyan változásokhoz vezetnek itt, amelyek munkát adnak a térképé­szeknek is. Rövidesen eltűnik ugyanis hét falu, ezek nevét törölni kell a térképről, s helyükbe egy nagy kék foltot kell festeni. Ez lesz a 60 millió köbméter vízbefogadó Starina víztározó, amely a terv szerint má­sodpercenként 1500 liter ivóvizet szolgáltat Snina, Humenné, Vranov, majd Prešov és Kassa (Košice) la­kosságának. Több mint félmillió em­ber várja innen az ivóvizet. Már korábban beszámoltunk ol­vasóinknak arról, hogy az 1981 ápri­lisában megkezdett építkezés befe- zejésének eredeti határideje 1987 júliusa volt, amit egy évvel későbbre halasztottak. Ennek több oka volt, mindenekelőtt az, hogy nagyon igé­nyes, bonyolult építkezésről van szó, melyhez hasonlót eddig még egyetlen kelet-szlovákiai építőválla­lat sem végzett, a kivitelező Kassai Mélyépítő Vállalat sem. A legnagyobb feladatot kezdettől fogva a víz befogadására tervezett víztározó, s ezen belül a 300 méter hosszú és 51 méter magas gát meg­építése jelentette, amihez megköze­lítőleg 1,5 millió köbméter föld és 100 ezer köbméter beton bedolgozására volt szükség. Ezenkí­vül több mint száz ki­lométer hosszú víz- vezetékhálózatot kell kiépíteni, az ehhez szükséges berende­zésekkel, épületek­kel együtt. Emellett a munkaszervezés terén jelentkező kez­deti fogyatékosságok is előidézték, hogy a víztározó elárasztá­sa nem az eredetileg tervezett határidőben, hanem ez év júliusá­ban kezdődhet el.- Ezt a határidőt biztosan megtartjuk - jelentette be Peter Švec, a víztározó épí­tésének igazgatója a minap megtartott építőhelyi szakszer­vezeti konferencián. - Már csupán három méter hiányzik ahhoz, hogy elérjük a gát tervezett magasságát, közben tervszerűen folyik a gátrend­szer állóképességének ellenőrzése. A szakszervezeti konferencián megnyilvánuló bizakodó hangulat az építők elmúlt évi eredményeiből fa­kadt, amikor több mint 130 millió korona értékű munkát végeztek el az építkezésen, amire eddig még Hamarosan víz váltja fel a tározó alját egyengető embereket és gépeket nem volt példa. Korábban az évente elvégzett munka értéke nem haladta meg a 90 millió koronát. A befejező munkálatok közelsége úton-útfélen érzékelhető a víztározó környékén. A zárógát tetején mozgó gépek, tehergépkocsik számára egyre kevesebb a hely, számuk napról napra csökken. A vízszabá­lyozó torony falairól lekerül az áll­ványzat, hetek óta benépesült a víz­tározó oldalait képező domboldal, ahol a környék lakosai társadalmi munkában segédkeznek a partok tisztításában, a kivágott bokrok és más oda nem való tárgyak elszállítá­sában. Ez nem kis munka, hiszen nem kevesebb, mint nyolcvan hektár terület letisztításáról van szó, amit csaknem 75 százalékra már elvé­geztek. Jól szervezett segítség nél­kül képtelenek lennének idejében elvégezni ezt a fontos munkát. Na­ponta találkozni lehet itt a sninai középiskolásokkal, akik elismerést érdemlő munkát végeznek a partok tisztításánál. Az építőknek is van még bőven tennivalójuk, főleg annak érdeké­ben, hogy 1988 januárjában Prešov városába is eljusson innen az ivó­víz. Amint arról már korábban is beszámoltunk, Stakčin község felett, az egyik domboldalon felépült és már működik a vízkezelő állomás, melyen keresztül a Cirocha és a Stružnica folyó vize eljut a már kiépített csoportos vízvezetékháló­zaton át Snina, Humenné és Vranov lakóházaiba. Tovább épül ez a háló­zat Prešov és Kassa felé is. Remél­jük, a tervezett időben ennek a két városnak a lakossága is megkapja ezt a vizet, hiszen mindkét városban igen nagy szükség van rá. A víztározó építőinek figyelme ezekben a napokban a legidősze­rűbb, legsürgősebb tennivalók el­végzésére irányul, mert mindannyi­an szavukat adták, hogy júliusban elkezdődhet a víztározó elárasztá­Sa KULIK GELLÉRT ÚJ SZÚ 4 1987. VI. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents