Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-24 / 69. szám, kedd
A CSKP KB 5. ülésének vitája ÚJ SZÚ 3 1987. III. ,24. ANTONÍN KAPEK elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára Mindannyiunk meggyőződése, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása és eredményeinek alkalmazása alapvető fontosságú a termelés, a szociális fejlődés, a szükségletek jobb kielégítése szempontjából Viszont minél jobban érvényesül ez a szükségszerűség a gyakorlatban, annál mélyrehatóbban feltárulnak a tudományos- műszaki fejlesztés szociális és gazdasági összefüggései is, amelyekre tekintettel kell lennünk, mivel a legerőteljesebben hatnak az emberek érdekeire. Ezek közül a legfontosabbak egyike az emberi munka értékelésének és javadalmazásának rendszere, a mélyreható erkölcsi, politikai motiválás, amely közvetlenül a szocializmus jellegéből következik és természetesen megfelel a szocialista gazdálkodás mechanizmusának. Emlékezzünk arra, hogy az emberi munka eredményeinek értékelésével kapcsolatban milyen gyakran beszéltünk az egyenlösdiról, ismételten határozatokat hozva arról, hogy a párt teljes mértékben támogatni fogja az egyenlósdi ellen harcoló vezető dolgozókat S vajon teremtettünk-e olyan körülményeket, amelyek között a vezető dolgozónak nem kell haboznia, mi több, tartania az ilyen eljárás érvényesítésétől? Véleményem szerint nem. Vajon továbbra is közömbösen tekinthetünk arra, hogy számos konstruktőr, akit érdemének megfelelően másoknál jobban javadalmazhatnánk, elutasítja ezt a lehetőséget, mivel ez olyan nehézségeket idézne elő számukra a kollektívában, amelyet nem hajlandóak vállalni. Hol a hiba? Vajon elsősorban nem abban-e, hogy évtizedeken át a középszernek kedvező légkört teremtettünk? S nem abban-e, hogy gyanús, aki a többieknél többet tud, s aki egy fejjel kiemelkedik az átlag fölé? Avagy az a helyzet, hogy az átlagon felül szorgalmas, munkaszeretö emberek megfelelő elismerésben részesülnek? S itt nemcsak az anyagi elismerésre gondolok Vajon közismert például az, hogy ez vagy az a feltaláló nagy népgazdasági jelentőségű találmányáért több tíz-, vagy százezer korona jutalmat kapott, s hogy ez összhangban áll a párt politikájával? Hányszor közöltünk a sajtóban valami ehhez hasonlót? És újra hangsúlyozom, egyidejűleg azzal, hogy ezt teljes mértékben támogatja Csehszlovákia Kommunista Pártja és a kormány. Persze, sokkal több probléma hat az emberek cselekvésére és tudatára. Tudatosítsuk, hogy milyen alapvető változásokat idézett elő az emberek tudatában 1948 februárjában a dolgozók győzelme, majd később az a szükségszerűség, hogy leszámoljunk a hibákkal és a személyi kultusszal. Tudatosítsuk, hogy mit jelentett a XIII. kongresszus után a pártban és a társadalomban kialakult válság leküzdése, s milyen alapvető követelményeket támasztottak a gondolkodásmód megváltoztatásával szemben a párt XVII. kongresszusának határozatai, milyen mélyen hatnak ránk Gorbacsov elvtársnak gondolatai és a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa után a szovjet társadalom átalakítása. Amennyiben mindezt teljes mértékben nem tudatosítjuk, akkor nem találunk rá annak megalapozott, célravezető útjára sem, hogy hassunk az embereknek, főleg a fiatal nemzedéknek tudatára. A gazdasági mechanizmus átalakításában csak az első lépéseket tettük meg. Megfelelő akaratot és határozottságot kell tanúsítani, elsősorban a pártszervek munkájában, hogy alapelveit kidolgozzuk, a mechanizmus hatása megnyilvánuljon az önálló elszámolás szférájában és teljes mértékben befolyást gyakoroljon az ötéves terv előkészítésére már a jövő esztendőtől kezdve. Elsősorban hangsúlyozni szeretném, hogy idejében mentesüljünk attól az illúziótól, miszerint akár a legtökéletesebb mechanizmus is érvényesíthető a szubjektivizmus és a fegyelmezetlenség légkörében. Ehhez hasonlóan úgy sem vélekedhetünk, hogy maga a mechanizmus képes lesz kikényszeríteni a szükséges fegyelmet és rendet. Még a legtökéletesebb irányítási mechanizmus is mindig csak mechanizmus marad. Erre emlékeztetnek bennünket a Komplex Intézkedések bevezetésének tapasztalatai is. Mindig érvényes, hogy az a döntő, amit beviszünk az irányítás mechanizmusába. E szerint érjük el az eredményeket is. Amennyiben például a párt és az állam központi szerveinek utólagos döntéseivel, illetve az alulról, a helyi érdekekkel gyakorolt nyomás hatására meghátrálunk, s ez által ezt a mechanizmust az adott kapacitásbeli, anyagi és egyéb lehetőségekhez mérten túlterheljük, akkor számolnunk kell azzal, hogy nem lesz segítségünkre a hibák, illetve a következményeik leküzdésében Ez elsősorban a beruházásokra, a tudományos-műszaki fejlesztésre vonatkozik, és természetesen nagy mértékben hat a munkaerő mérlegre is. A beruházásoknak meghatározó szerepük van a társadalom szociális és gazdasági fejlődésében. Elsősorban az innoválás és a korszerűsítés alapvető erőforrásának kell őket tekintenünk. Az ötéves tervidőszakban mintegy 900 milliárd korona beruházást sokkal megfontoltabban kell elosztanunk, mint ahogy azt eddig tettük. Teljes mértékben támogatnunk kellene a XVII pártkongresszuson elhangzott beszámolónak, Štrougal elvtárs előadói beszédének alábbi megállapítását: ....... a termelési egységek irányításába n . össze kellene hangolni a jogkör és a felelősség rendszerét. Ebből egyértelműen annak kellene következnie, hogy valamennyi központi szerv vezetői felelősséggel tartoznak az innovációs tevékenység sokoldalú előfeltételeinek megteremtéséért, a műszaki fejlesztés döntő fontosságú akcióinak megválasztásáért, vagyis ennek következtében felelnek gazdaságunk műszaki-gazdasági színvonaláért.“ Ez megkívánja a központ szerepének további növelését, a demokratizációs követelmények tiszteletben tartása mellett. Hiszen milyen következtetéseket vonnak le azokban az esetekben, amikor nem tartják meg a terv előirányzatát az új létesítmények tervezett paramétereit, pedig üzembe helyezésük határidőit sokan szinte esküvel szavatolták? A központ évtizedeken át hátrált, ,,objektivi- zálta“ a helyzetet, amíg végül is senkit sem ért semmi kellemetlen. A gazdasági mechanizmus átalakítása után sem változik a helyzet abban, hogy a tudomány és a technika eredményeit kell hogy tükrözzék a hosszú távú tervek. De ezeket valósan csak akkor veszik tudomásul, ha a központi szervek fokozatosan nem adják fel őket, és nem hátrálnak meg a következetlenséggel, esetenként a felelőtlenséggel szemben. Sem a párt, sem az állam szerveinek nem szabad népszerűséget hajhászó politikát folytatniuk! Szólni szeretnék még egy nagyon fontos dologról. Megtanultunk sokat beszélni a munkásosztályról. De viszonylag gyorsan elfelejtettük azt, hogy a dolgozó ember bonyolult társadalmi lény, akinek nemcsak munkafeladatai vannak, hanem örömei és sok esetben komoly gondjai is. Egyszóval a dolgozó emberhez sok minden olyan is hozzátartozik, ami tiltja, hogy nem demokratikus módon, a számítógépből kiugró számként kezeljük. Sok irányító dolgozó, de a párt és a szakszervezet számos tisztségviselője is már nem érezte annak szükségét, hogy felkeresse az embereket, kapcsolatban álljon és tanácskozzon velük, megoldja a munkával összefüggő és egyéb gondjaikat. Ez fáradságos, gyakran egyet jelent a felelősség vállalásával a dolgozókat érintő gondok eloszlatásáért Egyszóval kényelmesebb, ha nem keresik fel őket. A munkásosztály vezető szerepe érvényes a tudományos-technikai forradalom korszakában is. Ki kívánhatja a munkásnál jobban fizikai munkája megkönnyítését? S hogyan tudtuk hasznosítani a munkásosztálynak ezt a legerősebb motivációját, érdekét? Mindmáig keveset tettünk annak érdekében, hogy a tudomány és a technika alkalmazása ne kötődjék csak a tudományos-kutatási bázishoz. A kérdés lebecsülését nem vitathatják el a munkások által előterjesztett újítási javaslatok számának feltüntetésével sem. S ezzel a kérdéssel kapcsolatban nagy társadalom- politikai jelentőséget tulajdonítok a dolgozókollektívákról szóló törvénynek. Az irányítási mechanizmus átalakítását követően is frontálisan, átfogó módon, valamennyi érdekelt és főleg a munkásosztály széles körű részvételével kell a tudomány és a technika bázisán változtatni a termelési módon. A prágai kommunisták nagy figyelemmel, alapvető jelentőségű ösztönzésként fogadják a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága januári ülésének eredményeit. Ezeket az eredményeket úgy értelmezzük, mint az SZKP XXVII. kongresszusa határozatainak elvszerű kibontakoztatását, az átalakítás elméletének és politikájának, valamint megvalósítása eszközeinek továbbfejlesztését. Az átalakítást ugyanakkor, a szovjet elvtársakhoz hasonlóan, a legszélesebb politikai és társadalmi értelemben fogjuk fel Meggyőződésünk szerint leszűkítése csupán a gazdasági történés mechanizmusává - amint az nálunk is előfordul - egyet jelentene azzal, hogy a XVII. kongresszus forradalmi irányvonalát a félmegoldások és a kompromisszumok útjára orientálnák. Amennyiben a gazdasági mechanizmus átalakításának nem lesz egyidejű velejárója a pártban, a politikai, a gazdasági és a kulturális szférában a demokratikus alapelvek elmélyítése és a párt vezető szerepének a kornak megfelelő fejlesztése, akkor a történelem elmarasztalhat bennünket lehetőségeink elté- kozlásáért. Azért, hogy a merész, valóban forradalmi feladat teljesítésében a nép egyesítésének lehetőségét elszalasztottuk, mivel nem volt elég merszünk határozottan megoldani néhány, immár túléretté vált problémát, Nem egészen négy esztendő elteltével, a CSKP KB jelenlegi 5. ülésén ismét foglalkozunk a tudományos-műszaki fejlesztés problémáival. Ez arról tanúskodik, hogy a gyorsításnak a CSKP XVII. kongresszuson kitűzött stratégiája megkívánja a jóval nagyobb céltu- datosságot^és dinamizmust e feladat teljesítésében. Nyilván sok mindent másképp kell tenni mint korábban. A CSKP KB 1983-ban megtartott 8. ülése különösképpen azt emelte ki, hogy kulcsfontosságú az egységes állami tudományos és műszaki politika kimunkálása és megvalósítása. Ahol sikerült a gyakorlatban alkalmazni a céltudatos és ésszerű tudo- mányos-műszaki politika elemeit, ott fejlődést értünk el. Ezt a Szlovák Tudományos Akadémiában is tapasztaltuk. így például a 7. ötéves tervidőszakban a robotikai alapkutatás célprogramja keretében elsősorban azért értünk el eredményt, mivel sikerült összehangolnunk az akadémia vezetőségének, továbbá a martini Nehézgépipari Müvek vezérigazgatóságának érdekeit és törekvéseit. Ezt megalapozta az SZTA Műszaki Kibernetikai Intézetének, a Nehézgépipari Müvek zvoleni és Nová Dubnica-i kutatási-fejlesztési bázisának, valamint a Nehézgépipari Müvek detvai üzemének szoros együttműködése. így létrejöttek annak előfeltételei, hogy a 8. ötéves tervidőszakban robotizált hegesztő munkahelyeket létesítsünk és számolunk azzal, hogy ezekben innovált formában a 9. ötéves tervidőszakban is termelni fognak. Az SZTA valamint a Nehézgépipari Müvek vezérigazgatósága az Általános Gépipari Minisztérium teljes támogatásával ebben az ötéves tervidőszakban hasonló módon jár el a robotok és a robotizált munkahelyek műszaki fejlesztése feladatainak megoldásában is, együttműködésben a prešovi VUKOV fémipari kutatóintézettel. A felszólaló ezután néhány további példát hozott fel a Szlovák Tudományos Akadémia, illetve a vállalatok és az üzemek ilyen irányú együttműködésének kedvező tapasztalataira, majd felszólalását így folytatta: A népgazdaság szempontjából ezek természetesen csak minifolyamatok. A tudományos-műszaki haladás azonban éppen számtalan ilyen minifolyamat alapján jön létre. Ezért kell a termelési szféra, valamint a kutatási-fejlesztési bázis érdekeinek összehangolása során eddig nyert tapasztalatokat eredményesebben hasznosítani és általánosítani a tudományosműszaki politika kimunkálásában, ha azt akarjuk, hogy ennek közvetítésével tömegméretekben előidézzük és meggyorsítsuk az ilyen minifolyamatok kialakulását és kedvezően befolyásoljuk népgazdaságunk fejlődését. A 8. ötéves tervidőszak kutatási tervének előkészítése során, eltekintve attól, hogy az alapkutatás állami tervének kidolgozásában aktivan együttműködtünk a Csehszlovák Tudományos Akadémiával, főleg arra törekedtünk, hogy munkahelyeink részt vegyenek a tudományos-műszaki fejlesztés időszerű problémáinak megoldásában, mivel az a szándékunk, hogy megfontoltan összehangoljuk az alap- és az alkalmazott kutatás kötődését a termelési szférához. A műszaki fejlesztés hat feladata közül, amelyeknek megoldását munkahelyeink szavatolják, kettőre szeretném felhívni a figyelmet, amely bizonyos mértékben összefügg. Egyrészt a gáliumarzenid technológiája integrált áramkörökben való felhasználásának, másrészt a számítórendszerek új generációjának kutatására. A gáliumarzenid technológiájának jelentőségét a gyors mikroelektronika fejlesztésében általában elismerik. Nálunk nyersanyagbázisát a Ziar nad Hronom-i SZNF üzem konszernvállalat szolgáltatja. Ebben a technológiában viszonylag gyorsan sikerült megalapozni azokat a vízszintes és függőleges kötődéseket, amelyek a jövőben múlhatatlanul szükségesek a piešťanyi Tesla konszernvállalatban a termelés kutatási és fejlesztési biztosításához. Megkaptuk az illetékes szervek beleegyezését is, úgyhogy ezt a feladatot beilleszthettük a műszaki fejlesztés állami tervébe. Az illetékes szervek azonban nem biztosították a feladat megoldásához a szükséges devizafedezetet, s ez magától értetődően nagy zavart okozott az ütemtervben. Az ilyen részkérdések megoldatlansága előidézi az innoválás lemaradását és gyakran jelentős népgazdasági károkat is, persze ezeket senki sem tartja nyilván. Tudomásom szerint viszonylag sok az ilyenfajta jelenség, s ezért felvetődik a kérdés, vajon a gyakorlatban helyesen alkalmazzuk-e a tudományos-műszaki fejlesztés devizaellátottságának rendszerét. Úgy tűnik, hogy nem - Véleményünk szerint feltétlenül szükséges, hogy a tudományos műszaki és a beruházási állami, illetve nemzeti bizottságok jóval nagyobb jogkörrel legyenek felruházva e probléma megoldására. s hogy tévesen rábíztuk magunkat a kitaposott utak biztonságára. Antonín Kapek elvtárs a továbbiakban néhány párton belüli és káderkérdésröl beszélt. Az SZTA Műszaki Kibernetikai Intézete a 7. ötéves tervidőszakban céltudatosan készült arra, hogy részt vállaljon a szocialista országok közös programjának megvalósításában, amelynek célja az új generációjú számítógéprendszerek kutatása és fejlesztése. Ebben az irányban orientálta alapkutatását, és Bratislavában nemzetközi laboratórium formájában széles bázisú, tudományosan fejlett elméleti hátországot teremtett. A szocialista országok tudományos akadémiái alelnö- keiból összetevődő, a számítótechnika és informatika új generációjával foglalkozó egyeztető tanács intézetünket bízta meg az ismeretek egyeztetésével. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Elnöksége pedig megbízta azzal, hogy ebben a problémakörben a CSSZSZK bázisintézetének szerepét töltse be. Ennek köszönhetően az SZTA Műszaki Kibernetikai Intézetének a számítógéptechnika új generációja viszonylatában sikerült nagyon gyorsan közvetlen kapcsolatot teremtenie a tudományos-műszaki haladás komplex programja keretében a Szovjetunió és a többi szocialista ország partneri munkahelyeivel, s közülük főleg a szovjet partnerekkel megfelelő szerződéseket kötnie. A rugalmatlan előírások következtében kénytelenek voltunk két szakaszban illeszkedni a számítógéptechnika új generációja kialakításával kapcsolatos feladatok megoldásába. Az első szakaszhoz az alapkutatás, a másodikhoz az ezzel összefüggő műszaki fejlesztés feladatai tartoznak, miközben mindkét szakasz feladatainak teljesítését ugyanaz az intézet, az SZTA Műszaki Kibernetikai Intézete szavatolja és jelentős mértékben realizálja is. Az alapkutatási feladatok állami tervbe történő beiktatásával kapcsolatban nem merültek fel problémák. A számítógéptechnikai rendszerek új generációja kifejlesztésével kapcsolatos feladatoknak beillesztése a műszaki fejlesztés állami tervébe azonban már sok gondot okozott, s erre a lépésre csak 1987. január elsejei határral került sor. Pedig olyan feladatról van szó, amelynek megvalósítása érinti a népgazdaság számos területét, és eredményei megteremtik annak előfeltételeit, hogy a termelési érték hozzávetőleg elérje a 11 millió koronát. Az említett huzavona ellenére a feladat teljesítésén a munka nem szünetelt. Ez lehetővé tette, hogy az SZTA Műszaki Kibernetikai Intézete 1986-ban kifejlesszen és legyártson egy nagy teljesítőképességű, SiMP típusú asszociatív párhuzamos számítógép rendszert a képi információk feldolgozására, a tudományos számításokra és nagyszámú adat feldolgozására. Egy ilyen számítógéprendszert már átadtunk a bratislavai Szlovák Hid- rometeorológiai Intézetnek. A közeljövőben az új generációjú számítógépek bázisát nagy adatbankok fogják képezni, amelyek nagy teljesítményű, párhuzamos számítógéprendszerekre épülnek. A szocialista országok tudományos akadémiái számítótechnikával és informatikával foglalkozó egyeztető tanácsa a számítógéprendszerek új generációja koncepciójának kidolgozása során úgy döntött, hogy a SIMP párhuzamos számítógéprendszer lesz a bázisa az adatbankra épülő számítógéprendszernek. Ez az SZTA Műszaki Kibernetikai Intézetének az első jelentős hozzájárulása a tudo- mányos-müszaki haladás komplex programjának megvalósításához. Ennek keretében a közeljövőben egy-egy ilyen számítógép- rendszert adunk át a Szovjetuniónak és az NDK-nak. A tavalyi tapasztalatok meggyőzően bizonyítják, hogy az ilyen feladat tervbe iktatásánál és anyagi fedezetének előteremtésénél gátló körülmény főleg az adminisztratív eljárás és az alacsony fokú döntéskészség. Ezt az akadályt igen nehezen küzdjük le, mégpedig nem is minden esetben. Nyilván jóval nagyobb bizalmat kell előlegezni a tudományos dolgozóknak, főleg azoknak, akik már valamit bizonyítottak, s akiket külföldön sok esetben sokkal jobban megbecsülnek, mint néhány hazai intézményben. A komplex program feladatainak megoldása során a KGST-országok partnerei intézményeinek közvetlen kapcsolatai, az akadémia és a főiskolák növekvő aktivitása a termelési szférával való kapcsolatok létrehozásában és fejlesztésében, továbbá életünk sokoldalú intenzifikálásának igénye megkívánja, hogy új szemszögből tekintsünk kutatási-fej- lesztési bázisunk egyes láncszemeinek arányos fejlesztésére, a tervezés megszervezésének és a kutatások koordinálásának kérdéseire, valamint az akadémián, a főiskolákon és a tárcákban a tudományos kutatás káder- és anyagi-műszaki ellátottságára, a tudomány, illetve a tudományos-műszaki fejlődés általános irányításának kérdéseire. Az előttünk álló korszak lehetővé teszi ezeknek a problémáknak ésszerű megoldását. VLADIMÍR HAJKO elvtárs, a CSKP KB tagja, a Szlovák Tudományos Akadémia elnöke
