Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-23 / 68. szám, hétfő
A CSKP KB 5. ülésének vitája ÚJ SZÚ 3 1987. III. 23. LADISLAV ADAMEC elvtárs, a CSKP KB tagja, a CSSZK kormányának alelnöke Kulcskérdésnek tekintem a tudományosműszaki haladás irányítását és tervezését napjaink követelményeinek színvonalára emelni. Már régóta tudatosítjuk, hogy az egységes tudományos-műszaki politikában ki kell küszöbölni a reszortizmust, vagyis az ágazati szemléletmódot. Vannak bizonyos elképzeléseink, hogy mit tegyünk ennek érdekében az új módszerek szerint. A kormánynál akarjuk kezdeni, változtatást akarunk eszközölni a tudományos-műszaki fejlesztés terveinek előkészítésében Fő feladatunknak tartjuk, hogy minél szorosabban kapcsolódjék a gazdasági és a pénzügyi tervhez A jelenlegi döntési mechanizmus nagyon sokféle értelmezést tesz lehetővé, aminek a legtöbb esetben különböző huzavonák, körülményeskedés az eredménye. Mindez nagyon sok veszteséget okoz. Mindenekelőtt a legdrágább érték tekintetében, ez pedig az idő. Minden késésért drágán megfizetünk. A népgazdasági mérlegben aztán hiányzik a tervezett termelés, az alkalmazott technológiai berendezések gyorsan elöregednek és növekednek a különböző költségek. Ezzel az állapottal nem szabad megbékélnünk. Sokat vártunk már a Cseh Tudományos-Műszaki Fejlesztési és Beruházási Bizottság megalakításától, azonban az eredmények elmaradnak a várakozástól. Arra a következtetésre jutottunk, hogy munkastílusunk alapvető és elvszerü átértékelése nélkül a helyzeten nem tudunk változtatni. Ez vonatkozik a szakvéleményezési tevékenység minőségének javítására is. A kormány által jóváhagyott beruházások esetében ennek a bizottságnak a beruházóval együtt teljes felelősséget kell vállalnia a tervezett határidőkért és paraméterekért. Ha pedig valamilyen szempontból nincs megfelelő hatásköre, meg kell azt kapnia. Nem vagyunk megelégedve az egyes ágazatok műszaki politikája befolyásolásának módozataival sem. Nem arról van szó, hogy a bizottság mindent vállaljon magára és a feladatokat mások helyett is megoldja. Azonban teljes mértékben szavatolnia kell az össztársadalmi szempontok és érdekek biztosítását. Éppen ezért a bizottságtól kezdeményezőbb hozzáállást várunk a kutatási feladatok megválasztásánál, azok időbeni teljes megvalósítása során, mégpedig a világban tapasztalható leghaladóbb és leggazdaságosabb fejlődési irányzatok szellemében. A döntéshozatalnál nem elég a szűkén értelmezett gazdasági szempontokat érvényesíteni, hanem felelősségteljesen mérlegelni kell a szociális és környezetvédelmi feladatokat is. Ebben a tekintetben hazánk értékeinek védelmét, az emberek egészségét kell szem előtt tartanunk, és mielőbb alapvető változást kell elérni. A Cseh Tervbizottságnak és a Cseh Tudományos-Műszaki Fejlesztési és Beruházási Bizottságnak közös felelősséget kell vállalnia a gazdaságilag célszerű és társadalmilag hasznos ágazati és területfejlesztési tervek összehangolásában. Nemcsak épületeket tervezünk és épftünk, hanem megváltoztatjuk az ország arculatát, otthont építünk magunknak és az utánunk következő nemzedéknek. Egyúttal formáljuk, alakítjuk a szocialista életformát és az embereknek a hazához való viszonyát is. Valamennyi említett szempont figyelembe vételével éppen azért tartjuk any- nyira fontosnak a javasolt nagyberuházásokat és azok előkészítését. Az erőforrásokat úgy kell beosztanunk, hogy a termelőkapacitásokat a fejlődés feltételezett irányvonala alapján építsük ki, hogy azok megfeleljenek a világszínvonalnak, mégpedig nemcsak azok tervezése és jóváhagyása idején, hanem akkor is, amikor üzemelésük megkezdődik. Alapvető követelmény: teljes mértékben biztosítani kell a beruházások kiadásainak megtérülését az előre elvégzett reális számítások alapján. Nem egy esetben a kormánynak többet kell áldoznia a beruházók igényeinek kielégítésére. A jövőre nézve csak sok szempontból megindokolt javaslatokat fogunk jóváhagyni, amelyek nemcsak a várható előnyökkel számolnak, hanem valamennyi előfordulható kockázattal is. Teljes mértékben helytelenítjük, hogy újbóli jóváhagyásra terjeszthessenek fel olyan beruházásokat, amelyek nem felelnek meg a jelenlegi követelményeknek. Figyelmet kell szentelnünk annak, hogy a beruházások megfeleljenek a feltételezett strukturális változásoknak és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében megvalósuló munkamegosztásnak. A tudományos-műszaki fejlesztés irányítása nemcsak a korszerű technológiai berendezések bevezetését jelenti, hanem azt is, hogy erre fel kell készítenünk az embereket és gondoskodnunk kell róluk. Nem léphetünk előre anélkül, hogy folyamatosan és következetesen ne bővitenénk ismereteinket, ne hagyjunk fel az elavult nézetekkel. Ezzel együtt mindebben támaszkodnunk kell az értékes tapasztalatok egész sorára. A továbbképzés rendszerének kiépítéséhez vezető úton példaként szolgálhat az orvosok kötelező, rugalmas és gazdaságos továbbképzési formája. Egyetemi kórházaink célszerűen kapcsolják össze a példamutató, színvonalas orvosi gondoskodást a kutatással és ezáltal mintegy betöltik a továbbképző munkahelyek funkcióját. Ily módon gazdaságosan és nagy hatásfokkal sikerül összekapcsolni a tudományt és a gyakorlatot, valamint a gyakorlatot és a művelődést. Nagyra értékeljük további munkahelyek pozitív hozzáállást tükröző eredményeit is, mint amilyeneket például a közgazdasági főiskolán érnek el. Egyelőre még csak részeredményekről tudunk ugyan beszámolni, amelyek egy bizonyos számú főiskolai végzettségű szakembert érintenek. Sajnos, az egészségügyi minisztériumon kívül a többi ágazatban nincsenek ilyen kedvező tapasztalatok. Fontosnak tartjuk - amint azt a CSKP KB Elnökségének beszámolója is hangsúlyozta - a szakvizsgák rendszerének bevezetését, amit nem valamiféle fenyegetésnek szánunk, hanem inkább segítségnek a legtehetségesebbek részére. További, mind ez idáig nem eléggé értékelt tartaléknak tartjuk a tehetségek tudatosabb felkutatásának és fejlődésük biztosításának módjait. Ezzel a nagy társadalmi gazdagsággal az eddiginél sokkal jobban meg kell tanulnunk gazdálkodni. Fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükségesek a jó feltételek. Ezt pedig nem úgy értelmezzük, hogy adminisztratív úton bizonyos előjogokat vagy akár „meleg- házi környezetet“ biztosítunk számukra, hanem módszeresen gondoskodunk tehetségük érvényre jutásáról. A pedagógusi hivatás egyik fő feladata, hogy időben felfedezze a fiatal emberekben rejtőző tehetséget. Amig bizonyos művészeti ágazatokban ilyen tekintetben magas színvonalra jutottunk, a műszaki területeken még csak a legelején tartunk. A tehetségekről való gondoskodás elmélyítése változtatásokat követel az oktatási rendszerben, ezt pedig nem tudjuk megvalósítani az oktatásügyi minisztériumok kezdeményezőbb hozzáállása nélkül. A főiskolákra vár az a feladat, hogy mielőbb áttérjenek a jelenleg még meglévő tömeges oktatási formákról az egyéni hozzáállást előtérbe helyező oktatásra, amellyel a leendő szakemberek alkotóképességeit sokkal inkább fejleszteni tudjuk. Ilymódon megnövekedne a diákok önálló tevékenységének akárcsak az oktatás kezdeményezőbb formáinak a szerepe. Mindez bizonyos többletkiadásokat követel majd meg, azopban éppen ezen a területen nem szabad takarékoskodnunk. Szándékaink sikere sok tekintetben azon múlik majd, hogy felhagyunk-e a jelenlegi iskola-, pedagógus-, és diákértékelési szemlélettel, amely az átlagosság kultuszát teremtette meg. Az átlagosság pszichológiája; az iskolát éppen csak elvégezni, valahogy átcsúszni a vizsgán, megkapni a diplomát, vagy elérni valamilyen titulust, nagyon mélyen gyökerezik és széles mértékben otthonra lelt mindenütt. Az ilyen légkörben még a tehetségesek is gyakran alacsony mércét állítanak maguk elé. Már nagyon régóta bíráljuk mindezt, ennek ellenére javulásról nem nagyon beszélhetünk. Nagy árat fizettünk a szinte minden területen elterjedt egyenlősdiért Pedig ki kell küszöbölnünk, ugyanis ez minden fejlődés fékezője. Igazságtalannak tartjuk, hogy a főiskolát végzett diákok teljesen függetlenül tanulmányi eredményeiktől, azonos fizetéssel foglalhassák eť munkahelyüket. Fontolgatjuk az eddigi gyakorlat megváltoztatását, amely mindenképpen a kényelmes, a munkájukat kevésbé szeretőknek kedvez, és hátrányos helyzetbe kerülnek azok, akik képzettek és a tudományos-műszaki haladás folyamatában alkotóan tudnak részt venni. Meggyőződésünk, hogy elképzeléseinket a fiatalok támogatni fogják és mindez pozitívan mutatkozik majd meg gondolkodásukban és a tanulmányaikhoz való viszonyban. A szakemberképzés javításának folyamatában bátrabban kellene alkalmaznunk a dolgozók tervszerűbb cseréjét a főiskolák, egyetemek, tudományos intézmények és termelőüzemek között. Itt sem hagyatkozhatunk az egyének jóindulatára, hanem keresnünk kell olyan hatékony irányítási-gazdasági mechanizmust, amely biztosítja a tudományos-kuta- tó és termelő szervezetek közötti tervszerű együttműködést és összhangot. Szükséges, hogy az alkotó dolgozó minden fölösleges formalitás nélkül, korlátoktól mentesen foglalkozhasson minél többet szakmáján belül a legfejlettebb országok gyakorlatával, s az is, hogy rendelkezésére kell bocsátani a külföldi szakirodalmat. Ez már régi követelmény, biztosítása azonban nagyon hosszadalmas. Ezen mindenképpen változtatni kell. Ugyancsak elavult a szolgálati és tanulmányutak gyakorlatának rendszere. Például néhány napos külföldi út bármely szocialista országba túlságosan sok időt vesz igénybe az előkészítés stádiumában. Helyénvaló az a kérdés is, hogy ezek a szolgálati utak teljesítik-e küldetésüket. Mennyi konkrét is- ; merettel gazdagodik általa a szakember és azokból mennyi valósul meg? Nem arról van szó, hogy kevesebbet utazzunk, hanem arról, hogy sokkal célszerűbben. Nem az a célunk, hogy állami pénzen turistautakat szervezzünk, hanem hogy ezek az utak mindig hasznosak és ösztönzőek legyenek. Gyakran bíráljuk kivitelünk alacsony hatékonyságát. Az esetek túlnyomó többségében ez azért van, mert túlságosan sok anyagot szállítunk külföldre, míg kevés a nagyfokú tudást igénylő munka exportja. Nemcsak arról van szó, hogy sokkal nagyobb hatásfokkal kellene értékesítenünk a hazai és a külföldről behozott nyersanyagot. Gazdasági stratégiánkban elsősorban a szellemi munka produktumainak kivitelére kell helyeznünk a fő hangsúlyt: különböző tervdokumentációk, szolgáltatások, szakvélemények, programok és egyéb szellemi termékek. Ez minden bizonynyal előnyösebb lesz számunkra, mint a jelenlegi gyakorlatban alkalmazott építő-ipari és szerelőkapacitások kivitele. Az ide vonatkozó javaslatokat rövidesen elkészítjük. A tudományos-műszaki színvonal elmaradásának okait már hosszú ideje nyílt kritika éri, mindez azonban önmagában még nem segít a helyzeten. Felmerül a kérdés, vajon ennek a problémának a megoldásához a legmegfelelőbb oldalról közelítünk-e. Hiba lenne lebecsülni a gazdasági, technológiai és szervezési szempontokat. Azonban véleményem szerint nagyon fontos, hogy megfelelő szintre helyezzük az alkotó dolgozók társadalmi elismerését, hogy ezáltal megszilárdítsuk a párt- politikával kapcsolatos pozitív hozzáállásukat. Nagyobb fokú politikai bizalommal és erkölcsi támogatással értékeljük a legjobbak érdemdús tevékenységét. És természetesen az átlagosat nyújtóktól a jövőben többet követeljünk meg. Ott, ahol a gazdag ismeretekkel, az alkotó emberek ötleteivel és gondolataival nem jól sáfárkodunk, nagy árat fizetünk. Csökken, a kutatók érdeklődése, a tervezők, konstruktőrök, újítók és feltalálók tevékenysége, csökken a legjobb munkások munkakedve is. Sokan közülük nagy elszántsággal, önfelál- dozóan és lelkesedéssel dolgoznak nemcsak munkaidőben, hanem erre áldozzák szabadidejük jelentős részét is, éppen ezért nehezen is viselik el a bürokrácia útvesztőit, vagy azt, amikor a hozzá nem értők akarják kimondani a döntő szót alkotó munkájukban, s ridegen viszonyulnak nehézségeikhez, mikor nem ki nem taposott utakon akarnak eredményt elérni. Különösen az az elterjedt gyakorlat a bosszantó, amikor az alkotó munkát túl sok rendelet szabályozza, miközben az ellenőrzés csak formális, s túlteng a bürokrácia. Gyakran beszélünk annak az elengedhetetlen szükségességéről, hogy elsősorban a munkásokat kell megnyerni a tudományosműszaki fejlesztés gondolatának, de mind ez ideig nem tettünk eleget ennek érdekében. a híráiň mppi^nvzésekre ritkán reagálunk és tesszük mindezt egész sor esetben türelmetlenül, sőt elfogultan. Az alulról jövő javaslatokkal és ötletekkel a legtöbbször felületesen foglalkozunk, s ez mondható el még gyakran az indokolt, megalapozott kérések esetében is. Mindez természetesen a tisztességes embereket elriasztja, passzivitásukhoz vezet és megrendül bizalmuk pártunk politikájában. Nagyon komoly és érzékeny kérdéssel állunk szemben, amellyel kapcsolatban a gondatlanság megbosszulhatja magát. Csak természetes, hogy akár a legjobb műszaki javaslat sem hoz megfelelő termelési hasznot a munkások dolgos keze, gondolkodó feje nélkül. A korlátoknak az eltávolítása nemcsak felülről jövő feladat, nem oldható meg adminisztratív úton, parancsra vagy feladatok kitűzése révén. Éppen ellenkezőleg, csak akkor juthatunk előre, ha közelebb kerülünk az emberekhez, tanácskozunk velük és szót adunk nekik. A műszaki emberekkel folyó munkában nem érünk célt frázisokkal, sem azzal, hogy meghátrálunk a nehézségek előtt. A legtöbbet a meggondolt, alapos ösztönzéssel, a kezdeményezés kiváltásával és olyan légkörben érhetjük el, amely helyt ad az ösztönző kritikának. Ilyen légkörben a reálisan gondolkodó dolgozók érvényesíthetik elgondolásaikat, azok érhetnek célt leghamarabb, akik bátran cselekednek és képesek energikusan minden mellékgondolat és szándék nélkül védelmezni és érvényre juttatni a haladó, korszerű nézeteket. A műszaki értelmiséget akkor tudjuk megnyerni a párt politikájának, ha leküzdjük a rugalmatlanságot, szükkeblűséget. Különösen nagy hangsúlyt helyezünk a pártonkívüliek bizalmának megnyerésére. Éppen ezért mindenekelőtt a magas szintű politikai, szakmai tudás, erkölcsi tisztaság és vezetői rátermettség kell hogy legyenek egy-egy funkció betöltésének alapföltételei. A párttagságnak nem szabadna összekapcsolódnia különböző jogtalan előnyök megszerzésének lehetőségével. A CSKP KB ülésein már többször is foglalkoztunk a tudományos-műszaki fejlesztés kérdéseivel. Mindez bizonyítja, hogy ezek a kérdések mennyire komolyak és összetettek. A kormány nagyon sok jó és rossz tapasztalatot is szerzett ezekben a kérdésekben. A legfontosabbnak azt tartom, hogy az elfogadott határozatokra helyesen reagáltunk. Éppen ezért nem engedhetjük meg, hogy a határozatok alkotó átgondolása és alkalmazása, konkrét formába öntése helyett a szokványos gyűlésezések időszaka következzen el, amikor úgymond lebontjuk a határozatokat. A cseh kormány is tudatosította, hogy nagyon sok tartaléka és lehetősége van e feladatoknak az eddiginél sokkal jobb, hatékonyabb teljesítésére. ZDENÉK ČEŠKA elvtárs, a CSKP KB tagja, a Károly Egyetem rektora Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a tudomány fontos termelőerő lett és így jelentős mértékben hozzájárulhat a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításához. Ezt a feladatot pártunk XVII kongresszusa tűzte ki, mint a szocialista társadalom fejlődése forradalmi szakaszának fontos jellemvonását. A tudomány csak akkor teljesítheti feladatát, ha eredményei valóban a társadalom javára válnak. Tanácskozásunk legnagyobb figyelmét a természet- tudományoknak és a műszaki tudományoknak szenteli, amelyek közvetlenül összekapcsolódnak a termeléssel. Nem lenne azonban helyes, ha megfeledkeznénk a társadalomtudományokról, amelyekre ugyancsak fontos feladat hárul a gazdasági és szociális fejlődés gyorsításában. A szociális fejlődés szempontjából különösen, a társadalomtudományok szerepe pótolhatatlan. A társadalomtudományok, mindenekelőtt a közgazdaságtan, esetleg a jogtudomány révén hozzászólnak a gazdasági fejlődés kérdéseihez is. A természettudományok és a műszaki tudományok, valamint a társadalomtudományok között nincs leküzdhetetlen válaszfal, hanem éppen ellenkezőleg, szorosan összefüggnek, ami ahhoz vezet, hogy fejlődésük egyre jobban összefügg és ezért ezeknek a tudományágaknak a jövőben maximálisan össze kell kapcsolni erejüket és szorosan együtt kell működniük. Szem előtt kell tartani, hogy a XVII. kongresszuson kitűzött merész feladatainkat emberek valósítják meg. Felkészítésüket, sokoldalú szellemi és fizikai fejlődésüket nagymértékben befolyásolják az egyes társadalomtudományi ágazatok. Hogy milyen szerep hárul a társadalomtudományokra a szocializmus tökéletesítésében azt a szovjet főiskolák társadalomtudományi tanszékei vezetőinek őszi moszkvai tanácskozása tanúsította. Gorbacsov elvtársnak a tanácskozáson elhangzott beszédéből figyelmeztetni szeretnék arra a gondolatra, miszerint az elmélet nemcsak a távlati szociális és politikai irányzat meghatározásában fontos, hanem gyakorlatilag haladásunk minden lépése elképzelhetetlen nélküle. Egy jelentősebb gyakorlati kérdést sem tudnánk megoldani elméleti megíndoklása és magyarázata nélkül. Nemcsak az ágazaton belül, hanem szélesebb társadalmi összefüggésekben is arról beszélhetünk, hogy megváltozott a társadalomtudományok szerepe és jelentősége. A társadalomban végbemenő mélyreható minőségi, azt mondhatjuk, hogy forradalmi változások megkövetelik a társadalomtudomány átalakítását, valamint azt is, hogy lényeges változásokat eszközöljünk a társadalomtudományok más tudomány-ágazatok és az egész társadalom kapcsolatában. Ennyit Gorbacsov elvtárs gondolataiból. Kétségtelen, hogy ami a Szovjetunió társadalom- tudományaira az a mi társadalomtudományainkra is vonatkozik. Különböző alkalmakkor már többször megállapítottuk, hogy a társadalomtudományok egyelőre nem teljesítik azt, amit elvárnánk tőlük, s ezért törleszteniük kell a társadalommal szembeni adósságukat. A társadalomtudományokat jogosan bírálják azért, mert bizonyos mértékben elszakadnak a gyakorlattól, a társadalom életétől, gyakran kerülik azokat a legégetőbb problémákat, amelyeket a társadalomnak haladéktalanul meg kell oldania. Ez abban nyilvánul meg, hogy a társadalomtudományok képviselői sokszor másodrendű témákon dolgoznak, miközben a legfontosabbakra nem terjesztik ki figyelmüket. A tudósok számos figyelemre méltó munkát írtak, de az olvasó sok könyvvel, illetve folyóiratban megjelent cikkel nem lehet elégedett, mivel ezekből nem tud meg sok újat. Az alkotó keresés helyett a szerzők passzívak és nem vállalják a kockázatokat. Csehszlovákia világviszonylatban kiváló társadalomtudósairól ismert, közülük többen világhírűek. Napjainkban azonban valahogy hiányoznak a nagy személyiségek. A fogyatékosságokat a társadalomtudósok azzal magyarázzák, hogy a társadalom részéről kis érdek- (Folytatás a 4. oldalon)
