Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-06 / 54. szám, péntek
Történelmi hozzájárulás a szocialista építés feladatainak megoldásához LEV ZAJKOV BESZÉDE A PRÁGAI AKTÍVA ÉRTEKEZLETE ISI Mint beszámoltunk róla, a CSKP Központi Bizottsága Lev Zajkovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának munkalátogatása alkalmából Prágában szerdán aktívaértekezletet szervezett a főváros és a Közép-csehországi kerület párt- és gazdasági tisztségviselői számára. Az értekezleten Lev Zajkov az átalakításról, a Szovjetunió politikai és gazdasági fejlődésének új irányairól és a szovjet kommunistákra váró feladatokról adott bővebb tájékoztatást. Beszéde bevezető részében Lev Zajkov átadta az aktívaértekezlet résztvevőinek Mihail Gorbacsov őszinte üdvözleteit és jókívánságait, majd rámutatott: Látogatásunk a testvéri Csehszlovákiában munkajellegei. Főcélja, hogy tapasztalat- cserét folytassunk az SZKP XXVII., illetve a CSKP XVII. kongresszusán hozott határozatok megvalósítása során végzett sokoldalú munkánkról. A látogatás további célja, természetesen, hogy ugyancsak véleménycserét folytassunk az SZKP és Csehszlovákia Kommunista Pártja közötti együttműködés további elmélyítéséről a szocialista építés különböző területein. Már harmadik napja ismerkedünk az önök országának életével, a gazdaság, a tudomány és a technika területén, a szociális szférában elért sikereikkel. Találkozókon vettünk részt a CSKP Központi Bizottságán, ellátogattunk prágai, prešovi, kassai (Košice) és brnói tudományos intézetekbe és üzemekbe, beszélgettünk munkásokkal, mérnökökkel, technikusokkal, tudósokkal, párt- és , gazdasági dolgozókkal. Túlzás nélkül mondhatom, hogy mindaz, amit ez alatt a rövid idő alatt láttunk és hallottunk, nagy benyomással van ránk. Számomra, aki hosszú éveken keresztül dolgoztam a termelésben, rendkívül érdekes volt megismerkedni az önök vállalatainak műszaki ellátottságával, a tudományos-mű- szaki haladás meggyorsítását, a termékek minőségének javítását és versenyképességének fokozását, a munkatermelékenység növelését és az erőforrásokkal való takarékosságot célzó intézkedésekkel. Az eddig lezajlott találkozók és beszélgetések légköre rendkívül szívélyes, valóban testvéri, s itt-tar- tózkodásunk igen tartalmas és hasznos volt. örömmel tölt el bennünket, hogy a csehszlovák kommunisták, az ország minden dolgozója milyen nagy érdeklődést tanúsítanak a szovjet nép élete, a kommunista párt tevé- I kenysége, a gyorsítás és az átalakítás menete iránt. Az átalakítás visszafordíthatatlan Most szeretnék szólni az átalakításról. Az SZKP KB két évvel ezelőtti áprilisi plenáris ülése bírálóan elemezte a társadalomban kialakult helyzetet es kidolgozta azt a politikai irányvonalat, amelynek magva az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsítása lett. Az ülésen hozott határozatok alapján az SZKP XXVII. kongresz- szusa kidolgozta a gyorsítás koncepcióját és meghatározta a szovjet társadalom élete minden területének az átalakítását célzó irányvonalat. A kongresszus után, amikor országunkban megkezdődött a határozatok megvalósítása érdekében végzett konkrét munka, a központi bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az átalakítás meggyorsítása, a pártban és az egész országban uralkodó légkör javítása irányvonalát - amelyet a kommunisták, valamennyi dolgozó forrón üdvözölt- visszafordíthatatlanná kell tenni. Miért jutottunk ilyen következtetésre? Hiszen azelőtt is számos helyes, messze mutató határozat született. De távolról sem mindig volt biztosítva ezeknek a határozatoknak a megvalósítása, életbe léptetése, gyakorlati alkalmazása. Éppen ekkor merült fel a KB olyan plenáris ülése előkészítésének kérdése, amely kidolgozná az átalakítás elméletét és kitűzné a káderpolitika feladatait a jelenlegi szakaszban, úgy, hogy az átalakításba aktívan bekapcsolódjon a legfőbb erő- a nép. Ez volt legfőbb célunk, s éppen ebben rejlik az SZKP KB januári plenáris ülésének mérhetetlen jelentősége. Tulajdonképpen mit jelent az átalakítás és hogyan értelmezzük? Az átalakítás a stagnálás jelenségeinek és folyamatainak határozott leküzdését jelenti. Egyet jelent azzal, hogy a tömegek élő, alkotó tevékenységére támaszkodunk, egyet jelent a demokrácia sokoldalú fejlesztésével, a kezdeményezőkészség ösztönzésével, a fegyelem és a rend megszilárdításával. Életünk normájává válik napjainkban a kritika és a nyilvános tájékoztatás mint a néphatalom legfontosabb formái. A kérdést így értelmezzük: minél határozottabban és következetesebben fogjuk éjvényesíteni a demokratizálás és az átalakítás irányvonalát, minél gyorsabban fognak bekapcsolódni a dolgozók a társadalom ügyeinek irányításába, annál gyorsabban fog előrehaladni a gyorsítás egész folyamata. A Szovjetunió Kommunista Pártja tudatában van annak, milyen történelmi felelősség hárul rá az átalakítás sikeréért, ugyanis az átalakításnak nincs más alternatívája, egyszerűen nem létezik más út, erről letérnünk nem szabad és nincs is hová. A politikai, gazdasági, szociális és szellemi téren végbemenő változások forradalmi jellegűek, nemcsak országunk jövője, hanem az egész világszocializmus sorsa szempontjából is alapvető jelentőségűek. önök, mint vezető párt- és gazdasági dolgozók, bizonyára jól tudják, hogy egy ilyen elvi jelentőségű plenáris ülés előkészítése és megvalósítása alapos és hangyaszorgalmú munkát igényelt. A januári plenáris ülés előkészítése rendkívül intenzív volt és részt vettek benne a párt-, az állami és gazdasáyi káderek, a legkiemelkedőbb szovjet tudósok is. Részletesen elemeztük a népgazdaságban és a társadalom életében az áprilisi plenáris ülés előtt kialakult helyzetet. Ez az elemzés magában foglalta az anyagi termelés és a szociális szféra, a pénzügyek és az árképzés, az irányítás, a külgazdasági kapcsolatok, a kapitalizmussal való gazdasági és tudományos-műszaki verseny, a szociális szféra és az ideológiai munka területén kialakult helyzetet egyaránt. Ugyancsak mélyreható elemzésnek vetettük alá a tanácsok, a szak- szervezetek, a Komszomol és más társadalmi szervezetek tevékenységét. Elemeztük a törvényhozás és a jogrend területén, a nemzetiségi kapcsolatokban és végül magában a pártban és a pártszervezetekben felmerülő széles körű problémákat. Számos értekezletet, találkozót és beszélgetést tartottunk a központban és alacsonyabb szinteken is a káderpolitikáról. A szocializmus és a demokrácia egysége Arról, hogy milyen nagy gonddal készítettük elő az ülést, az a körülmény is tanúskodik, hogy három alkalommal halasztottuk el a plénumot. összehívásának időpontját csak akkor hagytuk jóvá, amikor már végérvényesen tisztán láttunk a fö kérdésekben. Hozzá kell tenni, hogy a káderpolitikáról ilyen széles szociális-politi- kai szempontokból a KB plenáris ülésén hosszú évek óta első ízben folyt vita. A plénum előkészítése során újdonság volt az is, hogy résztvevői előre megkapták a beszámoló téziseit és időben átgondolhatták annak alapelveit. Előkészítettünk és az ülés résztvevőinek a plénum kezdete előtt átadtunk számos olyan levelet, amelyeket a kommunisták és a dolgozók írtak a párt központi bizottságának, s amelyekben a káderpolitikával és a társadalom életének demokratizálásával összefüggő javaslataikat tették meg. Az ülés résztvevői megismerkedhettek a vállalati törvény tervezetével is. Elárulok még egy dolgot: a plénum egyetlen résztvevője sem kapott utasítást arra, hogy előre készítse el vitafelszólalását, ez azt jelenti, hogy felhagytunk a hosszú évtizedeken keresztül megszokott túlszerve- zettséggel. És most engedjenek meg néhány szót arról a légkörről, amelyben a plenáris ülés lezajlott. Mihail Gorbacsov háromórás beszámolóját szinte egy szuszra mondta el. A teremben feszült csend uralkodott. Mindnyájan tudatosították a pillanat jelentőségét. Figyelemre méltó volt a beszámoló. Tudjuk, hogy a Rudé právo és más csehszlovák lapok teljes terjedelmében közölték, s hogy az emberek Csehszlovákiában részletesen megismerkedtek vele. A vitába hetvenheten jelentkeztek, s közülük harmincketten szólaltak fel. Jellemző, hogy sok elvtárs ezzel kezdte hozzászólását: „Nem akartam felszólalni, de Mihail Gorbacsov beszámolójának meghallgatása után úgy döntöttem, elmondom véleményemet.“ A plénumon nyílt, szabad véleménycsere folyt. Egész sor kérdésben különböző nézetek is elhangzottak, ahogy az a megoldások kollektív keresése során lenni szokott és ahogy annak lennie kell. De a legfőbb dologban - az átalakításhoz való viszonyulásban és abban, hogy ez szorosan összefügg a káderpolitika feladataival - mindenki véleménye megegyezett. Ez Mihail Gorbacsov számára lehetővé tette, hogy zárszavában kimondja: „Számunkra rendkívül fontos, hogy a plénum politikailag megállapította, hogy a párt és a társadalom valamennyi egészséges ereje az átalakítás mellett van. És ha ez így van, más út nincs és nem is lehet.“ Mivel realisták vagyunk, tudatosítjuk, természetesen, hogy az átalakítás nehéz és bonyolult folyamat, amely nem fogható fel leegyszerűsítve. E folyamat dialektikája megnyilvánul az újnak a régivel, a túlhaladottal, a megcsontosodott dolgokkal és a beidegződésekkel vívott harcában. Egyenesen meg kell mondani, hogy nálunk még nem mindenki tette magáévá az átalakítás szellemét és nem mindenki értette meg az átalakítás objektív szükségszerűségét. Vannak olyan elvtársak is, akik meg szeretnének változni az átalakítás szellemében, de különböző okok miatt ez nem sikerül nekik. Dolgozunk velük, bevonjuk őket a megújulás folyamatába és újszerű gondolkodásra tanítjuk őket. Olyanok is vannak, bár nem sokan, akik nem akarnak megváltozni. Velük szemben másként járunk el. Az egykori érdemekre nem vagyunk tekintettel. A nép és a szocializmus létérdeke, hogy ezek az emberek félreálljanak az új, friss erők útjából, akik számára az átalakítás egész életük értelme lett. A januári plénum óta több mint egy hónap telt el. Ez alatt az idő alatt az emberek átgondolhatták mindazt, ami ott elhangzott, s kialakíthatták magukban, hogyan fogadják a plénum határozatait. Most teljes bizonyossággal elmondhatjuk, hogy a szovjet nép a januári plénumot szívvel-lélekke! fogadta, s az ott kitűzött programot teljes mértékben támogatja. Számunkra különösen értékes és fontos, hogy a dolgozók egybehangzó követelést fogalmazzanak meg - nem szabad megállni az elért eredményeknél, következetesen kell tovább haladni a párt által kitűzött úton és nem szabad megengedni a letérést róla, s azt sem, hogy a szavak és a tettek ellentétbe kerüljenek. Az átalakítás magva, tartópillére a szovjet társadalom általános demokratizálása. Eközben Leninnek abból a téziséből indulunk ki, amely szerint a szocializmus és a demokrácia egymástól elválaszthatatlan. A januári plénum legfőbb célja az átalakítás valamennyi problémájának megoldása szempontjából tulajdonképpen a demokrácia fejlesztése volt. A demokrácia fejlesztése a gazdaságban, a politikában és magában a pártban. Természetesen szocialista alapokon. Nem a szocializmustól távolodni, hanem több szocializmust; nem a demokráciától távolodni, hanem több demokráciát; nem a szocialista erkölcstől távolodni, hanem a szocialista erkölcsöt támogatni. A szocialista demokrácia következetes fejlesztésében látjuk az átalakítási folyamat visszafordíthatatlanságának legfőbb zálogát, annak biztosítékát, hogy nem ismétlődnek meg a múlt hibái és hogy érvényesül a nép alkotó potenciálja. A gazdaságirányítás új ideológiája A termelésben, a tudományban és a technikában, az irodalomban, a kultúrában és a művészetekben, a társadalom életének minden területén csak akkor válik lehetővé az előrehaladás, ha következetesen fejlődni fognak azok a demokratikus formák, amelyek a szocializmus sajátjai. Egyedül ez az út biztosítja az öntudatos fegyelmet, egyedül a demokrácia közvetítésével és a demokráciának köszönhetően lehetséges maga az átalakítás. A demokrácia fejlesztése elsőrendű fontosságú a termelési szférában. Ezért oly fontos, hogy minden dolgozó a termelésben gazdának érezze magát, hogy tudatosítsa az egész kollektíva ügyeiért viselt felelősségét. A szocialista önigazgatás lenini gondolatát a gyakorlatban akarjuk megvalósítani. Erre irányul az állami vállalatról szóló törvény, melynek tervezetét nyilvánosságra hoztuk és amelyről országunkban széles korú vita folyik. Túlzás nélkül elmondható, hogy a törvényjavaslatban lényegében kifejeződik a gazdaságirányítás új ideológiája. Ugyanakkor el kell mondani, nem hisszük, hogy ez tévedhetetlen igazság és hogy ez már véglegesen kész dokumentum. Éppen ezért terjesztettük össznépi vitára. A javaslat azonban jó alapot teremt az új vállalati törvény kidolgozásához. A törvénynek alapjaiban kell megváltoztatnia a gazdálkodás feltételeit és módszereit a gazdaság alapvető láncszemeiben, törvénybe kell iktatnia a tervezés és az önelszámolás, az önállóság és a felelősség elemeinek összefonódását a vállalat tevékenységében és törvénybe kell iktatnia az önigazgatás új formáit. Azzal számolunk, hogy a vállalat elsősorban gazdasági módszerekkel, a terv ellenőrző számainak alapján, az állami megrendelések és hosszú távú normatívák alapján lesz irányítva. A felettes szervnek kell biztosítania az alárendelt vállalatok hatékony munkájához szükséges feltételeket és szigorúan tiszteletben kell tartania jogaikat. A törvénytervezettel kapcsolatban számos levél és javaslat érkezett hozzánk, amivel végül is számoltunk. Bizottságot hoztunk létre, amely megvitatja a javaslatokat és kiszűri belőlük mindazt, ami értékes. Ezt követően a javaslatot a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka elé terjesztjük jóváhagyásra. A törvénnyel összhangban a dolgozókollektíva teljes jogú gazda a vállalatnál, önállóan oldja meg a termelés és a szociális fejlesztés valamennyi problémáját. Az önigazgatás alapján biztosítja, hogy a dolgozók erőfeszítései és a dolgozókollektíva tagjai kezdeményezéseinek kibontakoztatása összekapcsolódjon a magasabb munkaeredmények elérése során. A szocialista önigazgatás úgy fog megvalósulni, hogy a kollektíva és annak társadalmi szervezetei részt vesznek a legfontosabb döntések kidolgozásában és végrehajtásuk ellenőrzésében, s az önigazgatás fontos eleme lesz a vezető dolgozók választhatósága és a vállalat irányítása során biztosított oszthatatlan jogkör. A választhatóság elvét érvényesítjük a társulások, vállalatok, üzemegységek, műhelyek, farmok stb., és úgyszintén a művezetők és brigádvezetők esetében. Ennek az elvnek hozzá kellene járulnia az irányító káderek minőségi összetételének javulásához, a munka eredményeiért vállalt felelősségük fokozásához. A kollektíva életének alapvető kérdéseiről a plenáris gyűlés vagy a dolgozókollektíva tanácsa fog tárgyalni és dönteni. Ez alapvetően megváltoztatja a dolgozóknak a termelés irányításában való részvétele jellegét. Jelentős mértékben megnövekszik felelősségük a vállalatok tevékenységének eredményeiért. A pártszervezet mint a kollektíva politikai magva irányítani fogja a vállalat, az önigazgatási szervek, a szakszervezeti és Komszomol- szervezetek és más társadalmi szervezetek tevékenységét és ellenőrizni fogja a vállalatvezetés munkáját. Minden egyes konkrét esetben meg kell találnia a kollektívára gyakorolt hatás formáit és módszereit, hogy a kollektívát a valóban fontos és halaszthatatlan feladatok teljesítésére orientálja. Meggyőződésünk, hogy a vállalati törvény következetes végrehajtása, a gazdasági szférában jelenleg megvalósuló további intézkedésekkel együtt, teljesen új helyzetet teremt, meggyorsítja a népgazdaság fejlődését, s a termelés és a közélet számos területén minőségi változásokat eredményez. A párt a példa Az önigazgatás elemeinek megszilárdítása a termelési szférában elválaszthatatlan a néphatalmi szervek tevékenységének demokratizálásától. Az idén júniusban tanácsi választások lesznek a Szovjetunióban. A választási kampány során egész sor olyan alapvetően új elemet vezetünk be, amelyekből, ha beválnak, törvény lesz. Arról van szó, hogy a választóknak lehetőségük nyíljon arra, hogy valóban a legjobb képviselőket válasszák meg több jelölt közül. E célból a járási tanácsi választásokon kísérleti jelleggel olyan választókörzeteket létesítünk, ahol több mandátum lesz. A képviselőjelöltek száma ezekben a körzetekben magasabb lesz, mint a mandátumok száma. Abból a célból, hogy a dolgozókat aktívabban bevonjuk a társadalom ügyeinek irányításába, új társadalmi szervezetek jönnek létre. Megkezdte már tevékenységét a háborús veteránok és az érdemes dolgozók össz-szövetségi szervezete, a Szovjet Kulturális Alap és a nőtanács. Az új elveknek megfelelően szerveződik át az alkotó szövetségek - az írók, a színház- és filmművészeti dolgozók stb. szövetségeinek a tevékenysége. Mindezekkel az intézkedésekkel összefüggésben szeretném külön hangsúlyozni, hogy itt nem politikai rendszerünk valamiféle radikális átváltoztatásáról van szó. Legfőbb célunk, hogy maximálisan kihasználjuk a szocialista demokrácia valameny- nyi intézményét, új tartalommal töltsük meg tevékenységüket és összhangba hozzuk őket a gyorsítás és az átalakítás feladataival, hogy teret adjunk az emberek öntudatának és teljesebb mértékben érvényesítsük a szocialista társadalmi rendszer előnyeit. A pártnak ezt a folyamatot irányítania kell és példával kell elöl járnia. Elképzelhetetlen lenne az a helyzet, hogy az állami szervekben, a vállalatoknál, az intézményekben és a társadalmi szervezetekben a vezetőket demokratikus úton választanák meg, de a pártapparátusban minden változtatás nélkül maradna. A januári plenáris ülésen épp (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1987. III. 6.
