Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-04 / 52. szám, szerda

Jozef Lenárt elvtárs beszéde ÚJ SZÚ 3 1987. III. 4; (Folytatás az 1. oldalról) Tovább növeltük az ország gazdasági potenciálját és megtettük az első lépése­ket az intenzifikálás területén. Szlovákiá­ban a 7 ötéves tervidőszakban a bruttó nemzeti jövedelem 14,1 százalékkal, az ipari termelés csaknem 20 százalékkal, ezen belül a gépipar és az elektrotechnika hozzávetőleg 50 százalékkal növekedett. A mezőgazdasági termelés növelése fo­kozta élelmiszeripari önellátottságunkat. Az egységes csehszlovák gazdaság fejlődése megteremtette a feltételeket a lakosság életszínvonalának fenntartá­sához és javításához, a szociális bizton­ság megszilárdításához. Ez pozitívan tük­röződött a társadalmi fogyasztás növeke­désében, a lakásépítésben tapasztalható bizonyos haladásban, továbbá az egész­ségügy és a művelődés területén. Az elmúlt öt év alatt 58 ezer friss diplomás, 87 ezer szakközépiskolás és több mint 200 ezer fiatal munkás kapcsolódott be a munkafolyamatba, ami az előző ötéves tervhez viszonyítva például a főiskolások esetében 22 százalékkal nagyobb arány és ugyancsak növekedés tapasztalható más iskolák végzősei tekintetében. Ez egyértelműen figyelemre méltó mennyiségi növekedés, de az SZLKP kongresszusa felhívta rá a figyelmet, hogy a közép- és főiskolát végző fiatalok felkészítésének színvonala nem felel meg a jelenlegi igényeknek. A kongresszus szorgalmazta, hogy az iskolai rendszer­ben is az extenzív pályáról az intenzív pályára állítsák át a váltót. Az előzetes számítások szerint a tavalyi év végén a dolgozóknak mintegy 66 százaléka ren­delkezett az alapműveltségnél magasabb szintű műveltséggel, míg ez az arány 1980-ban 55 százalék volt. Az elmúlt ötéves tervidőszakban a tudományos-ku- tató bázis csaknem 7600 dolgozóval bő­vült, tehát jelenleg több mint 59 ezren dolgoznak ezen a területen, ami az orszá­gos létszám 30,3 százaléka. El kell azon­ban érnünk e bázis magasabb teljesítőké­pességét és hatékonyságát, ösztönöz­nünk kell az alkotó kutatást és az eredmé­nyek gyors gyakorlati alkalmazását, külö­nösen a Cseh Szocialista Köztársaság és a KGST-országok illetékes intézményei­vel való együttműködés intenzivebbé té­telével. Amikor röviden említést teszünk erről a mérlegről, elmondhatjuk, hogy ez utunk helyességét, a CSKP lenini politikájának és főleg a gazdaság intenzifikálását célzó irányvonalának a helyességét tanúsítja. Az eredmények a nép kezdeményező­készségének és áldozatos munkájának köszönhetők, s a nép erőfeszítéseit hat­ványozza Csehszlovákia fokozódó együttműködése a KGST-országokkal és egyre szorosabb szövetségünk a Szovjet­unióval. Életünk minőségének javításában je­lentős részt vállalt a művészet és a kultú­ra. Az elmúlt ötéves tervidőszakban Szlo­vákiában 15 241 irodalmi mű jelent meg, ebből 1671 saját, hazai irodalmi termés. A színházakban 139 eredeti művet mutat­tak be, 90 egész estét betöltő játékfilmet forgattak. További tényeket sorolhatnánk fel, amelyek a rádió és a televízió, a hang- lemezkiadás fejlődését támasztják alá, s megemlíthetnénk a könyvtárakból kiköl­csönzött könyvek, a koncertek, kiállítások és a népművészeti együttesek fellépései­nek magas számadatait is. Bár a számok nem garantálják a minő­séget, mindez mégis Szlovákia, városaink és falvaink bizonyos fejlődéséről, a dolgo­zó nép életének kulturáltabbá válásáról tanúskodik. Joggal mondhatjuk el, hogy hazánk Európában és a világon a fejlett kulturális népekhez sorolható. Tovább növekedett a kultúra anyagi-műszaki bá­zisa, bár ezen a területen sem lehetünk sok mindennel elégedettek. Felépült a rá­dióközpont, bővülnek a filmműtermek, akárcsak a televízió létesítményei, érté­kes műemlékek százai, sőt egész telepü­lések újulnak fel, mint például Bardejov, Banská Štiavnica, Levoča és mások, épül a Szlovák Nemzeti Színház és más szín­házak, kultúrházak és klubok. Sajnos, a kulturális létesítmények építésében, a könyvnyomtatás fejlődésében, a színes televíziók és a videotechnika gyártásá­ban, a kulturális-művelődési dolgozók szociális helyzetét illetően még mindig sok a következetlenség és a vontatottság. Anyagilag és szellemileg gazdagabb életet Elvtársak! Mivel tudjuk, milyen hatásos és pótol­hatatlan szerepet játszik a társadalom életében, a társadalmi viszonyok formálá­sában és különösen az életstílus alakítá­sában a kultúra és a művészet, s azt kívánjuk, hogy önök, az írók is aktívan vegyenek részt mai és távlati céljaink alakításában, szeretnék néhány meg­jegyzést fűzni a társadalmunk fejlesztésé­nek hosszú távú, 2000-ig szóló program­jához, amelyet a CSKP XVII. kongresszu­sa dolgozott ki. Lényege a gazdasági­szociális fejlődés meggyorsításának stra­tégiája, amely objektív szükségszerűség, ha be akarunk hozni egy bizonyos lema­radást és a dinamizmus felújításával mi­nőségileg magasabb szintre kívánjuk emelni a társadalmat. E stratégia keretében 2000-ig a nem­zeti jövedelem több mint kétharmadával fog növekedni, ami évi átlagban 3,5-4 százalékot jelent, a termelés anyag- és energiaigenyességének csökkentése mellett. A társadalmi munka termelékeny­ségének kétharmadával kell növekednie, miközben a személyi fogyasztás a felével nő, a társadalmi fogyasztás gyorsabb nö­vekedése mellett. Ez lehetővé teszi az anyagilag és szellemileg gazdagabb éle­tet és az olyan életstílus kialakítását, amely megfelel a fejlett szocializmus sza­kaszának. Az országos célokból és lehetőségek­ből kiindulva Szlovákiában az egy munka­képes lakosra eső nemzeti jövedelem megtermelését illetően 2000-ig szeret­nénk ugyanolyan szintre jutni, mint a Cseh Szocialista Köztársaság. Ez azt jelenti, hogy Szlovákiában 1985-höz vi- szonyíva meg kell kétszereznünk a nem­zeti jövedelem termelését. Ez a növeke­dés nagyobb dinamikáját feltételezi. Miközben a nemzeti jövedelem orszá­gos viszonylatban évente 3,5-4 százalék­kal fog növekedni, Szlovákiában gyor­sabb, 4,7-5,2 százalékos növekedéssel számolunk. Ezt a szükségletek és a lehe­tőségek egyaránt diktálják - hiszen 1991 és 2000 között a lakossági létszámnöve­kedés 82 százaléka Szlovákiára fog esni, s ez az arány a foglalkoztatott dolgozók növekményét tekintve 50 százalékos lesz. Olyan, megfelelő műveltséggel és szakképzettséggel rendelkező fiatal nem­zedékről van szó, amelynek valóban tör­ténelmi lehetősége nyílik az érvényesü­lésre az új, a tudományon alapuló és legdinamikusabban növekvő ágazatok­ban, különösen a tudományos-műszaki haladás olyan legfontosabb irányaiban, mint az elektronika, az automatizáció és a robotika, az új anyagok, a biotechnoló­gia és az atomenergetika. Természetesen, nem csak a növeke­dés nagy dinamikájáról van szó - ebben az időszakban határozottabban fog előre­haladni Szlovákia egész gazdasági struk­túrájának átalakítása. A fejlődés súlypont­ja a feldolgozó ágazatokra, főleg a gép­iparra, az elektrotechnikai és elektronikai iparra, a vegyiparra, a fogyasztási cikke­ket gyártó iparra és az élelmiszeriparra helyeződik át. Ezzel párhuzamosan csök­ken az olyan ágazatok súlya, mint a kohá­szat, az építóanyagipar, amelyek alapve­tő jelentőségűek voltak, de az energia, az alapanyagok felhasználása és a beruhá­zások tekintetében a legigényesebb ága­zatok közé tartoznak. Az új minőségi irányzatokat képviselő feldolgozó ágazatok megkülönböztetett fejlesztése egész sor progresszív válto­zást hoz a kivitelre és a hazai felhaszná­lásra szánt termékek jobb minősége és értékesítése szempontjából, igy például a gépiparban a termékek minőségének és műszaki paramétereinek javításával az export és a hazai felhasználás területén egyaránt többszörösére kell növelnünk a kilogrammárakat. Csökkennie kellene az anyag- és energiaigényességnek, nagymértékben kellene növekednie a munka termelékenységének és úgy­szintén csökkennie kellene a beruházási igényességnek. Ez lehetővé teszi, hogy a beruházások tekintetében megerősítsük a terciális szféra ágazatait és gyorsabban haladjunk előre az olyan ágazatok gépekkel és berendezésekkel való ellátásában, mint az építőipar és a mezőgazdasági-élelmi­szeripari komplexum. Eközben nemcsak az oktatásügy, az egészségügy, a kultúra, a szolgáltatások és a kereskedelem fej­lesztésének meggyorsításával, hanem a tudományos-kutató bázis, az informati­ka, a távközlés stb. gyors ütemű fejleszté­sével is számolunk. Az egész gazdasági struktúra jelzett nagy változásaival együtt fokozott mér­tékben fog elmélyülni a nemzetközi sza­kosítás és kooperáció, ami a szocialista integráció keretében fokozatosan kialakít­ja országunk szakosított arculatát. Erre összpontosítjuk az új tudományos-mű­szaki, beruházási és pénzügyi forrásokat. Ez a szakosított arculat, amelynek alapját a KGST-országok tudományos-műszaki haladásának 2000-ig terjedő komplex programja, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal kötött kétoldalú tu­dományos-műszaki és gazdasági együtt­múködési megállapodások képezik, a legnagyobb eredményhez fog vezetni, amely a növekedés egész dinamikájának bázisa lesz. Ennek a szakosított arculat­nak kialakítása jelenleg nemcsak a mi tudományos-műszaki potenciálunk, ha­nem a résztvevő országok tudományos- műszaki potenciáljának növekvő kihasz­nálásával valósul meg. Jelentős a tudományos-műszaki és gazdasági fejlődés külső forrásainak má­sik oldala is. Ahogyan formálódni fog szakosított arculatunk, úgy fogunk meg­szabadulni egy sor termék gyártásától, s szükségleteinket e téren más országok szakosított termeléséből fogjuk fedezni. Mindkét módszerrel ki lehet használni azt a hatalmas tudományos-műszaki po­tenciált, amelyet a szocialista országok integrációja hoz létre. Ez nemcsak a mi termelésünk, hanem az egész gazdasági és társadalmi élet intenzifikálását is lehe­tővé teszi. Szeretnék szólni arról, hogy tudomá­nyos és szakmai frontunk legjobb erőinek kihasználása során tovább kell alakítani és konkretizálni kell ezt a hosszú távú programot, mivel meggyőződésünk, hogy ez a tudományosan megalapozott távlat lehetővé teszi számunkra a jövő tisztáb­ban látását és a társadalmi fejlődés jelen­legi problémáinak tanulságosabb megol­dását egyaránt. E program kialakítása során mindkét lábbal a földön állunk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a min­dennapi prózai életet, annak problémáit. Épp ez teszi lehetővé a jobb előrelátást és a valóság alakítását. Nem részleges, hanem alapvető változásokat Tisztelt barátaim! A 8. ötéves tervidőszakban kell meg­tennünk a hosszú távú céljaink megvaló­sításához vezető első, de határozott lépé­seket. Mögöttünk van az ötéves tervidő­szak első éve, tehát feltehetjük a kérdést- milyen volt a start, milyen eredménye­ket értünk el? Ha az eredményeket az eddigi, túlnyo­mórészt mennyiségi szempontokból érté­kelnénk, megelégedéssel tölthetne el bennünket, hogy folytatódik a termelés- növekedés dinamikája. A társadalmi-gaz­dasági fejlesztés meggyorsítása, a társa­dalom szükségletei szempontjából, a vi­lággal való verseny szempontjából azon­ban ez nem kielégítő. A tervfeladatok mögött elmaradtunk a költségek csökken­tése, a munkatermelékenység és a renta­bilitás növekedése tekintetében, és eb­ben tükröződik a tudományos-műszaki haladás eredményeinek lassú érvényesí­tése, a beruházás terén még mindig fenn- áló problémák és a szocialista gazdasági integrációban való részvételünk alacsony aránya. Ennek következményeit a hazai piacon számos termék alacsony minőségi színvonalában, szűk választékukban, a szükségleteinknek a lehetőségek szem­pontjából nem megfelelő kielégítésében és a külföldi piacokon kialakult lehetőségek kihasználatlanságában érezzük. Ez a fej­lődés ellentétben áll a kongresszus irány­vonalával és a CSKP Központi Bizottsága 4. ülése ezért - az okok elemzése mellett- éles bírálatnak vetette alá az egész irányítási rendszer munkáját. Arra a kö­vetkeztetésre jutottunk - a tavalyi ered­mények, amikor nem teljesítettük a nem­zeti jövedelem növelésének feladatait, ezt kihangsúlyozzák -, hogy a gazdasági me­chanizmusban, az irányítás formáiban és módszereiben nem részleges, hanem alapvető változásokat kell végrehajtani. Ez az út vezet a termelési viszonyok és a termelőerők összhangját szolgáló felté­telek megteremtéséhez, az emberek alko­tó kezdeményezőkészségének és aktivitá­sának teljesebb érvényesítéséhez, a szo­cializmus előnyeinek teljes kihasználá­sához. Ezzel összhangban a CSKP Központi Bizottságának Elnöksége és a szövetségi kormány a kongresszusi irányvonal szelle­mében döntést hozott a gazdasági mecha­nizmus fokozatos átalakításáról és ezzel kapcsolatban elfogadta az alapelveket. Engedjenek meg ehhez néhány meg­jegyzést. Mindenekelőtt a demokratikus centra­lizmus teljesebb érvényesítéséről van szó mindkét alapvető szférában. Jelentős mértékben bővül a vállalatok önnállósága és a társadalom szükségletei­nek kielégítéséért viselt felelősége, még­pedig ateljesönelszámolás, azönfinanszí- rozás és az irányítás demokratizmusának fejlesztése révén. Kialakulnak a feltételek a szocialista vállalkozás és verseny, az emberek alkotó kezdeményezése szá­mára. A központi szervekben minőségileg javítani kell a munkát, s ennek a szocialista tervezés előnyeinek következetesebb ki­használásában, a prognózisok és hosszú távú tervek jobb minőségében, tárgyszerű­ségében, kiegyensúlyozottságában és komplex voltában kell megnyilvánulnia. Magasabb minőséget kell elérni a KGST- országok tudományös-műszaki haladása komplex programjába való hatékonyabb bekapcsolódás és a program megvalósítá­sa során végzett munka koordinálása, az állami célprogramok és más programok végrehajtása területén, s ezzel párhuza­mosan lényegesen korlátozni kell az ope­rativ és adminisztratív irányítást, azzal a céllal, hogy ésszerűbbé váljanak a köz­pont és az alárendelt szervezetek kapcso­latai. A gazdasági mechanizmus átalakítá­sának értelme azoknak a gazdasági és társadalmi hajtóerőknek a jobb kihaszná­lása, amelyek a kollektívák és az egyének legsajátabb létérdekeiből erednek, és amelyek a társadalom szükségleteinek jobb kielégítésére irányulnak. Szeretném itt is hangsúlyozni, hogy pártunk ennek a tervnek a megvalósítá­sában olyan nagy forradalmi cselekedetet lát, amely jelentős mértékben fogja befo­lyásolni az emberek közötti kapcsolato­kat, az emberek viszonyát a társadalom­hoz, amely mindannyiunkat érinteni fog és amely meghatározza gondolkodásun­kat és tetteinket. Ezért úgy vélem, helyes lesz, ha önök is foglalkozni fognak ezek­kel az alapelvekkel, feltárják értelmüket és lényegüket, s ebben a szellemben fognak eljárni. Elvtársak! Mély meggyőződésünk, hogy a gazda­sági mechanizmus átalakítása során tett lépések hozzájárulnak a szocialista de­mokrácia elmélyítéséhez mind a gazda­ságirányítás területén, mind az egész tár­sadalomban általában. Amikor a dolog­nak ezt az oldalát hangsúlyozzuk, minde­nekelőtt arra gondolunk, hogy a dolgozó­kollektívák önállóságának, érdekeltségé­nek és felelősségének fokozása úgymond a kollektívák önigazgatásának anyagi bá­zisa. Ez erős ösztönzés lesz a kollektíva tagjai számára ahhoz, hogy ne csak a gyárakban, a műhelyekben, a szerveze­tekben tapasztalható helyzet alakulása érdekelje őket, hanem hogy mint felelős szocialista gazdák a dolgokról döntsenek is. Feltételezzük, hogy mindez megnyilvá­nul annak a formalizmusnak a leküzdésé­ben, amely az embereknek az irányítás­ban való részvétele különböző formáit jellemzi, s hogy a termelési értekezletek, a szakszervezeti gyűlések, a kezdemé­nyező tervezés, a kollektív szerződések előkészítése az irányítási folyamat élő, autoritativ és hatékony láncszeme lesz. Középpontban az ember Ennek tükröződnie kell a vezetők és az emberek közötti viszonyban is. Nem sza­bad, hogy a vezetők csak „munkaerőt“ lássanak az emberekben, ahogy az még lenni szokott, de úgy kell hozzájuk viszo­nyulniuk, mint munkatársakhoz és gaz­dákhoz, és mint ilyeneket komolyan kell őket tájékoztatniuk, hogy kiismerjék ma­gukat a dolgokban, meg kell velük beszél­niük mindent, tapasztalataikra kell tá­maszkodniuk. Ha ezek a feltételek a vállalatoknál és a szervezetekben - ezekben a kulcsfon­tosságú sejtekben - létrejönnek, ennek megfelelő módon tükröződnie kell az egész társadalomban, a társadalom szer­veinek és intézményeinek működésében. Gondolunk például a nemzeti bizottsá­gokra, amelyek nem csupán az államha­talom és -igazgatás szervei, hanem lenini felfogásban - akárcsak a tanácsok a Szovjetunióban - egyben a dolgozók legtömegesebb szervezetei, önigazgatási szervei. A kongresszus szellemében fo­gunk eljárni, ha ezt a küldetésüket teljesi­tik. Fontos, hogy ne csak a „kormány a népért“ működjön, hanem a dolgozók széles tömegeinek aktivitása alapján megvalósuljon a ,,nép uralma a nép által", összefoglalva, arról van tehát szó, hogy nálunk is kedvezőbb feltételeket hozzunk létre a dolgozó nép - mint termelő, állam­polgár és országa gazdája - teljesebb elkötelezettsége számára. Engedjék meg, hogy végezetül el­mondjam, amikor ezekre a nagy változá­sokra törekszünk, nem vagyunk idealis­ták, s nem feltételezzük naivan, hogy az irányítási mechanizmus átalakítása olyan varázsvessző, amely mindent megold. A mű sikeréről, a népgazdaság fordulatá­ról az emberek döntenek - a vezetők, a munkások, földművelők, technikusok, tudósok, az ifjúság. Fontos, hogy minden­kit megnyerjünk e bátor terv érdekében, s a párt, a szakszervezetek, az állami szervek ezért mindent megtesznek; egy­ben a gyakorlatban próbáljuk ki az előké­születben levő kísérleteket. Szeretném még elmondani, hogy jog­gal hangsúlyozzuk a szubjektum - vagy az emberi tényező - döntő szerepét. Amikor az anyagi érdekeltséget erősítjük, ez nem azt jelenti, hogy az olyan jellem­vonásokat gyengítjük, mint a becsület és a lelkiismeret, a hazafiság, az erkölcs és az öntudat. Ezért az emberek felkészítése során a politikai érettségre és a szakmai felkészültségre egyaránt nagy hangsúlyt fektetünk. Ugyanúgy hangsúlyozzuk az emberek jellemét, elszántságát, céltuda­tosságát és azt, hogy kiismerjék magukat a tudományban és ismerjék a forradalmi gyakorlatot a világban. Mindezen össze­tevők magasabb, a kornak megfelelő szintje elérésére helyezzük a hangsúlyt. Igen, mindez döntő fontosságú az em­berek új gondolkodásáért és cselekedetei­ért vívott történelmi küzdelemben, abban a harcban, amely célja, hogy Szlovákiá­nak a tervekben felvázolt képét valósággá változtassuk. Tudatában vagyunk annak, hogy ez bonyolult, valóban nagy küzdelem. Foly­tatnunk kell azt a művet, amelyet a felke­lés nemzedéke kezdett meg, és amelyet a szocializmus alapjait lerakó nemzedék fejlesztett tovább, és ezt a művet a mo­dern kor szintjére kell emelnünk. E téren az egész kulturális front előtt nagy lehe­tőségek nyílnak. Elvtársak! A tudománnyal, az oktatási rendszer­rel együtt a kultúra kulcsfontosságú sze­repet játszik társadalmunk ideológiai har­cában. Gorbacsov elvtárs az SZKP Köz­ponti Bizottságának januári ülésén joggal emelte ki a szellemi élet átalakítása során tett első lépések jelentőségét, „mivel a társadalmi tudat átalakítása, az embe­rek lelkivilágában, gondolkodásában és hangulatában végbemenő változások nélkül nem érhetünk el sikert“. Ez a mi feltételeinkre is érvényes. Ugyanakkor tu­datában vagyunk annak, hogy az embe­rek új gondolkodásáért vívott küzdelem hosszú távú, bonyolult és nehéz, s nem folytatható valamiféle külsőségekben ha­tásos felvilágosító kampánnyal. Még a legjobb politikai jelszavak, a legjobb ideológiai tézisek sem pótolhatják az író élő szavait, a művészet hatásos, lenyűgö­ző beszédét. A gyorsítás stratégiájának megvalósí­tása során joggal emeljük ki az emberi tényező szerepét. A szubjektum a terme­lési és általában a társadalmi viszonyok­ban egyre döntőbb szerepet játszik. Ter­mészetesen nem arról van szó, hogy a divatos szavakat és kifejezéseket ismé­teljük. Az emberi tényező - a többi ember között élő ember. Az a szinte történelmi feladat áll előttünk, hogy áttö­rést érjünk el a kulturáltság, az emberek közötti kapcsolatok, az erkölcs területén, a munkatermelékenység és a munka mi­nősége tekintetében, a tudományos-mű­szaki haladás kihasználásában, az élet szociális és kulturális feltételeinek alapve­tő javításában. A személyiség sokoldalú fejlesztésére megfelelő figyelmet kell fordítania vala­mennyi irányító, tudományos és nevelő struktúrának és nem utolsósorban a pub­licisztikának, az irodalomnak és a művé­szetnek. Forradalmi elméletünk és gyakorla­tunk nemcsak kinyilatkoztatni akarja a hu­manitást, mivel a szabad emberek közötti új kapcsolatok, a világ megváltoztatása során folytatott elvtársi együttműködés magának a szocializmusnak a lényegéből ered. Ezért sosom sajnáljuk az erőt, ha az ember boldogulásáról, életfeltételeinek javításáról és szellemi fejlődéséről van szó. Az élet humánus, demokratikus, te­hát szocialista elveinek elmélyítése egye­nesen pártunk programjából ered. Ki más biztosíthatja a gyakorlatban az emberi jogokat, az igazságosságot, az emberi méltóságot - ahogy arról a forradalmi demokraták, a nagy humanisták álmo­doztak és ahogy azt tudományosan meg­világította Marx, Engels és Lenin mint a szocializmus? A humanitás kezdettől fogva a szocializmus lényege. A szocia­lizmusért vívott harc ezért az ember harca a szabad személyiségért, a méltóságért. Minél fejlettebb társadalmunk, annál na­gyobb mértékben kell humanizálódnia az egyén és a kollektíva életének. Elvárjuk, hogy társadalmunk további humanizálása, demokratizálása és kultu­rális szintjének emelése során az iroda­lom és a többi művészet teljesíti nagy küldetését. Kimagasló alkotások Mindannyian nagyra értékeljük azokat az eredményeket, amelyeket a szlovák irodalom az elmúlt években ért el, s ame­lyekről az önök beszámolója is bőven szólt. A kiemelkedő verseskötetek, prózai múvek, színművek és gyermekirodalmi alkotások teljes joggal keltették fel az olvasók, a nézők és a hallgatók érdeklő­dését. Napjainkban szemmel láthatóan növekszik a munkások, a szövetkezeti (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents