Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-19 / 65. szám, csütörtök

Mikroelektronika - mindennapjainkban NAGYOBB HANGSÚLYT A GYAKORLATI OKTATÁSRA Ľubomír Feldek színmüvének egyik jelenetében Marián Slovák, Eva Pavli- ková és Ján Gallovič látható. (Pavol Drízhal felvétele) Budapesti vendégszereplés előtt Korunkban a gazdasági előreha­ladás a számítástechnika nyújtotta lehetőségek kihasználása nélkül szinte elképzelhetetlen. Bár azt, hogy valójában mit is jelent a mikro­elektronika, a széles néptömegek csak akor kezdték megérteni, ami­kor a piacon megjelentek a személyi számitógépek. Ez pedig nem is olyan régen volt, csak 1975-öt ír­tunk, amikor az egyik amerikai cég bejelentette, hogy forgalomba hozza az első személyi számítógépet. Az események ezután felgyorsultak. A személyi számítógépek elárasz­tották a piacot. Természetesen a mikroelektroni­ka nyújtotta lehetőségek kiaknázása a szocialista országoknak is az egyik legfontosabb érdekük. Hazai tapasztalatainkról, eredményeinkről, a fiatalok számítástechnikai oktatá­sáról ezúttal dr. Novitzky Béla kandi­dátussal a kassai (Košice) P. J. Ša­fárik Egyetem Számítástechnikai In­tézete oktató-kutató osztályának ve­zetőjével beszélgetünk. Először is egy átfogó, általános kép megrajzo­lására kérem.- A mikroelektronika fejlesztése a világ egyik országában sem zök­kenőmentes, ami lényegében ter­mészetes is, hiszen az ütközések az új dolgok születésének törvényszerű velejárói, jóllehet senki számára sem lehet közömbös, hogy milyen a fejlődés üteme. Nos, megállapít­hatjuk, hogy a KGST-országokban a hetvenes évek második felétől az egyetemes tudományt a mikroelekt­ronika uralja. A közösség országai­ban - így hazánkban is - állami programokat dolgoztak ki a mikro­elektronikának a termelésben való meghonosítására, s a további tudo­mányos kutatómunkákra, illetve a fejlesztésekre. Ma már egyre töb­ben látják, hogy a mikroelektronika biztosítja a munkatermelékenység növelésében végbemenő minőségi ugrást. Eredményeink között sorol­hatjuk fel, hogy automatizált rend­szereket hoztunk létre a technológiai folyamatok irányítására - főleg a ko­hó- és vegyiparban továbbá, hogy számítógéprendszerek vezérlik a szerszámgépeket, energetikai be­rendezéseket, robotokat. Folyama­tosan automata üzemrendre állítjuk át az ipari, a tudományos és orvosi berendezéseket, műszereket, hír­Különös véletlen, hogy a napok­ban hatvanadik születésnapját ün­neplő Miloš Kirschner nemzeti mű­vész egy évvel fiatalabb, mint Hurví- nek és hét évvel, mint Spejbl. Mond­hatnánk azt is, hogy a ma már világhírű két marionettfigura szülő­atyjának, Josef Skupának a gyerme­ke ő is. Szellemiekben ez kétségkí­vül így van, hiszen az egykori nagy színházalapitó az addig amatőr báb­művészként dolgozó Miloš Kirsch­ner bábuzását látva 1951 -ben meg­hívta együttesébe. Az S + H Szín­ház akkor már nemcsak a két szere- tetreméltóan groteszk bábfigura ne­veinek kezdőbetűit őrizte elnevezé­sében, hanem a „Szatíra + Humor“ meghatározásokat is. Ennek a két fogalomnak a kapcsolódása ered­ményezi, hogy a marionett-család, apa és fia - a valóságos énjét kissé együgyűnek mutató Spejbl, illetve a meredek kérdéseivel nemcsak ap­ját, hanem a nézőket is zavarba ejtő Hurvínek - annyira kötődik a világ­hoz, a társadalomhoz és a társada­lom életében bekövetkező minden­kori változásokhoz. Nem öncélú ak- tualizálgatás ez, hanem az ember lelki tulajdonságaihoz annyira hoz­zátartozó kíváncsiság, számonkérés és beavatkozás a körülöttünk zajló történésekbe. Aki már ült ennek a prágai Vino­hrady negyedben lévő színháznak a nézőterén, bizonyára ma is őrzi az élményt. A beavatottság, a partner­ség, az egyenrangúság érzése a legnagyobb, amit színházművészek adhatnak a nézőnek. Márpedig az S + H Színház mindig is igényelte a néző aktív gondolkodását, hiszen az ottani történések csak készülő előadások: a humornak, a komikum­nak a legkülönbözőbb rétegeit építik magukba. A néző fogékonyságán múlik, felfedezi-e a minden emberi helyzetben érvényes bölcsességet a nyílt kacajra késztető humor mö­göttesében. Ha van valami, ami eb­közlési eszközöket, sőt még az egyes háztartási berendezéseket is. El kell mondani, hogy a KGST-or­szágok illetékes tudományos kuta­tó-, tervezőintézetei közös érővel ki­dolgozták az elektronika egységesí­tett elemi bázisát. A kétezerig szóló komplex program keretében a KGST-országok most az elektroni­ka ötödik generációja, az úgyneve­zett funkcionális műszerek és szere­lési egységek kifejlesztésében és gyártásában működnek együtt. Gondolom, az olvasók előtt ismere­tes, hogy e nemzetközi kooperáció során a Szovjetunió elsősorban a nagy és szupernagy integrált mik- roáramkörök struktúrájának elkészí­téséhez szükséges berendezések, valamint Bulgáriával együtt automa­tizált tervezési rendszerek kifejlesz­tését és elkészítését vállalta. Cseh­szlovákia kutatási és kontroli-mérő­berendezések, Magyarország mérő- vizsgáló, az NDK optikai-mechani- kai, Románia pedig félvezető anya­gok megmunkálásához szükséges berendezések gyártására kötelezte magát. Nekem határozott meggyő­ződésem, hogy erre az együttműkö­désre nagy szükség van.- Ezt minden bizonnyal a kutató felelősségérzete mondatja önnel, de arra is kiváncsiak vagyunk, vajon sikerül-e ilyen légkörben nevelni egyetemük számítástechnikai inté­zetében a hallgatókat, azaz valójá­ban hogyan viszonyulnak a fiatalok a mikroelektronikához? Egyébként, ön hogy került kapcsolatba a számí­tástechnikával?- Hadd kezdjem az utolsó kér­déssel. Prágában az egyetemen matemaikai logikával foglalkoztam. Ekkor jelent meg egy könyv az auto­mata elméletről. Ezt én elkezdtem tanulmányozni.- Mikor volt ez?- 1956-57-ben. Erre a könyvre különben a matematikai-fizikai ka­ron akkor nem nagyon figyeltek fel. A diploma megszerzése után a plze- ňi Škoda Müvekhez kerültem. Igye­keztem meggyőzni néhány mérnö­köt, hogy számításaikat végezzék számítógépen. Belementek. Eljár­tunk az akadémia információs inté­zetébe, ahol volt eqy szovjet számí­tógép. Ezen dolgoztunk. Hát így kezdődött, de kapcsolatom a számí­tástechnikával itt Kassán, előbb ben a színházi műfajban korokon át ívelő bizonyosság, akkor az éppen a mindenkori kisember sorsának a közvetlen megragadása és művé­szetbe való átemelése. Minden néző tapasztalhatja, hogy ez a mai Spejbl már nem kispolgár. Maga Miloš Kirschner mondta el egyik vallomá­sában, hogy elsősorban egy össz­népi gondolkodást képviselő glosz- szaírót bújtat a marionett-bábufigu- rájába. Végül is neki van igaza, hiszen a társadalom mindennemű mozgását, változását a saját bőrén érző kisember nem maradhat meg a fogalom hagyományos értelmében vett kispolgárnak. Ehhez már nem eléggé egyoldalú a gondolkodá­sunk, és kicsi a világunk. Az oly sokszor emlegetett kispolgári filozó­fia „mindent túlélni“-szemlélete - nyilvánvalóan más vonatkozások­ban - a Föld lakóinak lett sorskérdé­se, s ezért sokan közülünk csele­kedni is készek. Márpedig leginkább a Miloš Kirschnerhez hasonló nagy- formátumú művészek tudják igazán, hogy ennél égetőbb időszerűség nincs a mai művészet számára. Kétségtelen, hogy Spejbl és Hur­vínek nemcsak a felnőttek számára jelent elgondolkodtató élményt. Min­denekelőtt a bábuk konstrukciója, a végtagok, a fej arányai kötik le a gyermekek figyelmét. Hurvíneknek mozgatható, forgatható a szeme, s ezzel az egyik legjellemzőbb gyer­meki tulajdonságot, a szüntelen szemforgatást tárgyiasítja a bábu. Márpedig ez a szemforgató fiatalság mindenkor egyik előrevivője volt a társadalmi haladásnak. Hurvínek ,,miért?“-jei a nézőtérről távozó szülők és gyermekeik között bizo­nyára gyakran élezik ki a helyzetet. Tőle - és természetesen életrekeltó- jétől, Miloš Kirschner nemzeti mű­vésztől - is meg lehet tanulni azt, ami a gondolkodó és cselekvő em­bernek sajátja kell, hogy legyen: a kérdésfeltevés minőségét. D. I. a Kelet-szlovákiai Vasműben, majd a Šafárik Egyetemen mélyült el iga­zán, még a hatvanas években. Min­den támogatást megkaptam - gon­dolok itt a külföldi utakra, a szakiro­dalom és programok beszerzésére. Programozási kultúrám fejlesztését nagyban elősegítették a Dubnái Egyesített Automkutató Intézetben eltöltött hónapok. Meg kell monda­nom, hogy egyetemünket fokozato­san sikerült számitógépekkel is fel­szerelni. Míg ez nem történt meg, addig a vasműbe jártunk, ahol aránylag jó számítógép működött. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek számára minél jobb le­hetőségeket teremtsünk a számító­géppel való ismerkedéshez. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a fia­talok nem idegenkednek a számí­tástechnikától, sokkal inkább a fel­nőttek.- És az egyetemükön milyen a helyzet?- Igyekszünk lépést tartani a szá­mítástechnika gyors fejlődésével. Ami a világon meghatározó történik ebben a szakágazatban, azt figye­lemmel kísérjük, s ilyen szemlélet és gyakorlat kialakítására ösztönözzük hallgatóinkat is. Én a modern prog­ramozó nyelveket adom elő az egyetemen - köztük a nyolcvanas évek standardizált programozó nyel­vével, az Adaval is megismertetem a hallgatókat. Elméletben lényegé­ben tehát a maximumot adjuk, de a gyakorlatban már kevésbé. A hall­gatóknak több, korszerűbben felsze­relt számítógéprendszerre lenne szükségük, hogy ne csak passzív elméleti tudást szerezzenek, hanem új, alapvető programrendszerek lét­rehozásának a módszerét is elsajá­títhassák. Úgy tapasztalom, hogy egyetemeinken, főiskoláinkon még mindig kevés hangsúlyt helyezünk a gyakorlati oktatásra. Kevés a problémamegoldó és gyakorlati szokásokat kialakító tantárgy, épp úgy, mint a programozómérnöki el­járások ismertetése. Hallgatóink a nagy méretű programok írásához nem kapnak kellő gyakorlati kép­zést, a programozás pedig olyan diszciplína, melyben a tapasztalat­nak óriási jelentősége van. Prog­ramrendszerek fejlesztésével külön­ben nálunk tudományos fokozatokat sem igen lehet elérni - és ez is elgondolkodtató, hiszen ez az egész világon elterjedt, a Szovjetunióban is.- Ez valóban elgondolkodtató, hi­szen önök az oktatáson kívül kutatá­si és fejlesztési munkát is vé­geznek.- Számítástechnikai intézetünk­nek természetesen saját kutatási programja is van, és az állami kuta­tási feladatokba is bekapcsolódunk. Az utóbbi időben az oktatásügy elektronizálásával kapcsolatosan ol­dottunk meg állami feladatokat, úgy­nevezett oktatóprogramokat írtunk az egyetemek, főiskolák számára. Az idén egy nagyobb teljesítményű számítógépet is kapunk, s ez lehető­vé teszi, hogy olyan alapkutatási témákat válasszunk, amelyeknek megoldása világviszonylatban is ér­dekes lehet... SZASZÁK GYÖRGY Az idén is új köntöse van a Lite­rárni mésíčník című cseh irodalmi lapnak, amely az elmúlt napokban ünnepelte megalakulásának 5. év­fordulóját. Az elmúlt évi utolsó számban Jaromira Nejedlá az utób­bi öt év cseh költészetét vette szám­ba, az idei másodikban Milan Blahynka elemzi a két írókongresz- szus közötti öt esztendő cseh próza- irodalmát A cseh próza öt éve című tanulmányában. Nejedlá költészetet értékelő tanulmányától eltérően nem annyira tételesen, inkább összefüg­géseiben veszi számba a mintegy ötszáz eredeti alkotást: a történelmi ábrázolás, a folytonosság, az irodal­mi tudat, a próza és a költészet kölcsönhatása, az irodalom egysé­ge, a tény és a fikció, a környezet és más egyebek összefüggéseiben. Az értékelésben kirajzolódnak azok ne­vei, akik a maguk műfaján belül eszmei és esztétikai szempontból A társulat e hónapi műsorrendjét szerte a városban hirdető falraga­szokra piros betűkkel nyomtatták: március 21 - 25 a Nyitrai (Nitra) Andrej Bagar Színház a Budapesti Tavaszi Fesztiválon vendégszere­pei. Ez a plakát megtalálható Hilda Augustovičová érdemes művész igazgatói irodájában is;- Nem véletlen sem a szín, sem a betűtípus - válaszolja kérdésem­re. - Nyilvánvalóan minden színház számára piros betűs ünnep a külföldi vendégszereplés. Nekünk is nagy megtiszteltetést jelent, hogy a ma­gyar fővárosban léphetünk fel, még­hozzá olyan rangos fesztiválon, ame­lyen például a Szovjet Állami Zsidó­színház, vagy a Győri Balett és több neves együttes szerepel. Külön öröm számunkra az is, hogy a Kato­na József Színházban játszunk, ugyanis mi jól ismerjük, s nagyra értékeljük a társulat művészi mun­káját. Úgy érezzük, szellemi rokon­ságban vagyunk, mert hasonló a vi­láglátásunk és a színházi poétikánk. Ezért is szeretnénk velük szorosabb barátságot kötni, közös erővel meg­teremteni a termékeny együttműkö­dés feltételeit.- A társulat az elmúlt években már több alkalommal járt külföldön.- Igen, s örülünk annak, hogy jó kritikát kaptunk például Szófiában, a Nemzetek Színháza fesztiválon, továbbá a jugoszláviai Sibenikben, Lengyelországban és a Német De­mokratikus Köztársaságban. Ren­dezőink több alkalommal dolgoztak külföldön, s most is több felkérő levél fekszik az asztalomon. Annyi már bizonyos, hogy Jozef Bednárik az ősszel Kijevben rendezi Čapek Ro­varok életéből című színművét. Egy­szóval nem újdonság számunkra a külföldi vendégszereplés, mégis némi izgalommal készülünk a ma­gyar fővárosba, szeretnénk igazi színházi élményben részesíteni az igényes budapesti közönséget. Karol Spišák művészeti vezető azokról a szempontokról beszél, amelyek végül döntőek voltak a Bu­dapesten előadandó színmüvek megválasztásában.- Társulatunk az elmúlt években a klasszikusok korszerű értelmezé­sével, s az utóbbi időben pedig több eredeti szlovák színmű bemutatásá­val ért el szakmai sikereket, t toreK­egyaránt, értékes művekkel jelent­keztek ebben az időszakban. Né­hány név ezek közül: Jan Kostrhun, Jan Kozák, Zdenék Pluhár, Véra Adlová, Bohumil Hrabal, Bohumil Ŕíha, Petr Rittr, Zdenék Šťastný, Aleš Dostál, Jindŕich Grabacký, Val- ja Stýblová, Vladimír Páral, Ladislav Szalai, Jaromír Tomeček, Ludvik Štepán, Ladislav Fuks, Alena Vŕbová, Helena Smahelová, Michal Černík, Jih Švejda Miroslav Rafaj, Josef Frais. Az irodalomnak az egy­re gyorsuló tudományos-műszaki fejlődés korszakában betöltött sze­repével foglalkozik egy további ta­nulmányban az elsősorban költő­ként ismert Josef Peterka. Hazai magyar sajtónk is megem­lékezett arról, hogy nemrég ünne­pelte nyolcvanadik születésnapját az ismert cseh prózaíró, Bohumil Ŕíha, akit ebből az alkalomból Hana Hrzalová és Zdenék Zapletal egy­véseinket szeretnék némiképp érzé­keltetni mostani vendégszereplé­sünk során is. Néhány hete a Ma­gyar Népköztársaság Művelődési Minisztériumának küldöttsége is járt nálunk, s megtekintette valamennyi műsoron lévő előadásunkat. Termé­szetesen az ő véleményüket is messzemenően figyelembe vettük. Végül úgy döntöttünk, hogy Moliére Az úrhatnám polgárát adjuk elő két este, a harmadik napon pedig Ľubo­mír Feldek Meneküljön, Nitus kis­asszony című zenés játékát visz- szük színre. Moliére remekműve a színházak kedvelt darabja, ma is számtalan lehetőséget kínál az önki­fejezésre, az általunk itt és most fontosnak tartott gondolatok érzé­keltetésére. A darab cselekménye ismert, s remélem, semmilyen vo­natkozásban sem lesznek kommu­nikációs gondjaink. Feldek színmü­ve Hervé Nebáncsvirágjának motí­vumai alapján született, neves írónk a múlt században játszódó, helyzet- komikumokban bővelkedő történetet a mai ember világlátása, életszem­lélete szerint dolgozta át, amolyan modern szürrealista álommá alakí­totta. Ez a színmű nálunk, s tavaly ősszel például Prágában is nagy siker volt, bízom abban, hogy Buda­pesten sem lesz másképp. Ján Laca dramaturg szobájában éppen a magyar műsorfüzet levona­tát javítja.-Volt néhány kemény napunk - mondja szép magyarsággal -, de most már a dramaturg kifújhatja ma­gát. Magyar kollégáimmal pontosí- tottam a két mű címét, elvégeztük a szükséges stilisztikai javításokat. A műsorfüzetbe egyébként nemcsak társulatunk mostani repertoárjáról, hanem Nyitra színházi hagyomá­nyairól, s az épülő új korszerű szín­házról is tájékoztatjuk a budapesti nézőket. Amikor kilépek az épületből ép­pen a díszleteket rakják kamio­nokba. Az igazgatónő az ö munkájukat szemlélve mondja.- Tájoló színház vagyunk, nálunk tehát mindennapos dolog, hogy útra készülünk. Ez a készülődés most azonban egy kissé más, hiszen egy­szerre jelent megtiszteltetést, rangot és nehéz feladatot a soron követke­ző budapesti vendégszereplés. (szilvássy) egy írása köszönti a Literárni mésíč­ník hasábjain. Az eddig elsősorban „lányregényeiröl“ ismert Stanislav Rudolf most ötvenéves, Jaromira Nejedlá fűz néhány ünnepi gondola­tot eddigi pályájához. A szépprózát ezen kívül Jaromira Kolárová Zmrzlina (Fagylalt), Jan Suchí Milenci na celý život (Szeretők egy életre), valamint a szlovák pró­zaíró, Dušan Dušek Cestovatelé (Utazók) című munkái képviselik a számban. A lírát többek között Miroslav Florian, Jan Pilar, Karel Boušek, Jaromír Pele, Jaroslav Ho- loubek, valamint a két szlovák költő, Ján Brezina és Vojtech Kondrót ver­sei képviselik. A Vendég rovatban ezúttal Bar­bara Frischmut osztrák írónőt mutat­ják be, a Munka hőse című rovatban pedig az ismert prózaíró, Petr Pavlík rajzol meg egy emberien szép port­rét Bohuslav Švarról, az idős šuma- vai kőművesmesterről. NÉMETH GYULA Két marionett-figura és mi ÚJ köntösben A Literárni mésíčník idei második számából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents