Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-06 / 30. szám, péntek

A gazdasági átalakítás sokrétű feladat ÚJ SZÚ 5 , 1987. II. 6. Országos aktívaértekezlet a CSKP KB 4. ülése határozatai teljesítésének lehetőségeiről Január 27-én Prágában a CSKP KB, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormánya és a Szak- szervezetek Központi Tanácsa aktívaértekezletet tartott, amelynek az volt a célja, hogy a jelenlevők révén mozgósítsanak minden erőtartalékot a Cseh­szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 4. ülése határozatainak biztosítására. Számos hoz­zászólás hangzott el, amelyekben a gazdasági vezetők szóltak a gondokról és a legégetőbb fel­adatokról. Szavaik - és az alábbi következő néhány jellemző hozzászólás - bizonyították egyúttal azt a tényt is, hogy a népgazdaság átalakítása sokrétű feladat, s minden területen alapos munkát igényel. Ennek során megmérettetik a gazdasági élet vala­mennyi tényezője, amint az a Rudé právóban közölt összeállítás rövidített változatából is kitűnik. Az idő sürget...- Egész sor kérdés merül fel az­zal kapcsolatban, hogy miért is fog­tunk hozzá éppen mi, két termelési­gazdasági egység egyikeként, an­nak a kísérletnek a megvalósításá­hoz - kezdte hozzászólását Franti­šek Arnošt, a Nový Bor-i Crystalex vezérigazgatója amely a gazda­sági szervezetek hatékony fejleszté­sét szorgalmazza önállóságuk és felelősségük növelésével. E komp­lex kísérlet célja azonban világos: a hatékonyságot olyan eszközökkel kell elérni, amelyek az egyik oldalon megnövekedett hatáskört, a mási­kon pedig nagyobb felelősséget je­lentenek. A gyakorlatban ez öt fő területet ölel fel. Az első az, hogy lényegesen csökken az eddigi terv­mutatók rendszerének jelentősége. Számunkra gyakorlatilag továbbra is a tőkés országokba irányuló kivitel jelenti a fő mutatót, csak nem a klasszikus formában, hanem a va­lós bevételek alapján. A többi koráb­bi mutató mindössze tájékoztató szerepet tölt majd be. Áttérünk vállalatainknál az önel­számolásra, s ez vonatkozik a devi­zaelszámolásra is. Annak ellenére, hogy az államkasszába történő nye­reségelvonás mértéke az eddigi 75 százalékról 60 százalékra csökken, jelentősen megdrágul a munkaerő, ugyanis a szociális biztosítás mérté­ke a jelenlegi 20 százalékról a dup­lájára növekszik. Növekszik önállóságunk a beru­házáspolitikában, s a fejlesztés azon múlik, mennyi anyagi eszközt tu­dunk ehhez biztosítani. Ami a devizában történő önelszá­molást illeti, saját folyószámlánk lesz, és az azon levő összegből kell fedeznünk minden, a tőkés orszá­gokkal szembeni kiadásunkat. Ez azt jelenti, hogy kiviteli feladataink teljesítése döntően befolyásolja, mi­lyen csúcstechnológiai berendezé­seket tudunk importálni az iparág fejlesztésére. Nagyon fontos terület a bérek kérdése, amely szintén a nyereség függvénye. Rajtunk múlik majd, mi­ként gazdálkodunk, és eredménye­ink alapján tudjuk megfizetni dolgo­zóinkat. Ahhoz, hogy ez a kísérlet bevál­jon, mielőbb el kell jutniuk ezeknek az elveknek a dolgozókollektívák­hoz. Bevezetése nem lesz egysze­rű, mert meggyőződésem szerint egész sor hivatal egyszerűen nem fogja figyelembe venni, hogy nem a régi módszerek szerint dolgozunk. Ehhez elsősorban az árhivatal gördít majd elénk akadályokat, mindaddig, amíg a gazdálkodás új vonásai nem válnak uralkodóvá. Azt az elvet valljuk, hogy amit üzemeink megtermelnek, az az érté­keléskor az ő - nem pedig vállalata­ink - számlájára legyen írva. Ez alól nem kivétel sem a hazai, sem a külkereskedelmi nyereség. Ezért azt feltételezzük, hogy a termelési­gazdasági egységen belül jelentős bérdifferenciálódás jön létre. Míg ezidáig, bevallom, igyekeztünk vala­mennyi vállalatunkat azonosan jutal­mazni, ezentúl, megmutatkozik majd, hogy melyik üzemet irányítják jól, és melyiket kevésbé. Az a vezető dol­gozó, aki nem felel meg a követel­ményeknek, távozni kényszerül. Nem értelmezzük ezt a kísérletet forradalomként, amelynek hatása egyik napról a másikra megmutatko­zik. Politikai folyamatként kezeljük, és nem tartjuk olyan egyedüli üdvözítő mechanizmusnak, amely magától működik, anélkül, hogy valamit is tennénk érdekében. Felkészülni a változásokra- Építőipari tevékenységünknek csaknem a felét a komplex lakásépí­tés teszi ki - mondotta Pavel Bélo- hlávek a Brnói Magasépítő Vállala­tok vezérigazgatója. - Elsősorban a Dél-morvaországi kerületben épí­tünk, de a 8. ötéves tervidőszak során 500 millió korona értékű építő­ipari munkát végzünk a Szovjetunió­ban folyó közös nagyberuházáso­kon, további 200 millió koronáért pedig mezőgazdasági rendeltetésű komplexumokat hozunk ott létre, és célunk, hogy a tőkés országokban is építhessünk. Mi is nagyon fontosnak tartjuk a szemléletváltást, hiszen a jövő esztendő elejétől bekapcsolódunk a hatékony fejlesztés komplex kísér­letébe. Ebben egész sor kérdést kell megoldanunk, elsősorban a gazda­ságosság, az igazságos jutalmazás kérdését, a minőség javítását, s mindezt az említett szemléletvál­tás igényével együtt, lehetőleg egy­szerre. Mindenekelőtt az a felada­tunk, hogy valamennyi dolgozónkat megismertessük céljainkkal, távlati terveinkkkel, s hogy azokat miként akarjuk új hozzáállással megvalósí­tani. Meg kell győzni őket céljaink helyességéről, majd pedig energiku­san hozzá kell látnunk e célok meg­valósításához. Január 1-től az egész termelési-gazdasági egység­ben meghirdettük a növekvő gaz­daságosság programját. Célunk a munkaerkölcs.javítása, a munka­idő jobb kihasználása, a költségek csökkentése, a gépek kihasználtsá- gi fokának javítása, a határidők be­tartása.. . Vagyis semmi különös, de az a véleményem, hogy hatékony és rendszeres ellenőrzéssel, az adatok értékelésével jobb eredményeket fo­gunk elérni. Ez pedig azt jelenti, hogy csökkentjük a befejezetlen építkezések számát, hatékonyab­ban összpontosítjuk építőipari kapa­citásainkat, meggyorsítjuk az építési folyamatot, így megjavulnak gazda­sági eredményeink is. Piacorientált termelést František Kára, az Iparcikk-érté­kesítő Kereskedelmi Vállalatok ve­zérigazgatója arról beszélt, hogy az ellátásban, tapasztalatai szerint, a kiskereskedelmi forgalom terve a többi jelenleg érvényben levő mu­tatóval együtt nem teljesíti ösztönző szerepét. A piaci ellátottság tovább­ra sem javul, igaz, valamennyi gon­dunkat nem tudjuk hazai erőfoná­sokból megoldani. Kifogásolta azt is, hogy nem szü­letett még olyan felsőbbszintű hatá­rozat, amely feladatul szabná az innovációs folyamatok és a minőség javítását. Jelenleg ugyanis az inno­váció végterméke nem az új minő­ség, hanem az új forma, esetleg minta. Példaként hozta fel azt, hogy e termelési-gazdasági egység 337 innovációs megállapodásából mind­össze 48 esetben született olyan termék, amely új minőségi tulajdon­sággal bír. Kijelentette:- A minőség legjobb mutatója a fogyasztói reklamációk száma, ez pedig állandóan nő! Ebből az is következik, hogy a piaci mechaniz­mus jelenleg nem úgy működik, ahogy azt joggal elvárnánk. A jövőben remélhetőleg rugalma­sabb módszereket alkalmazhatunk az árpolitikában. Be akarjuk vezetni a szezonárakat, az ideiglenes ármó­dosításokat és a szezonvégi, árle­szállításokkal egybekötött kiárusítá­sok során meg akarunk szabadulni fölösleges árukészleteinktől. Sajnálatos, hogy a kereskede­lemben gyakorlatilag nem létezik tu- dományos-műszaki haladás, nincs fejlődés még a nagykereskedelem műszaki ellátottságának vonatkozá­sában sem. A kereskedelem tovább­lépésének másik alapvető ténye­zője a szakmai színvonal növelése. Ki akarjuk dolgozni a szakmai to­vábbképzésnek azt a rendszerét, amely az eladóktól kezdve a keres­kedelem felsőbb irányítójáig biztosít­ja az állandó szakmai képzést. Nagy gond a kereskedelem elnőiesedése, hiszen az üzletek nyitvatartási idejét nehéz összeeggyeztetni a családi élet gondjaival. Éppen ezért halaszt­hatatlannak tartjuk a kereskedelmi dolgozók fizetésrendezését. Ami a piaci ellátást illeti: a szállí­tói-megrendelői kapcsolatok oly mérvű rendezését kívánjuk, amely a gyártó fél részére egyik alapvető mutatóként írja elő az áruvolumen kiskereskedelmi árban történő meg­állapítását, s annak teljesítése épp­oly súllyal essék latba a termelővál­lalat értékelésénél, mint a külkeres­kedelmi feladat teljesítése. Helye­seljük, sőt szükségszerűnek tartjuk az innovációs feladatok maradékta­lan betartásának igényét. Ha az évi innovációs program keretében meg­állapított árumennyiséget a kereske­delem nem kapja meg, az ipar le­gyen köteles anyagi eszközöket bo­csátani a kereskedelem részére az elmaradt szállítások külföldről törté­nő pótlására, sőt az ily módon elma­radt nyereség megtérítésére. Átgondoltabb árképzést Gyakran nincsenek megfelelő le­hetőségek a mozgósító anyagi érde­keltség biztosítására. Ez pedig ne­hezíti a vállalatok vállalkozási ked­vének kibontakozását. Többek kö­zött erről beszélt Jozef Uhrík, a Martini Nehézgépipari Művek ve­zérigazgatója. Elmondotta azt is, hogy a jelenlegi tervezési rendszer gyakorta hoz létre furcsa helyzete­ket. E termelési-gazdasági egység például az elmúlt esztendőben csak a külkereskedelemből 1,9 milliárd korona nyereséget könyvelhetett el, miközben a tervezésben alkalmazott összehasonlító módszerek alapján néhány mutatója olyan kedvezőtle­nül alakult, hogy nemegyszer csak­nem egymilliárd korona mértékű fi­zetésképtelenséget mutattak ki az illetékesek. A vezérigazgató szavai szerint sokkal átgondoltabb árkép­zésre van szükség a jövőben, hi­szen a jelenlegi rendeletek nem ösz­tönzik a termékfelújítást, sót kifeje­zetten az új technológiák bevezeté­se ellen „dolgoznak“. Márpedig el­képzelhetetlen, hogy mindenütt ahol lehet, a kézierót ne gépierő váltsa fel. Ha a jövőben világszínvonalú technológiákat akarunk alkalmazni, és ily módon jelentősen megnövelni a munkatermelékenységet, egyre nagyobb összegeket kell áldoznunk arra, hogy az élőmunkát gépekkel helyettesítsük, ezáltal megváltozik a kiadások struktúrája is, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül az ár­képzés folyamatában. A továbbiakban arról is szólt a ve­zérigazgató, hogy olyan intézkedé­seket kellene hozni, amelyek révén megelőzhetők volnának bizonyos hi­ánycikkek export-importjából szár­mazó gondok. Például ezidén is - éppúgy, mint tavaly - traktorokhoz gumiabroncsot szállítunk külföldre, miközben a nehézgépgyár sokkal kedvezőtlenebb gazdasági feltételek mellett gumiabroncs-importra szorul. A világpiaci megmérettetésért Jan Štérba, a Strojimport vezér- igazgatója hozzászólásában annak fontosságát hangsúlyozta, hogy minden termelő vállalat lehetőleg azt a külkereskedelmi vállalatot választ­hassa partnerül, amelyikben legin­kább megbízik. Ez oda vezethet, hogy az egyes külkereskedelmi vál­lalatok között bizonyos konkurencia lép fel, ami biztosítaná a külkereske­delem hatékonyságát. Továbbiak­ban pedig így folytatta:- Számunkra létfontosságú or­szágunk bekapcsolódása a nemzet­közi szocialista integrációba. Ez kü­lönösen érvényes a gépipari ágaza­tokra, hiszen a kivitel több mint há­romnegyed része irányul a KGST- országokba. A fejlesztés összehan­golásán túl fontos követelmény szá­munkra az ide irányuló világszínvo­nalú szolgáltatások biztosítása is. Valamennyiünk közös feladata elérni, hogy termékeink iránt érdek­lődjön a nagyvilág és nemcsak kere­settek, hanem pótolhatatlanok is le­gyenek. A hatékonyság területét ki­emelten kell kezelnünk. Példaként említem, hogy amikor a közelmúlt­ban a BD 200-as típusú szövőgépet exportáltuk, nemcsak hogy mi szab­tuk meg a fizetési feltételeket és az árakat, hanem mi választhattuk meg a piacot is mindaddig az ideig, amíg bennünket a külföldi konkurencia meg nem előzött. Ez pedig arra kötelez, hogy az Elitex termelési­gazdasági egységen belül olyan in­novációs politikát folytassunk, amellyel visszaszerezhetjük korábbi nemzetközi pozícióinkat. Gyakran ér bennünket bírálat, amiért — állítólag - rosszul kereske­dünk. Kereskedjünk azonban bár­hogy is, nem pótolhatjuk az egyes termékek olyan műszaki hiányossá­gait, amelyeket a minőségellenőrzés nem akar vagy nem képes észre­venni. • Határozottan támogatjuk a külön­böző mutatók számának csökkenté­sét. Véleményem szerint a külkeres­kedelmi vállalatok értékelésére csak két mutató létezhet: a nyereség és a devizabevétel. Rendeletek inflációja Bohumil Brychta, a Trutnovi Lenfeldolgozó Vállalatok vezérigaz­gatója arról beszélt, hogy ez a ter­melési-gazdasági egység azok közé tartozik, amelyek 1986-ban nem tel­jesítették feladataikat. Beismerte, hogy ebben egész sor szubjektív ok játszott közre, mint például az új, igényesebb feltételekhez való hiá­nyos alkalmazkodó készség. Nehézségeik vannak az alapanyag biztosításával, kevés a dolgozójuk, s tovább romlik a munkaerő struktu­rális összetétele. Devizaigényeiket sem elégítették ki, így tulajdonkép­pen még el sem kezdték az iparág korszerűsítését. A továbbiakban hangsúlyozta:- Mindenekelőtt száműzni kell az irányítás folyamatából a bürokrati­kus hozzáállást, ugyanis rendelet rendeletet követ, s az ott előírtak betartása során gyakran kapunk el­lentétes felszólításokat. Olyan igye­kezet is megfigyelhető, hogy egye­sek különválasztják a hatáskörtől a felelősséget, ami éppen az ellen­kezőjét váltja ki, mint amit a rendele­tekkel el kellene érni. Tudjuk, hogy számunkra elen­gedhetetlen termékeink paraméte­reinek javítása. Ezt akarjuk elérni innovációs tevékenységünk során, csakhogy céljaink elérésének gátja jelenlegi anyagi bázisunk. Hiányos a termékskálánk és termékeink mi­nősége jelentősen elmarad a világ- színvonaltól. Meggyőződésem, hogy a minőség javításának egyik fontos eszköze a rugalmasabb ár­képzés lenne, amely figyelembe venné a textilipar egyes ágainak sajátságos feltételeit. Ugyanis az anyagigényesség csökkentésének a textilipari termelésben vannak bi­zonyos sajátosságai, amelyek befo­lyásolják termékeink minőségét. Vé­leményem szerint a jelenlegi árkép­zés mellett nincs lehetőségünk kez­deményező vállalkozásokra. S te­kintve, hogy a jelenlegi esztendő feladatait is a múlt évi feltételek közepette kezdtük teljesíteni, ha­laszthatatlan az alapvető változta­tás, ha számottevő javulást akarunk elérni. Beruházni - okosan Milan Vičar, a Rožnovi Tesla ve­zérigazgatója elmondotta, hogy tu­lajdonképpen elégedettek lehetnek, hiszen termékeik iránt óriási az ér­deklődés, azonban sok esetben olyan rendeletek és intézkedések akadályozzák az elektronikai ágazat fejlődését, amelyek nagyon nehéz helyzetbe hozzák az egyes vállala­tokat. Az egyik legfájóbb pont a be­ruházások kérdése. A közepes nagyságú beruházások esetében például a tervezéstől a tervdoku­mentációk elkészítésén keresztül . a megvalósításig 6-7 év is eltelik, és ez alatt az idő alatt az elektroniká­ban tulajdonképpen két innovációs ciklus is megvalósul. Ilyen körülmé­nyek között pedig rövidesen aligha lesznek mérhetők a hazai elektroni­ka termékei a világszínvonal mércé­jével. Ez azonban csak a dolgok egyik oldala, hiszen a beruházások gyakorlatában inkább a lemaradás „ jellemző. Ez pedig nemcsak a ter­mékfelújítást, az innovációs folya­matokat késlelteti, hanem időközben jelentősen megnő - különösen a tő­kés piacról származó - technológiai berendezések ára, ami azt eredmé­nyezi, hogy a kívánt technológiai berendezést nem tudjuk megvásá­rolni.- Következetesen tartjuk magun­hat ahhoz az elvhez - fűzte hozzá -, hogy csakis a megrendelőink által kért termékskálát fogjuk gyártani. Semmilyen körülmények között nem készítünk olyan terméket, amelyre nincs megrendelő. Ebben a tekintet­ben pedig örülnénk, ha így tennének partnereink is, hiszen az elektronikai alkatrészek, illetve az elektronika konjuktúrája egyúttal a vegyipar, vagy akár a kohászat számára is konjuktúrát jelent. Annak ellenére - vagy éppen azért -, hogy nem tonnákról beszélünk a jelen esetben, hanem egy magasabb szintű spe­ciális minőségről. Meggyőződésem, hogy a terv to­vábbra is a fő irányítási eszköz ma­rad, amit viszont mindenképpen meg kell változtatnunk, az a terve­zés minősége. Korábban ugyanis a tervek kölcsönös kötődésének elve folyamatosan dogmaként értelme­zett kötelességgé vált, és az egyes tudománytalan módszerek követ­keztében a terv elvesztette haté­konyságát, - azt mondanám - kö­telező tiszteletét is. Ebben az évben csaknem 54 millió korona bevételre tesznek szert a pezinoki gép- és traktorállomás dolgozói. Főleg mezőgazdasági gépeket - ZT 300 és ZT 303 típusú traktorokat, IFA kocsikat, aggregátorokat, valamint 4 VD és 6 VD típusú motorokat javítanak. Tavaly nagyjavításokat végeztek a škoda MTSP 24 típusú tehergép­kocsikon és az RNA 8 típusú trágyaszórókon. Ezenkívül az állatte­nyésztés gépesítésére is nagy hangsúlyt fektetnek. A képen Božena Steinhübelová fejőkelyhet helyez a fejógépbe. (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents