Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-21 / 43. szám, szombat
Az átalakítás az egyedüli helyes út ÚJ SZÚ 5 1987. II. 21.* (Folytatás a 4. oldalról) alapja az önálló elszámolás, az önfinanszírozás és a gazdaságosság. Az alap progresszív változásai Mi a hozraszcsot? Eddig így volt - teljesítetted a normát, és, főleg falun, aszerint jutalmaztak, mennyit tettél meg a traktorral a szántásnál vagy valamilyen más munkáknál. De az, ami a határban kinő, vagyis hogy milyen lesz a termés, az gyakorta nem volt összhangban a kifizetett jutalmakkal. Most, amikor egész gazdaságunkat az önelszámolásra állítjuk át és bevezetjük az új mechanizmusokat, sőt ezen felül az akarjuk, hogy ezt követően át lehessen térni a rentabilitásra és a saját forrásokból való finanszírozásra, az embereknek nem mindegy, ki vezeti a csoportot, a brigádot, a műhelyt, a kolhozt vagy a szovhozt. Az embereknek bizonyosaknak kell lenniük abban, hogy a kollektíva élén olyan ember áll, aki az önelszámolás feltételei között képes úgy megszervezni a munkát és teljesíteni a feladatokat, hogy biztosított legyen a végső eredmény és ez pozitívan, nem pedig negatívan mutatkozzon meg bevételeiken, mivel a jövedelem mögött látni kell a családot, az ember helyzetét és anyagi életszínvonalát. Ebből a szempontból el akarjuk érni azt, hogy a munkás maximálisan érdekelt legyen a végeredményben. Ezért a munkásnak és a mezőgazdasági dolgozónak jogot kell adni arra, hogy megválassza vezetőit, akikben megbízhat. Véleményem szerint ez reális, az élet követelte helyzet. Most mindenki átállt az önelszámolásra, de számukra zsákbamacska, mivel nem tudják mit várhatnak tőle. Ezért az emberek azt mondják, hogy egyelőre nincs szükségük a hozraszcsotra. Ezen a találkozón azért beszélek erről ilyen részletesen, mivel ez nagyon fontos. A mi párt-, és állami aktívánknak, s ugyancsak a társadalmi szervezetek aktívájának jól meg kell értenie a párt központi bizottsága januári ülésének feladatát, gondolatát és célját. Nem lehet kivárni, hanem ki kell lépni ezen az úton. Nagyon fontos feladat az, amiről beszéltem a központi bizottság ülésén is, hogy meg kell tanulni dolgozni a demokrácia feltételei között. Ha valaki feltételezte és feltételezi, hogy ez csak a felhívásra korlátozódik, akkor most, a januári ülés után azt hiszem már világos, hogy ez reális folyamat, amely országunkban ki fog bontakozni. Az pedig, aki még ezt nem értette meg, nagyon nehéz helyzetbe kerülhet. El szeretném mondani önöknek, hogy legjobb kádereink mindegyike sem értette meg, hogy a munkában új időszak állt be. Tegnap például a VEF társulásban voltunk. Felszólalt ott két munkás, Gavril- juk és Karaminys elvtárs. Elmondhatom, hogy ezek mérhetetlenül érdekes felszólalások voltak. Egyes tisztségviselők általában kicsit túloznak, ugyanúgy, mint korábban. Információik, hogy úgy mondjam, rózsaszín árnyalatot kapnak. Ezek ketten azonban felálltak, és nyíltan a nevükön nevezték a dolgokat. Az igazgató progresszív vezető dolgozó, de ennek ellenére emlékeztették öt arra, hogy az üzemcsarnokokban ritka vendég. Hogyan lehet akkor beszélni azokról a problémákról, melyek az emberek szívét nyomják? Vagy megyek a gyűlésre és beszeieK az elvtársakkal arról, mi bántja és nyugtalanítja őket - mondotta Gavriljuk. Megyek tehát a gyűlésre és már nemcsak a saját véleményemmel, hanem azzal is, ami az elvtársaim szívügye. Beszélek a gyűlésen, de az semmit sem eredményez, minden marad a régiben. Minek vannak akkor mindezek a gyűlések, ha csak formálisan kérdezik meg - miről gondolkodnak munkás elvtársak? Ez csak játék a demokráciára. Márpedig ez komoly dolog. Ha nem vonjuk be ebbe a népet, akkor nem tudunk előrehaladni. Hiszen ma is megmondhatná valaki - bíráljatok minket elvtársak, beszéljetek a dolgokról úgy, amilyenek. Igen, az emberek kibeszélték magukat, hazamentek és minden maradt a régiben. Találkoztak a következő gyűlésen - és ugyanazok a problémák továbbra is megoldatlanok voltak. Az év végén, az évzáró gyűlésen is minden a régiben maradt. Ez csak a demokrácia profanizálása és megsértése. Ez így volt korábban, de a jövőben ennek, elvtársak, véget kell vetni. A szavak és a tettek egysége Az időszerű kérdéseket meg kell vitatni és meg kell oldani. A megoldás pozitív és negatív is lehet. Azonban nyíltan meg kell mondani: ezeket a problémákat megoldjuk, de a többit, bár jól vannak megfogalmazva, egyelőre nem tudjuk megoldani. Nem lehet állandóan csak beszélni, a tettek pedig elmaradnak. Ez igazi tiszteletlenség a néppel szemben. Ez a formalizmus és a bürokrácia legtisztább megnyilvánulási formája. A tanácsok képviselői eljönnek a találkozókra a dolgozókkal és felszólítják őket: kérdezzenek, tegyenek javaslatokat. De ezeket a javaslatokat sem a vezetés, sem a végrehajtó bizottság nem vitatja meg. Nem kaptak semmilyen irányelveket, tehát nem történik semmi. Ez talán valamiféle demokrácia? Ezzel az embereket csak félrevezetjük. Pártos lenini nyelven ezt nem lehet másként nevezni. Most, amikor a januári plénum után kibontakoztattuk a demokratizálás folyamatát, meg kell érteni, hogy úgy, ahogy eddig gyakorta eljártunk, a jövőben már nem szabad eljárnunk. Gondolkodjanak el mindezen, elvtársak. Gondolkodjanak el azon, milyen mértékben vonatkozik az, amit elmondtam, önökre. Már beszéltem arról, hogy az átalakítás nem egyszeri aktus, hanem hosszú távú folyamat, a mély változásokra, társadalmunkban a valóban forradalmi változásokra irányuló hosszú távú politika. Ma ezt már sokan helyesen tudatosítják úgy a pártban, mint az egész országban. Ugyanis a népgazdaságunkban való mélyreható változásokról, a népgazdaságnak a tudományos-műszaki forradalom eredményein alapuló széles körű korszerűsítéséről beszélünk, elvtársak. Ha ezt végre akarjuk hajtani, akkor elsősorban nagy erőfeszítéseket kell tenni például gépiparunk korszerűsítésére, magas műszaki színvonalak elérésére, olyan termelőeszközöket kell gyártanunk, amelyek megfelelnek a korszerű technológiáknak és a világszínvonalnak, lehetővé teszik a népgazdaság átállását az új technológiákra és a magas munkatermelékenységre. Úgy vélem, önök mindanyian realistán gondolkozó és gyakorlati emberek, el tudják képzelni, hogy könnyű a tribünről beszólni és cikkeket írni, de valójában ez a folyamat nem könnyű. Tehát időre van szükség. Az újszerű feladatok új hozzáállásokat követelnek, egész tudományos potenciálunk kihasználását, és szükségünk van az egyszerű beruházásokra is. A gyakorlatban kell megvalósítanunk az új szociális politikát és ezért további forrásokat keresünk. Ez a feladat sem egyszerű, önök tudják, hogy 1986-ban fellendítettük a lakásépítést. A tervezettnél 5 millió négyzetméternyivel nagyobb lakóterületet adtunk át. Nem teljesítettük azonban a lakásépítésre szánt összegek kimerítésének tervét. Nem teljesítettük az iskolák, kórházak, gyermekintézmények és kulturális létesítmények építésének tervét. A pénzt biztosítottuk, de a tervet nem teljesítettük. Ennek oka a gyenge építő bázis volt. Ez azt jelenti, hogy meg kell erősítenünk országunk építőipari potenciálját, beleértve az építőipari szervezeteket, be kell vezetni a szállítási szerződéseket és más olyan intézkedéseket, amelyek ezt előmozdítják. Ezekbe az erőfeszítésekbe aktívan be kell vonni az embereket Ma nem elég, elvtársak, csak megszerezni a pénzt, hanem szükséges az is, hogy jól tudjuk befektetni. Az új hozzáállás eredményei Ha objektív módon és reálisan értékeljük a helyzetet, azt látjuk, hogy az idei év lesz számunkra a legnehezebb, meg az elkövetkező kettő. Ezt tudomásul kell vennünk. Mégpedig mindenkinek a saját helyén - gondolok itt a munkásra az esztergapad mellett, a mezőgazdasági dolgozóra a farmon és a földeken, a tudósra, a szakemberre a tervezőirodában vagy a laboratóriumban, s úgyszintén a gazdasági vezetőkre, a párt- és az állami szervekre -, mindenkinek törekednie kell arra, hogy saját képességei szerint megtegyen mindent azért, hogy haladjon az átalakítás, sőt többet nyújtson, mint amit várunk tőle. E témát lezárva szeretném önöknek, elvtársak, Lettország minden dolgozójának és az egész országnak elmondani, hogy tisztességesen kell eljárnunk a néppel szemben. Nagyon nehéz munkára szólítjuk fel a szovjet embereket, de enél- kül ez nem fog menni. Sokhelyütt, egészen a központi bizottságig, megkérdeztem: Ha van valakinek más alternatívája és más javaslata mint az átalakítás és a gyorsítás, hát terjessze elő. Más javaslatok nincsenek. Ez az egyedüli helyes út, és ezen kell haladnunk. Óriási erőfeszítéseket követel azonban, elsősorban kezdeti szakaszában. Minél energikusabban fogunk haladni, minél határozottabban fogunk cselekedni ebben a kezdeti szakaszban, és minél rövidebb határidőkre teljesítjük a feladatokat, melyeket maga az élet állított elénk, annál gyorsabban fogjuk érezni a hatást. Az eredmények bizonyára megszületnek. Miért beszélek erről, elvtársak? Az SZKP Központi Bizottságára olyan hirek érkeznek, hogy különböző helyeken ilyen hangokat és véleményeket lehet hallani: Mindenki az átalakításra szólít fel, de mit adott vagy ad nekünk az átalakítás? Bizonyára önök is hallottak ilyen kérdéseket, és ezt nemcsak azok mondják, akiket az átalakítás, hogy úgy mondjam, igazi megvilágításba állított. Ezt mondják azok is, akik helyeslik az átalakítást és készek benne részt venni. Sokan azt szeretnék, hogy az átalakítás azonnal hozza meg a várt eredményt. Nagyon leegyszerűsített lenne, ha az átalakítást ma így értelmeznénk. Nem akarok ebben a kérdésben nagy vitába bocsátkozni, bár ez a téma alapos elemzést igényel. Szeretnék szólni egy dologról. Elsősorban nem érthetek egyet azzal, hogy az átalakítás semmit sem adott. Mit gondolnak erről a dolgozók? Mindenütt feltettem ezt a kérdést, és a válasz úgy hangzott, hogy az átalakítás már valóban sok mindent adott és az emberek meggyőződtek erről. És valóban, rövid idő alatt előkészítettük a kongresszust, amely előterjesztette a programjelentőségű bel- és külpolitikát, amely megfelel a nép érdekeinek Intézkedéseket tettünk az országban a fegyelem és a rend megszilárdítására, az italozás és az alkoholizmus elleni harcra, a harcra a negatív jelenségekkel és a törvénysértésekkel szemben, intézkedéseket hoztunk a társadalom nagyobb nyilvános tájékoztatására és légkörének javítására. Végül energikusan hozzáláttunk a munkához és gazdaságunkban megkezdtük a gazdálkodás és irányítás új módszereinek bevezetését. Mindez fontos. Mindenesetre ezek nélkül a politikai, szervezési, gazdasági, jogi és ideológiai előfeltételek nélkül ma aligha fogadhatnánk el azokat az elvi jelentőségű intézkedéseket, amelyekről az SZKP KB januári ülésén volt szó. Beszéltem az ötéves terv eredményeiről és hallhatták, mit hozott az átalakítás. A legfontosabb, hogy szóhoz jutott az emberi tényező, és megváltoztak az emberek közti kapcsolatok. A gazdaság és annak műszaki színvonala ezalatt az idő alatt jelentősebben nem változott meg, de bekövetkezett bizonyos haladás és mozgás. Népünk így válaszolt az átalakításra és ez politikai szempontból nagyon fontos. Más dolog - és ezzel teljes mértékben egyetértek, akárcsak az egész politikai bizottság és a kormány hogy az átalakítás feladatainak valóban gyakorlati megoldását csak elkezdtük és az egész munka még előttünk áll. Ne tekintsenek azonban, elvtársak, az átalakításra tisztán fogyasztói szemszögből. Ezt szeretném nyíltan kimondani. Nem fogjuk jelentőségét az azonnali előnyökkel mérni. Amikor az átalakításról beszélünk, társadalmunkra gondolunk, az emberek szociális érzéseire és arra, hogyan lehetne mielőbb áthidalni a 12. öté- vep terv nehéz éveit. Ebben a szellemben nemcsak gondolkodnunk kellene, hanem cselekednünk is. így előrehaladásunk dinamikusabb lehet és eljönnek az eredmények is minden területen, beleértve a szociális és a gazdasági szférát. Úgy vélem, mindenkinek így kellene értelmeznie a kort, amelyben élünk. Az élet igazolja a koncepciókat Ami mindezeket az ügyeket illeti, beszéltem erről a plénumon és szeretném újra megismételni,.az átalakításban úgy kell eljárnunk, hogy már ma, a jelenlegi feltételek és lehetőségek mellett, mégiscsak javuljon a helyzet népünk életének minden területén. Ez azonban nem lesz égi manna, hanem a 12. ötéves terv feladataira irányuló munkánk gyümölcse. Ha teljesítjük a terveket, megvalósul a szociális program is. Ezzel összefüggésben el szeretném mondani, hogy a politikai bizottság és a szovjet kormány nagyon alaposan megvitatta az 1986. év eredményeit, és az idei év, az ötéves terv második éve januárjának eredményeit. Mi nyugtalanít minket a leginkább? Ez megegyezik azzal, amiről itt beszéltek az elvtársak. A népgazdaság egyelőre még nem érte el a szükséges ütemet és nem lett szilárd. A rendszertelen munkaritmussal, a szállítási szerződések meg nem tartásával összefüggő kilengések az üzemek munkájában az anyagi-műszaki ellátás rosszabodásához vezettek és elmélyítették a népgazdaság kiegyensúlyozatlanságát. Az egyik oldalon sokan önelégültek és elégedettek lettek az elmúlt év eredményeivel. A másik oldalon nem mindenki készült fel kellően a télre. Mások nem készültek fel az állami áruátvételre. Ezért most a januári eredményekhez így kell hozzáállni: nem a terv mindenáron való teljesítésére kell összpontosítani, hanem meg kell nézni a fájó pontokat. Ilyenek vannak minden köztársaságban és minden ágazatban. Éppen ezekre kell összpontosítani. Most, elvtársak, dolgozókollektíváink- ban számos probléma merül fel - létfontosságú, konkrét problémák, amelyek a közösség érdekeit és az egyes dolgozók érdekeit egyaránt érintik. Elsősorban a gazdálkodás új módszereire való áttéréssel függenek össze. Nem hiszem, hogy mindaz, amit javasoltunk, hibátlan. Nehéz előrelátni mindent, ami az életben bekövetkezik. Ezek azok a dokumentumok, amelyek megnyitják az aktiv munka, a szükséges hozzáállások lehetőségét, de változtatni kell ott, ahol hibák csúsztak be. Ezért reméljük, hogy nem uralkodik el önökön a pánik abban az esetben sem, ha valami nem sikerül. Ellenkezőleg, ennek ösztönzést kell adnia a dolgok javítását célzó gondolkodáshoz és javaslatokhoz. A gazdaságra, a szociális és ideológiai területre vonatkozó számos koncepciónkat most egyenesen az életben próbáljuk ki. Ezért újra nézzék meg, hogyan dolgoznak. A népgazdasághoz való hozzájárulását tekintve Lettország tekintélye nagy. Ám helytelenül járnék el, ha nem mondanám meg, hogy az utóbbi években bizonyos mértékig gyengült Ezt tudniuk kell. A problémák komplex megoldása Mindenekelőtt lassan hajtják végre a gépipari üzemek rekonstrukcióját és az alapok megújítását. Ezt önök maguk is tudatosítják, de ennek tudatosítása nem elég. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell és meg kell őket oldani az ágazati vezetéssel és a Szovjetunió Állami Tervbizottságával együtt. Ennek figyelmet kell szentelni, mivel most az egész szovjet gépipar mélyreható rekonstrukción megy keresztül. Ezt úgy kell megtenni, hogy - amikor sok éven át példát fognak mutatni - ne kerüljenek rosszabb pozícióba és nehezebb helyzetbe. Ezt először. Számos üzemben továbbra is elavult termékeket gyártanak. Ez, természetesen, semmit sem ér. Országunk már megérezte ezt. Az országszerte ismert rigai vagongyár elavult típusú villamosokat gyárt. A külföldi típusokkal összehasonlítva kényelmetlenebb, lassübb, nem tágas és fokozott vibráció jellemzi. Az utasok részéről mindez panaszokat vált ki. Meg kell érteniük, hogy ezekre a termékekre az egész országnak szüksége van, hogy ez országunk népét, dolgozóit érinti. Eszerint kell megszervezniük az üzem fejlesztésére irányuló munkájukat Ugyanezt szeretném elmondani a RAF üzemről is. Kollektíváját emlékeztetni kell arra, nem tartotta meg ígéretét, hogy korszerűsíti autóbuszait. Már megszoktuk, hogy a Lett Köztársaságban nagy figyelmet szentelnek a fogyasztási cikkek minőségének. A fogyasztási cikkek máig megőrizték jóhírüket az országban. Ahogy azonban a tavaly megvalósult üzemi ellenőrzés mutatta, itt is komoly hiányosságok fordultak elő. A Szovjetunió Állami Szabványbizottsága 450 esetben tiltotta meg a kész termék átadását a megrendelőnek és 185 esetben foganatosítottak gazdasági szankciókat. Ezek között a vállalatok és gyárak között vannak olyanok is, mint a dízelmotorgyár, a világítástechnikai üzem, a Rigaszelmas, a Radiotechnika termelési egyesülés, a Latvbithim, amelyek kivétel nélkül nagyüzemek. Beszámoltak nekem arról, hogy a műszaki haladással és a termékek minőségével összefüggő számos kérdést már megoldottak, továbbiak megoldása folyamatban van. Ha mindez így van, akkor az jó. Úgy vélem azonban, még korai arról beszélni, hogy kardinális intézkedések születtek. Ma ez a fő feladat. Ezzel összefügg a problémák egész komplexuma ezen belül a tudományos-műszaki haladás, a technika és a technológia, a káderek szakképzettsége, az ösztönzők. Az ösztönzőknek azonban olyanoknak kell lenniük, hogy a jó minőségű termelést szolgálják. Ezen a téren sokmindent kell megoldani, nem pedig csak egyes részkérdéseket hangsúlyozni. A balti köztársaságok az élelmiszergyártás jelentős területét alkotják. Számos kolhoz és szovhoz figyelemre méltó eredményeket ért el. Ma itt ugyancsak szó esett a haladásról ezen a téren, arról, hogy már második éve nincs egyetlen veszteséges gazdaság. Tegnap lehetőségem nyílt arra, hogy ellátogassak az önök Adazsi nevű jó gazdaságukba, amely a gazdálkodási módszerek kulturáltsága és korszerűsége szempontjából érdekes. A balti köztársaságokban próbáltak ki először több olyan érdekes kezdeményezést, amely azután kiterjedt országunk más területeire is. Ezek egyrészt a gazdálkodás gazdaságos módszereinek bevezetését, másrészt az önelszámolási kapcsolatoknak, a termelés integrációjának, a termékek feldolgozásának és értékesítésének a bevezetését érintik, valamint a falu szociális felemelkedését. De most ezen a vitán szeretném önöket megkérni, hogy sikereiket más szempontokból elemezzék. Abból a szempontból, hogy a köztársaságban létrehozott mezőgazdasági-ipari komplexum potenciálját hogyan használják ki, milyen mértékben rentábilis az önök számára. Bizonyára tudják, elvtársak, hogy az alapok ellátottságának szempontjából a köztársaság kolhozai és szovhozai jelentősen megelőzik a mutatókat más köztársaságokkal összehasonlítva. A lett gazdaságok egy hektárra számítva 50-100 százalékkal több műtrágyát kapnak. Létrejött a mezőgazdasági-ipari komplexum szolid káderpotenciálja, amit a köztársasági szervek érdemeként lehet elkönyvelni. Ha azonban a mezögazdasági-ipari komplexumban elért sikereik elemzéséhez az ágazat anyagi-műszaki bázisa színvonalának és minőségének figyelembevételével állunk hozzá, kicsit bírálóbb az értékelés. Véleményünk szerint nagyon gyenge a gabonafélék termesztési dinamikája. A hektárhozamokat tekintve lényegében több éve egy helyben topognak. Az utóbbi öt évben nem értek el többet, mint 27 métermázsát. Ez ahhoz vezet, hogy az államnak egyre több gabonát kell szállítania köztársaságukba. Ezt az irányzatot aligha lehet normálisnak és megalapozottnak minősíteni. Több takarmánygabonát termeszthetnének. Ezt a feladatot kell adnunk önöknek és már a legközelebbi években hozzá kell látniuk a feladat teljesítéséhez. Még valamit el szeretnék mondani. Ebben az esetben olyan ágazatról akarok szólni, mint az állattenyésztés. Megkaptam az adatokat arról, hogy a lett állattenyésztés mennyi szemes, zöld és koncentrált takarmányt használ fel. Ezek az adatok is negatív tendenciákról tanúskodnak. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, és úgy vélem, önöket ennek nyugtalanítania kell. Arról van szó, hogy az állattenyésztésben állandóan csökken a szemes és zöld takarmányok aránya, míg a koncentráltaké növekszik. Az önök vidéke számára ez elfogadhatatlan és helytelen. Ez úgyszintén olyan konkrét feladat, amelyet haladéktalanul meg kell oldani. / Még egy megjegyzés. Annak idején Lettország a térségben vezető helyet foglalt el az állattenyésztésben. Ma sok mutatójuk alacsonyabb, mint szomszédaiknál. Mire gondolok? A köztársaság kolhozaiban és szovhozaiban minden tehéntől 560 kilogramm tejjel kevesebbet fejtek, mint Észtországban és 104 kilogrammal kevesebbet, mint Litvániában. Egészében véve Így értékelném ezt - úgy vélem, más térségekhez viszonyítva önöknél jobban megértek a feltételek az irányítás gazdasági módszereinek következetes és teljes alkalmazására a mezőgazdasági-ipari komplexum minden ágazatában és minden területén, úgyszintén a szükséges feltételek biztosítására a mezőgazdasági termelés növekedéséhez és a mezőgazdaság hatékonyságának fokozásához. Ezt az óhajt az egész balti vidék minden mezőgazdasági dolgozójához szeretném címezni. Több munkát Amikor változásokról, társadalmi életünk minden területének átalakításáról beszélünk, mindig hangsúlyozzuk, hogy nem valami kozmetikai korrigálásokról van szó, hanem a társadalmunkban bekövetkező mélyreható folyamatokról. Mindez új munkafeltételeket teremt pártszerveink számára. Ezen kívül a párt központi bizottságának a következő hozzáállását érvényesítjük: mindaz, amit elkezdtünk a XXVII. kongresszus, a KB áprilisi ülése után, társadalmunk átalakításában, megújításában, magábanv a pártban kell hogy kezdődjön, a káderek munkájában. Nagyon elégedett vagyok, hogy erről a témáról nagyon komolyan szólt beszédében Pugo elvtárs Ezekben a napokban ez a téma állandóan jelen volt beszélgetéseinkben. Érzem, az emberek megértik, hogy feltétlenül rá kell kapcsolni a munkában és következetesen el kell gondolkodni stílusa és módszerei tökéletesítésén, főleg amikor az ideológiai és szervező munka intenzitásának fokozásáról van szó közvetlenül a dolgozókollektívákban. Kevesebb élettől elszakadt gyűlést, kevesebb felkiáltást és lelkesedést. Több munkát - ez a nap jelszava. Nyomatékosan segíteni kell e párt-, állami és gazdasági apparátusban minden dolgozót, hogy lássanak hozzá a gyakorlati ügyekhez és amennyire lehet, vessenek véget a papírok aláirogatásának. A káderek felelősségének kérdése nálunk ma konkrét formát ölt. Mindent az átalakítás kategóriái szerint kell értékelnünk. Aszerint, milyen álláspontra helyezkedik az ember az átalakítással kapcsolatban, hogyan járul hozzá, hogyan változtat az átalakítás szellemében munkája módszerein és stílusán, figyelembe véve a társadalom demokratizálását. Mindezek nagyon fontos problémák. Éppen ezért ezt mindannyiunknak tudatosítanunk kell és eszerint kell eljárnunk. Szeretném ezt a találkozót, elvtársak, munkaszellemben befejezni. Úgy vélem, minden találkozásunk, főleg a januári ülés után, a konkrét ügyek, a konkrét feladatok megvitatására, az átalakítás számára fontos kérdések megoldására fog összpontosulni. Az aktivitás - melynek középpontjában, az ülés feladatai állnak - legyen a párt központi bizottsága, a kormány, a köztársasági szervek, a pártszer- vek és káderek tevékenységének jellemző vonása minden szinten. Engedjék meg, hogy mégegyszer nagy megelégedésemet fejezzem ki lettországi beszélgetéseimmel és találkozóimmal kapcsolatban Sikeres munkát kívánok önöknek társadalmunk fejlődésének ebben a kiemelkedő szakaszában.
