Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-27 / 121. szám, szerda

Már több mint húsz éve működik a Banská Bystrica-i pedagógiai pszicho­lógiai tanácsadó, ahol egyebek között a gyermekek iskola- érettségét vizsgál­ják. A vizsgálatok objektív értékelésé­re számítógépet használnak. A felvé­telen Vladimír Po­liach látható. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) Aki kevesli az eredményeket „Várjuk az új rendelőintézetet“ Köztudott, a pszichiátriai rende­lőkbe évről évre több beteget utal­nak az orvosok. A felgyorsult életrit­mus, a szabadidő helytelen kihasz­nálása stresszhelyzetek sorát idézi elő, s nem kell hozzá sok, az ember a ránehezedő terhektől megbeteg­szik. Segítséget nyújtani a rászorul­taknak nemcsak a pszichiáterek, ha­nem a klinikai pszichológusok dolga is, hiszen ezen a területen csak közösen érhetők el eredmények. Szerencsére, a lévai (Levice) pszichiátriai rendelőben naponta ér­zem, munkámra, tudásomra szük­ség van, kiváló a légkör, amelyben dolgozhatom. Nagy előny, hogy minden szükséges segédeszköz, módszertani segédanyag stb. ren­delkezésemre áll. A rendelőben egyéni és csoportterápiát végzünk, külön és másképp kezeljük a lelki betegeket, külön az alkoholistákat. Munkánkban az egyedüli visszahú­zó erő a hely- és időhiány. Az emlí­tett nehézségek okozzák, hogy a pszichoterápiás kezelések nem úgy zajlanak, ahogy azt szeretnénk. Tudjuk, ezek ún. objektív nehézsé­gek, ám reméljük, az új rendelőinté­zetben tágabb teret kapunk, s külön- külön kezelhetjük betegeinket. Egy- egy vizsgálat alatt senki sem nézheti az óráját, egy-egy beteggel két-há­rom órán át foglalkozunk - rendsze­rint több alkalommal - amit meg­szoktak már úgy a bentlevők, mint a kezelésre várakozók. Persze az udvaron várakozók (a váróterembe 'nem férnek) sokasága nem lelket vidító látvány, ennek ellenére sem sietjük el a kezeléseket. Nem titok, betegeink jelentős há­nyadát az alkoholisták alkotják. Já­róbeteg kezelésük hosszadalmas, de az ő esetükben sem takarékos­kodhatunk időnkkel. Leggyakrabban csoportterápia keretében foglalko­zunk alkoholizmusuk okaival, ele­mezzük családi életük nehézségeit, s természetesen a találkozások is­métlődnek. Szólni kell az ellenőrző vizsgálatok sokaságáról, melyek va­lamennyiünknek komoly erőpróbát jelentenek. Tudjuk, csak jól szerve­zett csapatmunkával érhető el a rá­szorulók differenciált gondozása. A gyógyászat minden területén nagy szerep jut a megelőzésnek. Ez nincs másképp nálunk sem. A lelki­betegek csoportja, a gyógyulni aka­ró alkoholisták ellátása megoldott, ennek ellenére nem lehetünk elége­dettek. A megterhelő napi rendelés, a különböző előadássorozatok meg­tartása, a kórházi betegellátás mel­lett is volna még munkánk bőven. Jelenleg kiemelten akarunk foglal­kozni a szenvedélybetegek (kábító­szerélvezők) felkutatásával, gyógyí­tásával. Sajnos, hiába jó az együtt­működésünk a közbiztonsági szer­vekkel, ritkán kapják rajta a fiatalo­kat, s hozzák be hozzánk. Jelenleg akaratuk ellenére nem kezelhetjük őket, ugyanis az ő esetükben is érvényes, elsősorban nekik kell akarni meggyógyulni, a mi felada­tunk csupán segítséget nyújtani ehhez. Ezért hangsúlyozzuk a megelő­zést, s hisszük, többet is tehetnénk. Sajnos, jelenlegi létszámunk - há­rom pszichiáter és két pszichológus, nem elegendő. Bízunk abban, hogy az új rendelőintézet átadása meg­hozza a remélt változást. PhDr. RENATA KUDRNOVÁ klinikai pszichológus Nem a szülővárosa, mégis min­den idegszálával, gondolatával a vá­roshoz kötődik. S miközben sétál az ódon, hangulatos utcákon, vagy el­látogat az új, épülő lakónegyed vala­melyikébe, öröm járja át, mert érzi, ezért a mindig megújulni, mindig megszépülni tudó városért érdemes dolgozni, tenni. ölvecky Ferenc 1974-től áll a Ko­máromi (Komárno) Városi Nemzeti Bizottság élén, s nemrég vehette át munkája elismeréseként a Munka Érdemrendet. Amikor kora reggel a városba érkeztünk, a nemzeti bi­zottság épületén csak egy ablakban szűrődött ki lámpafény. Tudtuk, az elnök már megérkezett.- Szeretném látni az ébredő vá­rost, ilyenkor megy legjobban a munka is. Nem csöng még a tele­fon, nem kopognak az iroda ajtaján- mondja, mielőtt életéről vallana.- Tulajdonképpen nem is összegez­tem még pályafutásom állomásait. A nehéz gyermekkor, a történelmi események alakították életemet. Szüleim telente az újvári lengyárban idénymunkások voltak, nyaranta pe­dig részesaratást vállaltak. Tizen­évesen velük kellett tartanom, bi­zony nem volt könnyű. A felszaba­dulás meghozta a tanulás lehetősé­gét, kereskedő lettem. Igaz, nemi­gen melegedtem meg a helyemen, az akkori jelszót követve - férfiak a termelésbe, nők az üzletbe -, a hurbanovói gépállomáson helyez­kedtem el. Az ifjúsági mozgalomba is gyorsan bekapcsolódtam, és nemsokára, továbbtanulásom után, a CSISZ járási vezető titkáraként kerékpáron jártam be a falvakat, szerveztem a fiatalokat. Szép idők voltak, s érdekes, azok, akik akkori­ban segítettek, támogattak, kiváló vezetők lettek. Megedzödtünk volna a harcban? Ki tudja? - teszi fel a kérdést, mintha csak önmagának. Elmondta azt is, jól érezte magát a Bajcsi (Bajč) Állami Gazdaság üzemi pártelnöki tisztségében is. Kemény évek voltak, és mégis a si­keres tömegpolitikai szervezőmunka eredményeként elérték, hogy az ál­lami gazdaság az ország legjobbjai közé küzdötte fel magát. A fiatalok, az idősebbek ott maradtak a birto­kon, a szakmaszeretet, az érdeklő­dés, az építeni akarás jellemezte őket.- Néha összevetem régi önma­gunkat a mai fiatalokkal. Más világ­ÚJ SZÚ 1987. V. 27. nyoma sem volt a dicséretnek. Ami pedig az Új Szó-t illeti, régen nem írt már rólunk hízelgő dolgokat. Üzem­anyag-takarékosság? Hazudnék, ha azt állítanám, hogy elégedettek vagyunk a jelenlegi helyzettel. Sokat foglalkozunk a takarékosság növe­lésének kérdésével s ennek van is látszata, hiszen a hetedik ötéves tervidőszak elején még 41 tonna gázolajat használtunk fel évenként, jelenleg pedig már csak évi 31 ton­nát fogyasztunk. Pedig a tennivaló­ink sora nem szűkült. Persze előfor­dulhat, hogy főleg kora tavasszal és késő ősszel egyik-másik traktoro­sunk hazamegy ebédelni. Nem he­lyeseljük ezeket az üresjáratokat, de sajnos magunk sem tudjuk eldönte­ni, hogy mi a gazdaságosabb: ha mi járjuk be a határt egy-két távolabb dolgozó traktoros miatt az ebéddel, vagy ha maga a traktoros megy haza a lehető legrövidebb úton ebé­delni? Merő takarékossági célból jo­gunkban áll elvitatni a traktorosok­nak a meleg ételhez való jogát? Ezt követően az elnök a szénafel­vásárlásról beszélt. Elmondta, hogy tavaly ötvenöt magánszeméllyel kö­töttek szerződést a gépek számára hozzáférhetetlen területek fű-, illetve szénatermésének felvásárlására. A lopással vádolt személy a feljegy­zések tanúsága szerint 23 mázsa szénát értékesített s olyan helyeken kaszált, ahol csak a társai által gyűj­tött szánát tulajdoníthatta volna el. Azok pedig valószínűleg nem hagy­ták volna annyiban a dolgot. Márpe­dig veszekedésről, lopásról a szö­vetkezet vezetősége nem értesült. Alaptalannak bizonyultak a vádak- Szövetkezetünk gazdálkodásá­nak mikéntjéről, a béralap felhasz­nálásáról a múlt évi, illetve az idei első negyedévi mérleg nyújt leg­megbízhatóbb áttekintést - emelte ki egyebek között az ellenőrző bi­zottság elnöke. - Ezekből világosan kitűnik, hogy szövetkezetünknek ta­valy nem volt 2 millió koronás vesz­tesége, csupán nem tudtuk teljesíte­ni a tervezett nyereséget. Minden üzemgazdász tudja, hogy a kettő nem ugyanaz. Az idei első negyed­évben pedig a tervezett 3 millió 100 ezer korona helyett csupán 2 millió 774 ezer koronát merítettünk bérek­re, igaz, a kedvezőtlen időjárás miatt a teljesítmények sem érték el a ter­vezett szintet. A szövetkezet vezetői sorra cáfol­ták meg olvasónk többi állítását is. A szövetkezeti lakásban élők közül mindenki fizet lakbért, és persze nem csupán 60 koronát, hanem a la­kás alapterületétől függően eseten­ként 300-400 koronát is. Azok a bi­zonyos kölcsönök sem térítésmen­tesek, hanem csupán kamatmente­sek, ami óriási különbség. Az épülő szövetkezeti lakótömbből nem tűn­tek el sem mosdókagylók, sem zu­hanyozók, sem pedig csaptelepek. Mindezeket csak a napokban kezdik szállítani. A belső szerelési munkák elvégzését a szövetkezet egyébként is alvállalkozókra bízta, tehát lopás esetén az ő feladatuk volna a jelen­téstétel. A levélben megfogalmazott vádak egyikét a szövetkezet építőcsoport­jának vezetőjével tisztáztuk. Annál is inkább, mivel Kovács Nándornak hívják.- Nem én építkezem Rimaszom­batban, hanem a fiam - mondta a csoport vezetője. - Igaz, hogy az építőcsoport tagjai több alkalommal is segítettek az építkezésben, de csakis a hétvégeken vagy a rendes évi szabadságuk ideje alatt. Mind­ezért nem a szövetkezet fizetési jegyzékén keresztül, hanem a fiam­tól vagy tőlem kapták a fizetésüket, ahogy az családi házak magánerős építése alkalmával általános szokás. Elfogadtuk az érvelést, bízva ab­ban, hogy ha ezek a sorok megje­lennek, maguk a kőművesek amúgy is megcáfolják az esetleges téves állításokat. De folytassuk a sort. Annak a százliteres demizsonnak az eltű­néséről a szövetkezetben mit sem tudnak. Arról nem is beszélve, hogy ilyen üvegedényeket a gazdaság­ban nem használnak, és nem is használhatnak, hiszen ekkora ballo­nokat nálunk nem is gyártanak. Ab­raklopás viszont valóban volt, több szövetkezeti dolgozót is tetten értek a múlt év őszén, s ügyükben az előírásoknak megfelelően jártak el. Az ügy eltussolására utaló vád már csak azért sem helytálló, mert a szö­vetkezet elnöke a zárszámadó köz­gyűlésen ismertette a tagsággal a tényállást. ban éltünk mi, s másba születtek bele ók. Az én korosztályomnak so­kat kellett bizonyítania ahhoz, hogy megállja a helyét, de hát a ma fiatal­sága sem tétlenkedhet. S hogy ügyesek, azt jelen eredményeink is bizonyítják. Rövid gondolkodás után ismét nehezebb évekről mesél, majd felra­gyog: - A nehézségek ellenére a Cserháti Egyesített Efsz élén a hatvanas években átlag 74 má­zsás kukoricatermést értünk el má­jusi morzsolt állapotban számítva... Szívesen emlékszik arra az időszak­ra, amelyben a Nemzeti Front titkára volt.- Sohasem féltem a feladatoktól, a munkától. Vallom, a munkásoktól, a földművesektől tanultam meg az igaz emberséget, a tartást. Hát ilyen előzmények után kerültem 1974­ölvecky Ferenc (Lörincz János felvétele) ben jelenlegi tisztségembe. Mond­jam, mihez fogtam először? A böl­csődék, az óvodák építését szorgal­maztam. Miért? A válasz egyszerű. Az asszonyok szülés után hiába akartak dolgozni, nem volt hova ten­niük gyermeküket. Szerveztünk, in­tézkedtünk, a lakosság támogatta elképzeléseinket. Bölcsődék, óvo­dák épültek. Mára megoldódott a ki­csik elhelyezése éppúgy, mint az ötévesek beiskolázása. Egy kisvá­rosban nagy gond a szabadidő eltöl­tése. Megteremtettük a lehetősé­geket. Igaz, eltelt néhány esztendő, míg felépültek a sportcsarnokok, a birkó­zók számára a tornaterem, a városi termálfürdő és a fedett uszoda, a ka­jakközpont - a komáromi vizisporto- lók híre eljutott az országhatáron túlra is a műjégpálya, s ez által gazdagodott a városlakók élete. S remélik, kulturális életük az új központ átadásával előnyére sokat változik majd.- Mi, akik a város dolgait rendez­zük, nagyon odafigyeltünk és odafi­gyelünk a lakosság szavára. A vá­lasztókkal való találkozásokon nyíl­tan beszélünk a bosszantó kérdé­sekről, s a lakosok már jó néhány éve elmondják, mi az, amit helyesel­nek, de azt is, amivel elégedetlenek. Közös érdekünk, hogy beleszólja­nak a város tevékenységébe- mondta elégedetten. Szóba került a városi nemzeti bizottság mellett működő igazgatói tanács működése is. A negyedévenkénti találkozókon meghányják-vetik a várost érintő kérdéseket, s valamennyien azon vannak, hogy segítsenek egymás­nak, a lakosoknak.- Persze, az elért sikerek nem szédítettek- meg minket, nagyon is érezzük, mit kell tennünk annak ér­dekében, hogy életünk könnyebb, kiegyensúlyozottabb, gazdagabb le­gyen. Büszkék vagyunk újjáépített városunkra, de fáj, hogy még mindig gond a lakáskérdés. Mert hiába adunk át új városnegyedeket - je­lenleg a Vár lakótelepet, és előké­szítjük a Déli Bástya lakótelepet -, ha nem tudunk megfelelő ütemben építkezni. Azt szeretnénk, hogy Ko­márom valamennyi lakosa- 37 6000-an vagyunk - jól érezze magát a városban, hisz mindent ma­gunknak, gyermekeinkek, unokáink­nak építünk és szépítünk. Az égető lakáskérdés mellett az egészségügyi hálózat kiszélesítését is a következő időszak célkitűzései közé sorolják. A kórház sebészeti pavilonjának bővítése, egy új ideg­osztály létesítése megoldásra vár, de a távlati célok között ott szerepel egy új rendelőintézet felépítése is. Az elnök jogos büszkeséggel em­lítette a befejezés előtt álló rekonst­ruált húsüzemet és az új tejüzemet, a gabonasiló építését és a gadóci (Hadovce) gázvezetéket.- Talán a természetemből ered, de keveslem az elért eredményeket. Nyughatatlan vagyok, s ez nálam a hajtóerő. Tudom, a sikerek nem jönnek önmaguktól - elérni valamit csak odaadó munkával, szorgalom­mal, kitartással lehet. Nincs felemé- lőbb érzés, mint jelen lenni egy-egy új városi létesítmény átadásán és nincs lehangolóbb, mint azt mondani valakinek, nem tudok segíteni... A városi nemzeti bizottság dolgo­zói. ölvecky Ferenc vezetésével minden esztendőben részt vesznek a nemzeti bizottságok versenyében. Amikor a versenyben Komárom és Érsekújvár (Nové Zámky) fej-fej me- lett állt, az elnök nem vette figyelem­be, hogy újvári születésű, mindent igyekezett megtenni Komárom győ­zelméért.- S győztünk is -, mondta öröm­mel. - Mert amit egyszer elhatároz­tunk, azt véghez is visszük. Az adott szó megtartása mindannyiunk szá­mára kötelező volt, és az is lesz. PÉTERFI SZONYA A még meglevő gondok ellenére... Növekvő export - javuló hazai ellátás Ebben az évben számottevően növekednie kell az SZSZK Ipari Mi­nisztériuma hatáskörébe tartozó ter­melőágazatok teljesítményének. A várható számszerű eredményeket tekintve a reszort összteljesítmé­nyének 2,8 százalékkal kell maga­sabbnak lennie az elmúlt évinél és ebből a hazai piacra több mint 3,4 százalékkal több termék jut, mint tavaly. A szocialista országokba irá­nyuló export 1,5 százalékkal haladja meg az elmúlt évit és nő a nem szocialista országokba irányuló kivi­tel is. Ami az eddigi eredményeket illeti, az év eleji sikeres rajtot a vállalatok túlnyomó többsége 1986 utolsó hó­napjaiban kellően megalapozta, az­zal, hogy az állami tervet számos esetben túlteljesítették a vállalatok. Idén elsősorban arra helyezik a fő hangsúlyt, hogy mindenekelőtt a hiánycikkek száma csökkenjen fo­kozatosan. Tavaly 39 féle termék szerepelt a hiánycikk-listán, s az év végére ezek mintegy 30 százalékát sikerült onnan kitörölni. E sikerek ellenére számos gond is felmerült, illetve továbbra is meg­maradt. A legégetőbb mindenkép­pen az, hogy nem sikerül a terme­lésben betartani a minőségi követel­ményeket, a választék biztosításá­nak szándékát sem sikerült minden tíseioen megvalósítani, a termelés struktúrája sem úgy alakult, ahogy azt elvárná az ágazatvezetés, és csak lassan sikerül a termelőknek igazodniuk a hazai, illetve a külföldi megrendelők igényeihez. Ez pedig az objektív okok ellenére jelentősen befolyásolja az exportfeladatok tel­jesítését, hiszen a külpiacon általá­ban szigorúbb feltételekhez kell iga­zodni, mint idehaza. Igaz, ebben a tekintetben az lenne a kívánatos, hogy az exportfeladatok és a hazai piaci kötelezettségek ellátása közé egyenlőségi jelet tegyünk. Ebben az esztendőben a fent jel­zett adatok alapján igényesebb el­várásoknak kell eleget tenni. Fontos tény, hogy az említett termelésnöve­kedés túlnyomó részét a munkater­melékenység növelésével kell bizto­sítani, csökkenő anyagigény mellett, miközben a termékek műszaki-gaz­dasági színvonalának is jelentős mértékben kell növekednie. Termé­szetes, hogy a jelzett feladatokat csak abban az esetben sikerül elér­nünk, ha közben eleget teszünk az ágazatra váró tudományos-múszaki fejlesztés követelményeinek is. Eb­ben a tekintetben az ágazaton belül a tudományos-műszaki fejlesztés állami tervében 16 kiemelt feladatot kell megoldani. Elítélendő cselekedet Dióhéjban ennyit arról, amit a vá­dak cáfolása közben a szövetkezet vezetői elmondtak. S miközben mi beszélgettünk, Elena Rúgóová, a já­rási mezőgazdasági igazgatóság ellenőrzési osztályának munkatársa a könyvelési nyilvántartást és a jegyzőkönyveket tanulmányozta.- Meggyőződésem, hogy a szö­vetkezet vezetői tárgyilagos felvilá­gosítással szolgáltak a , levélben megfogalmazott vádaskodásokra vonatkozóan - jelentette ki végül. - Ezek az információk egyértelműen cáfolják a felsorakoztatott vádak helytállóságát. Arra viszont ennek az ügynek a kapcsán is rá kell mu­tatni, hogy a helyi borkészítés, a szeszfőzés gyakran ad okot alap­talan gyanúsítgatásokra, mert ilyen­kor valóban sok a vendég a szövet­kezetek háza táján. Tanulság? Meglehet, ebben a szövetkezetben valóban sok fo­gyatékosság tapasztalható, és a kö­zös gazdálkodás eredményei sem a legjobbak, az olvasói levél állításai mégis merő rágalomnak bizonyul­tak. Ez pedig elítélendő cseleke­det. HACSI ATTILA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents