Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-28 / 49. szám, szombat

Egy mártír a sok közül ötvenöt évvel ezelőtt, 1932. február 26-án halt meg Štúrovóban a masaryki rendőrség brutalitása következtében Ko­vács József, 28 éves fiatal kommunista. A dél-szlovákiai proletároknak az első csehszlovák köztársaság idején folytatott harcai a CSKP fontos fejezetét jelentik. Ezen az akkor még tisztán mezőgazdasá­gi jellegű vidéken, ahol nagy számú föld­nélküli, zsellér és kisparaszt élt, a kom­munista párt jelentős eredményeket ért el. Hatása tükröződött a sok sztrájkban, tün­tetésben és a munkanélküliek különféle megmozdulásaiban is. A proletariátus élén e vidéken többek között Steiner Gá­bor, Major István és Kosík István állt. Az említett, 55 évvel ezelőtti eset a nagy világgazdasági válság idején tör­tént - amikor dolgozók milliói voltak mun­ka nélkül -, s a helyhatósági választások­kal volt kapcsolatos. A választások időpontját 1932. február 28-ára, vasárnapra tűzték ki. Mint az ilyenkor lenni szokott, mindegyik párt első szeretett volna lenni, s minden lehetséges módon agitált jelöltje mellett. A polgári pártoknak e téren minden lehetőség a rendelkezésükre állt. A kommunista párt tagjai - köztük Kovács József és Juhász József - először, egy februári éjszakán választási röplapokat szórtak szét, plaká­tokat ragasztottak ki, s piros festékkel narjy ötösöket festettek a kapukra, keríté­sekre, falakra; főleg abban a városrész­ben, ahol maguk is laktak, a Kakadvárnak nevezett szegény negyedben. A vagyon­talanokon kívül - mint Juhász József veterán párttag húsz évvel ezelőtt e sorok írójának elmondta - a városban állomá­sozó katonák megnyerése volt a fó cél. Két nappal a választások időpontja előtt a kommunisták észrevették, hogy plakátjaikat és a jelöltjükre utaló ötös számot a rendőrség eltüntette. Elhatároz­ták, hogy újakat ragasztanak ki, illetve festenek fel, mégpedig mindjárt éjjel. A holdfényes télvégi éjszakán a pártta­gok kis csoportjai lelkesen dolgoztak. A szegénynegyedben ezt a veszélyes munkát három fiatal, az 1931 decembere óta munkanélülinek számító kommunista, Juhász, Rebka és Kovács József végez­te. Az utóbbi galántai származású volt. A hentesmesterséget tanulta ki, segéd­ként dolgozott. A munka mindig örömet szerzett neki. A plakátok lassan elfogytak. Az utolsó­nak maradt utcák egyikében jártak. A munkát úgy osztották el egymás közt, hogy Kovács festett és ragasztott, a má­sik kettő pedig kétoldalt kissé távolabb állva hallgatózott, nem jön-e valaki. Az utca végéről polgári ruhában Jozef Gre- guš rendőr figyelte őket. Úgy állt, hogy ne vehessék őt észre. Amint Kovács felfestette az utolsó ötöst, társa után indult. A sarkon elhaladt Gregus előtt anélkül, hogy észrevette vol­na. Juhász ekkor már az öreg utcától mintegy 50 méterre levő saroknál várt rá. Kovács alig haladt el a lapuló rendőr előtt, az álljt kiálltott. Kovács nem tartotta szük­ségesnek, hogy megálljon egy polgári ruhás ismeretlennek a felszólítására. Ehelyett futni kezdett. Pár lépés után azonban elvágódott a jeges úton. Greguš, miután odaért, egy tompa tárggyal - a kommunista képviselők interpellációja és Juhász későbbi elbeszélése szerint egy vastag bottal, amelyet télikabátja alól húzott elő - ráütött a tarkójára. A felállni készülő Kovács ismét a földre zuhant, félig eszméletlenül. A rendőr ekkor hasba lőtte. Kovács néhány másodperc múlva óriási erófesztéssel talpra állt, és elván- szorgott a legközelebbi házhoz, ahol egy Csencsik nevű munkás lakott. Ott össze­esett, majd többszöri próbálkozás után mégiscsak sikerült bejutnia a házba. Csencsik lemosta róla a vért, és bekötötte a sebet, majd a hátán elvitte ót Zemplényi doktorhoz. Az orvos az elsősegélynyújtás után autóján átvitte ót a Duna és a határ túloldalán levő esztergomi kórházba. A fiatal munkás az operációt még túlélte, utána azonban néhány perccel meghalt. Gyilkosának egy haja szála sem gör­bült meg. A tömegek nyomására és a képviselői interpellációkra ugyan egy év múlva mégis elhelyezték onnan, de - Bra- tislavába. Kovács Józsefet 1932. február 29-én temették el Esztergomban; csendben, minden feltűnés nélkül. Rokonainak és barátainak a rendőrhatóság nem engedte meg, hogy átmenejenek Magyarországra a temetésre. Csak felesége és Juhász József felesége lehetett ott. A 28 éves Kovács József az úgymond humánus masaryki rendszer tizenhetedik áldozata volt. Annak a rendszernek az áldozata, amely a humanitást, szabadsá­got és igazságosságot hirdette. EMIL KARABA, kandidátus A KOMPLEX RÁCIÓNALIZÁCIÓS BRIGÁDOK HASZNA Gyorsan és rugalmasan Eddig mintegy 21 ezer komplex racionalizációs brigád működik Csehszlovákiában, s ezekben meg­közelítően 190 ezer munkás, mér­nök, kutató-, fejlesztő és tudomá­nyos dolgozó működik. Az ó érde­mük, hogy az elmúlt esztendő során több mint 27 ezer ésszerűsítési ja­vaslat valósult meg a termelésben és a termeléselőkészítő folyamatok­ban. Egészen pontosan aligha le­hetne kiszámítani ezek hasznát, de mindenképpen sok, milliós nagyság- rendű ésszerűsítési javaslatokról is beszélhetünk. Elsősorban anyag- és nyersanyagtakarékosságra, vala­mint az élőmunka kiküszöbölésére törekednek a brigádok tagjai. A komplex racionalizációs brigá­dok tevékenységükkel a tudomá- nyos-műszaki és kutató bázist egé­szítik ki. Bizonyos kérdések megol­dása céljából a brigádok a megfelelő tapasztalatokkal rendelkező szak­embereket tömörítik a termelőüze­mekből, a tudományos és kutatóin­tézetekből, egyetemekről és főisko­lákról. A komplex racionalizációs bri­gádok összetételüknél fogva nagyon rövid idő alatt képesek'bármely spe­ciális feladat megoldására az egyes vállalatokban, sőt ágazati vonatko­zásban is. Például a strašnicei Tesla vállalat ésszerűsítő brigádjának tag­jai a SaPi 80 elnevezésű mikropro­cesszoros rendszer gyártását egy évvel előrehozhatták, a JPR 13-as mikroprocesszoros egység fejlesz­tési munkáit pedig a tervekkel szem­ben egy évvel lerövidítették. Mintegy 800 ezer koronás meg­takarítást tett lehetővé a Dél-szlo­vákiai Papír- és Cellulózgyár kom­plex racionalizációs brigádjának bevezetett újítási javaslata, amely az anyagi hasznon kívül még a zajszint jelentős csökkenését is eredményezte. Dubnica nad Vá- homban, a Nehézgépipari Művek­ben 45 komplex racionalizációs bri­gád tavaly összesen csaknem 300 újítási javaslatot nyújtott be, és ezek eredményeként mintegy 2 millió ko­rona értékű anyagmegtakarítást ér­tek el. Itt egy irányító és koordináci­ós bizottság foglalkozik a komplex racionalizációs brigádok kérdései­vel, s garantálja, hogy a vállalat számára leginkább fontos kérdések megoldásával foglalkozzanak. Egyébként a dubnicai gépgyár pél­dát mutat még abban is, hogy e bri­gádok tevékenységét leginkább a veszélyes munkahelyek problé­máinak megoldására ösztönzi. Te­kintve, hogy munkások, mérnökök és vezető dolgozók egyaránt helyet kapnak a brigádokban, sikeresen oldhatnak meg olyan gondokat is, amelyek például a gazdasági veze­tés nem megfelelő színvonalú mun­kájából következnek. Ezt a célt szol­gálja a vállalati szakszervezeti dol­gozóknak azon igyekezete is, hogy minél szorosabbra fűzzék az együtt­működést a vállalatvezetéssel. (čf) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1987. február 28-án ünnepli 60. szüle­tésnapját a szeretett feleség, édesanya, anyós és nagymama, Uzola Terézia (Kolárovo). E szép ünnep alkalmából erőt, egészsé­get és hosszú, boldog életet kívánnak: férje. Pista, lánya: Mari, veje. Feri, unokái: Renáta és a kis Marika, aki sokszor csókolja munkában elfáradt kezét. Ú-4013 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága jó férjet, édesapát és nagyapát, Lelkes Árpádot (Pod. Biskupice), aki 1987. február 28-án ünnepli 60. szüle­tésnapját. Ezúton köszönjük a sok-sok fáradozást, jóságát, szeretetét, és kívá­nunk erőt, egészséget, hosszú, boldog életet szerető családja körében: felesége, három lánya, fia, menye, vejei és az unokák. Ú-206 ■ 1987. március 1-én ünnepli 55. szüle­tésnapját a drága feleség, édesanya, és nagymama, Szed Iák Erzsébet Felsôpatonyban (Horná Potôň). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, és további hosszú, boldog életet kívánnak családja körében: férje: Ernő, lányai: Ilona és Erika, fia: Ernő, vejei: Szilveszter és Mihály, menye: Rozália és unokái: Tamás, Melinda és Szilviké, akik sokszor csó­kolják a nagymama munkában elfá- radtdolgoskezét. Ú-397 ■ A drága jó feleség, édesanya, anyós és nagymama, Molnár Józsefné Fónod Erzsébet Nemesócsán (Zem. Olča) 1987. február 28-án ünnepli 65. születés­napját. E szép ünnep alkalmából sok szeretettel gratulál, jó egészséget és még hosszú, boldog, életet kíván: férje, lánya, veje és unokái: Évike és Pétiké, akik köszönik a mama szerete­tét és gondoskodását. Ú-522 ■ Március 1 -én ün­nepli 65. születés­napját a szerető férj, édesapa, após és nagypapa, Vrábel István Imelyen (Imel). E szép ünnep alkal­mából szívből gratu­lálnak, jó egészséget és hosszú boldog életet kívánnak: felesége, lánya, veje, menye, fiai és unokái. Ú-531 ■ Február 28-án ünnepük 79., illetve 50. születésnapjukat a drága jó édesapa, nagyapa, após, Szalai Sándor és a drága jó férj, édesapa, Szalai Antal Nemesócsán (Zemianská Olča). E szép évfordulókhoz sok szeretettel gra­tulálunk, jó erőt, egészséget, hosszan tartó, boldog, békés életet kívánunk csa­ládjuk körében: felesége: Mária, fia: Péter, lánya: Gabriella. A jókívánságokhoz csatla­kozik a Borsos család Nagymácséd- ról (Veľká Mača). Ú-592 ■ 1987. február 28- án ünnepli 70. szüle­tésnapját a drága jó férj, apa, nagyapa és após, Bukai Boldizsár Zsitvabesenyön (Bešeňov). E szép ünnep alkalmából jó erőt egész­séget, valamint boldogságban eltöltött, hosszú éveket kíván szeretett családja körében: felesége, lányai, fiai, menyei, vejei és a tíz unokája, akik közül Andrea és Zsoltika sokszor csókolják a nagy­apát. Ú-628 ■ 1987. március 1-én ünnepli 60. születésnapját a legdrágább férj, édesapa, após és nagyapa, Rózsa Sándor Galántán (Galanta). E szép ünnep alkal- ' mából szívből gratu­lálunk, és sok bol­dogságot kívánunk erőben, egész­ségben: felesége: Lujza, lánya: Mária, veje. Frédi, menye: Mariena, és három uno­kája. Renatka, Marika és Zsanettka, akik sokszor csókolják a naqyapa ke­zét Ú-673 ■ 1987. február 28-án ünnepük házas­ságkötésük 30. évfordulóját a legdrágább szülők és nagyszülők, Oláh Pál és felesége, Oláh Szidónia Dunaszerdahelyen (Dun. Streda). E szép ünnep alkalmából szívünk egész melegével kívánunk sok örömet, jó egészséget, hosszú boldog életet: fiuk: Pali, lányaik: Erzsiké, Marika, me­nyük: Marika, vejeik: öcsi, Vince, és hat unokájuk: Mónika, Anettka, Lacika, Bandika, Noémi és a kis Vinciké Ú-707 ■ 1987. március 2- án ünnepli 77. szüle­tésnapját a szeretett férj, gondos édes­apa, nagypapa és dédapa, Tomanovics Gyula Éberhardon (Malinovo). E szép ünnep alkalmából jó erőt, egész­séget, és hosszan tartó, boldog életet kíván: felesége, három fia, négy leánya, vejei, menyei, tizenhárom unokája és öt dédunokája, akik a dédipapát sokszor csókolják. Ú-729 ■ 1987. február 28-án ünnepli 50. szüle­tésnapját Bittera Béla Gombán (Hubice). E szép ünnep alkalmából tiszta szívből köszöntik, jó erőt, egészséget és még hosszú, boldog életet kívánnak: felesége: Mária, három fia: Gábor, Attila, Béla, édesanyja és anyósa. Ú-484 VA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Mély gyász borult szívünkre 1987. ja­nuár 16-án, amikor 56 éves korában utolsót dobbant csa­ládjáért aggódó szí­ve a felejthetetlen, jó férjnek, édesapá­nak, apósnak, Sipos Mihálynak Dunaszerdahely (Dun. Streda), akit a halál rövid betegség után ragadott ki szerettei köréből. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani a járási pártbizott­ság, a jnb, vnb, a Nyugat-szlovákiai Ba­romfifeldolgozó Vállalat és helyi üzeme dolgozóinak, a Népi Milícia dunaszerda- helyi egysége tagjainak, munkatársak­nak, barátoknak, ismerősöknek, akik virá­gokkal enyhíteni próbálták mély fájdal­munkat. Továbbá köszönjük a dunaszer- dahelyi kórház intenzív osztályán Dr. Ba- culáková és az egész kollektíva odaadó munkáját. Emlékét örökké szívünkben őrizzük. A gyászoló család Ú-761 ■ Megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, mindazoknak, akik 1987. január 15-én elkísérték utolsó útjára a tomašíkovói te­metőbe a drága édesapát, apóst, nagy­apát, dédnagyapát, Szül ló Károlyt, akit a halál 1987. január 11 -én ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a koszorúkat, Téglagyártás EGYEDÜLÁLLÓ SZÁLLÍTÓK A Brnói Építógépgyártó Vállalat a szocialista országok viszonylatá­ban a téglagyártásban használt komplett automatizált gépsorok egyedüli szállítója. Ennek megfele­lően KGST vonalon továbbra is mostani szerepének megőrzésére törekszik, javítja termékei minősé­gét, s bővíti kivitelüket, főként a Szovjetunióba. Olyan gépsorokat gyárt, amelyek a préseléstől kezdve a raklapokra csomagolásig valamennyi téglagyár­tási és -kikészítési műveletre alkal­masak. Exportál belőlük Lengyel- országba, az NDK-ba, Magyaror­szágra és a Szovjetunióba. A válla­lat például 14 magyar üzemnek szállított berendezéseiből, amivel hozzájárult déli szomszédaink tégla­iparának korszerűsítéséhez. Alapvető célkitűzéseik közé so­rolható a géprendszerek további le­egyszerűsítése, a vezérlőegységek teljes elektronizálásának és a tech­nológiai folyamatok - a szárítás és a téglaégetés - számítógéppel való irányításának bevezetése. Eközben számítanak a Bratislavai Építőipari Gépesítési Kutató- és Fejlesztőinté­zettel, valamint a Brnói Építőanyag- Kutató Intézettel folytatott együttmű­ködésre a technológiai problémák megoldása és a nemes tüzelőanya­gok különféle hulladékokkal történő pótlásának kidolgozása terén. A brnói vállalat gépsorai számos hazai téglagyárban megtalálhatóak. Ezeket a Csehszlovák téglagyárak termelési-gazdasági egység tömörí­ti. Vállalatainál, üzemeiben naponta összesen 4,2 millió téglaegységet gyártanak A falazóanyagok és a fö­démelemek nyers- és égetett előállí­tását a téli intézkedéseknek és a dolgozók áldozatkészségének kö­szönhetően az üzemek döntő több­ségében a hidegebb napokban-he- tekben is sikerült biztosítaniuk. Az időjárás következményeinek a leg­kevésbé vannak kitéve a Dél-cseh­országi és a Prágai Téglagyárak, ellenben a Gustáv Kliment Tégla­gyár, valamint a Nyugat-szlovákiai és a Kelet-szlovákiai Téglagyárak számos gonddal küszködnek. Mindezek mellett a termelési­gazdasági egység szintén nagy je­lentőséget tulajdonítanak az innová­ciós programnak. Megvalósításával azt szeretnék elérni, hogy az építő­iparnak felkínált újdonságaik a fala­zóanyagok előállításának egyhar- madát, a födémeknek több mint a felét és a burkolóanyagok döntő mennyiségét tegyék ki. Ezért az esztendő folyamán számos innovált terméket kínálnak majd megrende­lőiknek. (6-f) virágokat, vigasztaló szavakat, melyekkel enyhíteni igyekeztek nagy fájdalmunkat. A gyászoló család Ú-793 ^«Szemünkben könnyekkel, szí- |.Ä „ I vünkben mély fájda­lommal mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, is- JrsmsWmtgxm merósöknek, mun­katársaknak, jó barátoknak, a falu lakos­ságának és mindazoknak, akik 1987. feb­ruár 19-én elkísérték utolsó útjára a tejfa­lusi (Mliečno) temetőbe drága halottun­kat, a szeretett jó férjet, édesapát, fiút, testvért, sógort és vöt, ifj. Csibri Jánost, akit a kegyetlen halál 37 éves korában, tragikus körülmények között, búcsúszó nélkül ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetét mondunk a sok virágért, ko­szorúért és a komárnói Hydrostav üzem somorjai (šamorín) részleg vezetőségé­nek a búcsúbeszédért, valamint a so­morjai kertészet dolgozóinak a részvét­nyilvánításokért, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló felesége, két kis árvája, édesapja, testvérei, anyósa, sógorai éssógornói Ú-815 ■ Szivünkben mély fájdalommal mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, szomszéd­nak, ismerősnek és mindazoknak, akik 1987. február 11 -én elkísérték utolsó útjá­ra a Nová Dedinkai (Sápi) temetőbe a drága jó férjet, apát és nagyapát, Tóth Gyulát, akit a kegyetlen halál, hosszú betegség után, hirtelen 74 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a hnb elnökének a megható búcsúbeszédet, a sok koszorút és virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. A gyászoló calád Ú-867 MEGEMLÉKEZÉS ■ Bármerre visz utam, szememben könny, szivemben fájdalom, mert örök­re hiányzik szerető, drága jó gyer­mekem, Pécsi Vilmos, akit a kegyetlen halál 1982. március 1-én, búcsúszó nélkül ragadott el édesanyja mellől. Akik tisztelték és szerették, szen­teljenek számára egy néma pillanatot ezen az oly szomorú, ötödik évfordulón, örökké gyászoló édesanyja Ú-462 ■ Az idő múlik, de a szívet tépő fájda­lom megmarad, mert örökre hiányzik a szeretett feleség, Domonkosné Tóth Julianna, akit a kegyetlen halál 1986. február 28- án, 74 éves korában, búcsúszó nélkül ragadott el szerető férjétől. Akik tisztelték és becsülték, gondoljanak rá ezen az első évfordulón. Emlékét örökké megőrzi: férje: Domonkos Károly és az egész rokonság. Ú-671 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a drága jó férj­re, fiúra, édesapára, nagyapára, testvér­re, sógorra, vóre. Szabó Arnoldra Deáki (Diakovce), akit a halál 1983. március 3-án, 57 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik még őrzik emlékét, szenteljenek számára egy néma pillanatot ezen a szomorú, negyedik évfordulón. Jóságát, szeretetét, soha el nem múló emlékét szívükben őrzik: felesége, édesanyja, lánya, fia, veje, menye, unokái és az egész rokon­ság. Ú-696 ■ Fájó szívvel emlé­kezünk Holly Vilmosra Balázsfa (Blažov), akit a halál 1986. március 3-án raga­dott ki szerető csa­ládja köréből. Akik ismerték és szeret­ték, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot. A gyászoló család Ú-742 E H Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a drága jó férj­Jakab Istvánra akinek szerető szíve 1984. március 1-én örökre megszűnt dobogni. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, harma­dik évfordulón. Emlékét örökké őrző gyászoló család­ja Ú-602 ÚJ SZÚ 6 1987. II. 28.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents