Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-26 / 71. szám, csütörtök
A pártmunka nem irányítható asztal mellől Beszélgetés Ján Budai elvtárssal, az SZLKP Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járási Bizottságának vezető titkárával A Nagykürtösi járás legkisebb járásaink közé tartozik. összesen 47 500 ember él itt. Hajdanán kizárólag mezőgazdasági terület volt, ma már csaknem 5000 embernek az ipar ad kenyeret. Az ismert barnaszénbányákon kívül felépült a UAZ gépipari és a Tesla elektrotechnikai gyára. A járás fontos munkaerőforrásunk. Egy év múlva ünnepli létrehozásának 20. évfordulóját. A terület ebben az időszakban érte el a legnagyobb fejlődést minden tekintetben. Ján Budai elvtárssal, a járási pártbizottság vezető titkárával Rudolf Čižmárik, a Pravda kulturális rovatának vezetője, Ľuboš Kríž szerkesztő és Szilvássy József, az Új Szó kulturális rovatának vezetője beszélgetett a járás gondjairól. A mágikus realizmus művésze Száz éve született Josef Čapek • Sikerült teljesíteniük tavalyi feladataikat? Miben értek el figyelemre méltó eredményeket és milyen akadályokat kellett eközben leküzdeniük?- Az SZLKP járási bizottságának közelmúltban tartott ülésén értékeltük a tavalyi eredményeket. Igényesek voltunk annak ellenére, hogy a feladatokat mennyiségi szempontból teljesítettük. Meghallgattuk a Csehszlovák Állami Bank nagykürtösi fiókjának igazgatóját is, mivel a jó gazdát nemcsak a végtermék érdekli, hanem a gazdasági végeredmény is. Megmutatkozott, hogy még mindig sok az olyan tartalék, amely akadályozza a jobb eredmények elérését. így például tartalékunk van a munkaidő kihasználásában. Nagy veszteségeket okoz a munkaképtelenség arányának növekedése. Ennek egyik okát az egészségügyi szolgáltatások alacsony színvonalában látjuk. Ezért az SZLKP járási bizottságának ülésén elemezni akarjuk általában a szolgáltatásokat, miközben figyelmünket kiterjesztjük az egészségügyre is. A szolgáltatások fontos szerepet játszanak abban, hogy az emberek elégedettek-e vagy sem. Megkérdezzük a szolgáltatások vezetőit, hogyan lehetséges, hogy bár teljesítették a tavalyi gazdasági feladatokat, az emberek még mindig nem elégedettek a szolgáltatásokkal. A szolgáltatások minőségének összhangban kell lennie a gazdasági mutatókkal, ellenkező esetben nem szolgálnak megfelelően. • Hogyan értékelték a feladatok teljesítését járásuk legfontosabb ágazatában a mezőgazdaságban?- Nehéz volt a tavalyi év, nagy volt a meleg és kevés a csapadék. A szakemberek és az idősebbek a tavalyi évet 1947-hez hasonlítják. A mi járásunkban különösen pusztító volt a szárazság. Mezőgazdasági dolgozóink nem teljesítették feladataikat a cukorrépa, a tömegtakarmányok, a burgonya termesztésében, de ennek ellenére a sűrűn vetett gabonafélék hektárhozama nem maradt el a tervezettől. A katasztró- fális szárazság ellenére aránylag jó eredményeket értünk el, ami azt tanúsítja, hogy a .mezőgazdasági vállalatokat fejlett szakemberek irányítják. Az efsz-ek zárszámadó közgyűlésein ezzel kapcsolatban megemlítették, hogy munkájukban még sok a tartalék, ezeket az idén teljes mértékben ki kell aknázni. Az emberek derűlátóak, bíznak abban, hogy sikerül megbirkózniuk a feladatokkal. • Derűlátás és áldozatkészség, ezek nagyon értékes emberi tulajdonságok, amelyeket azonban hatásos gazdasági ösztönzőkkel kell összekapcsolni, hogy az emberek érezzék, ha többet és jobban dolgoznak, többet is kapnak érte. Ezen a téren a leghatékonyabb módszer az önálló elszámolás. Hogyan sikerül a járásban bevezetni az önálló elszámolási rendszert, valamint a munkaszervezés és a javadalmazás brigádrendszerét?- Járásunkban sok kiváló szocialista munkabrigád vezette be a brigádrendszert. Ezzel kapcsolatban felmerül azonban egy probléma. A járásban ugyanis csak üzemek vannak. A vállalatok vezetősége más járásokban, kerületekben, vagy a Cseh Szocialista Köztársaságban székel. A munkások azt mondják, teremtsétek meg a megfelelő feltételeket és mi hozzálátunk a munkához. Csakhogy az üzemek vezetői nem ígérhetik meg például a felettes szervek nevében, hogy az ellátás zavartalan lesz. Sajnos, üzemeinknek nincsenek jó tapasztalataik a szállítói-megrendelői kapcsolatokkal. így például a LIAZ vállalati igazgatósága Jablonec nad Nisouban van. Nagyon jól teljesíti feladatait. Gondok merülnek fel azonban a termelés ütemét tekintve, éppen az ellátási zavarok miatt. Bánt bennünket ez a helyzet éppen úgy, mint azoknak a termelő szervezeteknek a helyzete, amelyek nem teljesítik feladataikat. A Varbói (Vrbovka) Efsz-ben azt javasoltuk, hogy váltsák le a szövetkezet elnökét. • Vezető titkár elvtárs, milyenek a tapasztalataid a kádermunkában? Azokat a vezetőket, akik újszerűen gondolkodnak, bátran, újszerűen dolgoznak, sokoldalúan támogatnunk kell. Ugyanakkor azoknak a vezetőknek, akik nem tudnak megválni a régi módszerektől, irányítómunkájukat a merevség jellemzi, nem tudnak helytállni, át kell adniuk helyüket. Hogyan jártok el ezen a téren?- Mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy a káderek komplex értékelése során objektiven értékeljük a helyzetet. Kerültük a szubjektivista hozzáállást, valamint azt a gyakorlatot, hogy papíron pozitívan értékelik az embert, a bírálatot azonban csak szóban mondják el. Úgy döntöttünk, hogy ezt a módszert felszámoljuk. Ügyeltünk arra, hogy a nomenklatúrába tartozó káderek komplex értékelése munkájuk negatív vonásait is felölelje. A teljes igazságot akartuk megtudni az emberekről. Több esetben az értékelések során pártbüntetést róttunk ki, a CSKP KB Elnöksége levele szellemében szükséges volt ezt megtenni. Sokkal nagyobb nevelő hatása van, ha nyíltan viszonyulunk a vezetők hibáihoz. • Véleménye szerint a CSKP KB Elnöksége levelének szelleme áthatja az összes munkahelyet, a feladatok mindennapi értékelését?- A múltban megtörtént, hogy a hibák miatt inkább a munkást büntették, mint a vezetőt. Ezt bírálták, és véleményem szerint az ilyen gyakorlat nem volt hasznos a párt számára. A közelmúltban értékeltük a tavalyi helyzetet. Járásunkban az elmúlt évben 58 párttag kapott pártbüntetést. Közülük 15 volt a munkás, 14 a műszaki-gazdasági dolgozó. Ez azt jelenti, hogy egyforma mérce szerint kell megítélni a helytelen cselekedeteket. Semmit sem bocsátunk meg a vezetőknek. A velük szemben támasztott igényeket, felelősségüket növelni kell. Alsósztrego- vában (Dolná Strehová) a cipóüzlet vezetőjének több mint 400 ezer koronás leltárhiánya volt. Ma már büntetését tölti. Leváltottuk azokat a dolgozókat, akik hosszú időn keresztül elhanyagolták ellenőrző munkájukat. Pártbüntetést kapott a Jednota elnöke is. Annak ellenére, hogy az esetet maga jelentette és közismerten szigorúan megköveteli a bejelentési kötelezettség teljesítését. Úgy gondolom, hogy a levél gondolatai egyre jobban áthatják a párt- szervezetek munkáját. A negatív jelenségek és hibák nem maradnak büntetlenül, a közvélemény egyre aktívabb ezen a téren. • Néhány évvel ezelőtt, még a CSKP KB Elnöksége levelének megjelenése előtt a Pravda és az Új Szó közös cikket közölt az Ipolyba- logi (Balog nad Ipľom) Efsz-ról, ahol évente nagy mennyiségi korai zöldséggel és borral vesztegették meg a szállító és kooperáló szervezetek egyes dolgozóit és a járás néhány vezetőjét. A cikk nagy visszhangot keltett, a járási pártbizottság is támogatta, de a konkrét intézkedések elmaradtak...- Egyértelműen leszögezhetem, hogy napjainkban az ilyen eset nem maradhat szigorú következmények nélkül. A járási pártbizottság sohasem lesz olyan emberek ügyvédje, akik megsértik a szocialista életmód erkölcsi alapelveit. Támogatnunk kell a munkásokat, földműveseket és valamennyi dolgozót, amikor rámutatnak a társadalmi érdekeket sértő cselekedetekre. Érezniük kell, érdemes harcolni a párt politikájáért. Sok panaszt kapunk a dolgozóktól. Egy sem marad a fiókban. így például a Pravdában a járási lakásszövetkezetről megjelent cikk nyomán kivizsgáltuk a helyzetet, s ennek alapján készült javaslat az elnök leváltására. Erre március végén kerül sor, és támogatjuk ezt az eljárást. • Milyen új munkamódszereket érvényesítenek a pártszervek és szervezetek munkájában?- Fejleszteni akarjuk a Gottwald- napok hagyományát. Ez alkalom arra, hogy jelentősen javítsuk az emberek tájékoztatását. A járás illetékes vezetőit elküldjük az emberek közé, hogy válaszoljanak a legégetőbb kérdésekre. Városunk ilyen égető kérdései közé tartozik az ivó- vízellátás és az alapiskolák nem megfelelő kapacitása. Rugalmas intézkedéseket hoztunk és azt akarjuk, hogy az emberek tudjanak ezekről. Arra törekszünk, hogy minden szinten mondjanak le a terjedelmes pozitív kicsengésű értékelésekről. Úgy érzem, hogy ez az általunk támasztott követelmény már megnyilvánult az évzáró taggyűléseken. A beszámolók rövidebbek, tárgyszerűbbek voltak, nagyobb teret szenteltek a gondoknak és feladatoknak, mint az eredményeknek. Azt akarjuk, hogy a kommunisták kezdeményezőbben kapcsolódjanak be a vitákba, világosabban, elvszerűbben fejtsék ki nézetüket. Más módon kell megoldani a tagsági gyűléseken elhangzott észrevételeket. így például nem helyes, ha az elnök a vita után minden felkészülés nélkül válaszol az összes észrevételre. Nemcsak az elnöknek, hanem az egész pártbizottságnak és a többi vezetőnek is állást kell foglalnia. El akarjuk érni, hogy a pártapparátus dolgozói és az aktivisták gyakrabban járjanak az emberek közé. Nem elegendő, ha részt vesznek a tagsági gyűléseken. Többször kell részt venniük a pártbizottságok tanácskozásain. Itt alakul ki a konkrét politikai munka, itt konfrontálják a nézeteket. Az aktivistáknak és az apparátus dolgozóinak is jelen kell lenniük ezeken a fórumokon. Mindenütt érvényes követelmény, hogy takarékoskodni kell az üzemanyagokkal. Nekem más a nézetem. Ha kimutatjuk, hogy megtakarítottunk bizonyos mennyiségű üzemanyagot, ez azt jelenti, hogy valamely nagyon fontos, szükséges dolog rovására cselekedtük - a dolgozókkal való kapcsolat rovására. Ezen a téren nem szabad takarékoskodni. Asztal mellől nem irányítható a pártmunka. Hosszú évekig bányában dolgoztam. Egy ideig a Dolina Bánya üzemi pártbizottságának voltam az elnöke. A tagsági gyűlés után mindig lementem a bányászokkal a bányába, és ott folytattuk a vitát. Úgy gondolom, ezeknek a beszélgetéseknek köszönhetem, hogy mélyrehatóan megismertem a bányászok gondolkodásmódját és nézeteit. Minden pártmunkásnak arra kellene törekednie, hogy mély ismereteket szerezzen, nem szabadna megelégednie a hagyományos munkaformákkal. Többet kell az emberek közé járni. • Már szó volt az évzáró gyűlésekről, de térjünk még vissza hozzájuk. Sok helyen feltűnő módon termelési értekezletre emlékeztettek. Előfordult, hogy nem tudták kiküszöbölni .a problémák felvetésének és megoldásának technokrata módszerét. Gyakran hiányzott a pártos szemlélet, elemzés, nem mozgósítottak a feladatok teljesítésére... Hogyan értékelnéd a járásban szerzett tapasztalatokat?- A járási pártbizottság elnöksége pozitívan értékelte a kommunisták évzáró tanácskozásait. A múltban aránytalanul sokat foglalkoztak a gazdasági helyzet értékelésével. Ez ma is fontos. A kommunisták azonban nem vitathatnak meg egy olyan beszámolót, amely gazdasági elemzésre hasonlít és tele van számokkal. Szükség van a párt állás- foglalására. Az idén egészségesebb volt a légkör. Több volt a megalapozott, konstruktív bírálat, amely a helyzet pozitív megváltoztatását szorgalmazta. Felnőtt a párt funkcionáriusainak aktívája, új módon tanulnak dolgozni. Volt idő, amikor egy nem éppen jóindulatú bon mot szerint a festők írónak tekintették, az írók pedig festőnek. Aztán változott a helyzet, Josef Čapek elismert festőművész lett, az adoma érvényét vesztette. Hamarosan helyébe lépett azonban egy másik, amely írói jelentőségét igyekezett csorbítani, mondván, Josef Čapek olyan írónak, mint Karéi Čapek rajzművésznek. Most, amikor az előbbi születésének századik évfordulójára emlékezünk, elmondhatjuk, hogy a szűk látókörű értékelések ideje lassan lejár, s ha olykorolykor szikrázik is még a levegő a Čapek-fivérek művészetének ér(ČSTK-felvétel) telmezése körül, Josef Čapek irodalmi munkássága is méltó helyre kerül a cseh irodalomtörténetben. Josef Čapek az észak-csehországi Hronovban, értelmiségi családban született, öccse, a világirodalmi rangú íróvá felnövő Karéi Čapek mellett nem volt könnyű az élete. Nem mintha bármiféle ellenségeskedés lett volna közöttük, éppen fordítva: alkotói gondjaikat mindig megvitatták, sőt irodalmi munkásságuk egy része - összesen hat mű - közös alkotás, melyekben nem lehet egymástól mereven elkülöníteni a két író sajátos kézjegyét. A különállás időszakában is gyakran fordulnak egymáshoz tanácsért. Közismert például, hogy Josef Čapek a megalkotója a ,,robot“ szónak, amely Karéi világhírű drámája, a R. U. R. nyomán a világ számos nyelvében meghonosodott. Amikor tehát azt mondjuk, hogy „nem volt könnyű az élete“, arra gondolunk, amit Do- bossy László, a neves magyar bohemista nagyon találóan ,,a másik Čapek“ megnevezéssel fejezett ki tömören. Egyébiránt a két testvér közötti megkülönböztetés észlelhető már a művészetek iránt oly fogékony családon belül is. A három évvel fiatalabb és minden bizonnyal tehetségesebb, már tizennégy éves korában publikáló Karéi mellett Josef számára a takácsmesterséget választják a szülök. A szakma elsajátítása után ó azonban inkább a művészetet választja, Prágába költözik, az Iparművészeti Iskola diákja lesz. Érdeklődése már ekkor főként a francia posztimpresszionista festészet felé fordul. Élénken foglalkoztatják a századelőn már Közép-Európa-szerte is felpezsdülő szellemi- művészeti élet problémái. A tudományos élet korszakos felfedezéseit, a modern filozófiai irányzatokat és a művészeti életben előretörő izmusokat lázas érdeklődéssel figyeli, és csehországi meghonosításuk egyik legavatottabb úttörője, szervezője, teoretikusa is lesz. Eduard Bass cseh író, újságíró a Čapek-fivérek első írásaiban a „szellemi érzékiség bódító tűzijátékát“ látja, mely az „új század kezdetét“ jelzi. De a nietzschei hatásokat is tükröző, a dionü- szoszi életelvet megtestesítő írásmódot - hamarosan túlhaladják. A kezdetekre jellemző irodalmi szecessziót, illetve a képzőművészeti alkotásokban érezhető fauvista hatásokat fokozatosan fölváltják a ku- boexpresszionista, expresszionista törekvések. Ebben nem kis szerepe van az első párizsi útnak (1910-11), melyen Josef Čapek a kívülálló szemével tájékozódik a művészetek fellegvárának pezsgő életében. Kívülálló volta is közrejátszhatott abban, hogy sosem szemlélte egyoldalú elkötelezettséggel az izmusok egymás közötti versenyét, inkább egyfajta szintézis igénye hatja át művészetét, s idegen tőle minden sematikus átvétel. Ugyanakkor elkerülhetetlenül szükségesnek tartotta a modern művészetek csehországi meghonosítását, így ott találjuk szinte minden új törekvés bölcsőjénél. Tagja a modern Képzőművészeti Csoportnak, melynek lapját, az Umélecký mésíčníkeX egy ideig szerkeszti is. Majd szakít a csoporttal, annak ortodox kubista törekvései miatt. Belép a Mánes körbe és társ- szerkesztője lesz a \/ölné sméry című lapnak. Visszatérve az első párizsi útra, annak hatására fordul egyre határozottabban a festészet felé, s válik a képzőművészeti élet egyik legtekintélyesebb alkotójává és szervezőjévé. Az első világháború kitörése egy időre megszakítja a Čapek-fivérek töretlenül felfelé ívelő pályáját, a húszas-harmincas években azonban annál meggyőzőbben folytatódik, immár többnyire külön-külön, a két szellemóriás tevékenysége. A tízes évek második felében sorra megjelennek korábbi írásaik gyűjteményes kötetei, a közösen írt Zári- vé hlubiny (Tündöklő mélységek, (1916), a Krakonošova zahrada (Krakonoš kertje, 1918), illetve Josef Čapek Lelio című drámája (1917). A húszas, majd a harmincas évek reményekkel teli, de - különösen a fasizmus előretörése után - egyre inkább baljós jelekkel terhes időszaka a huszadik századi cseh művészet virágkora. A fiatal, önálló, polgári demokratikus állam gazdag és sokszínű művészeti életének egyik központjává válik a Čapek-testvérek Szőlőhegyi (Vipohrady) villája. Josef Čapek előbb a Národní listy (1918-21) és a szatirikus Nebojsa (1918-20), majd 1921-tól, lényegében egészen a letartóztatásáig a Lí- dové noviny munkatársa. 1918-ban, néhány neves cseh festőművésszel együtt megalapítja a Tvrdošijní (önfejűek) csoportot, melynek 6. tárlata Josef Čapek alkotásainak első önálló, összefoglaló jellegű kiállítása. Irodalmi műveiben - mindenekelőtt prózai munkáiban - egyre nyilvánvalóbban körvonalazódik jellegzetes látásmódja, melyet maga mágikus realizmusnak nevezett. A világot a külső és belső valóság metszéspontjában, fókuszában láttatja, formailag az átszellemült tárgyias- ság és a tárgyiasult bensőség ellentéteként jelenik meg. Növekvő ér- deklóséssel fordul a gyermekek felé, nemcsak csodálatos meséket ír számukra, egyre inkább foglalkoztatja maga a gyermeki látásmód problémája. A kezdetekre jellemző színes világkép a kapitalista társadalom egyre mélyülő válságával párhuzamosan mind komorabb színezetet kap. Prózája balladai hangvételű (Árnyak között - Stín kapradiny, 1930), és egyre reflexívebbé válik (Kulhavý poutník - Sánta zarándok, 1936), színpompás képeit pedig rajzok, metszetek váltják fel. A kor időszerű társadalmi kérdéseire nemcsak publicisztikai munkákkal és szatirikus élű rajzokkal reagál, drámáiban is szót emel a népeket fenyegető erőszak ellen - Adám, a világteremtő (Adam Stvo- ritel, 1927). A rovarok életéből (Ze života hmyzu, 1921). Mindkettőt Ka- rellel közösen alkotta meg. Josef Čapeket, antifasiszta helytállásáért, a második világháború kitörésének napján letartóztatják, s alig egy héttel később megkezdődik kálváriája, melynek állomásai a hírhedt dachaui, buchenwaldi, sachsenhauseni és bergen-belseni koncentrációs tábor volt. Néhány nappal a felszabadulás előtt, 1945. április 5-24. között tífuszjárvány áldozata lett. Ezeket a keserű megpróbáltatásokat, Josef Čapek emberi tartását és humanista elkötelezettségét idézi az a 120 vers, melyet baráti kezek segítettek ki a lágerekből. Végezetül egy idézet a nagy szellemtől: ,,A jó természetesebb jelenség, mint a rossz. De ha nem is lenne az, ha valóban harc eredménye, melyet lankadatlan erővel újra és újra ki kell vívnunk, újra és újra meg kell védenünk - ám legyen harc, állandó küzdelem. “ GÁL JENŐ ÚJ SZŐ 6 1987. III. 26.
