Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-01 / 101. szám, péntek

NYSÉG ELISMERÉSE Konkrétan szóltak a feladatokról, de azt sem hagyták szó nélkül, mit tesz egy-egy kollektíva vagy az egyének is a Nemzeti Front vá­lasztási programjainak megvalósí­tásáért. Immár a negyedik megbízatási időszakban képviseli választóit a Szövetségi Gyűlésben. Ezt a tisztségét is, hasonlóan mint a munkahelyi kötelességeit nagy felelősséggel látja el. Ugyanolyan megértéssel hallgatja meg a hozzá forduló lakosokat, mint a szövetke­zet bármelyik tagját: ha tud segít, intézkedik.- Munkatársaim a megmond­hatói, hogy az évek során szá­momra a munkaidő a feladatok elvégzését jelentette. Aki egy kicsit is ismeri az állattenyésztést, tudja, hogy itt nincs ünnep, a koránkelés természetes, az állomány körüli teendők nem tűrnek halasztást. S ez nemcsak a fejőkre, etetőkre vonatkozik, hanem a zootechniku- sokra is. A férjem megértő, tudja, sok a kötelességem, a munkahe­lyen és a közéletben is. Igaz, sza­badidőm korábban sem volt sok, mégis gyakran éreztem, nem tel­jes az életem... Házasságukból hiányzott a leg­fontosabb, s emiatt néha értelmet­lennek látta a sok munkát, az áldo­zatot. De öt és fél évvel ezelőtt az akkor kéthetes Miško új fényt ho­zott a Paulech családba, Olyan féltő szeretettel, gonddal nevelik, mintha az ó vérük volna. Mária asszony ugyan nem fiatalon, de átélte a nő számára felejthetetlen gyermekgondozás időszakát, s férje önzetlen segítségével azóta is ugyanúgy helyt tud állni, minden poszton, mint korábban, amikor a munka töltötte ki mindennapjai nagy részét. Közvetlen, végtelenül szerény, mindenkihez kedves, udvarias. Következetes kommunista, a saját és a mások munkájával szemben is. Beosztottjai csendes szavaiból is értik a feladatok súlyosságát, ök tudják a legjobban, hogy mindaz, amit Mária asszony magáról el­mondott, valóban mindennapjaink hősiességét jelenti. Egyszerűen fogalmazva, nagy szavak nélkül. DEÁK TERÉZ Helena Krupicová 1960-tól dolgozik a gottwaldovi cipőgyár­ban. Jelenleg a gyár cipőboltját vezeti, amelynek kollektívája nagyon jó eredményeket ér el. Folyamatosan túlteljesítik a kiskereskedelmi forgalom tervét. A cipőgyárban Helena Krupicová kezdeményezte az első szocialista munkabrigád megalakítását, amelyet tizennyolc évig vezetett. Párttag, az egyik pártcsoport vezetője, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke és a vállalati szakszervezeti bizottság keretében a dol­gozókról való gondoskodást irányítja. A Blanskói Városi Nem­zeti Bizottság képviselőjeként lakóhelyén is kezdeményezően tevékenykedik. Példás munkájáért, elkötelezettségéért több kitüntetést kapott, most pedig a prágai várban átvette a legna­gyobb elismerést - a Szocialista Munka Hőse kitüntetést. (Igor Zehl felvétele - ČTK) <i és ra és a művészet területén a számos kiváló red- között is kitűntek, kezdeményezésükkel, bel- f át- ső meggyőződésükkel, önként vállalt na- *ket gyobb feladataikkal járultak hozzá közös cél- íent jaink eléréséhez. Példájuk még elkötelezet- Ők tebb, még gazdagítóbb alkotó tevékenységre lka, ösztönöz valamennyiünket. r/fü­A MEGGYŐZÉS LEGJOBB FORMÁJA A PÉLDAMUTATÁS >z embere Közmű és Ipari Építő- árának rovinkai üzem- [ezdetben betont kevar- íppel kavicsot bányász- )ngyűrűket csináltam e gépész vagyok. Héttől futószalag mellett állok, n a szabad ég alatt, legben százszor rosz- a legnagyobb kánikulá- szél, a nyakamba hord- megáll a futószalag az t kavics alatt. De rajtam zem, semmi sem fog ki. )k egy ócska vödörben sgítem a szalagot. Be is amar. A hengereket is ki tudom cserélni, ha i ne hívjanak szerelőt, a gépet, akár a tenye­an a tavaszt szeretem, meleg tavaszt. Sarjad nak a levelek, és amit nüvelnek... ha megva- akkor is látnám mindezt, rekben is megfigyeltem bbségük gyors jólétre, ikre vágyik. Én sem sí- i régi világot, amikor egy z kenyérnek és a foltos s örülni tudtunk, de úgy jriban valahogy sokkal nberrel találkoztam. Ez omorít. Ezen sokat töp- anában. iket neveltem fel, a Iá- nőnek tanult, de varrónő i fiam meg mentős volt most meg autószerelő a Slovnaftban. A munkájukat, a kö­telességüket tisztességgel végzik el, s ez nagy boldogság nekem. És mert ilyenek, örömmel segítem őket. A lányom nemrég kapott lakást, a fi­am házat épített, jó nagy kiadásaik voltak! De nem ezért jöttem vissza dolgozni! Azért, mert visszahívtak. Azt mondják: nem tudnak meglenni nélkülem. Hogy szükségük van rám. örül a feleségem, és bevallom: nagy öröm ez nekem is Január huszon­ötödikén nyugdíjba mentem, de pár nappal később már jöttek is értem. Az igazgató is messziről üdvözöl, ha meglát. Engem itt szeretnek. Tisztel­nek. Megbecsülnek. Én itt nagyon jól érzem magam. Ugyanolyan jól, mint otthon. A délutánjaim mindig egyformák. Mint a szombatok és a vasárnapok. Ha jó idő van, csak a tévéhíradó tud becsalni a kertből. Régebben, ami­kor jobban láttam, Jókai-regényeket olvastam, ma már csak a nagybetűs újsághíreket veszem sorra. Aztán jönnek az unokák és abban a perc­ben valahogy mindig megfiatalo­dom. Én még virágot szedni is szí­vesen elmegyek velük. Nálunk, Macháza (Macov) környékén szinte sárga most a mező, de nem a pity­pangtól - a boglárkától.“ A kezét nyútja. Az erejét adja. Hitének erejét, hogy csak így, tisztességgel érdemes. Mától kiváló munkás. A neve Sátor József. SZABÓ G. LÁSZLÓ szerűen, nagy szavak nélkül iért látogattam meg, hisz a nagy megtisztelésről már zerzett. Néhány kollégám is megelőzött, hogy az olva- ádió hallgatóinak és a televízió nézőinek bemutassák őt. én is az ilyenkor szokásos kérdéssel kezdem: hogyan *ől a szocialista munka hőse. Ezért inkább megkért, nem > neki megfogalmazni a választ. Együtt próbáltuk monda­ni, mit is jelent manapság a hősiesség. Az általános sokról fokozatosan az ő életútjara tereltem a szót. S mire t beszélgetésünk befejeződött, már nem volt nehéz Mária Paulechová élete ugyanis nincs tele legendás hétköznapok hangyaszorgalmú munkája által érdemelte i mindennapi címet. mezőgazdasági jltak, hat gyereket ne- lajtam kívül még az i dolgozik a mezőgaz- Amikor pályát kellett , szüleimre hallgatva asági szakközépisko- ntöttem. Ennek elvég- z elhelyezkedés nem szén 1957-ben a me- techníkusokból még )/c. Egy ideig körzeti iként dolgoztam, >rültem ide az ostrovi jységes Földműves­be. ezt a gazdaságot ásban a lemaradozók ák nyilván. Mária Pau- hány munkatársával bízták meg, segítsék cezet fellendítését. igy bizalommal foga- l Szemükben túl fiatal en feladatra, meg ráa- \/lajdcsaknem a sze- idták: hogyan merek gazdáknak tanácsot áni őket. Én viszont m meg. Igaz, az időm­érőmmel sem takaré- De kellett-e nagyobb y kitüntetés, mint az, étkező évben már ré- izethettünk az elége- k? , ahogyan a bizalmat neg az egyik napról az eredmények sem születtek. Türelmes, íunkával, példamuta- ?ktíva összefogásával } jobban gazdálkodni. 'ár senki sem ütközött meg azon, hogy nő vagyok és ezen a címen én sem vártam sem­miféle megkülönböztetésre. A be­osztottjaim, az állattenyésztésben dolgozó lányok, asszonyok ezt tudják rólam, s azt hiszem ez is hozzájárult ahhoz, hogy a munká­ban ók is teljesen egyenrangúak a férfitársaikkal. Pedig tudom, az asszonyok sokat dolgoznak. A haj­nali etetés, vagy fejés után keve­sen fekszenek le, hogy a koránke­lést néhány órás alvással pótolják. Sokat javítottunk már az állatte­nyésztésben a munkakörülménye­ken, de még sok feladat vár a szakemberekre, hogy olyan,, se­gítőtársakat“ fejlesszenek ki, amelyekkel a megerőltető fizikai munkát egyre inkább kiküszöböl­hetjük. Mint az állattenyésztési részleg vezetője kilencven ember munká­ját irányítja, nőket, férfiakat egy­aránt, a nyolc közvetlen beosztott­ja viszont az erősebb nemhez tar­tozik. Igaz, közülük csupán egy idősebb Mária asszonynál, de na­gyon jól megértik egymást. Az el­telt évek alatt szerzett tapasztala­tait kellőképpen kamatoztatja a munkaszervezésben, emberis­merete, tudása is szerepet játszik eredményességében.-Azt hiszem egyetlen munka­hely sincs ahol ne lennének nehéz­ségek, gondok. A kérdés csupán az, hogyan tudunk ezekkel meg­birkózni, milyen megoldásokat ta­lálunk. Ahhoz tartom magam, hogy már a legkisebb fogyatékosságok­ra is fel kell figyelni, nem hagyhat­juk, hogy nagy problémává nője­nek. Vannak viszont dolgok, ame­lyekkel kapcsolatban szeretnénk tenni valamit, de rajtunk kívül álló tényezők befolyásolják a helyze­tet. Azt hiszem egyetlen vezetőnek sem könnyű a dolga, ha a munka­társakat a takarékosságra inti, és közben a dolgozók szóvá teszik, hogy például a vízmelegítőben elég lett volna a meghibásodott spirált kicserélni, nem kellett mind­járt újat vásárolni. De sajnos, az elromlott pótalkatrész nem kapha­tó, a meleg vízre szükség van, meg kell venni az újat. Ez a példa apróságnak tűnik, de nem hunyha­tunk felette szemet. Mária Paulechová a lakosságot bosszantó többi fogyatékosságról Mária Paulechová (Pavel Neubauer - ČSTK felvétele) is jól tájékozott. Nemcsak mint a Szlovákiai Nőszövetség járási bizottsága elnökségének tagja, a szövetség központi bizottsága mezőgazdasági bizottságának el­nöke, hanem mint a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának képvi­selője is, sokat jár az emberek, a választói közé.- Nemrég fejeződtek be a tava­szi falugyűlések. Igyekeztem minél több helyen jelen lenni, öröm volt hallgatni, hogy a lakosság lelkese­déssel támogatja pártunk politiká­ját, gazdasági előrehaladásunk meggyorsításának programját. Csúcsteljesítmények kovácsolója A Szlovák Magnezitmüvek lube­níki üzemében 1977 decemberé­ben egy tizenegy tagú kollektíva jelentkezett a szocialista munka­brigád cím elnyeréséért folyó ver­senybe. A Márta tárnában dolgoz­tak. Egy évvel később itt beszün­tették a magnezitjövesztést és a ti­zenegy tagú kollektívát a Hideg tárnába irányították, ahol a mun­kaszervezés miatt a csoport ketté­vált. Az egyik csoportból alakult ki František Puhalla szocialista mun­kabrigádja. Ma már arról senki sem beszél, vajon a brigádvezető választotta-e ki a brigádtagokat, vagy Ján Mi- chálček, Jozef Hibler, Bodnár Már­ton, Jaroslav Pervan, Ján Skŕiček kivánta-e, hogy együtt dolgozza­nak. Nem is ez a fontos, a lényeg az, hogy a Puhalla-brigád jól összehangolt, kiváló sikereket elé­rő bányászkollektíva. Már 1978-ban csaknem 108 száza­lékra teljesítette a bri­gád a teljesítmény­normáját. Egy évvel később, terven felül 2524 tonna nyers- magnezitot jövesztet- tek s 1980-ban a ter­ven felüli mennyiség már meghaladta a 9 ezer tonnát. Akkor novemberben 6222 tonna magnezitot hoztak felszínre és ezzel megdöntötték a vállalati rekordot. Pártunk megalapítá­sának 60. évfordulója és a CSKP XVI. kongresszusának tiszteletére újabb csúcsteljesítményt értek el, egy hónap alatt 6260 tonna nyersmagnezitot jö- vesztettek s ezzel normájukat 139,6 František százalékra teljesí­tették. František Puhalla brigádja a X. szakszervezeti kongresszus tisz­teletére versenyfelhívást intézett az üzemben, az egész vállalatnál, illetve a Kelet-szlovákiai kerület­ben működő valamennyi szocialis­ta munkabrigádhoz, hogy köves­sék példájukat és ezzel is járulja­nak hozzá a komplex intézkedé­sek sikeres teljesítéséhez. Ennek, a kötelezettségvállalásként is ér­telmezhető felhívásnak egyik pontja így szólt: - Augusztusban újból megkíséreljük, a kiváló szov­jet LS 30-2 S kaparógép segítsé­gével, a magnezitjövesztés válla­lati rekordjának megdöntését. Erre már pár nappal augusztus vége előtt sor is került. A Puhalla-brigád tagjai a mun­kahelyen és azon kívül is megbe­csült emberek, a példás kollektíva vezetőjének nevét, brigádjának si­keres munkáját számtalan orszá­gos tanácskozáson, - többek kö­zött a szakszervezetek XI. orszá­gos kongresszusán is - példaként említették. Andrej Heidecker mérnöktől, a lubeníki magnezitüzem igazga­tójától tudtuk meg, hogy a Puhalla- brigád az idén is példásan teljesíti feladatait. Tagjai vállalták, hogy a XI. szakszervezeti kongresszu­sig minden hónapban 111 száza­lékos tervteljesítést érnek el. Mie­lőtt a brigádvezető, František Pu­halla elindult volna, hogy küldött­ként részt vegyen az országos tanácskozáson, örömmel bejelent­hette, hogy hónapos tervüket átla­gosan 120 százalékon felül teljesí­tik. Nem rejtette véka alá azt sem, hogy nem megy „üres kézzel“ a kongresszusra, magával viszi kollektívája felajánlását: a 8. öté­ves tervidőszak feladatait 1990. május 9-ig, hazánk felszabadulása 45. évfordulójának napjáig telje­sítik. Az eddig említett tények cáfol- hatatlanul bizonyítják, milyen eredményesen dolgozik a Puhalla- brigád, melynek összekovácsolá­sában, irányításában kétségtele­nül nagy érdeme van a brigádve­zetőnek. Hallgassuk meg erről Andrej Haidecker üzemigazgató véleményét.- Egy nagyszerű, kitünően összehangolt kollektíva František Puhalla szocialista munkabrigádja - mondta. - Maga a brigádvezető olyan nemes emberi tulajdonsá­gokkal rendelkezik, melyek példa­mutató, mozgósító ereje szinte fel­becsülhetetlen.- Véleménye szerint, mi kész­tette František Puhallát, brigádjá­nak tagjait az egymást követő re­korddöntésekre, az ezzel járó munkateljesítményekre?-Erről nyilatkozni maga a bri­gádvezető a legilletékesebb, de én is elmondhatom véleményemet. Mindenekelőtt talán azt idézném fel, amit évekkel ezelőtt - talán abban az időben, amikor hattagú brigádja élére állt - nekem elmon­Puhalla (ČSTK - S. Písecký felvétele dott. Műszak után, egy alkalom­mal, az üzemi szakszervezeti bi­zottság ülése előtt bejött hozzám az irodába és így szólt: - Heidek- ker elvtárs, rengeteget beszélünk a gyűléseken arról, hogyan kell de Igozni, miként kellene cseleked­ni, hogy jobb eredményeket érhes­sünk el. Szerintem, csak ez nem elég, a legjobb meggyőzés a példamutatás, ezt kell nekünk is tenni. Az én brigádom el is kezdi- mondta határozottan. Hát vala­hogy így kezdődőit és Franto Pu­halla tettekkel bizonyított, az általa vezetett munkabrigád olyan ered­ményeket ér el, amelyekről orszá­gos viszonylatban elismeréssel beszélnek. František Puhallát már mi is több alkalommal bemutattuk, bri­gádja egy-egy sikeres csúcstelje­sítménye kapcsán. Azt is elmond­tuk, hogy kezdeményezéséből mindig valamilyen mozgalom bon­takozott ki. Arra viszont most kér­tünk tőle választ, hogy hogyan in­dult be náluk a rekordmozgalom? František Puhalla a tőle megszo­kott mosolygós arccal válaszolt.- Ellestük a vasércbányaüze­mek kollektíváitól - mondta.- Gondoltuk, ha náluk meghono­sodott a rekordmozgalom, nálunk is elterjedhet, s nem tévedtünk. Többször beszélgettem Franti­šek Puhallával, de egy alapvető kérdésre csupán most kértem tőle választ. Tulajdonképpen miért lett bányász?- Talán furcsán hangzik fo­galmazta válaszát - de megtet­szett az egyik idősebb barátom bányász egyenruhája, és én is jelentkeztem a Spišká Nová Ves-i szakmunkásképző iskolába, meg­kaptam az egyenruhát és hozzá a szakmai kiképzést. Nem bántam meg, hogy így döntöttem, eddig szégyent nem hoztam a bányá­szok egyenruhájára, szakmájára. Puhalla elvtárs joggal viseli ezt az egyenruhát, a mellén csillogó kitüntetéseket, mert erre becsüle­tes, példamutató munkájával rá­szolgált. KULIK GELLÉRT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents