Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-18 / 113. szám, hétfő

ÚJ szú 5 987. V. 18. ' AHOL A LABDARÚGÁS ÉS A TÖMEGSPORT JÓL MEGFÉR EGYMÁSSAL „A feljutás szárnyakat adna...“ A minap ünnepelte Légen (Lehnice) a sportegyesület megalakulásának 65. évfordulóját. A Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás több mint 2 ezer lakosú községében sokáig csak a labdarúgó-szakosztály működött. Jelenleg a foci mellett még négy sportággal (sakk, asztalitenisz, teke, kézilabda) foglalkoznak, s az alapozó testnevelésre járók száma is napról napra növekedik. Csiba Vince, a sportegyesület elnöke nem titkolta: a közeljövő­ben egy új szakosztály megalakítását tervezik. A siker kovácsai, balról - alsó sor: Wurcel Róbert, Szalay Péter, Polák Szilárd. Hátsó sor: Ambró József, Ferencz Árpád. Aki a képről kimaradt: Horváth Ákos és Heller László (Lőrincz János felvétele) Harminc évvel ezelőtt érték el az első figyelemre méltó eredményt a légi labdarúgók: nem kis meglepe­tésre kiharcolták a kerületi bajnok­ságba jutást. Két idény után azon­ban újra a járás legjobbjai között folytatták, mert átszervezték a baj­nokságot. A 70-es évek közepén ismét előbbre lépett a csallóközi csapat.- Ezt a drámai küzdelmet nem lehet elfelejteni. A bakaiak (Baka) ellen játszottunk osztályozót, s a rendes játékidőt, valamint a hosszabbítást követően 1:1 volt az eredmény. A büntetőrugasokat mi nyertük, ami a kerületi bajnokság I.B osztályba jutásunkat jelentette - örömmel emlékezik vissza az egy évtizeddel ezelőtti eseményekre a sportegyesület elnöke. Azóta változó sikerrel szerepel­nek a légiek. Most minden esélyük megvan, hogy csoportjukban az első helyen végezzenek. Négy fordulóval a befejezés előtt kétpontos előnnyel a tabella élén állnak.- Tavaly az utolsó pillanatban úszott el a hajó: mindössze egy pont hátránnyal szorultunk a második helyre. Éppen ezért óvatosak va­gyunk, ami nem jelenti azt: ne bíz­nánk az elsőségben. Már a bajnoki rajt előtt ezt tűztük ki célul - mondja Csiba Vince. A győztes az egy évvel ezelőtti kiírástól eltérően nem jut magasabb osztályba, hanem két sorozatból álló osztályozón vesz részt. A négy csa­pat először - a sorsolás szerint - az elődöntőben küzd, majd a győztesek a továbbjutásért játszanak. Az osz­tályozó legjobbja a labdarúgó-baj­nokságok átszervezése következté­ben két osztályt lép előre! Van miért tehát játszani...- Ki szeretnénk használni a nagy lehetőséget, ha sikerülne a feljutás, akkor ez volna sportegyesületünk eddigi legnagyobb diadala. A felju­tás valódi dopping lenne. Pavol Ma­linovsky és Kovács József ed­zők kitűnően felkészítették a fiúkat (Fridrich, Ulechla - Varga, Bin- dics. Rigó, Brindza, Helész, Ko­vács, Szászi, Perkátai, Andrássy, Németh, Šnegoň, Horváth, Tóth), akik nemcsak odahaza, hanem ide­genben is szorgalmasan gyűjtik a pontokat. A csapat gerince saját nevelésű játékosokból áll, s azt hi­szem, ez nem elhanyagolható dolog - állapítja meg az elnök. Légen nemcsak a felnőtt labdarú­gócsapat a menő, hanem az ifjúsági is. Lakatos Lajos edző legénysége utcahosszal vezet a járási bajnok­ságban. Évente két-három futballis­ta kerül az ifiegyüttesböl a felnőttek­hez, ahol rövid időn belül akklimati- zálódik. Utánpótlásból tehát nincs hiány. ,- Vitathatatlanul a foci a legnép­szerűbb a faluban, amit az is bizo­nyít. hogy egy-egy hazai bajnoki mérkőzésen 200-300-an is szoron­ganak a pálya körül; a 150 férőhe­lyes fedett lelátó mindig zsúfolásig megtelik. A további 5 szakosztá­lyunkról sem feledkezünk meg, ne­kik is minden tőlünk telhetőt mega­dunk. Sokat köszönhetünk a helyi efsz-nek és sportszerető elnökének, Andrássy Sándornak, akinek szív­ügye a falu sportja, annak fejleszté­se és magasabb szintre emelése. E támogatás nélkül aligha tudnánk eredményesek lenni, merész terve­inket megvalósítani és befejezni sportlétesítményünk építését - véle­kedik Csiba Vince. A labdarúgás után az alapozó testnevelés vonzza a legtöbb spor­tolni vágyót. Az alapiskola tornater­mében hetente kétszer aerobic-tan- folyamon vehetnek részt az érdeklő­dők. Általában 15-nél nincsenek ke­vesebben. A férfiak sem maradnak mozgás nélkül: minden hétfőn két órát kosaraznak, s az öregfiúk foci­csapata is rendszeresen pályára lép. Ök a közeli falvak hasonló „súlycsoportú“ együtteseivel mér­kőznek. , A sakk szerelmesei sem tétlen­kednek: jelenleg a járási bajnokság­ban a 6. helyen áll a csapat. A közel­múltban két együttese is volt Lég­nek, ám tavaly az A-csapat kiesett a kerületi bajnokságból, s többen hátat fordítottak a sportágnak. He­lyükre fiatalok kerültek, akik még nem rendelkeznek kellő tapasztalat­tal. A sportegyesület elnöke azon­ban derülátó: hamarosan kikerül a gárda a hullámvölgyből. Annál is inkább, mert Kollár István szemé­lyében kitűnő szakvezetővel rendel­keznek.- Legnagyobb probléma az asz­taliteniszezőkkel van, akik tavaly be­neveztek a járási bajnokságba, vé­gig is játszották azt, de az idén két vereség után váratlanul bedobták a törülközőt. Utólag beismerték: el­hamarkodott volt a döntésük. Jövőre reméljük, nagyobb kitartással ismét részt vesznek a bajnoki küzdelmek­ben. Nehéz helyzetben vannak a te- kézők, mivel nem rendelkeznek sa­ját pályával. így csak a versenyeken indulhatnak - edzés nélkül. Ha el­képzeléseik valóra válnak, akkor a közeljövőben ők sem lesznek ott­hon nélkül. A teniszpálya alapjait már leraktuk, így nincs akadálya annak, hogy ma-holnap megalakul­jon az*új szakosztály. Kézilabdapá­lyánk viszont van, de csapatunk nincs. Úgy néz ki, rövid időn belül újra lesz női együttesünk. Néhány fiatal már szorgalmasan edz. örü­lünk, hogy községünkben a lakos­ság szereti a sportot, főleg a fiatalok érdeklődése és aktivitása dicsérhe­tő. Ezentúl még nagyobb figyelmet szeretnénk fordítani a tömegsport fejlesztésére, valamint a kis létszá­mú szakosztályaink támogatására - fejezte be a beszélgetést a sport­egyesület elnöke. A Duna utcai diákok a honvédelmi többtusa városi döntőjében Miben rejlik a siker titka? Május hatodika szerdáján hiába kerestem Kosík Józsefet, a brati­slavai Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanárát. Véden­ceit kísérte Záhorská Bystricába, a honvédelmi többtusa városkerületi fordulójára. Mikor másnap meglátogattam, már tudtam az eredményt: a Duna utcaiak hattagú csapata a második helyen végzett, s így kiharcolta a rajtjogot a május 22-én sorra kerü­lő városi döntőben. Kik is voltak a sikerkovácsok? Szalay Péter, Po­lák Szilárd, Horváth Ákos, Ambró József, Ferencz Árpád, Wurcel Róbert és Heller László (egy tarta­lék is volt). ' A versenyt természetesen komoly felkészülés előzte meg:- A honvédelmi nevelés óráin mutatott teljesítmény alapján tippel­tem ki azt a huszonkét diákot, aki részt vett a felkészülésben - tájé­koztatott Kosík József tanár. - Az ellenőrző verseny eredményeit fi­gyelembe véve szűkült a keret hat­tagúra. Télen is edzettek a gyere­kek, hetente háromszor két kört kel­lett futniuk a diákotthon körül, a to­pográfiát a tanteremben, a lövésze­tet egyéb lehetőség híján a tornate­remben gyakoroltuk. Az utóbbi szám okozza nekünk a legtöbb gondot, mivel nincs kisöbű sportpuskánk, s kölcsönkért fegyverekkel verseny­zőnk.- A honvédelmi többtusa az egyik legnehezebb ifiverseny, a részvevők fizikai és szellemi képességeit egy­aránt alaposan próbára teszi. Vajon a tanulók nem ódzkodnak tőle?- Csöppet sem. A selejtezőre a negyedikesek is eljöttek verse­nyezni, pedig náluk már nem szere­pel a tantervben a honvédelmi nevelés. A kapitány Szalay Péter is érettségi előtt áll.- Mi kell ahhoz, hogy megkedvel- tessük a gyerekekkel ezt a tantár­gyat? * - Recept nincs rá. De minden­képpen az, hogy jól érezzék magu­kat a foglalkozás közben. Kétségte­len: csak a későbbiek során tudato­sítják igazán, miben veszik hasznát, akkor tudják alkalmazni a megfelelő dolgokat, amikor már maguk is fele­lősséget éreznek.- Az iskola diákjai körében - mint megtudtam - népszerűek a honvé­delmi táborok...- Minden évben egyhetes tanfo­lyamokat szervezünk a Léva (Levi­ce) melletti Margita-llonán. Lövészet, topográfia, egészségvédelem, a tö­megpusztító fegyverek elleni véde­kezés - ez mind belefér az egyhetes programba. S még más is: délutá­nonként atlétika és úszógyakorlat. Emellett a természetbeni tájékozó­dást is megtanulják a fiúk, lányok. Az első két nap nehezén hamar túlteszik magukat, megszokják a ka­tonás fegyelmet, rendet. A helybeli emberek sokszor csodálkoznak, mi­lyen fegyelmezettek gyerekeink, mi­lyen egyformán menetelnek. S még egy dologra neveljük őket: önálló­ságra. Megtanulnak felelősnek lenni önmagukért, a közösségért, a sza­kaszukért. Az én tapasztalatom, hogy az ilyen akciók révén összetar- tóbbakká válnak a diákok.- ön, akinek fő szakja a képző­művészeti nevelés, 1972 óta oktatja a honvédelmi nevelést is. Azóta szá­mos sikert ért el az iskola a városi többtusában: tavaly hetedikek lettek, sokkal nagyobb iskolákat megelőz­ve, egy esztendővel azelőtt pedig ötödikek. Sőt, ha nem tévedek, ré­gebben a lányok is versenyeztek. Ehhez a munkához a tanári kar többi tagjának segítsége is szükséges...- Kollégáim támogatása nélkül elképzelhetetlen lenne a munka. Ko­val Rózsa az egészségvédelmi ne­velésben van segítségemre, Kovács Márta a tömegpusztító fegyverek el­leni védekezés, Kiss Ferenc a to­pográfia elsajátításában, Szkladányi Endre segédkezett azelőtt a lövé­szetben. Ami a lányokat illeti, abba­hagyták a versenyzést. Ennek oka, hogy a felsőbb osztályosok súlyfö­lösleggel küszködnek, a kisebbek­nek pedig még nincs meg az a tech­nikai tudásuk, ami a versenyhez szükséges. Minden diák szereti, ha elmarad az óra. A beszélgetés vége vala­micskével bizony már belenyúlt a honvédelmi nevelésbe. A fiúk nagy csodálkozásomra - úgy tűnik - mégsem örültek az ajándékba ka­pott néhány szabad percnek, türel­metlenül toporogtak az ajtó előtt; jó párszor ránk is kopogtak. Nem akar­tam hát tovább feltartani oktatóju­kat ... URBÁN KLÁRA ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Szedih álma a 88 méter Három esztendővel ezelőtt két olyan esemény zajlott le, amelyet az atlétaszakemberek szenzá­ciós jelzővel illettek: az NDK-beli Uwe Hohn 104,80 méterre hajította a gerelyt, a szovjet Jurij Szedih pedig a kalapácsvetésben 86,34 méteres eredményt ért el. A sportvilág lelkesedéssel fogad­ta ezeket a világcsúcsokat, de ugyanakkor gond­ban is van, hiszen ilyesfajta bravúrok nem szere­peltek - a tudósok által - a modern számítógé­pekkel összeállított előrejelzésekben. Mindkét eredmény jelentősen túlszárnyalta a 2000. évre jósolt teljesítményeket. Ez azt jelentené, hogy a szuperpontos techni­ka pontatlan? Aligha. Akkor mégis miről van szó? Erre a kérdésre Jurij Szedih, a kétszeres olimpi­ai bajnok, többszörös világrekorder válaszolt a Szovjetszkij Szport hasábjain.- Úgy gondolom, hogy nem a gép, hanem a programozók tévedtek. Tévedésük abból adó­dott, hogy a gép „gondolkodási információt“ kapott. Ennek alapján az első eredmények sta­tisztikája és a már kialakult elképzelések az ember teljesítőképességének határáról. A sport­ban sok minden nem fér be a statisztika Prok- rusztész-ágyába. A teljesítőképesség határát még nehezebb meghatározni. • Négy évvel ezelőtt a Szovjetszkij Szport hasábjain egy beszélgetésben a kalapácsvetés jövőjéről esett szó. Akkor diplomatikusan kitért a válasz elöl, hiszen a népszerű sportláp a XX. század sportolói a XXI. század rekordjairól című állandó rovatában az előrejelzés az egyik feladat. De mielőtt előrelépnénk, tekintsünk vissza a múltra.- A század elején a kalapács mai szemmel nézve szerény távolságra repült - az 50 méter környékén csapódott a földbe. Ma már a kezdő is könnyen elhajítja a „szerszámot“ ilyen távolság­ra. A világrekordok akkoriban csigatempóban emelkedtek. Az amerikai Patrick Ryan 1913-ban 57,77 méterrel csúcsot állított fel. Majdnem negy­ven esztendőre volt szükség, hogy a kalapácsve­tők túlszárnyalják az akkoriban bűvösnek mon­dott 60 méteres határt. Ez a magyar Csermák Józsefnek sikerült 60,34 méteres dobásával. Ezt követően a rekordok gyakrabban követték egymást. Mindössze nyolc évvel később az ame­rikai Harold Connolly leküzdötte a 70 métert, 33 centivel. Connolly különben nyolc alkalommal javított rekordot: ez is egyfajta csúcs. • A moszkvai olimpia évében Szedih is felirat­kozott a világcsúcstartók közé 88,33 méteres dobásával. Majd még háromszor javított rekor­dot. Ebből az következik, hogy kevesebbszer döntött csúcsot, mint az amerikai, de minőségileg túlszárnyalta őt. Connolly ugyanis 4,55, Szedih pedig 5,96 métert javított.- Ez igaz, de nem én voltam az első, aki átléptem a 80 méteres határt. Előttem ez honfi­társamnak, Borisz Zajcevnek (80,14) és az NSZK-beli Karl-Hans Riehmnek (80,32) sikerült. • Hat-e a sportolóra a kerek szám?- Feltétlenül. Egyrészt serkenti a bűvös határ megdöntésére, ugyanakkor pszíchikailag hátrál­tatja, szinte lefegyverzi. Egykor ilyen akadálynak bizonyult a 10 másodperc 100 méteren, a 2 méter a női magasugrásban, a 80 méter a kalapácsve­tésben. Az atlétikai versenyszámok fejlődése különben sajátos. Ha valaki 10 másodpercen belüli eredményt ér el a 100 m-es síkfutásban, biztos győzelemre számíthat akármilyen verse­nyen, a kalapácsvető 80 méteren felüli teljesít­ményével lehet, hogy még dobogóra sem kerül. • Milyen távlatok rajzolódnak ki a kalapácsve­tésben?- A következő olimpián a világrekord megkö­zelítheti a 88 métert. Majdnem biztosra vehető, hogy 14 év múlva, a két évszázad találkozása idején a 90 métert is túlszárnyalják. Ez azonban csak akkor érhető el, ha biztonsági okok miatt nem nehezítik meg a szert. Bevallom, ezt nem szívesen fogadnám. Közönség nélkül, valahol egy pusztaságban versenyezni nem lenne valami szívderítő. Jurij Szedih feltehetően azért aggályoskodik, mert a nehezített szerrel való versenyzés veszí­tene látványosságából. Ma az atlétikát kevésbé ismerő nézőben is lelkesedést vált ki a látvány, amikor a kalapács golyóként hasítva a levegőt, szinte az egész labdarúgópályát átrepülve vágó­dik a földbe. Azt is érdemes megjegyezni: a kala­pács az egyetlen szer, amelyet a tudományos­technikai forradalom elkerült. Itt elsősorban a szer konstrukciójára, s nem a technikai kivitele­zésére gondolnak. • A kalapácsvetés konzervatív jellege ellené­(ČSTK-felvétel) re mégis lépést tartott a korral, s nem állt meg a fejlődésben. Mitől várható az újabb előrelépés?- A kalapácsvetés technikája, véleményem szerint, megközelíti az eszményit. A 80 m körüli eredmény még egy-egy technikai hibával is elér­hető, a 85 méternél ez már kizárt. Az ideális kalapácsvető legalább 190 cm magas, egy vág­tázó gyorsaságával és hosszú karokkal rendelke­zik. Harmonikus felépítésű kell hogy legyen. Ugyanakkor céltudatosnak, pszíchikailag szilárd­nak. Ne csak a tehetségre építsen, hanem hozza felszínre minden tartalékát. • Az utóbbi években a világcsúcslistán kizáró­lag szovjet kalapácsvető neve szerepel...- Derűlátásunk megalapozott. Négyünk közül, akik egyelőre „hangadók“ vagyunk a nemzetközi porondon, egyelőre senki nem foglalkozik a visz- szavonulás gondolatával. Ha netán Szergej Litvi­nov vagy én abbahagynám, akkor ott van Igor Nyikityin és Jüri Tamm. Ók folytatják tovább a szovjet kalapácsvető-iskola szép hagyománya­it. Kitűnő szakembereink vannak, tehetségekben soha sem szűkölködtünk... (N. L.)

Next

/
Thumbnails
Contents