Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-26 / 147. szám, péntek
Komor színesképek Jegyzetek az Arany Prága nemzetközi tévéfesztiválról Részlet a somorjai (Šamorin) Csalló nagysikerű párostáncából Következetesebben kellene Az idei gombaszögi (Gombasek) kulturális ünnepély műsoráról A Szovjetuniótól Új-Zélandig, Bulgáriától Kanadáig a világ 40 országának 44 tévétársasága összesen 61 műsort küldött az idei fesztiválra. Valamennyien igyekeztek olyan alkotásokat kiválasztani a legújabb termésből, amelyről úgy vélték, hogy megfelel a fesztivál szellemének, igazodva a rendezvény hagyományos jelszavához - A képernyő a nemzetek közötti kölcsönös megismerést és megértést szolgálja; másrészt, hogy érdemes vele reprezentálni, méltó ve- télytárs lehet a prágai nemzetközi fórumon. Már eleve ennek, valamint a fesztivál meglehetősen nagy „földrajzi kiterjedésének“ alapján okkal hihette az ember, hogy változatos képet nyújt majd a versenyprogram. Hátha még arra is gondolt, hogy a műsorok mindegyike egy- egy sajátos nemzeti-társadalmi közegben fogant. Nos, a látottak másról tanúskodtak. Főként a drámai művek kategóriájában sikeredett egyhangúra az összkép. A kevés kivételtől eltekintve, bármelyik tévétársaság jegyezte is a fesztivál színes készülékeinek képernyőin megjelenő műsort, komor hangulatot árasztott az, a történelmi visszapillantások, múlt évtizedek, nehéz évek légkörét s benne emberi sorsok alakulását megelevenítő tévéjátékok, tévéfilmek ugyanúgy, mint a zömében mai tematikájú alkotások, melyek középpontjában elsősorban erkölcsi kérdések szerepeltek - apa és család, férfi és nő, művész és művész, vezető és munkás, öreg és fiatal, gyermek és szülő stb. kapcsolatába ágyazva. Szere- tethiány, közöny, elidegenedés, önzés, az emberi méltóság semmibevétele, agresszivitás, terrorizmus. Nem vitás, a modern társadalmak valós és égető problémái ezek, hol többé, hol kevésbé, a mindennapi emberi kapcsolatok szintjén és tágabb közösségi méretekben egyaránt. Az sem kétséges, hogy meg kell mutatni őket, és éppen a televízióban, ebben a legszélesebb tömegekhez szóló kommunikációs eszközben, a televíziós művészet sajátos nyelvén is. A rosszak, a negatív jelenségek ábrázolásával nemcsak arra késztethet bennünket egy-egy alkotás, hogy a pozitív erkölcsi értékek mellé álljunk, azok szerint igyekezzünk élni, hanem arra is, hogy cselekedjünk - egy békésebb, egészségesebb, szellem- és léleknyomorító konfliktusoktól kevésbé terhelt életért. Mégis, még a megoldást találó, boldog véget érő tévédrámák láttán is felvetődött az emberben a kérdés: ilyen, ennyi kínnal teli lenne ez a mi világunk? Csak ilyen? Vagy a tévések látják ilyennek? Vagy - egy kis rosszmájúsággal - úgy gondolták a versenybe benevező televíziók, hogy komor hangvételű művekkel nagyobb a győzelmi esélyük? Félreértés ne essék: bár a témakör is lehetett volna változatosabb, amivel Nagybalogon (Veľký Blh) a békésen folydogáló, szőke vizű Balog partján, csendes, tiszta környezetben töltik hétköznapjaikat a község óvodás gyermekei. A kétszintes épület 1979-ben épült, azóta- a szülők segítókészségének és társadalmi munkájának köszönhetően - a környéke is megszépült. Néhány éve parkosították és körülkerítették a közterületet, az utóbbi időben pedig szép játszóteret létesítettek. Az ötvennyolc balogi apróság második otthonában éppen „műszakváltás“ idején jártam, tehát déltájban, amikor az óvónők a szakácsnőnek segítettek a tálalásban. Ebéd után is sok a tennivaló a kétosztá- lyos óvodában, hiszen a gyermekek pihenéshez, alváshoz készülődnek. És ez utóbbi a mégoly jó magavise- letű gyermekek - mint a balogiak- esetében sem jár zökkenők nélkül. Mikó Éva, Kurek Gabriella és Vitári- us Dorottya óvónők azonban nagy szakértelemmel végzik munkájukat, így alig negyedóra múlva elcsitul a zsivaj, nyugodtan beszélgethetünk Koleszár Szerén igazgatónő pici, dolgozószobájában. bajom van, az a műfajszegénység, valamint a megközelítési mód, a stílus. Hiányzott a szatíra, a groteszk, az ironikus látásmód. Ebből is következően, a műsorok jelentős része a televíziós drámaművészet hagyományos formanyelvén szólt, ami egyébiránt azért feltűnő, mert különösen az utóbbi néhány esztendőben fejlődött, gazdagodott rendkívüli mértékben ennek a televíziós műfajnak (is) a kifejezési eszköztára, gondoljunk csak az elektronikára, a videós megoldásokra. Túl sok volt a steril szobakép, a közelből fényképezett „monologizáló" arc, hosszúra nyújtott párbeszédes jelenet. Pedig a televízió számtalanszor bebizonyította már, hogy akár egy tévéjátékban több és más vizuális elem, fogás érvényesíthető, mint korábban vélték, a képernyő „teherbírására“ gondolva. Lényegében tehát nem hozott újat a dramatikus műsorok versenye, mondjuk, a tíz évvel ezelőtti Arany Prágán szerepelt valamely alkotás nyugodtan megjelenhetett volna ebben a mezőnyben is, és nem vesszük észre a „csalást“. A mind gyakrabban alkalmazott elektronikus képi megoldások, a gyors képváltásokkal formált vi- deoclippek hatására is akarva-aka- ratlanul alakuló-fejlődő vizuális gondolkodásunkhoz, ízlésünkhöz jobban igazodtak a már hagyományosan színesebb és sokrétűbb zenei, illetve zenés műsorok, melyből 28 szerepelt a versenyben. Az egyiknek „csupán“ ismeretterjesztő jellege volt, a másik művészi élményt nyújtott. Jelzésszerűen témáról, tartalomról: van Gogh tragikus élete, 15. századi németalföldi zene, az Alvin Ailey American Dance Theatre balettkompozíciója a rabszolgaságról és a szabadságról, a dal szerepe a haladásért vívott harcban, észt énekkari fesztivál Tallinnban, a fiatalok elidegenedése napjainkban- a balett nyelvén, egy hűséges szerelem története népdalok nyomán, táncimprovizációk egy nyári parkban ismert zeneszerzők müveire, a Győri Balett bemutatója a Budapest Sportcsarnokban, balettfilm Dosztojevszkij Félkegyelműjéből, népi hangszer bemutatása; és nem hiányzott a folk-, illetve a popzene sem. A klasszikus vagy ismerős formák és kifejezési eszközök mellett itt sokkal több volt a korszerű, következésképpen több a hiteles, dinamikus, sodró erejű kép, egyúttal bizonyítva, hogy igenis, bármilyen zene élvezhető a képernyőn, ha vonzó „körítéssel“ tálalják. A műsorok versenyén kívül természetesen más jelentősége is van az Arany Prágának, mint minden hasonló nemzetközi tévéfesztiválnak. A több száz hazai és külföldi televíziós számára különböző jellegű találkozókon nyílt újfent alkalom tapasztalatszerzésre, eszmecserére, termékeny kapcsolat, együttműködés megteremtésére. Egymás megismerésére és megértésére- a képernyőn kívül is. Harmincöt éve tanítok megszakítás nélkül az óvodában - mondja- s szinte észre sem vettem, hogy szárnyra bocsátottam két nemzedéket. A mai gyerekek többségének szüleit is tanítottam, s neveltjeim voltak annak idején mai kolléganőim is. A három és fél évtized változásai szembeötlők, s nem csupán az anyagi-tárgyi ellátottságra gondolok; alaposan megváltoztak az emberek is. A mai gyerekek lényegesen felkészültebbek, mint egykor szüleik voltak, következésképpen tudásuk nagyobb, látókörük tágabb. Olykor egészen bámulatos dolgokat mondanak, produkálnak. Nyilván korunk műszaki vívmányai hozták magukkal a tudásbeli gyarapodást, de- s ezt szerénytelenség nélkül állítom - „benne van“ az eredményekben a pedagógusok munkája is. Mert a fiatal kolléganők összehasonlíthatatlanul felkészültebbek, többet tudnak a pedagógia és a pszichológia tudományából, mint mi annak idején. S nem szégyellem bévallani, én még ma is sokat tanulok egykori tanítványaimtól, mai kolléganőimtől is. Megtudtam, a nagybalogi óvoda növendékeinek túlnyomó többsége munkáscsalád gyermeke, nemegy hátrányos helyzetű, cigánygyermek. A közösségbe jól beilleszkednek, így utólag csak sajnálni lehet, hogy az országos kulturális ünnepély némelyikén nem készült legalább szubjektív mintavétel az adott év műsorszerkezetét, a megkérdezettek „gombaszögi szokásait“ a kérdések középpontjába helyezve. Talán az sem ütközött volna objektív nehézségbe, ha a belépőjegyet váltónak egy tíz-tizenöt kérdésből álló kérdőívet nyomnak a kezébe. Ha közülük „csupán“ ötszázan dobják a stáb előtt elhelyezendő ládákba, akkor is eligazító tájékoztatást kaphatnak azok, akik közül néhányan évtizedek óta, sokan nem olyan régen irányítják ennek a rendezvénynek a kormánykerekét. Egy szociológus, vagy egy statisztikai szakember bizonyára pusztán az egyes évek műsorszerkezetét vizsgálva és összehasonlítva, valamint az eladott jegyek számát figyelembe véve is érvényes összefüggéseket tárhatna fel. Olyanokat, amelyek segítségükre lehetnének mindazoknak, akiken többé kevésbé a gombaszögi kulturális ünnepélyek jövőbeni műsorszerkezete múlik. Amíg azonban ezeknek az ötleteknek a sorsát eldöntik, néhány észrevételt tennék az idei ünnepély egymástól különböző két napjával kapcsolatosan. Kétségtelen, hogy az időjárás szeszélyeit nem lehet figyelmen kívül hagyni ebben a sajátos mikrokli- májú völgyben. Ugyanakkor arról is le kellene szokni, hogy változékonyságával utólag takargassuk a műsor esetlegességeit. Az időjárás minden szabadtéri rendezvény kísérőjelensége, s ezzel számolni kell. A gombaszögi szabadtéri színpad helye eleve predesztinálja a nézőt is. Ha már egésznapos kirándulásra szánta rá magát, néhány csepp eső, netán egy-két órás zápor sem futa- mítja meg. Ha kitartóbb fajta, ernyő alatt ül a nézőtéren, ha mozgékonyabb, valamelyik falatozó sátra alá menekül. Márpedig az idei június 20-i esti műsor nézője az eleredő s ugyanolyan tiszták, jólápoltak és tanulkékonyak, mint társaik.- Növendékeink igen jól formálhatók - kapcsolódik a beszélgetésükbe Kurek Gabriella, aki ötödik éve tanít, s naponta bejár a járási székhelyről, Rimaszombatból (Rimavská Sobota). - Kevés kivételtől eltekintve a szülök is jó partnerek a nevelésben. Korábban nehézségeink voltak a szlovák nyelv oktatásában, az utóbbi időben azonban már egyértelműen kedvező visszajelzéseket kapunk az alapiskolából. A magyar nyelvű foglalkozások mellett rendszeresen tartunk szlovák órákat is. Hetenként tizenöt-húsz szóval gyarapodik a gyerekek szókincse, s a harminc nagycsoportos már csaknem teljesen megérti a felolvasott mesét, vagy a televízió gyermekadásait. Mint minden mást, a szlovák nyelvet is játékos formában tanítjuk, s természetesen kihasználjuk a korszerű segédeszközöket is. Véleményem szerint a nyelvoktatás szempontjából nem hátrány, hogy két óvónő szlovák tanítási nyelvű szakközépiskolát végzett. A délutáni ébredés után magam is meggyőződhettem a nevelőmunka hatékonyságáról. A gyerekek tudásszintje meglepően jó más tantárgyakból is, s legfőképpen logikai zápor elől sem haza menekült. Ha műszakilag jól kivitelezett módon, néhány perc alatt lefedhető lenne legalább a színpad padlózata, akkor a rövid záporok sem tennék baleset- veszélyessé. így nem kényszerült volna a szombati műsor fénypontjaként beharangozott Budapest Táncegyüttes véglegesen elhagyni a színpadot. Ráadásul idén történt meg először, hogy az első napi fő- műsor vendégszereplő együttesét nem láthatta a vasárnapi közönség. Másik egyedi jellegzetessége volt a szombati programnak az elaprózottság, s így a közönségnek csupán a töredéke ült egy azon időben a nézőtéren. A vasárnapi műsor, amely lényegét tekintve három önálló műsorblokkból állt, a szombati nézőszám többszörösét vonzotta. Ebben az esetben aligha a befejező részben színpadra lépő neves magyarországi művészek jelentették az egyetlen vonzerőt, hiszen az igen jó tempójú és feszes ritmusú két és fél órás Egységben című műsort nemcsak a helyszíni tévéadás miatt nézte a közönség. Végül is a délelőtti gyermekműsor megalapozta azt a jó hangulatot, amely egész nap Az 1976-ban elhunyt amerikai származású angol regény- és drámaírónő a világ legolvasottabb szerzői közé tartozott. Művei - kimutatások szerint - több mint 500 millió példányban jelentek meg. Legalább 200 nyelvre fordították le. Életéről azóta számos megemlékezés és biográfia jelent meg, de az angol Janet Morgan nemrég megjelent életrajza talán a legteljesebb, mivel az eddig megjelent anyagokat is felhasználta. Azonkívül - hála Agatha Christie lányának - ő tekinthetett bele elsőként az írónő magánarchívumába. Janet Morgan angolul és németül kiadott munkájában bemutatja a krimik klasszikusának egész életútját, következtetésük, tárgyismeretük kitűnő.- Igyekszünk az óvoda számára megvásárolni a legkorszerűbb segédeszközöket és logikai játékokat - mondja az igazgatónő -, s ebben nagy segítségünkre van a helyi nemzeti bizottság és a földművesszövetkezet is. Sok szép verset, dalt hallottam, ügyes rajzokat láttam az apróságoktól, s így nem csodálkoztam azon, hogy a legutóbbi bemutatófoglalkozás alkalmával dicséretet kapott az óvoda kollektívája.- Ha az idő engedi, nagyon sokat vagyunk a szabadban, sétálni, sőt kirándulni járunk - folytatja az igazgatónő. - A friss levegőn való tartózkodás, a mozgás ugyanis gyermekeink jó egészségének, szellemi fejlődésének a feltétele. Mindemellett sok még a pótolnivalónk a gyermekek mozgáskultúrájának a fejlesztésében. Az elmúlt három és fél évtized alatt Koleszár Szerén a társadalmi munkából, a községfejlesztésböl is kivette részét, kommunista tisztségviselőként és a helyi nőszövetség elnökeként. Nem érdemtelenül tüntették ki az idei pedagógusnap alkalmából a Példás Pedagógus címmel. HACSI ATTILA uralkodott, bár az időjárás néhányszor igencsak megtréfálta a nézőket. Az idei kulturális ünnepély bebizonyította, hogy az egységes dramaturgiai és rendezői elképzelés alapján megkomponált nagyobb műsorblokkok felelnek meg legjobban a gombaszögi nézőnek. Van ilyen nézőfajta, hiszen magam is közéjük tartozom Márpedig az elaprózott műsor és a rövidebb szünetek, ami gyakran vontatottá és unalmassá teszi a színpadon történteket, nem készteti maradásra az ülésben is elfáradó nézőket. Csupán mellékes körülménynek tekintem - bár az otthon maradó idősebb korosztályhoz tartozó közönséget mindig visszariasztja - a kényelmetlen padokat. Lassan már három évtizede ugyanilyen palló-rendszerű (egy deszka, két bádogdobozra dobva) ülőkéken csücsül a többezres nézősereg. Jobbat is megérdemelnének, s így talán többen is eljönnének. A meghívott csehszlovákiai magyar együttesek közül hiányoztak a Kodály Napok idei győztesei. A gyermekműsorban szereplő Csengettyű kórus most is elbűvölte a közönséget. Ugyanígy a többiek is, akik más gyermekcsoportokban léptek színpadra. Őket, valamint a felnőtt amatőr néptánccsoportjaink tagjait látva volt meggyőző erejű a Csemadok gombaszögi kulturális ünnepségének „megfiatalodása“. Bizonyos mértékű nemzedékváltás ie,e ez. DUSZA ISTVÁN A Szőttes táncosai a gyermekkortól haláláig. Szinte Hercule Poirot (Agatha Christie mesterdetektívje) alaposságával követte nyomon az írónő legapróbb cselekedeteit. Figyelme kiterjedt még arra is, hogy kislány korában mennyire szerette a fagylaltot, vagy miként számolt el Archie Christie nevű első férjének a legkisebb kiadásokról is. (Első házassága révén került Angliába). A nyugtákat gondosan megőrizte, éppen úgy, mint második férjének Max Mallowan régésznek a leveleit. Vele utazta be egyébként Szibériát, Szíriát és Iránt, gazdag élményanyagot gyűjtve későbbi műveihez. Az életrajzban talán a legérdekesebb, hogy Agatha Christie alapjában véve nem szeretett írni. Rendszerint kerti munka és főzés közben vetette papírra - egy kissé Conan Doyle munkamódszeréhez hasonlóan - élményeinek és képzeletének színes, izgalmas, sőt rendkívül szellemes gondolatait. Munkáiban lélektani következtetés játssza a főszerepet, és a gyilkosságok ellenére, amelyek körül a cselekmény szövődik, az enyhe iróniával ábrázolt angol úri környezet szintén derűs olvasmánnyá teszi munkáit. Az ö Sherlock Holmese a már említett Hercule Poirot volt, de talán még nála is sikerültebb és hitelesebb amatőr detektívfigurája Miss Marple, a jellegzetes angol vidéki vénkisasz- szony, aki mindent megfigyel és kiszaglászik. A biográfia időrendi sorrendben elemzi az egyes alkotások keletkezését és fogadtatását, joggal tekinthetjük tehát a teljes életmű összegzésének. És még valami kiderül ebből az életrajzból: Agatha Christie, akinek a könyveit oly élménygazdagság, ötlet és fordulat jellemezte, a magánéletében egészen egyszerű, mondhatnók színtelen, hétköznapi asszony volt. Talán ebben is rejlik műveinek egyik titka: az ember sohasem tudhatja, hogy a külső milyen mélységet és zsenialitást takarhat. VÁMOS IMRE ZLATA PRAHA MTF^^FIT . PRAGUE DÓR , BODNAR GYULA Agatha Christie életrajza A második otthon Óvoda a Balog partján
