Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)

1987-06-24 / 145. szám, szerda

A világnak szüksége van a reális tettek politikájára ÚJ SZÚ 3 % ' 1987. VI. 24. Mihail Gorbacsov beszéde a nők világkongresszusán Nagyon hálás vagyok azért, hogy szól­hatok önökhöz. Már bizonyára észrevet­ték, hogy a szovjet emberek milyen figye­lemmel, szimpátiával, őszinteséggel vi­szonyulnak önökhöz - a kongresszus küldötteihez. Ez érthető, hiszen mindaz, ami az önök szívén fekszik az önök törek­vései, reményei megegyeznek a miénk­kel. Azt a tényt, hogy az önök kongresz- szusa Moszkvában zajlik, a szovjet em­berek az államunk békeszeretó politikája iránti bizalom megnyilvánulásaként értel­mezik. Az önök tanácskozásának célja - az élet megőrzése, igazságosabbá tétele- rendkívül nemes. S ma ez a világpoliti­kának is sürgető feladata. A harmadik évezred küszöbén az em­beriségnek józanul kell mérlegelnie egy egész sor bonyolult problémát. Ilyenek például az energiaforrások kimerítése, az ember tíz, sőt százmillióinak éhezése és nyomora, a kedvezőtlen ökológiai helyzet, amely csaknem minden államot érint, s ide sorolhatók a régi, ezen felül pedig már az új szörnyű betegségek is. Ezek és további nemzetközi problémák is valami­lyen módon összefüggenek az atomhá­borús veszély elhárításának feladatával. Nem vezet más út az emberiség haladása felé, mint az atomfegyverek és az erőszak nélküli világ megteremtése. Ez a kulcs ahhoz, hogy eleget tegyünk feladataink­nak, amelyek elé nem könnyű, drámai, de ígéretes korunk állít bennünket. Senki sem jogosult átírni a történelmet- vad háborúival, az államok, osztályok, emberek versengésével, az emberi szel­lem felemelkedésével és hanyatlásával, minden tragédiájával és győzelmével együtt. Ez azonban a megosztott emberi­ség történelme, azé az emberiségé, amely nem tudatosította együvétarto- zását. Most elérkezett a pillanat, amikor a je­lenlegi világ minden sokszínűsége és a nemzetek önálló választásra való két­ségbevonhatatlan joga mellett mindenki­nek figyelembe kell vennie a világközös­ség egyöntetűségét és tudatosítania kell, hogy tőlünk, a mai nemzedéktől függ, lesz-e vagy pedig nem lesz élet a Földön. Az önök kongresszusa meggyőzően bizonyítja, hogy a különböző országok­ban élő emberek mind jobban tudatosítják személyes részüket a világ történéseiben. Az emberek már belefáradtak abba, hogy félelemmel telve várják a katasztró­fát. Mindinkább tudatosítják, a veszélyt csak akkor lehet elhárítani, ha egymás­nak kezet nyújtva leküzdik azokat a szük­ségszerűen kialakult ideológiai, politikai és gazdasági akadályokat, amelyek az államokat elválasztják. S meg kell mon­danom, éppen a nők azok, akik jobban, érzékenyebben, árnyaltabban tudatosít­ják, hogy a béke megőrzése elsőbbséget élvez mindenek felett. A régi bölcs mon­dás szerint a világon három fó érték van: a mindennapi kenyér, amely életerőt és egészséget ad; a könyvekben megfogal­mazott bölcsesség, amely biztosítja az időbeli folyamatosságot; és a nő, amely nem engedi, hogy megszakadjon az élet fonala. A legnagyobb gondolkodók az egész történelem folyamán hangsúlyoz­ták a nő békealkotó szerepét, azt a ké­pességét, hogy lehűtse a forró fejeket és megpuhítsa a kemény szíveket. Nem csoda, hogy éppen a nőkben, akiket a ter­mészet az emberi faj fenntartására alko­tott, a béke eszméje tehát éppen bennük találta meg a legönzetlenebb, legáldozat­készebb és legnagyobb számú hívét. A nőszervezetek és mozgalmak energi­kus, szorgos háborúellenes kezdeménye­zései és akciói a társadalmi légkör elvá­laszthatatlan jegyévé váltak. A nemzetközi nőmozgalom nagymér­tékben szilárdította a jóakarat, a béke potenciálját. Kiharcolta magának a figyel­met, ez pedig reális politikai tényező. Mindaz, amit a nők adnak a társada­lomnak, s amit képesek neki adni, a társa­dalom azon képességétől is függ, hogy mennyire tud reális jogokat és szociális védelmet adni a nőknek, biztosítani szá­mukra a kellő szociális tudatot. A nők emancipációjának foka az egész társada­lom emancipáltáságának természetes mércéje. Nem lehet, nincs és nem is lesz valódi „szabadság" mindaddig, amíg a nők nem szabadulnak fel azon előjogok alól, amelyeket a törvény a férfiaknak nyújt. Ezek Lenin szavai. Hozzátenném, hogy a nők helyzete bármely államban a demokrácia barométere, az egyik muta­tója annak, hogy az illető államban meny­nyire tartják tiszteletben az emberi jo­gokat. A nők az egész világon jogosan köve­telik, hogy a rendkívül fontos állami dön­téshozatalkor hallgassák meg szavukat, tartsák tiszteletben akaratukat. Látni és érezni akarják, hogy a társadalom értékeli munkájukat és képességeiket, hogy szük­ség van az emberi bölcsességükre, szí­vük melegére és nagyvonalúságukra. Biztosak akarnak lenni abban, hogy csa­ládjaik nem fognak szenvedni, hogy sza­vatolják számukra a normális élethez szükséges alapvető feltételeket, hogy a gyerekeik művelődhetnek, hogy beteg gyermeküknek mindig megadják a segít­séget. Bizonyára érdekelni fogja önöket, mi­ként tekintünk ezekre a kérdésekre itt nálunk, a Szovjetunióban, mit teszünk ezek megoldásáért. A szovjet emberek hamarosan meg- ünneplik a nagy októberi szocialista forra­dalom 70. évfordulóját. Ez a forradalom sok mindent először hajtott végre az em­beriség történetében. Először nyitott utat az olyan civilizá­ció felé, amelyben nincs kizsákmányolás, nincsenek éhezők és nyomorgók, nincs munkanélküliség és írástudatlanság. Először nyílt lehetőség a dolgozók szá­mára ahhoz, hogy a saját érdekeiknek megfelelően építsék a társadalmat. Elő­ször lett minden nemzet és nemzetiség egyenjogú, jött létre az egyedülálló inter­nacionalista közösség. Először jött létre olyan állam, melynek érdeke, hogy min­den állampolgár szellemileg gyarapodjon és öntudatos politikai aktivitást fejtsen ki. Az 1917-es esztendőig egyetlen ál­lam, egyetlen demokratikus törvényhozás sem tett fele annyit a nőkért, mint amit a szovjethatalom létének első hónap­jaiban. A nőknek a Szovjetunióban valóban ugyanolyan jogaik vannak, mint a férfiak­nak, s egyes dolgokban még nagyobbak is. A keresetek terén nincsen semmilyen megkülönböztetés. Ugyanolyan lehetősé­geik vannak a műveltség megszerzésére, a munkahelyi karrierre, a pártmunkában, a kormányban és a helyi hatalmi szervek­ben való részvételre. A nők a népgazda­ság minden ágazatában dolgoznak, s meghatározó a helyzetük az olyan szfé­rákban, mint az egészség- és iskolaügy, a kultúra. S nemcsak ez: a Szovjetunió­ban a fó- és a középiskolai végzettségű szakemberek hatvan százaléka nő. Tehát mindabból, amit eddig elmond­tunk, le lehet vonni azt a következtetést, hogy nálunk minden rendben van? Telje­sen nyíltan megmondom önöknek, hogy nem. Az egyes fogyatékosságok - éppúgy, ahogy egyes egyéneknél lenni szokott - társadalmunk vívmányainak a követ­kezményei. A nők aktív és egyenjogú részvétele a társadalmi termelésben, a politikai, tudományos és kulturális mun­kában, növelte a nők tekintélyét, önbe­csülésüket, erősítette saját értékük, a fér­fiaktól való függetlenség tudatát. Ezt azonban nem kísérte mindig természettől kapott küldetésüknek a megkönnyítése, ez pedig az anyának, a nőnek, a nevelőnek a feladata. A szolgáltatásokban és a ke­reskedelemben tapasztalható fogyaté­kosságok miatt egyes problémák kiéle­ződtek. Növekedett a nők szociális leter­helése. Nagyon időszerű társadalmi feladat­nak tartom a család egészségesebbé té­telét, erkölcsi erejének növelését. önök természetesen tudják, hogy a mi társadalmunk a változások rendkívül ér­dekes és nagyon bonyolult időszakát éli át. Ezt átalakításnak nevezzük. Az átalakítás lehetővé teszi a szocia­lizmus erejének valódi kibontakoztatását. Ebbe bekapcsoljuk a nép összes rétegét. Teret adunk a kezdeményezésnek, alko­tókészségnek, a tehetségnek, a képessé­gek kibontakoztatásának. Ebben a jelen­tős műben mindenki számára van hely és munka. S mi mindannyian szüntelenül gyarapítjuk ismereteinket, s kölcsönösen tanulunk az átalakítás feltételei között dolgozni. Arról van szó, hogy a szocialista rendszernek minőségileg új jelleget ad­junk, fejlesszük a humanizmust, az embe­ri értékek tiszteletét, amelyek az alapjait képezik, s új szintre emeljük a szocialista haza állampolgárának fogalmát. Ezt a széles körű demokratizáláson keresztül végezzük. Nyíltság és tájékoztatás, igaz­ságosság és bizalom az emberek iránt, véleményük figyelembe vétele, a törvé­nyek és erkölcsi normák megsértésével szembeni kérlelhetetlenség, a becstelen­ség, aljasság, élősködés nyílt leleplezése - már ez is jelentős mértékben megvál­toztatta a társadalmi élet egész légkörét, annak ellenére, hogy csak rövid idő telt el. Az átalakítás érdekében a lehető leg­nagyobb mértékben ösztönözni akarjuk a szovjet nők kezdeményezőkészségét. E célból nemrégiben nagy lépést tettünk. Az egész országban létrehoztuk a nőta- nácsok hálózatát, s ezeket egységes rendszerbe fogtuk össze a szovjet nóbi- zottság irányítása alatt. Meg szeretnék állni egy kérdésnél, ez a felnövekvő nemzedék nevelése. Új ge­neráció nő fel. Át kell vennie a szocializ­mus stafétáját az idősebbektől és tovább­vinnie azt, készen kell állnia oly módon építeni a kölcsönös kapcsolatokat a világ­ban, amelyben egyre nagyobb az egy­másra utaltság. És a nőre - a családban, az iskolában, egyszóval mindenütt - rendkívüli felelős­ség hárul azért, hogy a jövő állampolgárát már kora gyermekkorától fogva a népe és kultúrája iránti tiszteletre, más népek és fajok iránti tiszteletre, az ő kultúrájuk és életmódjuk iránti tiszteletre neveljék, a mai fiúknak és lányoknak holnap még szorosabb kölcsönös egymásra­utaltságban kell élniük és dolgozniuk ezen a bolygón. Hiszünk a megkezdett mű sikerében. Társadalmunk, amely az ellenséges gyű­rűben hősi és kegyetlen harcokat vívott a túlélésért, a hatalmas és elmaradott ország forradalmi átalakításáért, elegen­dő erővel bír e feladat elvégzéséhez, amely érthetően nagyon bonyolult, s mi ezt tudjuk is. Múltunkban és jelenünkben sok mindent át kell értékelni, merészen, újszerűen megoldani, amihez nagy fele­lősségtudatra és valóban áldozatos igye­kezetre van szükség. Sok mindent le kell küzdenünk magunkban, mert amint már nemegyszer mondottam, mindannyian saját korunk gyermekei vagyunk. Az új gondolkodásmódhoz egyáltalán nem jutottunk el könnyen. Nemcsak abból a szükségletből fakadt, hogy belső prob­lémáinkat korszerűen kell elemeznünk és következetesen megoldanunk. Válaszke­resés ez azokra a követelményekre is, amelyeket a kor támaszt az egész embe­riséggel szemben. Olyan szigorú követel­mények ezek, amilyenekkel még nem találkoztunk. A XX. század vége határkővé vált a civilizáció történetében. A tudomány és a technika korábban soha nem tapasztalt fejlődése minőségi fordulatot idézett elő a hadviselésben: az emberek olyan fegy­verekhez jutottak, amelyek képesek len­nének - még akkor is, ha csak ezeknek egy jelentéktelen része robbanna fel - fel­égetni a Földet. Elsőrendű feladattá vált ennek megakadályozása. Van azonban ennek a dolognak egy másik oldala is. Erkölcstelen, ha dicsőít­jük a tudományos-műszaki haladást és szemet hunyunk afelett, hogy gyümölcseit csak a Föld lakóinak egy jelentéktelen része használja ki. Emberek százmilliói nem laknak jól, nem tudnak olvasni és írni és néha tető sincs a fejük felett. A leg- szörnyübb, hogy a kimerültség, a beteg­ségek és a legszükségesebbek nélkülö­zése miatt naponta gyermekek halnak meg. S mindez a XX. század végén játszódik le - az elektronika és a „zöld forradalmak", az űrrepülések és annak valóban korlátlan lehetőségnek az évszá­zada végén, hogy néhány milliárd embert jóllakassunk és felöltöztessünk, művelt­séget adjunk nekik. Ezeket a lehetősége­ket azonban nemcsak kis mértékben, és nemcsak rosszul használják ki, hanem az imperializmus az ember ellen fordítja eze­ket. Ezért az emberekre rákényszerített lázas fgyverkezés miatt a tudományos haladás még mindig nagyon sokba kerül. Mélyül az ellentét a kis számú fejlett ország, valamint Ázsia, Afrika valamint Latin-Amerika országainak tucatjai kö­zött. Ez utóbbiak eladósodottsága - ami nem más, mint a kapitalista „észak" bankjai és társaságai valóban zsaroló, egoista tevékenységének következmé­nye - katasztrofális méreteket öltött. Már a globális nukleáris és ökológiai veszél­lyel hasonlítható össze az az egész em­beriséget fenyegető veszély, amely a vi­lág elmaradott részének kizsákmányolá­sából és az aránytalan cserékből ered. Másszóval, leszerelést a fejlődés javára, bizalmat és együttműködést - ez az a há­rom előfeltétel, melyek alapján haladni lehet a jövőben. Más alternatíva már nincs. E tény tudomásul vétele behatol a szé­les tömegek körébe, a politikailag befo­lyásos szférákba. Ami pedig a legfonto­sabb, aktív kiállásokká, a lázas fegyver­kezés elleni szervezett akciókká válik, támogatja azokat a konkrét kezdeménye­ző lépéseket, melyek lehetővé teszik a tárgyalásokat a háborús veszély csök­kentéséről. Egyre nehezebb a „szovjet veszély- lyel" ijesztgetni az embereket, ezzel iga­zolni a lázas fegyverkezést, a tárgyalások halogatását. A világon vannak olyan erők - és önök tudnak ezekről amelyek ellenzik az ilyen fejlődést. Ezek az erők már lépéseket tesznek arra, hogy gátat vessenek a nemzetközi kapcsolatokban a bizalom megerősítésé­nek folyamata útjába. Az elmúlt két évben a Szovjetunió gyakorlatilag a leszerelés valamennyi kérdésében javaslatokat terjesztett elő. Válaszként állandóan ugyanazt halljuk: rendben, de a szovjetek erősítsék meg szavaikat konkrét tettekkel. Ezt így mondanám: Nem csak nekünk van szükségünk realista politikára. Szük­sége van erre valamennyi államnak, vala­mennyi népnek, az amerikai népnek is. Ez a politika a legkevesebb, amit feltéte­lez a komoly viszonyulás a másik fél javaslataihoz, ha azok konstruktívak, tisz­teletben tartják a partner érdekeit, a köz­vélemény és a tudomány eredményeit. Kezdeményezéseinkre válaszként azon­ban rendszerint vagy azonnali elutasítást kapunk, vagy a régi álláspontok dogmati­kus megerősítését. Ez azt jelenti, hogy a politikában a realizmus körül nincs min­den rendben. A világnak szüksége van a reális tettek politikájára. Ha tisztességesen szemléljük a dol­gokat, milyen képet mutatnak a Kelet és a Nyugat közti kapcsolatokban a szavak és a tettek? A Szovjetunió az új gondolkodásmód­hoz tartja magát és úgy alakítja külpoliti­káját, hogy megszűnjön a lázas fegyver­kezés, elháruljon a nukleáris veszély és egészségesebbé váljon a helyzet. Az Egyesült Államok azonban továbbra is a fegyverek erejére támaszkodik, bővíteni akarja a katonai versengés szféráit még a világűrben is. Tizennyolc hónapon át tartotta meg a Szovjetunió a nukleáris kísérletekre el­rendelt egyoldalú moratóriumát. Ez konk­rét tett, nemcsak szavak. Az Egyesült Államok ugyancsak konkrét tettel vála­szolt - növelte a kísérletek számát Neva- dában. „ Valamennyi atom- és más tömegpusz­tító fegyver évszázad végéig történő foko­zatos felszámolásának programját ter­jesztette elő a Szovjetunió 1986. január 15-én. Milyen választ kaptunk? Állítólag az atomfegyverek nélküli világ teljesen lehetetlen, ez utópia. Ismét hűségesküt tettek a „nukleáris elrettentés" doktrínája mellett. Beszüntettük a vegyi fegyverek gyár­tását és üzemet építünk megsemmisíté­sükre. Ez konkrét tett, nem puszta sza­vak. Hogyan válaszol a NATO? A bináris fegyverek gyártására és telepítésére vo­natkozó tervvel. Éppen annak köszönhe­tően, hogy a Szovjetunió képes volt konk­rét tettekkel bizonyítani készségét arra, hogy tiszteletben tartja partnerei fenntar­tásait, lehetővé vált a pozitív eredmények elérése a stockholmi biztonsági és biza­lomerősítő konferencián. Az általunk javasolt reykjavíki találko­zó történelmi fordulatot jelenthetett volna a leszerelési kérdésekben. A drámai pár­beszéd azonban nem eredményezett megállapodást. Nem sikerült megtenni a döntő lépést, mivel az Egyesült Államok számára a „csillagháborúkra" való felké­szülésről történő lemondást jelentette vol­na, lemondást a Szovjetunióval szembeni katonai-stratégiai fölény megszerzésére irányuló politikáról. Mennyi indulat volt és van az ellenőr­zés körül. A Szovjetunió nyilvánosan és a tárgyalóasztal mögül is állást foglalt a lehetős legszigorúbb ellenőrzési lehető­ségek mellett, beleértve a nemzetközi intézkedéseket és a helyszínen való ellenőrzéseket. Mit szólt ehhez a Nyugat? Ismét az ellenőrzés fontosságáról beszél. Szavait ezúttal kifogások kísérték, melyek értelme, hogy kivonják az ellenőrzés alól a katonai magánvállalkozásokat és az idegen területeken lévő támaszpontokat. Amikor a közvélemény, a politikai sze­mélyiségek és a tudósok azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy emeljük ki a reyk­javíki javaslatkomplexumból a közepes hatótávolságú rakétákat, konkrét tettel válaszoltunk: megtettük ezt. S nemcsak ezt, egyetértettünk az európai harcászati- hadműveleti rakéták felszámolásával is. Több hónapig tartó halogatások és huza­vonák után a NATO tagországai mintegy pozitívan válaszoltak. Az ezt követő ma­gyarázkodás - a nyilatkozatokban és dip­lomáciai utakon is - azonban éberségre kényszerít minket. Ezúttal is, mint koráb­ban oly sokszor, arra irányuló próbálkozá­sok tanúi vagyunk, hogy elálljanak attól, amiben Washington és Moszkva politikai szinten megállapodott. Ismét olyan köve­telésekkel állnak elő velünk szemben, amelyek ellentétesek az egyenlő bizton­ság elvével. A hajbokolás a javíthatatlan militaristák előtt akik képtelenek bele­nyugodni annak lehetőségébe, hogy megszületik az első megállapodás a nuk­leáris leszerelésről - arról tanúskodik, hogy az amerikai kormány nagy mérték­ben függ a militarista csoportoktól, Júniusban éppen egy év telt el a Var­sói Szerződés tagországainak budapesti kezdeményezése közzétételétől. Java­solták a NATO-nak a hagyományos fegy­verek és fegyveres erők kérdésének meg­vitatását az Atlanti-óceántól az Uraiig ter­jedő térségre vonatkozóan, indítványoz­ták, hogy üljenek le a tárgyalóasztalhoz és állapodjanak meg a hagyományos fegyverek és fegyveres erők negyedével való csökkentéséről a 90-es évek elején és később még nagyobb mértékben. A NATO-tagországok azt válaszolták, hogy feltétlenül még több pénzt kell beru­házniuk a hagyományos fegyverek gyár­tásába és tökéletesítésébe. Egy hónappal ezelőtt Berlinben a Var­sói Szerződés tagországai a Politikai Ta­nácskozó Testület ülésén világosan kifej­tették katonai doktrínájukat, amely annak a feladatnak van alárendelve, hogy ne engedje meg a háborút - sem a nukleári­sát, sem a hagyományosat. A fegyverek és fegyveres erők számát és jellegét illetően az ésszerű, kielégítő mennyiségre irányul és kizárólag védelmi célokat szol­gál. Javasolták a NATO-tagországoknak, hogy vitassák meg és magas szinten hasonlítsák össze mindkét tömb doktríná­ját és érjenek el olyan megállapodást, amely kizárná egyes országok más álla­mok elleni támadasának magát a katonai múszaki lehetőségét is. Érthető választ nem kaptunk. Ellenben erősödtek a spe­kulációk a Szovjetunió állítólagos fölényé­re vonatkozóan a hagyományos fegyve­rek terén. Tegnapelőtt az egyik választókörzet­ben az újságírókkal beszélgetve elmond­tam, hogy a Szovjetunió továbbra is reális lépéseket fog tenni a leszereléshez veze­tő utak keresésében. Elkerülhetetlen azonban, hogy tegyenek valamit nyugati partnereink is, ne csak azzal foglalkozza­nak, hogy állandóan új követeléseket ta­láljanak ki és ne tegyék próbára türel­münket. Ilyen a helyzet. Ilyenek a szavak és a tettek. Ezt el kellett mondanom önök­nek, mivel korunkban semmilyen béke­mozgalom sem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy az adott pillanatban fennáll a konkrét katonai veszély. Mellesleg ép­pen ezért tettek olyan nagy tekintélyre szert a háború és a béke problémáiban az azonos foglalkozású embereket - tudóso­kat, orvosokat, volt katonákat - egyesítő szervezetek. Hozzáértésük lehetővétette, hogy a mai erőviszonyok olyan tényezőjé­vé váljanak, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Elmondható, hogy a világpolitika úgy­szintén az átalakítás próbáján esik át. Ennek az átalakításnak - ugyanúgy mint a miénknek sok híve és őszinte védel­mezője van. Sokukat komoly gondolko­dásra késztetett. Kongresszusuk résztvevőinek minden korábbinál szélesebb és reprezentatívabb összetétele azt bizonyítja, hogy a nők komoly munkába kezdtek a béke javára. A nők pedig jelentős és ösztönző, alkotó és csodálatos erőt jelentenek. Ez megerősíti a hitet, hogy a béke nem utópia. Ha mi valamennyien, férfiak és nők, itt a Földön energikusan és egysége­sen fogunk eljárni, bizonyára megvédjük! Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents