Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-02 / 50. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1987. III. 2. Hogyan valósítják meg a CSKP KB határozatát? Megtették az első lépéseket A CSKP KB Elnöksége tavaly dokumentumot hagyott jóvá a testne­velés, a sport, a turisztika és a honvédelmi tevékenység fejlesztéséről. Vajon milyen visszhangra leltek ezek az intézkedések a gyakorlatban? Erre a kérdésre kerestük a választ a CSSZTSZ Galántai Járási Bizott­ságán. Iskolák- Az iskolákkal eddig is jó volt az együttműködésünk - tájékoztatott Melay Miklós módszertani és szer­vezési titkár. - Az elmúlt hónapok­ban további 17-tel gyarapodott a sportkörök száma, igy jelenleg 131 működik a járásban. Ezek természe­tesen elősegítik az egyes sportágak- evezés, cselgáncs, ökölvívás, at­létika, kosárlabda, labdarúgás, jég­korong, karaté és kézilabda vala­mint a turisztika és az alapozó test­nevelés fejlődését. Járásszerte - helyesen - azok a sportok állnak az előtérben, ame­lyeknek hagyományai vannak erre­felé. Labdarúgó sportosztály nyilt Vágsellyén (Šaľa), ökölvívó pedig a Galántai Magyar Tanitási Nyelvű Alapiskolában. Az előbbit szeptem­ber elsejével sportközponttá szeret­nék nyilvánítani. A gyerekekkel a já­rásban 72 edzői-oktatói képesítés­sel rendelkező pedagógus és 29 önkéntes sportvezető foglalkozik.- E téren nálunk is nagy problé­mát jelent a jutalmazás. Kirivóak a különbségek az önkéntes edzők és a pedagógusok között, hiányzik egy jól kidolgozott, egységes rend­szer. További nehézséget okoz, hogy az oktatási minisztérium jóvá­hagyta a sportosztályok felszerelé­sére vonatkozó rendeletet, de az iskolai sportközpontokról megfeled­kezett. Ezenkívül állandóan hiány­cikk a sportcipő, a magasugróléc, a gerely - hadd ne soroljam tovább- panaszolja a titkár. Szakmunkástanulók Évek óta állandó téma a szak­munkásképző intézetek diákjainak testnevelése, .sporttevékenysége. A spartakiád idején is a velük vég­zett munka jelentette a legtöbb gon­dot. A különböző iskolák az egyes szakágazati minisztériumok hatás­körébe tartoznak, ezért okoz sport­életük szervezése, irányítása ekkora gondot a testnevelési szövetség dol­gozóinak. Galántán is hasonló a helyzet:- Nehéz egyezségre jutnunk ve­lük. Ők azon a véleményen vannak, hogy a saját reszortjuk által kiirt versenynaptárt kell tiszteletben tar­taniuk. A Vágsellyei Vegyipari Szak­munkásképzőből két kitűnő ver­senyző nem indulhatott a járás szí­neiben, mert ugyanakkor a vegyipa­riak rendezvényén szerepelt. Úgy hisszük, ez lenne a kisebb baj. Hiszen nem az a fontos, ki szervezi ezeknek a fiataloknak a sporttevékenységét, hanem az, hogy egyre többen kapcsolódjanak be abba, rendszeressé tegyük kö­rükben is a testmozgást. Sajnos, épp ott van a legnagyobb hiba, hogy ezek a tanulók váltakozva járnak iskolába és gyakorlatra, s ilyenkor a testnevelés elmarad.- Azokkal, akik diákotthonban laknak, még csak tudunk mit kezde­ni, de például az autójavítóknál mint­egy ezer fiatal szerteszét széled, lakhelyére. S a falvakban manapság a labdarúgáson kivül a legtöbb he­lyen más nem igen van. A tömeg­sport terén nagyok a tartalékok, Felnőttek szabadidősportja A Mladosť sportegyesület 1979- ben alakult. Nem a szokott, népsze­rű szakosztályokkal, ,,csak“ az ala­pozó testnevelés és a tömegsport megszerettetése, művelése volt az alapítók célja. Akkor 30 tagot szám­láltak, jelenleg mintegy hetvenet tar­tanak nyilván. Tóth Gábor, a Galántai Pionírház igazgatója, az egyesület alelnöke meséli:- Háziakcióként indult a vállalko­zás, a Pionirház dolgozói és család­tagjaik sportolással egybekötött ki­rándulásokat szerveztünk. Aztán hi­re ment a dolognak, s egyre többen jöttek. Egész családokat vettünk föl, igy a tagság fele gyerek, a másik fele felnőtt. Általában negyvenes korosztály, de van egy hetven éven felüli nyugdíjas bácsink is, aki fiával és unokáival jár közénk. Ottlétünkkor épp másnapra ter­veztek egy akciót. Tóth Gábor a szü­lőkkel beszélte meg a részleteket, mert ha az anyukák, apukák nem tudnak menni, ők biztosítanak felü­gyeletet az apróságoknak. Mint el­mondta, néhány év alatt nagyon jók a tapasztalataik: rendezvényeikre általában mindenki eljön. Télen és nyáron turisztikai és testnevelési na­pokat rendeznek. Népszerűek az egynapos biciklitúrák a háromtagú csoportok részére. Galánta felsza­badításának tiszteletére minden év­ben rendeznek futóversenyt. Tavaly megalakult a kocogok klubja-jelen­leg 13-14-en vannak. A Mladosť sikereiről tanúskodik, hogy létezésük e rövid ideje alatt már megkapták A példás egyesület érmet.- Még nem mindenütt dicseked­hetünk ilyen eredményekkel -ismeri be Melay Miklós. - Nehéz össze­hozni az embereket, hiszen nagy részük a járás határain talál magá­nak munkát, s csak hétvégékre jár haza. Sokan pedig a mezőgazda­ságban dolgoznak, ahol késő estig tart a munkaidő. Üzemek, szervezetek Az üzemekben ugyanaz a hely­zet, mint a szakmunkásoknál: a sporttevékenység szétforgácsoló- dik. A CSSZTSZ járási bizottsága inkább módszertani tanácsokkal, szakemberek (játékvezetők) biztosí­tásával segíti munkájukat.- A vállalatokban, üzemekben a szakszervezet sokat tehet annak érdekében, hogy a dolgozóknak sportolási lehetőséget teremtsen. A pionirtáborok szervezése folya­matos, rendszeres, sajnos, az üzemi torna még mindig nem honosodott meg. A Trikotában elkezdték az ún. tízperceket, de abba is maradt a kezdeményezés. Jó lenne, ha a vállalatok vezetősége támogatná a törekvést, hiszen bizonyított tény, hogy a torna milyen mértékben nö­veli a munkatermelékenységet. Kiemelném viszont a SZISZ-szel és a Honvédelmi Szövetséggel foly­tatott együttműködésünket. A kato­nakötelesek honvédelmi felkészíté­sén kívül turistatalálkozókat szerve­zünk - ezekre 600-nál több ember is eljár. A gyerekeknek ilyenkor játékos formában lebonyolított versenyeket írunk ki, aminek mondanom sem kell: nagyon örülnek, élvezik a dol­got - s nemcsak a jutalomcsoki kedvéért. A CSSZTSZ galántai járási bizott­sága február végén vitatja meg a do­kumentumból reája háruló feladatok teljesítését. Néhány hónap alatt cso­dák természetesen itt sem történhet­tek. De a helyzetet mindenképpen jól mérték föl, s az első lépéseket már megtették ahhoz, hogy javuljon és rendszeressé váljon a sporttevé kenység, URBÁN KLÁRA Fölfelé a dombon... Az alapiskolások a sítanfolyamon szakképzett oktató irányításával sajátítják el a sportág fortélyait. (ČSTK-felvétel) ISKOLAI TESTNEVELÉS Tornaóra a folyosón A Szovjetunió jégkorong-válogatottja a világbajnoki felkészülés jegyében két mérkőzést játszott Ouebecben az NHL-válogatott (Kanada) ellen. Az elsó találkozót a tengerentúliak, a visszavágót a szbornaja nyerte. Felvételünkön Fetyiszov veszélyezteti Fuhr kapuját. (ČSTK-felv.) Látszatra ugyanolyan a Nagycé- tényi (V. Cetín) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, mint a többi. Ám mégis más, szegényesebb... Egy valami nagyon hiányzik a tanulók­nak: a tornaterem! Enélkül pedig főleg a téli hónapokban nehéz el­képzelni a testnevelési órát és a dél­utáni sportköröket. Annak ellenére, hogy ez a helyzet, a körülmények­hez képest meglepően gazdag a 200 diákkal rendelkező iskola sportélete. Felvetődik a kérdés, va­jon milyen lenne akkor, ha volna tornaterme?- A közeljövőben sem várható változás, talán a következő ötéves tervben ránk is gondolnak majd - kezdi a beszélgetést Száraz Elek igazgató. - Huszonöt évvel ezelőtt költöztünk ebbe az épületbe, a ter- •vezök ki tudja miért, megfeledkeztek az ebédlőről és a tornateremről. Az előbbi időközben elkészült, az utób­bi viszont még egyelőre várat magá­ra. Vajon meddig? Kora ősszel és tavasszal nincs gond; a tornaórákat az iskola mellet­ti, önerőből felépült kis sportpályán tartják. A tél beköszöntével kezdőd­nek csak az igazi problémák. Ekkor a tanulók kénytelenek a folyosón tornázni, sportolni. Természetesen egyszerűbb és kényelmesebb volna a tornaterem hiányára hivatkozva a tanterembe vonulni, és más tan­tárggyal foglalkozni a heti két testne­velési órán. Máshol lehet, hogy ezt teszik, ám Nagycétényben ennek a gondolata sem merül fel. Fejes Gyula, magyar-orosz szakos tanító szívügyének tekinti a testnevelést. Az ő irányításával folynak a torna­órák, s nagy érdeme van abban, hogy megszerettette a gyerekekkel a sportot még ilyen körülmények között is. Az iskola tanulóinak a nagy része délutánonként is rendszeresen Kövecsesen (Štrkovec) az alig négyszáz lakost számláló gömöri kisközségben 1974-ben alakult meg a sportegyesület. Kezdetben két szakosztály működött, aztán érdek­lődés és eredmények hiányában az asztaliteniszt feloszlatták, maradt és működik a labdarúgó-szakosztály - egy ifjúsági és egy felnőtt csapat­tal. Mindezt Keszi Bélától, az egye­sület egyik alapító tagjától, elnökétől és edzőjétől tudtam meg, aki faluja sportéletének szervezése mellett tagja a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási és kerületi bizott­ságának is. Korábban, az ötvenes-hatvanas években is több tehetséges gyerek kergette a labdát a Sajó-parti réte­ken; ók rendszerint a környező falvak csapataiban, mindenekelőtt Király­ban (Král) játszottak, néhányan pe­dig, így Szepesi László és Kankulya János Rimaszombatban (Rim. So­bota), Kankulya Árpád és Suba Iván pedig šafárikovóban a felsőbb szin­tű bajnokságokban szerepeltek. Ma is van egy büszkesége a községnek Keszi Attila személyében, aki nem más, mint az elnök-edző fia. Három éve erősíti a rimaszombati Slovan ifjúsági csapatát, s mint a kerület Tehetségekben nincs hiány egyik legtehetségesebb balszélsőjét tartják számon. Jövőre valószínűleg már a felnőtt együttes összeállításá­nál is figyeleasbe veszik a gólerős csatárt.- Szerény lehetőségekkel rendel­kezünk, amolyan nevelő sportegye­sület vagyunk - mondotta az elnök, majd hozzátette: ettől függetlenül igyekeznek a bajnokságban is minél jobb eredményt elérni. Megalakulásuk második eszten­dejében már a járási bajnokság har­madik osztályában szerepeltek, ahol éveken keresztül a legjobbak közé tartoztak, ám a riválisok - Klenovec, Rimaszécs (Rim. Seč) és Király a hajrában mindig megelőzték őket. A feljutás után az 1983/84-es idény­ben mégiscsak sikerült, igaz a terü­leti átszervezésnek köszönhetően. Ekkor azonban az évek óta jól összeszokott csapat már túljutott tel­jesítménye zenitjén, s egy esztendő elteltével visszakerült a harmadik osztályba. Azóta is ott szerepel több-kevesebb sikerrel. Az őszi idény után az ötödik helyen tanyáz­nak. Mert idény előtt több játékosuk is bevonult katonának, s a helyükbe visszahívott idősebbek már nem bír­ták a mérkőzések fizikai igénybevé­telét. A legsürgősebb teendő tehát a fiatalítás. Rendelkeznek is három­négy tehetséges játékossal, akik korengedéllyel lendíthetnek egyet a csapat kátyúba jutóit szekerén, s egy jó tavaszi hajrával akár a leg­jobb három közé is kerülhetnek. Az együttes edzéslehetőségei nem rosszak, öt évvel ezelőtt közel félmillió korona értékben felépítettek egy öltözőt, központi raktárral, zuha­nyozóval és mellékhelyiségekkel. Sajnos, a játékosok többsége vagy középiskolás diák, vagy ingázó munkás, így az edzéseket - tornate­rem hiányában - rendszeresen csak késő tavasszal és nyáron látogat­hatják, amikor már viszont a földe­ken is sok a munka. Ha tehetik, segítenek is a mezőgazdasági mun­kálatoknál. A helyi gyümölcster­mesztő állami gazdaság viszonzásul autóbuszt bocsát az egyesület ren­delkezésére. A felnőtt csapat már megkezdte felkészülését az új idényre. Egyelőre a hétvégeken, szombaton-vasárnap tartanak foglalkozásokat, melyeket később előkészületi mérkőzések kö­vetnek. Keszi Béla munkáját egy idősebb játékos, Bolacsek József is segíti: már képesítéssel is rendelke­zik. A játékos-edzőn kívül tagja még a keretnek: Potocky István, Hajdú István, Bodon Béla, Mogyoródi Béla, Mogyoródi Mihály, Mogyoródi Já­nos, Fürjes László, Tóth István, Csala István, Koncz Attila, Agócs János, Szendrei Pál, Juhász János és Molnár Ottó. Az együttes vezetői elmondották: bár az állami gazdaság járművel segíti őket, a felszerelést és az egyéb kiadásokat mind nehezebb előteremteniük, ezért ideálisnak tar­tanák a szomszédos királyiakkal va­ló egyesülést, s annak B-csapata- ként szerepelnének a jövőben. A fu­zionálás azért is reálisnak tűnik, mert a játékosok többségét a királyi­akat patronáló, jól működő Béke Efsz foglalkoztatja. Nagy kérdés, mit szólnak mindehhez az érintettek? (h. a.) sportol, a járási pionírliga valameny- nyi versenyén ott vannak a nagycé- tényiek, s nem is akármilyen ered­ményeket érnek el.- Nagy népszerűségnek örvend az atlétika, az asztalitenisz, a sakk, s természetesen a labdarúgás. Ta­valy Ravasz Marianna diszkoszve­tésben aranyérmes lett a járási baj­nokságon, labdarúgó- és asztalite­niszcsapatunk harmadik helyen végzett a pionírligában. Talán a leg­nagyobb sportsikert a járási honvé­delmi versenyen értük el az elmúlt évben: a Mikié, Balázsi, Csámpai összetételű csapat az első helyet szerezte meg. Vannak olyan tanuló­ink, akik két-három sportágban is figyelemre méltó eredményeket ér­nek el, s ezekre joggal vagyunk büszkék. Egyre többen kapcsolód­nak be a turisztikai szakkör munká­jába. Havonta egy nagyobb túrát szervezünk, ezen átlagban 15-20 diák vesz részt. E hónap végén a Tríbeč hegységbe megyünk egésznapos kirándulásra. Iskolán­kon gyakoriak a sport- és honvédel­mi rendezvények. A napokban került sor a februári győzelem tiszteletére rendezett sportnapra - kapcsolódik a beszélgetésbe Zeller Lujza pionír­vezető. Mikié Arnold, a Nagycétényi Ma­gyar Tanítási Nyelvű Alapiskola egyike azon tanulójának, aki igen kedveli a sportot:- A testnevelés a legkedveltebb tantárgyam, nem mintha a többit nem szeretném. A foci és a ping­pong a mindenem. Reggelig is a zöld asztal előtt állnék és játsza­nék. Ha egy nap valamilyen rendkí­vüli ok miatt nem sportolhatok, hiányérzetem van. Sokszor nem is tudom, vajon focizni menjek-e vagy asztaliteniszezni. Ha az időmből ki- tellik, akkor mindkét sportággal fog­lalkozom. Arnold nemcsak jó sportoló, ha­nem kitűnő tanuló és szavaló is.- A gyerekek már nagyon várják a tavaszt, s azt, hogy a szűkös és hideg folyosóról kikerüljenek a sportpályánkra, ahol bőven van hely a sportolásra. Ezt nemcsak a tanítási napokon használják ki. Szinte felemelő érzés, amikor a ta­nulók tömegesen jönnek és arra kér­nek: rendezzünk sportdélutánt. A közelmúltban például a nyolcadi­kosok elvállalták, hogy megtanítják sakkozni az ötödikeseket; sikerült is nekik - újságolja a pionírvezetó. Amint az a fentiekből is kitűnik: Nagycétényben nincs baj az iskolai testneveléssel, sőt példaképül szol­gálhat más, jobban felszerelt isko­láknak. Valóban megérdemelne ez a Nyitrához (Nitra) közeli kisközség egy egyszerű kis tornatermet. Nem­csak hogy ez nincs a faluban, de mozi, kultúrház sem... Jó volna, ha ezen az illetékesek is elgondolkod­nának, ugyanis a múlt év végi CSKP KB Elnökségének határozatában az iskolai testnevelés fejlesztéséről is szó esett ZSIGÁRDI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents