Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-28 / 122. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1987. V. 28. Az átalakítás kollektív munka eredménye Mihail Gorbacsov beszéde a bukaresti román-szovjet barátsági nagygyűlésen Mihail Gorbacsov romániai látogatása alkalmából kedden Bukarestben, a Köz- társasági Palotában román-szovjet barátsági nagygyűlést tartottak, amelyen először Nicolae Ceausescu, majd pedig Gorbacsov elvtárs mondott beszédet. Az alábbiakban az SZKP KB főtitkárának beszédét ismertetjük. A szocialista Romániában olyan államot látunk, amely osztálylényegét tekintve közel áll a Szovjetunióhoz, egyik szövetségesünk, munkatársunk a közös ügyben. Ószintén meghatottak a rokonszenv- nek azok a megnyilvánulásai, amelyeket a bukaresti dolgozók tanúsítottak irántam. Ezek bizonyítják, milyen mély gyökerei vannak a mi elvtársi kapcsolatainknak. Az Augusztus 23 Művekben tett látogatás is őszinte és baráti légkörben zajlott. Engedjék meg elvtársak, hogy röviden arról szóljak önöknek, ami most történik a mi országunkban. A társadalmi élet minden területének átalakítása, amely terjedelmét tekintve egyedülálló, jellegére nézve forradalmi, ma meghatározza a szovjet emberek tetteit és gondolkodását. Azoknak a változásoknak a koncepciója, amelyeket az SZKP KB áprilisi ülése után kezdtünk el, nem valaki személyes kívánságának a kifejezője, hanem a párt kollektív gondolkodásának az eredménye. Nem született meg azonnal, kész és végsó formában. Sok mindent meg kellett mondani, sok dolognak meg kellett érnie és sok mindenhez nehéz munkával jutottunk el országunk fejlődése során. Az a nézet, hogy a változások elkerülhetetlenek, a szovjet társadalom különböző rétegeiben nem ma és nem is tegnap született. És minél többet morfondíroztunk a valóságról, annál világosabb lett számunkra, hogy nem lehet csak a kozmetikai simításokra korlátozni a dolgokat, hanem alapvető radikális reformok szükségesek, hogy felszámolhassunk mindent, ami gúzsba köt bennünket, mindazokat az okokat, amelyek fékezték az ország fejlődését. Elvtársak, el kell mondanom, hogy bár kellően tájékoztatnak engem a világűr békés kihasználása érdekében végzett munkánkról, és tisztségemből eredően végeredményben mindenről tudnom kell, ami történik, mégis mély benyomást tett rám az, hogy közelről is megismerkedtem Bajkonurral, ahonnan a szovjet rakéták és űrhajók startolnak, azok, amelyek részt vesznek a békés űrkutatásban. Az ott használatos technika és főleg azok az emberek, akik ezt létrehozták és irányítják, kézzelfoghatóan bizonyítják, milyen magas szinte* értünk el és milyen óriásiak a lehetőségeink. Nyíltan megmondom, hogy éppen ezzel összehasonlításban volt szembetűnő a szovjet gazdaság különböző ágazatainak színvonala közötti különbség, ami az utóbbi években elmélyült. Az igazsághoz hűen el kell mondani azt is, hogy kezdetben objektív okai voltak ennek az egyenlőtlenségnek. Államunknak minden erejét olyan konkrét területekre kellett összpontosítania, hogy minden áron teljesíthesse a legsürgetőbb feladatokat, vagyis a nehézipar kiépítését, a honvédelem megszilárdítását, az USA-val szembeni katonai egyensúly megteremtését, amely a Szovjetunió és szövetségesei biztonságát szavatolja. E kikényszerített intézkedésekhez az utóbbi időben még hozzájött az a tény, hogy a gazdálkodás és az irányítás színvonala elmaradt a kor követelményeitől és szubjektív tévedések is történtek. Ennek következtében fejlődésünk lassulni kezdett, s távolról sem használtuk ki teljes mértékben a szocializmus hatalmas erőforrásait. Ilyen körülmények között a párt kitűzte az átalakítás feladatát, meghatározta a fő láncszemet, amelynek segítségével majd teljesíteni lehet a rendkívül bonyolult és sokrétű feladatok összességét. Politikánk fó célja, eszköze és megvalósítója éppen az ember. S éppen az ó javára és az ó fejlődése érdekében tűzzük ki ezt a forradalmi feladatot, amit csak ó képes teljesíteni. Ennek érdekében azonban elkerülhetetlen az emberek kezdeményezőkészségének a fejlesztése. Amint a központi bizottság januári ülésén is hangsúlyoztuk, e szempontból egyetlen út létezik: a demokratizálás. Határozottan felszámoljuk a bürokratikus akadályokat, s létrehozzuk a feltételeket annak érdekében, hogy a legszélesebb tömegek öntudatosan bekapcsolódjanak a termelésbe, a társadalom életébe, a politikába. Ebben vezérfonalnak tekintjük Lenin gondolatát, miszerint a szocializmust nem lehet létrehozni felülről kiadott parancsokkal, a szocializmus szellemével ellentétes az irodai-bürokratikus automatizmus; az élő, alkotó szocializmus a néptömegek tevékenysé* gének az eredménye. A demokráciát többféle oknál fogva elsősorban úgy értékeltük, mint a társadalmi osztályok és rétegek érdekeinek képviseletét. Szocialista társadalmunk jelenlegi fejlődési szintje megköveteli a továbblépést. Célul tűztük ki, hogy a demokráciát az emberhez közelítjük, s a lehető legtágabb teret nyissuk a személyiség állampolgári és alkotó potenciáljának érvényesülése előtt. Célul tűztük ki, hogy társadalmunk minden tagjának reális biztosítékai legyenek törvényes jogai és érdekei védelmét illetően, s hogy az egyes ember ne csak az államgépezet egyik csavarjának érezze magát, hanem aktív és alkotó személyiségnek, hog^öntuda- tosabb és érdekelt félként kapcsolódjon be a párt által kitűzött nagy célok eléréséért vívott harcba. Miként valósítjuk meg céljainkat? A gazdaságban az önelszámoláson, az önfinanszírozáson, a dolgozókollektívák önigazgatásán, a gazdasági vezetők választásán, a gazdasági módszerek alkalmazásán, a tervezőmunka tökéletesítésén keresztül. Erre építjük minden munkánkat a népgazdaság egységes irányítási rendszerének létrehozása során. Egyébként a központi bizottság soron következő ülése erről a témáról fog tárgyalni. Ami pedig a politikai szférát illeti: a szocialista demokrácia intézményrendszerének tökéletesítésén, a választott szervek szerepének növelésén keresztül, s ez utóbbiak ellenőrzik az apparátus munkáját. Az ideológiában azáltal, hogy alkotó módon fejlesztjük a marxista-leninista elméletet, mégpedig a valóság mély és elfogulatlan elemzése alapján, tudományosan megindokolva a politikát, aminek során tekintetbe vesszük mind a belső, mind a nemzetközi feltételeket. Ugyancsak figyelembe vesszük a múlt tanulságait, valamint a jövőre vonatkozó előrejelzéseket, s határozottan aktivizálni kívánjuk az emberi tényezőt, felszabadítani a nép szellemi energiáját. Mint ismeretes, a demokrácia fejlesztésének elengedhetetlen feltétele a nyílt politika. Éppen ennek alkalmazásával kezdjük meg országunkban a szocializmus megújításának folyamatát. Ez megbízhatóan szavatolja, hogy e folyamat ne rekedjen meg valahol a félúton. Minden sima és probléma nélkül megy nálunk? Természetesen nem. Hiszen a nyílt politika és a bírálat az emberek érdekeit érintik. Van egy másik szempont is. Mindannyian becsüljük a szocializmust, mindannyian azt kívánjuk, hogy vonzó legyen. Ha viszont elhallgatnak valamilyen hiányosságokat, akkor azok elkerülhetetlenül növekednek. A féligazság rosszabb a kábítószernél. Ideig- óráig tompíthatja és enyhítheti a fájdalmas jelenségeket, azonban nem gyógyítja meg azokat, tehát akadályozza a normális, egészséges fejlődést. Ez éppúgy vonatkozik a jelenlegi problémákra, mint társadalmunk történelmére. Itt is, ott is szükségünk van az igazságra. Éppen a szavak és tettek egységében, a becsületes, nyílt politikában látjuk az előttünk álló bonyolult feladatok megoldásának kulcsát. Ma felelősségtudattal mondhajtuk, a nyílt politika légköre, a negatív megnyilvánulások elleni határozott küzdelem a társadalom életében, valamint a saját munkánk eredményeihez való kritikus hozzáállás megszilárdították a párt tekintélyét és a tömegek bizalmát. Tudjuk, hogy ez nem szól örökre, szüntelenül erősíteni, szilárdítani kell, mégpedig tettekkel, a kommunisták személyes példa- mutatásával. A párt, amely átfogó akcióprogramot terjesztett a szovjet társadalom elé, saját magánál kezdte. Következetesen megújítjuk a pártmunka módszereit és stílusát, a munkában következetesen érvényesítjük az aktív útkeresés, a kollegialitás légkörét, a döntések előkészítésekor pedig a nyíltságot. Nagyobb figyelmet szentelünk a káderkérdéseknek, annak, hogy a vezető tisztségekbe rátermett, elvhű és becsületes emberek legyenek javasolva - akár kommunistákról, akár pártonkívüliekról van szó. Ugyanennek a problémának a másik oldalát jelenti azoknak a felmentése, akik nem tudnak eleget tenni feladatuknak, s lépést tartani a korral. Fóleg azokról van szó, akik tisztességtelen eljárásukkal, elvtelensé- gükkel, a protekcionizmussal, nyereség- hajhászással lejáratták magukat, s elvesztették a párttagnál szükséges morális profilt. Mindannyiunknak tanulnunk kell a demokrácia közepette dolgozni. Az utóbbi időben mindinkább érvényesül nálunk a különböző szintű vezető dolgozók választhatóságának a gyakorlata. Ebben egyrészt a tömegek társadalmi aktivitása növelésének fontos eszközét, másrészt pedig a kádermunka bürokratikus módszereinek ellensúlyát látjuk. Az átalakítás komoly vizsgát jelent a káderek számára. Olyan iskola is ez, amelyből új vezetó dolgozók kerülnek ki, s amely fejleszti azok tehetségét, képességeit és akarati tulajdonságait, akik az élen járnak, s akik sorsukat összekapcsolták a szocializmus megújulásáért vívott küzdelemmel: Az ő példaadásuk mindinkább meghatározza országunkban az erkölcsi és politikai légkört. Az a munka, amit a párt megkezdett, a társadalom rendkívül széleskörű átalakítása, amelynek a demokrácia fejlesztése, a szociális igazságosság megszilárdítása és az emberek szellemi felemelkedése alapján kell biztosítania a társadalom legkorszerűbb formáit. El kell mondanom, hogy e munka során sok megcsontosodott elképzelést kell megváltoztatni és helyrehozni. Vegyük például az olyan kérdést, mint a gazdaság és a szociálpolitika viszonya. Ügy tűnhet, régi igazság, miszerint az emberek munkájától, függ az, hogy hogyan élnek. Viszont az ellenkező kapcsolat is érvényes: ahogy élnek az emberek, úgy is dolgoznak. Nálunk ugyanis hosszú ideig uralkodott az a nézet, hogy az alapeszközöket és erőket a termelés fejlesztésére kell fordítanunk, a szociális kérdések megoldását pedig - mint mondani szokás - későbbre halasztani. Ez kettős kárt okozott: károsultak az emberek érdekei, és károsodott maga a termelés is. Hiszen például új üzemek, termelőcsarnokok épültek, viszont az emberek nem akartak oda menni dolgozni, mert nem törődtek a szükségleteikkel. A helyzeten most igyekszünk javítani. Az aktív szociálpolitika felé kezdtünk orientálódni és arra, hogy a termelési feladatok megvalósítása elválaszthatatlanul kötődjön a dolgozók létszükségleteinek kielégítéséhez. Gyorsítjuk a lakásépítést mind állami, mind pedig a dolgozókollektívák vonalán, támogatjuk a szövetkezeti, fóleg az ifjúsági lakásépítést. S van itt még egy rendkívül fontos irányvonal a pártmunkában - a dolgozók internacionalista nevelése, a nemzetek barátságának erősítése. Tudjuk, hogy Lenin milyen jelentőséget tulajdonított mindannak, ami a nemzetiségi viszonyokat érintette, s milyen érzékenységet és figyelmes hozzáállást követelt e kérdések megoldásában. Úgy vélem, hogy Lenin hagyatéka ez ügyben ma is időszerű. i ömören ez annak a munkának a tar- ;alma, amit elkezdtünk. Tudatosítjuk és nyíltan is hangoztatjuk, hogy még csak az átalakítás kezdetén vagyunk, s az átalakítás a párt kezdeményezésére és irányítása alatt bontakozik ki. Az élet megtanított bennünket a helyzet józan értékelésére, és a sikerek feletti örvendezéssel kapcsolatban bizonyos immunitást oltott belénk. Nagy és bonyolult munka vár még ránk. A szovjet kommunisták pártja azonban nem tér le erről az útról. A népünk és a szocializmus sorsa iránti nagy felelősségérzet parancsolja ezt nekünk. Elvtársak! Az átalakítás fejlesztése során az SZKP, természetesen, a Szovjetunió konkrét feltételeiből, a szocializmus elméletének a szovjet értelmezéséből indul ki és tekintetbe veszi a szovjet nép szükségleteit és akaratát. Egyben azonban nagy érdeklődéssel tanulmányozzuk barátaink tapasztalatait és azokat az elméleti és gyakorlati kutatásokat, amelyeket ók végeznek és igyekszünk széles körben kihasználni mindazt, ami számunkra megfelelő. A másik oldalon pedig örömmel tölt el bennünket, ha a testvéri országok a maguk számára valami hasznosat találnak a nálunk folyó alkotó munkában. Úgy vélem, hogy így és csakis így fejleszthetők a szocialista államok közötti kapcsolatok: alapjuk a teljes önállóság a saját politika meghatározásában és a kollektív felelősség a világszocializmus sorsáért, továbbá a széles körű és kölcsönösen hasznos tapasztalatcsere, valamint az egyenjogú elvtársi együttműködés. Meg kell mondanom, hogy amikor megkezdtük társadalmunk radikális átalakítását, a dolognak ezt az oldalát egy pillanatra sem tévesztettük szem elől. Ne vegyék dicsekvésnek, de a szovjet kommunisták és a szovjet emberek így nevelkedtek: a mi érdekeinket sosem választottuk el és nem választjuk el a közösség, a szocialista világrendszer és a nemzetközi munkásmozgalom, szélesebb tekintetben pedig az egész emberiség érdekeitől. És ha ezekről a jelentős politikai elvekről áttérünk a gyakorlati dolgokra, világossá válik, hogy a Szovjetunió fejlődésének meggyorsítása kedvezően hat a szocialista országokkal folytatott együttműködésünkre, tehát az ó fejlődésük feltételeire is. Marx azt mondta, hogy a kapitalista rendszerben az egyik állam sikere egyet jelent a másik állam kudarcával. A szocializmusban ezzel teljesen ellentétes rendszer alakult ki, amelyben az egyik állam sikere mindenki sikerévé válik. A lényeg az, hogy az egyes államok mit tehetnek az egész közösség javára. Van itt azonban egy további, nem kevésbé fontos feladat is: mit tehetünk mindnyájan együtt a nemzetközi együttműködés alapján? Hiszen ez az együttműködés a testvéri- országok mindegyike számára egyre nagyobb jelentőséggel l?ír. A nemzeti jövedelem egyre nagyobb részét alkotja a külkereskedelem és akoope- ráció. Ez a progresszív tendencia. Azok az országok, amelyek bekapcsolódnak á szocialista és a nemzetközi munka- megosztásba, lehetőséget kapnak arra, hogy saját termelési potenciáljukat kölcsönösen kiegészítsék, egész sor tudományos-múszaki tapasztalattal gazdagítsák magukat és erre építve növeljék fejlődésük színvonalát. Ezzel összefüggésben elvi jelentőségű, hogy a testvérpártok vezetőinek tavalyi munkatalálkozóján elért megállapodás alapján áttértünk az integrációs folyamat sokoldalú intenzifikálására, az együttműködés gazdasági módszerének hangsúlyozására, a közvetlen termelési kapcsolatok felvételére és közös vállalatok és tudomá- nyos-termelési egyesülések létrehozására. Meghatároztuk, hogy lényegesen javítani kell a KGST-tevékenységét. Ez a szervezet jó szolgálatot tett országainknak, és ezért ahogy mondani szokás, dicséret illeti meg. Az új idők azonban közös tevékenységünk új módszereit és e tevékenység irányításának korszerű formáit is megkövetelik. Ezeknek a formáknak a kihasználása lehetővé teszi a gazdasági együttműködés szintjének lényeges emelését és valamennyi résztvevő számára a rentabilitás növelését. A testvérpártok az integrációs folyamat keretében sokrétű feladatokat teljesítenek, miközben a fó hangsúlyt a tudomá- nyos-múszaki haladás meggyorsítására helyezik. A mikroelektronikában, a biotechnológiában és a tudomány más progresszív ágazataiban van a legnagyobb gazdasági és szociális problémák megoldásának, a szocialista országok nemzetközi pozíciói megszilárdításának és az egyetemes civilizáció fejlődésében játszott szerepük fokozásának a kulcsa. Tudjuk, hogy a KGST-országok jóváhagyták a tudományos-műszaki haladás 2000-ig szóló komplex programját. Már meg is kezdtük ennek a programnak a teljesítését, de nyíltan meg kell mondanom, hogy ez a munka egyelőre nem folyik eléggé határozottan. Véleményünk szerint ezt a rendkívül fontos ügyet meg lehet és meg is kell gyorsítani. Berlinben csütörtökön ül össze a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Tes- tülete. Mint mindig, ezúttal is közösen fogjuk elemezni az Európában és a világban kialakult helyzetet és egyeztetni fogjuk az időszerű külpolitikai akciókat. Az együttműködés, az összeforrottság és az egység a mi nagy vívmányunk. Közös erőfeszítéseinknek köszönhetően sikerült megvédelmezni a szocialista államok biztonságát és szuverenitását, elzárni az utat a katonai avanturisták előtt. A közös feladatok teljesítése során a közösség segítette megvédeni minden egyes tagjának az érdekeit. A szocialista államok egyeztetett akciói szilárdították meg Lengyelország és Csehszlovákia háború utáni határait, szavatolták az NDK nemzetközi-jogi elismerését, áttörték Kuba blokádját és nagy segítséget nyújtottak Vietnamnak az amerikai agresszió elleni harcban. A szocialista közösség országai álltak a kontinens kollektív biztonsága folyamatának megszületésénél - épp itt Bukarestben született még az összeurópai konferencia gondolata. Távolról sem gondoljuk azt, hogy minden egyes közös lépésünk gyümölcsöző volt és sikerhez vezetett. Egy valamit azonban biztonsággal ki lehet jelenteni: a békéről való gondoskodás töltötte és tölti be életünket. Politikánk fó célja a nukleáris katasztrófa elhárítása és az emberiség megmentése. Ma a világ valamennyi országa szembenéz a kérdéssel: hogyan lehet elhárítani a háborús veszélyt? A válasz azonban különböző szokott lenni. Az elrettentés, mindenekelőtt a nukleáris elrettentés által megteremtett biztonság - így fogalmazzák meg a kérdést az USA kormánykörei és több tókés ország vezetői. A mi álláspontunk alapvetően más - a fegyverek nélküli és erőszaktól mentes világhoz való közeledés alapján megteremtett biztonság. Reális utat javasolunk e cél elérésére: a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek csökkentésének és teljes felszámolásának programját, a világűr militarizálásá- nak megakadályozását és az atomkísérletek megszüntetését. Most az európai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták felszámolása van napirenden. A NATO-tagországok egyes vezetői legutóbbi nyilatkozataikban és a velük folytatott megbeszéléseken azt mondták, hogy ennek a problémának a radikális megoldása úgy, ahogy azt a Szovjetunió javasolta, elvben lehetséges. S rögtön azután egy egész sor „de" hallatszott. Arról kezdtek beszélni, hogy nem lehet felszámolni a közepes hatótávolságú rakétákat, ha egyben nem lesz megoldva a harcászati-hadműveleti rakéták kérdése. Amikor egyetértettünk ennek a fegyverfajtának is a felszámolásával, nyugati partnereink megijedtek, és kijelentették, hogy így védtelenek maradnak a Varsói Szerződés állítólag megsemmisítő erejével szemben. Azután előálltak azzal a feltétellel, hogy mondjunk le arról a száz robbanófejről, amelyeket a reykjavíki megállapodás szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok Ázsiában tartana meg. Mint ismeretes, néhány nappal ezelőtt kijelentettük, ez sem kizárt. De ezután is különböző akadályokat állítanak. Nos, most legalább mindenki számára világos, ki törekszik a nukleáris világ fenntartására és ki az atomfegyverek nélküli világ megteremtésére. Világosnak kell lennie annak is, hogy az antikommunisták által a szocialista államok agresszív terveiről terjesztett rágalmak nem felelnek meg a valóságnak. A népek ebben a sorsfordító és rendkívül felelősségteljes időszakban joggal követelik, legyen már végre vége a macska-egér játéknak az olyan súlyos kérdés megoldása során, mint a nukleáris leszerelés, a béke és az európai biztonság megszilárdítása. Szeretnénk hinni, hogy a Nyugaton a végső döntés meghozatalakor győz a jó szándék és a politikai realizmus, s ennek nyomán még az idén meg lehet kötni a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szerződést. Csaknem egy év telt el azóta, hogy a Varsói Szerződés tagállamai földrészünk valamennyi országához fordulva meghirdették a fegyveres erők, valamint a taktikai nukleáris és a hagyományos fegyverzet csökkentésének egész Európára, tehát az Atlani-óceántól az Uraiig terjedő területre vonatkozó konkrét programját. Néhány NATO-tagállam, úgy látszik, kész a tárgyalásokra, de nem ért egyet azzal, hogy a megbeszélések érintsék a taktikai nukleáris fegyvereket. Felmerül a kérdés, mi lesz ezekkel a fegyverekkel, hiszen túlnyomó részt „kettős rendeltetésű“ eszközökről van szó, ami azt jelenti, hogy hagyományos és nukleáris töltetekkel is felszerelhetók. Úgy véljük, logikus lenne, ha ezekről a fegyverekről és a hagyományos eszközökről együttesen tárgyalnánk. Itt Bukarestben szólni kell arról is, hogyan értékeljük a Balkánon kialakult helyzetet. Ismeretes, hogy a térséget évszázadokon keresztül Európa puskaporos hordójának tartották. És ha most az itt levő államok békés kapcsolatokat tartanak fenn, akkor az az ó közös érdemük. De senki sem vonja kétségbe, hogy a balkáni országok sokkal nagyobb biztonságban éreznék magukat, ha megvalósulna a térség atommentesítésének gondolata, s a Balkánon nem lennének vegyi fegyverek sem. Erre a kérdéskörre vonatkoznak Románia és Bulgária javaslatai. Úgy tudjuk, a többi ország is pozitívan viszonyul ezekhez a javaslatokhoz. Ezzel összefüggésben szeretném kijelenteni, hogy a Balkán térségében nem rendelkezünk sem nukleáris, sem vegyi fegyverekkel A Szovjetunió kész megadni a szükséges garanciákat arra, hogy e térségben nem kerülnek elhelyezésre és alkalmazásra sem nukleáris, sem vegyi fegyverek. Úgy véljük, megérné a fáradtságot, hogy az érdekeltek továbblépnének és megszabadítanák a Balkán-félszigetet az összes idegen csapatoktól és katonai támaszpontoktól. A balkáni államoknak azt a tö(Folytatás a 7. oldalon)
