Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-13 / 9. szám, kedd

Levelezőink írják A Muzslai (Mužla) Hnb polgári ügyek testülete meghitt ünnepségen köszön­tötte aranylakodalma alkalmából Horváth Gézát és feleségét, szül. Nagy Erzsébetet. Gubó László hnb-elnök gratulációja után a családtagok és a rokonok is jókívánságukat fejezték ki a jubilánsoknak. (Ulrich Gyuláné felvétele) Kiváló dolgozók ti 1 Ki rvi i Járási értekezlet A járási pártbizottság és a szak- szervezetek járási tanácsa Érsekúj- várott (Nové Zámky) értekezletet tartott, amelyen részt vettek a járás vállalatainak, üzemeinek és egyéb intézményeinek igazgatói is. Vladi­mír Borovička beszámolójában a szocialista törvényesség, erkölcs és vagyon védelmének a kérdései­vel foglalkozott. Elemezte a fogyaté­kosságokat is. Főleg a munkaidő be nem tartásának kérdését taglalta. Az értekezleten tizenöten szólal­tak fel, s leginkább a szocialista törvényesség megtartására vonatko­zó nézeteiket fejtették ki. Felhívták a jelenlevők figyelmét a helyben to- pogás, a rutinszerű határozathozatal és a bürokratizmus elleni harc fon­tosságára. Kermét László Nyugdíjasok a községért A nyugdíjasok klubjának 120 tag­ja van Nagymagyaron (Zlaté Klasy). Az idős emberek készségesen segí­tenek a faluszépítésben. Gondozzák a köztereket, a kiültetett virágokat, s bekapcsolódnak a tavaszi és őszi nagytakarításba. ősszel almát szedtek az efsz kertészetében. A hnb dolgozói a tömegszervezetek tagjaival együtt gondoskodnak a nyugdíjasokról. Egészségügyi nő­vér látogatja rendszeresen a klubot. Tanácsokat ad a tagoknak, megméri vérnyomásukat, orvoshoz kíséri őket, s a fekvőbetegeket is fölkeresi otthonukban. A Csemadok szerve­zetének kulturális csoportja évente többször is tart műsoros estet az idősek számára. A járási nemzeti bizottságtól elsősegélynyújtáshoz való fölszerelést, továbbá színes té­vékészüléket és rádiót kaptak.- Aki a testedzést komolyan ve­szi, annak nem jelentenek akadályt a hideg téli reggelek - állítják azok a beutaltak a bardejovi fürdőben, akik a szív és érrendszeri megbete­gedések súlyossága szerint három csoportba osztva reggelenként Magda Kaánová rehabilitációs nővér vezetésével végzik gyakorlataikat. Ezek minden csoport számára más nehézségi fokúak, s úgy vannak összeállítva, hogy otthon is elvégez­hetők legyenek. S tulajdonképpen ez az egyik célja a rekondicionáló üdülésnek, amelyet 75 szívbeteg számára szerveztek. A kassai (Košice) Déli Rendelőin­tézet rehabilitációs osztályának fő­orvosa, Mária Nagyová már hetedik éve vállal felügyeletet egy-egy. tur­Safárikovóban 1981-ben költöz­tek be a szociális otthonba az első lakók. Azóta az otthon dolgozói munkáját Sisák Viktor irányítja, aki évekig a nemzeti bizottság elnöke és titkára is volt. Elmondta, hogy a kezdet nehéz volt, de igyekezett megbízható, szorgalmas munkatár­sakat kiválasztani a jelentkezők kö­zül. Sikerült a szociális otthonból igazi otthont kialakítaniuk, s 1983- ban a hasonló szlovákiai intézmé­nyek közötti versenyben az élre ke­rülniük. Az elsőség további jó mun­kára ösztönözte őket. Saját gond­jaikról megfeledkezve az idős embe­rek gondozására fordították minden idejüket és erejüket. Jelenleg a hat­vantagú kollektíva 205 nyugdíjasról gondoskodik. Az intézet jó hírét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy további hatvanan várnak felvételre. Helyszűke miatt azonban nem tud­ják őket azonnal befogadni. Jó mun­kát végeznek a karbantartók, a sza­kácsnők is. Az otthon vezetője Túri Sarolta, Bíriné Antal Erzsébet, Mária nus idejére. A 14 napos ott-tartózko- dás célja a friss levegőn való test­edzés. A tornagyakorlatok mellett a betegek sokat és rendszeresen sétálnak. Az orvosnő többéves ta­pasztalata szerint egyértelműen hasznos a kondicionáló üdülés. Az első ilyen jellegű akciót hét évvel ezelőtt szervezte a Rokkantak Szö­vetségének kassai városi bizottsá­ga, s azóta már hagyományosakká váltak. A költségeket a Kassai Váro­si Nemzeti Bizottság szociális osztá­lya fedezi a környezetszennyezésért kirótt büntetésekből. A környezet­szennyezők pénze így a szív- és érrendszeri betegségben szenvedők gyógyulását segíti elő. Jolana Nováková A kolárovói szüle­tésű Varga Béla szakács már szak­munkástanulóként több versenyen vett részt. Karlovy Varyba 1968-ban került, ahol előbb a Jesenius Szana­tóriumban gyako­rolta mesterségét, majd nyolc év múl­va a Thermál Sza­natórium főszaká­csa lett. Több or­szágos és nemzet­közi versenyen bi­zonyította kima­gasló tudását. Leg­utóbb a prágai Kul­túrpalotában meg­rendezett Gastro- prag '86-on, a sza­kácsok, pincérekés cukrászok nemzet­közi seregszemlé­jén 21 ország 596 résztvevője között az 6 hidegtála nyert aranyérmet. (Kovács Arpád felvétele) Fabová, Farkas Éva és Szepsi Géza hathatós segítsége, kiváló munkája nélkül nem tudja elképzelni a szép eredményeket, melyeket tevékeny­ségük során elérnek. Legnehezebb feladatnak a családtagok helyettesí­tését tartja, főleg azoknál a lakóknál, akik hiába várják a látogatókat. Saj­nos sokan várják hiába gyermekeik látogatását, akik abban a tévhitben élnek, hogy idős szüleiknek az ott­honba való beadásával eleget tettek gyermeki kötelességeiknek. Sisák Viktor, a pártbizottság elnö­ke, a városi pártbizottság előadója saját családjáról keveset beszél. Szívesebben szól munkatársai eré­nyeiről, aktivitásáról, és büszkén mutatja az iroda falát díszítő elisme­rő okleveleket. Susányi István Kalocsay Kálmán emlékünnepély Az Eszperantó Irodalmi Fórum ötödik ülését Budapesten tartotta, és Kalocsay Kálmán neves eszperantista író, költő és műfordító emlékének szentelte. Kalocsay az eszperantó irodalom egyik megalapí­tója és világszerte ismert művelője volt. A svájci, osztrák és magyar előadók kö­zött volt dr. Magda Šaturová is, aki a szlo­vákiai eszperantómozgalmat képviselte. Az ülésen több előadás hangzott el. Az egyik előadó összehasonlította Kalocsay és Bárczy Géza fordításában Madách Imre Az ember tragédiája című művének tolmácsolását. A másik előadó értékelte Kalocsay Dante, valamint Shakespeare fordításait, melyeket részben angol ere­detiből, részben Arany János fordítása nyomán készített. De taglalták még a bé­csi Eszperantó Múzeum feladatait is. A Fórum idei irodalmi díját Nemere István eredeti eszperantó nyelvű regénye, a La Monto (A hegy) kapta. Benicky Éva FOTÓKIÁLLÍTÁS Megnyílt a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelési Központ fo­tóklubjának hagyományos kiállítása. Az első díjat Farkas János a csicsói (Čičov) tájházban készített hangulatos fotósoro­zatáért kapta. A másodikat Kuky János. Felvételein egy gyerekorvos napját örö­kítette meg. Szitás Zoltán a diákok far­sangjáról, szórakozásáról készült soroza­táért kapta a harmadik díjat. Színes dia­felvételeikért Szitás Zoltán, Farkas János és Ľubomír Janšák elismerő oklevelet vehettek át. A kiállításon még számos riportfelvétel, tájkép, portrésorozat, csendélet, továbbá nyári emlékeket meg­örökítő fénykép látható. A kiállítás megnyitóját a művészeti alapiskola növendékeinek műsora, vala­mint színes diafelvételek vetítése tette ünnepélyessé. Csörgő Zsuzsanna Eredményes állattenyésztés A Szepsi (Moldava nad Bodvou) Állami Gazdaság állattenyésztői a múlt év végé­ig négymillió 581 ezer liter tejet értékesí­tettek. Elérték a 3750 liter tehenenkénti átlagot. Az eladott tej 78,3 százaléka első osztályú volt. A rudníki gazdaságban még többet, tehenenként 3850 liter tejet fejtek. Zsírtartalmat illetően legjobb eredmény­nyel a tornai (Turnianske Podhradie) gaz­daság fejői büszkélkedhetnek, örvende­tes, hogy Zsarnón (Žarnov) az állami gazdaság legnagyobb tehenészetében, bár nagyon sok nehézséggel küszköd­nek, 1986-ban sikerült teljesíteni tejeladá­si tervüket. Legeredményesebb tehené­szek voltak: Pole Margit, Haul Ilona, Er­nest Lackáň, Milan Rumák és František Okúna. Köteles Gábor Családi ház M. N.: Ketten vagyunk testvérek. "Amióta az édesanyánk meghalt, nem vagyunk jóban az apánkkal, akinek egy olyan nővel van kapcsolata, akit mi nem szeretünk. Azt viszont már nem tűrhetjük, hogy ez a nő eladas­sa vele a családi házunkat, habáraz apánk már kifizetett minket az anyai részből. Tudjuk, hogy családi ház eladására azért szedte rá apánkat, hogy ne lehessen többé semmi kö­zünk a szülői házhoz. Ezért szeret­ném tudni, jogában áll-e apánknak, hogy a családi házunkat eladja a mi beleegyezésünk nélkül. Az önök beleegyezésére ahhoz, hogy édesapjuk eladhassa a családi házat akkor lenne szükség, ha önök is tulajdonosai (társtulajdonosai) lennének a háznak és ha a ház személyi tulajdonban lenne (tehát nem magántulajdonban). A levele „ alapján inkább azt tartjuk valószínű­nek, hogy a családi ház kizárólagos tulajdonosa az édesanyjuk halála után is az édesapjuk maradt, ha „az anyai részből már kifizette” önöket. A tulajdonosnak pedig nincs szüksé­ge a rokonai, netán az általa becsü­lettel felnevelt gyermekek jóváha­gyására ahhoz, hogy a tulajdonával rendelkezhessen. Végtére is, az édesapjuk nem kiskorú, jogi cselek­vőképességében korlátozott sze­mély, hogy ne rendelkezhetne önál­lóan a munkájával szerzett vagyo­nával, és önök pedig nem ellenőr­zésre, felügyeletre jogosult gyámjai, hogy beleszólhatnának ügyei inté­zésébe. Kitesznek az utcára? B. J.: 1983 janauárjában háza­sodtunk. Lakást nem kaptunk, bár a feleségem már régóta tagja a járá­si lakásépítő szövetkezetnek. Ezért albérletben (egy 4x4 méteres szo­bában) húztuk meg magunkat. Ha­marosan megszaporodott a csalá­dom, az egyik gyermeket a másik követte és a szoba amellett, hogy kicsi, még nedves is volt. Ezt igazolta a járási közegészségügyi ellenőr és a hnb is. Ebben az időben már én is tagja voltam a lakásszövetkezetnek. Végül sikerült is beköltözködnünk egy szövetkezeti lakásba, de ebből most rendkívüli bajok adódtak. Az történt ugyanis, hogy az egyik roko­nunk lakott ebben a szövetkezeti lakásban, de yolt egy öreg lakása is. Ezt átépítettem, lakhatóvá tettem, mert felajánlották nekünk az ő szö­vetkezeti lakásukat. A munkálatok befejezése után fizettünk 23 ezer koronát, ami jár a lakásért, s még további 15 ezer koronát a „lelépé- sért". A két összegről csak egymás közt írtunk alá egy megegyezést. Átadták nekünk a lakáskulcsokat és megígérték, hogy a többit már együtt elintézzük. A lakásszövetkezet azonban nem hajlandó jóváhagyni a lakásátadást, illetve az erről utólag írt papírokat. Mindenáron ki akarnak költöztetni a lakásból. Nekünk a két kisgyermekkel nincs hová mennünk. Joguk van ezek után ahhoz, hogy egyszerűen kitegyenek minket az utcára? Annak, hogy a lakásszövetkezet valamelyik tagja átruházza a lakás- szövetkezetben szerzett tagsági jo­gait és kötelességeit (lakáshaszná­lati jogát) a szövetkezet egy további tagjára (aki nem rendelkezik lakás­sal) lényegében nincs akadálya. Eh­hez egy írásbeli megegyezés szük­séges és egy írásbeli nyilatkozat a vagyonjogi igények rendezéséről. A tagsági jogokat és kötelessége­ket azonban csak a lakásszövetke­zet vezetőségének beleegyezésével lehet átruházni egy másik személyre (tagra) - tehát a megegyezést és a nyilatkozatot a szövetkezet veze­tősége elé kell terjeszteni és kérvé­nyezni kell a megegyezés jóváha­gyását. önök ezt nyilván meg is tették. Azt, hogy a lakásszövetkezet ve­zetősége mikor köteles jóváhagyni a megegyezést, illetve mikor nem köteles jóváhagyni és mikor kell el­utasítania a jóváhagyást, a lakás­szövetkezet alapszabályzata rendeli el. Ha az átruházás nem közeli roko- i ok (például szülők és gyermekeik, testvérek, házastársak, volt házas­társak) közt történik, a lakásszövet­kezet rendszerint nem köteles meg­adni a jóváhagyást, csupán „meg­adhatja fontos indokból“. Az ön ol­dalán ezek a fontos indokok kétség­telenül megvoltak. Az előző lakónál azonban - mint ez a leveléből kide­rül - csak nyerészkedési indítékok állnak fenn. A lakásszövetkezet ve­zetősége talán ezért döntött a mér­legelési jogkörén belül úgy, hogy a jóváhagyást nem adja meg. Az, hogy önök beköltözködtek a szövetkezeti lakásba a Polgári Törvénykönyv 157. §-a szerint jog­ellenes lakásfoglalásnak tekinthető. Az említett rendelkezés szó szerint ezt mondja: „Ha valaki beköltözkö­dött a lakásba az illetékes szerv lakáskiutalási határozata nélkül, vagy a lakást nem teljes vagy hamis adatok alapján szerezte meg, a helyi nemzeti bizottság utasítást ad a la­kás kiürítésére; pótlakást vagy pót­elhelyezést nem biztosít.“ A helyi nemzeti bizottságnak te­hát nincs mérlegelési jogköre. Köte­lessége utasítást adni a lakás kiürí­tésére. Természetesen az utcára nem rakhatják ki önöket. A Lakás­gazdálkodási Törvény 53. § szerint azonban kötelesek „tető alá“ he­lyezni önöket. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha maguk nem gondos­kodnak ismét valamilyen albérletről, kiköltöztethetik önöket egy szállodá­ba azzal, hogy a bútoraik raktározási költségeit és a szállodai elhelyezés költségét önök lesznek kötelesek megfizetni. A rokonuknak átadott pénzt ter­mészetesen visszakövetelhetik, s ezt a követelésüket érvényesíthe­tik a bíróságon is. Korlátozott végrendelkezési szabadság J. B.: A férjem és én nyugdíjasok vagyunk. Közös gyermekünk tragi­kus körülmények közt hunyt el. A férjem első házasságából is szár­mazik azonban egy gyermek. Jelen­leg külföldön él, úgyhogy nem igen tartjuk vele a kapcsolatot. Annál töb­bet segít azonban a fiunk elhalálo­zása óta a húgom fia, ezért nagyon megszerettük. Szeretnénk, ha min­den vagyonúnkat rá hagyhatnánk. „ Hallottuk viszont, hogy a férjem lá­nya is jogosult a hagyaték egy ré­szére még akkor is, ha az unoka­öcsém javára végrendelkezünk. Azt szeretnénk tudni, miként_ kellene végrendelkeznünk, hogy csak az unokaöcsém legyen az egyedüli örökösünk? A törvény valóban korlátozza férje végrendelkezési szabadságát a gyermeke (leszármazója) érdeké­ben. A Polgári Törvénykönyv 479. § elrendeli, hogy a kiskorú leszárma- zóknak legalább annyit kell juttatni, amennyi a törvényes örökrészük (őket tehát egyáltalán nem lehet megrövidíteni); a nagykorú leszár- mazóknak pedig legalább a törvé­nyes örökrészük háromnegyedét. Ha ennek a rendelkezésnek a vég­rendelet ellentmond, ezt a törvény részleges érvénytelenséggel sújtja (a férje végrendelete csak a hagya­ték egynegyed részét illetően ma­radna érvényben). Kivételes esetet képez az örökös érdemtelensége és jogilag érvényes kitagadása (mind­két esetben a végrendeleti örökös - az ön unokaöccse - lenne az egyedüli örökös), öröklésre érdem­telen (jogilag képtelen) az, aki szán­dékos bűntettet követett el az örök­hagyó, a házastársa, gyermekei vagy szülei ellen vagy elítélendő cselekményt az örökhagyó utolsó akarata ellen. Az örökhagyó kita­gadhatja leszármazóját, ha az a szocialista együttélés elveivel el­lentétben nem nyújtott neki segítsé­get betegsége idején, öregségében vagy más súlyos esetekben, holott az örökhagyó a segítségre rászorult volna. (m-n.) Baráth Ilona Testedzéssel a betegség ellen ÚJ SZÓ 6 1987. I. 13

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents