Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-13 / 36. szám, péntek

A Mester emlékére Állandó kiállítás Kassák Lajos szülővárosában jiM .... . ■'W/.wŕ• ■ Felvételünkön Janka Daňová, a győztes dal éneklése közben (ČSTK-felvétel) Szülővárosában, Érsekújvárott (Nové Zámky) az elmúlt év végén állandó emlékkiállítás nyílt, amely a Kassákné Kárpáti Klára által ado­mányozott festmények, grafikák, fo­lyóiratok, könyvek és dokumentu­mok sorát mutatja be. Bár a képző­művészeti anyag csupán töredéke a hatalmas méretű életműnek, a ki­állított dokumentumok, könyvek, fo­lyóiratok megsejtetik a látogatóval Kassák Lajos művészi nagyságát. A Művészeti Galéria egyetlen he­lyiségében az alkotó szellemiségé­vel egyáltalán nem rokonítható fabo­rítású baloldali falon fotók idézik az édesanyját, a fiatalságát és a várost, ahol nevelkedett. Néhány grafikája is helyet kapott ezen a dekorativitá- sával igencsak zavaró faborításon. A falakon látható képek egy része az eddig kevésbé ismert alkotót mutatja be, hiszen a figurális kompozíciók, a tájábrázolás, a portrék, a csendé­let nem illeszkedik szervesen a korai ,,képarchitektúrák“ sorába. Maga nevezte így első képeit, amelyek egyensúlyállapotát ,,nem a szim­metria, hanem a helyes súlyelosz­tás, a nagyobb és kisebb, a stabil és mozgó formák, a jól arányított színpárok határozták meg“. Az élet­mű képzőművészeti és irodalmi ré­szét viszonyítva megállapítható, hogy törekvései mindkét művészeti ágban ugyanazokat a poétikai elve­ket teljesítették ki. Költői énje azo­nos a festő énjével. A dísztelenség, a közvetlen vallomás, az élet, a világ alakításának szándéka ismerhető fel mindkét énben. Költészetem című versében fogalmazta meg azt a hit­vallást, amely eligazít késői festmé­nyei és költeményei látszólag meg­A Nyugat-szlovákiai kerületben február 16-tól 20-ig, a kelet-szlová- kiaiban február 23-tól 27-ig, a kö­zép-szlovákiaiban és Bratislavában pedig március 2-töl 6-ig tart az idén a tavaszi szünidő. S amilyen nagy öröm ez a gyerekeknek, éppoly nagy gondot jelent a szülők számára nemegy családban. Persze, a napközi mindvégig mű­ködik. Séta, szánkózás, múzeum- és mozilátogatás szerepel a prog­ramban. S amikor sehova nem men­nek, akkor is meleg teremben tár­sasjátékkal, diafilmmel, tévénézés­sel szórakozhat csemeténk pajtásai között. Nagyobb gond a középisko­lák alsó évfolyamaiba járó diák a szülőnek. Egyik növendékem egy­szer így mesélte el szüneti napi­rendjét: alvás délelőtt 11 óráig, ezu­tán a jégpálya következett, ebéd késő délután, estefelé diszkó... Szüleivel nem tudom hol és mikor találkozott. Arra még csak gondolni sem merek, hogy valamit besegített a házimunkába megnövekedett sza­badidejében. De ez az elrettentő példa. Az lenne jó, ha a gyerekek szüni­dejének megszervezésére szövet­kezne 4-5 család. Felváltva vinnék őket szánkózni, síelni, túrázni. Vá­rosnéző programra, kulturális ren­dezvényekre. Vagy éppen valame­lyikük otthonában töltenék el az időt. Jó hangulatban, játékkal, beszélge­téssel, zenehallgatással. Az étkezés is könnyen megoldható lenne min­dennap más-más családnál. Talán változott világában: „Az én költé­szetem. .. /a geometria szigorú rendjéből születik... /megszerkeszti az alaprajzot /térbe állítja a tárgya­kat... “Márpedig erre az eligazító üzenetre az érsekújvári kiállítás láto­gatójának azért is szüksége van, mivel ott elsősorban az öregkori ké­pekkel találkozik. Itt már az öreg Kassákot, a verseiben a lét értelmét, a véletlen és a törvényszerű kapcso­latát, a tér és az idő viszonyát, az anyag és a mozgás kapcsolatát ku­tató bölcs ember műveit látjuk. Életének utolsó szakaszában al­kotta szinte valamennyit. 1967-ben halt meg, s az emlékkiállításon 1963-ban készült linómetszetek is láthatók. Olyan anyag került az ér­sekújvári galéria tulajdonába, ame­lyet jobban kell becsülni. Itt nemcsak a galériában négy évvel ezelőtt megrendezett időszakos jellegű Kassák-kiállítás után elég nehezen megszületett állandó kiállításra gon­dolok. Az ideiglenesség nemcsak a már szóvátett instaláció esetleges­ségéből árad. Külsejéből ítélve elég­gé költséges katalógus készült az emlékkiállítás látogatói számára. Az szinte már a tájainkon születő ilyen jellegű kiadványok betegségének számít, hogy a szövegben hem­zsegnek a sajtóhibák és a magyar­talan kifejezések. Ráadásul az itt olvasható szövegekbe helyesírási hibák is becsúsztak. Érthető, hogy a katalógus összeállítói nem töre­kedhettek a galéria birotkába került harminckét kép reprodukálására, vi­szont egy jegyzéket nehézségek nélkül kinyomtathattak volna. Az sem jelenthetett volna gondot, hogy az életrajzi adatok bővebb terjede­egy, legfeljebb két alkalom jutna minden családra. S mennyivel nyu- godtabban dolgozhatnának a szü­lők. Azt már nem is számítom, hogy a gyerekeknek mi hasznuk szár­mazna abból, ha hosszabb-ideig kulturált körülmények között együtt van a társaság. De sajnos az ilyen szövetkezésekre nálunk kevés pél­da van. Az egy osztályba járó gyere­kek szülei nem keresik egymás tár­saságát, ritkán alakul ki közöttük baráti viszony, nem rendeznek kö­zös programokat. Kárát gyermekeik látják. Ha nem állandó felügyelet alatt tölti a gyerek a tavaszi vakációt, akkor első dolgunk legyen új napi­rendet készíteni csemeténkkel együtt. Ebből pontosan derüljön ki, hogy a nap melyik szakában hol található a gyerek, mivel tölti el ide­jét, s nem utolsósorban: kikkel? Az lenne a legrosszabb dolog, ha hazatérve a munkából, fogalmunk sem lenne, hol tartózkodik lányunk, fiunk, s mikor tér haza. Azt is feltétle­nül tudnunk kell, kik a társai, milyen gyerekek, milyen irányt vehet társa­ságukban gyermekünk időtöltése. Ezért ha nem tettük idáig, meg kell ismerkednünk velük. Erre számtalan alkalom adódik. A legegyszerűbb, ha megvesszük a legújabb „menő“ lemezt. Ezt feltétlenül eljönnek meg­hallgatni. Az eltervezett napirend mellett egy biztos pontnak kell lenni a gye­rek életében, egy ismerős néni vagy bácsi, aki mindig megtalálható és lemben és egy rövid tanulmány kí­séretében lássanak napvilágot. Saj­nálatos, hogy Szabó Lilla, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténé­sze, a kiállítás rendezője csupán egy előszó megírására vállalkozott. Egyébként nemcsak az előszóból, hanem az életrajzi adatokból is ki­maradt, hogy a Magyar Tanácsköz­társaság bukása után bebörtönöz­ték, s majd csak kiszbadulása után emigrálhatott Bécsbe. Ráadásul 1915-ben (a katalógus adataival el­lentétben) csak az Eposz Wagner maszkjában című első verseskötete jelent meg. Az első regénye, a Misii- ló királysága 1918-ban látott napvi­lágot (Kassák ezt 1912-ben írta). Képzőművészeti munkásságának ihletője volt az a vándorút, amelyre 1909-ben indult Nyugat-Európába. Az itt közölt életrajzi adatokkal ellen­tétben Ausztrián, Németországon, Belgiumon át gyalogszerrel ment Franciaország fővárosába. Sajnos az írás terjedelmét meg­haladná, ha minden pontatlanságot megemlítenék, amely ebben a kata­lógusban felelhető. Nem válik a ki­advány előnyére, hogy nem olvas­ható benne írás Jaroslava Pašiako- vá tollából sem, aki az emlékkiállítás irodalmi és könyvészeti anyagát kö­rültekintően gondozta. Folyamatos mú/fcímű 1981-ben publikált köteté­ben számos olyan párhuzamról írt, amelyre az összehasonlító iroda­lomtudomány jeles művelőjeként derített fényt. Kassák csehországi és szlovákiai avantgardista kapcso­latai mellett ebbe a kötetbe Kassák Lajos, az avantgardista művész címmel írt átfogó tanulmányt, s rá­adásul e kötet Keresések és kitérők című fejezetének négy tanulmánya is erről a témakörről íródott. Mindenképpen örülnünk kell, hogy a közelgő centenárium idején módunk van Kassák Lajos művé­szetével megismerkedni. Ez a köz­vetlen lehetőség talán ahhoz is ele­gendő ösztönzést ad majd, hogy az iskoláinkban, a művelődési intézmé­nyeinkben és a Csemadok szerve­zeteiben, klubjaiban honismereti munkát végzők végre Kassák Lajos életművét is figyelemre méltatják. Olyan alkotó szellemi hagyatékát birtokolhatnánk, akinek életútja a társadalom legalsóbb rétegéből a világhírig vezetett. A munkásmoz­galom formálta, az európai humá­num szellemisége mozgatta, az örök útkeresés vitte előre. Sorstársa volt Gorkijnak. A nyomorból, a csavar­gásból a proletár autodidakták útján jutottak el a művészetek vezéregyé­niségei közé. DUSZA ISTVÁN szükség esetén hozzá lehet fordulni bármilyen váratlan problémával. Mondanunk sem kell, milyen hasz­nos, ha a gyerek kimozdul a meg­szokott környezetből. Ha a vidéki vagy a fővárosi rokonnál tölti a vaká­ció egy részét. S ha nincs rokon, aki elvállalná, baráti családok is kicse­rélhetik a szünetekben csemetéiket. Felváltva hol itt, hol ott vakációz­hatnak. A tavaszi szünet az erőgyűjtés, a kikapcsolódás ideje. Lehetőleg ne a tévé előtt, moziban, füstös diszkó­helyiségekben töltse fiunk, lányunk a nagy részét. Mozogjon sokat, tölt­sön órákat a szabad levegőn. Túráz­zon, sétáljon a hegyekben vagy a környező üdülőközpontokban. Szerencsére sok család lehet ilyen­kor együtt. Valóban töltsük együtt szabadidőnket a gyermekkel. Sok­szor elmondott igazság, hogy min­denféle drága ajándéknál jobban örül a szüleivel harmonikusan, jó hangulatban együtt töltött óráknak. Inkább mondjuk le ilyenkor a külön keresetet, a túlórát - ha lehet szenteljük időnket a családnak. Tanuljon-e a diák a szünidőben? Csak akkor, ha bukásra áll. Az első félév január végén már befejeződött, ne nyúzzuk hát őket tankönyvekkel. Inkább olvassanak kedvükre szép- irodalmat vagy olyan tudományos- népszerűsítő könyveket, amelyek nem iskolás módon, szabadabb él­vezetes stílusban növelik tájékozott­ságukat, tudásukat. ÁTÁNYI LÁSZLÓ A Szocialista Ifjú­sági Szövetség Szlo­vákiai Központi Bi­zottsága az elmúlt napokban immár ti­zenötödször rendezte meg Martinban a poli­tikai dalok szlovákiai fesztiválját. Az ama­tőr dalénekesek, együttesek útja a he­lyi és a kerületi fordu­lókon vezetett ide, s hasonló erőpróbák után jutottak el a se­regszemlére a nép­hadsereg egyenruhá­ját viselő fiatal mű­kedvelők is. A zenei esemény igazi rangját az idén is elsősorban a jól is­mert hazai és külföldi előadóművészek biz­tosították, akik nem­csak a zsúfolásig telt sportcsarnok közön­ségét szórakoztatták, hanem ellátogattak az iparváros tan­intézeteibe, ifjúsági klubjaiba, sót több üzemébe is. Peter Nagyot és az Indigót, Peter Hečkót, Júlia Heč­kov át és a Knock autót, Marcela Laiferovát, Pavol Hammelt, a külföl­diek közül pedig az amerikai Judy Gorman Jakobsot, a bolgár Biszer Kirovot, az argentin Ricardo Puerta, valamint az NDK-beli Spartacus és a szovjet Planéta együttesek tagjait mindenütt nagy szeretettel fogadták, s a kinyilvánított rokonszenv nem­csak művészi képességeiknek szólt, hanem emberi magatartásuknak is. A közönségtalálkozókon ugyanis el­kötelezett művészekhez méltó fele­lősséggel beszéltek, s énekeltek a haza és a világ kis és nagy dolgai­ról, benne a fiatalok helyéről és szerepéről. Az elhangzott versenydalok is hí­ven türközik a fiatalok gondolat- és érzésvilágát. Még az első hallásra hétköznapinak tűnő dalszövegekből sem hiányzott a pozitív tartalom, az alkotó munkára mozgósító erő. A ju­Nyolc mondat, kilenc sor. Ennyi szól a csehországi útikalauzban Pfí- borró\, a nyolcszáz éves morva kis­városról, amely Nový Jičín és Frýdek Místek között úgy fest, mint egy reneszánsz negyed. Ahány ka­pu, ahány udvar, annyi vallomás a múltról, letűnt idők féltve őrzött emlékéről. Az átutazónak is egy réges-régi ház parancsol álljt. Egy dombon álló, takaros, fehérre meszelt ház. Itt szü­letett 1856. május 6-án Sigmund Freud, a pszichoanalízis megterem­tője, akinek munkássága egyébiránt mind több átfogó marxista értékelés tárgya. Csak a tető és a homlokzat új - mondják a szomszédok maga az épület mindig így festett. Freudék előtt egy jónevű lakatos élt a ház­ban, ma egy jól kereső fiatal sofőr lakik benne - súgják a fülembe. A többit már a helybeli múzeumban tudom meg: könyvekből, képekről, dokumentumokból. Az anyakönyvi kivonat szerint Jakub Freud, az apa negyvenegy éves, amikor Sigmund fia megszületik. Akkoriban már mé­teráruval és gyapjúval kereskedik, boltja van, amely nem sok jövedel­met biztosít. Nem is marad sokáig a városban, de az a három év, amelyet itt töltenek még, felejthetet­len marad mindannyiuk számára. A legtöbb rosszból természetesen a szülőknek jut ki. Nem sokkal Sig­mund után egy beteges fiú érkezik a családba, aki pár hónappal szüle­tése után meghal. Sigmund alig egyéves, de mert koránál sokkal értelmesebb, öccse halála megrázó élmény marad számára. Cseh neve- lőnóje mindent megtesz, hogy elfe­lejtse ezt a tragédiát, de hiába. Sig­mund mindenre pontosan emléke­zik. Müveit, okos asszony volt a ne- velónó, a kis Freud tőle tudta meg, mi a különbség fiú és lány között, szerette, tanította, „felvilágosította“ bileumi fesztivál győztes dalait is a mindennapok forradalmisága jelle­mezte. A szerzői versenykategória győztes dalát, Ľ. Beľadič és P. Gul­da szerzeményét, Janka Daňová tolmácsolta mély átéléssel. Remél­hetőleg sikere lesz több dalnak is, hiszen hagyomány már, hogy ezek hamarosan nagylemezen megje­lennek. A kerületi fesztiválok legjobbjai közül 19 produkciót hallgatott meg a zsűri és a közönség. A bratislavai A. Conto, a lévai (Levice) Dynastia, a kassai (Košice) Exacty, a prešovi Gaštany és a nitrai Mixi Divá hus, valamint Jana Šimková utazhatnak majd a hétvégén sorra kerülő so- kolovói országos politikai dalfeszti­válra. A jubileumi fesztivál keretrendez­vényei közül feltétlenül meg kell em­líteni az ifjú képzőművészek politikai plakátkiállítását, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelés Színházának elő­csarnokában nagyon sokan tekintet­tek meg. HACSI ATTILA őt. Aztán egy nap eltűnt az asszony és nem jött vissza sohasem. Akkor már az üzlet is egyre rosszabbul ment; hiába volt áru, ha vevő alig- alig lépte át a küszöböt. És Jakub Freud megelégelte a pult mögött elfecsérelt órákat. Bezárta a boltot, s a helybeli textilgyárban keresett munkát. De mert a családi tűzhely ezután sem adhatott több meleget, úgy döntött: másutt keres megélhe­tést. Sigmund Freud hároméves; már ismeri a városszéli erdők, rétek illatát, már bele-belegázol a hűvös­vizű patakokba, amikor csomagolni kezdenek a szülei. Még néhány nap és Bécsben telepszik le a család. Három év Príborban, a gyermek­kor első évei. „Sok mindenre emlék­szem“ - írja jópár évvel később, immár felnőtt fejjel az ideggyógyász. Könyvek, képek őrzik a város 1872- es arculatát is, amikor a tizenhat éves Freud - először s utoljára - ha­zalátogat. S ugyanannak a Flussnak a lányába szeret bele, aki annak idején munkát adott apjának. Gisela viszonozza is az érett kamasz érzel­meit, bejárja vele kedvenc helyeit, a Príbor környéki mezőket, aztán vége. A lány marad, a fiú elutazik. A könyvek mellett egy 1931-ben írt levél a város polgármesterének. A hetvenöt éves Freud sorai arról tanúskodnak: kitörölhetetlen élmé­nyek fűzik ót a cseh földhöz. „Apám beteg, ezért nem jöhetett el szemé­lyesen - mondja Freud lánya, Anna, azon a napon, amikor emléktáblát helyeznek el a príbori szülőházon. - Nem jöhetett el, de lélekben ö is itt van..." Aztán jönnek a háborús évek és az emléktábla tüske lesz a németek szemében. Ami most látható a ház falán: František Jurán szobrászművész al­kotása: Freud elmélyülten néz maga elé. A KIKAPCSOLÓDÁS IDEJE Az iskolai szünetről — szünet előtt AZ ÁLOMFEJTÖ HÁZA Freud nyomában Príborban SZABÓ G. LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 6 1987. II. 13 Sikeres dalfesztivál Kassák Lajos: Békásmegyeri táj (tus, 1953)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents