Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-28 / 122. szám, csütörtök

Rövid távra nem érdemes Gondolatok a tanulásról és az ismétlésről előttünk álló hetek próbára teszik tanulóink szellemi erejét és teljesítőképességét. Gya­korlati tapasztalatai alapján minden­ki tudja, hogy az év végi ismétlés sok erőfeszítést, nagy önfegyelmet követel. Gyermekeink teljesítőké­pességének határai rugalmasak, de korlátlanul nem feszíthetők. Idősze­rű feladat tehát, hogy közelebbről megvizsgáljuk, mit mondanak a ta­nulás fiziológiájával és pszichológiá­jával foglalkozó szakemberek olyan kulcsfogalmakról, mint a tanulás és az ismétlés. A vizsgálat tapasztala­tai ugyanis hozzájárulhatnak gyer­mekeink tanulmányi teljesítményé­nek fokozásához. A lélektani és oktatáselméleti ku­tatások tanúsága szerint az ismere­tek megtartását - a bevésést épp úgy, mint az emlékezést - nagy mértékben befolyásolja a gyakorlás mennyisége és az ismétlés gyakori­sága. A tanítási órán a pedagógu­sok, az otthoni felkészülés során a szülők ügyeljenek arra, hogy a gyermekek ne csak olvasgassa­nak és másolgassanak, hanem va­lóban tanuljanak; figyelmesen, aktí­van ismételjék az anyagot, mert csak ebben az esetben maradnak pontos emléknyomok. A tudatosan elsajátított ismeretek jobban bevé­sődnek és szükség esetén - felelés­kor, különböző élethelyzetekben - helyesebben és pontosabban re­produkálhatók, mint a mechaniku­san ismételgetett tananyag. Kísérle­tek sora igazolja, hogy a legtöbbször ismétlő, cé'tudatosan gyakorló tanu­lók felejtenek a legkevésbé. Figyelmeztessük gyermekeinket arra is, hogy a bekezdéseken, olda­lakon való gyors és felületes átfutás teljesen értelmetlen és felesleges. Bár az ilyesfajta ismétlést - elsősor­ban a maguk megnyugtatása szem­pontjából - nagyon hasznosnak és szükségesnek tartják a gyermekek, a célhoz, a tananyag pontos és részletes felidézéséhez nem viszi közelebb őket. Az olvasottakat min­dig át kell gondolni. A felidézés szempontjából célszerű módszer a jegyzetkészítés; egy-egy fejezet lényegét egy mondatba sűrítve összefoglalni és lejegyezni. Gondoljunk arra kis, hogy az idő mind az ismétlés, mind a gyakorlás Lehet rajta vitatkozni, mennyiben te­kinthető mellékesnek, ha elsősorban a kollektív teljesítményre alapozott együt­tesből egy olyan kiváló egyéni képességű és tehetséges zenész kiválik, mint Kopell- man József. A Szlovák Kamarazenekar­nak Andrea Šestáková személyében új elsóhegedúse van. A május 7-i hangverseny első száma afféle felvezetője volt a hallgatónak a ko­molyabb kamaradarabok világába. Anto­nio Vivaldi G-dúr hegedűversenye rövid, hármas tagolású kompozíciója is prog- ramjellegú, mint a legtöbb ebből a barokk műhelyből kikerült darab. A Szlovák Ka­marazenekar Bohdan Warchal vezetésé­vel ezzel a produkcióval megadta az est jellegét: a pontosságot. Jean-Baptiste Lully olasz származású, de francia udvarban élt királyi zeneszerző volt. A szerelem diadala című balett­szvitje a most hallott tolmácsolásban el­sősorban a dinamikájukban különböző té­telek pontos hangulataival szólalt meg. Ugyanakkor ebből az eredetileg derűs, érzelmi töltésében árnyalt álkotásból ezúttal csak a zenekar precizitása, a tisz­ta szólam volt meggyőző. Hiányzott az érzelmi telítettség és az oldottság, aminek következtében adósak maradtak azzal a bizonyosságra alapozott derűvel, ami ennek a kamarazenekarnak a jellemzője. Külföldi múvészvendége is volt a hangversenynek Arto Noras finn gor­donkaművész személyében, aki Joseph Haydn D-dúr gordonkaversenyét adta elő. A finn művész mindvégig uralta a da­rabot, s a zenekar hű kiegészítője volt a végső hangzás megteremtésében. ízig- vérig mai játékstílusa, a közös produkció sima kapcsolódásai élményszámba men­tek. A gordonkaszólam virtuóz követel­ményének megfelelt Arto Noras felké­szültsége, tehát ez a teljesítmény nem véletlenül jelentette az est kicsúcsoso- dását. Szünet után nagyjából a századfordu­ló táján egy időben alkotó angol és cseh zeneszerzők egy-egy alkotását hallhat­tuk. Edward Elgar bár jóval a romantika során fontos tényező. Gyakorolni és ismételni ugyanis kétféleképpen le­het. Szoros egymás utánban, szinte szünet nélkül; ez a halmozott gya­korlás. Az ismétlésnek ez a formája nem teszi lehetővé, hogy a tananyag egyes részei között kialakuljanak és megszilárduljanak az asszociációs kapcsolatok. A túl sűrű ismétlés nem kedvez a feltételes reflexek létrejöt­tének. Az egyhangú (monoton) inge­rek gátló hatást gyakorolnak az asszociációs kapcsolatokra, a hal­mozott ismétlés előbb-utóbb kioltja a reflexeket, s a gyermek könnyen elfárad. A másik módszer szerint a tanuló időben széthúzza, több tanulási al­kalomra elosztja a gyakorlást és az ismétlést. Ez az elosztott ismétlés. Tanulóinknak az utóbbi módszert ajánljuk, mert az időben széthúzott, elosztott gyakorlás segíti a kapcso­latképzést, az így kiépített asszociá­ciók szilárdak, maradandók és job­ban ellenállnak a kioltásnak; az ily módon ismétlő gyermek nehezeb­ben felejt. A tanulás fiziológiájával foglalkozó kutatók azt is megfigyel­ték, ha az ismétlés és a lecke fel­mondása közé szüneteket iktatnak, a gyermekek könnyebben reprodu­kálják az anyagot, mintha közvetle­nül a tanulás után kérnék számon az ismereteket. Dr. Barkóczy Ilona és dr. Putnoky Jenő megállapítása sze­rint a leghatékonyabb tanulást a 12 napig tartó ismétlés biztosítja, na­ponta két-két alkalommal. Gyermekeinknek magyarázzuk meg, hogy rövid távra nem érdemes tanulni, ne a másnapi felelés legyen a cél. Tanulni a jövő számára kell, úgy, hogy képesek legyenek hosszú ideig megtartani és különböző hely­zetekben alkalmazni az ismereteket. Már csak azért is fontos megér­tetni velük, hogy az ismereteket hosszú távra kell elsajátítani, mert a sok évszázados tapasztalat sze­rint minden, amit az ember megtanul az egyik feladat megoldása során, átvihető egy másik feladatra - transzferálható. A most megtanult tananyag befolyásolja a későbbi is­meretszerzést, segítheti vagy gátol­hatja az új feladatok megoldását. A tanulás szempontjából nagy szerepe van a beállítódásnak is, mely az előzetes tapasztalatok és kora után kezdett komponálni, műveiben megőrizte ennek a nagy stíluskorszaknak a jegyeit. E-moll vonósszerenádja kelle­mes muzsika, amelynek tolmácsolásával a Szlovák Kamarazenekar igazolta az első részről alkotott véleményt. Az oldott­ság, az érzelmi telítettség hiányzott a pro­dukcióból, amely helyett előtérbe került a kínos precizitás. Csak a lágy dallamfo­natok érzékeltetésére jutott ebből a pon­tosságból. Leoš Janáček Vonószenekari szvitje ugyanannak a stíluskorszaknak a sajá­a már megszerzett ismeretek alap­ján épül ki. Ha az ismeretek és az új tananyag összhangban van az isko­lai és a társadalmi elvárásokkal, a gyermekben kialakul a pozitív be­állítódás. Erről a fogalomról azért kell beszélni, mert a pozitív beállító­dás (irányultság) szelektív hatást gyakorol a tananyag elsajátítására és biztosítja a céltudatos tanulást, a negatív viszont gátolja az aktivi­tást. A beállítódás hatással van a gyermek egész magatartására. Mindenféle tanulás alapvető célja a gyermeki személyiség sokoldalú alakítása. Az ismétlések idején elő­nyös helyzetben vannak azok a ta­nulók, akiknek szülei és pedagógu­sai a háttérben maradnak, hogy a gyermek számára ne váljanak ál­landó és kizárólagos információfor­rássá és hagyják kibontakozni a gyermeknek azt a képességét, hogy önmagát korrigálja. Ha a gyer­mek kérdezett, nem adtak azonnal választ, felhívták a figyelmét a for­rásmunkákra. A lexikonokban bön­gészők ismeretszerzés közben megtanulták célszerűen szervezni a tanulást, beosztani az időt. Nem csak a kész ismereteket vésték em­lékezetükbe, önállóan is átgondolták a tananyagot, és megtanulták irányí­tani azt a folyamatot, amely a tudás megszerzéséhez vezet. Ezzel a módszerrel elsősorban a lusta, vagy a szétszórt figyelmű gyerme­keket érdemes foglalkoztatni. Ily módon a gyermekek nem csak ta­nulnak. Az a tudat, hogy ők nem magolnak, hanem a lexikonokban, az ismeretterjesztő könyvekben vagy a sajtótermékekben is képesek utánanézni az anyagnak, növeli az önbizalmukat, formálja emberi tartá­sukat és jólneveltségüket. H a a gyermek hasznát látja a szülő és pedagógus taná­csainak, nem a tiltó és irányító hatal­mat látja a felnőttekben, hanem az óvó barátot, a védelmező erőt. Várja és igényli a tanácsokat. Az iskolai munka nehézségei, a felelés esetle­ges megrázkódtatásai nem teszik zárkózottá. Segítőtársat lát a felnőtt­ben, akinek logikus tanácsai hozzá­segítik annak a hatalmas anyag- mennyiségnek az elsajátításához, amelyet a további évek hoznak. TÖRÖK ZSUZSA tosságait viseli magán, mint az angol komponista müve. Romantikus alkotása egyike az elsó alkotói korszakából ismert legszebb daraboknak. A kamarazenekar ezzel a produkciójával végül is megsejte­tett valamit a változás lényegéből, amely valószínűleg még nem teljesedhetett ki a rövid idő alatt. Bohdan Warchal hege- dújátéka az előadás középpontjába ke­rült, s így végeredményben bizonyos mértékű teatralitást is vállalva, ezen az. estén sem maradt el a siker. Szúnyog Judit Május elején tartotta meg Prágá­ban IV. kongresszusát a Cseh Drá­maművészek Szövetsége. A vá­lasztmány beszámolóját annak el­nöke, Jiŕina švorcová nemzeti mű­vész terjesztette elő. A dokumentum egyaránt elemezte a szövetségi szervek és a tagság sikereit, a tevé­kenység fogyatékosságait. Egyebek közt rámutatott: ,.Tudjuk, részesei vagyunk az átépítés történelmi fo­lyamatának, amikor senki sem bur­kolózhat szép szavakba, senki sem térhet ki a tettek elől. A színház- és filmművészetnek, a rádiónak és a televíziónak jelentős szerepet kell vállalnia az előttünk álló nagy fela­datok megoldásában“- hangoztatta Jiŕina Švorcová, majd felhívta a fi­gyelmet azokra a hiányosságokra, amelyeknek orvoslása az elkövetke­ző időszakban a legsürgetőbb teen­dők közé tartoznak: „Nem áltathat­juk magunkat, hogy a sikertelenség oka csakis, vagy nagyobbrészt a színházakon kívül keresendő. A középszerűségnek mély gyökerei vannak a színházakon belül, a szín­házak irányításában, de egyes alko­tók tehetségében is“ - mondotta. „Még mindig kevés a gondolatok­ban gazdag, valóban igényes kor­társ dráma. Számos új alkotás a ki­forratlanság jegyeit viseli magán.“ A filmművészet - egyes, kétség­kívül kiemelkedő alkotások ellenére - nem tesz eleget teljes egészében társadalmi feladatainak. A televízió képviselői az elmúlt öt évben szá­mos sikert értek el, főként a család és az ifjúság életét érintő 'műsoraik­kal. A legsikeresebb műsorok a je­lenből merítő sorozatok és tévéjáté­kok. A jelen ábrázolásának követel­ménye vonatkozik a rádiójátékokra is, hiszen a ma bemutatása ebben a szférában nemegyszer leíró jelle­gű sablonos kísérlet csupán. Felszólalt a kongresszuson Josef Haviin, a CSKP KB titkára is. Méltat­ta, hogy a cseh drámaművészek egyöntetűen támogatják a CSKP XVII. kongresszusának irányvona­lát. Egyebek közt megállapította, a színház-, televízió rádió és film­művészet még bátrabban meríthet­ne ösztönzést a szovjet művészeti élet tapasztalataiból, amely már kö­vetkezetesen elkerüli az álproblé­mák ábrázolását - hangoztatta a KB titkára. A hazai alkotók figyelmét felhívta arra, hogy ma a színpadon, a tévé­ben, a filmvásznon vagy a rádióban érezhetően hiányoznak az új gon­dolkodásmódot, a tudományos-mű­szaki haladást megtestesítő hősök. A Cseh Drámaművészek Szövet­sége IV. kongresszusának tanács­kozását a nyílt véleménycsere jelle­mezte. Több felszólaló hangsúlyoz­ta. hogy a cseh művészek és a mű­velődéspolitika képviselői nagy fi­gyelemmel kísérik a Szovjetunióban folyó változásokat, s a szovjetek országában végbemenő folyamatok a csehszlovákiai kulturális élet szá­mára is tanulságosak és ösztön- zőek. A kongresszust megelőzően a Scéna című lap körkérdéseire vá­laszolva sok művész fejtette ki véle­ményét a drámaművészet és a szín­házpolitika időszerű kérdéseiről. A csehszlovákiai színházak jel­legtelen repertoárja, az új művek gyenge színvonala és a nem ritka középszerűség azzal is összefügg, hogy az utóbbi időben mintha csök­kent volna az új tehetségek beáram­lása a színházművészet vérkeringé­sébe - válaszolta a körkérdésre egyebek közt Vladimír Štefko szlo­vák kritikus. Vonatkozik ez a cseh opera-társulatokra is, amelyekben Dalibor Jedlička operaénekes véle­ménye szerint - a régebbi gondok többsége (a társulatok bürokratikus irányítása, a zenei oktatás és a ze­nekritika hiányosságai stb.) mind­máig megoldatlan. Daniel Wiesner, a prágai Nemzeti Színház koreográ­fusa a táncművészet társadalmi szerepének elmélyítését sürgette, egyebek közt olyan dramaturgia ki­alakításával, amely a cseh nemzeti érzésre építve erősítené a sajátosan cseh tánckultúrát. A vitában - a Scéna hasábjain - sokan síkraszálltak a színházak nagyobb önállósága és felelőssége mellett, rámutatva, hogy a darabok jelenlegi jóváhagyási rendszere el­lentétben áll az alkotómunka alapel­veivel, így tompítja a bíráló szemlé­let élét. Kritizálták a még érvényben levő színházi törvényt, amely gátolja kibontakozásukban a fiatal színész­generáció tagjait. A kritika és a szín­ház kapcsolatának alapja a nyílt pár­beszéd, s ha nem szűnik meg a ,,bí- rálhatatlan“ színházak, drámaírók, rendezők és színészek kategóriája, hiába igényeljük a kritika és az el­méleti munka kibontakozását - ol­vashatjuk a hozzászólásban. Alex Koenigsmark drámaíró is több javaslatot terjesztett elő a szín­házi élet problémáinak orvoslására. Sürgette a színházigazgatók na­gyobb döntési önállóságát, illetve az igazgatói posztra javasolt szemé­lyek nevének közzétételét, hogy „a javaslatokhoz hozzászólhassanak a színészek és a nyilvánosság is." A vita a tévédramaturgiával kapcso­latban az alkotók társadalmi aktivitá­sának és a művekért való szemé­lyes felelősségüknek kérdését emel­te ki. A kongresszus szellemét a Rudé právóban közzétett néhány vitafel­szólalás is érzékeltette. A pártlap­ban olvashattuk május 7-én például Miloš Kopecký nemzeti művész hoz­zászólását, amelyben hitet tesz a Szovjetunióban végbemenő forra­dalmi átalakítás mellett. A művész ugyanakkor aggályait is kifejezte a hazai fejlődés egyes jelenségei fölött Véleménye szerint,, ami jelen­leg kultúránkban a legnagyobb ve­szélyt jelenti a szocializmus szem­pontjából, az azoknak az emberek­nek a be nem vallott és álcázott személyi érdekei, akik abban a tév­hitben élnek, hogy az úgynevezett új gondolkodásmód csupán új politikai fügefalevél, nem pedig erkölcsi, szellemi és történelmi kategória... Korunk nem radikalizmusra, hanem igazságra, becsületes munkára, mű­veltségre és ésszerűségre szólít fel bennünket. Azaz olyan tulajdonsá­gok kialakítására, amelyeket már Marx és Engels is nagyra értékelt. Az emberi értelem a szocializmus legerősebb szövetségese, azé a szocializmusé, amely maga is az emberi értelem szülötte. “ SOMOGYI MÁTYÁS Színes műsor - új színpadon Holnap kezdődik a XXIV. országos népművészeti fesztivál E hét végén rendezik meg a Lé­vai (Levice) járásban a XXIV. Or­szágos Népművészeti Fesztivált. A változatos műsor holnap délután egy órakor kezdődik a lévai városi művelődési központban, ahol a legjobb szlovákiai magyar gyer­mektáncegyüttesek versenye lesz. Este ezek a csoportok a Tisztelet- adás című - a nagy októberi szo­cialista forradalom 70. évfordulója jegyében sorra kerülő - program­ban szerepelnek Léván, Farnadon (Farná, Nagyölveden (Veľké Lu- dince), és Nagysallón (Tekovské Lužany). Szombaton a zselizi (Želiezov­ce) művelődési otthonban nyitják meg A gyermekekről gyermekek­nek című néprajzi kiállítást. Dél­után új helyszínen, az elmúlt hét végén átadott helyi szabadtéri színpadon folytatódik a műsor. 17.30-kor kezdődik a Csak tiszta forrásból című program, amelyben a Nyitrai (Nitra) járás hagyomány­őrző csoportjai és szólistái szere­pelnek. Este 8 órakor a Zseliz üdvözlése című műsorblokkban fellép a Hajós, a Csalló együttes, továbbá a tolmácsi (Tlmače) Vatra táncegyüttes, a humennéi Kalina folklórcsoport és a magyarországi, bagi gyermektánccsoport, továbbá a budapesti Hegedős népzenei együttes és szólistái: Sebestyén Márta, Szvorák Katalin, valamint Balogh Márton. Szerepel a prog­ramban az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes kamarazenekara is. Ezt követően táncház, majd népmulatság kezdődik. Vasárnap délelőtt menettánc­bemutató lesz, majd a Hegedős együttes lép fel. Őket az Ifjú Szí­vek Magyar Dal- és Táncegyüttes műsora követi, amely délben kez­dődik. A délután 3 órakor kezdődő gálaműsorban a legjobb szlovákiai magyar gyermek- és felnőtt tánc- együttesek, továbbá a vendég­együttesek és szólisták lépnek fel - remélhetően jó időben és sok néző előtt.-y-f Zselizi hangulat (Gyökeres György felvétele) Változás után, változás előtt? A Szlovák Kamarazenekar új felállásban Cseh kulturális mozaik Színház - a betegségek ellen Különös színház működik Szudán egyik városában, Port-Sudanban. Nem drámákat, s nem is szórakoztató vígjáté­kokat játszanak. A veszélyes betegségek - a tífusz, a tüdőbaj, a himlő, a malária, az AIDS stb. - a főszereplő. A betegséget megszemélyesítő színész maszkja bor- zadályt keltő, ruházata iszonyatos. A kö­zönség előadás közben megtudhatja, mi­lyen veszélyesek ezek a betegségek és hogyan előzhetők meg. A bedzsák több­sége analfabéta. A bedzsákok - hámi eredetű nép - főleg az ország észak­keleti részén élnek. Az évek óta tartó szárazság kényszerített sok embert arra, hogy elhagyja szülőhelyét. A menekültek többsége Írástudatlan, ezért a higiéniai ismeretek terjesztésének egyik hatékony módja a színelőadással történő felvilágo­sítás. A közönség megkedvelte a művé­szeket, a betegségek, járványok elleni harc zászlóvivőinek, megszemélyesítői­nek tartja őket. -yb-

Next

/
Thumbnails
Contents