Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-09 / 56. szám, hétfő
RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÁS A GAZDASÁGI MECHANIZMUS ÁTALAKÍTÁSÁNAK ALAPELVEIRŐL ÚJ szil 3 1987. III. 9. A siker a dolgozók széles tömegein múlik Január első felében került nyilvánosság elé az a dokumentum, amely a hazai gazdasági mechanizmus átalakításának alapelveit tartalmazza. Megjelenése nagy visszhangot váltott ki a hazai közvéleményben, de külföldön is. Tekintettel arra, hogy a gazdasági átalakítás egyes kérdéseit e dokumentum általános vonatkozásaiban tárgyalja, a Rudé Právo és a Pravda szerkesztősége egy „távolsági“ sajtókonferencián való részvételre hívta fel olvasóit. Kérdéseiket a két testvérlap szerkesztői tolmácsolták Jaromir Matéjkának, a népgazdaság tervszerű irányítása kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság titkárának és miniszterhelyettesnek. Az alábbiakban a két szerkesztőség címére érkezett, csaknem 250 kérdésre adott válaszok lényegét foglaljuk össze. Döntő tényező Amikor a gazdasági mechanizmus átalakításáról beszélünk, a kérdéssel kapcsolatban leggyakrabban az irányítás tökéletesítésének szükségességét hangsúlyozzuk-hang- súlyozzák a legtöbben, és nagyon sok vonatkozásban túlságosan általános síkban fogalmazódnak meg az elvek. Ezért teljesen jogosan érkezett nagyon sok kérdés a dolgozók széles tömegeinek részvételét illetően az átalakítás folyamatában. Az egyik kérdés például úgy hangzott, hogy a munkásoknak lesz-e aktív, alkotó szerepük, vagy pedig csak utasításokat kell majd végrehajtaniuk? E kérdés második részére mindenképpen nemleges a válasz, hiszen a gazdasági mechanizmus átalakítása nem valamiféle adminisztratív vagy pedig technokratiszti- kus kérdésként értelmezendő. Az átalakítás elvei minden vonatkozásukban a néphez, a termelési szférában dolgozókhoz szólnak. Az átalakítás sikere ugyanis azon múlik, hogy számukra az irányítási rendszer mennyire lesz érthető, ösztönző és igényes is velük szemben. Éppen ezért szükséges, hogy a dolgozók atívan, alkotó módon vegyenek részt a munkaszervezés hatékonyabbá tételében, a vállalati irányítás javításában és az önelszámolási elvek érvényre juttatásában a kollektívákon belül. Különösen az irányítás közvetett eszközeinek érvényesítésekor van szükség aktív részvételükre, például a tervkészítésben, a legmegfelelőbb termelési módok kiválasztásában, a munkakezdeményezés ösztönzésében és a javadalmazási formák lehető leghatásosabb alkalmazásában. Tehát a dolgozók fokozottabb mértékű részvétele az irányításban nemcsak óhaj, hanem alapfeltétel is. Ettől várható, hogy növekvő igényességhez vezet a kollektíva munkája során éppúgy, mint a vezetők irányító tevékenységében, s olyan hangulatot vált ki, amely eleve határozottabb intézkedéseket követel meg a termelési folyamat hatékonyabbá tételében. Vagyis a dolgozók aktív résztvevői és egyben végrehajtói lesznek az átalakításnak. Nem azonos! Sok olvasó bizonyos vonatkozásaiban a gazdasági mechanizmus átalakításának elveit hasonlónak véli az 1968 körül szorgalmazott modell jellegével. Nos, ettől a modelltől minden lényeges elvében különbözik. A legszembetűnőbbek között elsősorban meg kell említenünk azt, hogy akkor egyoldalúan a gazdasági önállóságot hangsúlyozták, a központi irányítás javításának szükségességét mellőzve. A szervezetek társadalmilag igényelt racionális tevékenységéhez megfelelő feltételek azonban csakis a gazdasági élet színvonalas, hatékony, tervszerű irányításával, a nemzetközi munka- megosztás javításával érhetők el, de .a sort még bővíthetnénk számos olyan feltétellel, amelyet az 1968-as modell nélkülözött. Ezért a gazdasági mechanizmus átalakításának elvei a központi irányítás koordinált javításának szükségszerűségéből indulnak ki, számolva a gazdasági szervezetek önállóságának erősítésével. Ezzel szorosan összefügg egy további jelentős eltérés: 1968- ban arra számítottak, hogy a gazdasági gondok megoldására döntő hatással lesznek a piaci hatások, az árak szabad mozgása, a pénznemek árfolyamának változásai, stb. vagyis gyakorlatilag a kereslet-kíná- lat kölcsönhatásai. A gazdasági átalakítás elvei viszont arra épülnek, hogy a szocialista népgazdaság irányításának a termelés és a piac tervszerű alakításán kell alapulnia, a tervnek figyelembe kell vennie a piac objektív lényegét és aktív szerepét, s egyidejűleg azt irányítani is kell. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az 1968-as tervezési, pénzügyi-, ár- és bérrendszer gazdag vállalatok létrejöttét és az állam elszegényedését eredményezte volna. A gazdasági mechanizmus átalakításának elvei pedig ellenkezőleg, objektívebb és igazságosabb feltételek kialakítását célozzák, a gazdasági szervezetek feladatainak tervezésében és eredményeik értékelésében, így teremthetők meg az anyagi eszközök igazságos elosztásának és az ösztönző javadalmazásnak a feltételei. Kölcsönös bizalmat Ma gyakran lehetünk tanúi a központi szervek és a vállalati-gazdasági szféra kapcsolata hiányosságainak. Ennek több oka van, többek között a két szféra között nem következetesen meghatározott a jogok és kötelességek rendszere. Így aztán a központi szervek gyakran indokolatlanul korlátozzák a gazdasági szervezetek hatáskörét, másfelől pedig a felelősség elhárításának igyekezetét tapasztalhatjuk a gazdasági életben s az ezzel társuló „felfelé“ mutogatást. Sokszor a felsőbb szervek rövid lejáratú intézkedésekkel módosítják a vállalatok tervét, anélkül, hogy megnyugtatóan megoldanák az ezzel kapcsolatos többi kérdést, például az anyagi érdekeltség vonatkozásait. Ez aztán oda vezet, hogy a vállalatok nem szívesen vállalnak igényes tervet, nem szívesen fedik fel tartalékaikat. Előfordul olyan is, amikor bizonyos elvek alapján tervezik a vállalatok feladatait, és ismét mások szerint értékelik őket. Ezeknek a hiányosságoknak kiküszöbölésére a gazdasági mechanizmus átalakításának elveiben megtalálhatók a szükséges intézkedések. A központi irányítás és a vállalatok kapcsolatában a két fél hatás- és feladatkörének megállapításában hosszú lejáratú elveknek kell érvényesülniük, és azokat egységesen kell alkalmazni. Ebben a tekintetben fokozott figyelemmel kísérik majd az illetékesek az olyan lehetőségek kizárását, amelyek a vállalatok között nem kívánt egyenlősdit segítenék elő. Ennek oda kell vezetnie, hogy a központi szervek és a gazdasági szervezetek együttműködése szorosabb legyen és a kölcsönös bizalmon alapuljon. Azonos elbírálás Mind ez ideig gyakori jelenség az egyes vállalati szférák nem azonos elbírálása. Például a helyi gazdálkodási üzemek, kommunális vállalatok sok szempontból hátrányban voltak az állami nagyvállalatokkal szemben. Az átalakítás elvei szerint a jövőben ez megszűnik. Minden gazdasági szervezetnek, legyen az nagy vagy kicsi, állami, szövetkezeti, vagy kommunális, azonos jogokkal kell rendelkeznie, azonos jogokat kell élveznie, azonos elbírálásban kell részesülnie! Ez pedig azt jelenti, hogy egyaránt hozzájuthatnak a társadalmi erőforrásokhoz, egyformán joguk lesz gépeket vagy nyersanyagot vásárolni, egyaránt vehetnek fel hitelt, s kaphatnak devizát fejlesztési célokra stb. Az ilyen jogok anyagi biztosításával, azt a célt kívánják szolgálni az átalakítás elvei, hogy megszűnjék az egyes ágazatokban meglévő feszültség, amit gyakran a nem azonos jogokból eredő veszteségesség okoz. Amikor vállalati önállóságról beszélünk, gyakran felmerül a kérdés, vajon a vállalati önállóság hangsúlyozásával és annak intézményes biztosításával feladjuk-e a tömegek öntudatosságába vetett hitünket. Nos, a kettő nem zárja ki egymást. A gazdasági mechanizmus átalakítása során nem hagyható figyelmen kívül a dolgozó tömegek öntudatos cselekvése. Az ó kezdeményezésük, politikai öntudatuk, magas fokú szakmai tudásuk lehet éppen a záloga, sőt szükségszerűen éppen ez teremtheti meg a magasabb szintű vállalati önállóságot és a szükséges vállalkozó kedvet. Mindehhez azonban olyan gazdasági és társadalmi légkörre van szükség, amely a vállalatokat, kollektívákat és az egyént is a társadalom érdekeivel párhuzamos cselekvésre sarkallja. Hogyan tovább a veszteséggel? Számos, manapság még veszteséges vállalat vezetői gondban vannak, miként alakul a vállalat sorsa a gazdasági átalakítás önállósulásuk után, mások pedig éppen ettől remélik, hogy megszűnnek a gondjaik. Az átalakítás legfőbb elvei közé tartozik a gazdaságilag és szociálisan nem indokolt támogatás megszüntetése, különösen ha az gazda- ságtalanságot leplez, és a gazdasági eredmények különbözőségét akarják vele elkendőzni. Azonban aligha képzelhető el, hogy különösen az átalakítás kezdeti szakaszában ilyesmi ne forduljon elő. Lényeges kérdés, hogy érvénybe lép ilyen esetben a veszteségesség megszüntetésének kötelessége - megadott határidőn belül. Az erre vonatkozó határozatok azonban egyéni elbírálás alá esnek. Ha egy-egy gazdasági szervezet huzamosabb időn keresztül veszteséges lesz, annak ellenére, hogy minden előzőleg hatásosnak vélt eszközzel megpróbálkoztak (különleges elbírálás, hitelek, konszolidációs program, vezető dolgozók leváltása), törvényszerűen el kell vesztenie önelszámolási státuszát és jogi önállóságát. Ezután lehetséges megoldásként kínálkozhat termelési kapacitásának átcsoportosítása, termelési programjának megváltoztatása stb. A veszteségek ebben az esetben az illetékes felettes szervet - szakminisztériumot, nemzeti bizottságot stb. - terhelnék (és nem a Csehszlovák Állami Bankot). Az átalakítás elveiből azonban az is kitűnik, hogy nem nyúlhatnak olyan megoldáshoz, ami kérdésessé tehetné a szóban forgó szervezet dolgozóinak jogos szociális biztonságát. Árak és életszínvonal Amikor az átalakítással kapcsolatos árpolitikai változásokról esik szó, a laikusok azonnal kiskereskedelmi árváltoztatásokra - rendszerint áremelésre - gondolnak. Nos, az előkészületi stádiumban levő árpolitikai beavatkozások kizárólag a nagykereskedelmi és a felvásárlási árakra vonatkoznak, illetve a termelési árakat érintik. Közvetlenül nem befolyásolják tehát a kiskereskedelmi árakat, és ezáltal az életszínvonalat sem. A nagykereskedelmi és felvásárlási árrendszer átalakításától azonban azt várják a szakemberek, hogy elősegíti a gazdasági élet dinamikusabb fejlődését és a gazdasági egyensúly megszilárdulását. Ez pedig az életszínvonal növekedéséhez, valamint a kiskereskedelmi árszínvonal stabilitásához vezetne. Mindez azonban nem zárja ki teljesen egyes termékek, munkálatok és szolgáltatások kiskereskedelmi árának esetleges megváltozását mindkét irányba. Ha árakról esik szó, a vásárlók gyakran hasonlítják össze bizonyos termékek hazai és világpiaci árát. Ez így nem reális, mert ha világpiaci áron akarnánk a hazai piacon értékesíteni egyes termékeket, az csak úgy lenne lehetséges, ha a munkatermelékenység viszonylatában is „világpiaci“ szinten állnánk. A fogyasztók védelmében Legfőbb társadalmi feladatunk a gazdasági átalakítás elvei szerint megvalósítani a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott szociális fejlesztési programot. Ez azt jelenti, hogy javulnia kell a termékek minőségének, szerkezeti összetételének, a választéknak, meg kell szilárdulnia a kiskereskedelmi árszintnek, különösen a létfontosságú termékek és az alapélelmiszerek esetében. A fogyasztók védelme alapvetően szerves részét képezi ennek a politikának, de ehhez nem elegendő javítani az ellenőrzést és központilag meghatározni az árakat, hanem olyan feltételeket kell teremteni, amelyek között a termelő, a szállító vagy a kereskedelem elébe megy a vásárlónak, a kedvében akar járni. Ha pedig egy-egy termék árának felemelése elengedhetetlenül szükséges, akkor olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek biztosítják, hogy a kis jövedelmű társadalmi csoportok életfeltételei ne rosszabbodjanak. Amikor a vásárlók érdekeiről beszélünk, nem hagyható szó nélkül, hogy nem mindig az jelent számunkra előnyt, ha több szállító - kereskedelmi szervezet - kínálja termékeit, hanem a termékek nagyobb választéka. Ettől függetlenül olyan intézkedések is történnek, amelyekkel elérhető, hogy létrejöjjenek a gazdasági szervezetek versenyének feltételei, így megszűnjék egyes termelők nem kívánt monopolhelyzete, s ezáltal nagyobb rugalmasságra kényszerüljenek. Ezzel is a vásárló helyzetének javítását célozták az átalakítás elvei. Létbiztonság, bérpolitika Szerepel a gazdasági átalakítás elvei között az is, hogy nem rosz- szabbodhat a dolgozók szociális biztonsága Ide soroljuk a munka- szerződés szerint a dolgozónak járó bért, és valamennyi szociális vívmányt, amely a törvény szerint megilleti. Ide tartozik az egészségügyi ellátás, a szociális biztosítás, a munka után járó szabadság, a szülési szabadság stb. és természetesen a munkához való jog is, de ezen kívül esik a bér azon része - prémiumok, egyéb juttatások - amelyek a szervezet gazdasági eredményétől függőek. A munkához való jog és a munkaerő gazdaságosabb kihasználása látszólagos ellentmondásban van, ezért több olvasó is kérdezte, hogy a munkaerő-takarékosság nem vezet-e ideiglenes munka- nélküliséghez? A gazdasági átalakítás elvei abból indulnak ki, hogy a munkához való alkotmányos jog sérthetetlen. A szocializmus egyik alapvető előnye, hogy lehetővé teszi a megtakarított munkaerő felhasználását az egész társadalom javára. Mégpedig a munkaidő csökkentésére, a rendes évi szabadság idejének meghosszabbítására, illetve a „felesleges" munkaerőt a perspektív ágazatokba irányítja. Előnye, hogy általa csökkenthető a nem kívánt fluktuáció, javul a munkaerkölcs és a fegyelem, a munkatermelékenység javítására ösztönöz stb. Ha a gazdasági szervezet kisebb létszámmal éri el ugyanazt a nyereséget, ez lehetővé teszi az átlagbérek növekedését, vagy a differenciáltabb bérezést. A munkatermelékenység javításából származó munkaerő-megtakarítás tehát előnyös a vállalat számára. A dolgozók anyagi érdekeltsége és a vállalatok azon érdeke, hogy javuljon a munka termelékenysége, így tehát egybeesik. Káderpolitika A gazdasági mechanizmus átalakításának elvei nem tévesztik szem elől az emberi tényező szerepének fokozottabb jelentőségét. Ebben a vonatkozásban még számos tisztázatlan kérdés akad. A megoldás a közeljövő feladata. Ettől függetlenül aligha változik meg az az elv, amely szerint az egyszemélyi felelősség a vállalati irányításban a jövőben is megmarad. Ez azonban nem zárja ki az esetleges kollektív vezetési formák alkalmazását bizonyos területeken. A vállalati irányításban továbbra is vezető elv marad a demokratikus centralizmus, sőt annak fokozottabb érvényesítésére van szükség. Ebben a tekintetben a művezetők jogainak és kötelességeinek tisztázása is napirendre kerül. A brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás során ugyanis a művezetőkre a korábbinál jóval nagyobb feladat hárul. Ha az emberi tényező szerepét hangsúlyozzuk, óhatatlanul is úgy kell megközelíteni a kérdést, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása, mivel fokozottabb követelményeket ró a vezetőkre, automatikusan személycseréket is maga után von. Bizony felelős beosztásokban ugyanis a gazdasági gyakorlat elfogadott elvei szerint nemcsak a vezetők jogköre nő, hanem felelősségük is. Az eddigieknél igényesebb feltételek közötti munka fokozottabb követelményeket ró minden vezető politikai és szakmai felkészültségére. Dolgozni és irányítani egyaránt új, eddig nem alkalmazott módszerek szerint kell, éppen ezért ez a képesség a vezető dolgozók kiválasztásakor a jövőben döntően esik latba. A szovjet példa Nagyon sok olvasót érdekelte, vajon a csehszlovák gazdasági mechanizmus átalakításának elvei mennyire hasonlítanak a szovjet gazdasági átalakítás alapkövetelményeihez. Ezzel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a csehszlovák gazdasági átalakítás legtöbb elve nemcsak hogy nagyon közelít a szovjet vállalati törvényjavaslathoz, hanem számos közülük teljesen azonos. Ilyen például, hogy a vállalatok irányításában a mutatókat hosszúlejáratú tervek és rendeletek helyettesítik, a csehszlovák népgazdaság is áttér a teljes önelszámolási rendszerre stb. Hasonlóan mint a Szovjetunióban a vállalatok helyzetét, jogait és kötelezettségeit, kölcsönös kapcsolatait és a felettes szervvel szembeni jogait és kötelességeit a vállalatról szóló törvénnyel kívánjuk szabályozni. Az új gazdasági mechanizmusra történő áttérés bizonyos elveit rövid idő alatt, 2-3 éven belül érvényesíteni lehet, azonban a gazdasági élet teljes átalakítása ennél jóval hosz- szabb időt vesz igénybe. Amit a drága elemről tudni kell Nagy megyeri (Galovo) olvasónk, Gerhát Sándor, roppant szellemesen reagált a február 25-én megjelent glosszámra, amelyben a méregdrága minielem miatt dohogtam. Azt írja. „Szerintem a kedves szerkesztőnő öngólt lőtt magának! Ha már gyanúsnak tartotta a ceruzaelem árát, vajon miért nem kérdezte meg a bájos el- adónőtől, hogy mire valók azok az elemek? Ha szólt volna, hogy neki magnóba kellenek, bizonyára átküldi őt az eladónő a villamossági cikkek boltjába, ahol jutányos áron lehet (ha ugyan lehet) zseblámpába, magnóba, táskarádióba való elemeket kapni. Én természetesnek tartom, ha az ármegállapitók magasabbra szabják a különleges termékek árát - s még azt is hozzáteszem: ha lenne belföldi elemünk, az sem lenne sokkal olcsóbb - viszont tudni kell, hogy az ún. hosszú élettartamú elemek nem a nagyétkú magnómotorok meghajtására, hanem fénymérők és finom óraszerkezetek számára készültek.(...) higgye el, a magnószalag vonszolá- sához bizony számottevő villamosenergia szükségeltetik, hiszen már tapasztalhatta, hogy azok a filigrán kis elemek, akár a silányabbak, akár az illatszeresek közül valók legyenek is, egyaránt hamar kimerülnek! A tartós elem vegyi szempontból különleges, nem folyik szét, mint a közönséges áru, néhány hét alatt. Felhasználásának parányi áramot igénylő fogyasztókban van értelme, mert sokáig (néha évekig is) üzemképes marad. “ Nagyon örültem a levélnek, mert most már legalább tudom mindazt - e drága pici elemekről - amit az eladónak illett és kellett volna tudnia, s velem, mint vásárlóval, közölnie. A legjobban mégis levele utolsó bekezdésének örültem, annak a kijelentésének, miszerint: „a cikkben leírt eset többnyire csinos nőkkel szokott előfordulni. Ók azok, akik a bevásárlást mindig az illatszerboltban kezdik..." Köszönöm azt a jelzőt a nők előtt... A legszebb nőnapi ajándék volt. KOPASZ CSILLA
