Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-19 / 65. szám, csütörtök
A Kráľova Hoľa-i tévéadó már 25 éve folyamatosan működik. Hazánknak e legmagasabban elhelyezett adóállomása az első és második csatornán sugározza a televízió műsorát, ezenkívül három ultrarövidhullámú rádióműsort. A Közép-szlovákiai és a Keletszlovákiai kerület hét járását látja el. A képen: Jozef Turčan a tévészignál minőségét ellenőrzi. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) A robotizálás és a fiatalok Az ifjúsági szövetség MÉTA ’90 programja szerint A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága a legfontosabb politikai feladatok egyikének tartja a fiatalok mozgósítását a tudományok és a műszaki fejlődés vívmányainak gyorsított ütemű alkalmazására. Az ifjúsági szövetségnek a MÉTA '90 elnevezésű programja általános jellegű, mindenhol érvényesíthető, az adott helyzetből kiinduló és a gyorsítást szolgáló kezdeményezések programja. Erről beszélgettünk Jozef Pčolinský elvtárssal, a SZISZ SZKB sajtóosztályának vezetőjével.- Hol tartanak a robotizálás terén? A kezdeményezésnél, vagy talán már a megvalósuló gyorsításnál?-Túl a kezdeményezésen, mert már tudjuk, hogy a KGST programjának milyen feladatai hárulnak a Szlovák Szocialista Köztársaságra, és ezeknek a feladatoknak a teljesítését az ifjúsági vállalatnak mi- nősítehető VÚKOV Prešov már el is kezdte. A vállalat dolgozóinak átlagos életkora 32,5 év. Korábban, még a 6. ötéves tervidőszak idején kifejlesztették és megszerkesztették az ívhegesztésre szolgáló, PR 32-E ipari robotot. Most elsősorban olyan, több munkaműveletet végző robotok és manipulátorok, távolból irányítható készülékek szerkesztésével foglalkoznak, mint az IPR-8, a PROB- 10 és az AM-20 jelzésűek, melyek majd teljesen automatizált műhelyekben és üzemekben alkalmazhatók.- Milyen munkaműveletek elvégzésére tervezik ezeket a robotokat?- Formázásra, felületi megművelésre, kohászati öntésre, és szerelési munkálatokra. És csak egy százalékos arányban a hegesztésre, ami egyébként az„ eredményes gyorsítást jelzi. Az előző ötéves tervidőszakban a formázás 20 százalékát végezték robotok. A feladat teljesítésének eredményeként ebben az ötéves tervidőszakban már 34 százalék lesz a robotok teljesítménye.- Kik kezelik az üzembe helyezett robotokat?- Nagyobbrészt, mintegy kilencven százalékban, a fiatalok. Kiváló képzettségű ifjú technikusok, meg a fiatal újítók és feltalálók soraiból kiválasztott szakmunkások. A füleki (Fiľakovo) Kovosmalt nemzeti vállalat műhelyében üzemelő, M-04 jelzésű, formázó automata működésére is fiatalok ügyelnek. Akárcsak a Frucona nemzeti vállalat kassai (Košice) üzemében, ahol a PR 32-E ipari robot alkalmazásával a palettázásra teljesen automatizált részleget szerveztek. A Kovoplast nyitrai (Nitra) üzemében is ifjúsági munkabrigád vette szocialista gondozásba az M-RZP jelzésű, hegesztésre szolgáló, alig 200 kg súlyú robotot.- Milyen a robotizálásnak a fiatalokra gyakorolt hatása?-Tanulásra, önművelésre és továbbképzésre ösztönzi a fiatal szakmunkásokat és mérnököket, mert elsődleges követelmény, hogy legyen szakmájának mestere, kiváló ismerője az, aki a milliós értékű robotok üzemeltetéséért felelősséget mer vállalni. Politikailag is pozitív a hatása, mert egy-egy robot szocialista gondozásba vétele az önkéntes munkafegyelem fokozását, a szocializmus iránti elkötelezettséget erősíti. Az automatizált műhelyek és munkahelyek kiszolgálásával, felügyeletével és irányításával foglalkozó fiatalok számára pedig nagyon könnyű a társadalmi szempontból is jelentős brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás bevezetése. Ezért is szorgalmazza ifjúsági szövetségünk oly lelkesen a robotizálást. Ezt a feladatot az A-05-ös állami célprogram komplex módon, 1995- ig határozta meg. Ennek figyelembe vételével a XVII. pártkongresszus ide vonatkozó határozatának szellemében a fejlesztés gyorsítását tűzte ki célul MÉTA '90 programjában az ifjúsági szövetség. Ezzel kapcsolatban önként adódik a kérdés:- Mit tudnak erről a fiatalok? ' - Sajnos, korántsem annyit, mint kellene, mert propagandánk nehézkes és lassú. Megszoktuk a kampányfeladatokat, az akciókat. Megszervezzük az egyik ifjúsági akciót, ha végéhez érünk, számba vesszük, mit tettünk, mi a mulasztásunk, azután újabb akcióba kezdünk. Most azonban nagyobb és jelentősebb távlati feladatról van szó. Megpróbáljuk másként propagálni. Ehhez a Csehszlovák Műszaki- Tudományos Társaság központi tanácsa ajánlotta fel segítségét az ifjúsági szövetségnek. Közreműködésével jelent meg a 62 oldalas, színes nyomtatású, gazdagon illusztrált kiadvány: Jak, kdy, kde, proč? (Hogyan, mikor, hol, miért?) címmel, mely konkrét tájékoztatást ad az érdeklődőknek a robotizálás jelenlegi helyzetéről, és azokról az újítási, ésszerűsítési, feltalálói részfeladatokról, melyek megoldása előrelendíti a robotizálás gyorsítását.- Gondoltak a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokra is?- Közvetve, a gépipari, építőipari és élelmiszeripari robotizálás feladatainak meghatározásakor és propagálásakor. Egyébként a vegyipari és faipari robotizálás terén is jelentős azoknak a feladatoknak a száma, melyek megoldása a mezőgazdaságban dolgozók munkáját fogja megkönnyíteni és hasznosabbá tenni.- Köszönöm a tájékoztatást! HAJDÚ ANDRÁS KOMMENTÁLJUK A FALUSI PÁRTBIZOTTSÁGOK FELADATAI A falusi pártalapszervezetek felelős irányítói a helyi politikai és társadalmi életnek. Munkájuk sokrétű, tartalmában változatos és igényes. Az alapszervezeti pártmunka keretében ügyelni kell a település népességmegtartó erejére, és ilyen összefüggésben kiemelt feladat a lakosság alapfokú szükségleteit kielégítő intézményrendszer szervezeti és mennyiségi fejlesztése. A lakosság politikai közérzetét is befolyásoló ellátási feltételek javítása mellett állandó figyelmet igényelnek a közművesítéssel járó gondok, a nők munkába állását feltételező bölcsődei és óvodai férőhelyek növelése, vagy a szabadidő hasznos, kulturált eltöltését szolgáló feltételek bővítése és javítása. A feladatok köre persze még ezzel sem teljes, hiszen irányítani kell a Nemzeti Frontba tömörült társadalmi szervezeteket. Napjainkban már ritka az olyan község, ahol az életkörnyezet javításával és a természetvédelemmel kapcsolatosan ne lennének megoldásra váró problémák. Már e rövid, a teljesség igénye nélkül készített számvetés is bizonyítja, hogy a falusi pártalapszervezetek épp oly felelősség- teljes munkát végeznek, mint az ipari üzemekben, állami gazdaságokban, egységes földműves-szövetkezetekben stb. tevékenykedő pártszervezetek. Ugyanakkor a falusi pártalapszerve- zetekben a feladatok teljesítéséhez aránylag rosszabbak a feltételek. Hátrány például, hogy nagy általánosságban véve tagjaik fele már nyugdíjas. A nyugdíjasok egy része idős, betegeskedő ember, akik az alapszervezeti pártmunkában már nem tudnak aktívan részt venni. Sőt, az idős, betegeskedő párttagokat rendszeresen látogatni kell, s tájékoztatni őket az időszerű kérdésekről és meghallgatni nézeteiket, javaslataikat. Mindez nehezíti a falvakban végzett politikai munkát, de hatékonyságát nem csökkentheti. Erre a CSKP KB 1986. december 5-i határozata is rámutat. Azt is leszögezi, hogy a lakóhelyi alapszervezetek munkájába a nyilvántartott párttagokat az eddigieknél hatékonyabban be kell vonni. Az alapelvek részletesen elemzik a nyilvántartott párttagok ilyen irányú feladatait, kötelességeit, így fontos útmutatóként szolgálnak valamennyi falusi alapszervezet számára. A baj csupán az, hogy kevés helyen cselekednek e határozat szellemében. Járásonként esetleg négy-öt olyan falusi alapszervezet található, ahol a nyilvántartott párttagokat is bevonják a pártmunkába. Pedig megéri a többlet- munkát, amit a farkasdi (Vlčany) alapszervezet példája is bizonyít. A 210 nyilvántartott kommunista közül sokan tevékenyen részt vesznek a helyi politikai és társadalmi élet irányításában, mások hatékonyan segítik a választási program teljesítését, nemcsak közvetlen részvételükkel, hanem agitációs munkájukkal is. A Sigma érsekújvári (Nové Zámky) üzemében a pártbizottság pontosan számon tartja, hogy az üzemi pártalapszervezet tagjai közül kik kapcsolódnak be lakóhelyükön a párt- és közéleti tevékenységbe. Ezek a párttagok az üzemben csak kisebb feladatokat kapnak, másfelől a komplex értékeléseknél és kitüntetések megítélésénél is figyelembe veszik lakóhelyi tevékenységüket. A nyilvántartott párttagok sokat segíthetnek lakóhelyük párt- alapszervezetének munkájában, de csak akkor, ha a két pártbizottság között szoros a kapcsolat és rendszeresen tájékoztatják egymást a közös feladatokról. EGRI FERENC Bűnhödés szabadlábon A büntetést mint a bűncselekménynek a jog által megkövetelt következményét hajlamosak vagyunk a börtönnel azonosítani, pedig büntetőjogunkban a szabadságvesztés egyáltalán nem kizárólagos, bár kétségkívül a gyakrabban alkalmazott büntetés. (A bíróságok a bűntettek elkövetőinek egyharmadára rónak ki feltétel nélküli szabadságvesztést). A bűnözés megváltozott szerkezete, a szocialista rendszer megszilárdítása és a dolgozók növekvő öntudata előtérbe helyezte a büntetőjog humanizálását, a szabadságelvonás nélküli büntetések szélesebb körű alkalmazásának lehetőségét is. Az egyik ilyen a századunk elején a „jövő büntetésének“ kikiáltott pénzbüntetés. Vitathatatlan előnye, hogy a bűncselekmény (bűntett vagy a társadalomra kevésbé veszélyes vétség) elkövetőjét nem szigeteli el a társadalomtól. Nem szakadnak meg azok a családi, munkahelyi és társadalmi kapcsolatai, melyek hasznosak személyisége formálása céljából. Nem teszi ki az elítéltet a „börtöniskola“ hatásának, a megrögzött bűnözök befolyásának, és a büntetés mértéke a jövedelmi viszonyok figyelembevételével differenciálható 500 és 50 ezer korona közt. De talán nem mellékes szempont a büntetés gazdasági vetülete sem. És itt nem csupán a pénzbüntetésekből befolyó bevételre gondolok (melyről államunk bizonyára szívesen lemondana), hanem elsősorban arra, hogy ha az elítélt szabadlábon maradva fizeti meg büntetését, rendszerint társadalmilag hasznosabb munkát végezhet, mint a javító-nevelő intézetben. Igaz, eddig csupán a pénzbüntetés előnyeiről, esetleg a szabadságvesztés hátrányairól volt szó, márpedig ez minden egyes büntetés esetében másodrendű kérdés. A pénzbüntetés szélesebb körű alkalmazásának többnyire laikus ellenzői - akik „olcsó büntetésnek“ tartják -, lényeg- retöróbb érveket hoznak vagy inkább hoztak fel ellene, amikor azt mondták, hogy nincs kellő visszatartó ereje, nem veszi el a tettes kedvét az újabb bűncselekmény elkövetésétől, mert „az kifizeti a büntetést, és ezzel el van intézve az ügy“. Valamely büntetés nem alkalmazhatóságának legfontosabb kérdése ugyanis az, hogy elérhető-e vele a büntetés törvényben deklarált célja: az elkövető megjavítása és a társadalom többi tagjának visszatartása a bűnözéstől. A Legfelsőbb Bíróság ennek figyelembevételével állapította meg 1965-ben, hogy: „Sokkal gyakrabban kell alkalmazni az önálló pénzbüntetést azokban az esetekben, amikor ezt a törvény lehetővé teszi. (A pénzbüntetés a Btk-ban számos bűntett mellett a szabadságvesztés helyett alkalmazható büntetésként szerepel.) Rendszerint olyan esetekről lesz szó, melyekben a bűntett következményei nem túlságosan súlyosak, és amikor az elkövető személyére való tekintettel is várható, hogy a büntetés célja elérhető csupán a pénz- büntetéssel is.“ Márpedig, hogy elérhető, azt tapasztalatok, felmérések is bizonyítják. Londonban és Skóciában egy hosszú időn át folyó vizsgálat, - melynek során 4 ezer különböző korú bűnelkövető sorsát kísérték figyelemmel - a következőket állapították meg: a pénzbüntetések alkalmazása után kisebb volt az újbóli elítélések száma, mint más büntetőjogi következmények esetében. Jóllehet ez a felmérés a mieinktől merőben eltérő társadalmi körülmények közt készült, megállapításait mégsem kell elvetnünk, annál is inkább, mert számos szocialista kriminológus véleménye az, hogy a szabadságvesztés általános visszatartó hatása inkább csak logikailag bizonyítható. Végül is közismert a visszaeső bűnözés problémaköre! Sőt, jogászkörökben felmerült már az is, hogy nem lenne-e célravezetőbb a felfüggesztett szabadságvesztés helyett gyakrabban pénzbüntetést kiróni, mert az utóbbi gyorsabban és közvetlenebbül érinti az elkövetőt, mint az a szabadság- vesztés, amelynek végrehajtását a bíróság próbaidőre felfüggesztette. És jóval egyszerűbb átváltani végrehajtandó szabadságvesztésre ha az elítélt nem fizet, mint elrendelni a felfüggesztett szabadságvesztésre szóló büntetés végrehajtását, ha az elitéit a próbaidőben nem a várt magatartást tanúsítja. A pénzbüntetés alkalmazásának gyakoriságával és a végrehajtásával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott a Socialistické súdnictvo c. folyóirat legutóbbi számában dr. Eugen Husár egyetemi tanár. Az általa közölt adatokból egyértelműen kiderül, hogy a szlovákiai bíróságok egyre gyakrabban alkalmazzák ezt a büntetési nemet önálló büntetésként is. 1985-ben például minden nyolcadik bűntett-elkövetőre pénzbüntetést róttak ki, 11 556 esetben önálló büntetésként, 1496 esetben pedig más büntetéssel együtt. Vétségért minden negyedik esetben csak pénzbüntetést szabtak ki, míg néhány évvel korábban még csak minden ötödik esetben, vagyis húszról huszonöt százalékra növekedett azoknak a vétség-elkövetőknek a száma, akiket csak ezzel a büntetéssel sújtottak. Ezzel az aránnyal ugyan még nem tartozunk a pénzbüntetést alkalmazó országok élmezőnyébe, mert például az NSZK-ban és Ausztriában a pénzbüntetések részesedése 65-85 százalék. De látni kell azt is, hogy nálunk a büntetések alkalmazásának pénzügyi vonatkozásai sem úgy merülnek fel, mint Nyugaton. Hazai igazságszolgáltatásunk is törekszik például arra, hogy a börtönök ne legyenek tele, de nem azért mert az elítéltek foglalkoztatása és őrzése „rossz üzlet“. Ugyanezt az üzleti szemléletet kárhoztatják az áldozattal foglalkozó nyugati viktimológusok, és bírálják a büntetőhatóságokat és az államot, mert a büntetés behajtásával megnehezítik az áldozatok kártalanítását. Nálunk a Legfelsőbb Bíróság előtt idézett határozata már 1965-ben hangsúlyozta azt is, hogy ,,mérlegelni kell a pénzbüntetés lehetőségét minden olyan esetben, amikor a bíróság elismeri a károsult kártérítési igényének jogosságát, és az elkövetőt kártérítésre kötelezi“. Ugyanakkor a büntetőeljárási törvény is tiltja bizonyos feltételek mellett a pénzbüntetés behajtását, ha ez lehetetlenné tenné a sértett kártalanítási igényének kielégítését. Ilyen esetekben ugyan előfordulhat, hogy az elítéltet a bíróság mentesíti a pénzbüntetés végrehajtása alól anélkül, hogy a büntetést átváltaná végrehajtandó szabadságvesztésre. A dr. Eugen Husár által közölt adatok szerint azonban még igy is végrehajthatják a pénzbüntetések 82 százalékát, s csupán két százalékukat váltják át egy évig terjedő szabadságvesztésre, azokban az esetekben amikor az elítélt hiúsította meg a büntetés végrehajtását. A pénzbüntetések 17 százalékos behajthatatlansága s ebből következő hatástalansága azonban felveti azt a követelményt, hogy a bíróságok ne csupán gyakrabban alkalmazzák a „jövő büntetését“, hanem egyben körültekintőbben is, s még a büntetés kirovása előtt következetesebben vizsgálják végrehajtásának feltételeit, mert a behajthatatlan pénzbüntetés csupán megalapozatlan fenyegetés, pusztába kiáltott szó. FEKETE MARIAN ÚJ SZÚ 4 1987. III. 1£
