Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-14 / 37. szám, szombat

Tökéletesebb kereskedelmi halólatért Gazdasági és szociális fejlesztésünk fő irányai egyebek között magukba foglalják azt a feladatot, hogy ez ezredfordulóig, vagyis nem egészen tizenöt év alatt a személyi fogyasztás legalább a felével növekedjen. Ez kétségtele­nül nagy igényeket támaszt szocialista kereskedelmünkkel szemben is. A Hospodárske noviny tavalyi 51-52. számában a kereskedelem hálózatá­nak e célnak meg nem feleló jellegét elemzi Aram Simonian kandidátusnak, a CSSZTA tudományos munkatársának tanulmánya. Az alábbiakban ennek az írásnak néhány felfigyeltetó gondolatát ismertetjük. Főleg azokat, amelyek választ adnak arra a kérdésre, hogy mennyiben ésszerű nálunk az árucikkek értékesítésének módja. Színvonalunknak meg nem felelő szolgáltatás A szerző elsősorban kiemeli a po­zitív jelenségeket, amelyek az elmúlt években és napjainkban is nyomon követhetőek. Egyebek között azt, hogy a korábban gazdaságilag el­maradt területeken lényegesen ja­vultak a lakosság kereskedelmi ellá­tottságának teltételei. Az új lakótele­pek egy részére is vonatkozik ez, miközben folyamatosan korszerűsít­jük a városcentrumok boltjait, új nagyraktárakat és áruházakat épí­tettünk és építünk. Ennek ellenére- állapítja meg a cikkíró - az anyagi eszközök elosztásánál a termelési szféra előnyben részesítése s a ki nem elégítő anyagi ösztönzés kö­vetkeztében a kereskedelmi szolgál­tatások továbbra sem felelnek meg hazánk gazdasági színvonalának. Ezt a színvonalat tanulmányában egybeveti a fejlett tőkés országok kereskedelmi színvonalával, amely­nek elérése természetesen csak hosszabb távon képzelhető el. Alapvető fogyatékosságként jelöli meg azt, hogy az árut értékesítő hálózatban kevés a munkaerő. Ná­lunk például egy kereskedelmi dol­gozóra 59 lakos jut, ezzel szemben például Finnországban 29, Svédor­szágban 26, Svájcban pedig csak 22. Ezen túlmenően a munkaerő széthelyezése sem felel meg a fej­lesztés szükségleteinek. Egyetlen ténnyel érzékeltethető ez. Míg ná­lunk a kereskedelmi alkalmazottak­nak 46,1 százaléka dolgozik az élel­miszerboltokban és a vegyeskeres­kedésekben, addig a gazdaságilag fejlett tőkés országokban csupán mintegy húsz százalékuk. Ennek egyik fő oka, hogy még mindig nem élünk eléggé az áruérté­kesítés ésszerűsítésének lehetősé­geivel, főleg az önkiszolgáló boltok­kal. Az eladásnak ezt a formáját 1985-ben az élelmiszerboltoknak és a vegyeskereskedéseknek csupán a 29,5 százaléka alkalmazta, de ezekben bonyolították le az összfor­galom 57,2 százalékát, ami meg­győzően bizonyítja e forma korsze­rűségét és hátékonyságát. Az értékesítés hatékonysága Meghökkentő viszont - folytatja fejtegetését Simonian kandidátus- az átlag 625 négyzetméter eladási területtel rendelkező, vagyis a nyu­gati „szupermarketteknek“ megfe­lelő nagy élelmiszerboltjaink ala­csony fokú hatékonysága. Sokat mondó tény, hogy egy dolgozójukra eső forgalmuk, ha nem is sokkal, de alacsonyabb a kisebb önkiszolgáló boltok forgalmánál. A magyarázat itt is kézenfekvő. Nem megfelelő a mű­szaki felszereltségük, a területi tele­pítésük és a kisebb egységekkel azonos a munkaszervezésük. Több­nyire amellett, hogy a gépkocsival rendelkező embereknek nem teszik lehetővé a nagy heti bevásárlásokat, távolabbra kerülnek még azoktól a gyalogos fogyasztóktól is, akik nap nap után rászorultak szolgáltatása­ikra. Mi a helyzet az ipari cikkeket árusító boltokban? Az elárusítók száma oly kevés, hogy itt az élelmi­szerboltokhoz képest pénzértékben kifejezve egy főre átlag jóval na­gyobb forgalmat kénytelenek lebo­nyolítani. A bútor-, a rádió- és a té­véüzletekben például több mint a kétszeresét az élelmiszerboltok eladóira eső forgalomnak. Elképzel­hető - s ezt különben számtalanszor érezzük a saját bőrünkön -, hogy a fogyasztó milyen szintű szolgálta­tást várhat el az ilyen Igényes termé­kek túlterhelt eladóitól. Nem csökkenhet a kapacitás Sajnos nálunk az alkalmazottak hiánya hátráltatja a kereskedelmi hálózat fejlesztése korszerű koncepciójának megvalósítását, az üzemeltetési feltételeknek meg nem felelő kis boltok számának csökken­tését és egyidejűleg a nagyobb egy­ségek építésével a kereskedelmi hálózat kapacitásának növelését. Szinte gyakorlattá vált, hogy egy nagy egység elkészülését követően megszüntetnek több olyan kisebb boltot, amelyre továbbra is szükség lenne. Egyebek között azért is, hogy főleg az idősebb bevásárlók, de nemcsak ők, lakásuk közelében vá­sárolhassák meg a szükségeset. Országos viszonylatban 1985 végén már csak 855 tejes-, és 286 kenyér­boltunk volt - sorolja Simonian kan­didátus a tényeket míg tíz évvel korábban még 2146, illetve 499. S ugyanakkor 41 százalékkal csök­kent a cipóboltok, 37 százalékkal az üveget és a porcelánt és 29 száza­lékkal a festéket árusító boltok szá­ma. Ezt semmiképp sem ellensú­lyozzák az új, nagyobb és korsze­rűbb egységek. Erről szemléltetően tanúskodik, hogy nálunk száz lakos­ra az eladótér nagyjából az egyhar­Elmaradás - másfél évtized után... A CSSZK iparának eredményeiről és célkitűzéseiről Már vagy másfél évtizede nem volt arra példa, hogy a CSSZK ipari reszortja ne teljesítette volna terme­lési tervét. 1986-ban viszont az ipari minisztérium irányítása alá tartozó vállalatoknak közel a harminc szá­zaléka nem teljesítette a ten/ elő­irányzatait. Az ipari reszort közel egymilliárd korona értékű áruval ke­vesebbet termelt a piaci alapok szá­mára, s több mint egymilliárd korona értékű áruval kevesebbet a tókésex- port számára - állapította meg prá­gai sajtóértekezletén Petr Hojer, a CSSZK iparügyi minisztere. Az okok közt - a világgazdasági áringadozások, az új létesítmények lassú ütemű üzembe helyezése s a belföldi kereslet szerkezetének változásain kívül - a miniszter nyíl­tan rámutatott a reszorton belüli fo­gyatékosságokra is. Ezek közt emlí­tette számos termelési-gazdasági egység termékeinek rossz minősé­gét, a termelési normák alacsony fokát, az anyagi költségek csökken­tésével kapcsolatos ösztönző ténye­zők hiányát s azt, hogy sok helyen kevés figyelmet fordítanak az éssze­rű készletgazdálkodásra. Az ipar tel­jesítményét, különösen egyes köny- nyűipari termelővállalatoknál, jelen­tős mértékben befolyásolta a mun­kaerő-állomány csökkenése. Az ötéves terv céljainak elérése érdekében a tartalékok mozgósítása terén az 1986. évi eredmények kö­vetkezetes elemzéséből kell kiindul­nunk - hangoztatta a miniszter. A CSSZK kormánya módosította az 1987-ben az ipari tárca előtt álló egyes feladatokat, így 1,8 százalék­kal növelte az árutermelési tervelő­irányzatot, s ezzel kapcsolatban a belkereskedelem áruszállítási tervelőirányzatait is. A hatékony ter­melés fő forrása elsősorban az in- tenzifikációs tényezők, főként a tu- dományos-műszaki haladás ered­ményeinek hasznosítása, továbbá az alapanyagok, a nyersanyagok és az energiaforrások gazdaságosabb kihasználása lesz. Új szakaszába lép a textil-, konfekció- és cipőipar egyes területeinek korszerűsítési programja, amely a cseh ipar mű­szaki bázisa ezredfordulóig való át­alakításának a kezdetét jelenti. 1987-re ez a program 53 feladatot tartalmaz. (sm) mada a nyugati fejlett országok ke­reskedelmi kapacitásának. S ennek a területnek országunkban 48,9 szá­zaléka jut az alapvető szükséglete­ket és 43,2 százaléka az ipari cikke­ket értékesítő boltokra, míg a gazda­ságilag fejlett nyugati országokban mintegy 20, illetve 60 százaléka. A tanulmány szerzője számos konkrét javaslatot tesz a helyzet ja­vítására. Ezeknek közös nevezője, hogy elsősorban gazdasági szabá­lyozókkal kell változtatni az arányok eltolódásán. Csak így érhető el - ke­reskedelmi hálózatunk egyidejű dif­ferenciáltabb szervezésével és az önelszámolás elveinek következe­tes érvényesítésével - lakosságunk kereskedelemmel szembeni igénye­inek, szükségleteinek jobb kielégíté­se. Persze ez anyagi eszközöket követel. Viszont tudatosítani kell - összegez a cikkíró -, hogy éppen a kereskedelem az az ágazat, amelyben az élő és a tárgyiasult munka pótlólagos ráfordítása előse­gíti a társadalom sokoldalú anyagi és kulturális fejlődését. (gály) A Szlovák Állami Takarékpénztár a Kelet-szlovákiai kerületben hét fiókintézetet nyitott közvetlenül a termelővállalatoknál. Az említett vállalatok 35 ezer dolgozójának 438 millió korona takarékbetétje van. A Kelet-szlovákiai Vasműben 17 ezren 180 millió koronát tettek be. A képen a vasműben működő fiókintézet, baloldalt Edita Fedáková pénztáros. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1987. február 15-én ünnepük házasság- kötésük 40. évfordulóját a drága jó szülők, mM hja Psenák Ferenc és neje, Dolnik Margit Hurbanovo. E szép ünnep alkalmából jó erőt, egész­séget és hosszú, békés életet kívánnak szeretettel: fiaik: Bélus, Gyuszi, menyeik: Ilonka, Marika, valamint kis unokáik: Bélus- ka, Timiké, Lucinka, Anetka és Mar- kétka, akik a nagyszülőket szeretettel csókolják. Ü-107 ■ 1987. február 15-én ünnepli 60. szüle­tésnapját Zsákovics Jánosné Zelinka Sarolta Vágán (Váhovce). E szép ünnep alkalmából szeretettel gra­tulálnak: gyermekei, unokái: Hajnalka, Évike, Csaba, Norbert, Henrik, Zsuzsika, Janka és a kis Lucinka. Az ünnepek­nek szívből gratulál barátnője, Man­ci Ú-353 E 1987. február 14- én ünnepli 72. szüle­tésnapját a drága feleség, édesanya, nagymama és déd- mama, Radi Ferencné Ekecsen (Okoč). Ezen a szép napon szeretettel köszöntik, jó egészséget, hosszú, szép életet és még sok születésnapot kívánnak szerettei körében: szerető férje, lányai, fiai, menyei, ve­jei, unokái, akik a nagymamát sok­szor csókolják. Ú-346 ■ 1987. február 14- én ünnepli 65. szüle­tésnapját és név­napját Csapó Istvánná Tóth Julianna Sajóházán (Nadabula). E szép ünnep alkal­mából szívből gratu­lál, további jó egészséget és hosszú, boldog életet kíván: szerető férje: Pista, testvérei: Rózsa, Lajos, Erzsiké és egész családjuk. A jókívánságokhoz csatlakozik só­gornője: Lenke családjával együtt. Ú-411 ■ 1987 február 15- én ünnepli 50. szüle­tésnapját a drága jó édesapa, férj, após, nagyapa, Oláh István Várgedén (Hodejov). E szép ünnep alkal­mából szívből gratulálnak, jó egészséget, hosszú, boldog életet kívánnak szere­tettel: felesége: Irén, lányai: Erzsi és Lidi, fiai: Pityu, Palkó, Józsi, Laci, vejei: Laci és Bandi, menyei és hat unokája. Erik és Bandika csókolják a nagyapa munkában elfáradt kezét. Ú-507 ■ 1987. február 17-én ünnepli 70. szüle­tésnapját a drága férj és édesapa, Angyal József Nyárasdon (Topol'níky). Szívből gratulálunk, és kívánjuk, hogy még hosszú évekig éljen erőben, egész­ségben szerető családja körében: felesége: Erzsébet, leányai: Valika, Magduska, vejei: Feri, Kálmán, uno­kái: Péter, Ferike, Andriska és Józsi- ka. 0-539 ■ 1987. február 14-én ünnepli 60. szüle­tésnapját a szerető édesanya, anyós és nagymama özv. Vanya Jánosné Csányi Emma Tardoskedden (Tvrdošovce). E szép ünnep alkalmából szeretettel gra­tulál, és még hosszú, boldog életet kíván: két fia, két menye és unokái: Flóri, Patrik, Danika és Lacika. A jókíván­ságokhoz csatlakozik édesanyja is. Ú-443 ■ Február 14-én ünnepli 55. születésnap­ját a szerető férj, nevelőapa, após és nagyapa, Borka István Karván (Kravany nad Dunajom). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, jó egészséget és hosszan tartó, békés, boldog életet kívánnak: szerető felesége: Ilonka, nevelt fia: Gábor, menye: Kati és unokája: Pé­ter. Ú-468 tai (Čata) temetőbe a szeretett férjet, édesapát és nagyapát, id. Szalonnás Jánost, akit a halál hosszú betegség után, 63 éves korában ragadott ki szerettei köré­ből. Köszönjük a koszorúkat és a részvét- nyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igye­keztek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, lányai, vejei, fia, menye és az unokák. Ú-530 VA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Szívünkben mély fájdalommal mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, szomszéd­nak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1987. január 31-én elkísérték utolsó út­jára a tonkházai (Tonkovce) temetőbe a drága jó feleséget, édesanyát, nagyma­mát és dédmamát, id. Fél linger Józsefnét. Köszönjük a helyi polgári ügyek testületé­nek a megható búcsúbeszédet, a sok virágot és koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek fájdalmunkat. Gyászoló férje, fiai, lánya, menyei, veje, hét unokája és hét dédunoká- Ú-460 ■ Bármerre visz is utunk, szemünkben könny, szívünkben fájdalom, mert na­gyon hiányzik a drá­ga fiú, édesapa és férj, Kondás Péter Dobóruszka (Ruská), akit a kegyetlen halál 1987 január 15-én, hirtelen, betegség után, 23 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönetét mondunk a rokonságnak, szomszédok­nak, ismerősöknek a koszorúkért és virá­gokért, a királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) Szlovák Villamosipari Üzemek igazgató­ságának, valamint a helyi sportszervezet­nek a búcsúbeszédekért, melyekkel eny­híteni igyekeztek mély fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-527 ■ Fájdalmas gyászunkban hálánkat és köszönetünket fejezzük ki minden kedves rokonnak, ismerősnek és szomszédnak, akik 1987. január 13-án elkísérték utolsó útjára a szímői (Zemné) temetőbe a drága jó édesanyát, nagymamát, Madarász Annát, akit a halál 65 éves korában, hosszú betegség után ragadott ki szerettei köré­ből. Köszönjük a sok virágot és koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. A gyászoló család Ú-529 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét min­den kedves rokonnak, szomszédnak, is­merősnek, a falu lakosainak, akik 1987. január 3-án elkísérték utolsó útjára a csa­■ Még ólt szerettük, tiszteltük, becsültük és soha el nem fe­ledjük. 1982. február 15-én 56 éves korá­ban távozott szeret­tei köréből Polozsányi László Eperjes (Jahodná). Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá szeretettel ezen a számunkra oly szo­morú, ötödik évfordulón. Soha el nem múló szeretetét, emlékét és jóságát örök­ké szívünkben őrizzük: felesége, három gyermeke, két me­nye, veje, négy unokája, anyósa és az egész rokonság. Ú-203 Ullli'iiiilllHiaiKlilllM ■ Az idő múlik, de a szívet tépő fájda­lom megmarad. Megtört szívvel és könnyes szemmel emlékezünk a drága jó, felejthetetlen test­vérre, férjre, édes­apára, Antalics Lajosra Somorján (Šamorín), akinek szíve 1982. február 14-én, 44 éves korában örökre megszűnt dobogni, meg­állt dolgos keze, és szomorú maradt ott­hona. Akik ismerték és szerették, emlé­kezzenek rá ezen a fájdalmas, szomorú, ötödik évfordulón. Jóságát, soha el nem múló szeretetét örökké szívükben őrzik: testvérei: Mariska és Károly, felesé­ge, három gyermeke, vejei és uno­kái. Ú-267 ■ Az idő múlik, de a fájdalom megmarad. Fájó szívvel és soha el nem múló szere­tettel emlékezünk a legdrágább édes­anyára, anyósra, nagymamára és déd- mamára, Balogh Máriára Kolárovo, akit a kegyetlen halál 1983. február 15- én, búcsúszó nélkül ragadott ki családja köréből. Akik ismerték és szerették, gon­doljanak rá ezen a szomorú, negyedik évfordulón. Szeretetét és jóságát szívük­ben örökre megőrzik: lányai, vejei és az unokák. ü-319 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a drága jó férj­re, apára, nagy­apára, id. Rácz Bélára Ladmóc (Ladmovce), __________________ akinek szerető szive 19 86. február 17-én, 64 éves korában szűnt meg dobogni. Akik ismerték és szerették emlékezzenek rá szeretettel ezen a szomorú, első évfordulón. A gyászoló család Ú-520 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó férjre, édesapára, apósra, nagyapára, és déd­apára, Gaál Vendelre Csallóközkürt (Ohrady), akinek 1984. február 14-én, 74 éves korá­ban dobbant utolsót szerető szive. Akik ismerték, szerették, gondoljanak rá sze­retettel ezen a harmadik, szomorú évfor­dulón. Gyászoló felesége, fiai, menyei, uno­kái és dédunokája. Ú-578 ÚJ S3 6 1987. II.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents