Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-18 / 64. szám, szerda
ÚJ szú 3 1987. III. 18. A moszkvai Pravda tegnap Tények a hazugságokkal szemben címmel szerkesztőségi cikket közölt a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló szerződéséből eredő kötelezettségek megtartásáról. A cikk megállapítja: Az európai közepes hatótávolságú rakéták problémájának megoldására vonatkozó, Mihail Gorbacsov által február 28-án ismertetett javaslat az új politikai gondolkodásmód és a szovjet vezetésnek a nukleáris leszereléshez való konstruktív hozzáállása meggyőző példája. Az említett indítvány megvalósítása lehetővé tenné több száz szovjet és amerikai rakéta, illetve nukleáris tölteteik eltávolítását Európából. Az Egyesült Államoknak jelenleg Nyugat-Európában 380 rakétája van (108 Pershing 2 típusú rakéta és 272 szárnyas rakéta), a Szovjetunió európai területén 355 közepes ható- távolságú rakéta (243 darab SS 20- as típusú és 112 darab SS 4-es típusú rakéta). Az új szovjet kezdeményezés ismét azt igazolja, hogy a Szovjetunió állhatatosan és következetesen keresi a nukleáris veszély beszüntetésének és a nemzetközi biztonság komplex rendszere létrehozásának a lehetőségét. A Nyugaton, mindenekelőtt az Egyesült Államokban ugyanakkor bizonyos politikai körök, jóllehet szavakban olykor elismerik a szovjet békejavaslatok jelentőségét, a valóságban azonban változatlanul újabb és újabb akadályokat gördítenek az atomfegyverektől mentes világ megteremtésének útjába. Az USA és néhány NATO-szö- vetségese jobboldali konzervatív körei, amelyek lényegében elvetik a nukleáris fegyverek 2000-ig történő fokozatos megsemmisítésére vonatkozó szovjet programot, sutba dobták az 1972-ból származó ideiglenes SALT I szerződést, valamint a SALT II szerződést és a rakétael- háritó rendszerek korlátozására vor natkozó szerződés „felülvizsgálására“ törekednek. Ezek a körök nem a lázas fegyverkezés megállítását Tények a hazugságokkal szemben A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló szerződések megtartásáról tartják szem előtt, hanem azoknak az akadályoknak az elhárítását, amelyek gátolják katonai programjaik megvalósitását. Az Egyesült Államok a fegyverzet területén mutatkozó állítólagos hátránya felszámolásának szükségessége ürügyén a nyolcvanas évek végéig lényegesen bővíteni kívánja nukleáris arzenálját. Mindezt annak érdekében teszi, hogy megbontsa a Szovjetunió és az Egyesült Államok, valamint a Varsói Szerződés és a NATO között meglevő, a hetvenes években kialakult egyensúlyt. Ennek a paritásnak az elérése a szocializmus történelmi sikere. Emlékeztessünk arra, hogy a hatvanas évek elején az Egyesült Államok atompotenciálja lényegesen meghaladta a szovjet nukleáris fegyverek szintjét. A Szovjetunió sosem törekedett katonai fölényre. Biztonságáról azonban nem mondhatott le. Ezért a fokozódó amerikai fenyegetés légkörében megfelelő intézkedéseket hozott védelmi képességének megszilárdítására, amelyek már a hetvenes évek kezdetén lehetővé tették a stratégiai fegyverek területén a hozzávetőleges egyensúly elérését. 1971 februárjában az USA elnöke elismerte, hogy a nukleáris fegyverek területén sem az Egyesült Államoknak, sem a Szovjetuniónak nincs számottevő fölénye A katonai egyensúly azonban nem felel meg az atomfegyverek gyártóinak és politikai védelmezőiknek, akik világuralomról álmodnak. Rágalmazzák a Szovjetuniót annak érdekében, hogy a népek előtt eltitkolják és leplezzék a nukleáris fölény elérését célzó politikájukat. Ennek érdekében agyalták ki és használják ki „a szovjet katonai fenyegeOrtega bírálja Washington közép-amerikai politikáját (ČSTK) - Daniel Ortega nicaraguai elnök hétfőn Managuában tartott sajtóértekezletén bírálta az Egyesült Államok Nicaraguával szembeni egyre agresszívabb fellépését. Ortega az amerikai elnök múlt szombati rádióbeszédére reagált, amelyben Reagan ismét „szabadságharcosoknak“ nevezte az ellenforradalmárokat és teljes támogatásáról biztosította őket. Közép-Ame- rikát az USA számára „létfontosságú térségként“ jelölte meg. Ortega annak a véleményének adott hangot, hogy Washington újgyarmataként kezeli Közép-Ameri- kát. Sajnálatos, hogy Ronald Reagan továbbra sem veszi figyelembe a Contadora-csoport rendezési erőfeszítéseit - mondotta. xxx A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front harcosai az elmúlt napokban 16 kormánykatonát tettek harcképtelenné Salvador különböző részeiben indított fegyveres akcióik során. A Radio Venceremos, a hazafiak rádióadója beszámolt róla, hogy a front egyik egysége az elmúlt hét végén néhány órára elfoglalta a fővárostól 150 km-re fekvő San Simon városkát. San Augustin járásban szintén összecsapásokra került sor, s egy kormánykatona meghalt, további kilenc megsebesült. A hét elején heves harcok folytak a Gua- zapa tűzhányó térségében, ahol a hazaiak ellen bevetették a hadsereg egyik elit zászlóalját. A Radio Venceremos szerint az ország északi határvidékén hondu- rasi katonai egységek hatoltak be salvadori területre és a kormányerőket segítették a partizánellenes akciókban. Háborús bűnöst ítéltek halálra (ČSTK) - A szmolenszki területi bíróság halálra ítélte Vaszil Taraka- novot, egy náci büntetőosztag volt főnökét, aki a második világháború során személyesen vett részt a fasiszták által megszállt szovjet települések lakosainak kiirtásában. Mint a Wehrmacht főhadnagya, 1942-43-ban Prigolovo és Loszevo községekben a nácik brutális akcióját irányította. A háborús bűnöst, aki több mint 40 évig bujkált az igazságszolgáltatás elől, 80 férfi, nő és gyermek meggyilkolásával vádolják. Beszámoló a szovjet teherhajó szerencsétlenségének körülményeiről (ČSTK) - Mint azt már előzőleg közölték, az Atlanti-óceán térségében szerencsétlenül járt a Komszo- molec Kirgizii szovjet teherhajó, amely március 14-én moszkvai idő szerint 22 óra 15 perckor elsüllyedt. A szerencsétlenség nem követelt emberáldozatokat - írja a moszkvai Pravda. A 12 844 tonnás, 147 méter hosz- szú, 19,7 méter széles hajót 1966- ban Finnországban építették. Utolsó útja során Halifax kanadai kikötőből több mint 10 ezer tonna lisztet szállított és épp Kuba felé tartott. Március 14-én a délutáni órákban a hajó főmotorja felmondta a szolgálatot. Egyidejűleg megváltozott az időjárás és a másodpercenkénti 15 méter sebességű északi szél 7 méteres hullámokat korbácsolt. A 37 fős személyzet mindent megtett a hajó megmentéséért, ami nem sikerült. A hajó az oldalára dőlt. A szakértők későbbi megállapítása szerint a rakomány elmozdulása következtében áthelyeződött a hajó súlypontja, s ez okozta félrebillenését. A 40 fokos dőlési szög elérésekor a személyzet segélykérő jeleket adott le. A mentésre az Egyesült Államok parti őrségének tagjai érkeztek, akik a szovjet tengerészeket helikopterekkel mentették ki és szállították az Szovjetunió washingtoni nagykövetségére A Komszomolec Kirgizii balesetének kivizsgálására bizottság alakult a Szovjetunió tengerhajózási miniszterének vezetésével. tésre“ vonatkozó koholmányokat. John Dulles, az Egyesült Államok egykori külügyminisztere, aki a „hidegháború“ egyik atyjának számit, Háború, béke és változások cimű könyvében annak idején azt irta: ahhoz, hogy a Földet rá lehessen kényszeríteni a szerteágazó katonai gépezet fenntartásával összefüggő terhek elviselésére, a háborús pszichózissal egyenlő emocionális helyzetet kell kialakítani, s ugyanakkor meg kell rajzolni a külső fenyegetés képét. A jelenlegi washingtoni kormányzat ismét feleleveníti ezt az elcsépelt receptet és a hangsúlyt állandóan a Szovjetunió „agresszivitására“ és a nemzetközi szerződések megszegésére vonatkozó újabb és újabb koholmányok kiagyalására helyezi. A hivatalos Washington és nyugat-európai bólogatói reménykednek, hogy az emberek nem tájékozottak a tényleges helyzetről és a lázas fegyverkezés feltartóztatását szolgáló szovjet-amerikai szerződések tartalmáról sem. Hosszú éveken át ezért olyan koholmányokkal mérgezik a nemzetközi helyzetet, amelyek szerint a Szovjetunió „tisztességtelenül“ jár el a szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítésében. A szovjetellenes uszítok, akik hiján vannak a legalább némiképp valószínű tényeknek, azzal próbálják koholmányaikat alátámasztani, hogy valamiféle érvek látszatát próbálják kelteni. Egyszer azt állítják, hogy az amerikai nemzeti műszaki eszközök segítségével állítólag nem ellenőrizhető, hogy vajon a szovjet fél megtartja-e a szerződéseket, máskor viszont saját maguknak is ellentmondanak, amikor hazugságokat terjesztenek arról, hogy „a Szovjetunió megszegte a szerződéseket“ és ezeket a szerződésszegéseket állítólag éppen az említett nemzeti műszaki eszközök jelezték. Azokat a tarthatatlan állításokat, hogy nemzeti műszaki eszközökkel lehetetlen az ellenőrzés, meggyőzően cáfolta egyebek között William Colby, a CIA egykori igazgatója. A Today napilap feltette neki a kérdést: „Ha az Egyesült Államok nem képes meggyőződni arról, hogy a Szovjetuniónak milyen fegyverek vannak a birtokában, egyáltalán van-e értelme bármilyen fegyverzetkorlátozási megállapodást is kötni a Szovjetunióval?“ A válasz igy hangzott: „Nem lenne ennek értelme, amennyiben képtelenek lennénk ellenőrizni az ilyen szerződés teljesítését. Mi azonban ezt meg tudjuk tenni.“ Az amerikai nemzeti ellenőrző eszközök sosem jelezték, hogy a Szovjetunió bármilyen módon is megszegett volna egyetlen nemzetközi megállapodást is. Már 1985- ben a megkötött megállapodások kétoldalú megtartását ellenőrző szovjet-amerikai állandó konzultatív bizottság egyik amerikai tagja az Egyesült Államok kongresszusában megerősítette, hogy a Szovjetunió következetesen teljesíti minden szerződéses kötelezettségét. Az Egyesült Államok vezérkari főnöke „amerikai titkosszolgálati adatok értékelése“ alapján hasonló következtetésre jutott 1986-ban. Az „Egyesült Államok katonai helyzete“ című, a kongresszus elé terjesztett jelentésben a vezérkari főnök egyértelműen megállapította, hogy a Szovjetunió teljes mértékben megtartja minden szerződéses kötelezettségét. A Pentagon képviselői és más „héják“ a tények ellenére azonban ennek az ellenkezőjét állítják. Éppen ők és éppen az általuk ismert „források“ alapján tudják meg állítólag „az igazságot“ arról, hogy a Szovjetunió korszerűsíti támadó stratégiai fegyvereit és nem szereli le elavult nukleáris eszközeit, amint ezt az Egyesült Államok következetesen „megteszi“. Szavaikból kiderül: az Egyesült Államok azzal, hogy megsemmisíti régi fegyvereit és ezeket hasonló mennyiségű korszerűbb egységekkel pótolja, „leszerelést több mint kétszer annyi stratégiai fegyvert szerelt le, mint az Egyesült Államok. (Ezt 1. táblázatunk szemlélteti.) Ebből következik, hogy sem a SALT II szerződés, sem pedig az 1972-es ideiglenes megállapodás a legcsekélyebb mértékben sem csökkentette az Egyesült Államok biztonságát. A 2. számú táblázatból kiviláglik, hogy 1987. január 1-én a Szovjetunió valamivel több stratégiai hordozóeszközzel rendelkezett, mint az Egyesült Államok. Az USA-nak viszont fölénye van a nukleáris robbanófejek összmennyiségének tekintetében. Ezt egybevetve tehát nyilvánvaló a hozzávetőleges egyensúly. Ezek az adatok meggyőzően cáfolják a Szovjetunió állítólagos agresszív szándékaira vonatkozó hazugságot, azt, hogy a Szovjetunió megszegi nemzetközi kötelezettségeit. A koholmányok és rágalmazások arról, hogy a Szovjetunió megszegi a megkötött szerződéseket és megállapodásokat, ily módon továbbra is hazugságok és koholmányok maradnak, tekintet nélkül, hogy ezeket ki ismételgeti. A tények azt támasztják alá, hogy a Szovjetunió mindig a megkötött szerződésekből eredő kötelezettségek következetes megtartásáért és a stratégiai fegyverek korlátozása területén nagy erőfeszítések árán eddig elért pozitívumok megőrzéséért szállt síkra és a jövőben is így tesz. Ha az Egyesült Államok is megtartaná a nemzetközi szerződésekből reá háruló kötelezettségeket és lemondana a katonai-stratégiai egyensúly aláásására irányuló politi1. TÁBLÁZAT: A Szovjetunió és az Egyesült Államok stratégiai hordozóeszközeinek leszerelésére vonatkozó adatok a SALT 1 és a SALT II szerződésekkel összhangban Szovjetunió USA interkontinentális ballisztikus rakéták indítóberendezései 293 37 ,ebből: a SALT l-gyel összhangban 209 37 a SALT ll-vel összhangban 84 0 tengeralattjárókon elhelyezett ballisztikus rakéták indítóberendezései 287 176 nehézbombázók 36 77 hordozóeszközök összesen: 616 290 hajt végre“ a „szovjet katonai fenyegetéssel“ szemben. Mindez, és a Szovjetunió részéről elkövetett más állítólagos „szerződésszegések“, úgymond arra kényszerítette az Egyesült Államokat, hogy megszegje a SALT II szerződést, akárcsak a hadászati támadófegyverek korlátozására vonatkozó 1972-es SALT I szerződés egyes rendelkezéseit. A reális, nem pedig a koholmányok szülte tények azonban egészen másra utalnak. Attól a perctől kezdve, hogy aláírták a SALT I és a SALT II szovjet-amerikai szerződéseket, a Szovjetunió teljesítette szerződéses kötelezettségeit és kájáról, ez nagy jelentőségű lenne földünkön a béke biztosítása szempontjából, valamint hozzájárulna az új szovjet-amerikai fegyverzetkorlátozási és -csökkentési szerződések kidolgozásához szükséges kedvező feltételek kialakításához. A jelenlegi rendkívül bonyolult nemzetközi helyzetben, amikor a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra rendkívül nagy felelősség hárul, csak együttes törekvésekkel lehet elérni az 1985- ben Genfben elfogadott közös szovjet-amerikai nyilatkozatban kitűzött célt: a két ország közötti bárminemű háború elhárítását, legyen szó akár nukleáris, akár hagyományos eszközökkel vívott háborúról. 2. TÁBLÁZAT A Szovjetunió és az Egyesült Államok stratégiai atomütőerejére vonatkozó adatok (1987. január 1-ig) interkontinentális ballisztikus rakéták indítóberendezései Szovjetunió USA 1398 1016 ebből: önállóan pályára juttatható robbanófejekkel felszerelt interkontinentális ballisztikus rakéták indítóberendezései 820 550 tengeralattjárókon elhelyezett ballisztikus rakéták indítóberendezései 922 672 ebből: önállóan pályára juttatható nukleáris robbanófejekkel felszerelt, tengeralattjárókon elhelyezett ballisztikus rakéták inditóberendezései 352 640 interkontinentális ballisztikus rakéták és tengeralattjárókon elhelyezett ballisztikus rakéták indítóberendezései összesen 2320 1688 ebből: interkontinentális ballisztikus rakéták és önnállóan pályára juttatható nukleáris robbanófejekkel ellátott, tengeralattjárókon elhelyezett ballisztikus rakéták indítóberendezései 1172 1190 nehézbombázók 164 522 ebből: manőverező robotrepülógépekkel felszerelt nehézbombázók 56 132 interkontinentális ballisztikus rakéták, tengeralattjárókon levő ballisztikus rakéták inditóberendezései és nehézbombázók összesen 2484 2210 ebből: önállóan pályára juttatható robbanófejekkel és manőverező robotrepülögépekkel felszereltek 1228 1322 a stratégiai hordozókon elhelyezett robbanótöltetek mintegy mintegy összesen 10 000 15 000
