Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-28 / 73. szám, szombat

ÚJ szú 3 1987. III. 28. M argaret Thatcher személyé­ben 12-éves szünet után jár ismét brit miniszterelnök Moszkvá­iban, hiszen legutoljára 1975-ben tárgyalt ott Harold Wilson. Azóta természetesen rengeteget változott a világ és a brit belső helyzet is. A munkáspárti kabinetet konzervatív párti kormány váltotta fel, s jelenleg Margaret Thatcher már második megbízatási időszakát tölti, aki a hí­rek szerint arra készül, hogy idő előtti parlamenti választásokat ír ki és újabb négy évre a Downing Street 10-i miniszterelnöki reziden­cia lakója kíván maradni. Egyértel­műen erre lehet következtetni egy vasárnapi tory párti gyűlésen mon­dott beszédéből, amelyre azért ér­Atomenergia - békés célokra Csehszlovák felszólalások a genfi világkonferencián (ČSTK) - Genfben bizottságok­ban folytatja munkáját az atomener­gia békés kihasználása során folyta­tott nemzetközi együttműködésről szóló első világkonferencia. Stanislav Havel, a csehszlovák küldöttség vezetője az egyik bizott­ságban értékelte a csehszlovákiai atomenergetikai ipar jelenlegi hely­zetét és fejlesztésének távlatait. Többek között rámutatott, a KGST- országok együttműködése jó példá­ja az atomerőmüvi berendezések fejlesztése, gyártása és működteté­se során megvalósuló regionális ko­operációnak. Tájékoztatott a Cseh­szlovákiában felépült atomerőmű­vek biztonságos működtetését ga­rantáló rendszerről is, amelynek - mint mondotta - a szövetségi kormány és az államigazgatási szer­vek állandó figyelmet szentelnek. František Cejnar csehszlovák küldött felszólalásában azt részle­tezte, hogyan használják ki a cseh­szlovák népgazdaságagazatai a ra­dioaktív anyagokat és sugárzást. Külön kitért arra, hogy Csehszlová­kiában sikeresen bevezették a pajzsmirigy működését ellenőrző új vizsgálati módszert. Vasil Bejda üdvözölte a PSUM kongresszusát (ČSTK) - A Mexikói Egységes Szocialista Párt (PSUM) III. kong­resszusa csütörtökön és pénteken bizottságokban folytatta munkáját. A tanácskozást több külföldi vendég is üdvözölte, köztük Vasil Bejda, a CSKP KB osztályvezetője, aki a csehszlovák pártdelegáció élén áll. Vasil Bejda beszédében egyebek között tájékoztatta a kongresszusi küldötteket a CSKP XVII. kongresz- szusán hozott határozatok teljesíté­sére irányuló erőfeszítésekről, a csehszlovák gazdaság intenzifiká- lására, a gazdasági mechanizmus átalakítására és a szocialista de­mokrácia fejlesztésére irányuló tö­rekvésekről. A továbbiakban rámu­tatott, a szocialista országok tudato­sítják, hogy a jelenlegi világ realitá­sai a problémák új megközelítését igénylik. A Szovjetunió és a többi szocialista állam leszerelési javasla­tai ezt a hozzáállást bizonyítják. A nemzetközi életben a szocialista közösség politikája új minőséget ho­zott és egyre nagyobb támogatás­ban részesül - hangsúlyozta Vasil Bejda, majd végezetül sikeres mun­kát kívánt a PSUM-kongresszusnak a mexikói baloldal egyesítése során. Csehszlovákia - EGK A kapcsolatfelvétel lehetőségei (ČSTK) - - Csehszlovákia és az Európai Közösségek Bizottsága szakértői Brüsszelben közlemény elfogadásával fejezték be kétnapos tárgyalásaikat. A közlemény megál­lapítja: Bohuslav Chňoupek csehszlo­vák külügyminiszter és Willy de Clercq, az Európai Közösségek Bi­zottsága külkapcsolatokkal megbí­zott tagja közötti levélváltás alapján Brüsszelben 1987. március 26-án és 27-én a két fél között szakértői megbeszéléseket tartottak. A tár­gyalásokon áttekintették a Cseh­szlovákia és az Európai közösségek közötti hivatalos kapcsolatok felvé­telének lehetőségeit. A csehszlovák küldöttséget Zdenék Pisk, a külügy­minisztérium nemzetközi-jogi osztá­lyának vezetője, a közöspiaci dele­gációt Pablo Benavides, a közös­ség külkapcsolatokkal foglalkozó fő- igazgatóságának igazgatója ve­zette. A megbeszélések konstruktív lég­körben zajlottak le, mindkét fél pozi­tívnak értékeli a tárgyalások eredmé­nyeit. Szükség esetén Csehszlovákia és az Európai Közösségek Bizottsá­ga közötti tárgyalásokat folytatják. Megnyílt az Osztrák KP XXVI. kongresszusa (CSTK) - Bécsben tegnap meg­kezdődött az Osztrák Kommunista Párt XXVI. kongresszusa, amelyen mintegy 400 küldött megvitatja a párt további tevékenységének, va­lamint az osztrák dolgozóknak a jo­gaikért és a békéért vívott további harcának programját. A kongresz- szus értékeli a pártnak a legutóbbi három évben Végzett munkáját és megválasztja a vezető szerveket. Az osztrák testvérpárt kongresz- szusán több mint 20 országból érke­zett kommunista és munkáspárti kül­döttség is részt vesz. A CSKP kül­döttsége élén Vladimír Hermann, a CSKP KB Elnökségének tagja, a dél-morvaországi kerületi pártbi­zottság vezető titkára áll, az SZKP delegációját Georgij Razumovszkij KB-titkár vezeti. A központi bizottságnak az utóbbi három évben végzett tevékenységé­ről szóló beszámolót Franz Muhri, a párt elnöke ismertette. A beszá­moló külpolitikai része leszögezte, hogy az SZKP XXVII. kongresszusa által elindított politika a nemzetközi fejlődés legfontosabb új momentu­ma. A továbbiakban a beszámoló felhívta a figyelmet az amerikai im­perializmus veszélyes politikájára, lázas fegyverkezési terveire, s le­szögezte: az osztrák kommunisták egyértelműen a béke oldalán állnak. ĽUDOVÍT PEZLÁR, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára és Igor Škorica, az SZLKP KB osz­tályvezetője tegnap megtekintette a Csehszlovák Sajtóiroda átadás előtt álló új szlovákiai székházát. PRÁGÁBAN JEGYZŐKÖNYV ALÁÍRÁSÁVAL befejeződött a KGST könnyűipari állandó bizott­ságának 48. ülésszaka. A csehszlo­vák delegációt Pavel Hrivnák, a szö­vetségi kormány alelnöke, a KGST- bizottság elnöke vezette. BRATISLAVÁBAN a KGST vegyipari együttműködési bizottsága tartotta meg 69. ülését. MODRA-HARMÓNIÁN tegnap átadták a Szlovák Újságírószövet­ség oktatási központját. Az ünnep­ségen részt vett Igor Škorica, az SZLKP KB osztályvezetője, jelen volt Ján Riško, a Csehszlovák Újságírószövetség elnöke. Štefan Bachár, a Szlovák Újságírószövet­ség elnöke mondott beszédet. JAN FOJTÍK, a CSKP KB Elnök­ségének póttagja, a KB titkára teg­nap befejezte jugoszláviai baráti munkalátogatását. ANDREJ GROMIKÓNAK, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének vezeté­sével tegnap a Kremlben ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége. Megtárgyalta a köz­lekedési minisztérium és az állam- ügyészség tevékenységét. BERLINBEN befejeződött a CSKP, a BKP, a Kubai KP az LNFP, az MSZMP, az MNFP, az NSZEP, a LEMP, az RKP, az SZKP és a Vietnami KP Központi Bizottsá­gai osztályvezető-helyetteseinek kétnapos munkatalálkozója a szo­cialista demokráciáról és az emberi jogokról. WOJCIECH JARUZELSKI, Len­gyelország legfelsőbb képviselője tegnap fogadta a Szakszervezeti Vi­lágszövetség irodája ma kezdődő 37. ülésszakának résztvevőit. A ta­lálkozón részt vett Karel Hoffmann a SZVSZ alelnöke, a CSKP KB El­nökségének tagja, a KB titkára. ERICH HONECKER, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke Berlinben fogadta Wolf­gang Schaublét, az NSZK kancellári hivatalának miniszteri rangú veze­tőjét. GÖRÖGORSZÁG tegnap ké­szenlétbe helyezte fegyveres erőit. Rendkívüli ülésre ült össze a kor­mány annak a válságnak a megtár­gyalására, amely azt követően ke­letkezett, hogy egy hadihajókkal kí­sért török felderítő hajó az Égei- tenger azon körzetébe indult, amely vita tárgyát képezi a két ország kö­zött. BUDAPESTEN befejeződött a KGST-tagországok munkaügyi vezető tisztségviselőinek négyna­pos értekezlete, amelyen a cseh­szlovák küldöttséget Miloslav Boda, szövetségi szociális és munkaügyi miniszter vezette. Hagyományápolás és dokumentumértelmezés Hatvan évvel ezelőtt zajlott le a CSKP IV. kongresszusa A kongresszusi tanácskozások anyagait Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja a polgári köztársaság idő­szakában a szerény anyagi lehető­ségek közepette kiadvány formájá­ban is hozzáférhetővé tette Ma már csak könyvtárakban és levéltárak­ban tanulmányozhatják az érdeklő­dők. Újrakiadásuk arról tanúskodik, hogy a bennük fellelhető ismeretek nemcsak a történészkutatókat fog­lalkoztatják. A korabeli viták légkörét őrző jegyzőkönyvek jóval elevenebb történelmi képet nyújtanak, mint az elmélyült tudományos feldolgozá­sok. Egy-egy apró részlet és mozza­nat egész összefüggés-láncolatot megvilágíthat. A kongresszusi doku­mentumok gyűjtőlencse-szerűen fogják át a párttörténet egy-egy fej­lődési szakaszát. A bennük szereplő adatok, tények mégsem értelmez­hetők önmagukban, csak hosszabb időszelvénybe ágyazódó fejlődésvo­nulaton belül vizsgálva bonthatók ki az összefüggésszálak Mindez foko­zottan érvényes a CSKP IV. kong­resszusára, melynek történelmi he­lyét és szerepét nehéz lenne csak a dokumentumokra hagyatkozva ki­jelölni. A tanácskozás utolsó napján, 1927. március 28-án Kari Kreibich zárszavában a nyílt vitaszellemet, az őszinte véleménycserét emelte ki. A szakirodalom viszont a később válságba torkolló pártpolitika fogya­tékosságainak jelentkezésére hívja fel a figyelmet. Bonyolult, ellentmondásokkal teli időszakban ült össze a CSKP IV. kongresszusa. A gazdasági és poli­tikai beszámoló a helyzet kiéleződé­sére utaló adatokat sorakoztatott fel. Messzemenő következtetések levo­nására sarkallt az a tény, hogy a munkanélküliek száma az 1925. évi 30 ezerről hetvenezerre nőtt. A helyzetelemzésben azonban el­sikkadt az a körülmény, hogy 1926. második felében már megindult a gazdasági fellendülés, a termelés túllépte az utolsó háború előtti év színvonalát, s valójában csak átme­neti ún. közbülső válságmegnyilat­kozások mutatkoznak. A kongresz- szuš nem jutott el ahhoz a felisme­réshez, hogy a reakció támadásba lendülése mögött a burzsoá uralom további konszolidációja húzódik meg, amihez valójában a termelés új felfutása biztosít alapot. A tényleges helyzetnek, a kapita­lista konjunktúra hatásának a feltá­rásában mutatkozó fogyatékossá­gok később megnehezítették a kapi­talista stabilizálódást kísérő oppor­tunista veszély elleni harcot, az ösz- tönössség és a passzivitás eluralko­dásának megakadályozását. Sőt, Bohumil Jílek főtitkári beszámolójá­ba kifejezetten opportunista megfo­galmazások is bekerültek. Felszóla­lásából egyébként az adott párton belüli helyzettel való teljes megelé­gedettség áradt, s a pártpolitika egyes mozzanatait bíráló hangok bi­zonyos lebecsülése csengett ki be­lőle. Pedig bíráló észrevételek jócs­kán elhangzottak többek között az elnökségi asztal mellett helyet fogla­ló Major István felszólalásában is. Major István jelenléte az elnökség­ben Kari Kreibichhel, a kárpát-ukraj­nai Ivan Mondokkal, valamint a téší- ni Karéi Sliwkával minden bizonnyal a csehszlovákiai kommunista párt internacionalista jellegét és összeté­telét demonstrálta. Beszédében a szlovákiai kisparasztok mozgal­mával foglalkozott. A küldöttek Major beszédéből ár­nyalt képet kaphattak a szlovákiai falvak forrongásairól. Szavai első­sorban azoknak a funkcionáriusok­nak szolgálhattak megfontolandó demes kitérni, mivel egy héttel moszkvai útja előtt hangzott el. Thatcher ezen kertelés nélkül kije­lentette, hogy moszkvai tárgyalásain a cél „olyan béke elérése lesz, amely nem illúziókra és megadásra, hanem realizmusra és erőre épül“. Ezen túlmenően szovjetellenes kiro­hanásokra is elragadtatta magát. Moszkvában nagyhatalomhoz illő higgadtsággal és józansággal fo­gadták Thatcher említett kijelentése­it, amelyeket nyilván a már döntő választási ütközetre készülő politi­kusként tett, s főleg a konzervatív publikumnak szánta őket. Termé­szetesen a szovjet fővárosban sem hagyhatták szó nélkül mindezt, jel­lemző azonban a reagálás mérték­tartó hangvétele. Pjadisev külügyi szóvivő leszögezte, hogy a brit kor­mányfő által megütött hangnem ép­penséggel nem barátságos, azon­ban Moszkva nem értékeli túl az elhangzottakat épp valószínű vá­lasztási ihletettségük miatt, azonban hét nappal a csúcsszintű szovjet­brit megbeszélések előtt ezek a kije­lentések „nem éppen reménykeltő előkészületként“ értékelhetők. Ilyen előzmények után most még megválaszolhatatlan a nagy kérdés, hogy mit visz magával Moszkvába diplomáciai poggyászában Thatcher. Ha már korábban becsomagolta volna javaslatait, azóta alighanem újra kellett volna pakolnia, hiszen azt, amit egy hónapja beletett volna a bőröndbe, mára már elvetette. Emlékezzünk csak vissza: február végén, amikor Mihail Gorbacsov is­mertette a világszerte szinte bomba­meglepetésként ható és óriási ér­deklődést kiváltó javaslatát az összes európai közepes hatótávol­ságú rakéta megsemmisítésére, Thatcher úgy nyilatkozott, hogy a ja­vaslat valósággal felvillanyozta őt. Üdvözölte az indítványt, s reményét fejezte ki, hogy kielégítő elrendező­dés jön létre a leszerelés egyéb kapcsolódó vonatkozásait illetően. Külügyminisztere, Sir Geoffrey Howe a javaslat tüzetes tanulmányozá­sát ígérte, s úgy vélte, most, első­sorban az amerikai és a szovjet félre vár az ellenőrzési szabályok kidol­gozásának feladata, de Nagy-Bri­jelzéseket, akik Boten vezetésével a párt parasztpolitikájáért feleltek. Figyelemre méltó bizonyítékokat nyújthattak arról, hogy a részköve­telményekért folyó harc szervezésé­ben és fokozásában hatalmas moz­gósító erő rejlik. A szlovákiai küldöt­tek figyelmeztetései azonban Major István és a többi szervező minden erőfeszítése ellenére sem jártak kel­lő gyakorlati eredménnyel. S ebben nemcsak a helyzetfelismerést nehe­zítő problémák játszottak közre. A Jílek és Bolen körül kialakult cso­port már ekkor olyan munkamód­szereket vezetett be, amelyek ön­magukban is az alkotó politikához szükséges rátermettség hiányáról tanúskodtak. A pártvezetőség foko­zatosan az opportunizmus uszályá­ba került, s a párton belül elmélyülő válság leküzdését, mint ismeretes, csak a gottwaldi forradalmi irányzat felülkerekedése hozta meg. önkéntelenül is felvetődik a kér­dés: vajon a IV. kongresszusra em­lékezve nem ragad-e meg az érté­kelés túlon túl is az elvi problémák­nál. Persze, a történelmi népszerű­sítés mindenkoris csak a tudomá­nyos kutatás által elért eredmények­re épülhet. A CSKP IV kongresszu­sa erre az elengedhetetlen követel­ményre figyelmeztet. K.J. atomütőerejüket, amelyet ugyan a rakétamegsemmisítés kezdeti szakasza nem érintene, de a későb­biekben feltétlenül tárgyalások tá­rnáját képezné. A Thatchef-kabinet mind gyakrabban vélekedett úgy, hogy a nukleáris eszközök felszá­molása után megmaradnának föld­részünkön a hagyományos fegyve­rek, amelyek terén állítása szerint szovjet fölény van. Eszmefuttatásai­ban persze nem tett említést a Var­sói Szerződés javaslatáról a kon­vencionális fegyverzet felszámolá­sára, amely az atomfegyverek meg­semmisítését követné. A brit állás­pont-módosulás azt jelenti, hogy London gyakorlatilag elutasítja a NATO saját zérómegoldását, jólle­het ennyire nyíltan Londonban ezt nem fogalmazták meg. Párizsban a Gorbacsov-indít- ványra éppen fordítva reagáltak. Mitterrand elnök rögvest úgy nyilat­kozott, hogy nem helyesli Európa atomfegyver-mentesítését és a fran­cia atomütőerő nem lehet alkudozá­sok tárgya. Az Elysée-palota azon­ban később korrigálta álláspontját: eszerint Párizs bizonyos feltételek mellett nem ellenzi a nullaváltozatot. A héten érdekes módon szinte már teljesen egybeesett a francia és a brit álláspont azokon a konzultáci­ókon, amelyeket Thatcher folytatott Párizsban moszkvai útja előtt, majd pár órával később Bonnt is felkeres­te. A nézetekben csak árnyalati hangsúlybeli különbségek lehetnek, mivel tájékoztatás szerint a három nyugat-európai fővárosban „elfo­gadják a szovjet-amerikai tárgyalá­sok tényét a közepes hatótávolságú rakétákról, de számot kell vetni a rö­vid hatótávolságú eszközökkel, a ha­gyományos és a vegyi fegyverek terén mutatkozó szovjet fölénnyel.“ A nyugati hármaskonzultációk nemcsak az „órák összeigazítását“ szolgálták, hanem azt is hivatottak voltak demonstrálni, Nyugat-Európa nem óhajtja, hogy az USA és a Szovjetunió „a feje felett" és nél­küle állapodjon meg a rakétákról. Margaret Thatcher a Kremlben ily módon valamiféle közös nyugat-eu­rópai álláspontot fog képviselni. Moszkvai részről bíznak abban, hogy Thatcher látogatása új szintre emeli a két ország kapcsolatait. Ge­raszimov külügyi szóvivő szerint pe­dig számítanak arra is, hogy előse­gíti a politikai párbeszédet és a kö­zös cselekvést egyes nemzetközi problémák területén. Szovjet részről ugyanakkor nem várják azt, hogy brit vendégük közvetítsen Moszkva és Washington között, hiszen a vi­lágpolitika két fővárosa állandó kap­csolatban áll egymással, azonban a látogatás elősegítheti a jobb kelet- -nyugati megértést. E rre megvan a remény, hiszen Thatcher - több mint két éve már találkozott személyesen Mihail Gorbacsovval, aki akkor kb-titkári minőségben járt Londonban - azt tartja az SZKP KB főtitkáráról, hogy ó olyan politikus, akivel szót tud érteni. A közös hangot azonban csak úgy lehet megtalálni, ha mind­két fél politikai akaratot tanúsít an­nak érdekében, hogy Európa meg­szabaduljon a nukleáris és hagyo­mányos fegyverektől egyaránt. S ha ez a kölcsönös jóakarat most tavasz- sžal megnyilvánulna Thatcher moszkvai látogatása idején, illetve két héttel később Shultz külügymi­niszter tárgyalásain, akkor akár már ősszel aláírásra kész lehetne a nul­lamegoldást szentesítő szerző­dés. P. VONYIK ERZSÉBET tannia is be fogja tölteni a maga szerepét az oroszokkal folytatandó tárgyalásokon, beleértve a brit mi­niszterelnök március végi moszkvai tárgyalásait is“. A későbbiekben a kezdeti brit lel­kesedés alábbhagyott. A friss igen­lés alighanem abból fakadt, hogy London tanácstalanságában tett így, hiszen nem mondhatott kerek-perec nemet arra a javaslatra, amely gya­korlatilag megegyezett a Nyugat ál­tal a hetvenes évek végén szorgal­mazott nullaváltozattal (amelyről a Nyugat, így London is azt hitte, hogy Moszkva sosem fogadja el, tehát eleve blöffnek szánta). Lon­donban azonban továbbgondolták a dolgokat és félteni kezdték önálló Tavasz és ősz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents