Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-27 / 148. szám, szombat
ÚJ szú 3 % % 1987. VI. 27. A párt feladatai a gazdaságirányítás gyökeres átalakításában Mihail Gorbacsov beszéde az SZKP KB plenáris ülésén (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Központi Bizottság ülésén csütörtökön beszédet mondott a párt feladatairól a gazdaságirányítás gyökeres átalakításában. Elvtársak! Plenáris ülésünket a párt és egész társadalmunk élete rendkívül jelentős eseményének küszöbén tartjuk. Néhány hónap múlva országunk megünnepli a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját. A Nagy Október hírül adta a világnak a munkások és parasztok új államának megszületését, érvényre juttatta a társadalom szociális-gazdasági fejlesztésének humánus elveit, felemelte a dolgozó embert és teret nyitott a tömegek kezdeményezése és alkotó munkája számára. Mindez lehetővé tette számunkra, hogy egy nagyon rövid történelmi időszak alatt erős ipari állammá változtassuk országunkat, sikeresen oldjuk meg a legbonyolultabb szociális problémákat is és létrehozzuk a szocialista úton haladó népek soknemzetiségű szövetségét. A szovjet emberek minden generációja hozzájárult saját művel a fejlődésünkhöz, Október vívmányainak megszilárdításához és védelméhez. Joggal vagyunk büszkék történelmünkre és bizalommal tekintünk a jövőbe. A jelen időszakban a szovjet nép és a párt - Lenin tanítását is igazolva és alkotó módon továbbfejlesztve azt - folytatja a forradalmat a társadalom élete valamennyi területének átalakításával és megújításával. Ma az átalakítás egyik kulcsfontosságú kérdését kell megvitatnunk. A gazdaságirányítás radikális reformjáról és a gazdasági mechanizmus rendszerében eszközlendő minőségi változásokról van szó. Vagyis olyan változásokról, melyek új lehetőségeket nyitnak a szocialista rendszer előnyeinek kihasználása előtt. Mielőtt áttérünk erre a kérdésre, a politikai bizottság szükségesnek tartja tájékoztatni a központi bizottságot az átalakítás megvalósításáról és az SZKP XXVII. kongresszusa határozatai teljesítésének értékeléséről. I. Az áprilisi ülés útján Az átalakítás egyes politikai eredményei Elvtársak! Az 1985-ös áprilisi plenáris ülés óta eltelt időszak pártunk történelmében és népünk életében az egyik legjelentősebb és politikai szempontból legtartalmasabb időszak. Intenzív elméleti és gyakorlati tevékenység, azoknak az új problémáknak a keresése és megoldása jellemzi, melyekkel a szovjet társadalom szembe találta magát. Bizonyossággal kijelenthetem hogy két év alatt országunkban lényegesen megváltozott a politikai helyzet. Az emberek egyre jobban tudatosítják, hogy az átalakítást a társadalom fejlődésében felmerült növekvő ellentmondások tették szükségessé, melyek fokozatosan halmozódtak s mivel nem oldották meg időben, gyakorlatilag válság előtti formákat öltöttek. E bonyolult feltételek között a párt kidolgozta az átalakítás irányvonalát. Előreléptünk. A megújhodás folyamata egyre konkrétabb formákat ölt, magában foglalja a problémák egyre szélesebb körét, és a társadalom életének újabb és újabb területeit öleli fel. A társadalomban mélyül és bővül az átalakítás. Célja mindenekelőtt azoknak az ellentmondásoknak a megszüntetése, melyekből kialakulnak a fékező mechanizmus fő elemei, s az, hogy ily módon a társadalom fejlődése meggyorsításának hatalmas és visszafordíthatatlan ösztönzést adjon. Világosan tudatosítanunk kell: a társa- dalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának céljait nemcsak abban látjuk, hogy leküzdjük az eddigi lemaradást és a torzulásokat a társadalom fejlődésének különböző területein. Ezek a célok - melyeket a történelmi szükségszerűség, valamint a belső és a nemzetközi jellegű, alapjaiban megváltozott feltételek határoznak meg - a szocialista társadalom minőségileg új szintjének elérésére irányulnak. E feladat teljesítésére a történelem nem hagyott nekünk sok időt. Éppen aszerint ahogyan az átalakítás halad, fogják az emberek megítélni a szocializmus lehetőségeit, azt, mit ad a gyakorlatban az embernek és hogy a társadalom szociális szempontból mennyire hatékony. Ebből következik, elvtársak, munkánk és felelősségünk mértéke. A januári ülés után a társadalomban lejátszódó változások rendkívül világosan mutatják, hogy az ország egészséges erői, dolgozóink egyértelműen állást foglalnak az átalakítás, a gyorsítás, az akut problémák haladéktalan megoldása, a stagnálás és a konzervativizmus feltétlen megszüntetése mellett. Országunkban széles körben kibontakozik és mélyül az élet valamennyi területe demokratizálásának folyamata. Kezdeményezőbben dolgoznak a társadalmi szervezetek, szilárdulnak a termelés irányításában a demokratikus elvek. Világosan és nyomatékosan nyilvánul meg a közvélemény. Aktívabban és az átalakítás érdekében kezdtek dolgozni a tömegtájékoztató eszközök. Offenzivát indítottunk a bürokratizmus ellen és fokozatosan megszüntetjük az irányítás bürokratikus- kényszerítő módszereit. Jelentős változások állnak be a kádermunkában, a káderek összetétele megújul a friss erők által. A demokratizálás tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy helyes úton haladunk. Ez jó távlatokat jelent, politikai rendszerünk és az egész társadalom tökéletesítése szempontjából. Az átalakítás eredményeihez tartozik ma a szellemi aktivitás eddig példátlan fellendülése is. Növekedett a társadalom érdeklődése a tudományban, az irodalomban és a művészetben zajló folyamatok, a sajtó, a rádió és a televízió anyagai iránt. Az emberek többet akarnak tudni országunk múltjáról, jelenéről és jövőjéről, sokkal nagyobb és gondosabb figyelmet szentelnek a köz- és állami ügyeknek, a világnézeti, erkölcsi és etikai problémáknak. Hozzálátunk a középfokú és a felsőoktatás reformjához, és ezzel jelentős lépést tettünk a korszerű oktatási rendszer létrehozása felé. Mindez feltárja az újabb tartalékokat az átalakítás további bővítéséhez és elmélyítéséhez. Ha a gazdaságban végbemenő folyamatok értékeléséről kell beszélnem, az első helyre helyezném azt, hogy változik az emberek viszonya a munkához és munkahelyi kötelességeik teljesítéséhez. Ez jelentős mértékben abból ered, hogy a dolgozók konkrét tettekkel támogatják a társadalmi-gazdasági fejlesztés átalakításának és meggyorsításának irányvonalát. Ennyit először. Másodszor: ez összefügg a gazdaság több ágazatának átállásával a gazdálkodás új módszereire, a teljes önelszámolásra és önfinanszírozásra, egyidóben a munkaszervezés progresszív formáinak, mindenekelőtt a kollektív szállítási szerződéseknek a fejlesztésével. Az új helyzet bizonyos mértékig megmutatkozott a gazdasági eredményeken is. Gyorsabban növekszik a munkatermelékenység. Az utóbbi két évben átlagos növekedésének üteme meghaladta a 11. ötéves ten/ átlagos évi mutatóit: az iparban és az építőiparban 30 százalékkal, a mezőgazdaságban száz százalékkal, a vasúti közlekedésben 200 százalékkal. 1985-ben és 1986-ban az ipari termelés növekedésének üteme átlagosan 4,4 százalékos volt, a mezőgazdasági termelésé 3 százalékos. Pozitív tendencia tanúi lehetünk az olyan, nehéz helyzetbe került fontos ágazatban, mint az építési beruházások. Pozitív változások állnak be más gazdasági ágazatokban is, bár ez nem járt nehézségek és harc nélkül. Pótlólagos lehetőségeket találtunk a szociális szféra anyagi alapjának megerősítésére. A jóváhagyott ötéves terven felül erre a célra közel 40 milliárd rubelt fordítunk. Az idén a szociális szféra fejlesztését szolgáló beruházások növekedésének üteme háromszor gyorsabb mint az egész népgazdaságban. Bizonyára egyetértenek elvtársak azzal, hogy külön elemzést és politikai értékelést követel a központi bizottság januári plenáris ülése utáni időszak. Mit kell itt mindenekelőtt hangsúlyozni? Elmondhatom, hogy megkezdődött az átalakítás új szakasza, a konkrét feladatok teljesítésének szakasza a társadalom életének minden irányában és minden területén. A januári plenáris ülés hatalmas ösztönzést adott a munka- és szociális aktivitáshoz. Nyilvánvaló, hogy senki sem határolhatja el magát az átalakítástól, mindenkinek el kell foglalnia saját álláspontját. Ezekben a hónapokban a szovjet emberek különösen sürgetően érzékelték a felgyülemlett problémák bonyolultságát, és egyre világosabban tudatosítják a valóban gyökeres változások és a megújulás irányvonala következetes érvényesítésének szükségességét. Egyben a pártban és a társadalomban elmélyült annak a tudatosítása, hogy az átalakítás bonyolult és ellentmondásos folyamat. A társadalom forradalmi változásai előtérbe helyezték az ellentéteket a megújulás, az alkotó munka és az építő kezdeményezések követelményei között az egyik oldalon, a konzervativizmus, az egy helyben topogás, és az önös érdekek között a másik oldalon. E reális ellentét . egyik megnyilvánulási formája az összhang hiánya a tömegek fokozódó aktivitása, valamint a különböző területeken még fennálló bürokratikus tevékenységi stílus és az átalakítás befagyasztására irányuló próbálkozások között. Ennek az ellentmondásnak az áthidalása gyors és energikus intézkedéseket követel mind a káderpolitikában, mind pedig a párt-, az állami és a közéletben, az új hozzáállások és normák érvényesítésében. Mit tart a politikai bizottság az említett ellentmondások megoldása leghatékonyabb eszközének? A válasz egyértelmű és világos - a demokrácia széles körű fejlesztését. A gyakorlat ismét azt mutatja, hogy éppen a különböző utasítások és a társadalom irányításának adminisztratív formái fékezik előrehaladásunkat, s hogy ezt az előrehaladást lényegesen a demokratikus és csakis a demokratikus formák gyorsíthatják meg. Az átalakítás, annak kezdeti szakasza, tapasztalatai arra kényszerítenek minket, hogy igencsak figyelmesen vegyük szemügyre a lakosság különböző csoportjait, a kollektívák, az intézmények és szervezetek érdekei közti reális ellentéteket. A szocializmus vitathatatlanul megszünteti az érdekek antagonizmusát. Ez ismert és helyes tézis, ám határozottan nem azt jelenti, hogy az érdekek antagonizmusá- nak megszüntetése azonos azok unifiká- lásával vagy nivellizálásával. Vegyük az átalakításhoz való viszonyt. Lényegében mindenki érzi, hogy nem lehet régi módon élni és dolgozni, hogy az átalakítás és a mélyreható változások objektív szükségszerűség. Csakhogy amint az átalakítás határozottan érvényesülni kezdett a gyakorlatban, ahogy behatolt a társadalom valamennyi rétegébe és érintette a konkrét személyeket, azt láttuk, felszínre kerül az ellentét az egyének és a csoportok szűkén értelmezett érdekei, sót egoista motívumai, valamint az egész társadalom, a dolgozók hosszú távú érdekei között. Jól látjuk, milyen nehézségekkel halad az átalakítás a párt-, állami és gazdasági szervekben. Nem érezzük talán, milyen érzékenyen fogadják egyes központi hivatalokban? Az átalakítás bonyolultságáról tanúskodnak az állami áruátvétel, az italozás és az alkoholizmus elleni harc, a rend és a fegyelem bevezetésére irányuló erőfeszítések tapasztalatai. Erről tanúskodnak az önelszámolás bevezetésére, a munka jutalmazása olyan elveinek érvényesítésére tett első lépések, melyeknél a jutalmazás teljes mértékben a végeredményektől függ. Mindezek, elvtársak, reális folyamatok és ellentmondások. Tudomásul kell vennünk őket és tekintettel kell lenni rájuk. A társadalom nem kerülhet az önös érdekek és tettek vonzásába. Ezek ellen energikusan kell harcolnunk. Ebben az irányban valóban példamutató a munkásosztály, a dolgozókollektívák, főleg azokban az üzemekben, ahol bevezették az állami átvételt. Tudjuk, ez nem egyszerű ügy, emberek millióinak érdekeit érinti. Ennek ellenére azonban a munkásosztály egyértelműen meghatározta álláspontját: az állami áruátvétel elkerülhetetlen és szükséges az egész társadalom, az egész nép, minden egyén számára. A munkásosztály merészen halad a megújulás útján. Úgy mondanám, a munkásosztály teljesen és mindenben az átalakítás élcsapatában halad. Ez pedig a siker szempontjából döntő jelentőségű. A dolgozókollektívák kezdeménye- zően látnak hozzá az ország társadalmigazdasági fejlesztése kulcsfontosságú kérdéseinek megoldásához és eközben az első helyre helyezik az áruszállítások szerződéses kötelezettségeinek időbeni és jó minőségű teljesítését. Országunkban kibontakozik a versenymozgalom a Nagy Október 70. évfordulója tiszteletére. Egyszóval, a munkásosztály a magasfeszültségű energiát adja az átalakításnak. A munkásosztály valóban állampolgári hozzáállásáttekintve különösen elítélendő azoknak a viselkedése, akik önös előnyeik érdekében akadályozzák a társadalmi változásokat és az átalakítás útjában állnak. Úgy vélem, a dolgozókollektíváknak, a párt- és társadalmi szervezeteknek határozottságot kellene tanúsítaniuk ezekkel az emberekkel szemben, nem szabadna megalkuvóknak lenniük velük szemben. Ezt követeli meg az élet. így értelmezzük ezt a kérdést a politikai bizottságban. Az átalakítás feltételei között ismét felmerült a társadalmi és egyéni érdekek összehangolásának problémája. Rendkívüli jelentőségű a köztük lévő helyes viszony keresése, ez az élő gyakorlat feladata. Az érdekek egész komplexumának tiszteletben tartásáról van szó - az egyén, a kollektíva, az osztályok, a nemzetek és nemzetiségek, a társadalmi és szakmai csoportok érdekeiről, kölcsönös kapcsolataik bonyolult dialektikájáról - mindez a társadalom dinamikus fejlődése biztosításának érdekében. Az érdekeket a gazdálkodás új mechanizmusa, a demokratikus intézmények, a politika, az ideológia és a kultúra által is formálni és irányítani kell. Az átalakítás értelme következményeit tekintve az érdekek tiszteletben tartásában, az érdekekre való hatásban, az érdekek irányításában és az érdekek által történő irányításban rejlik. Szólni kell a munka és az elosztás közti viszony területén felmerült ellentétekről is, amelyekbe akkor ütköztünk, amikor elkezdtük a teljes önelszámolásra, a végeredmény szerinti jutalmazásra valamint a kollektiv és családi szállítási szerződésekre való áttérést. Mi történt itt? Arról van szó, hogy a szocializmus fő elvét - „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint“ - a gyakorlatban gyakran feláldozták a leegyszerűsítve értelmezett egyenlőség javára. Ezekről a problémákról ma aktív vita folyik nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi és etikai szempontból is. Első látásra világos, hogy az egyenlőség nem jelent egyenlősdit, de a gyakorlatban ez gyakran másképp volt. A niveli- zálás irányvonala kitartóan utat tört magának. Élósködéshez vezetett, és negatív hatással volt a munka minőségére és mennyiségére, s úgyszintén csökkentette a termelékenység növelésének szabályozóit. Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a valódi egyenlőséget csak a politikai, gazdasági, szociális és jogi eszközök egész, a szocializmus rendelkezésére álló komplexumával lehet biztosítani. Büszkék vagyunk országunkban az emberek szociális biztosításának magas színvonalára. Éppen ez teszi a szocializmust szocializmussá, a dolgozók rendszerévé a dolgozók javára. A szocialista társadalomban az ember anyagi és erkölcsi pozíciójának alapja a munka és egyedül a munka kell hogy legyen. Sokoldalúan támogatni kell az alkotó, nagy termelékenységű munkát, az ember tehetségét és reális hozzájárulását a közös ügyhöz, ellenben a passzivitást a léhaságot, a munka alacsony kultúráját és a társadalomellenes jelenségeket kellőképpen el kell ítélni társadalmi és gazdasági szempontból is. Éppen ebben rejlik a társadalmi igazságosság szocialista tartalma. Csak egy részét említettem, elvtársak, azoknak a problémáknak, melyekben a legkonkrétabban nyilvánul meg a mindennapi jelenségek ellentmondásossága. A feladatok újszerűsége és nagysága megköveteli, hogy állandó figyelmet szenteljünk az átalakítás folyamata szociális és gazdasági következményeinek a bonyolult társadalmi folyamatok ellentmondásai tudományos elemzésének. Sürgető szükségünk van olyan elvi fordulatra az elméleti fronton, amely a társadalom élete tényei egész összességének szigorú elemzésén, mozgalmunk céljainak és távlatainak tudományos indoklásán alapul. Nem lehet sikeresen előre haladni a kísérletek és tévedések módszerével. Erre a társadalom drágán ráfizet. A politikai irányítás művészete megköveteli, hogy képesek legyünk feltárni és hatékonyan megoldani az ellentmondásokat, nem pedig leplezni, halmozni azokat, hanem a haladás és a fejlődés forrásává kell őket tenni. Az elméletben és a mélyreható változásban megnyilvánuló bátorság ösztönző példáit hagyták ránk a marxista-leninista tanítás alapítói. A Párizsi Kommün tapasztalatai Marx Károly számára lehetővé tették a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet módozatai kérdésének kidolgozását. Szovjet-Oroszországban a szocialista változások első éveinek tapasztalatai alapján Vlagyimir lljics Lenin továbbfejlesztette és gazdagította a szocialista társadalom építésének elméletét. Most a szocialista fejlődés gyakorlatát, egész sokrétűségének általunk és a testvéri országok által szerzett mérhetetlenül gazdag tapasztalatait kell alaposan és újszerűen értékelnünk. Kibontakozott az ilyen irányú munka és vannak már bizonyos jelentős eredményeink, melyekre politikánk megfogalmazásában és megvalósításában támaszkodunk. A legfontosabb azonban még vár ránk. Mindent összefoglalva, tekintet nélkül a problémákra, nehézségekre és akadályokra, ma, elvtársak, a plenáris ülésen teljes joggal kijelenthetjük, hogy az átalakítás eszmei és erkölcsi győzelmet aratott. Szélességében és mélységében is kibontakozott. Ilyen felelős értékelésnél azonban nem engedhetjük meg a túlzást, s főleg az engedékenységet nem. Ma lényegében az átalakítás első hullámában vagyunk. Ez a hullám felkavarta az állóvizet. A párt felébresztette a tömegek aktivitását. Kötelességünk nem megengedni, hogy ez a tűz kialudjon, táplálnunk kell és lehetővé tennünk, hogy teljes egészében kibontakozzon. Annál is inkább beszélni kell erről, mert a dolgozók változatlanul aggódnak az átalakítás sorsáért. Az emberek állandóan azt tanácsolják, mondhatnám: azt követelik, hogy ne álljunk le, haladjunk tovább a változások útján. A közelmúltban, amikor Bajkonurban voltam, Leninszk városban a dolgozókkal folytatott egyik beszélgetés során az emberek megkérdezték, mikor jut el valójában az átalakítás hozzájuk is. Azt válaszoltam, itt vannak a köztársaság és a terület vezető képviselői, hallják beszélgetésünket, hát gondolkodjanak el azon, miért vetődik fel ilyen kérdés és vonják le ebből a szükséges tanulságokat. Vagy vegyük az SZKP Központi Bizottságához, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségéhez és a Szovjetunió Minisztertanácsához, a központi napilapok és folyóiratok szerkesztőségeihez, a rádióhoz és a televízióhoz írott leveleket. Ugyanezt tartalmazzák. Az emberek azt írják, hogy az átalakítás mellett állnak, de nem látják maguk körül a változásokat. Az átalakítás nem érintette a dolgozókollektívákat a városokban vagy a falvakban, ahol dolgoznak és élnek. Sokan ezt meggyőzően, tényekkel bizonyítják. Ami azt jelenti, hogy az óriási erőfeszítések ellenére sok helyre az átalakítás a gyakorlatban még nem jutott el. Ez, elvtársak, nagyon komoly jelenség. A helyzetet a politikai bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül. A mostani plenáris ülés előkészítése idején erről több izben tárgyaltunk. Valójában milyen következtetésre jutunk? Az átalakítás a párt ösztönzésére kezdődött és vezetésével történik. A párt cselekvésre ösztönözte az országot, elképzeléseivel magával ragadta az emberek millióit és óriási reményeket keltett. Ha ma a dolgozók elégedetlenkednek a változások lassú megvalósulása miatt, ez azt jelenti, hogy munkánkban vannak gyenge pontok. Nyugtalanító tendencia tapasztalható elvtársak, s erről tények tanúskodnak: a pártszervezetek egész sora elmarad az uralkodó hangulatok és dinamikus folyamatok mögött, melyek a társadalomban játszódnak le. Ezt a kérdést nyilván meg kell vitatnunk plenáris ülésünkön. Ma ez munkánk kulcsfontosságú mozzanata. Ahogyan a párt fog eljárni, úgy fog folytatódni az átalakulás is. Amikor két évvel ezelőtt kértük a vezető párt- és gazdasági kádereket, a tanácsok vezető dolgozóit, hogy hatékonyabban szervezzék a munkát, gyakorta ezt válaszolták: Értjük az új feladatokat, de adjanak nekünk időt, hogy értékeljük a helyzetet, megértsük és elsajátítsuk az új módszereket és formákat, hogy azokat képesek legyünk a gyakorlatban alkalmazni. A politikai bizottság ezt megértéssel fogadta. Azt mondtuk akkor; mindenkinek adunk időt és lehetőséget az átalakulásra. Az ügy azonban, elvtársak, nem vár. Nem engedhetjük meg, hogy az átalakítás a pártban elmaradjon a gazdasági, a társadalmi és szellemi folyamatok mögött, hogy a változások az emberek életében és hangulatában megelőzzék ezeknek a folyamatoknak a megértését a pártban, s főleg irányító szerveiben. A dolgozók joggal írják: Aki meg akart változni, már megtette ezt és bekapcsolódott a munkába. Aki azonban nem értette meg az új feladatokat, az változatlanul ragaszkodik a régi módszerekhez és tét(Folytatás a 4. oldalon)
