Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-13 / 9. szám, kedd

Döntő lépések Beiratkozás, pályaválasztás előtt A téli szünidő örömteli napjait kö­vető hetek minden évben fontos döntések időszakát jelentik a család és az iskola életében. Az alapiskola utolsó osztályába járó gyermekek­nek szüleikkel együtt középiskolai továbbtanulás számtalan lehetősé­ge közül kell választaniuk, az iskola- köteles gyermekek szülei viszont ar­ról döntenek, milyen tanítási nyelvű iskolát választanak gyermeküknek. Ezekben a hetekben kapunk tehát választ olyan fontos kérdésekre, hogy eredményes volt-e a tanulók pályaválasztási előkészítése, milyen az iskola kapcsolata a szülőkkel, illetve mennyire bíznak a szülők az adott iskola munkájának a haté­konyságában. Az iskola iránti bizalom nagy ér­ték. Tudatosítják ezt azokban a nemzetiségi iskolákban is, ame­lyek elkötelezett és igényes oktató- nevelő munkájukkal nemcsak a ta­nulók tudásszintjének emelésén, hanem az erkölcsi, etikai, akarati tulajdonságoknak és a viselkedés- kultúra értékeinek a fejlesztésén és megszilárdításán is fáradoznak. Pártunk lenini nemzetiségi politiká­jának szellemében, a szocialista tár­sadalom demokratizmusával össz­hangban ennek a bizalomnak a je­gyében várják a nemzetiségi iskolák az iskolaköteles gyermekeket az el­ső osztályokba, ahol a kisdiákok az óvodai kétnyelvű felkészítés folyta­tásaként fokozatosan mélyítik el anyanyelvi ismereteiket és sajátítják el a szlovák nyelvet is. Az ilyen indíttatású felkészítés lehetővé teszi számukra két nép kultúrájának, nemzeti értékeinek és haladó ha­gyományainak a megismerését. A nemzetiségi iskolák munkájának ez az értéktöbblete főként a tovább­tanulás során, majd a felnőttkorban kamatozik, hiszen a kétnyelvűség­ből és a két kultúra ismeretéből származó előny megkönnyíti az új ismeretek megszerzését és hatéko­nyabbá teszi alkalmazásukat. A pe­dagógiai gyakorlat ezt a megállapí­tást egyértelműen igazolja. Az anyanyelven szerzett szilárd ismeretek birtokában a tanulók ugyanis könnyebben sajátítanak el további nyelveket, hiszen a megta­nulandó nyelv szabályait, szépsé­gét, nyelvi fordulatait, árnyaltságát képesek összehasonlítani saját anyanyelvűkével, és ezáltal gazda­gítani nyelvi kultúrájukat, sőt egész személyiségüket is. Korunk nyelvi szempontból is igényes fogalom- rendszere megköveteli az anyanyelv magas szintű ismeretét, mert tuda­tosan és funkcionálisan használni az idegen nyelvet csak az tudja, aki a bonyolult fogalmakat elsősorban anyanyelvén ismeri. Közismert vi­szont az is, hogy a nemzetiségi iskolákban a tanulók szlovák nyelvi felkészítése nemcsak e tantárgy ta­nítási óráin valósul meg, hanem azáltal is, hogy a tanulók más tantár­gyak szakterminológiáját szlovák nyelven is elsajátítják és megfelelő szövegkörnyezetben alkalmazzák, fgy válnak képessé arra, hogy a tör­vényszerűen jelentkező adaptációs nehézségek leküzdése után ered­ményesebben tanulhassanak tovább anyanyelvűktől eltérő nyelvi közegben is. Márpedig a pályaválasztás előké­szítésében elért eredmények egyet­len pedagógus és az iskola munkája iránt érdeklődő szülő számára sém lehetnek közömbösek. Bennük tük­röződik ugyanis az iskola és a csa­lád együttműködésének a színvona­la, de megbízható képet adnak arról is, milyen képességekkel, tudással, akaraterővel és önbizalommal vér­tezte fel a tanulókat az iskola, tehát milyen az ott végzett oktató-nevelő munka színvonala és hatékonysága. A legfontosabb szempontnak mégis azt kell tekinteni, hogy e tevékeny­ség során hogyan sikerül felismérni és a tanulókkal, illetve a szülőkkel is felismertetni a továbbtanulás reális lehetőségeit és az adott lehetőségek határain belül eleget tenni a társa­dalmi igényeknek; miként sikerült a szülőket meggyőzni arról, hogy a magyar tanítási nyelvű alapiskolák sajátos feladatai közé tartozik - a magyar nemzetiség műveltségi szintjének fokozatos emelése érde­kében - a nyolcadik osztályos tanu­lók 50-55 százalékát érettségivel végződő középiskolába irányítani. Talán ezért szükséges még ezek­ben a napokban is újra felülvizsgálni a gyermekünk jövője szempontjából fontos elhatározás helyességét. A pályaválasztási döntést ugyanis a legtöbb családban szinte stressz­helyzet előzi meg, és ez a légkör nem kedvez a helyes választásnak. A gyermekre tudniillik ebben az élet­korban kezdenek hatni bizonyos kül­ső tényezők is; a környezet, a bará­tok érdeklődési köre, a tömegkom­munikációs eszközök információ- áradata stb. A döntés tehát végső soron a család feladata, ám helye­sen határozni a pedagógusok, min­denekelőtt az osztályfőnök és a pá­lyaválasztási felelős véleményének ismerete nélkül szinte lehetetlen. Ennek ellenére, sajnos, aránylag gyakran megtörténik, hogy a szülő elképzelését nem beszéli meg a pe­dagógusokkal, és választásával helytelen irányt szab a gyermek to­vábbtanulásának. Szociológiai kutatások eredmé­nyei arra is szolgáltatnak hiteles adatokat, hogy az alapiskola utáni képzés megválasztásában jelentő­sebb szerepe van a tanulók szociális helyzetének (a család szociális és kulturális színvonalának, a művelt­ség iránti igényének és nyitottságá­nak), mint mentális képességeiknek, adottságaiknak és pozitív személyi­ségtulajdonságaiknak. Ezek alapján joggal feltételezzük, hogy ebben az iskolai évben is elég sok tanuló kerül a tényleges képességeinek és ér­deklődésének nem megfelelő közép­iskolába. Ezt a feltételezést egyér­telműen alátámasztja az elmúlt évek gyakorlata, amikor a tanulók arány­lag egysíkú pályaorientációja miatt az anyanyelven biztosított középis­kolai továbbtanulási lehetőségekkel sem tudtunk élni a kellő mértékben. A divatos szakközépiskolákba és ta­nulmányi szakokra többszörös volt a túljelentkezés, míg a főiskolai ta­nulmányokra előkészítő gimnázium legtöbbjébe viszont olyan tanulókat is fel kellett venni, akiknek nincse­nek továbbtanulási esélyeik. Az utóbbi években ugyanis elterjedt az a helytelen és egészségtelen nézet, hogy a gimnázium bizonytalan jövőt jelent a tanulók számára. Nem győz­zük eleget hangsúlyozni, hogy a gimnáziumban bevezetett szak- tantárgyakból tett érettségi vizsga egyben szakképzettséget is nyújt. A gimnáziumi továbbtanulás mellett szól az is, hogy aki ezt az iskolatí­pust választja, egyben sorsának to­vábbi alakulását is meghatározza, hiszen a döntés az esetek többsé­gében az értelmiségi pályákra lépés szándékát is tartalmazza. így való­sítható meg az a cél, hogy a gimná­ziumban érettségizett tanulóknak legalább a 80 százaléka főiskolára, egyetemre jelentkezzék. Ezzel természetesen nem akarjuk a tanulókat lebeszélni a szakközép- iskolákba vagy a szakmunkásképző intézetekbe jelentkezésről. Fontos­nak tartjuk azonban ismételten fi­gyelmeztetni a szülőket, hogy ezek­nek az iskolatípusoknak a feladata a középszintű vezetők és káderek illetve szakmunkások képzése, és nem a főiskolai tanulmányokra való felkészítés. A pályaválasztási tanácsadással megbízott pedagógusok készsége­sen állnak a szülők rendelkezésére, és a tanulók tudásának, készségei­nek, érdeklődési körének ismereté­ben, valamint a választott iskolatí­pusba való bejutási esélyek figye­lembevételével még módosítható az eredeti elképzelés. összegezésként fontosnak tart­juk kiemelni, hogy a szülők napjaink­ban olyan döntések előtt állnak, amelyek jelentős mértékben megha­tározzák gyermekük további életút­ját. írásunkkal az volt a célunk, hogy a pedagógiai gyakorlatban eddig elért eredmények és a társadalmi igények fontosságának hangsúlyo­zásával hozzájáruljunk az egyéni ér­dekek és a társadalmi szükségletek még jobb összhangjához. FIBI SÁNDOR és SZKLADÁNYI ENDRE, az Oktatási Minisztérium nemzetiségi iskolák osztályának munkatársai Öt év cseh költészete A Literárni mésíčník 10. számáról A cseh irodalmi folyóirat tavalyi utolsó számából csupán egyetlen anyagot sze­retnék kiemelni. A neves cseh irodalomtu­dós, Jaromira Nejedlá tanulmányát amelyben az írószövetség közelgő IV. kongresszusa kapcsán - a két írókong­resszus közötti időszak cseh költészetét elemzi. Az 1982-1986-os időszakról van szó, melynek meghatározó jellemzői egyrészt a feszült nemzetközi légkör, az állandó háborús veszély, a világméretekben ki­bontakozó békeharc, másrészt az SZKP és a CSKP kongresszusai után a társa­dalmi fejlődésben bekövetkezett útkere­sés volt, s mindez - mint azt a szerző megállapítja nyomon követhető és érezhető minden korosztály alkotói tevé­kenységében. A legértékesebb müvek szerzőinek neve már hosszú évtizedek óta összefonódik társadalmi életünk törté­néseivel. Vilém Závadának, 1982 végén bekövetkezett haláláig, már sajnos csak nagyon rövid idő adatott meg az értékelt időszakban való alkotó tevékenységre, de időközben eltávozott Zdenék Šerík, Fran­tišek Nechvátal és Oldŕich Mikulášek is, majd az 1986-os év küszöbén a wolkeri- nezvali vonulat utolsó tagjaként az a Ja­roslav Seifert is, akinek életművét az 1984-es irodalmi Nobel-díj fémjelzi, s aki­nek 1983-ban megjelent Býti básnikem (Költőnek lenni) című kötete nemcsak életművét, hanem ezen időszak cseh köl­tészetét tekintve is kimagasló alkotás. Az idősebb nemzedékhez tartozók közül je­lentős művekkel jelentkezett még Ivan Skála (Bermudský trojuholník - Bermuda háromszög; Kalendár - Kalendárium), Jan Pilaŕ (Točité schody - Csigalépcső; Zastavení v krajinách - Látogatások), Josef Rybák (Cesta - Út), Miroslav Flo­rian (Promény svätia - A fény változásai), Donát šajner (Obrana krídel - Szárnyvé­delem); az ötvenévesek közül pedig Old- rich Rafaj, Vladimír Janovic, Petr Skar- lant, Éva Bernardionová, Ivó Odehnal, Jana Moravcová. A tanulmány szerzője szerint az érté­kelt időszak valójában az ún. „negyven­évesek" időszaka volt, a megjelent mű­vek számát, az újat hozó alkotói meglá­tást és ábrázolásmódot illetően is. A kor­szak történéseit talán legegységesebben átfogó, egyszerű kifejezőeszközöket használó Michal Cerníket említhetjük el­sősorban, továbbá a sajátos költői arcula­tát mind erőteljesebben kialakító, a ma emberét körülvevő dolgokkal szemben vagy mellett határozottan állást foglaló Karéi Sýst, Josef Peterkát, vagy a nép­szerű Jifí Žáčeket. Rajtuk kívül mind eró- tejesebben kezdenek önálló egyénisé­gekké válni Jaroslav Cejka, Kamii Marik, Jaroslav Holoubek, Miroslav Hule, Karel Vújtek, Ľubomír Brožek, Jana Pohanko- vá, Rudolf Matys, vagy a valamivel fiata­labbak közül Marta GärtnerDvá, Zdena Bratršovská, Marcela Chmarová. A most induló költónemzedék tagjainak besorolá­sa pedig - Nejedlá szerint - még megle­hetősen nehéz, mivel legtöbbször csak a második vagy harmadik kötetük mond valami konkrétabbat alkotói énjükről. Az eddigi felsorolásban még nem esett szó olyan költői személyiségekről, mint a közelmúltban elhunyt Jifí Taufer, a ha­talmas életművel rendelkező és ma is alkotó Ladislav Stehlík, vagy Jarmila Ur- bánková, Jan šnobr, Alena Vŕbová, Petr Pröuza és mások. Az értékelt időszakban megjelent mintegy háromszáz költői mű a kortárs cseh költészet erőteljes bázisa és jövőjének záloga. Gazdag volt a fordí­tásirodalom is, amelyről szólva Nejedlá a magyar fordításirodalmat is jelentős értékként veszi számba. A szerző megállapítja, hogy a tartalmat és az új vonásokat illetően a művek jelentős része kapcsolódik a cseh költé­szet gazdag hagyományaihoz, az előző időszak költészetének pozitív vonásai­hoz. Egyre tudatosabban érvényesül az a tendencia, hogy az irodalmi művek pártossága, elkötelezettsége ne külső je­gyekben, hanem az alkotások szellemé­ben és mondanivalójában mutatkozzon meg. S itt tapasztalható egy új vonás is: az életben, a társadalmi fejlődés folyama­tában előforduló hiányosságok ironikus, szatirikus felvetése. A költői műfajok mind szélesebb skálája bontakozik ki, s növek­szik az érdeklődés a terjedelmesebb kompozíciók iránt. Megmutatkozik tovább a mindannapok valóságához, a rohamos tudományos-műszaki fejlődéshez való al­kalmazkodás, ám ezzel együtt továbbra is fontos feladata marad a költészetnek, irodalomnak az ember lelkivilágának egyensúlyban tartása, hogy a harmadik évezredbe lépvén is megmaradjon az igény a szép, az esztétikum, a kultúra iránt. NÉMETH GYULA- UJ FILMEK ­Konstans (lengyel) Keserű őszinteséggel, igaz- ságkeresó szenvedéllyel tárja fel ez a film a lengyelországi válság kitörését közvetlenül megelőző időszak közállapotait. A Konstans, Krzysztof Zanussi filmje ugyanis 1980-ban készült, s megrázó in­dulatokkal emel szót a korrupció, az erkölcstelen közállapotok, a mindent behálózó feketepiac, a becsületes és jó szándékú fiata­lok előtt magasodó, áthághatatlan akadályok ellen. A kérdés, amely­re a választ kereste, egyszerű; mi történik egy kemény belső erkölcsi rend szerint élő, szilárd elveket valló, tisztességes emberrel egy önös érdekeket néző, pénzhaj- hász, korrupt világban. Hőse, Witold, becsületes, értel­mes, tisztességes, aszkétikus jel­lemű, feddhetetlen erkölcsű fia­talember, a Zanussi-hősök jelleg­zetes típusa: nem akar semmi mást, csak tisztességesen élni, de e vágya mind kilátástalanabb konfliktusba keveri korrupt környe­zetével. összetűzései nem bo­nyolult manipulációkból erednek: minden baj oka az, hogy külföldi kiküldetései során nem hajlandó üzletelni, szállodaszámlát hamisí­tani, kemény valutával üzérkedni. Ezért kerül szembe kollégáival és így talál szerelmes társra egy fia­tal, a hálapénzt visszautasító ápo­lónőben. E hétköznapi hős olyan közegben él, amelyben magányo­san kell léteznie. S a rendező Helyek a szívben _______ ké plete szerint egyedül csak el­bukni lehet. És Witold gondatlan­ságával véletlen balesetet okoz. Krzysztof Zanussi éppúgy, mint korábbi munkáiban (lllumináció, Spirál, Védőszínek) ezúttal is az emberi helytállás lehetőségét s a belső erkölcsi tartás mibenlétét vizsgálja kiélezett helyzetekben. Hajlamos a modellalkotásra és szeret elvont téziseket felvázolni. (Nem véletlen ez, hiszen filozófia- és fizikaszakos egyetemistaként jegyezte el magát a filmmel, s mű­vészetében is érvényesül a tudo­mány szigorú rendje.) Most is mo­dellt akart alkotni, ezért lett hőse ,.vegytisztán“ az erény és egy magasabb erkölcsiség megteste­sítője, ezért hiányoznak belőle az árnyalatok, az emberben és a tár­sadalomban mindenkor fellelhető ellentmondások. Witold előre megszabott pályát fut be, kudarc kudarc után éri, konfliktusainak sorozatában nincsenek olyan epi­zódok, amelyek jellemét teljeseb­bé, árnyaltabbá tennék. Ugyanígy leegyszerűsített a társadalmi kö­zeg ábrázolása is, a pozitív és a negatív tapasztalatok, élethely­zetek bemutatása pedig sarkított. Hibái ellenére is tiszteletet ér­demlő munka a Konstans; alkal­mas arra is, hogy elgondolkod­junk: szerencsére nem ilyen kiéle­zett helyzeteket képviselő köz- és magánéletünkben nem kellene-e egy kevéssel több tisztességre, egyszerűségre törekednünk? (amerikai) Az újszentimentalizmus hullá­mait jól meglovagolva úszott be Robert Benton az Oscar-díj védett öbleibe: a Kramer kontra Kramer című filmjét négy Oscar-díjra érté­kelték az ősbemutató idején. (Az alkotást 1980-ban hazánkban is vetítették.) A hangsúlyozottan kommersz eszközökkel készített film hatásos képet festett a mai amerikai életformáról, a közép- osztálybeliek jellegzetes életvite­léről, mégha elterebélyesedett is benne az érzelgősség. Ez a pro­dukció egy család széthullásáról szólt, az asszony elhagyta férjét és kisfiát, így a gyermeknevelést a férfinek kellett vállalnia. Régi dénáron megőrizze a családi har­móniát, hagyományokat, értéke­ket. S mert az emberek megérté­se, jó szándéka a család fenntar­tásához kevésnek bizonyul, elha­tározza, hogy parlagon hevert földjükön gyapotot fog termesz­teni. Jellegzetes nosztalgiafilm a He­lyek a szívben, alkotója jó adag sóvárgással emlékezik azokra az időkre (a nagy gazdasági válság évei), amikor az emberek még számíthattak egymás segítségére, együttérzésére, legfőképpen pe­dig hittek önnön magukban. Mert bár a gazdasági válság Edna asz­Sally Field az amerikai film főszerepében téma korszerűsített feldolgo­zásban. Robert Benton újabb filmjében visszatér e téma már-már köz­hellyé sekélyesedett megközelíté­séhez, vagyis azt ábrázolja, hogy a magára maradt nő miként küsz­ködik meg a gyermeknevelés, a létfenntartás gondjaival (a film- történet tucatjával mutat példát a cselekmény efféle menetére). Szívügyekben kér ismét szót Ro­bert Benton, de munkája csak a régi hollywoodi mítoszokat re­konstruálja. Szórakoztató film a Helyek a szívben, csak éppen nem a ne­mes szórakoztató művek fajtájá­ból való. Oselekménye Texasban, Benton szülőföldjén játszódik, al­kotása tehát önéletrajzi ihletésű. Századunk harmincas évei eleve­nednek meg a vásznon. A történet középpontjában egy család áll; miután egy ittas néger agyonlövi az apát, a kisváros seriffjét, Edna, a felesége két gyermekükkel ma­gára marad. Kilátástalan helyzeté­ben hozzátartozóiban próbál meg­kapaszkodni, célja, hogy min­szony vállára is súlyos terheket rakott, összeroppantani nem tud­ta, mert bízott saját erejében, ki­tartásában, hitt a jóságban és sze- retetben. Emberhez méltóan túl is élte a legnehezebb megpróbálta­tásokat is. Janus-arcú ez a film, Robert Benton író-rendező a szigorú té­nyeket (a megtörtént eseménye­ken alapuló film sok-sok részlete hiteles), kemény realitásokat a hét­köznapi emberek stilizált történeté­vel elegyítette, a tények és a fantázia világa azonban nem állt össze egy­séges egésszé. A helyzet elemzése helyett megelégedett a téma helyen­ként kirívóan szentimentális, bárgyú ábrázolásával. Hősei egysíkúak, ki­vétel csupán Edna asszony alakja; ő a történet során jellembeli fejlődé­sen megy át, a kezdetben félszeg, visszahúzódó asszonyka a cselek­mény végére céltudatos, elszánt nő lesz, aki megtalálja boldogulásának útját, győzedelmeskedik kilátástalan helyzetén. Megszemélyesítője, Sally Field alakításáért Oscar-díjat ka- P°« -ym­ÚJSJ 4 1987. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents