Új Szó, 1987. június (40. évfolyam, 125-150. szám)
1987-06-23 / 144. szám, kedd
Szocialista társadalom - szocialista életmód Szavamra mondom, nem vagyok sikeres feltaláló, de még csak egy icipici újítási javaslat harmadrendű társszerzője sem. Sajnos! De így legalább, ez ügyben, nem vádolhat senki elfogultsággal. Igaz, a feltaláló- és újítómozgalom fejlődését, illetve eredményeit már rég nem csupán újságírói kíváncsiságból kísérem megkülönböztetett figyelemmel. A szocialista életmóddal kapcsolatos kérdések társadalmi rendszerünk építésének jelenlegi szakaszában kétségtelenül a legaktuálisabb és legtöbbet tárgyalt elméleti és gyakorlati problémák közé tartoznak A szakemberek elméleti érdeklődése kezdetben az életmód fogalmának a pontosabb körülhatárolására, belső szerkezetének a megragadására és az ezt meghatározó tényezők számbavételére irányult (a , fogalom statikus értelmezése), ma már azonban a kutatás egyre inkább áttolódik az életmód dinamikus oldalára, azoknak a folyamatoknak a feltárására, amelyek során kialakul, és amelyek által tervszerűen irányítható fejlődése. A kérdéskört ebből a szempontból tárgyalja egy, a közelmúltban a Pravda Kiadónál megjelent fontos könyv, amelynek címe Aktuálne otázky formovania socialistického spôsobu života (A szocialista életmód formálásának időszerű kérdései), szerzői M. Lajčák és R. Bednárik. A szerzőpáros munkája a szqcia- lista életmód alakulását érintő időszerű társadalmi problémákra összpontosul, s elemzésüket a szocializmus hazai fejlődésének tárgyalásával párhuzamosan, történelmi összefüggésekbe ágyazva végzi el. Az 1945-től máig terjedő időszakra visszatekintő munka szerzői mindenekelőtt Csehszlovákia Kommunista Pártjának a tevékenységét vizsgálják, amely az elmúlt évtizedekben a történelmi fejlődésben a legnagyobb szerepet játszotta, s amelynek a szocialista életmód kialakulása köszönhető. A történelmi összefüggések ismeretében a szerzők számára lehetővé válik az új szociális elemek kikristályosodási folyamatának s e folyamat bonyolultságának és ellentmondásainak a pontos tükrözése. Lajčák és Bednárik jól látja mind az új életmód kialakulása során bekövetkezett arányeltolódásokat, aránytalanságokat, mind pedig a folyamatosságot. Az alapvető szerkezeti elemek - mint a munka-, társadalmi és politikai aktivitás, valamint az emberek közti viszonyok- vizsgálatával elemzik az új társadalmi minőség keletkezésének folyamatát. Eközben felhasználják mind a pártdokumentumokat, mind pedig a statisztikai adatokat és a különböző célú felmérésekről készült kimutatásokat. A tartalmilag igen gazdag dokumentumanyag főleg az életkörülmények és -jelenségek- amelyek az életmód fontos síkját képezik - vizsgálata terén tett számunkra lehetővé fontos általánosításokat. A szerzők a hosszú bevezető részben, amelyben vázolják az életmód alakulásának folyamatáról vallott elméleti elképzeléseiket, az életmódnak három síkját különböztetik meg. az adottságokét (az életkörülmények és az értékorientáció), az adottságok transzformációjának síkját (a társadalmi és pszichikai mechanizmusok) és az életjelenségeknek mint az emberek gyakorlati aktivitásának a síkját. A szocialista életmóddal kapcsolatos vizsgálatok keretében a legkevésbé feltártnak az adottságok (objektív és szubjektív adottságok) életjelenségekbe történő transzformálódásának a síkját jelölik meg. Rövid elméleti fejtegetésben igyekeznek felvázolni az adottságok transzformálódási mechanizmusának a sémáját mint bonyolult összefüggés-hálózatot, amely közvetíti az életkörülmények és a cselekedetek közti kötődéseket. A cselekedetek viszonylag önállóak, ám egyúttal az adottságok és tevékenységek interakciójának eredményei is. A szocialista életmód kialakulásának mechanizmusa a szerzők szerint az egyén társadalomhoz való kötődéseinek rendszeréből adódik, amelyben az objektív társadalmi feltételek aktualizálódnak. Ezeknek a kötődéseknek a rendszerét főleg a társadalmi intézmények - amelyekbe az egyén beilleszkedik - közvetítik, és biztosítják az egyén társadalomba való integrálódását. A működő társadalmi intézmények rendszerét a szerzők a társadalmi szubjektumok életmódjának alakítására, tervszerű irányítására szolgáló fő eszköznek tartják, azonban az emberek ezen a téren megnyilvánuló saját aktivitását sem becsülik le. A szocialista életmód kialakulási mechanizmusának az alaposabb tanulmányozása kétségkívül időszerű tudományos és gyakorlati követelményként áll a kérdéssel foglalkozók előtt. Ezt az időszerűséget elsősorban a szocialista társadalom jelenlegi fejlődési szakaszában a társadalmi szubjektumok viselkedésének céltudatos és tervszerű szabályozásával kapcsolatban támasztott igények és a belőlük következő feladatok adják. Bár a szerzők az elméleti részben megjelölik az utat a transzformációs mechanizmusok mélyére való hatoláshoz, az egyes történelmi fejlődési szakaszok leírása és a különböző szociális csoportok életmódjának a körvonalazása után nem vizsgálják közelebbről ezeket a mechanizmusokat. A munka magvát a szocialista életmódnak a jelenlegi társadalom- fejlődési szakaszban való alakításával kapcsolatos időszerű kérdések elemzése képezi. A szerzők az egyes problémákat a CSKP és a dolgozó nép által a szocialista társadalom építése során szerzett tapasztalatok fényében vizsgálják. A IX. pártkongresszustól a XVII-ig terjedő időszakra visszatekintve megmutatják, hogyan alakultak ki társadalmunkban Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a szocialista életmód elemei és a továbbfejlődésükhöz szükséges feltételek. Ezen az úton fontos mérföldkő volt a XIV. kongresszus az ott kitűzött, a szocialista életmód mondern összetevőjének átfogó és tervszerű alakításával kapcsolatos célokkal. A könyv kiemeli, hogy az életmód társadalmi-politikai eszközökkel történő formálásakor figyelembe kell venni, hogy az egyes társadalmi szubjektumok esetében differenciált eljárásra van szükség: tekintettel kell lenni a társadalmi struktúrában elfoglalt helyükre és specifikus társadalmi tulajdonságaikra. Ez megköveteli, hogy megfelelő célokat és fejlesztési feladatokat határozzunk meg, amelyek társadalmi szubjektivitásuk fejlődésének fokától függenek. Példaként hoz fel olyan szociális csoportokat, mint az értelmiség, család, ifjúság és a helyi közösségek. Az egyes társadalmi szubjektumok életmódjának a tipologizálására irányuló kísérletet nagyra kell értékelnünk, mivel nem sok ilyen jellegű ismerettel, tapasztalattal rendelkezünk. Az életmód tartalmának szerkezetét illetően a szerzők három területre összpontosítják figyelmüket: az életkörülményekre, az aktivitásra és az értékorientációra. Az elméleti általánosításokat gazdag kutatási anyag felhasználásával végzik. Ki kell emelni, hogy a szerzők szólnak a lakosság életmódjával összefüggő ellentmondásokról is. Ezeket mindenekelőtt az életkörülmények, az értékorientáció, valamint az emberi aktivitás közti kötődésekben, esetenként e kötődések dinamikájának az alakulásában beállt zavarként értelmezik. Az ilyen ellentmondások feloldásának a legkézenfekvőbb módját az életkörülmények és a társadalmi tudat állandó, egyidejű fejlődésének az elősegítésében látják. A szocialista életmód alakításával kapcsolatos legidőszerűbb kérdéseket tárgyaló könyv jól használható a párt-, a vezetői és a tudományos kutatómunkában, valamint az életmód alakulását illető előrejelzések készítésekor. GABRIELA LUBELCOVÁ Azt is olyan mezőgazdasági vállalatoktól, amelyek ezeket a kombájnokat már kiselejtezték. A féli szövetkezetben az idén mintegy 500 hektár búza, 140 ha árpa, 70 ha borsó és 249 hektár kukorica termését kell kombájnokkal betakarítani. Az aratás idejére Dél- Morvaországból, a čebíni szövetkezetből három E-516-os kombájn érkezik a gazdaság megsegítésére.-A gépjavítók gyakran panaszkodnak a rossz pótalkatrész-ellátásra ...- Az előző évek tapasztalataiból okulva, az idén elsősorban olyan pótalkatrészek beszerzésére törekedtünk, amelyek a múltban sok gondot és bosszúságot okoztak. Amit házilag elkészíthettünk, azt itt a műhelyben legyártottuk, elkészítettük. A műhely elfogadható pótalkatrész-ellátottsága az anyagbeszerzőnk egész évi fáradságos munkáját tükrözi, aki minden héten keddtől péntekig tehergépkocsival járta az országot Kassától (Košice) Ašig.-Tehát sok ezer kilométer árán...- Sajnos, de ez az igazság. Meggyőződésem, hogy sok pénzt és még több bosszúságot megtakaríthatnánk, ha a pótalkatrészek jobb minőségűek volnának. Egy-egy kombájnt hozzávetőlegesen 30-40 napig üzemeltetünk egy esztendőben. Tíz éven keresztül, amíg a gép szolgál, annyit kell a karbantartására költenünk, amennyiért már új kombájnt is vehetnénk. A szövetkezetben mindenki biztosra veszi, hogy ezúttal is kifogástalan lesz a felkészülés. G. A. A feltalálókról és az újítókról gyakran terjesztett mendemondák, a kissé sejtelmesnek beállított világukról szóló híresztelések csupán addig kísértettek, amíg néhány ri- portutam után kialakult róluk saját, reálisabb véleményem. Ezek az emberek csupán őszintén szeretnének hasznosak lenni, nyughatatlanok, kitartóan szorgalmasak és egyszerűen kamatoztatni szeretnék tudásukat, ötletességüket. Mozgalmuk nem sikerélményekre vágyó, különcködő tudományos és műszaki beállítottságú tehetségek egyfajta fóruma, hanem a tudományos-mü- szaki haladás bizonyos értelemben vett kiegészítő, de nagyon fontos mozgatórugója. Olyan mozgatórugó, amely egyre nagyobb hatással van népgazdaságunk alakulására. És épp emiatt nem lehet közömbös senki számára sem e mozgalom további sorsa, sem aktív résztvevőinek igyekezete. Az elmúlt évek statisztikai adataiból ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy még maga az újítómozgalom sem kerülheti el a felújítást, ha meg akarjuk tartani fontos társadalmi és gazdasági szerepét. A hetedik ötéves tervidőszakban például 275 000 feltaláló, illetve újító mintegy 43 000 találmányi és csaknem 1 800 000 újítási javaslatot nyújtott be elbírálásra. Az előbbiek közül 20 546, az utóbbiakból pedig 746 192 nem felelt meg a kívánalmaknak. Vagyis nem voltak eléggé újszerűek az ötletek, megvalósításukkal nem lettek volna elérhetők az előirányzott gazdaságossági mutatók, nem feleltek volna meg az érintett vállalatok érdekeinek stb. Márpedig ez azt jelenti, hogy a találmányi és újítási javaslatokat e'blsálni hivatott bizottságok munkájuk fele idejét feleslegesen vesztegették. Nemkülönben a javaslatokat kidolgozó újítók. Emiatt azonban nem valószínű, hogy az elutasított javaslatok szerzői hibáztathatók elsősorban. Hiszen legtöbbjüket, mint az egyes vállalatok ötletekben leggazdagabb dolgozóit, a legkülönbözőbb újítási versenyek, a vállalatok számára előre megtervezett újítási javaslatok száma kényszeríti a mindenáron való újításra. Igy jön létre az az ismert helyzet, amikor a kevesebb több lenne. Ha ugyanis az előirányzottnál kevesebb, de színvonalasabb újítási javaslat kerülne az értékelő bizottságok elé, akkor jelentősen lerövidülne az elbíráláshoz szükséges időtartam is, amely a már tizennégy éve érvényes előírás szerint legfeljebb két hónap lehet(ne). A valóságban azonban az eltelt közel másfél évtized alatt csupán 1985-ben sikerült ezt megközelíteni, amikor 2,2 hónapot vett igénybe átlagosan az újítási javaslatok véleményezése. A korábban említett ötéves tervidőszakban elfogadott találmányok és újítások közül viszont csak 13 500-at, illetve valamivel több mint 900 000-et valósítottak meg a gyakorlatban. Ez összesen 55 milliárd korona hasznot jelentett a népgazdaság számára, ami bizony nem kis összeg. De mennyivel több lehetett volna, ha... Ha az elfogadott találmányok realizálása nem 39 (!) hónapot venne nálunk átlagosan igénybe. Ennek miértjét kideríteni nem az én feladatom, de tudomásom szerint számtalan nyilvános ellenőrzés során is bebizonyosodott, hogy a vállalatok találmány- és újításügyi osztályain nem mindig a megfelelő szaktudású és képzettségű dolgozók végzik ezt a munkát. Ennek viszont bizonyára az az oka, hogy sok vállalat vezetősége nem is ismeri a Találmányügyi Hivatal általános érvényű személyzeti szabályzatát. Továbbá sürgősen kellene változtatni a szóban forgó dolgozók fizetési rendszerén is. Mégpedig úgy, hogy érdekeltek legyenek az újítási javaslatok által elért eredményekben. Az eddig említettek csak egy kis töredékét képezik a feltaláló- és újítómozgalmat fékező tényezők hosz- szú sorának, de már ezek megszüntetése is nehezen képzelhető el addig, amíg a találmányok és újítások társadalmi haszna nem szerepel gazdasági eszközként a vállalatok irányítási rendszerében. A papíron megoldott, de a gyakorlatban nem hasznosított ötletek miatt keletkező károknak azonban csak úgy lehet gátat vetni, ha azokért felelőssé is tesznek egy-egy vállalatnál valakit, vagy valakiket! Továbbá az sem titok, hogy állandó bírálat tárgyát képezi a találmányok és újítások számára vonatkozó merev tervezés, ami általában formálissá teszi szinte minden vonatkozásban az ügyintézést. Mindemellett a legtöbb vállalat számára komoly gondot okoz még a jelentős gazdasági haszonnal járó újítási javaslatok megvalósítása is, mert nem rendelkeznek ilyen célra szánt kellő pénzalappal, anyaggal és munkaerővel. A feltatálók és az újítók amiatt is jogosan panaszkodnak, hogy a vállalatok vezetői sok esetben az adott lehetőségek kihasználását is megakadályozzák, (gy elkerülik a „felesleges“ kockáztatással járó kísérletezést, habár a vállalat számára ez lenne az egyetlen járható út. De az is előfordul, hgy valamely újítási javaslat azért marad örökre a fiók mélyén, mert előterjesztője nem hajlandó társszerzőként neve mellé írni (utólagosan) a vállalat valamelyik vezetőjének a nevét. Az ilyen és hasonló esetek abból is következnek, hogy egyes vállalatoknál a vezetőség hanyagságból, vagy netán néha megfontoltságból nem fordít kellő figyelmet a dolgozók újításokkal kapcsolatos jogi felvilágosítására. Márpedig a feltaláló- és újítómozgalom szerepe a népgazdaság intenzifikációs folyamatában a jövőben minden bizonnyal tovább növekszik. Jelentőségéhez méltó, méltóbb figyelmet érdemelne a gazdasági irányítás minden szintjén. Talán a feltalálók és az újítók munkakedve is felfrissülne az új körülmények között. S ez mindnyájunknak hasznára válna! Gondot okoznak a pótalkatrészek Piros pipacsok a búzatáblák szélén. Mintha a természet így, ezzel a csodálatos, szinte festői képpel akarná az emberekkel tudatni, hogy a gabona fontos fejlődési szakaszához érkezett, s néhány héten belül kezdetét veheti a legnagyobb és legszebb mezőgazdasági munkák egyike, az aratás. Persze a mezőgazdasági dolgozók ilyenkor, termésbetakarítás előtt sem tétlenkednek. Napjaik az előkészületek, a karbantartás és javítás jegyében telnek. A szövetkezetek és állami gazdaságok udvarán ott sorakoznak a már megjavított és a még alapos vizsgálatra-javításra váró gépek, miközben a műhelyekben fáradságot nem ismerve szorgoskodnak a gépjavítók. Alaposan átnéznek minden gépet, a rossz alkatrészeket kicserélik-megjavítják, olajat cserélnek, zsíroznak... Példás határmenti község Az elmúlt év eredményei alapján Újbást (Nová Bašta) nyerte el a Példás határmenti község elnevezést a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban. A medvesaljai nagyközségben négy segédhatárór-sza- kasz fejt ki aktív tevékenységet. Tagjaik meghiúsítottak többek között egy illegális határátkelési kísérletet is. Az államhatáron eltöltött több mint háromezer órás szolgálat mellett jelentős részt vállaltak Újbást és a társközségek - Tajti (Tachty) Vecseklö (Večelkov) és Hidegkút (Studená) fejlesztéséből is. A választási program célkitűzéseinek teljesítésénél 288 társadalmi munkaórát dolgoztak le. A szervezet tagjai Ilyen sürgés-forgás szemlélői lehettünk mi is, amikor a minap ellátogattunk a Féli (Tomášov) Egységes Földműves-szövetkezetbe, hogy a gépek aratásra való felkészítéséről érdeklődjünk.- A szerelési és javítási munkák 80 százaléka már mögöttünk van- mondotta Ladislav Janec mérnök, a szövetkezet főgépesítője.- A maghordásra beosztott tehergépkocsikkal a szalmabetakarításhoz és a kazalrakáshoz előkészített gépekkel már akár holnap ki lehetne vonulni a határba. A hét saját kombájnunk közül a két-két NDK-beli E-516-os és E-512-es, illetve a lengyel Bizon már szintén indulásra készen várja a nyári csúcsmunkát. Csupán a régebbi Kolosz és Nyiva típusú kombájnok javítása van még hátra, mert ezekhez csak nehezen tudtunk pótalkatrészeket szerezni. gondoskodtak a faliújság szerkesztéséről, az államhatársáv környezetvédelméről, sőt az utánpótlás-neve- lésről is. Jól szerepeltek a versenyben a korábbi győztesek, a királyi (Kráľ) önkéntes határvédők is. Tagjaik több mint kétszáz társadalmi munkaórát dolgoztak le különböző falu- fejlesztési akciókon, egy alkalommal pedig meggátoltak egy illegális határátlépést. Egyéni versenyt is hirdetett a határmenti községekben a Rimaszombati Jnb. A verseny győztese Michal Strelka lett, aki összesen 15 konkrét feladatot oldott meg sikeresen.-h.aBARANYAI LAJOS (Stanislav Peška felvétele - ČTK) Változásra várva... Az átalakítás igénye a feltaláló- és újítómozgalomban A Prága X. városkerületében nemrégiben megnyílt elektronikai központot hetente csaknem 10 ezer gyerek látogatja. Két tanteremben tizenhat PMD-85 típusú számítógép áll tanulók rendelkezésére, akik Itt sajátítják el a számítástechnika alapjait. A haladók Ondra típusú számítógépen gyakorolhatnak. A képen: nyolcadik osztályos tanulók PMD-85 típusú számítógéppel ismerkednek.
