Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-17 / 39. szám, kedd

Levelezőink írják Pionírok találkozója A Lévai (Levice) járásban a pioní­rok hagyományos találkozójára a já­rási székhelyen a Barátság Művelő­dési Házban került sor. A három­száz pionír a párt-, állami és társa­dalmi szervek járási képviselőinek jelenlétében számolt be az előző évben tett szocialista kötelezettség­vállalásának teljesítéséről. A pionírok a pionírtáborok és az iskolák környékének rendben tartá­sa, a Nemzeti Front választási prog­ramjának teljesítése során és a me­zőgazdasági csúcsmunkák idején 150 ezer órát dolgoztak társadalmi munkában, összegyűjtöttek 150 tonna ócskavasat, 75 tonna papírt, 120 tonna textíliát, 50 tonna üveget és 150 tonna gesztenyét. A bevétel­ből 50 ezer koronát a szolidaritási alapra utaltak át. A Védjük a termé­szetet akció keretében 250 facse­metét és ugyanannyi díszcserjét ül­tettek ki. Rendkívül értékesek azok a köte­lezettségvállalások is, melyeket a SZISZ IV. kongresszusának tiszte­letére tettek. A népgazdaságnak nyújtott segítségért a járási pártbi­zottság vezető titkára kitüntetésben részesítette a legaktívabb pionírve­zetőket, -szervezeteket és -csapa­tokat. A járási pártbizottság vándor­zászlaját a Zselizi (Želiezovce) Alap­iskola Július Fučík Pionírcsapata nyerte el. Az öt legaktívabb pionír­csapat képviselője a Szocialista Ifjú­sági Szövetség járási bizottságától oklevelet vett át. Császár Ernő Hat hektáron létesítettek füvészkertet 1982-ben a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola pedagógusai. A két nagyméretű üvegházban 830 féle tropikus és szubtropikus növényt gondoznak, melyek szépen fejlődnek. A füvészkert dolgo­zói számos hazai és külföldi botanikuskerttel együttműködnek. Tavaly a kubai szakemberektől ötszázféle növénymagot kaptak. A felvételen Margita Záhorská ellenőrzi az anthuriumok virágait. Pavol Matis felvétele Szőlészek, borászok tanácskozása A Szőlőskei (Viničky) Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző Intézet­ben kétnapos tanácskozáson vettek részt a kelet- és közép-szlovákiai kerület mezőgazdasági vállalatainak szőlészei. A százötven résztvevőnek Pavel Tesár mérnök és Antonín Valacho- víč mérnök, a bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet munka­társai, dr. S. Nagy László, a buda­pesti Kertészeti Egyetem szőlészeti tanszékének tanára, valamint Jozef A Csilizköz Efsz-ben a szocialista brigádok tanácsa ismét megrendezte a tekever­senyt, melybe 22 brigád nevezett be 3-3 taggal. A döntőbe négy férfi és három vegyes csapat került. Az első a balonyi (Balon) javítóműhely Nálepka Kapitány Szocialista Brigádjának Zalka Lajos, Bodó András és Száméi Aurél összeállítású csapata lett 198 ponttal. A felvételen (jobbról) Halász János, efsz elnöke és Varečka Terézia, a verseny egyik szervezője a győztes csapattal. Cafik Gusztáv felvétele Odaadóan dolgoztak Sikeresnek mondhatja az elmúlt évet a Jednota fogyasztási szövet­kezet nagygéresi (Veľký Horeš) he­lyi szervezete. A községben több üzletet: bevásárlóközpontot, élelmi­szer*, tej-, kenyér- és húsboltot, ci­pő-, konfekció- és textilüzletet, vala­mint egy vendéglőt üzemeltet. teljesítette, s ebben nagy része van Tóth Gyu/á*üzletvezetőnek. Az elért eredményekből kitűnik, hogy a Jednota fogyasztási szövet­kezet illetékes bizottsága Lajos Zol­tán elnökletével, valamint az üzlet­vezetők és elárusítók jó munkát vé­geztek. Páricsi György Novák mérnök, a helyi szakmunkás- képző iskola igazgatója tartott előa­dást és szakmai bemutatót. A tanácskozás fő célja a tudo­mány és technika legújabb vívmá­nyainak alkalmazásával, a szőlő­metszéssel, -vezetéssel és -neme­sítéssel, a megfelelő termesztési fel­tételek biztosításával, valamint a szőlő fagyálló képességével kap­csolatos kérdések áttekintése volt. A mezőgazdasági vállalatoknak és a kertbarátok szövetségének képviselői az előadóknak kérdése­ket is tettek fel, főleg a szőlő fagyálló képességére és az időjárásnak a szőlőtermesztésre való hatására vonatkozóan, s gyakorlati tanácso­kat és javaslatokat kaptak. Fábián Zoltán Megvalósul a régi álom Gímesen (Jelenec) 1985 novem­berében kezdték meg az új művelő­dési ház építését Z akcióban 4 millió 969 ezer korona beruházással. Áta­dását 1988 szeptemberére tervezik. A 450 férőhelyes művelődési ház tervrajzát a bratislavai Kulturális Lé­tesítményeket Tervező Intézet ké­szítette, a kivitelező a nyitrai (Nitra) Járási Építőipari Vállalat, a nyitrai Družbyt és a helyi efsz mellékü­zeme. Az elmúlt időszakban 816 ezer korona értékű munkát végeztek el. A lakosság 20 ezer órát dolgozott társadalmi munkában. Az idén két­millió korona értékű munka elvégzé­sét tervezik, s a falu lakossága a tö­megszervezetekkel karöltve 40 ezer óra ledolgozását vállalta. A művelődési ház felépítésével megvalósul Gímes lakosságának régi álma, megoldódik a helyiség­probléma, s talán majd többen kap­csolódnak be a falu kulturális életé­be. Demeter Anna Elkészült az uszoda Tavaly az üzletek áruforgalmi ter­ve 8 millió 650 ezer koronát irányzott elő, a valóságban 9 millió 71 ezer 918 koronás forgalmat bonyolítottak le. Ez 105 százalékos tervteljesítést jelent. A legjobb eredményt a hús­bolt érte el: tervét 137 százalékra Emlékest Miškovič-Sellyei József parasztí­ró születésének 78. évfordulója al­kalmából emlékestet rendeztek a vágsellyei (Šaľa) 2-es számú nyugdíjasklub olvasókörének tagjai. Az ünnepségre meghívták Peter Andruška írót, Veronika Matulovát, Sellyei lányát, Vágtornócról (Trno- vec nad Váhom) az író egykori isko­latársait és jó ismerőseit. Peter Andruška ünnepi beszédé­ben méltatta a fiatalon elhunyt (32 évesen) író novelláit és regényeit. Hangsúlyozta azok pártosságát, bá­tor forradalmi hangvételét, s rámuta­tott arra, hogy az autodidakta író műveiben következetesen leplezte le a földmunkások kizsákmányolá­sát, és témáit mindig a szegénypa­rasztok nyomorúságos életéből me­rítette. Milan Aľakša Csigalassúsággal építette a zvolení Stavoindustria vállalat Rimaszombatban (Rimavská Sobota) a Közgazdasági Szak- középiskola uszodáját. Tizenkét év telt el az alapkő letétele óta, mert az építkezést gyakran az anyagi fedezet hiánya is hát­ráltatta. A város tanulóifjúsága végre használatba vehette a 25x12 méteres medencét és a hozzá tartozó öltözőket. Jelenleg ugyan még gondok vannak a meleg vízzel, de remélhetőleg hamaro­san megoldják a problémát. A középiskolások számára főleg sport- rendezvényeket szerveznek az uszodá­ban, az alapiskolák tanulóinak pedig ott rendezik az úszótanfolyamokat. A város lakosságának még várnia kell a hasonló létesítményre, mert a város másik uszo­dája csak a 8. ötéves tervidőszak végére készül el. Torpis József Tokár József felvétele íratlan munkaszerződés és a munkafegyelem védelme B. E.: A lányom 1986. júliusában aláírt egy határozott időre szóló munkaszerződést december 30-ig. Most januárban* munkahelyet akart változtatni. A munkáltatója azonban minden további nélkül januártól ál­landósította munkaviszonyát. A lá­nyom követelte a munkaszerződést, mert ő nem írt alá semmit erre az évre, és nem is akar aláírni, mivel egy másik vállalatnál többet keres­hetne. A munkáltatója most nem akarja elengedni, igazolatlan mu­lasztással, rendőrséggel fenyegetik. Joguk van erre? A lánya határozott időre szóló munkaviszonya átalakulhatott hatá­rozatlan időre szóló munkaviszony- nyá, ha nem is írt alá semmiféle szerződést. A határozott időre szóló munkaviszony megszűnésének vagy átalakulásának módját a Mun­ka Törvénykönyvének 56.§-a tár­gyalja. Ez szerint, a határozott időre szóló munkaviszony megszűnik az előre megállapított idő elteltével. Ám, ha ennek az időnek eltelte után, a dolgozó a munkáltatója tudtával folytatja munkáját, a munkaviszonya határozatlan időre szóló munkavi­szonnyá változik. A lánya nyilván december 30-a után is folytatta munkáját, s csak később, „januárban“ gondolta meg magát, mert „jobb keresetre nyílt lehetősége“. Ezt az utólagos szán­dékmódosítást a jogrend már nem veheti figyelembe. A döntő az, ami közvetlenül december 30-át követő­en történt. Ha a lánya a munkáltatója tudatával akár csak egy napig is folytatta munkáját, úgy az ő és a mun­káltatója akarátától függetlenül hatott a Munka Törvénykönyvének 56.§ (2) bekezdés. A munkaszerződés érvé­nyességének egyébként sem felté­tele, hogy Írásban kössék meg. A lánya ugyan kezdeményezhet egy pert az illetékes járásbíróságon annak megállapítása érdekében, hogy a munkaviszonya megszűnt, de éppen a törvény említett rendelke­zései miatt, nem valószínű, hogy a pert megnyerhetné. Persze, tény az is, hogy az egész munkajog szá­mára irányadó alapcikkelyek ki­mondják, hogy munkaviszony csak az állampolgár és a szocialista szer­vezet beleegyezésével jöhet létre (lásd a Munka Törvénykönyve III. cikkelyét), de hát végül is a lánya azzal, hogy a munkaszerződésben meghatározott időpont után is folytat­ta munkáját, tulajdonképpen kinyil­vánította akaratát; beleegyezett a munkaviszonya folytatásába, „ál­landósításába“. Sikert a perben csak akkor remélhetne, ha bizonyí­tani tudná, hogy jogellenes kény­szerrel vagy fengyegetéssel bírták rá munkája folytatására (például, ha december 30-a előtt fenyegették volna jogtalanul „rendőrséggel"). Ez viszont valószínűtlennek tűnik! A pereskedést már csak azért sem ajánljuk, mert a munkaviszony meg­szüntetése sokkal egyszerűbb mó­don, felmondással is elérhető. Nem ajánljuk persze azt sem, hogy a lánya egyszerűen otthagyja a munkáját, munkáltatóját, sőt, hogy egyáltalán ezt fontolgassa. Ilyen esetben ugyanis jogosan fenyeget­nék rendőrséggel, bírósággal, bün­tetéssel. A munkafegyelem megsér­tése, a munkakerülés önmagában véve ugyan még nem bűncselek­mény (bűntett vagy vétség), de is­mérve néhány büntető tényállásnak. A vétségről szóló 1969. évi 150. sz. törvény 8. § c. pontja szerint például 3 hónapig terjedő szabadságvesz­téssel, javító-nevelő munkával (náp­ravné opatrenie) vagy 5000 koroná­ig terjedő pénzbüntetéssel vagy fog­lalkozástól való eltiltással sújtható az, aki egy szocialista szervezet za­vartalan gazdasági üzemeltetését vagy gazdasági tevékenységét ve­szélyezteti vagy kárt okoz azzal, hogy szüntelenül, fontos indok nél­kül műszakokat hagy ki. Szégyellem lustaságomat J. J.: A szaktanintézetet tíz évvel ezelőtt hagytam el, mert őszintén szólva nem érdekelt a szakma (asz­talosnak tanultam). Ám a sors úgy hozta, hogy az iskola után kezdtem a fával való munkát megszeretni. Ugyanúgy dolgoztam, mint azok, akik befejezték az iskolát, nagy gé­peken vágtam, csiszoltam, fényez­tem a fát, bútorokat állítottam össze... Mára már annyira megsze­rettem ezt a szakmát, hogy egyike vagyok az üzem legjobb asztalosai­nak. Most már bánt, szégyelem, ré­gebbi lustaságomat és szeretném ha meglenne a szakmunkás-bizo­nyítványom. Ezt közöltem is az üzem igazgatójával és kértem, se­gítsen nekem a szakmunkás-bizo­nyítvány megszerzésében. Ő azon­ban elutasított, mert - mint mondta- fél, hogy akkor elhagynám az üzemet. Megtagadhatja tőlem az üzem vezetése ezt a segítséget? Mit tehetek? A Munka Törvénykönyve 141. és következő §-ai értelmében a mun­káltató szervezetek kötelesek gon­doskodni dolgozóik továbbképzésé­ről a „szocialista társadalom fejlesz­tésének szükségleteivel összhang­ban“. Ebből a rendelkezésből tehát a dolgozónak nem keletkezik egyedi jogigénye arra, hogy a munkáltatója lehetővé tegye neki vagy elősegítse a képesítés megszerzését, bővítését. Ugyanígy, a Munka Törvénykönyve 142. § (4) bekezdése is csak egy lehetőséget biztosít, amikor elrendeli, hogy „a 18. életévüket betöltött dol­gozóknak a munkáltató kivételesen megengedheti a záróvizsga letételét- ha nem is részesültek képzésben szakmunkástanulóként - abban az esetben, ha megfelelő ideig dolgoz­tak az adott szakmában és elsajátítot­ták a szükséges ismereteket.“ Per­sze, ha a munkáltatója valóban attól tartana, hogy a szakmunkás-bizo­nyítvány megszerzése után elhagyná az üzemet, lehetőségében áll ún. stabilizációs szerződést kötni önnek a Munka Törvénykönyve 143. §-a alapján. Ezt a szerződést csupán írásban lehet megkötni (az írásbeli­ség itt az érvényesség feltétele), s a szerződésben meg kell határozni a képesítés fajtáját és megszerzésé­nek módját, azt az időt, melyre a dol­gozó elkötelezi magát, valamint azo­kat a költségeket, melyeket adolgozó köteles visszatéríteni, ha a kötele­zettségét megszegi, vagyis a szerző­désben meghatározott idő előtt szün­teti meg munkaviszonyát. Vagyonmegosztás K. S.: 1983 szeptemberében vál­tunk. Azonnal be is adtuk a bíróság­ra a vagyonmegosztási keresetet. A per azóta sem ért véget, s a félig felépült családi házunk értéke a jog­szabálymódosítás következtében 160 ezerről 250 ezer koronára emel­kedett. Eladni a házat nem tudom, mert ennyi pénzért senki sem veszi meg. A ház nem kell a volt felesé­gemnek sem, én pedig nem tudom kifizetni. Kértem a bíróságot osszák kétfelé a házat, ami szerintem lehet­séges lenne, mert a földszint ugyan­olyan, mint az emelet. A felét így már befejezném, hogy ne kelljen albérletben laknom. A bíró azonban nem hajlandó a házat megosztani, s a pert sem folytatni, míg meg nem egyezünk abban, kié legyen a ház. A félig kész családi ház annak alapján amit írt, valóban nem oszt­ható meg. A családi ház megosztá­sa ugyanis nem kizárólag jogi, ha­nem részben műszaki kérdés is. A családi ház kettéosztása (reális megosztás) csak akkor lenne elkép­zelhető és megengedett, ha az épí­tésügyi szabályok megtartása mel­lett önálló építményeket lehetne kia­lakítani. Az emeletek szétválasztá­sával azonban nem keletkeznének önálló építmények, s valószínűleg még önálló lakások sem. A bíróságot egyébként az ilyen vagyonmegosztási perekben a meg­osztás módját illetően nem kötik, kötelezik a felek indítványai. A bíró­ságot a házastársak osztatlan közös' tulajdonának megosztása során csak a törvényes rendelkezések kö­telezik. Ezek pedig egyébként sem teszik lehetővé a dolog (ingatlan, családi ház) reális megosztását (a törvény ezt a társtulajdon megosztá­sánál teszi lehetővé). Ugyanakkor persze nem is függesztheti fel az eljárást abból az okból, hogy a felek nem tudnak megegyezni (hisz ép­pen nem azért fordultak a bíróság­hoz, mert meg tudtak egyezni!). (m-n)

Next

/
Thumbnails
Contents