Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1987-04-27 / 97. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1987. IV. 27. Interjú Marat Gramovval Az átalakítás feltétele az őszinteség Marat Gramov, a Szovjetunió Állami Testnevelési és Sportbizottságának elnöke nemrégen Moszkvában fogadta Király Ferencet, a Népsport főszerkesztőjét, aki interjút készített a szovjet nemzetközi sportmozgalom ismert vezetőjével. A beszélgetésből közlünk részleteket. Renata Kasalová, Zdenék Šváb edző utasításait hallgatja Grubbáék megvédték elsőségüket, Csehszlovákia ismét a dobogón Szuper-e még a Szuper Liga? Az elnevezésnek még megvan a varázsa. A Szuper Liga a kiírás első esztendeiben valóban rangsorolta a sportág Európa legjobbjait. Csak nosztalgiával tekinthetünk vissza ezekre az évekre, amikor is kontinensünk élversenyzői álltak asztalhoz e sorozat mérkőzésein. Manapság mindez kissé módosult, és nemcsak azért, mert eltávolodott a csehszlovák csapat számára az első hely (válogatottunk eddig háromszor végzett az élen). 1 • Hogyan követi a szovjet sportmozgalom az ország politikai életében bekövetkezett, világszerte nagy visszhangot kiváltott nyitást, átalakítást?- A nálunk folyó átalakítás széles körű. Érinti a gazdasági életet, a külpolitikát, a szociális és a szellemi szférát is. Mindezzel a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága januári plénumán igen alaposan és átgondoltan foglalkozott. Mihail Gorbacsov, pártunk főtitkára kitért minden problémára, és a felszólalók is érintették a teljes kérdéskört. A szovjet társadalomban hatalmas változások mennek végbe, mind erősebbé válnak a pozitív irányzatok. Ugyanakkor látjuk, hogy az utóbbi időben sok gond halmozódott fel a sportmozgalomban is. A megcsontosodott szokások miatt néhány helyen eltérnek egymástól a szavak és a tettek, különbség van a felhívás és a szervezés, a szükséges feltételek megteremtése között. A mi tevékenységünk négy fő irányba halad: a tömegsport, az élsport fejlesztése a sportmozgalom számára szükséges tárgyi feltételek biztosítása és a nemzetközi kapcsolatok építése. Ez utóbbiról el kell mondanom, hogy előnyben részesítjük a szocialista és a fejlődő országok sportját, de igyekszünk egészséges, jó kapcsolatot fenntartani minden más nemzet sportmozgalmával is. Feladataink közül külön kiemelném a tömegek sportjával kapcsolatos elképzeléseinket. Igyekszünk olyan feltételeket teremteni, hogy minden állampolgárunk teljes egészében érvényesíthesse az alkotmányban számára a testnevelés terén is biztosított jogokat. Komplex programot készítettünk egyebek között a sportszerek, -felszerelések gyártására, hogy kielégítsük az igényeket. Már ebben az ötéves tervidőszakban a korábbi 6-9 helyett 14 milliárd rubelre növeljük az erre a célra fordított összegeket. • Mennyiben módosult á sportsajtó szerepe, milyen új hangsúlyokat kapott? Ez a kérdés abból a megközelítésből is érdekes, hogy ön korábban újságíró volt.- Az átalakítás mélyen összefügg a nyíltsággal. Sőt, őszinte szó nélkül átalakítás nem is következhetne be. A sportmozgalommal kapcsolatos gondokról az írott sajtó, a rádió és •a televízió nagyon nyíltan beszél, ennek mi nagyon örülünk, sőt arra törekszünk, hogy ne is legyen tabu téma. Az átalakítás a tudat átalakítását is jelenti, és nemcsak a mienket, az újságíróét is. Csak így juthatunk el a realitásokig. Azt nem mondhatom, hogy már minden sínen van, sok még a felfogásbeli gond, ám a sajtó is jelentős figyelmet és terjedelmet szán a bennünket foglalkoztató témáknak. Természetesen olykor akad olyan cikk, amely nekünk, sportvezetőknek nem tetszik. De ilyenkor nem az ütközési pontokat keressük, hanem a segítő szándékot. • Ha jól tudom, a változás, a változtatás igénye már túlnőtt a sajtó keretein.- Igen. Mi a sportmozgalom demokratizálására is törekszünk. A közelmúltban olimpiai bizottságunk például azzal a kérdéssel foglalkozott egy kibővített ülésen, hogy mi a társadalom szerepe a testnevelési mozgalomban. Világosan megfogalmazódott: a fejlődés mai szakaszában a gyorsítás csakis az emberi tényező teljes mértékű aktivizálásával lehetséges. Ennek érdekében kell fejleszteni a demokráciát mind az olimpiai bizottság, mind a sport- szövetségek munkájában.- Azon a bizonyos kibővített ülésen a konkrét lépésekről is szó volt. Célszerűnek tartjuk növelni a szövetségek önállóságát, erősíteni az olimpiai bizottság és a szövetségek kapcsolatát. Ennek érdekében a Szovjet Olimpiai Bizottság mellett megalakult a Sportszövetségek Elnökeinek Tanácsa. A tanács irodájának élén V. Szevasztjanov űrhajós, a Szovjetunió kétszeres hőse áll. Kidolgoztuk a sportszövetségek alapszabályzatát, meghatároztuk, pontosabban szélesítettük jogaikat, szerepüket - alapvetően nagyobb önállóságot kaptak. 2 • Milyen elképzelések hatnak a labdarúgásról szóló vitában?- A labdarúgás kétségtelenül a legnépszerűbb sportág a Szovjetunióban is. A lezajlott vagy a még tartó széles körű társadalmi sajtóvitában egyesek profiklubok megalakítását javasolták. Véleményem szerint nem másról van szó, mint arról, hogy két fogalmat összekevernek. Olyan profizmusról, ahogyan azt a kapitalista országokban értelmezik, nálunk szó sem lehet. Loba- novszkij nyilatkozott nemrég nyugati lapoknak és ő értelmezte helyesen a helyzetet. Nálunk - némileg leegyszerűsítve - tulajdonképpen a klubok önállóságáról van szó. Arról, hogy minden labdarúgó-szakosztály foglalkozzon önállóan az utánpótlás nevelésével. Legyen pénzügyi önállósága, legyenek lehetőségei az önfinanszírozásban és mindenki érez- zen felelősséget klubja jövőjéért, számításba véve a szurkolótábor érdekeit is. S ami nagyon fontos, érvényesüljön a teljesítményelv. • Szóba került - új vonásként - a futballisták külföldi szerződésének ügye is. Mi erről az ön véleménye?- Hadd válaszoljak egy látszólag kitérő példával. Nemrégen Kanadában jártam, ahol jégkorong-válogatottunk is szerepelt. Részt vettem néhány sajtókonferencián, ahol több újságíró kérdezte: legjobbjaink miért nem játszhatnak külföldi csapatokban? Én erre azt feleltem: nálunk is nagyon kedvelik ezt a sportágat, az érdeklődés iránta óriási, vagyis nem tehetjük meg azt, hogy külföldre engedjük válogatottjainkat, s így a magunk hokiját tönkretegyük. A kanadai jégkorong fejlődéséért mi igazán nem lehetünk felelősek... Nézzék, több szovjet edző már sikerrel tevékenykedik külföldön. Sőt, a sportbizottság arra is jogot kapott, hogy közvetlen külkereskedelmi tevékenységet fejtsen ki. Kapcsolatunk van sok nyugati céggel is. Ám azzal minket senki sem bízott meg, hogy sportolókkal kereskedjünk. • Jövőre olimpia lesz. Az On véleménye szerint állnak-e megoldhatatlan gondok az ötkarikás játékok útjában?- Szeretném leszögezni: a szovjet sportolók készülnek mind a téli, mind a nyári olimpiára. Szerintem a téli játékok megrendezésével kapcsolatban is felvetődnek bizonyos belső szervezési gondok. De ezek könnyebben megoldhatók. A szovjet sportdiplomácia viszonyulása a rendező Calgaryhez pozitív. A nyári versenyekkel kapcsolatban már mélyebbek a problémák. Hadd utaljak itt a közismert Észak-Dél kérdéskörre. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság már négy fordulót rendezett a vitás kérdések tisztázására. Megnyugtató eredménye azonban még nincs. A szocialista országok sport- szervezeteinek vezetői Berlinben tanácskoztak a kérdésről. Jelen volt Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke is, aki hallotta közös véleményünket, tudja, hogy Dél-Koreának meg kell küzdenie még számos belső problémával is. • Kérem, egyértelműbben fejtse ki véleményét...- Mint önök is tudják, a kérdések megoldása a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a rendezés két részese között bonyolódik. Számtalan tisztázásra való témát vet fel. Bízunk a megoldásban. Ezért is ismétlem meg: a szovjet sportolók készülnek az olimpiákra. 3 • ön a beszélgetés elején említette a tömegsportot...- Az Orosz SZSZSZK-ban zajlott le egy sítömegverseny. Annyi nevezés érkezett, hogy az indulók számát 13 ezerben maximálni kellett. Mindez csak példa, hiszen a stadionokban és a parkokban is látjuk, milyen nagy az igény a sportolásra. Ennek örülünk. Hadd mondjam el azonban, hogy számunkra ma még szembeszökőbbek bizonyos nyugtalanító jelek. A fiatalok mintegy 30 százaléka a különböző fokú oktatási intézményekben - sportol. • Magas százalék, szinte irigykedünk...- Mi nem vagyunk elégedettek. A bölcsődétől az egyetemig mintegy 80 millió fiatalra kell gondolnunk. Az ország jövője szempontjából nagyon fontos, hogy ez a nemzedék aktívan lépjen az életbe, legyen egészséges, harmonikusan fejlett, kész az alkotásra és a haza védelmére. Mármost, a tudomány álláspontja szerint mindehhez heti 6-8 óra intenzív mozgásra van szükség. Nem bíztunk semmit a véletlenre, negyed- millió 6-60 éves szovjet állampolgárról készítettünk úgynevezett panelfelmérést a mozgásaktivitást illetően. Az eredmény a tudományosan megállapított 6-8 órához képest a fiatalok körében ötven, az idősebb generáció esetében csak 25-30 százalékos. És ezzel igazán nem lehetünk elégedettek. Megvannak a konkrét feladataink. Létesítményépítés, sportszergyártás, komplex egészségügyi program... Hazánkban 3,9 millió fiatal a sportiskolákban, egymillió pedig a szakosztályokban rendszeresen sportol. Ez az 50 millió ifjú ember tehát biztosan teljesíti a tudományosan megalapozott normát. Hát a többiek?... Nos, nekünk éppen ezt a bizonyos többit kell szükséges szintre felhoznunk és ez társadalmi feladat. 4 • Hogyan ünnepli meg a szovjet sport a nagy októberi szocialista forradalom idei 70. évfordulóját?- Készülünk a méltó ünneplésre. A sportágak széles skáláján rendezünk kiemelkedő nemzetközi viadalokat. De a lakosság sportünnepe lesz tulajdonképpen az igazi. Mi tömegversenyek kezdeményezésére hívjuk fel a figyelmet, minél több fiatal részvételével és rendkívül előremutató módon kapjuk egyre-más- ra a visszajelzéseket. Az egyetemisták például 1000x1000 méteres váltófutást akarnak rendezni, ami pontosan azt jelenti, hogy minden egyetem és főiskola 1000 hallgatója váltóban teljesíti a maga egy kilométerét. Erre természetesen fel kell készülni, ez a program ezért kínálkozik kiválónak. Az ilyen típusú eseményeket tartjuk szakmailag is a sport tudati fejlődésének értelmében is pozitívnak. Az ünnep kapcsán lesznek közös rendezvényeink is a baráti országokkal. Két részre szakadt a résztvevők véleménye. Az utóbbi tíz évben az adatok szerint mintegy megduplázódott a jelentős nemzetközi versenyek száma. A nemzetközi szövetségeknek egyfajta szubjektív rangsort kellett kidolgozni, ha élni akartak a versenyeztetés lehetőségeivel. Ezekben a rangsorokban a Szuper Ligát manapság meglepően széles skálán találjuk meg. Vannak országok - elsősorban a végső győzelemre esélyesek -, amelyek ma is kiemelten kezelik a viadalt, és szinte minden mást ennek rendelnek alá (Lengyel- ország, Jugoszlávia, Csehszlovákia). Aztán akadnak olyan országok is, ahol a fiatalok rangos játéklehetőségeként fogják fel a mérközéssorozatot (Magyarország, Svédország). Ebbe a kategóriába elsősorban azok tartoznak, akiknek nem kell félniük a kieséstől, de dobogóra kerüléstől sem... A Szuper Liga sorsát a férfiversenyzők döntik el, egyszem lány nemigen csinálhat „csodát“. (Tavaly az NSZK gárdája Nemes Olga szereplése ellenére kiesett az A-cso- portból.) Az idei viadalon - annak ellenére, hogy érvényesült a papírforma - jó néhány meglepetés érte a résztvevőket. Az várható volt, hogy az érmeken Grubba és Kuchárski révén a két kiváló férfijátékossal (lényegében megfelelő szintű női asztaliteniszező nélkül) felálló lengyel, a kimeríthetetlen háttérrel rendelkező jugoszláv és a kiszámíthatatlan csehszlovák csapat osztozik majd. Mögöttük viszont a tavalyihoz hasonló kiegyensúlyozottságot állapítottak meg a szakemberek. Milyen is volt az asztalitenisz Szuper Liga jubileumi, 20. kiírása? A színvonal, sajnos, jóval alacsonyabb, mint az elmúlt években. Az utolsó, 7. fordulót pedig a már győztes lengyelek és a bronzérmet lebecsülő svédek komolytalanul vették; tartalékjaikat szerepeltették, és meglepően nagy arányú vereséget szenvedtek. Ez a két találkozó (Bulgária - Svédország 7:0, Csehszlovákia - Lengyelország 6:1) méltatlan volt a Szuper Ligához! Másodszor végeztek az élen a lengyelek, akik magabiztosan védték meg tavalyi elsőségüket, s a hajrában egy „sziesztát“ is megengedhettek maguknak. Grubba volt a csapat legjobbja, legeredményesebb tagja: valamennyi egyes mérkőzését (12) megnyerte. Az utóbbi két évben 25 Szuper Ligamérkőzésen szerepelt, s mindössze egy vereséget szenvedett! Nagy érdeme van abban, hogy Lengyelországnak a Szovjetunió (1968, 1969), Magyarország (1980, 1981) és Jugoszlávia (1982, 1983) után sikerült dupláznia a Szuper Ligában. Kuchárski is remek teljesítményt nyújtott, több alkalommal önmagát múlta felül (főleg a párosban). A többiek meg sem közelítik őket, messze vannak az európai élvonaltól. Ezt bizonyítja a komáromi (Komárno) Csehszlovákia - Lengyelország (6:1) találkozó is, melyen a már biztos aranyérmes lengyelek tartalékjaikat szerepeltették. Csehszlovákia ennek a fölényes győzelmének köszönhette, hogy dobogós helyen végzett. Ehhez azonban a svédek veresége is kellett (Bulgária 7:0!!). Válogatottunk 1978-tól minden évben érmet tudott szerezni a Szuper Ligában. Ez pedig figyelemre méltó sorozatnak számít! Vladimír Miko edző együttesében Jindrich Panský (egyesben 9 győzelem, 5 vereség) és Marie Hrachová (3/2) volt a csapat erőssége. Az Európa-bajnok vegyespáros négy összecsapásból hármat megnyert. Rajtuk kívül még a következők szerepeltek a csehszlovák válogatottban Grman (0/2), Cecava (7/4), J. Javürek (párosban 0/1) Demek (1/1), Braun (párosban 1/0), Safárová (0/1), Kasalová (0/1). Az újonc Cecava várakozáson felülit nyújtott: legyőzte az Európa- bajnok svéd Perssont és a jugoszláv Kalinicsot! Jobb helyezést is elérhetett volna a csehszlovák csapat, ezt azonban meghiúsította a ju- goszlávoktól elszenvedett váratlan vereség, pontosabban Hrachová gyengélkedése (Fazlicstól kapott ki!). Az erőviszonyokat figyelembe véve azonban a bronzéremmel elégedett lehet a szakvezetés. A jugoszlávok nem várt, szép sikert könyvelhetnek el: a tavalyi 6. hely után a mostani 2. határozottan bravúros teljesítménynek számít. A legerősebb játékoskerettel rendelkező svédek 4. helye vaskos meglepetés. A skandinávoknak az utolsó fordulóban teljesen mina- egy volt: nyernek-e vagy veszítenek. Érthetetlen, hogy vajon miért nem volt értéke az északiak számára a bronzéremnek? „Az ötödik helyet - ismerve az előzményeket - sikernek nevezhetjük annak ellenére, hogy nagyjából ez volt az eredeti célkitűzés is“ - mondta a Szuper Liga zárófordulója után Pigniczki László a magyar válogatott edzője. A fiatalok közül az érthetően sok bizalmat kapott Bátorfi Csilla rendre helytállt. A kiegyenlített erőviszonyok egyébként a jelek szerint átterjednek a II. csoport mezőnyére is. Némi meglepetés, hogy az újonc bolgárok lettek a hatodikok, a hollandok pedig az utolsók. Jövőre helyettük az Európa Liga győztese, az NSZK gárdája (egy év szünet után) került a Szuper Ligába. És mi várható jövőre? Lakatos György, az Európai Asztalitenisz Szövetség tiszteletbeli elnöke szerint a fiatalok szerepeltetése kerül előtérbe. Ez is azt bizonyítja: az európai ranglista legjobbjait nem vonzza az asztalitenisz Szuper Liga. Vajon miért...? Az eddigi győztesek: 1968 Szovjetunió 1979 Csehszlovákia 1969 Szovjetunió 1980 Magyarország 1970 Svédország 1981 Magyaroszág 1971 Magyarország 1982 Jugoszlávia 1972 Csehszlovákia igg3 Jugoszlávia 1973 Szovjetunió 1984 Csehszlovákia 1974 Magyarország ^ 985 Svédország 1975 Svédország ■) ggg Lengyelország ! S ^90SZ,ávÍa. 1987 Lengyelország 1977 Magyarorszag 1978 Franciaország ZSIGÁRDI LÁSZLÓ llija Lupu- leszkunak nagy érdeme van abban, hogy a jugoszláv válogatott ezüstérmet szerzett a Szuper Ligában (Bohuš Kašiak felvételei)
