Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-09 / 32. szám, hétfő
A szovjet televízió nézői a tévéhíradót, a Vremját megelőző órákban láthatták a közelmúltban az Arcképvázlat Leninről című négyrészes filmet. Erről a filmsorozatról szólt Georgij Kapralov cikke a szovjet Pravda január 26-i számában, amelyet az alábbiakban ismertetünk. A tévénézők láthatták és hallhatták Lenint: miként gondolkodott és mit mondott az ország forradalmi átalakításáról; érzékelhették, milyen bátorsággal és merészséggel reagált az új helyzettel járó nehézségekre, s tanúi lehettek a legélesebb ellentmondások nyílt feltárásának és azok leküzdésének. A sorozat elkészítéséhez még húsz évvel ezelőtt látott hozzá Mihail Satrov dramaturg és L. Pcselkin rendező. A cikk a filmet, annak művészi értékeit és Mihail Uljanovnak, korunk egyik legnagyobb szovjet színészének munkáját részletezi. Satrov műveiben a hatvanas évek végétől kezdve új felfogás érvényesül a történelmi-forradalmi téma színházi és filmes feldolgozásában. Újnak számít a történelmi dokumentumok költői megközelítése. Ez az út, ez az alkotói értelmezés ismert veszélyeket rejt magában. Tévedés lenne azt hinni, hogy a dokumentumok önmagukban elegendőek egy film megalkotásához. A levelekből, határozatokból, rendeletekből, jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből, jelentésekből összegyűjtött és felsorakoztatott idézetek - végeredményben csak összefüggéstelen idézetek maradnak. Ha viszont a művész saját gondolkodásán keresztül próbál elmélyülni az irattári anyagban, élményei eredményeképpen élesebben kirajzolódnak a jellemek, éles megvilágításba kerül az események politikai, filozófiai és lélektani háttere, s ez az a pont, amely a dokumentumot művészi szintre emeli. Ezt a módszert alkalmazva Satrov is, a nézetek összecsapásában megkereste az igazság költői szikráját. A dramaturg ugyanakkor hozzágondolta, hozzárajzolta és hozzámondta az oda tartozó dokumentumokat, feltárva mögöttük a történelmi pillanat valóságos jeleiT- tóségét, drámaiságát, bemutatva a szemléletek, meggyőződések és szenvedélyek összeütközését. Lenin ellenségeivel találkozunk a sorozat Név szerinti szavazás című első részében. A kongresszusi vita a breszt-litovszki békéről, annak megkötéséről vagy a róla való lemondásról az adott történelmi pillanatban a szó szoros értelmében a felszólalókat, de a tekintete elárulja, hogy a vita egyetlen fontos mozzanata sem kerüli el a figyelmét. Amíg az első részben Lenint a legbonyolultabb történelmi körülmények között mutatja be a film, a második részben a politikus szinte percenként változó események sodrába kerül, menet közben keresi a megoldást, gondolatban áttekint minden lehetséges változatot. Lenin leplezi idegfeszültségét, nem hagyja, hogy úrrá legyenek rajta pattanásig feszült idegei. A színész kitűnően alakít. Arcából óriási intellektuális erő, hatalmas szellemi energia árad. A filmben Lenin életének mindössze néhány napja tárult fel a néző előtt, mégis rengeteg ideológiai, világpolitikai és belpolitikai probléma megvilágításának lehetett tanúja: az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése; a külkereskedelmi kapcsolatok, mint az újabb háború elkerülésének egyik biztosítéka; a szocializmus példájának ereje, fejlődésének minden nehézsége és ellentmondásossága ellenére. Alapvető különbség a valódi vezetői tekintély és a tömjénezett Arcképvázlat Leninről A NÉGYRÉSZES SZOVJET TÉVÉSOROZATRÓL élet-halál kérdése volt a forradalom további alakulására és a fiatal szovjet állam sorsára nézve. Leninnek szívós ellenfelekkel kellett megküzdenie. A mensevikek és az eszerek táborából verbuválódott ügyes szónokok szenvedélyesen harcolnak ellene, meggyőzően hangoztatják saját érveiket. Lenint a nemzeti érdekek megsértésével vádolják; azzal, hogy a breszt-litovszki béke- amelynek megkötéséért Lenin küzd - megöli, eltemeti Október vívmányait. A felszólalók meg vannak győződve saját igazukról. Ebben a filmben azonban - nem úgy mint az ilyen témájú filmekben általában- az ellenfelek jellemábrázolása is árnyalt, nem egysíkú. Lenin látszólag nagy nyugalommal hallgatja Mi újság a Lozanov-módszer körül? Nyelvtanulás szuggesztopédiával Szenzáció volt a javából, amikor húsz évvel ezelőtt a bolgár televízió Lozanov doktor kísérleti nyelvtanítási módszerét ismertette. A műsorban megszólaló tanítványai szerint ugyanis néhány órás szeánsz elegendőnek bizonyult 500-1000 idegen szó megtanulásához. A legmeglepőbb azonban az volt, hogy a kísérletben részt vevő személyek a tanulási idő alatt álomszerű, bágyadt állapotba kerültek, s az ideges alkatúak teljesen gyógyultnak érezték magukat a szeánszok alatt Mindenki csodálkozott, vitatkozott, de a legboldogabbak az iskolások voltak. Szentül hitték, hogy a Lozanov-módszer révén a tanulással kapcsolatos összes gondjuk megoldódik. Valóra válik a mese: a párna alatt halkan zümmög a magnó az alvó gyerek fülébe, s a nyelvlecke, a szótár anyaga, a mateklecke automatikusan ,,bemasírozik‘‘ a pihenő agyacskába. Nos, mint azóta kiderült, a dolgok nem egészen így állnak, a Lozanov- módszernek nincs semmi köze az álomhoz és az alváshoz, így aztán a gyermeki vágyak és remények is füstbe mentek. De hát, mi is az igazság? A napi adag 500 szó Lessünk be néhány pillanatra a szófiai Szuggesztológiai Intézetbe, Lozanov doktor fellegvárába, amely a bolgár főváros egyik csendes kis utcácskájában húzódik meg. A teremben egy kezdő csoport első órája folyik. A társaság húsz nap alatt 2000 német szót tanul majd meg. Lehetséges ez? Bizony rgen! A hallgatók kényelmes karosszékekben ülnek. Halk, kellemesen andalító, lágy muzsika szól. A tanárnő mosolyogva szólít fel mindenkit, hogy felejtse el kilétét, válasszon magának német nevet, új foglalkozást, más családi helyzetet és állapotot. Ugye, kitalálták, miről van szó? Ahhoz, hogy a hallgatók kizárólag a megtanulandó feladatra összpontosítsák figyelmüket, ajánlatos megfeledkezniük napi gondjaikról, esetlegesen nyomasztó problémáikról. Elképzelhetnek maguknak a helyzetüknél jóval kellemesebb szituációt, amelyben valóban csak a nyelvtanulás az egyetlen gondjuk. A mai adag egyébként 500 szó. Holnap egy kicsivel kevesebbet, holnapután még kevesebet tanulnak meg. így már nem is olyan lehetetlen a 2000 szó átvétele és bebiflázása! A szuggesztológia szerint az ember ma még alig 15 százalékban használja ki memóriájának kapacitását! De mennyi minden zavarja! A zaj, az erős fény, a munkahelyi és magánéleti bajok, s általában az évek, egyszóval az élet folyamán felgyülemlett gondok, amelyek súlyos, mázsás teherként nyomasztják. Ezektől megszabadulva, memóriáját sokféle hasznos dologra foghatja be. Mi a szuggesztológia? E tudományág története 25 éves múltra nyúlik vissza. Feladata nemcsak az emlékezet javítása, hanem az egész intellektus aktivizálása. Lozanov professzor szerint a szuggesztológia olyan tudatos és öntudatlan ösztönzők aktivizálásának a tudománya, amelyek gyakran észrevétlenek maradnak, de hatással vannak az emberi tevékenységre. A szuggesztopédia módszerét ma a Szovjetunióban 30 egyetemen alkalmazzák. Szuggesztológiai központokat hoztak létre az Egyesült Államokban, Japánban, Ausztráliában, Kanadában, Finnországban, Svédországban, Magyarországon és az NDK-ban. A témát számos kandidátusi és doktori disszertációban dolgozták fel a világ nagy egyetemein. A Lozanov-módszer ma is él, és nyelvtanulási, valamint pszichikai szempontból is előremutató. (B) dicsőítés között. Harc a bürokrácia ellen. A kulturális értékek megőrzése. A fiatalok politikai, erkölcsi, esztétikai nevelésének kérdése... Amikor a film készült, egészen fiatalok voltak még a színészek: I. Kvasi, (Szverdlov szerepében), Oleg Jefremov (Martovként), Oleg Tabakov (Buharinként) és mások, akik mindannyian őszintén, hitelesen, a film jellegének megfelelően játszottak. Mihail Uljanov, a címszereplő, a szovjet film legjobb hagyományainak folytatójaként lépett fel Lenin szerepében. Arca - J. Szhirt- ladze operatőr kiváló munkájának is köszönhetően - úgy tűnik fel a képernyőn, mint a történelem egy-egy pillanatának felvillanása az emberi emlékezetben. Lenint olyannak látjuk, amilyennek korunk embere elképzeli: a párt megtestesült lelkiismereteként néz azokra, akiknek most a lenini forradalom újabb fordulóján megadatott átvenni a történelem stafétabotját. A — SZKP KB ülésén Mihail r\£- Gorbacsov beszédében a következő mondat is elhangzott: ,,A mi mostani munkánk átfogó forradalmi lényegénél, a tervek bolse- viki nehézségénél és humanista szociális beállítottságánál fogva közvetlenül kapcsolódik azokhoz a nagy tettekhez, amelyeket lenini pártunk 1917 októberének napjaiban kezdett meg." Nem kell tehát különösebben hangsúlyoznunk a filmben kifejezésre juttatott művészi meglátás időszerűségét. H. I. Új nevelési program Korszerűbben az NDK bölcsödéiben Az NDK-ban ezer kisgyermek közül 727 jár bölcsödébe. A csöppségek gondozását ellátó intézményekben jelenleg új nevelési programot vezetnek be, amelynek az a célja, hogy a gyerekek ne csak jól érezzék magukat, hanem korukra jellemző lehetőségeiknek megfelelően testileg-szellemileg egyaránt még jobban fejlődjenek. Mi a program lényege? Erre a kérdésre kerestünk választ Potsdam egyik bölcsődéjében tett látogatásunk alkalmával. Amikor egy napon meglátogattuk Potsdamban a Johannes-R. Becher utcai bölcsődét, éppen érdekes játék közben találtunk egy csoport két -három éves gyereket. Az asztalon vízzel töltött tál állt, melyben különböző műanyag állatkák úsztak: kacsák, békák és halak. A gyerekek egy kockát gurítottak, melynek oldalai különböző színűek voltak. Ha például a kocka piros oldala feküdt felül, akkor a kis játékos a merítőhálóval ugyanolyan színú állatkát halászhatott ki. Ez nem puszta időtöltés volt, a gyerekek vidám buzgalommal ismerkedtek a színekkel és a formákkal. Később másfajta játékot figyeltünk meg. A kicsik maguk választották ki játékukat, levették a polcról és teret engedtek saját ötleteiknek. Ennek során világosan kitűntek bizonyos tulajdonságok. Egy erős testalkatú, fekete hajú csöppség energikusan irányította autóját a terepen. Mellette egy kislány kényelmesnek túnő mozdulatokkal állította össze építőkockáit. A másik sarokban ábrándozva ült egy fiúcska. A nevelők hagyták, hogy a gyerekek megvalósítsák elképzeléseiket, ötleteket adtak, segítettek, csak egyszer-egy- szer léptek közbe, mikor szükség volt rá. Ahogy Waltraud Müller okleveles pedagógus elmondta, ennek az eljárásnak a kulcsa az új nevelési programban keresendő. ,,A gyermekek igen fogékonyak az első életévekben. Ezt igyekezünk jobban kiaknázni a program segítségével. Korábban az ülést és a járást gyakoroltattuk a gyerekekkel, de mindenki tudja, hogy e téren a kicsik nélkülünk is boldogulnak. Már nem csináljuk. Helyette viselkedési formákat alakítunk ki és rengeteg ismeretet adunk át. Természetesen voltak aggályaink a korcsoporthoz tartozó gyerekek túlterhelését illetően. De a gyerekek maguk oszlatták el kételyeinket." Az új nevelési program jól illeszkedik ahhoz a hosszútávú törekvéshez, melynek célja a bölcsődei munka tökéletesítése. A tevékenység pedagógiai oldala, a körültekintő ellátásra és egészségügyi gondozásra támaszkodva egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Ebben az értelemben a program nagyon lényeges lépés előre, minőségileg talán az eddigi legnagyobb. Célja, hogy a gyerekek több tapasztalatra tegyenek szert az egykorúakkal való együttélés területén. Jobban kiaknázza a játék és más tevékenység lehetőségeit, szélesebb teret nyit a beszéd elsajátításának és a zenei nevelésnek. Az ilyen igények feltételekhez vannak kötve. Különösen az utolsó ötéves tervidőszakban gyorsan elJuozasz Kazlauszkasz (Szovjetunió): Portré (A Fotofórum '86 egyik díjazott alkotása) terjedt nálunk a bölcsődei nevelés. (1970-ben 166 700 bölcsődei férőhellyel rendelkeztünk, 1985-ben már 345 200 volt a számuk.) Ezzel egyidejűleg nőtt a gondozónők képzettségi foka. A képzett nevelők és az egyéb szakszemélyzet száma 13 000-ről 72 000-re emelkedett. De elsősorban nem a munkaerő mennyisége nőtt. Ez egyáltalán nem ívelt olyan meredeken felfelé. Mégis megközelítőleg meghatszorozódott azoknak a gondozónőknek a száma, akik az egészségügyi szakiskolákon elvégezték a munkájukhoz szükséges tanulmányokat, s levizsgáztak, vagy képzettségüket hosszabb gyakorlati munka után más módon szerezték meg. A magas szakmai színvonal a nevelési program megvalósulásának előfeltételeihez tartozik. A kisgyermekek közösségi szellemben való nevelése természetesen nem a család ellen, hanem csak azzal szoros összhangban válhat fejlettebbé, hisz a szülők és a gondozók együttműködése szolgálja leginkább a gyermek javát. Már a hatvanas évek közepén végeztek tudományos vizsgálatokat annak megállapítására, milyen különbségek fedezhetők fel a gondozást reggeltől délutánig ellátó intézményeket és az ún. hetes bölcsődéket látogató gyerekek testi-szellemi fejlődésének alakulásában. Felismerték, hogy az anyával és az apával való mindennapi együttlét lényegesen előmozdítja a gyermekek fejlődését. Ugyanakkor fontos szerepe van - állapították meg - a bölcsődében, az azonos korú gyermekek közösségében való nevelésének is, mert ez kedvezően befolyásolja az önállóság, a közösségi érzés, a többiekért való felelősségérzet kialakulását. A „napos“ bölcsődében célszerűen összekapcsolódik ez a két tényező. Ezen indokok alapján a továbbiakban a gyermekek gondozását reggeltől délutánig ellátó bölcsőde terjedt el. A hosszú évek során összegyűlt tapasztalatok és ismeretek hatására érlelődött meg az a döntés, hogy átfogó nevelési programot kell kidolgozni a bölcsődei gyakorlat számára. Az ennek nyomán 1974-ben elkezdett alapos felmérés, vizsgálat a gyerekek nyelvi nevelésére, a játéknak a fejlődésben való szerepére, valamint a képi és zenei nevelésre koncentrálódott. Ehhez jött még a bölcsődék napirendjének egészségügyi elemzése. Az előkészítő munkákat az NDK hat megyéjében végezték. Az Egészségügyi Minisztérium megbízásából (a Kulturális Minisztériummal egyeztetve) az előkészítő munkák és a további lépések felelőse a Gyermek- és Ifjúságiegészségügyi Intézet lett. Az eredményekből levonták az első következtetéseket, és három bölcsődében, 200 gyerekkel kipróbálták az új módszereket. A közbenső eredményeket figyelembe véve 1981 májusától 1982 áprilisáig a nevelési program teljes tervezete 5 bölcsődében, 500 gyerekkel letette a gyakorlati vizsgát. Egyébként ettől az időponttól kezdve a Johannes-R. Becher utcai bölcsőde is részt vett a programban. Most ugyanilyen alapossággal, módszerességgel valósítják meg a program általános bevezetését. Mögöttük van az első szakasz, mely 22 bölcsödét foglalt magába, követendő példákat mutatva. Ezt a bázist jelenleg kibővítik: 250, tapasztalat- cserét kínáló bölcsőde alakult, melyek a gondozónők oktatását is szolgálják. Közéjük tartozik egyébként a potsdami bölcsőde is. Az így megszervezett tapasztalatcsere, a sokrétű képzés és továbbképzés lehetővé teszi, hogy 1987-ben az új dokumentum az NDK valamennyi bölcsődéjében a gondozás és a nevelés alapja legyen. Az apróságok, akik részére ezt létrehozták, hamarosan óvodába, iskolába járnak. Legtöbbször két évtized sem telik bele, és az egykori bölcsődések dolgozni kezdenek. De az, ami a lét legelső szakaszában történik, kihat az egész életre. .. , .. . a (Az NDL alapjan) ÚJ szí 4 1987. II.
