Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-16 / 62. szám, hétfő

Az I. liga kapujában ÚJ szú 5 1987. III. 16. Új név az élvonalban (?) Amikor négy évvel ezelőtt az Elektrosvit Nové Zámky ökölvívó szakosztályának vezetői elhatároz­ták, hogy az ifjúsági korosztályban elért számos siker után végre felnőtt csapatot indítanak a Szlovák Nemzeti Ligában, sokan csak megmosolyogták ezt a szándékot. A szorítóban történtek azonban nem a kétkedőket igazolták. Kezdetben a csapat arról volt nevezetes, hogy megkeserítette a feljutási ambíció­kat tápláló ellenfelek sorsát, aztán egyre szorosabbá vált a verseny. Két fordulóval a bajnokság befejezé­se előtt (beszélgetésünk az ökölvívó SZNL hétvégi fordulóját megelőzően zajlott le) három pont előny- nyel vezette a csapat a mezőnyt, így érthető volt Laczkó Imre csapatvezető bizakodása. A martini mérkőzést követően az utolsó fordulóban a Vranov együttese ellen nemcsak győzelmet készül ünnepel­ni majd a közönség, hanem azt is, hogy a csapat felsőbb osztályba lép, ami egyúttal azt is jelentené: az ökölvívó csapatbajnokság történetének króniká­jába új név kerül. Közeledik a tavasz, szaporodnak a nagy népszerűségnek örvendő tömegfutóver­senyek (Virág Tibor felvétele) Sport, turisztika, honismeret Bárhonnan nézzük a tényeket, már a lehetőség kivívása is a megle­petés erejével hatott a hazai ökölví­vó berkekben, hiszen ősszel a baj­nokság kezdetekor a Nyitra-parti vá­rosban legfeljebb a szükebb szakve­zetés reménykedett valami hason­lóban.- Való igaz. Az volt az elképzelé­sünk a rajt előtt, hogy becsülettel felkészülünk, és aztán majd meglát­juk. A felkészülés sikerült, a bajnok­ság során pedig összerázódott a csapat. Már tavaly is jól szerepel­tünk, hiszen a bajnok OSP Galánta mögött, igaz öt pont hátránnyal, de másodikok voltunk úgy, hogy az ex- ligás Jaslovské Bohunice csapata előtt jelentős pontelónnyel lettünk ezüstérmesek. • Most két mérkőzéssel a baj­nokság vége előtt már a jövőre is kell gondolniuk, hiszen az első ligában jobb feltételek kellenek a sikeres szerepléshez.-Tulajdonképpen a feltételeink sokat javultak, a tavalyihoz képest is, de tudjuk, hogy az I. ligában ez nem lenne elég. Sikeres helytállást nem lehet elképzelni a városi szer­vek jelentős támogatása nélkül. Az imént említettem, hogy javultak Lédec (Ladice) a Nyitrai (Nitra) járás kisközségei közé tartozik, lakosainak szá­ma alig haladja meg az ezret. Eddig a labdarúgáson kívül más sportág - a he­lyi sportegyesület vezetőinek igyekezete ellenére - hosszabb ideig nem tudott népszerűvé válni. Voltak időszakok, ami­kor az asztalitenisz és a sakk is vonzotta az embereket, ám ez már régen a múltté. Baíkó Mihály, a hnb elnöke bizakodik, hogy ebben az évben javulás lesz tapasz­talható, fellendül a község sportélete. En­nek érdekében a hnb és a sportegyesület mindent megtesz. Most már csak a lako­sokon múlik: valóra válik-e az elképzelés. Talán azért kényelmesedtek el fiatalja­ink, mert sem a helyi, sem pedig a gímesi (Jeíenec) alapiskolában nincs tornaterem. Az őszi és a téli hónapokban egyszerűen nem tudnak hol mozogni, sportolni a tanu­lók. Tavasszal és^nyáron a foci az egyet­len, ami vonzza a gyerekeket. Kísérletez­tünk az asztalitenisszel, próbálkozásaink azonban kudarcba fulladtak. Három éve nem és nem tudunk összehozni egy vala­mirevaló csapatot. Pedig erre adva min­den lehetőség. Van egy nagy kultúrhá- zunk, amely hetekig kihasználatlanul ár­válkodik Igaz, nincs megoldva a fűtés. Bár csak ez lenne a legnagyobb problé­ma... A közeljövőben asztalitenisztornát rendezünk a hnb kupájáért. Reméljük, ez megmozgatja az állóvizet. Gubó József fáradhatatlanul szervezi, előkészíti az el­ső sakktornát, melynek gőztese A falu sakk-királya címet kapja. Eddig tizenhe­ten jelezték részvételüket. Bízom benne, hogy próbálkozásaink nem lesznek hiá­bavalók - reménykedik Balkó Mihály. Varga Károlyné, a hnb titkára aktív kézilabdázó volt, s a tömegsporttal kap­csolatban a következőket mondta:- Lédecen a felnőttek közül alig spor­tol valaki, pedig ránk férne egy kis moz­gás. Lehetőség az volna. Például a koco­gás. Csak hát a kényelem az nagy úr! Ha mondjuk valaki elkezdene futni, a falubeli­ek egészen biztos gúnyosan megjegyez­nék: „Hová futsz, ki hajt?“ Pedig minden csoda csak három napig tart. A kocogá­son kívül kitűnő feltételek vannak a turisz­tikára a szomszédos Szőlőhegyen. Meg kellene szervezni, de sajnos, nincs, aki ezt vállalná. Hébe-hóba kiruccanok a családdal egy nagyobb túrára, azonban sokkal jobb volna, ha többen kirándul­nánk. Nemcsak a sport iránt közömbösek az emberek, hanem a kultúrrendezvé- nyek sem vonzzák a fiatalokat és a felnőt­teket. Több mint valószínű, a tv jóvoltából elkényelmesedtünk. Akármilyen hihetetlenül is hangzik, de tíz évvel ezelőtt Lédecnek volt nói labda­rúgócsapata, amely rendszeresen pályá­ra lépett; az utánpótlás hiányában azon­ban megszűnt. A férfiak jelenleg a járási bajnokság második osztályában szere­pelnek ... a feltételeink. Mégpedig elsősorban azzal, hogy itt a csarnokban a szín­pad alatti teret edzőteremmé alakí­tottuk át, ami korábbi edzőnk, Ryšavý József érdeme. Sajnos, a csarnokban így is együtt kell edze- nünk a tornászlányokkal, és nem egyszer egymást akadályozzuk. • Persze, nemcsak feltételek, csapat is kell.- Már a Szlovák Nemzeti Ligában is tudatosan építettük a csapatot, amelynek kerete 15-18 tagú. A kulcsemberek Jaroslav Boťanský, Matkovics és Králik mellé beépültek a fiatalok is, például Álló, Matunák, és Magyarics; a csapatban már most is szereplő legfiatalabb gene­ráció tagjai az ifjúsági ligában edződtek a küzdelmekhez. Például Farkas, Varga, Zsemlye vagy Chrtiansky. • Nem szabad azt sem elfelej­teni, hogy nem is olyan régen a junior országos csapatbajnok ennek a városnak az együttese volt...- Különösen most venne le nagy terhet a vállunkról, ha visszajönné­nek azok, akik időközben leálltak. Igen találóan jegyezte meg Varga Ká­rolyné: „Aki nem focizik, az mást nem sportol“. Reméljük, hogy ez csak a közel­múltra volt érvényes, s a helyzet hamaro­san megváltozik, mert ugye nemcsak foci van a világon. Például a focipálya mellett röplabdázni is lehetne, ám ez a pálya sincs kihasznál­va. Ünnepnapnak számít, ha egynéhá- nyan összejönnek és jászanak. A SZISZ helyi alapszervezetének is támogatnia, segítenie kellene a tömegsport fejlődését, hogy a fiatalok okosan használják ki sza­badidejüket. A hnb elnöke örömmel álla­pította meg: Lédecen aktívabb lett az ifjúsági szervezet. A SZISZ-élet fellendü­lésétől sokat várnak, többek között a fia­talok fokozatosabb érdeklődését a sport iránt. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Például Szlávik Imre, Malý József, vagy Nagy Rudolf, akik még mindig fiatalok, segíthetnék a csapatot, amelybe egyébként még bőven be­férne a volt országos bajnok Ondrej Boťanský is, aki jelenleg a csapat másodedzője. Erősségünk lehet Farkas Róbert is, aki most szerel le, ó is Ryšavý Józsi bácsi neveltje, akárcsak Šumina Ferenc, aki az I. ligás Galánta nehézsúlyú öklöző- je, és természetesen Paszterkó László az 1981 -es országos bajnok. Hogy most itt állunk a nagy lehető­ség előtt, azt természetesen első­sorban az edzőpáros kitűnő munká­jának tulajdonítjuk. Jády Károly fő­edző és Ondrej Boťanský kitűnően egészítik ki egymást. • Már a Szlovák Nemzeti Ligá­ban is kicsinek bizonyult ez a csarnok.- Ha sikerül az egy pontot meg­szerezni, és az első osztályba jutni, akkor jövőre a mérkőzéseinket a Tesla üzemének most épülő torna­termében rendeznénk meg, ahol 2000 néző is elfér. • Most, függetlenül a bajnok­ság végeredményétől, mi a csapat­vezető legfőbb kívánsága a jövőt tekintve?- Mindenekelőtt az, hogy különö­sebb gond nélkül biztosítsuk az utánpótlást. Korábban ugyanis min­dig arról voltunk híresek, hogy erős ificsapatunk volt. Amikor megnyer­tük az ifjúsági bajnokságot, az nem volt véletlen műve. Ryšavý Józsi bácsi azonban nagyszerű csapatot kovácsolt össze: J. Boťanský, O. Boťanský, Paszterkó, Szabó, Pšenák, Domanizsa, Macák... Nem akármilyen névsor. Akkor a bajnok­ságot nyert csapat mindenkit fölé­nyesen vert, még az ezüstérmes Ústít is, pedig ott bokszolt az EB-t, VB-t megjárt ifjabb B. Némeček is. Ha csak megközelítően olyan után­pótláscsapatot sikerül összehozni, akkor nem félek a jövőtől. A turisztika, amely szellemi és fizikai frissességünket egyaránt „karbantartja“, egyre nagyobb teret hódít magának a sport birodalmá­ban. A dél-szlovákiai járásokban szaporodnak a turisztikai szakosztá­lyok. Példa erre az Érsekújvári (N. Zámky) járás, ahol 43 szakosz­tály működik. Leckési Mária, a Csehszlovák Testnevelési Szövet­ség járási bizottságának szakfel­ügyelője arról tájékoztatott, hogy az egyik legjobb szakosztály Udvardon (Dvory nad Žitavou) tevékenykedik. A helyi mezőgazdasági szakkö­zépiskolában működő Slávia testne­velési egyesület turisztikai szakosz­tálya megtartotta évzáró taggyűlé­sét. Ezen lehetőség nyílt arra, hogy feltérképezzék a szervezet munká­ját, kitűzzék a további feladatokat, megtárgyalják a jövő terveit. Az el­nöki beszámolóból, amelyet az isko­la testnevelő tanára, Krivánek László ismertetett, sok érdekes do­log tűnt ki. Az elnök hangsúlyozta: a 75 tag rendkívül aktív munkát végez. Mivel diákokról van szó, a tagság összetétele évente válto­zik, de a turisztika népszerűsége egyre növekszik, hiszen a kikerülő diákok magukkal viszik az itt szer­zett jó tapasztalatokat. Az őszi mezőgazdasági munkák­nál 375 órát dolgoztak le a fiatal turisták, a CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére pedig 180 órát. A szakosztály a fő hangsúlyt ha­zánk megismerésére helyezi. A „Hegyen-völgyön át“ gyalogtúra végső úticélja a Nagy-Fátra, az Ala­csony- és a Magas-Tátra volt. A ta­gok immár hagyományosan évente részt vesznek a „100 tavaszi kilo­méter“ elnevezésű rendezvényen, rajthoz álltak a 100x1000 méteres békefutáson, rendszeresen látogat­ják a turisták szlovákiai találkozóit, s ott voltak a Kriváň megmászásánál is. Krivánek László elmondta: ta­pasztalataik szerint a sport rendkívül széles tömegeket képes magával ragadni. A turisztikát más sport­ágakhoz hasonlóan már gyermek­korban ajánlatos kezdeni.- Mi már az elsős diákjainkkal igyekszünk megszerettetni a termé­szetjárást, hogy aztán tőlünk elke­rülve tovább folytassák. Sajnos, gyakran azt tapasztaljuk: sokan nem ismerik milyen szép természeti adottságokkal rendelkezik Cseh­szlovákia. Ezért is igen fontos a tu­risztika honismereti szerepe. Az első lépés e sport propagálásával kezdő­dik, azaz igyekszünk rávezetni a ta­nulók ifjúságot arra az ösvényre, amely a későbbiekben a természet- járást tartósan meqkedvelteti ve­lük■ PATAY PÉTER MÉSZÁROS JÁNOS Évzáró közgyűlések után Döntő hangsúly a rendszeres testedzésen Nemrégen fejeződtek be a sportegyesületek évzáró közgyűlései, amelyek a CSKP XVII. kong­resszusa és a CSKP KB Elnöksége 1986 szep­temberi határozatainak szellemében szabták meg a tapasztalatok és lehetőségek alapján a célokat, az elérésükhöz vezető utat. Néhány kivételtől eltekintve valamennyi sportegyesület megtartotta közgyűlését. Túlnyomó többségük­ben jó előkészítés nyomán, amelyhez hathatós segítséget adtak a helyi párt- és tömegszerveze­tek, e közgyűlések tartalmilag felülmúlták az előzőeket. Sok helyütt használták fel már az előkészületeket is arra, hogy erősítsék a szerve­zeti életet, rendezzék a tagság sorait. Ennek egyenes következménye lett a vártnál jóval na­gyobb megjelenési arány a közgyűléseken és a résztvevők aktivitása. Az egyesületek beszámolói a valós helyzetet tükrözték. Józan mérséklettel vették számításba az eredményeket, módjával dicsérték a sikereket elért csapatokat, sportolókat és vezetőiket, de nem leplezték a hibákat és nem fukarkodtak a bírálatokkal. A szemléleti változás jele, hogy döntő hangsúlyt kapott a tömegsport, a dolgozók rendszeres testedzése. Ebben a kérdésben álta­lában nem elégedtek meg a helyzet ismertetésé­vel, hanem - a CSKP KB Elnökségének tavaly szeptemberben elfogadott dokumentuma értel­mében - megvalósítható, reális javaslatok hang­zottak el: hogyan lehet helyileg, önerőből, a jelen­leginél jobb propagandával, a Nemzeti Front szerveinek és szervezeteinek összefogásával, újszerű formák meghonosításával tovább növelni az egészségfejlesztő sportolásban résztvevők számát. Mert bármilyen szép eredményeket is értünk el ezen a téren, a helyzet távolról sem kielégítő. Sok szó esett - ez is új vonás - a sportegyesü­letek és az iskolák kapcsolatáról. (Nem véletle­nül. A szeptemberi dokumentum kimondja: már ebben az ötéves tervidőszakban el kell érni, hogy a fiatalok negyven százaléka rendszeresen spor­toljon.) A kiindulópont az volt (régi igazság, amelyet nem lehet eléggé hangsúlyozni), hogy ha a tanulók az iskolában megszeretik a sportot, akkor igényükké, sót szokásukká válik, tehát az egészséges életmód szerves részévé. És ezt szinte észrevétlenül „átmentik“ a felnőttkorba is. Ezt elősegíteni kötelességük az egyesületeknek (hogy milyen módon, arra millió lehetőség van), ugyanakkor pedig a tehetséges fiatalokkal erősít­hetik is szakosztályaikat. Az iskolák és a munka­helyi bázison működő testnevelési egyesületek jó kapcsolata mindén tekintetben hasznosítható. Több helyütt a szakosztályok tevékenysége adott okot vitára és észrevételekre. A bírálatok a szakosztályokban folyó alacsony színvonalú szakmai munkát érintették. Az edzések elhanya­golását, a szakvezetők felkészületlenségét épp­úgy a gyengébb eredmények összetevői között említették, mint a vezetés erélytelenségét és a magasabb követelmények hiányát. Nem egy helyen azt tették kritika tárgyává, hogy egyesek mindig a szűkös anyagiakra, a gyenge személyi és tárgyi feltételekre hivatkoznak, jóllehet nívó- sabb, szervezettebb és lelkiismeretesebb mun­kával a sportolók és a szakvezetés úrrá lehetne a nehézségeken. Mindemellett - az eddigiektől eltérően - nem a panaszkodás, az objektív nehézségekre való hivatkozás uralta a beszámolókat, a hozzászólá­sokat. Bár tény, hogy a takarékossági intézkedé­sek okoznak gondokat a sportban is, a siránko­zás helyett inkább azt keresték-kutatták, hogy lehet a jelen körülmények között is az előrelépést biztosítani. A középpontba így a „mit tegyünk - hogyan tegyünk“ kérdéskomplexum került. Ez a tömegsportra és a magasabb osztályú ver­senysportra egyaránt vonatkozott. Sok fontos kérdés foglalkoztatta még a köz­gyűlések résztvevőit. Nem egy helyen került .például szóba a sportolók magatartása. Említet­tek pozitív példákat, elhangzottak indokolt elma­rasztalások is. A politikai-nevelési tevékenység fontosságára és gyakorlati megvalósítására azonban szinte egyhangúan hívták fel a sportve­zetők figyelmét. Jó tanácsként hangzott el az is: tovább szükséges növelni a társadalmi munká­sok erkölcsi elismerését, megbecsülését, hiszen ók nélkülözhetetlen alappillérei a sport szerveze­tének. A közgyűléseket jó hangulat, őszinte lég­kör, a problémák megoldási szándéka, a tenni akarás jellemezte. így általánosítható a kép még akkor is, ha akadtak egyesületek, amelyek nem fordítottak kellő gondot az előkészítésre, a szer­vezésre, érdektelen, formális volt a beszámoló és érdemleges hozzászólásokra sem került sor. „Ki­pipálhatták“ ugyan, hogy megtartották a közgyű­lést, de minden haszon nélkül! Elmondhatjuk: a testnevelés és sport helyi fejlődését elősegítő tanácskozássá váltak nagy többségükben a nemrég véget ért közgyűlések. Mód nyílt arra, hogy a gyorsítás stratégiájának szellemében erősödjék a demokratizmus, növe­kedjék a tagság aktivitása, s mindez kedvezően hasson ki további munkájára. A sportegyesületek megválasztott új tisztségviselői is ezt hivatottak elősegíteni, biztosítani. Országszerte nagy számban kerültek a vezetőségekbe a sportot szerető, ahhoz értő és tenni vágyó emberek. És ez nem kis dolog. A sportról nemcsak beszélni kell. A jelek arra vallanak, hogy növekedett a ve­zető testületekben a fiatalok és a volt aktív sportolók aránya. Sajnos, ugyanez nem nagyon mondható el a nőkről! Napjaink mélyreható gazdasági-társadalmi változásai alól a sport sem kivétel. Feladatok bőven állnak minden egyesület előtt. Most kell aprópénzre váltani, a gyakorlatban megvalósítani az elfogadott határozatokat, az ésszerű javasla­tokat. Nagy gondossággal kell megszervezni a munkát és a tagsággal, a sportolókkal együtt tevékenykedni a hatékony végrehajtás érdeké­ben. A közgyűlések azt is bizonyították: az értel­mes, reális célokért csatasorba lehet állítani a sportszerető embereket. A leglényegesebb - megteremteni helyileg annak feltételeit, hogy mind többen vegyenek részt a rendszeres test­edzésben. Természetesen arról sem feledkez­hetnek meg a nagy egyesületek, hogy a különbö­ző világversenyeken, nemzetközi viadalokon sportolóiknak helyt kell állniuk. t. V. „Hová futsz, ki hajt...?“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents