Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-03 / 51. szám, kedd
Ľubomír Štrougal elvtárs beszédéből (Folytatás az 1. oldalról) a Szovjetunió fejlődésének szükségleteire is. Az összes sajátosság ellenére - nincs kevés belőlük, - ezek a folyamatok lényegében azonosak, a társadalmi élet azonos területeit érintik és ugyanazokat a célokat szabják meg. Ezért egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunióban végbemenő fejlődés tartalmánál fogva univerzális, általános érvényű. Számos új tapasztalattal gazdagítja közös kincsestárunkat, s ezek a lehető legszélesebb körben érvényesülnek. Itt természetesen nem a konkrét kisebb lépésekre és a részintézkedésekre gondolunk, ezek a különböző országokban éppen sajátos feltételeiknél fogva eltérőek lehetnek. De az átalakítás és a gyorsítás e stratégiájának irányvétele, fő útjai és irányai, a lényege és szelleme, minden olyan szocialista ország számára közösek, amelyek fejlődésük meggyorsítására törekszenek, vagyis Csehszlovákiára nézve is. Pártunk ezért biztosította egyöntetű támogatásáról az SZKP KB januári ülésének eredményeit, amelyek további lépést jelentenek a XXVII. pártkongresszus határozatainak lebontása terén. Itt azonban hangsúlyozni akarom, hogy nemcsak a januári plénumról van szó, Csehszlovákia Kommunista Pártja teljes mértékben támogatja a szovjet kommunisták egész politikáját, amelynek megfogalmazása és érvényesítése terén már a központi bizottság 1985 áprilisi ülése is fontos mérföldkő volt. Nem kell véka alá rejteni, hogy történtek kísérletek a Szovjetunió Kommunista Pártja új tapasztalatai és a jelenlegi politikáját jellemző új eszmék jelentőségének pusztán a Szovjetunióra való leszűkítésére. Szavakkal ugyan elismerik az ott lezajló folyamatok forradalmi kihatását, de sietnek hozzátenni, hogy tekintettel a teljesen eltérő szovjet feltételekre ezek sajátos dolgok. Érdekes, hogy ilyen nézeteket nem egyszer olyan emberek terjesztenek, akik korábban bármilyen nemzeti sajátosságot csak akkor ismertek el, ha az általánosan érvényes, törvényszerű elvek és irányzatok árnyékában értelmezték őket. Akkor, ezeket az általános törvényszerűségeket abszolutizálták, most a változatosság kedvéért sajátosságainkat próbálják megabszolutizálni. Felvetődik a kérdés; az ilyen álláspont mögött nem az húzódik-e meg, hogy képtelenek a dolgokat megérteni, vagy nincs kedvük bármilyen lényeges változást is végrehajtani Mégpedig annak ellenére, hogy további fejlődésünk belső szükségletei belpolitikai és társadalmi problémáink - amelyeket összesítve erősítenek a külgazdasági és a külpolitikai feltételek - sürgető megoldását az ilyen mélyreható változások nagyon is nyomatékosan megkövetelik. Az az út, amelyre a szovjet elvtársak léptek és amelyet követnek, egyúttal a mi utunk is. Ez, az új gondolkodás és az új fejlesztés útja, amely a szociális mozgás új forrásait tárja fel. El kell vezetnie minden területen a valamennyiünk által végzett munka javításához. Egyúttal ez azonban küzdelem a szocializmus nemzetközi súlyának és tekintélyének növeléséért, a nemzetközi helyzet alakulására a béke és a társadalmi haladás mellett gyakorolt befolyásának megerősítéséért. Amikor ma ismét teljesen egyértelműen támogatjuk a Szovjetunió politikáját, az SZKP XXVII. kongresszusának és központi bizottsága januári ülésének határozatait, ez nem konjunkturális dolog. Tudatosítjuk ugyanis, hogy ez a politika csak azon mélyreható folyamatok eddigi leg- megalapozottabb tudományos elemzése alapján születhetett és született meg, amelyek a szociális, a gazdasági és a szociálpolitikai környezetben nemcsak a Szovjetunióban, nemcsak a szocialista közösség további országaiban, hanem az egész nemzetközi civilizációban lezajlanak. Nagy tévedés azt hinni, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának új politikája csak reakció egyes fogyatékosságokra és problémákra, amelyek az utóbbi időben a szovjet társadalom életében, mindenekelőtt szociális és gazdasági fejlődésében nyilvánultak meg, reakció a gazdasági fejlődés ütemének bizonyos fokú lelassulására. Ezen új politika keletkezésének okai sokkal átfogóbbak, és terjedelmesebbek, s fő irányait és céljait tekintve túllépik a Szovjetunió érdekeit és határait. A Szovjetunió Kommunista Pártja az első politikai erő, amely reagált az egész emberi civilizáció, ezen belül a nemzetközi szocializmus, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom új feltételeire. Megtalálta a munka világa érdekeinek oly szükséges kifejezését, és ebben a szellemben utat nyitott az emberi értékekért, megmentésükért vívott harcnak, amint ezt Gorbacsov elvtárs a nemrég tartott moszkvai békefórumon is újra nagyon meggyőzően kifejezte. Ennek az erőfeszítésnek a legfrissebb bizonyítéka az SZKP KB főtitkárának múlt heti nyilatkozata, amelyben a Szovjetunió nevében javasolja, hogy az európai középható távolságú rakéták problémáját emeljék ki az egész reykjaviki csomagból, és minél előbb önálló egyezményt kössenek róla. Ezzel a lépéssel földrészünk megszabadulna a nukleáris potenciál jelentős i észétől. Az ilyen megállapodás azt jelentené, hogy országunk területéről is kivonnák azokat a hadműveleti-harcászati rakétákat, amelyeket a Szovjetunióval megállapodva az NSZK-ba és más nyugat-európai államokba telepített amerikai Pershingekre válaszul állítottunk hadrendbe. Ki akarom emelni, hogy a CSKP KB Elnöksége és a csehszlovák kormány ezt a javaslatot örömmel fogadja és teljes mértékben támogatja A szovjet politika ezen szakaszát a világ békés elrendezésére való aktív törekvés jellemzi Egyrészt ez így van. Másrészt viszont a szociális és a gazdasági folyamatok nagy porondján felismerte, hogy az emberiség a tudományos-műszaki forradalom mostani második szakasza következtében túllépi az ipari termelés eddigi technológiai módjának azt a küszöbét, amelynek elvei az ipari forradalmak során két- három évszázaddal ezelőtt születtek. Létrejön a termelőerők teljesen új minősége, a tudomány társadalmi termelésben való közvetlen érvényesítésén alapuló új technológiai mód megszüntetésének vagyunk tanúi. És ki másnak, mint a szocialista társadalmi rendszernek van esélye elsajátítani a tudományos-műszaki forradalom jelenlegi irányzatait, sőt a jövőben előre meghatározni őket? Ez nem szubjektivista vízió, afféle elérhetetlen óhaj, hanem objektív lehetőség, esély, reális remény, amelynek megvalósítására a szocialista rendszer minden területén törekedni kell. Ezekkel a változásokkal kapcsolatban az SZKP ugyancsak mélyreható vizsgálatnak vetette alá az ember szféráját önrealizálásának folyamatában, mégpedig számos síkon és összefüggésben. A munka jellegének lényeges változásai, a műveltség számottevő növekedése és az emberek általános kulturális színvonalának emelkedése, a tömegtákékoztató eszközök eddig nem látott fellendülése és hatása alapján azt a következtetést kell levonnunk: állandóan új teret kell megnyitnunk ahhoz, hogy az emberek egyre könnyebben és nagyobb mértékben kifejezhessék és érvényesíthessék képességeiket és érdekeiket, öntudatosságukat. Ezért hangsúlyozzuk annyira a szociálpolitika és a szociális igazságosság feladatait, ezért helyezünk akkora súlyt az erkölcsi normákra, akkora nyomatékot a szocialista önigazgatási elemek érvényesítésére és általában a szocialista demokrácia széles körű fejlesztésére. „Több szocializmust és ezért több demokráciát akarunk“, mondja Gorbacsov elvtárs. Ez nagyon rövid, egyszersmind azonban nagyon fontos kifejezése azon jelenlegi folyamatok egyik fő szempontjának, amelyek nemcsak a szovjet társadalomban, hanem egyúttal az egész szocialista közösségben végbemennek. Mivel minden területének széles körű demokratizálása rendkívül hatékony eszköz ahhoz, hogy aktivizáljuk az ember minden pozitív tulajdonságát, képességét és erejét, az emberi tényezőt mint a társadalmi teljesítőképesség növelésének és a társadalom sokoldalú tökéletesítésének meghatározó alkotó elemét. Mindezek olyan körülmények és okok, amelyek pártunk központi bizottságának elnökségét arra ösztönözték, hogy egyöntetűen támogassa ezt a politikát és az SZKP KB januári ülésének határozatait. Az elnökség hangsúlyozta, hogy ezekben jelentős hozzájárulást lát a szocializmus építése feladatainak az alkotó leninizmus szellemében történő megoldásához. Egyidejűleg utasítást adtunk arra, hogy bontsák le az SZKP KB januári plenáris ülésén elhangzott számos javaslatot, amelyek politikai, gazdasági téren és más területeken a demokratikus elvek elmélyítésére, a szocialista önigazgatás fejlesztésére és a párt vezető szerepének megszilárdítására irányulnak. Az első lépés, amelyet ezzel kapcsolatban pártvezetőségünk megtett, a népgazdaság egész irányítási rendszere átalakításának komplex előkészítése volt. Ennek során nemcsak abból indultunk ki, hogy a gazdaság irányításának jelenlegi mechanizmusa maradt el a legnagyobb mértékben a fejlődés szükségletei mögött, hanem abból is, hogy a tökéletesebb és a hatékonyabb irányítási rendszer tulajdonképpen egyfajta sajátos és viszonylag olcsó termelőerő. Minőségi fordulatot kell elérni, amelynek semmi köze a jelenlegi irányítási mód elszigetelt részleges javításához. Radikális fordulatra, arra van szükség, hogy az irányítás - a tudományos-műszaki fejlesztéssel és a nemzetközi munkamegosztással együtt - a gazdasági növekedés e hároom meghatározó tényezőjének egyikeként teljes mértékben érvényesüljön. Az átalakítás elveinek és most a munkák részleges ütemtervének jóváhagyása mindenki számára lehetővé teszi, hogy tisztázza helyét az irányítási kapcsolatok leendő rendszerében, hogy erre lélektanilag és szakmailag is felkészüljön, hogy már ma konkrét lépéseket tegyen e helyzet fokozatos érvényesítésére. Beszédének további részében Lubo- mir Štrougal elvtárs gazdaságirányítási rendszerünk átalakításának legfontosabb kérdéseivel foglalkozott, elsősorban a gazdálkodó szervezetek egészen új helyzetével, jogkörük és felelősségük növelésével. Amikor most az irányítási rendszer átalakításáról beszélünk - folytatta Ľubomír Štrougal - ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a hatékonyságra és az intenzifiká- lásra tett erőfeszítéseket elhalasztjuk arra , az időszakra, amikor az új rendszer teljes ! mértékben hatni kezd. Új működéséhez azzal is kedvező feltételeket kell teremteni, hogy teljes mértékben és következetesen gondoskodunk a jelenlegi ötéves tervidőszak konkrét feladatainak teljesítéséről. Most ez a fő és a legfontosabb. Egyelőre nem lehetünk teljes mértékben elégedettek az eddigi helyzettel Nem jogosítanak fel erre a múlt évi eredmények, valamint az idei feladatok teljesítésének előkészületei és az eddigi megvalósításuk sem. Itt a minőségi célok és tervfeladatok megvalósítására gondolok. Komoly dolog, hogy ez a kedvezőtlen irányzat tovább tart. Nagy kérdéscsoportot képez, amely közvetlenül érint bennünket, a káderek problémaköre, mégpedig a legkülönfélébb szempontokból. Ez az érdek érthető, hiszen a jelenlegi szakaszban a legtöbb az irányító kádereken múlik. Velük szemben támasztják és fogják támasztani a legnagyobb követelményeket, és most elsősorban tőlük várjuk el, hogy aktívan segítsék elő az irányítás átalakításából eredő feladatok teljesítését. A káderek értékelésének már ma fő. mércéje, viszonyuk a változások ezen objektív és maximálisan szükséges folyamatához, mégpedig nemcsak szóbeli egyetértésük, hanem egyben aktív és határozott részvételük e határozott változások megvalósításában, aminek az elért eredményekben is vissza kell tükröződnie. Ez a legfontosabb próbakő, és ennek alapján fogunk értékelni mindenkit. Lesznek kádercserék? Bizonyára, de mindenekelőtt ott, ahol az emberek nem értik meg az új feladatokat és nem törekszenek aktív és elkötelezett teljesítésükre. És természetesen ott is, ahol minden igyekezet ellenére az új helyzet meghaladja erőiket. A kádercsere természetesen kell és szükséges, s folyamatosan kerül rá sor. Persze szükség van arra, hogy legyen miből kiválasztani a megfelelő utánpótlást. Tudjuk, hogy éppen a kádertartalékok felkészítésében vannak bizonyos fogyatékosságaink, egyebek között azért is, mert az irányítás eddigi rendszere és mechanizmusa nem mindig teszi lehetővé a kellő mértékben, hogy az emberek érvényesíthessék képességeiket, megmutassák mi rejlik bennük, mit tudnak. Az irányítás előkészületben levő változásaitól elvárjuk, hogy éppen a fordított helyzethez vezetnek, az új feltételek mindenkit arra fognak ösztönözni, hogy érvényesítsen mindent amit tud és amire képes, hogy megmutassa a felkészültségét, előnyeit és tulajdonságait. Látni kell, hogy ma még inkább mint bármikor a múltban, előtérbe kerül a szakmai hozzáértés és felkészültség, az irányító és a szervezőképesség. A szakterület ismerete, az a törekvés, hogy a maga szakmájában mindig a szükségletek magaslatán álljon, figyelemmel kísérje hatáskörében a fejlődést- mindezek olyan követelmények, amelyeknek mindenki köteles eleget tenni, aki nem akar megrekedni az átlagszinten és aki nem akarja - ahogy mondani szokás- mindig a másodhegedűs szerepét játszani. Ez persze távolról sem az egyetlen feltétele a jó, és sikeres irányító tevékenységnek. Nem kevésbé fontos, a politikai és az erkölcsi profil, az emberek és munkájuk szervezésének képessége, meggyőzésük és optimális bevonásuk a munkába, röviden és jól megmondva, az irányítás művészete. Természetesen itt egy új körülményre akarok figyelmeztetni. A szervezetek nagyobb önállóságának, a teljes önelszámolásnak és önfinanszírozásnak a feltételei között a vezető dolgozók kiválasztása terén a munkahelyi kollektíváknak is vitathatatlanul nagy szerepük lesz. Azt várjuk el, hogy az ilyen kiválasztás az eddiginél sokkal objektívabb legyen, mert nemcsak a felülről való bepillantás határozza meg. A vezető képességeiről az általa irányított kollektívák és az e kollektívák által elért eredmények fognak tanúskodni. Kezdettől fogva világosnak kell lenni, hogy ezzel egyidejűleg lényegesen megnövekednek az igények a pártszervek és szervezetek kádermunkájával szemben. Ez bizonyára bonyolultabb lesz számukra és tekintettel az egészen új feltételekre, a káderek kiválasztásának és elosztásának új módjait is meg kell választaniuk. Éppen azért, mert a káderpolitika és a kádermunka a párt vezető szerepe érvényesítésének egyik legfontosabb szempontja, senki sem számíthat arra, hogy e téren a párt feladná pozícióit. Az utóbbi időben nagyon használatos fogalommá vált az emberi tényező, vagyis az ember szerepe, helyzete, joga és felelőssége. Ez növekvő jelentőségéről és feladatáról tanúskodik, ami egyáltalán nem véletlen. Nemcsak hogy elmélyülten kell végiggondolnunk és felfognunk mi mindenben változtak meg az ember belső adottságai, mondjuk a húsz évvel ezelőtti helyzethez képest, hanem azt is végig kell gondolni, mi mindent tud a mai ember, a természet és a többi ember a társadalom viszonylatában. Természetesen sok útja van az emberek alkotó energiája maximális érvényesítésének. A szocialista demokrácia fejlődésétől kezdve egészen az emberi kapcsolatok színvonaláig. Az SZKP KB januári ülése éppen a szocialista demokrácia és a népi önigazgatás továbbfejlesztésének problé- mákörét emelte ki a figyelem előterébe. Hasonló feladatpt tűzött ki pártunk és társadalmunk elé a CSKP XVII kongresz- szusa is. Ránk nézve is érvényes, hogy minden célul kitűzött változás sikeres végrehajtása elsősorban attól függ, mekkora mértékben és mennyire aktivan járulnak hozzá az emberek Másrészt aztán a szocialista demokrácia fejlesztésével megbízható garanciákat teremtünk arra, hogy a múlt hibái ne ismétlődhessenek meg Pártunk vezetősége ezekre a kérdésekre rendkívüli figyelmet fordít. Elgondolkodunk arról, milyen irányban es mennyire konkrétan érvényesítjük nálunk ezeket a szocialista elveket, hogyan haladjunk tovább a demokratizálásban és minden területén. Már szóltam arról, hogy a gazdasági reformmal kapcsolatban szükségesnek tartjuk a szélesebb gazdasági demokrácia útjának követését, hogy hatékonyabban leküzdhessük a gátlásokat az embereknek a társadalmi tulajdonhoz való viszonyulásában. És ennek érdekében gondoskodni kell arról, hogy az emberek nagyobb befolyást gyakorolhassanak üzemük és vállalatuk ügyeire, hogy valóban részt vehessenek a döntéshozatalban. Pártunk vezetősége utasitott arra,, hogy a gazdasági mechanizmus átalakításával kapcsolatban dolgozzák át a szakszervezetek szerepének és gyakorlati tevékenységének kérdéseit is a keletkező új feltételek alapján. Hiszen bőven akad dolog, amelyekről el kell gondolkodnunk, amelyeket meg kell változtatnunk és javítanunk. Ezekről a dolgokról a múlt héten a szovjet szakszervezetek kongresszusán Gorbacsov elvtárs is beszélt Vannak persze a társadalmi életnek más területei is, amelyeket a további demokratizálás folyamata nem kerülhet el. Ezek közé tartoznak például az azzal kapcsolatos kérdések, hogy az ügyeket minél szélesebb körben és nyilvánosan kell megvitatni, s ezt egybe kell kapcsolni az egész közvélemény tájékozottságának kiterjesztésével és javításával. Ez egyúttal az alulról jövő hatékony demokratikus ellenőrzés feltétele, amely ellenőrzést az emberek nemcsak választott képviselőikkel szemben gyakorolják, hanem amely elől - pár kivételes dologtól eltekintve - gyakorlatilag semmit sem szabad elzárni, ami ebben az államban és társadalomban történik. Az ilyen demokratikus gyakorlat érdekünk, és feltétlenül érdekünk kell hogy legyen. Vagy vegyük a politikai rendszernek, a Nemzeti Front működésének, a társadalmi szervezetek tevékenységének és befolyásának kérdéseit. A CSKP XVII. kongresszusa ismét kiemelte: kötelességünk törekedni a szocialista demokrácia e csúcsintézményeinek és intézeteinek továbbfejlesztésére, hogy munkájuk megfeleljen a változó és egyre igényesebb feltételeknek és szükségleteknek. Ezzel kapcsolatban is el kell gondolkodni az olyan kérdésekről, mint például a parlament ellenőrző szerepének elmélyítése és általában a kölcsönös ellenőrzés kapcsolata az egész politikai rendszerben. Bizonyára az is érdekünk, hogy növekedjen a Nemzeti Front többi politikai pártjának és társadalmi szervezetének részvétele a politika formálásában. Ezzel természetesen annál nagyobb felelősség hárul rájuk e politika megvalósításáért. Aztán szólnunk kell a képviselőtestületek megválasztásának módjával kapcso- , latos kérdésekről, arról, hogy a nyilvánosság nagyobb befolyást gyakorolhasson a vezető dolgozók kiválasztására az irányítás egyes szintjein és egyes területeken, valamint számos további kérdésről, amelyeket maga a kor vet fel, és mi kötelesek vagyunk idejében és komolyan foglalkozni velük. E téren a központi bizottság elnöksége konkrét feladattal bízta meg az illetékes elvtársakat. Méghozzá átgondoltan, s államférfiúi és politikai bölcsességgel, de nem habozva és félmegoldásokat keresve. Ez a múltban már többször is megbosszulta magát, és semmi sem jogosít fel bennünket arra, hogy ugyanazt a hibát ma, újból elkövessük. Amikor a szocializmus tökéletesítésének és a társadalom minden szférájában való működésének kérdéseiről gondolkodunk, a kommunista pártot sem hagyhatjuk ki ebből. Hiszen a társadalom vezető politikai ereje, tehát azoknak a változásoknak is az élén áll, amelyekre törekszünk Ezért csak logikus, hogy a pártnak is tökéletesednie kell, fejlesztenie kell tevékenységét, irányító és szervező szerepét, befolyását a társadalmi fejlődésre, mégpedig a jelenlegi és a jövő igényeknek és követelményeknek megfelelően. Szükséges, hogy éppen mi, kommunisták tudatosítsuk, hogy az új feladatok teljesítéséhez nem elegendőek a megszokott eljárások, munkaformák- és módszerek, amelyek a múltban sikeresek lehettek, de ma már vonzóerejüket és hatásukat vesztik. A központi bizottság elnöksége foglalkozott ezekkel a kérdésekkel és úgy döntött, hogy ezt az egész problémakört mélyreható elemzésnek veti alá és sokoldalúan felülvizsgálja. Az alapvető szempont az, hogy biztosítsuk a párt vezető szerepének minél hatékonyabb érvényesülését az új feltételek között. Ez természetesen nemcsak az alapszervezeteket, hanem a felsőbb pártszerveket is érinti. Nyilvánvaló, hogy a pártnak és szerveinek egyrészt tiszteletben kell tartaniuk és szavatolniuk kell a növekvő demokráciát. Másrészt döntéseikkel nem helyettesíthetik az állami és a gazdaságirányító szerveket, nem vállalhatják át értük a felelősséget. A vállalatok sokkal nagyobb gazdasági önállóságának feltételei között meg kell találni a párt vezető szerepe érvényesítésének új módjait az alapszervezetekben és a felsőbb pártszervekben egyaránt. Beszédének végén Ľubomír Štrougal elvtárs kiemelte: ha meg akarjuk változtatni a társadalmat, - és ezt több esetben eléggé mélyrehatóan kell megtennünk, akkor elsősorban a pártnak, szerveinek és kádereinek munkáját kell megváltoztatnunk. Egyszerűen szólva a pártmunka hatékonyságának, az államban és a társadalomban betöltött vezető szerepe érvényesítésének lényeges fordulatára törekedve a központi bizottság elnökségének nézete szerint bírálóan ellenőriznünk kell mindazt, amit ma teszünk és ahogyan ezt tesszük. A jó tapasztalatokat ki kell bontakoztatni, és azt, ami hatását vesztette és ma már nem felel meg, fel kell adni és mással kell helyettesíteni. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a kommunista párt a mai feladatok és követelmények magaslatán álljon, hogy hiánytalanul és teljes hatékonysággal betöltse vezető szerepét az államban és a társadalomban a szocializmus javára, hazánk - a Csehszlovák Szocialista Köztársaság javára. Átadták az Antonín Zápotocký Díjat (ČSTK) - Karel Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke tegnap Prágában a februári győzelem évfordulója alkalmából átadta az Antonín Zápotocký Dijat 27 olyan egyénnek és kollektívának, akik, illetve amelyek jelentős érdemeket szereztek a munkavédelem javításában és a környezet fejlesztésében. A magas szakszervezeti kitüntetést a Szakszervezetek Központi Tanácsa jeles művészeknek, publicistáknak, amatőr művész- együtteseknek, tudósoknak, műszaki szakembereknek és más dolgozóknak, ítélte oda. Az átadási ünnepségen részt vett Jindrich Poledník, a CSKP KB titkára, Ivan Knotek és Miroslav Müller, a CSKP KB osztályvezetői, valamint politikai, kulturális és közéletünk más személyiségei. Beszédében Miroslav Španiel, a Szakszervezetek Központi Bizottságának titkára hangsúlyozta; a dijak kiosztására az idén akkor kerül sor, amikor a szakszervezetek XI. országos kongresszusának előkészületei folynak. A kitüntetettek nevében Jiŕí Marek érdemes művész mondott köszönetét. Rugalmasabban kell igazodni a megrendelők igényeihez A külkereskedelmi minisztérium sajtótájékoztatója (Tudósítónktól) - Jozef Pancíŕ külkereskedelmi miniszterhelyettes a szocialista és a nem szocialista országokkal folytatott kereskedelmünk elmúlt évi eredményeiből kiindulva sajtótájékoztatón ismertette tegnap külkereskedelmünk jelenlegi helyzetét, s az előirányzott feladatok teljesítésének alapvető feltételeit. A miniszterhelyettes beszámolójában és az újságírók kérdéseire válaszolva részletesen ismertette azokat az eddig végrehajtott és tervezett szervezési változtatásokat, amelyek a vállalatok önállóságának és felelősségének elmélyítésével, a közvetlen kapcsolatok kialakításával s az egész gazdasági mechanizmus átalakításával függnek össze. Hangsúlyozta, hogy a hatékony külkereskedelem alapvető feltételét a termelés szakaszán kell megteremteni, kiváló minőségű, a műszaki haladás eredményeit sokoldalúan hasznosító, s a megrendelők igényeit teljes mértékben kielégítő termékek gyártásával. (-ai) ÚJ szú 2 1987. III. 3.
