Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-18 / 113. szám, hétfő
ÚJ szú 5 987. V. 18. ' AHOL A LABDARÚGÁS ÉS A TÖMEGSPORT JÓL MEGFÉR EGYMÁSSAL „A feljutás szárnyakat adna...“ A minap ünnepelte Légen (Lehnice) a sportegyesület megalakulásának 65. évfordulóját. A Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás több mint 2 ezer lakosú községében sokáig csak a labdarúgó-szakosztály működött. Jelenleg a foci mellett még négy sportággal (sakk, asztalitenisz, teke, kézilabda) foglalkoznak, s az alapozó testnevelésre járók száma is napról napra növekedik. Csiba Vince, a sportegyesület elnöke nem titkolta: a közeljövőben egy új szakosztály megalakítását tervezik. A siker kovácsai, balról - alsó sor: Wurcel Róbert, Szalay Péter, Polák Szilárd. Hátsó sor: Ambró József, Ferencz Árpád. Aki a képről kimaradt: Horváth Ákos és Heller László (Lőrincz János felvétele) Harminc évvel ezelőtt érték el az első figyelemre méltó eredményt a légi labdarúgók: nem kis meglepetésre kiharcolták a kerületi bajnokságba jutást. Két idény után azonban újra a járás legjobbjai között folytatták, mert átszervezték a bajnokságot. A 70-es évek közepén ismét előbbre lépett a csallóközi csapat.- Ezt a drámai küzdelmet nem lehet elfelejteni. A bakaiak (Baka) ellen játszottunk osztályozót, s a rendes játékidőt, valamint a hosszabbítást követően 1:1 volt az eredmény. A büntetőrugasokat mi nyertük, ami a kerületi bajnokság I.B osztályba jutásunkat jelentette - örömmel emlékezik vissza az egy évtizeddel ezelőtti eseményekre a sportegyesület elnöke. Azóta változó sikerrel szerepelnek a légiek. Most minden esélyük megvan, hogy csoportjukban az első helyen végezzenek. Négy fordulóval a befejezés előtt kétpontos előnnyel a tabella élén állnak.- Tavaly az utolsó pillanatban úszott el a hajó: mindössze egy pont hátránnyal szorultunk a második helyre. Éppen ezért óvatosak vagyunk, ami nem jelenti azt: ne bíznánk az elsőségben. Már a bajnoki rajt előtt ezt tűztük ki célul - mondja Csiba Vince. A győztes az egy évvel ezelőtti kiírástól eltérően nem jut magasabb osztályba, hanem két sorozatból álló osztályozón vesz részt. A négy csapat először - a sorsolás szerint - az elődöntőben küzd, majd a győztesek a továbbjutásért játszanak. Az osztályozó legjobbja a labdarúgó-bajnokságok átszervezése következtében két osztályt lép előre! Van miért tehát játszani...- Ki szeretnénk használni a nagy lehetőséget, ha sikerülne a feljutás, akkor ez volna sportegyesületünk eddigi legnagyobb diadala. A feljutás valódi dopping lenne. Pavol Malinovsky és Kovács József edzők kitűnően felkészítették a fiúkat (Fridrich, Ulechla - Varga, Bin- dics. Rigó, Brindza, Helész, Kovács, Szászi, Perkátai, Andrássy, Németh, Šnegoň, Horváth, Tóth), akik nemcsak odahaza, hanem idegenben is szorgalmasan gyűjtik a pontokat. A csapat gerince saját nevelésű játékosokból áll, s azt hiszem, ez nem elhanyagolható dolog - állapítja meg az elnök. Légen nemcsak a felnőtt labdarúgócsapat a menő, hanem az ifjúsági is. Lakatos Lajos edző legénysége utcahosszal vezet a járási bajnokságban. Évente két-három futballista kerül az ifiegyüttesböl a felnőttekhez, ahol rövid időn belül akklimati- zálódik. Utánpótlásból tehát nincs hiány. ,- Vitathatatlanul a foci a legnépszerűbb a faluban, amit az is bizonyít. hogy egy-egy hazai bajnoki mérkőzésen 200-300-an is szoronganak a pálya körül; a 150 férőhelyes fedett lelátó mindig zsúfolásig megtelik. A további 5 szakosztályunkról sem feledkezünk meg, nekik is minden tőlünk telhetőt megadunk. Sokat köszönhetünk a helyi efsz-nek és sportszerető elnökének, Andrássy Sándornak, akinek szívügye a falu sportja, annak fejlesztése és magasabb szintre emelése. E támogatás nélkül aligha tudnánk eredményesek lenni, merész terveinket megvalósítani és befejezni sportlétesítményünk építését - vélekedik Csiba Vince. A labdarúgás után az alapozó testnevelés vonzza a legtöbb sportolni vágyót. Az alapiskola tornatermében hetente kétszer aerobic-tan- folyamon vehetnek részt az érdeklődők. Általában 15-nél nincsenek kevesebben. A férfiak sem maradnak mozgás nélkül: minden hétfőn két órát kosaraznak, s az öregfiúk focicsapata is rendszeresen pályára lép. Ök a közeli falvak hasonló „súlycsoportú“ együtteseivel mérkőznek. , A sakk szerelmesei sem tétlenkednek: jelenleg a járási bajnokságban a 6. helyen áll a csapat. A közelmúltban két együttese is volt Légnek, ám tavaly az A-csapat kiesett a kerületi bajnokságból, s többen hátat fordítottak a sportágnak. Helyükre fiatalok kerültek, akik még nem rendelkeznek kellő tapasztalattal. A sportegyesület elnöke azonban derülátó: hamarosan kikerül a gárda a hullámvölgyből. Annál is inkább, mert Kollár István személyében kitűnő szakvezetővel rendelkeznek.- Legnagyobb probléma az asztaliteniszezőkkel van, akik tavaly beneveztek a járási bajnokságba, végig is játszották azt, de az idén két vereség után váratlanul bedobták a törülközőt. Utólag beismerték: elhamarkodott volt a döntésük. Jövőre reméljük, nagyobb kitartással ismét részt vesznek a bajnoki küzdelmekben. Nehéz helyzetben vannak a te- kézők, mivel nem rendelkeznek saját pályával. így csak a versenyeken indulhatnak - edzés nélkül. Ha elképzeléseik valóra válnak, akkor a közeljövőben ők sem lesznek otthon nélkül. A teniszpálya alapjait már leraktuk, így nincs akadálya annak, hogy ma-holnap megalakuljon az*új szakosztály. Kézilabdapályánk viszont van, de csapatunk nincs. Úgy néz ki, rövid időn belül újra lesz női együttesünk. Néhány fiatal már szorgalmasan edz. örülünk, hogy községünkben a lakosság szereti a sportot, főleg a fiatalok érdeklődése és aktivitása dicsérhető. Ezentúl még nagyobb figyelmet szeretnénk fordítani a tömegsport fejlesztésére, valamint a kis létszámú szakosztályaink támogatására - fejezte be a beszélgetést a sportegyesület elnöke. A Duna utcai diákok a honvédelmi többtusa városi döntőjében Miben rejlik a siker titka? Május hatodika szerdáján hiába kerestem Kosík Józsefet, a bratislavai Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanárát. Védenceit kísérte Záhorská Bystricába, a honvédelmi többtusa városkerületi fordulójára. Mikor másnap meglátogattam, már tudtam az eredményt: a Duna utcaiak hattagú csapata a második helyen végzett, s így kiharcolta a rajtjogot a május 22-én sorra kerülő városi döntőben. Kik is voltak a sikerkovácsok? Szalay Péter, Polák Szilárd, Horváth Ákos, Ambró József, Ferencz Árpád, Wurcel Róbert és Heller László (egy tartalék is volt). ' A versenyt természetesen komoly felkészülés előzte meg:- A honvédelmi nevelés óráin mutatott teljesítmény alapján tippeltem ki azt a huszonkét diákot, aki részt vett a felkészülésben - tájékoztatott Kosík József tanár. - Az ellenőrző verseny eredményeit figyelembe véve szűkült a keret hattagúra. Télen is edzettek a gyerekek, hetente háromszor két kört kellett futniuk a diákotthon körül, a topográfiát a tanteremben, a lövészetet egyéb lehetőség híján a tornateremben gyakoroltuk. Az utóbbi szám okozza nekünk a legtöbb gondot, mivel nincs kisöbű sportpuskánk, s kölcsönkért fegyverekkel versenyzőnk.- A honvédelmi többtusa az egyik legnehezebb ifiverseny, a részvevők fizikai és szellemi képességeit egyaránt alaposan próbára teszi. Vajon a tanulók nem ódzkodnak tőle?- Csöppet sem. A selejtezőre a negyedikesek is eljöttek versenyezni, pedig náluk már nem szerepel a tantervben a honvédelmi nevelés. A kapitány Szalay Péter is érettségi előtt áll.- Mi kell ahhoz, hogy megkedvel- tessük a gyerekekkel ezt a tantárgyat? * - Recept nincs rá. De mindenképpen az, hogy jól érezzék magukat a foglalkozás közben. Kétségtelen: csak a későbbiek során tudatosítják igazán, miben veszik hasznát, akkor tudják alkalmazni a megfelelő dolgokat, amikor már maguk is felelősséget éreznek.- Az iskola diákjai körében - mint megtudtam - népszerűek a honvédelmi táborok...- Minden évben egyhetes tanfolyamokat szervezünk a Léva (Levice) melletti Margita-llonán. Lövészet, topográfia, egészségvédelem, a tömegpusztító fegyverek elleni védekezés - ez mind belefér az egyhetes programba. S még más is: délutánonként atlétika és úszógyakorlat. Emellett a természetbeni tájékozódást is megtanulják a fiúk, lányok. Az első két nap nehezén hamar túlteszik magukat, megszokják a katonás fegyelmet, rendet. A helybeli emberek sokszor csodálkoznak, milyen fegyelmezettek gyerekeink, milyen egyformán menetelnek. S még egy dologra neveljük őket: önállóságra. Megtanulnak felelősnek lenni önmagukért, a közösségért, a szakaszukért. Az én tapasztalatom, hogy az ilyen akciók révén összetar- tóbbakká válnak a diákok.- ön, akinek fő szakja a képzőművészeti nevelés, 1972 óta oktatja a honvédelmi nevelést is. Azóta számos sikert ért el az iskola a városi többtusában: tavaly hetedikek lettek, sokkal nagyobb iskolákat megelőzve, egy esztendővel azelőtt pedig ötödikek. Sőt, ha nem tévedek, régebben a lányok is versenyeztek. Ehhez a munkához a tanári kar többi tagjának segítsége is szükséges...- Kollégáim támogatása nélkül elképzelhetetlen lenne a munka. Koval Rózsa az egészségvédelmi nevelésben van segítségemre, Kovács Márta a tömegpusztító fegyverek elleni védekezés, Kiss Ferenc a topográfia elsajátításában, Szkladányi Endre segédkezett azelőtt a lövészetben. Ami a lányokat illeti, abbahagyták a versenyzést. Ennek oka, hogy a felsőbb osztályosok súlyfölösleggel küszködnek, a kisebbeknek pedig még nincs meg az a technikai tudásuk, ami a versenyhez szükséges. Minden diák szereti, ha elmarad az óra. A beszélgetés vége valamicskével bizony már belenyúlt a honvédelmi nevelésbe. A fiúk nagy csodálkozásomra - úgy tűnik - mégsem örültek az ajándékba kapott néhány szabad percnek, türelmetlenül toporogtak az ajtó előtt; jó párszor ránk is kopogtak. Nem akartam hát tovább feltartani oktatójukat ... URBÁN KLÁRA ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Szedih álma a 88 méter Három esztendővel ezelőtt két olyan esemény zajlott le, amelyet az atlétaszakemberek szenzációs jelzővel illettek: az NDK-beli Uwe Hohn 104,80 méterre hajította a gerelyt, a szovjet Jurij Szedih pedig a kalapácsvetésben 86,34 méteres eredményt ért el. A sportvilág lelkesedéssel fogadta ezeket a világcsúcsokat, de ugyanakkor gondban is van, hiszen ilyesfajta bravúrok nem szerepeltek - a tudósok által - a modern számítógépekkel összeállított előrejelzésekben. Mindkét eredmény jelentősen túlszárnyalta a 2000. évre jósolt teljesítményeket. Ez azt jelentené, hogy a szuperpontos technika pontatlan? Aligha. Akkor mégis miről van szó? Erre a kérdésre Jurij Szedih, a kétszeres olimpiai bajnok, többszörös világrekorder válaszolt a Szovjetszkij Szport hasábjain.- Úgy gondolom, hogy nem a gép, hanem a programozók tévedtek. Tévedésük abból adódott, hogy a gép „gondolkodási információt“ kapott. Ennek alapján az első eredmények statisztikája és a már kialakult elképzelések az ember teljesítőképességének határáról. A sportban sok minden nem fér be a statisztika Prok- rusztész-ágyába. A teljesítőképesség határát még nehezebb meghatározni. • Négy évvel ezelőtt a Szovjetszkij Szport hasábjain egy beszélgetésben a kalapácsvetés jövőjéről esett szó. Akkor diplomatikusan kitért a válasz elöl, hiszen a népszerű sportláp a XX. század sportolói a XXI. század rekordjairól című állandó rovatában az előrejelzés az egyik feladat. De mielőtt előrelépnénk, tekintsünk vissza a múltra.- A század elején a kalapács mai szemmel nézve szerény távolságra repült - az 50 méter környékén csapódott a földbe. Ma már a kezdő is könnyen elhajítja a „szerszámot“ ilyen távolságra. A világrekordok akkoriban csigatempóban emelkedtek. Az amerikai Patrick Ryan 1913-ban 57,77 méterrel csúcsot állított fel. Majdnem negyven esztendőre volt szükség, hogy a kalapácsvetők túlszárnyalják az akkoriban bűvösnek mondott 60 méteres határt. Ez a magyar Csermák Józsefnek sikerült 60,34 méteres dobásával. Ezt követően a rekordok gyakrabban követték egymást. Mindössze nyolc évvel később az amerikai Harold Connolly leküzdötte a 70 métert, 33 centivel. Connolly különben nyolc alkalommal javított rekordot: ez is egyfajta csúcs. • A moszkvai olimpia évében Szedih is feliratkozott a világcsúcstartók közé 88,33 méteres dobásával. Majd még háromszor javított rekordot. Ebből az következik, hogy kevesebbszer döntött csúcsot, mint az amerikai, de minőségileg túlszárnyalta őt. Connolly ugyanis 4,55, Szedih pedig 5,96 métert javított.- Ez igaz, de nem én voltam az első, aki átléptem a 80 méteres határt. Előttem ez honfitársamnak, Borisz Zajcevnek (80,14) és az NSZK-beli Karl-Hans Riehmnek (80,32) sikerült. • Hat-e a sportolóra a kerek szám?- Feltétlenül. Egyrészt serkenti a bűvös határ megdöntésére, ugyanakkor pszíchikailag hátráltatja, szinte lefegyverzi. Egykor ilyen akadálynak bizonyult a 10 másodperc 100 méteren, a 2 méter a női magasugrásban, a 80 méter a kalapácsvetésben. Az atlétikai versenyszámok fejlődése különben sajátos. Ha valaki 10 másodpercen belüli eredményt ér el a 100 m-es síkfutásban, biztos győzelemre számíthat akármilyen versenyen, a kalapácsvető 80 méteren felüli teljesítményével lehet, hogy még dobogóra sem kerül. • Milyen távlatok rajzolódnak ki a kalapácsvetésben?- A következő olimpián a világrekord megközelítheti a 88 métert. Majdnem biztosra vehető, hogy 14 év múlva, a két évszázad találkozása idején a 90 métert is túlszárnyalják. Ez azonban csak akkor érhető el, ha biztonsági okok miatt nem nehezítik meg a szert. Bevallom, ezt nem szívesen fogadnám. Közönség nélkül, valahol egy pusztaságban versenyezni nem lenne valami szívderítő. Jurij Szedih feltehetően azért aggályoskodik, mert a nehezített szerrel való versenyzés veszítene látványosságából. Ma az atlétikát kevésbé ismerő nézőben is lelkesedést vált ki a látvány, amikor a kalapács golyóként hasítva a levegőt, szinte az egész labdarúgópályát átrepülve vágódik a földbe. Azt is érdemes megjegyezni: a kalapács az egyetlen szer, amelyet a tudományostechnikai forradalom elkerült. Itt elsősorban a szer konstrukciójára, s nem a technikai kivitelezésére gondolnak. • A kalapácsvetés konzervatív jellege ellené(ČSTK-felvétel) re mégis lépést tartott a korral, s nem állt meg a fejlődésben. Mitől várható az újabb előrelépés?- A kalapácsvetés technikája, véleményem szerint, megközelíti az eszményit. A 80 m körüli eredmény még egy-egy technikai hibával is elérhető, a 85 méternél ez már kizárt. Az ideális kalapácsvető legalább 190 cm magas, egy vágtázó gyorsaságával és hosszú karokkal rendelkezik. Harmonikus felépítésű kell hogy legyen. Ugyanakkor céltudatosnak, pszíchikailag szilárdnak. Ne csak a tehetségre építsen, hanem hozza felszínre minden tartalékát. • Az utóbbi években a világcsúcslistán kizárólag szovjet kalapácsvető neve szerepel...- Derűlátásunk megalapozott. Négyünk közül, akik egyelőre „hangadók“ vagyunk a nemzetközi porondon, egyelőre senki nem foglalkozik a visz- szavonulás gondolatával. Ha netán Szergej Litvinov vagy én abbahagynám, akkor ott van Igor Nyikityin és Jüri Tamm. Ók folytatják tovább a szovjet kalapácsvető-iskola szép hagyományait. Kitűnő szakembereink vannak, tehetségekben soha sem szűkölködtünk... (N. L.)
