Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-12 / 108. szám, kedd

Az értékteremtő ember Tibor Bártfay hatvanöt éves Elég egy rövid séta a szlovák fővárosban, hogy kapcsolatba kerül­jünk Tibor Bártfay nemzeti művész alkotásaival. A tereket, parkokat dí­szítő szobrok, dombormüvek, dísz- kutak meggyőzően tanúsítják a mű­vész életigenlését, az alkotás átala­kító erejébe vetett hitét, humanizmu­sát. Azt az állandóan megújuló tö­rekvését, hogy müveiben társadalmi és művészi eszményeit a nyilvános­ság elé tárja. Ezt a törekvést fejezi ki- csak néhány példát említve a pá­ratlanul gazdag életműből - a város legnagyobb terén látható monumen­tális Gottwatd-emlékmü, szomszéd­ságában az acélból formált óriási virág: A barátság szökőkút- ja, A béke bolygója, a Földet szimbolizáló alkotás a Béke-téren, vagy a Dunára néző, eredeti megoldású Štúr-emlékmu. Tibor Bártfay 1922. május 12-én született Nyitrán (Nitra). Már gyermekként kapcso­latba került a szobrá­szattal, hiszen édes­apja, Bártfay Gyula- Antoine Bourdelle- nek, a nagy francia mesternek a tanítvá­nya -, a szlovákiai modern szobrászat egyik úttörője volt. A fiú órákat töltött ap­ja műtermében, ahol nemcsak láthatta, ho­gyan készül a szobor, hanem maga is kezé­be vehette, formál- gathatta az anyagot. De mindenekelőtt azt tanulta meg a szülői házban, hogy aki mű­vészpályára lép, an­nak mindig nyitott szemmel kell járnia a világban. Tanulmányait a Budapesti Képzőművészeti Aka­démián kezdte, majd Prágában foly­tatta. Itt nemcsak mestere, Karéi Pokorný nemzeti művész, a myslbe- ki hagyományok folytatója volt nagy hatással további fejlődésére, hanem a város nagyszerű műemlékei,-,gaz- dag képzőművészeti gyűjteményei is. Befejezve tanulmányait, 1949- ben Bártfay Bratislavába költözik. Nehéz körülmények között indul el pályáján. Sokat dolgozik, kezdettől fogva hajtja az alkotói nyugtalanság, sohasem elégszik meg a hagyomá­nyos megoldásokkal. A siker nem marad el, felfigyelnek munkájára, számos megrendelést kap, és 1960-ban a bratislavai Sla- vín-emlékmü egyik szoborcsoportjá­ért - A harcostárs sírja fölött - Kle­ment Gottwald állami díjjal tüntetik ki. Az ellenállás, a felszabadulás témájára készített emlékművek egész sora kerül ki műterméből, Nyitrára, Skalicára, Prágába, Tere- zínbe. Breznóban látható a szlovák nemzeti felkelés emlékműve, Stei­Tibor Bártfay Thália domborműve a Magyar Területi Színház új otthonának előcsarnoká­ban (Gyökeres György felvétele) ner Gábor mellszobra a forradalmi harcos szülővárosa, Komárom (Ko­márno) számára készült. Reliefjei díszítik a bratislavai Szlovák Műsza­ki Főiskola építészmérnöki karának épületét. A szlovák kultúra jeles sze­mélyiségeiről - Ján Smrek, Alexan­der Matuška, Andrej Bagar - készí­tett szoborportréiban az értéket lét­rehozó ember belső világát igyeke­zett megragadni. Tibor Bártfay alkotásain nem lát­szanak meg a különféle irányzatok és iskolák jegyei. Mélységükben ra­gadja meg a formákat, a vizuális élmény visszaadására törekszik és munkáiban a részleteket is aláren­deli az uralkodó ritmusnak. Művé­szetének egyik mozgató ereje a szépség iránti vágy. Erről tanúsko­dik a nyugalmat és kiegyensúlyo­zottságot sugárzó Mannája, a Há­rom fürdőző nő a bratislavai Klement Gottwald Pionír- és Ifjúsági Ház parkjában, ugyancsak Bratislavában az Élő víz szökőkútjának az antik istennők szépségét idéző nőalakja, újabb alkotásai közül pedig a Thália- dombormü Komáromban, a Magyar Területi Színház új otthonának elő­csarnokában. Kisebb méretű szobraival is - Eszkaláció, A Föld öle, Niké, Pro­métheusz, Egybefonódás, Arany­gyapjú monumentális hatást tud ki­váltani a szemlélőben. Tibor Bártfay alkotásainak közép­pontjában mindig az ember áll. Le­egyszerűsített eszközökkel is képes érvényesíteni a formákat és az éle­tet intenzíven tudja kifejezni a test­ben. Állandóan foglalkoztatják a ter­mészet, a vegetáció kérdései, a ge­netika ismert és ismeretlen világa. A művész már több évtizede te­vékenyen részt vesz a békeharcban, többek között tagja a Békevilágta­nácsnak is. A békéért vívott küzde­lem számos alkotásában is vissza­tükröződik. Ilyenek például a Béke­galamb Vágsellyén (Šaľa) vagy a monumentális, három és fél méte­res, feszültséggel teli Hirosima seb­zett nőalakja. Tradicionális ez a művészet, a görög alaptörvényből indul ki. Erő­teljesen érvényesül benne a konst­ruálás szándéka, a nagyszabású, átgondolt térbeli építkezés. Tibor Bártfay - műépítész munkatársak segítségével - az építészet és a szobrászat nagyszabású egysé­gének kialakítására törekszik. A munka egész életét betölti. Rengeteg vázlat, rajz, minta s nem utolsósorban fizikai erőkifejtés veze­ti el a kész alkotásig, amelyet soha­sem tekint teljesen befejezettnek. De ahogy vallja, egyszer mindent be kell fejezni. Hogy új alkotásba kezd­hessen. Mert Tibor Bártfay fáradha­tatlan; mind a humanizmus eszmé­nyének hirdetésében, mind az elkö­telezett társadalmi munkában. DELMÁR GÁBOR Humánus események szolgálatában Ma kezdődik a Prágai Tavasz A Prágai Tavasz nemzetközi ze­nei fesztivál a legrégibb európai ze­nei fesztiválok egyike. A nagymúltú rendezvény minden évben kivételes élményt jelentő zenei esemény: vi­lághírű zenekarok, előadóművé­szek, neves karmesterek, balett­együttesek s a zeneszerető közön­ség közös ünnepe. A patinás Prágai Tavasz azonban nem csupán a komolyzene nagy­szabású nemzetközi seregszemléje. Több annál. Olyan fórum, ahol a ze­neművészet eszközeivel szállnak síkra a béke megőrzéséért és a nemzetek közötti barátság elmé­lyítéséért. Mint azt az idei, 42. zenei fesztivál előtt Jan Seidl nemzeti mű­vész, a fesztivál bizottság elnöke hangsúlyozta: ,,A Prágai Tavasz az­zal a tudattal lépett fennállásának ötödik évtizedébe, hogy mindig hű maradt humánus és haladó eszmé­nyeihez. Hiszen mi más, mint éppen a zene, a zene alkotói és előadói szolgálhatnák jobban e nemes gon­dolatokat? A Prágai Tavasz nem öregszik. Eszménye az új nemzedé­kekben mindig újjászületik, s össze­fonódik a kortárs művészet törekvé­seivel." Az idei Prágai Tavasz programját két jubileum határozza meg. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának tiszteletére huszon­nyolc zenemű hangzik fel - olyan nagynevű zeneszerzők művei, mint többek között Sosztakovics, Prokof- jev, Kabalevszkij - felidézve a szov­jet zenei élet hét évtizedes útját. A fesztivál másik gondolati pillére a lidicei tragédia 45. évfordulóját felidéző ,,Lidicei rózsa“ ünnepi hangverseny, melyen a hivatásos gyermekkórusok mellett amatőr együttesek is fellépnek. A nemzetközi fesztivál a hagyo­mányokhoz híven több jelentős ze­nei jubileumról is megemlékezik- a cseh zeneszerzők közül többek között Josef Mysliveček születésé­nek 250., Emil Axman és Boleslav Vomáčka születésének 100., továb­bá Dvorák Szláv táncok című műve születésének 100. évfordulójáról és Mozart Don Giovanni című operájá­nak kétszáz évvel ezelőtti prágai ősbemutatójáról. A rendezvénysorozat külön érde­kességeként szóljunk a május 27-én kezdődő Bach Napokról, melynek megrendezésére a hatvankét éve alapított lipcsei Bach Társaság meg­tisztelő felkérésére ezúttal első alka­lommal kerül sor Prágában. Az idei Prágai Tavaszra számos kiemelkedő művészegyéniség, ze­nekar érkezik. A 68 hangverseny, 7 operaelőadás, 8 balettelőadás, 3 filmpremier számos csemegét tar­togat a közönség számára. Hogy csak néhány nevet említsünk- olyan neves karmesterét, mint töb­bek között a jugoszláv Oskar Dánon. ezúttal az ő vezényletével hallhatjuk a Prágai Tavasz nyitóhangverse­nyét, Smetana Hazám című szimfo­nikus költeményét; Krzysztof Pan- dérecki, aki saját szerzeményét, a Lukács passiót vezényli; Sir Colin Davis, Dmitrij Kitajenko, a litván Juo- zas Domarkas, az osztrák Alexan­der Rahbari; a zongoraművészek közül az angol John Lili és Jeremy Menuhin, Ivo Pogorelió, az argentin Bruno Leonardo Gelber érkezik Prá­gába. A hegedű és csellóművészek között olysn egyéniségeket üdvözöl­hetünk, mint Kiril Rogyin, az ameri­kai Ruggiero Ricci, az osztrák Frank Peter Zimmermann és Angelica May. Kétségkívül a zene szerelmesei nagy érdeklődésének örvend majd Jelena Obrazcova, Jevgenyij Nyesztyerenko, Montserrat Caballé, az osztrák Lucia Popp, az angol Thomas Allen, vagy az amerikai Ju­ne Anderson, akit az Amadeus című filmben, az Éj királynőjeként ismert meg a közönség. A Prágai Tavasz - ugyancsak hagyománnyá vált - vendégül látja a neves zenei versenyek díjnyerte­seit is - így az idén többek között a Csajkovszkij-verseny négy helye­zettjét hallhatjuk majd. A vendég- szereplésre érkező számos kitűnő zenei együttes között ott lesz a Le­ningrádi Filharmónia Szimfonikus zenekara, a litván szimfonikusok, a Bajor Rádió Szimfonikus Zeneka­ra, a Monte Carlo-i filharmonikusok, a drezdai filharmónia, a Guarneri és a Kodály-kvartett, a stuttgarti Bach- Collegium, a Budapesti Madrigál­kórus és a Les Percussions de Strasbourg. Nem mindennapi élménynek ígér­keznek a balettestek, melyekre olyan résztvevőket várnak, mint a permi Csajkovszkij Balettegyüttes, az angol királyi balettegyüttes, a Sadler's Wells Royal Ballet, s a kortárs tánc és balettművészet újjáteremtője, a korunk tökéletes tol­mácsának nevezett Maurice Béjart és együttese, a XX. Századi Balett. A Prágai Tavaszt két konferencia egészíti ki. A zenei rendezvény a XX. századi zenével és a társadal­mi haladással foglalkozó nemzetkö­zi kongresszusnak, továbbá a Bach Napok keretében sorra kerülő egy­napos konferenciának ad otthont. T. A. Pokoli vonat (francia) Egyszerű, hétköznapi képekkel indul a film: egy vidéki városban diszkóba sereglenek, a fiatalok, ked­ves arcú fiúk és lányok; kellemes nyári alkony, ritmikus zene, a közeli stadiontól a várható élmény „hang- előzetese“ hallatszik. És hirtelen képváltás: markos rendőrök sötét bőrű algériai fiatalokat botoznak a sportpálya pénztáránál. Ismét képvágás: asztal körül, jól öltözött, magabiztos, látszólag ro­konszenves emberek a társadalom „középtájáról“; beszélgetésükből ilyen mondatok szűrődnek ki: „Már élni sem lehet a feketéktől!“, „El­szívják a levegőt elölünk!“ Egy spor­tos külsejű, harmincöt év körüli fiú. néhány szupermarket tulajdonosa a társaság hangadója. Körülötte hi­vatalnokok, kereskedők, banktisztvi­selők. Akad közöttük „értelmiségi“ is, könyvkereskedő. Ö a hentesek, fűszeresek és más hasonló egzisz- tenciájúak ideológusa. Közben egy brutális epizód: a lyon-párizsi expresszvonaton há­rom francia férfi szadista módon meggyilkol és kidob az ablakon egy embert, „csak“ egy arabot. A szem­tanút, egy fiatal francia nőt, megfe­nyegetik: életébe "kerül, ha felfedi a látottakat. A francia kisvárosba érkező rendőrtisztnek lépésről lépésre kell föltárnia az eseményeket, amelyek az expresszvonatot valóban pokoli vonattá változtatták. A nyomozás során felismeri a rasszizmus fenye­getésének komolyságát, amely a tá­jékoztatóeszközök egy részének se­gítségével megosztja az emberek tudatát és eltereli figyelmüket a tár­sadalom fontosabb kérdéseiről. Roger Hanin munkája látszólag szabvány bűnügyi történet, a látszat azonban hamis. Nem azért, mert nincs a filmben kísérlet meghökken­tő fejtörők, alvilági jellemek és szu- perman hősök felvonultatására, ha­nem azért, mert különleges politikai pikantériát ad a filmnek az a tény. hogy egy szinte szokványos gyilkos­sági ügy kapcsán a rendező az álla­tias fajvédő indulatok, magatartás- formák természetrajzát próbálja meg felvázolni. Az alkotó az esemé­nyek mögé bekukkantva arról kíván szólni, miféle elavult, már-már ki­mondottan fasiszta indulatok bújnak meg az elképzelt, de igen könnyen valósággá is válható úgy mögött. El kell ismerni, hogy Roger Hanin pon­tosan, kifejezően vitte filmre azt a közeget, melyben a neonácik megtalálták működési területüket. Ez az a középosztály, amelyik igyekszik meglovagolni a társada­lom perifériájára szorult emberek haragját, elégedetlenségét. „Nincs munkád? Elvették az idegenek, akik jóval olcsóbban dolgoznak nálad. És el fogják venni lakásodat is, szemet vetnek lányodra, feleségedre.“ íme, nem is hatástalan érveik. És ha hiányzanak a tények, meg lehet ren­dezni őket. Azok a szimpatikus em­berek rendbontásokat provokálnak, hogy az „idegenek" nyakába varr­ják azokat. Az alkotó egy végsőkig kiélezett helyzet víziójával - a dokumentum­film eszköztárára emlékeztető mód­szerekkel - figyelmeztet a lehetsé­ges veszélyre, a rasszizmus és neor nácizmus terjedésére. Roger Hanin (ő a forgatókönyv társszerzője, a rendörbiztos szerepét is ő játssza) munkája nemcsak haladó politikai állásfoglalásával hívja fel magára a figyelmet, hanem meggyőző erő­vel gazdagítja ismereteinket a fran­cia neonácizmus természetrajzáról is. A Pokoli vonat 1985-ben a moszkvai filmfesztiválon különdíjat kapott. (szovjet) A Hókirálynö A mesemotivumok az emberiség­nek valószínűleg olyan közös kin­csei, amelyekből minden nép a ma­ga ősi hagyománya, nemzeti tradí­ciói szerint készít új változatot. A jéggé fagyott szívű ember meséje is ilyen vándormotívum, amelyet na­gyon szépen fogalmazott meg Hans Christian Andersen és most Lev Atamanov szovjet rendező olyan mesévé dolgozott fel a rajzfilm esz­közeivel, amely nemcsak külsősé­geiben őrzi az orosz folklór elemeit, hanem üzenetében is. A költői szépségű mese két gyer­mekről szól, Keyt, a kisfiút, a Hóki­rálynő fagyott szívűvé változtatja a csókjával, s így el tudja rabolni a kedves nagymamától és leány- testvérétől, Gerdától. A kislány azonban nem nyugszik bele fivére elvesztésébe, s kalandos, keserves út végén megtalálja Keyt. Ehhez persze ki kell kerülnie a Hókirálynő gonosz tanácsosának csapdáit, meg kell menekülnie egy erdei rablóban­da támadásától, találkoznia kell a beszélő szarvassal, és hóval, faggyal dacolva egyedül kell meg­tennie a végső utat a Hókirálynő birodalmában a palotához, ahol csak a kislány könnyei tudják felol­dani a Key szívére rakódott jeges burkot, hogy emberi érzésekkel visszataláljon az övéi közé.-ym­A mozik ismét műsorra tűzték Jirí Menzel Az én kis falum című nagysikerű filmszatíráját, melynek főbb szerepeit Bán János, Marián Labuda, Rudolf Hrušinský, Zdenék Svérák (a képen balra) játsszák Marco Ferreri új filmjét Afrikában forgatja, Ó, milyen jók a fehérek címmel. A főszerepeket Michele Placido, Marushka Detmers és Ka- toucha játsszák. A történet egy se­gélyexpedíció viszontagságait be­széli; a Kék Angyalok a harmadik világ éhezőinek szállítanak élelmet Afrika Szívébe, öt teherautó spaget­tit, súrített paradicsommal, olasz tésztát és tejport. A tízfőnyi expedí­ció egy csomó négerrel találkozik az úton - varázslókkal, harcosokkal, tuaregekkel, politikusokkal. A feke­ték egészen a film befejezéséig nem győznek áradozni az adakozókról: ,,Ó, milyen jók a fehérek...“ Ferreri rosszmájú iróniával itt-ott igencsak kifigurázza ezt a nagy jótékonyko­dást: „a jótékonyságból több a haszna annak, aki adakozik, mint annak, aki kapja, legalábbis az ilyes­fajta jótékonykodásból, amely a le­hető legalacsonyabb áron vásárolt selejtes élelmiszereket adja el Afri­kában jótékonysági címen, így zsák­mányolja ki kétszeresen is a sze­gény négereket“ - mondja a rende­ző, aki nem kegyelmez a „misszio­náriusoknak“ sem, akiket unott, kö- zönyös#emberekként mutat be, hogy a tájékoztatási eszközök propagan­dacéljait szolgálja, a milliárdos hír­ügynökségek fényképezőgépeikkel csontvázsovány, pókhasú gyere­kekre vadásznak.“ (mr) ÚJS l 1987. Ferreri Afrikában forgat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents